Azok után, hogy múlt héten a Denver Broncos csapata remek teljesítményt nyújtva legyőzte a Kansas City Chiefs-t, most ismét egy divzióriválissal találkozunk, napjaink talán legjobban gyűlült ellenfelével, a San Diego Chargers-szel, vagy népszerűbb magyar nevén, a "KÖCSÖGZ"-zel. A találkozó presztízsét tovább növeli, hogy Hétfő Esti Rangadó lesz, ráadásul csapatunk egyetlen ilyen meccse ebben az évben.
Ahogy azt már lassan megszoktuk, nem telt el csapaton belüli változás nélkül ez a hét sem. A korábbi elsőkörös választottunkat Jarvis Mosst küldtük el, és Davis Veikune-t hoztuk a helyére. Mosst annak idején 2007ben a Gatorstól draftoltuk 1/17ben, ám a profik között nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amivel az egyetemi évei alatt felhívta magára a figyelmet. S bár a hozzállásával nem volt semmi baj, nem volt képes fejlődni, az LB-soron végig söprő sérüléshullám okozta lehetőséget se tudta kihasználni, és még a special teamben is többet ártott, mint használt. Ezért kellett mennie. A Broncosban töltött 3 és fél éve alatt mindössze egyetlen egyszer volt kezdő, összesen 24szer lépett pályára, ahol 29 tackle-je volt (23 egyéni, 6 assist), 3.5 sackje és 1 passdefense-ze.
Kincset ilyenkor már nem igazán lehet találni, ahhoz korábban kellett volna elkezdeni keresgélni. Nekünk a Cleveland 2009es 2. körös választottja jutott. Veikune eddig 10 meccsen lépett pályára az NFL-ben, ahol szó szerint semmit se csinált, legalábbis olyat nem, ami bekerült volna a statisztikái közé. Valószínűleg ő se véletlenül volt eddig csapat nélkül...
Nos, akkor essen pár szó leendő ellenfelünkről, a San Diego Chargers-ről. Ahogy azt riválisaink többségéről megállapítottuk, ők is 50 évesek múltak ('60-as csapat, '61-ben költöztek Los Angelesből San Diegoba), s mint minden divízióriválisunkkal, velük se ápolunk baráti viszonyt. Az ily nagy mértékű ellenségeskedés azonban kifejezetten újkeletű, ugyanis míg mi a Raiders-szel és a Chiefs-szel öltük egymást a jobb eredményért, addig ők többnyire a pofozógép szerepét töltötték be.
Igazából a két liga, az AFL és az NFL egyesülése előtt nagyon is topcsapat voltak, de akkor egyrészt éppen mi voltunk a liga egyik leggyengébb csapata, másrészt az senkit sem érdekel :P /*Rég volt, talán igaz se volt*/. Ha igazságosak akarunk lenni /*De miért lennénk?*/, akkor Dan Fouts-szal, és elkapóival Kellen Winslow-val, Charlie Joiner-rel és John Jefferson-nal nagyon szép éveket éltek meg 1979-81-ig, és az 'Air Coryell'-t máig a liga történelmének egyik legjobb offense-ének tartják. Hiába, hisz' a siker elmaradt, az AFC Westből egyedül ők szégyenkezhetnek mindmáig bajnoki cím nélkül. Ahhoz, hogy ne égessék a divíziónkat, 1995-ben álltak a legközelebb, akkor ugyanis történelmük során először és egyelőre utoljára bejutottak a döntőbe, és ott táncoltak a siker küszöbén. Azonban Steve Young tett róla, hogy ott is maradjanak, és rekord 6 TD passzt adva kiütötte őket. A vereséget követően gyorsan leáldozott nekik, s hogy végképp romokban heverjenek, '98ban sikeresen kiválasztották az NFL történelmének legnagyobb bustját, Ryan Leafet. /*Karrierje legemlékezetesebb meccsén a KC ellen 15 passzából 1 sikerült 4 yardra, 2 INT, és emellett kapott 4 fumble-t, amiből 3-at elvesztett...*/
A történet azonban az egykori 1/2es draft pick kirúgása után pár évvel szomorú fordulatot vesz. A Bolts ugyanis 1/1-es választási jogával megszerezte Elisha Manning játékjogát. A kis ficsúr azonban nem szeretett volna a sznob Kaliforniában játszani /*Igaza van, ki szeretne? :)*/ kivágta a hisztit, és elcseréltette magát New Yorkba. A fordulat most következik, ugyanis ellenérték gyanánt többek között ugyanazon év 1/4es választottát kapták, Philip Rivers-t. A "nagyszájú köcsög" 2 évet tanulhatott Drew Brees mögött, majd John Lynch egy jól sikerült sackje után sérülése miatt a Saintsbe trade-elték az azóta már Super Bowl-győztes irányítót, San Diegoban pedig eljött a KÖCSÖG ideje.
Amióta ő a kezdő irányító, dominálják a csoportot, minden évben ők nyerték általában a mi orrunk elől elhalászva a sikert. Különösen fájó a 2008as szezon, amikor nyert helyzetből buktuk el a divíziót, ráadásul úgy, hogy az utolsó fordulóban ők mértek ránk megsemmisítő vereséget. Rivers-szel a szezon hajrájában egyszerűen megállíthatatlan a csapat, a szókimondó QB pályafutása során decemberben még veretlen. Ha már a nagy szájánál tartunk, a két csapat közti utálatot tovább erősíti, hogy amellett, hogy az elmúlt években egymással verseng a két csapat a divízió első helyéért, a mindenek előtt saját érdekeit tekintő, képességeit túlértékelő, a sportolói magatartást semmibe vevő QB a sportszerűtlen megnyílvánulásoktól sem riad vissza, sőt előszeretettel alkalmazza őket, amikor csak tudja. Elsősorban a Rivers-Cutler afférra gondolhatunk itt, amikor egyik egymás elleni meccsünkön, minden ok nélkül beszólogatott akkori irányítónknak.
Jelenleg a liga legjobb irányítója /*természetesen csak Orton mögött :P*/, ha nem esik vissza a teljesítménye, akár Dan Marino egy évben passzolt legtöbb yardját is megdöntheti, és a Pro Bowl-szereplést, vagy akár az MVP-címét csak a személyisége akadályozhatja meg, az viszont könnyen megteheti. Az anyján kívül nem sokan szeretik...
De így is több szót kapott, mint amennyit megérdemelt, akár ő, akár a csapat. Emlékezzünk azért még meg a mostani keretből Antonio Gates-ről, korunk egyik legjobb TE-jéről, Rivers első számú célpontjáról, aki viszont jó eséllyel nem játszhat majd ellenünk. Mást inkább ki se emelek, a SD inkább csapatként erős. A 4-5-ös mérleg senkit ne tévesszen meg, övék a legjobb offense, a legjobb passing offense, a 2. legjobb defense, ami passz ellen és futás ellen is külön-külön top5. Vereségeiket elsősorban hihetetlen, szánalmas, gyermeteg hibáiknak köszönhetik. Elsősorban a Special Teamen lehet mosolyogni, de a támadók és a védők is szereztek kellemes pillanatokat már számunkra. Aki önbizalmat szeretne meríteni, annak ajánlom a Raiders és a Pats elleni meccsüket. :)
A Chargers tízszer nyerte meg az AFC West-et, az elmúlt 4 évben pedig senki se állította meg őket. (a playoffban összesen 12× voltak). Az egymás elleni mérlegünkre, minthogy a történelem jelentős részében mi voltunk az erősebb csapat, mi lehetünk büszkébbek: 54-45-1, .545. Utolsó összecsapásunkról azonban sok jót nem lehet mondani, a hazai pálya a rossz irányba lejtett /*Moreno pl az endzone-on belül lévő játékostól kapott fumble-t, ami fizikailag lehetetlen...*/, ami 32-3-as vereséget eredményezett.
A rivalizálás emlékezetes momentumairól eddig nem sok szó esett, mivel nincs is belőlük annyi, mint a Raiders vagy a Chiefs ellen, viszont hogy mégis legyen valami, említsük meg Dennis Smith back-2-back overtime fieldgoal blockját. Az elsőnél tévesen kikértük előtte az időt, de őt ez nem zavarta és megismételte a bravúrt, hogy aztán hosszabbításban 30-24-re megnyerjük az összecsapást.
Sérültek:
Denver Broncos | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Név | Pozíció | Sérülés | Szerda | Csütörtök | Péntek | Státusz |
Andre Goodman | CB | csípő | DNP | DNP | DNP | OUT |
Robert Ayers | LB | lábfej | Limited | Limited | Limited | Questionable |
Darcel McBath | S | boka | Limited | Limited | Limited | Questionable |
Eddie Royal | CB | hamstring | - | DNP | Limited | Questionable |
Jamal Williams | NT | non-injury | - | DNP | Limited | Probable |
San Diego Chargers | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Név | Pozíció | Sérülés | Szerda | Csütörtök | Péntek | Státusz |
Steve Gregory | S | váll | Limited | DNP | DNP | Doubtful |
Ryan Mathews | RB | boka | DNP | DNP | DNP | Doubtful |
Legadu Naanee | WR | hamstring | Limited | Limited | DNP | Doubtful |
Antonio Gates | TE | lábfej, lábujj | DNP | DNP | DNP | Questionable |
Travis Johnson | DE | váll | Limited | Limited | Limited | Questionable |
Chris Wilson | TE | hát | Limited | Limited | DNP | Questionable |
Malcolm Floyd | WR | hamstring | Full | Limited | Full | Probable |
Nate Kaeding | K | ágyék | Full | Full | Full | Probable |
Brandon Siler | LB | lábfej | Full | Full | Full | Probable |
Nem gondoltam volna idén, hogy valaha ezt fogom mondani, de jól állunk a sérültek terén. Goodman sorozatos hiányzását már megszoktuk, és mivel Coxban kincsre leltünk, hiánya nem is hátráltatja a csapatot jelentősen, míg az idei draft valóságos stealje meccsről meccsre fejlődhet. A liga legjobban passzoló csapata ellen persze nem ártana, ha nem Nate Jones lenne a nickelback, de ne legyünk telhetetlenek. Az egyetlen aggasztó dolog, az Royal sérülése, a Chargers ST finom szólva is sebezhető lenne, reméljük hétfőig rendbejön. Addigra egyébként akár Ayers is újra a csatasorba állhat, az lenne csak az igazi.
A Chargersből Gates egy edzésen se vett részt, játéka kérdéses. Ne bánkódjunk, ha esetleg nem játszhatna majd...
Múltheti győzelmünk előtt írtam, hogy ha esetleg 2W-re kerülünk a divízió elsőtől, akkor is korai még számolni. Nos, két győzelemre vagyunk tőle, ráadásul meggyőző játékkal. Azonban továbbra is tartom, hogy korai reménykedni, nem szabad nagyon előre szaladni, mindig csak a következő meccsre kell koncentrálni. Ha most nyernénk, akkor valóban jó helyzetbe kerülhetnénk, azonban a meccsnek nem mi vagyunk az esélyesei. A keret erejét tekintve, akár még meg lehetne a szezon előtt általam tippelt 8-8 is, de nem a könnyű meccseket szoktuk hozni, nem a liga hajrájában, és nem a csoportriválisok ellen. A meccs kedden hajnali 2:30-kor lesz a Qualcomm stadionban, és azért nagyon jó lenne, ha megismételnénk a tavalyi bravúros sikerünket. Hajrá Broncos!