Az elmúlt hétvégi fordulóban a címvédő Colorado Rapids együttese elvesztette eddigi hibátlan mérlegét az MLS 2011-es szezonjában, miután az ezt megelőzően még százszázalékos coloradói csapat a negyedik mérkőzésén nagyon sima, 3-0-s vereségbe szaladt bele a tavalyi döntőben legyőzött FC Dallas ellen. A texasiaktól elszenvedett pofon egyúttal a hét meccses alapszakaszbeli veretlenségünk végét jelentette.



















A 2010. november 21-i finálé óta először találkozott egymással a két csapat, amikor a Rapids fennállása legnagyobb sikerét aratva, a kupadöntőben hosszabbításban 2-1-re felülmúlta az FCD-t. Az idei rajt kétségtelenül a mieinknek sikerült jobban, az első három meccsünket három győzelemmel abszolváltuk, amellyel új klubrekordot állítottunk fel, miközben a rivális két vereség mellett egyetlen döntetlennel, nyeretlenül szerénykedett az alsóbb régióban. Ennek ellenére az előzetes formát teljes nyugalommal lehetett félre tenni egy ilyen rangadó előtt, mert biztosak lehettünk benne, hogy a 2010-es döntő miatt Ferreira-ék mindenképpen revánsot szeretnének venni rajtunk, és ellenünk minden eddiginél nagyobb erőfeszítésekkel fognak játszani. Ráadásul a Rapids általános kezdőcsapatából nélkülöznünk kellett két meghatározó játékost, a csapatkapitány Pablo Mastroeni a meccs előtti bemelegítés alatt húzta meg a vádliját, Conor Casey pedig az előző mérkőzésen szenvedett térdhajlító-sérülést, mely után előreláthatólag 2-4 hetet kell kihagynia. Helyettesítésük céljából Nane és Folan kerültek be a kezdőbe, míg taktikai megfontolásból a jobb szélen Mullan megszokott posztját Nyassi vette át. Így aztán a bajnokcsapat a következő összeálltásban készült a harcra a Dallas ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Nyassi, Larentowicz, Nane, Smith - Cummings, Folan.

A múlt péntek esti rangadón bő 12 ezer néző fogadta a csapatokat a frisco-i Pizza Hut Park-ban, akik egyértelműen a piros-fehérek szezonbeli első sikerét várták a tavalyi döntőért való visszavágás jegyében, és ennek megfelelő a hazai labdarúgók is nagy lendülettel kezdték az összecsapást. Már az első percektől kezdve látszott, hogy a texasiak nagyon komolyan veszik ezt a fellépést, és idejekorán több rámenős akciót vezettek, többször zavarba tudták hozni a coloradói hátsó alakzatot, bár Pickens első komoly védeni valójára bő húsz minutumot várnunk kellett, azután viszont sorban egymás után, egyre többször tették próbára a képességeit. A viadal presztízs mértéke okán a felek korán beköszöntek egymásnak egy-egy kíméletlen belépővel, így a játékvezetőnek korán a zsebébe kellett nyúlnia a sárga lapokért, hogy megfékezze az indulatokat, részünkről éppen a csapatban először kezdő, Nyassi részesült figyelmeztetésben. A jókora hazai nyomás hamarosan góllá érett, ugyanis a 26. percben egy szögletrúgást követően ide-oda pattogott a labda a büntetőterületen belül, képtelenek voltunk felszabadítani, majd végül a kapu torkából az egykori Rapids-hátvéd, Ihemelu pofozta be a játékszert a hálóba. Ezzel az idei szezonban első alkalommal kerültünk hátrányba egy mérkőzésen, igencsak idegen helyzet volt számunkra, és a vezetés megszerzése után is támadásban maradt az ellenfél. Sokkal frissebben játszottak, egyértelműen motiváltabbnak tűnt a hazai együttes, és a nehézkesen mozgó védelmünk mögé kerülve, többször újabb helyzeteket tudtak kialakítani. Öt perccel az első félidő vége előtt pedig az egyik ilyen akcióból az FCD legnagyobb ásza, Ferreira leszakadt Wynne-ről, és a nagyszerű indítással kapura törve, kicsit kisodródva a bal oldalra, eredményes tudott lenni az esélytelen Pickens kapus felett a hálóba emelve. Az első 45 perc végeztével a Dallas teljesen megérdemelten alakított ki magának 2-0-s vezetést, valósággal lejátszották a mieinket, akik az egész első félidő alatt képtelenek voltak valamire való gólhelyzetet kialakítani, míg az utolsó percekben Folan is összeszedett egy sárga lapot.



















A szünetben frissítettünk a jobb szélen, és a meglepetésre kezdőbe kerülő Nyassi helyét Mullan foglalta vissza, miközben másodpercekkel a folytatást követően tovább növelte előnyét a vendéglátó csapat, miután egy remek ütemű jobb oldali centerezést Ferreira egészen közelről kotort be a gólvonal mögé. Ha esetleg még lettek volna halvány reményeink a felzárkózásra, hogy egy jobb második félidővel még megindíthatunk egy attakot az egyenlítés érdekében, akkor a tavalyi MVP gólja végleg tett róla, hogy eldőljön a mérkőzés. Néhány perc elteltével Wallace is besárgult egy elkésett szerelést követően. Közel 55 percet kellett várnunk az első komolyabb coloradói gólszerzési lehetőségre, amikor Folan távoli lapos lövése viharzott el a bal oldali kapufa mellett. A játékrész fele magasságában rövid időn belül kihasználtuk a maradék két cserelehetőségünket is, Smith mester kissé kétségbeesetten próbált változásokhoz nyúlni, amikor a helyét nem igazán találó Folan helyére Amarikwa-t, míg a védelemben sebezhető Wallace helyett Marshall-t küldte be a küzdőtérre. Érdekesség a veterán bekkel kapcsolatban, hogy 12 év után lépett pályára újra a Rapids-ben egy bajnoki mérkőzésen, mivel azt követően, hogy 1998-ban a mieink draftolták őt, más csapatokban volt alkalmazva, mielőtt az offszezonban újra a Colorado-hoz szerződött volna. A texasiak továbbra is lényegesen frissebbnek tűntek, de már nem igyekeztek annyira újabb helyzeteket kialakítani, kezdték egyre jobban átadni a területet a padlóra küldött bajnoknak. Ezzel élve képesek voltunk végre folyamatos akciókat vezetni, és bő negyed órával a vége előtt Mullan pontos beadását Amarikwa bólintotta mellé ígéretes helyzetben. Több lehetőségünk nem igazán adódott, így a szépítés sem jöhetett össze a bordó-fehérek számára, ráadásul a végére néhányan kicsit elvesztették a fejüket, így Cummings és Moor is begyűjtött egy-egy sárga kártyát a felesleges szabálytalanságaikért. Maradt a 3-0-s különbség, a szezon első igazi rangadóján komoly csapást mértek ránk, mindenképpen ébresztően kéne ránk hatnia egy ilyen pofonnak, talán kicsit elaltatták a csapatot az első három forduló fölényes sikerei, ideje visszatérni a földre, és keményebben dolgozni a folytatásban.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Az FC Dallas nagyszerűen játszott ezen a mérkőzésen, minden elismerésem az övék, a rendkívül gyors, technikás, támadó szellemű focijukkal képtelenek voltunk felvenni a ritmust ezen az estén. Nem szabad a hiányzókra mutogatnom, bár kétségtelenül kellemetlen volt Pablo és Conor kiválása, de az ilyenekre fel kell készülnünk, és a hasonló helyzetekben másoknak kell előlépniük a helyükre. Kifejezetten gyengén kezdtük a meccset, az első húsz percnek intő jelnek kellett volna lennie számunkra, de később sem tudtunk feljavulni, majd rövid időn belül gólokkal fizettünk rá a hanyagságainkra. Felesleges egyes játékosokat okolni egy ilyen találkozót követően, nyilván voltak, akik különösen gyengélkedtek, de összességében, csapatként vallottunk ma kudarcot. Remélem, sikerülni fog tanulni ebből a vereségből, és a következő meccsekre nagyobb elszántsággal tesszük oda magunkat."

Szombat délelőtt a tartalékcsapat számára is megkezdődött a bajnoki szereplés az idei szezonban, amikor az FC Dallas otthonában 1-0-s vereséget szenvedtünk az MLS Reserve League első fordulójában. A csapat a következő összeállításban szerepelt: Ceus - Holody, Palguta, Marshall, Earls - Armstrong, LaBauex, Thompson, Emory - Akpan, Amarikwa, míg csereként szóhoz jutott Janniere, Serna és Nyassi. A találkozó egyetlen gólja a második félidő első perceiben született, utána a mieink hiába támadtak rengeteget, és Akpan-éknak hiába voltak komoly helyzeteik, képtelenek voltunk az egyenlítésre. A csapat csütörtökön a Real Salt Lake B-csapata ellen bízhat a javításban.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Colorado Rapids 3-1-0, 9 pont (4 meccs)
2. Real Salt Lake 3-0-0, 9 pont (3 meccs)
3. Los Angeles Galaxy 2-1-2, 8 pont (5 meccs)
4. San Jose Earthquakes 1-1-2, 5 pont (4 meccs)
5. Seattle Sounders 1-2-2, 5 pont (5 meccs)
6. Vancouver Whitecaps 1-2-2, 5 pont (5 meccs)
7. FC Dallas 1-2-1, 4 pont (4 meccs)
8. Chivas USA 0-2-2, 2 pont (4 meccs)
9. Portland Timbers 0-2-1, 1 pont (3 meccs)

Következik egy újabb iszonyatosan nehéz mérkőzés, ugyanis magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel a Real Salt Lake otthonában léphetünk pályára az idei első Rocky Mountain Cup-meccsen. A két szomszédos állam közti rivalizálás miatt mindig nagy csatára van kilátás az egymás elleni találkozókon, most pedig a nyugati mezőny jelenlegi két éllovasa, egyben az elmúlt két szezon bajnoka, csaphat össze egymással a Rio Tinto Stadium-ben. Remélhetőleg sikerül összeszedni magunkat a texasi fiaskót követően, és újra felvesszük a kesztyűt a RSL elleni félelmetes rangadón.