Alig pár hete mutattam be a New England Patriots csapatát, így most sajnos nem tudok sok új ötlettel előrukkolni. De a cím hosszabb, ha már az írás rövidebb, és legalább nyomatékosítja, hogy bizony már a rájátszás második körében tartunk. Noha, könnyen lehet hogy ez lesz a végállomás, de könnyen lehetett volna, hogy rögtön a Vasas ellen kisz*punk, és mégis... Hát, akkor hajrá!




















Szóval a Hazafiak. Bár történelmükről a sikeres közelmúlt miatt akár két írásnyi terjedelemben is lehetett volna cikkezni, nehogy már róluk több szó essen, mint a legkirályabb, legszimpatikusabb, leglegeleg csapatról, a Denver Broncos-ról. Mivel azonban a Vadlovakat már alighanem mindenki az unalomig ismeri, és a beharangozókban amúgy is azt tűztem ki célul, hogy az aktuális ellenfelet mutassam be több-kevesebb tisztelettel. Ezzel a szokással most se akarok szakítani, bár nemrég volt a 'The Drive' 25. évfordulója, annak a jelenlegi meccshez nem sok köze lenne.

Szerencsére azonban, egy olyan nagyságú csodálatos csapat, mint a Broncos a liga majdnem összes többi csapatával játszott emlékezetes meccseket, így ilyenkor azokból tudok csemegézni. Nos, a mai terítéken ennek megfelelően a 6 évvel ezelőtti Divisional Round meccs lesz, csapatunk most már nem utolsó PO-győzelme. Erős a párhuzam, hiszen most a Steelerst legyőzve vívtuk ki a jogot, hogy utazhassunk Foxborough-ba, akkor pedig pont fordítva, a Patset vertük el, hogy fogadhassuk a Steelerst. Nos. akkor lássuk is, hogyan történt, remélhetőleg idén ez ellentétben a többi körülménnyel nem lesz fordítva.

Az előzmények. A Patriots a korszak legerősebb csapata volt. 4 év alatt 3 Super Bowlt nyertek, ahogy az a párhetes előzetesből már kiderült. Összességében sorozatban 10 megnyert PO-meccs után látogathattak hozzánk a Jaguars 28-3-as kiütése után. Ennek ellenére nem voltak egyértelmű favoritok, hiszen nekünk a 1998-as szezon után megnyert Super Bowl óta egyetlen utószezon győzelmünk volt, a 2005-ös alapszakaszban azonban az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtva 2. helyen zártuk a konferenciát, s a Super Bowl egyik esélyesei voltunk, míg a pecc 10-6-tal mondhatni bearaszolt a rájátszásba.

A Patriotsban egy korszakos zseni az irányító posztban, aki megnyeri a meccseket és egy ütős védelem, ami megnyeri a bajnokságot. A Broncos oldalán egy nagyon szimpatikus irányító Jake the Snake élete legjobb szezonján túl, több mint 3000 passzolt yarddal 18 TD ami mellé mindössze 7× adta el a labdát. Kedvenc célpontja Rod Smith. Mellette 2 nagyon jó futó, Mike Anderson és Tatum Bell személyében, akik a híres ZBS falunk minden előnyét élvezhették. Viszont az igazán nagy érdem nálunk is a védelemé. Trevor Pryce, Al Wilson és DJ Williams a frontban, hátul pedig igazi playmakerek, John Lynch, Champ Bailey, Foxworth... Szóval egy komplett csapat, ami a labda mindkét oldalán képes kiemelkedőt nyújtani. Nem véletlen a +20-as TO ratio és a 13-3-as mérleg.

A Playoffs viszont egy teljesen új bajnokság, ahol Brady legyőzhetetlennek tűnt. A meccs kicsit lassan kezdődött, a védelmek domináltak. Mi szerezhettünk volna először pontokat, azonban az ellenfél 3 yardosánál neki mentünk a 4&1-nek, ám Plummer passza nem sikerült. Majd hiába kényszerítettük negyedszerre is puntra a tombrédi vezette támadósort, a következő támadásunkból Plummer eladta a labdát, melyből a Patriots 3 pontot írt fel az eredményjelzőtáblára. Aggodalomra adhatott okot, hogy egyből 3&outtal zárt az offense, viszont aztán jött a fordulat. Rögtön a 2-minute warning után Faulk kezéből sikerült kiütni a labdát. S jött a folytatás, a pár perce még hősként ünnepelt Asante Samuel szabálytalansága miatt az 1 yardról jöhettünk, ahonnan Mike Anderson a tőle megszokott módon megoldotta. 9 másodperc alatt fordult a kocka, de itt még nem volt vége. A kickoff returnből újra fumblet kapott a pecc, maga a placekicker/punter Sauerbrun szerezte meg a labdát. A mai napig nosztalgiával gondolok vissza Toddra, igazi hard hitter punter. :) Az újabb labdaszerzést 3 pontra váltottuk, így 10-3-mal mehettünk le a szünetre.

A második félidőt ők kezdték jobban, első támadásukból 3 ponttal közelebb zárkóztak, s miután mi a második drive-ból is puntolni voltunk kénytelenek, támadhattak a vezetés átvételéért. S jól is haladtak, 7 play és máris az 5 yardosunknál voltak. Ekkor következett azonban a csapatunk történelmének egyik legemlékezetesebb momentuma. Brady passzát az endzoneban Champ Bailey húzta le, aki meg is indult vele az ellenfél célterülete felé. 100 yardot robogott vissza vele, azonban az utolsó yardon utolérték, így nem lett belőle touchdown. Ami késett azonban nem múlott. Ahogy az akkortájt szokott volt, Mike Anderson 1 yardról megfutotta. 17-6. Újra támadhattak azonban a hazafiak, s a védelmünknek nem sok ideje volt pihenni. A támadás már átnyúlt a 4. negyedre, s a mi 25 yardosunkon végződött. Adam Vinatieri a világ leginkább túlértékelt rúgója azonban a legjobbkor bizonyította, hogy nyomába se érhet Jason Elamnek. Ő a Bronco legendával ellentétben 50+ról csak a legritkábban próbálta meg, és az alatt se volt hibátlan. Az igazán fontos helyzetben 43 yardról kihagyta. Nem sikerült élni a lehetőséggel, sokadszorra láthattuk Sauerbrunt, és sokadszorra láthattuk a Patriots fumblet kapni. Ezúttal még szerelésre se volt szükség hozzá, visszahordójuk nem tudta elkapni a labdát, arra a mi longsnapperünk Leach vetődött rá. 15 yardról 3 play alatt megoldottuk. Jake Plummer Rod Smithnek adott átadásával már 24-6ra mentünk. Az előny tudatában azonban sajnos kicsit kiengedett a védelmünk 2 play alatt kapituláltak Tom Bradynek, két labdaszerzésen belülre kerültek. Ideje volt a támadóknak maguktól is összehozni valamit, nem csak a védelem által szerzett labdákból. Nos, ezt a következő driveban meg is tették. Végül is csak 3 pont lett Elam>>>>Vinatieri révén, de majdnem 5 percet sikerült lepörgetni az órából. A fennmaradó 3:20 még elég volt Bradynek, hogy újra eladja a labdát, ezúttal John Lynchnek, ami után összehoztunk egy 1st down-t, s onnantól már kitérdelhettük, 27-13ra győztünk...



















Ennyit a történelemről. Hogy kis párhuzamot vonjak a jelennel, legutóbb pont mi vesztettünk úgy, ahogy annak idején ők. A sok turnover miatt. Tehát most rajtuk a sor. ;) Legutóbb írtam arról. mit játszanak védelemben és támadásban napjainkban. Nem azt mondom, hogy az valami zseniális írás lenne, de annál jobbat úgy se tudok, úgy ezúttal is mindenkinek azt ajánlom a figyelmébe.

Ami azóta változott, hogy ellenünk Carter megsérült is IR-re került, ők pedig azóta visszatértek 3-4-re, ha minden igaz. 3 meccs számomra kevés, hogy sok okosságot leszűrjek abból, hogy mi változott ennek köszönhetően a játékukban, de azt hiszem egyetértünk abban, hogy a kulcs továbbra is az, hogyan fogjuk meg tombrédit. 2-6-ra javította ellenünk a mérlegét, mondhatnám elég volt neki a jóból, de a Gillette Stadiumban még nehezebb dolgunk lesz.

A Patriots védekező felfogása alapvetően a nagy playek megakadályozása, ezért ne nagyon számítsunk arra, amit a Steelers ellen láthattunk. Sokkal gyengébb védelem ugyan, de nem fogják egy az egyben hagyni az egyetlen valamire való elkapónkat. Viszont nem lesz annyi ember a boxban, szóval rövid playekre lehet alapozni, és szép hosszú támadásokat vezetni, amíg brady csücsül a padon. Szép hosszú driveokat mondtam nem 3&outokat! Remélem, eljut az üzenet a megfelelő helyekre is. ;) Szóval a védelem, főleg az RZ-n kívül nyeli a yardokat, viszont azon belül, ahogy szűkül a pálya már nehezebb ellenük, és egy csomó labdát szereznek, ahogy azt mi is tapasztalhattuk legutóbb. Ha a futásainktól félve a safetyk fellépnek a boxba, akkor jöhet a Bay-Bay time, ha pedig hátul zónáznak, akkor ugyanúgy szétfutjuk őket, mint legutóbb. Nem egy kacifántos terv, Fox és McCoy lapjain alighanem ennél jóval bonyolultabb.

Ami a támadókat illeti. Ahogy ezelőtt is írtam, nem gyenge ez az OL. Legnagyobb erőssége pedig az, hogy Brady gyorsan eldobja a labdát, így nem kell annyi ideig megtartani a nyomást, mint mondjuk a mi falunknak. Éppen ezért az eszeveszett passrush nem jó ötlet ellenük szerintem, főleg hogy van 2 említésre méltó TE-ük, akikre nem ártana ráállítani egy-egy LB-t is... Passrush viszont kell, ami mehet ellenük az, ha nem az OT-t próbáljuk megverni, hanem az A gapet támadni. Ha ez sikerrel jár, akkor az rövidebb idő alatt következik be, mint amíg Miller vagy Doom az OT-t veri meg egy az egyben. Viszont úgy tűnik, Ayers-szel is számolhatunk lassan ezen a téren is. Visszatérve a coverage-re. Nem a man-to-mannel van baj, de az embereket talán kicsit okosabban is el lehetne osztani. Tartom, hogy Dennis Allen az offseason legnagyobb fogása, de egy-két dolgon azért a védelem terén is lehetne változtatni. Óriási hiba volt pl, hogy amikor Megatron átment slotba, nem követte őt Bailey. Ne pozíciókhoz rendeljük őket, hanem emberekhez. Egyszerű változatban fogja a legjobb a legjobbat. Ha Megatron átmegy slotba, oda is kövesse Bailey. Szerencsére a Patsnek nincs ilyen kaliberű WR-je, azonban ott van 2 ligaelit TE és egy ligaelit slot receiver. Kit fogjon Champ?! Nos, talán Gronko a legjobb, viszont ő túl nagy fizikai fölényben lenne Baileyvel szemben, szóval talán szerencsésebb lenne, ha övé Hernandez lenne, aki szanaszét szívatott minket legutóbb. Gronkora két nehéz fiút kell állítani, DJ és Dawk. Dawk nem lesz, szóval az legyen akkor Bruton. Welkeren Harris, ha slotban van, Ocho-n pedig Goodman.

Nem véletlen 1st seed ez a csapat, viszont ilyen gyenge védelemmel kérdéses meddig jutnak belőle. Akár már most rögtön is elvérezhetnek. Ami mindenképp kell hozzá, az hogy ne legyenek eladott labdáink, és csökkentsük a misstackle-ök számát. Legutóbb ezen a két "apróságon" ment el a meccs, pedig meglepően jól kezdtünk, egy olyan első negyed után, mindenképp azt mondhatjuk lett volna esélyünk. Szurkoljunk hát, hogy ma is legyen esélyünk, és ezúttal éljünk is vele! Vasárnap, hajnali 2-től: Hajrá Broncos!