Egy kis szünet után tovább haladunk a coloradói egyetemek elmúlt tanév alatti sportteljesítményeinek összefoglalásával, és a sorozatunk negyedik epizódjában a híres Denver University 2011/12-es eredményeit tekinthetjük át.





















Az egyetem legnagyobb érdeklődéssel kísért programja évről évre a jégkorongcsapat, a korábbi többszörös országos bajnok gárda természetesen a 2012-es bajnokságban is a legnagyobb esélyesek közé tartozott. A DU legénysége annak ellenére, hogy menet közben többször nélkülözött húzóembereket hosszabb-rövidebb időn keresztül, a harmadik helyen zárta az alapszakaszt a bombaerős WCHA konferenciában. A rájátszás első körét kicsit nyögve nyelve, de sikerrel vettük a Wisconsin ellen, majd a minnesotai Final Five küzdelmei alatt két újabb győzelmet arattunk, viszont a túlórában megvívott elődöntő annyira kivette az erőnket, hogy a konferencia-döntőt simán elvesztettük. Ennyi természetesen elég volt az NCAA Tournament 16-os főtáblájára kerüléshez, ott azonban némi meglepetésre a Fresno State azonnal megállított bennünket, egyetlen kört sem tudtunk menni. A csapat sokáig szépen haladt, aztán mégsem sikerült elérnünk az igazán nagy dobást, sajnos 2012-ben sem váltottuk valóra az álmainkat, és jövőre még nehezebb dolgunk lesz, mivel többek közt Jason Zucker és Drew Shore is profinak állt a befejezést követően.

Az egy évvel ezelőtti országos elődöntős szereplés jogán a férfi lacrosse-csapattól is nagy menetelést reméltünk az elmúlt idényben, és végül a csapat kihozta magából tudása legjavát, eredményesen zárta az évet, ám a tavalyi bravúrt nem sikerült megismételni. Az alapszakaszban több fájdalmas vereséget szenvedtünk, valamennyi nagy ellenféltől drámai körülmények között, hosszabbításos vereséget szenvedtünk, és címvédőként mindössze a negyedik helyen zártunk a konferenciában, a hazai rendezésű tourney alatt is már az elődöntőben búcsúztunk - a változatosság kedvéért akkor is OT-ban. Az utolsó fordulóban egy fantasztikus mérkőzésen a denveri futballstadionban viszont valósággal lemostuk a Duke gárdáját, melyet követően a szakértők meghívták a csapatot az NCAA Tournament-re. A nyolcaddöntőben a kiemelt North Carolina-t kellemes meglepetésre győztük le, aztán a szezonban harmadszor is összeakadtunk a Loyola-val, a későbbi bajnokcsapattól pedig ismét szoros küzdelemben kaptunk ki, így a nyolc között fejeztük be. A Pioneers keretének nagy része jövőre is együtt marad, talán lehet még egy csúcshódítási kísérletünk, de Mark Matthews-ért már az Outlaws-ban kell szurkolnunk.

A férfi kosárlabdázóink ugyancsak elszántan várták a szezont, a csapat jelentős részét negyedéves játékosok alkották, akik számára ez volt az utolsó lehetőség, hogy nagy eredménnyel koronázhassák meg egyetemi pályafutásukat. Ennek érdekében szép menetelésbe kezdtünk, és az alapszakaszban a Sun Belt harmadik helyét kaparintottuk meg 11-5-ös csoporton belüli mérleggel, amivel abszolút elégedettek lehettünk, és a jó formaidőzítésben bízva még többen reménykedtünk. A conference tourney-n aztán alaposan fejre állt minden, az első két kiemelt idő előtt búcsúzott, és komoly lehetőség nyílt a mieink előtt akár a végső győzelemre is, de egy zaklatott mérkőzésen sajnos az elődöntőben vereséget szenvedtünk a Western Kentucky-tól, így lógó orral fejezte be iskolai pályafutását a Pios több kiemelkedő kosarasa.

Maradva ugyanennél a sportnál, a hölgyek is legalább ekkora favoritnak számítottak a Sun Belt mezőnyében, és az alapszakaszban elért második helyezés még nagyobb bizakodásra adott okot. Azonban a Sun Belt playoff-torna alatt komoly pofon érte a mieinket, és rögtön az elődöntőbe jutásért vereséget szenvedtünk az előzetesen kissé lesajnált ellenféltől, ideje korán ért véget a szezon, és a lányoknak is le kellett mondaniuk a további szereplésről. Az ősztől kezdődő tanévben mindkét program a WAC konferencia küzdelmeiben fog részt venni, ahol ha sikerül alkalmazkodnunk az új ellenfelekhez, akkor könnyen mind a fiúk, mind a lányok a legjobbak között lehetnek.

A női röplabdacsapat a kissé göröngyös rajtot követően az évad második felére nagyon szépen formába lendült, és 10-6-os győzelem-vereség mutatóval a Sun Belt konferencia legjobbjai között végeztünk. Sajnos azonban az a fránya tourney nekik sem sikerült jól, ötödik kiemeltként szoros csatában, négy játszmában maradtunk alul a negyedik kiemelt Florida International ellen. A következő idényben remélhetőleg az új konferenciában is lehet esélyünk a playoff-ba kerülni, és talán még messzebb is eljuthatunk, mint tavaly tettük.

Az egyetemi lacrosse-program a gyengébbik nem tekintetében is rohamos fejlődésen megy keresztül, a hölgyek munkáját is egyre profibb edzői stáb segíti, egyre jobb feltételek között készülhetnek, ami az eredményekben is abszolút tetten érhető. A DU az egész alapszakaszban mindössze két vereséget szenvedett 14 mérkőzés alatt, vesztünkre azonban az MPSF konferencia elődöntőjében a vendéglátó Stanford került elénk, akik 14-9 arányban felül is múlták a mieinket, sajnos az ígéretes szezon valódi megkoronázása nem jött össze, de jövőre ismét nekivághatunk, hogy egy újabb év rutinjával felvértezve még messzebb juthassunk.

A golfszezon a lányoknak sikerült jobban, a Pioneers hölgykoszorúja megnyerte a saját konferenciáját, és részt vehettek a coloradói Erie-ben megrendezett regionális döntőben, az ottani 19. helyezés azonban nem volt elég a továbbjutáshoz. Eközben a férfiak mindössze a hetedik pozíciót szerezték meg a Sun Belt-ben, és jóval szerényebb idényt hagytak maguk mögött.

Teniszezőink mindkét nem esetében a Sun Belt legjobbjai közé tartoztak, a férfiak azonban kellemetlen meglepetésre első kiemeltként búcsúztak az elődöntőben, míg a lányok az alapszakasz negyedik helyét követően ugyancsak a négy között estek ki a későbbi győztes ellen, utóbbiakra lehettünk valamivel büszkébbek.

A legszebb múlttal rendelkező coloradói intézmény a tavalyi évadban rendkívül gazdag sportprogramot kínált az érdeklődők számára, ez jövőre is biztosan így lesz, ha pedig még egy kicsit az eredményeken is tudnánk javítani, akkor végképp mindannyian elégedettek lehetnénk.