A 2012-es naptári esztendő végéhez közeledve a Denver Sports Blog történetében immár negyedszer tartjuk meg az év sportolója választást, melyben közkedvelt városunk csapatainak legjobb játékosai mérettetik meg magukat, hogy megtudjuk, a magyar sportrajongók szerint kik voltak az év legelismertebb Denver-sportolói. A hét profi csapatból szerkesztőségünk végül hosszas fejtörés után 18 játékost nevezett a megmérettetésre, illetve öt különböző csapatból egy-egy fiatal atléta méri össze tudását az év újonca versenyben.

















A szavazásokban a következőképpen lehet részt venni:
 
- Küldj e-mailt a magyaravsoldal@gmail.com címre, benne sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény (döntetlen esetén a több előkelőbb szavazat rangsorol).

- Az újoncok listájáról egy nevet választhattok, akit városunk idei legjobb elsőéves sportolójának véltek! Egy szavazat egy pontot ér.
 
- A voksolás természetesen nem csak a denveri csapatok szurkolóinak szól, hanem minden egyes sportbarát szavazatait szívesen vesszük, aki népszerű kezdeményezésünkhöz csatlakozva, szavazataival szeretne beleszólni a voksolás végkimenetelébe.
 
- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik sportolónál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük figyelembe, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!
 
A korábbi győztesek:

2011: Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
2010: Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)
2009: Carmelo Anthony (Denver Nuggets)
 
- A szavazás határideje: 2012. december 22., szombat, 24:00!
 
- Végezetül lássuk a jelölteket! ABC-rendben, kollégáink, ill. szakértő vendégszerkesztőink bemutatásában (Filip - Colorado Mammoth, Denver Outlaws; foppa21 - Colorado Rapids; Black_Adder - Denver Broncos; TomiTanguay - Colorado Avalanche, Colorado Rockies, Denver Nuggets)
 
AZ ÉV SPORTOLÓJA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:

Matt Belisle (Colorado Rockies)

A Rockies dobóinak pocsékul sikerült az elmúlt esztendő, szinte folyamatosan csak a pitcherek hanyatlásairól volt szó, a bullpenből egy valaki azonban végig kiegyensúlyozottan jól teljesített. A csapatnál a negyedik szezonját töltő setupman ebben az évben az egyik legtöbbet foglalkoztatott ember volt a bullpenből, hiszen 80 pályára lépés alatt kereken 80 inninget tolt végig. Belislet a szezon első felében a csapat szerette volna eljuttatni az All Star gálára, de természetesen az MLBs edzők és a média máshogy ítélkezett, denveri dobónak oda szinte lehetetlen bekerülni, neki se sikerült. Ennek ellenére a második félévre se esett vissza sokat a produkciója és az egyre nehezebb körülmények között is hozta a tőle várt szinten. A végére három győzelem mellett 8 vereséggel zárt, de a 3.71es ERA még mindig a legjobbak közé tartozott és 69 alkalommal búcsúztatta el strikeouttal az ellenfél ütőit. A dobók többségének csapnivaló teljesítménye ellenére Belisle az egész szezonban virágzott és nem csak a vakok közti fél szeműként érdemli meg a szavazatokat.

Jaime Castrillon (Colorado Rapids)

A Rapids tavalyi legjobb játékosa múlt télen igazolt Kolumbiából hozzánk, a számára teljesen új közegbe pedig villámgyorsan beilleszkedett. Castrillon már az első meccsein megmutatta, hogy nem mindennapi technikai adottságai vannak, nagyon intelligens labdarúgó, jól lát a pályán, kiváló passzokkal tudja helyzetbe hozni a társakat és az ellenfél kapujára se veszélytelen. Sőt! Középpályás létére egyenesen a csapat legeredményesebb játékosa volt 2012ben, nyolc szerzett gólja közül ráadásul három találat a későbbi győztes gól volt az adott mérkőzésen. Mindkét lábával és fejjel egyaránt eredményes tud lenni, kicsit kritika a csatárok felé, hogy az övé lett a házi aranycipő, de az érdemeiből semmit se vonhat le. Reméljük jövőre is ennyire hatékonyan tud majd robotolni a középpályán, akik pedig látták a Rapids meccseit, azoknak biztosan egyértelmű, hogy bár a csapat gyengén szerepelt, Castrillon egész Denver legjobb sportolói közé tartozott idén és szavazni kell rá!

Dexter Fowler (Colorado Rockies)

A sokak által kiegyensúlyozatlan léhűtőként elkönyvelt Fowler 2012ben kamatostul bizonyított mindenkinek, hogy igenis lehet rá számítani és a csapat húzóemberévé képes előrelépni. Az outfielder 13 hazafutást regisztrált idén, majdnem annyit mint korábban az előző három szezonjában együtt véve. Plusz összesen 53 RBI jutott neki, 18 dupla és 11 tripla találat mellett, utóbbi két adat azonban egyáltalán nem meglepetés tőle. Az igazán bravúr mégis a .300as ütési átlag, korábban teljesen elképzelhetetlen volt tőle hasonló, karrier szinten folyamatosan .260 körül mozgott, idén viszont hatalmas javuláson ment keresztül, mintha csak benőtt volna végre a feje lágya. Mindemellett védekezésben egy cseppet se esett vissza, 1026 inning alatt mindössze 6 mezőnyhibát vétett és négy asszisztot szórt, a centerfielder poszt első számú embere volt és ha az idei formát képes lesz állandósítani, akkor még hosszú éveken keresztül lehet a leadoff hittere a csapatnak (amennyiben esetleg nem cseréljük el dobóra, de ez már egy másik történet). A nagy javulás már önmagában dicsérendő, ráadásul a csapat legjobbjai közé emelkedett, így érdemes lenne szavazatokkal honorálni az erőfeszítéseit.

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)

A választás két évvel ezelőtti győztese a tavalyi hányattatott esztendő után 2012ben visszatért a régi kerékvágásba. Nem tudott annyira kimagaslóan játszani, hogy harcban legyen az MVP címért és szerintem a mostani év sportolója választásunkon se lehet favorit, de CarGo végre újra ott van a tűz közelében és igenis számolni kell vele. A 27 esztendős outfielder levetkőzte az elmúlt évekbeli sérüléseit, bár a szezon első néhány hónapjában érezhető volt rajta a mezőnyben, hogy vigyáz a korábban többször sérült csuklója, de az évad második részében újra a megszokott formában védekezett és nem maradtak el tőle a bravúros elkapások se. Ennek eredményeként az évad végeztével karrierje során második alkalommal jutalmazták meg a Gold Glove elismeréssel, illetve életében először az All Star gálán is jelen lehetett a Rockies egyetlen képviselőjeként. A venezuelai sztár a csapat legjobb pontszerzőjeként 85 RBIt szórt és 22 hazafutást lőtt, közben újra .300 feletti hatékonyságot ért el néhány ezred révén. Igyekezett legjobb tudása szerint betölteni a tavalyi győztes Tulo sérülése miatt keletkezett űrt. Nem volt kimagasló éve, de sokat javult és egyre többször emlékeztetett a 2010es önmagára és ha a legjobb nem is volt, de bárki ötös listáján teljesen megérdemelten szerepelhet a neve.

John Grant Jr (Colorado Mammoth)

Az indoor lacrosse élő legendája több szempontból is történelmet írt 2012-ben, ugyanis 116 pontjával megdöntötte az egy szezon alatti NLL-rekordot a szerzett pontok terén, emellett pedig a liga fennállásának valaha volt első játékosa lett, aki az 1000 pontot és az 500 gólt is elérte karrierje során. JGJR az elmúlt idényben 14 mérkőzés alatt 50 találatot és 66 asszisztot szorgoskodott össze, vagyis annak ellenére döntötte meg a single season rekordot, hogy két találkozón sérülés miatt nem léphetett pályára. A 38 esztendős klasszis az elmúlt szezonban két meccs kivételével mindannyiszor legalább három gólt szerzett, legjobban a március végi Philadelphia Wings elleni víkend sikerült számára, amikor a hazai meccsen hat találatot vágott, az idegenbeli visszavágón pedig 12 pontig (3+9) jutott. Menet közben természetesen részt vehetett az NLL All Star gáláján, az évad végeztével pedig teljesen magától értődő módon választották meg a liga legértékesebb játékosának, 12 éves pályafutása alatt tehát második alkalommal hódította el az elismerést, első ízben tette denveri játékosként. Grant második coloradói szezonja emlékezetesre sikeredett, egyénileg rekordot rekordra halmozott, bízunk benne, hogy a hamarosan rajtoló új idényben már csapatsikerekkel is meg tud ajándékozni bennünket, addig is kutya kötelességünk minél magasabbra juttatnunk őt az aktuális szavazáson!

Gabriel Landeskog (Colorado Avalanche)

Egy éve ilyenkor a svéd suhanc élete első NHL szezonja kellős közepén az év újonca választáson vett részt és megérdemelten második helyezést ért el. Már akkor látszott, hogy ígéretes újonc szezont fog futni, olyannyira úgy történt, hogy az NHL legjobb elsőéves hokisának választották meg, ezért a Calder trófeát hozhatta haza. Nem meglepő, hogy most az év sportolója választáson is elindítjuk, annak ellenére, hogy az őszi NHL szezon nem kezdődött el a lockout miatt és egyre valószínűbb hogy teljesen el fog maradni az idény. Landeskog a csapat egyetlen játékosaként tavaly mind a 82 meccsen pályára lépett, ráadásul 22 góljával a legeredményesebb volt és 52 pontjánál csak ketten szereztek többet a denveri együttesben. Öt győztes góllal a legjobb volt, +20as mutatója pedig egészen brutális volt, amikor a csapat többi tagja kivétel nélkül kőkemény mínuszban végzett. Minden pontszerző kategóriában a legjobb három újonc közé tartozott liga szinten, teljesen megérdemelt volt a fölényes győzelme a szavazáson. Hatalmas játékintelligenciával rendelkezik, mindig rámenős, fáradhatatlan, soha nem adja fel a küzdelmet, védekezésben és támadásban egyaránt csapata hasznára tud lenni. Nyáron Hejduk átadta neki a csapatkapitányi posztot, ezzel az NHL történetének legfiatalabb játékosa lett, akit valaha kineveztek kapitánynak, apró szépséghiba, hogy mivel nincs szezon, nem tudja viselni a C betűt. De ami késik nem múlik, Captain Landy előbb-utóbb újra színre léphet, hogy a modernkori denveri jégkorong zászlóvivőjeként lassan hátha vissza tudja juttatni a csapatot a régi helyére. Rajta biztosan nem fog múlni és rajtatok se múlhat a szavazáson elért eredménye!

Ty Lawson (Denver Nuggets)

A Nuggets fiatal irányítója a 2011-12es csonka szezon legjobb denveri kosarasa volt, gyakorlatilag minden lényeges statisztikai mutatóban egyéni csúcsot állított fel. Mind a 61 mérkőzésén kezdő volt, 16.4 pontot és 6.6 asszisztot szerzett átlagban, meccsenként 34.5 percet játszva. És ami még annál is fontosabb volt, az a tőle látott vezetőszerep, nem volt egyszerű megörökölnie Billupstól a karmesteri pálcát, de az elmúlt szezonban bizonyította, hogy hosszú távon is lehet rá számítani irányítóként. Nem feltétlen a klasszikus PGok közé tartozik, inkább lendületből tud érvényesülni, akkor viszont fantasztikus megoldásokra képes, lábon bárkit meg tud verni és nagyszerű passzokkal képes irányítani a denveri támadó játékot, emellett ráadásul büntetőből, mezőnyből, triplából is eredményesen céloz. Idén ősszel közvetlen az új szezon rajtja előtt megkötötte a hosszú távra szóló szerződést a csapattal, még legalább négy évig a Nuggetst erősítheti. A 2012-13as szezont nem kezdte a legjobb formában, jó meccsei mellett többször gyenge napot is ki fogott, reméljük azonban, hogy a folytatásban kiegyensúlyozottabb lesz és ki tudja vezetni a csapatot a hullámvölgyből. Denver legjobb kosárlabdázója számít ismét a szavazatokra!

Peyton Manning (Denver Broncos)

A korábbi 4× MVP egy év kihagyást követően távozásra kényszerült Indianapolisból, így minden idők egyik legjobb játékosa szabad ügynökké vált. Minthogy sosem volt még ilyen jó játékos FA, nagy is volt a tolakodás iránta, némi túlzással mindenki szerette volna a saját csapatába, és minden csapat szurkolója messiásként várta, kivéve talán egyet, pont a Denver Broncos-t. A barátsága Elway-jel, vagy a lehetőség, hogy karrierje végén további sikerekben legyen része, akármi is volt a döntés, minket választott, pedig máshol több pénzt kaphatott volna, és máshol egyértelműen mögé álltak volna a szurkolók. Itt azonban Tebow távozása miatt jóval megosztottabb fogadtatása volt, semmint azt magánéletét botrányok nélkül élő, pályán igazi vezérként játszó emberként megérdemelné. Ő azonban fittyet hányt a kétkedőkre, fittyet hányt a 4 nyakműtétre és ott folytatta, ahol 2 éve abba hagyta: kevés hibával, nagy hatékonysággal. A csapat vele, szerzett pontok tekintetében 11 forduló alatt fölül múlta a tavalyit, egy szezonban adott TD-k számában megdöntötte John Elway és Jake 'the snake' Plummer rekordját, várhatóan megdönti crybaby passzolt yardjait is, a Broncos történelmének valaha volt egyik legjobb offense-ét vezetve. Egyik esélyese mind a Comeback Player of the Year, mind az Offensive Player of the Year, mind a MVP címre és az év denveri sportolója címre is. Utóbbi csak rajtatok múlik!

Von Miller (Denver Broncos)

A Broncos másodéves erős oldali szélső linebackere már tavaly is birodalmunk legjobb sportolója volt. Akkor még a politika közbeszólt és megakadályozta, hogy indulhasson (csak az újoncok között), ám szerencsére ez se szegte kedvét és még a tavalyi teljesítményét is felülmúlja. Folyamatos szünet nélküli terror alatt tartja az ellenfél irányítóit, 16 sackjével 2. a ligában (a legjobb hatékonysággal), egyetlen sack-re Dumervil szezon rekordjától. Amikor pedig nem sikerül földre vinnie a QB-t, akkor is gyakran hibába hajszolja őket, amit a secondarynk (INT formájában) köszön szépen. És nem csak az irányítókat képes levinni a line of scrimige mögött, hanem bárki mást is, akinél a labda van, a liga élén áll tackle for loss-okban is, ami hűen tükrözi hatékonyságát a futás ellen. Mindemellett már 6× sikerült kiütnie a labdát az ellenfél kezéből földre vitel közben, amivel szintén előkelő helyet (2.) foglal el az NFLben. Játéka komplettségéről pedig csak annyit, hogy a csapat achilles-sarka a TE védekezés, ám ő ebben is helyt állt amikor kellett, a Tampa ellen pedig INT return TD-vel döntötte el a meccset. Von Miller 47 tackle, 10 assist, 16 sack, 6 FF, 1 INT, 1 TD. Azonban ezek csak statisztikák, és akármilyen jók is, nem tudják leírni azt az impact-tet, amit puszta jelenléte okoz a pályán. És nem csak jól játszik, hanem jó játékából a csapat is profitál, az érkezése előtt ligautolsó D#-ből rövid időn belül ligaelitet varázsolt, ami képes eldönteni és megnyerni meccseket. Von visszavezette a csapatot a győzelem útjára. Ő az NFL legjobb védője! Sőt, legjobb játékosa, és ő egész Colorado legjobb sportolója! Szavazzatok rá!

Drew Moor (Colorado Rapids)

A rutinos védő egymást követő harmadik évben lett a szezon legjobb hátvédje a csapaton belül, mióta feltűnt a Rapidsban, azóta csak ő nyerte meg ezt a díjat és az év sportolója választáson sem először jelölt. Moornak a 2012es esztendő arról is emlékezetes maradt, hogy Mastroeni kiválása után ő vehette fel a csapatkapitányi karszalagot az év hátralévő részében, melyet végig magán viselt és szokás szerint a szezon minden egyes meccsét teljes hosszában végig játszotta. Ezalatt három gólt és két gólpasszt szerzett, illetve a sokszor sebezhető coloradoi védelemben is nagyszerűen robotolt, akár szélen, akár középen is játszott éppen, nagyszerű mentések, bevetődések, szerelések egész sorát mutatta be. Egyszóval nincs semmi újdonság, Moor a szokásos kimagasló produkciót nyújtotta ebben az évben is, már kapitányként is nagyszerűen megállta a helyét, ezért az idei választáson is érdemes számba venni őt.

Brendan Mundorf (Denver Outlaws)

Mundorf évek óta a nagy siker kapujában toporgó Outlaws vezéregyénisége volt, és számtalanszor volt All-Star játékos és amerikai válogatott, a 2012-es esztendő azonban meghozta számára a várva várt egyéni áttörést, pályafutása legeredményesebb szezonjával elhódította az MVP címet. A denveri szabadtéri lacrosse eddigi koronázatlan királya immár megkoronáztatott, miután az év 12 mérkőzése alatt 59 pontot szorgoskodott össze, vagyis több mint tíz egységgel több pontot szerezett, mint korábban bármelyik fantasztikus szezonjában. A 28 esztendős támadó sokadszor volt az Outlaws legeredményesebb játékosa, vezetőszerepe mellé többen fel tudtak nőni, nem hárult vállaira akkora teher, mint korábban, és nem sokon múlott, hogy a csapat végül elbukott a fináléban. Mundy egy meccs kivételével az alapszakasz összes fellépésén betalált, nyolc esetben a mesterhármast is elérte, legjobb mérkőzésén június 16-án a Rochester ellen hat gólt ragasztott be. Balszerencsés módon a Championship Weekend előtti napon edzés közben súlyos lábsérülést szenvedett, így az elődöntőben nem is léphetett pályára, a döntőben pedig sérülten próbált meg játszani, szemmel láthatóan szenvedett, de egy gólt így is lőtt, később mankóval sétált az oldalvonal mellett. Mundorf idén is mindent megpróbált, hogy bajnokká tegye a Törvényen kívülieket, sajnos nem sikerült, de parádés egyéni szezonja nem szabad, hogy általunk ne kerüljön komoly elismerésre! Hiába csak lacrosse-os, Denver legjobbjai közé tartozik, és kötelező szavazni rá!

Ryan O'Reilly (Colorado Avalanche)

A harmadéves center azok után, hogy már az első két szezonjában bontogatta szárnyait és hamar megmutatta, hogy mennyire lehet számítani rá, a legutóbbi évben végleg befutott a köztudatba. O'Reilly a 2011-12es idényben 55 ponttal (18+37) a csapat legeredményesebb játékosa lett, ahogy az első-második sorban több lehetőséghez jutott, a pontjai száma is megtöbbszöröződött. Kiváló képességekkel rendelkező hokis, aki úgy kiszolgálásban, mint góllövésben a legjobbak közé tartozik, illetve még védekezésben is lehet számítani rá hiszen az Avs PK egységének nélkülözhetetlen embere. Igazán szerethető és csupa szív játékos, aki soha nem adja fel az adott meccsen, hanem végig küzdi a 60 percet és akár több gólos hátrányban is igyekszik legjobb tudásával tüzelni a társakat. Meghatározó alakja mostanság a denveri hokicsapatnak, reméljük minél előbb viszont láthatjuk a pályán, már csak O'Reilly miatt is nagyon bánhatjuk a lockoutot, de addig is vigasztalódásként szavazzunk rá minél többen!

Matt Pickens (Colorado Rapids)

A csapaton belül Pickenst választották tavaly az MVPnek és a közönség szerinti legjobb játékosnak, ez sok mindent elmond a 2012es produkciójáról. A rettenetes szakálláról híres kapus idén is rengeteg bravúros védést mutatott be, ráadásul a sok vereség közt parádés győzelmeket köszönhettünk neki, hét meccsen gólt se kapott. Menet közben elérte karrierje 40. győzelmét a csapatban, amivel megdöntötte a klubrekordot és a shutoutok számában is lassan egyre magasabbra tör az MLS örökranglistán. Sajnos októberben összeszedett egy sérülést és az utolsó két meccsen már nem védhetett, addig a leghosszabb aktív kezdő sorozat az övé volt a ligában, jövőre tiszta lappal új streaket indíthat. Pickens évről évre egyre kiegyensúlyozottabb formában véd, még mindig csak 30 éves tehát bőven tud tovább fejlődni, nagyon biztató a jövőre nézve. Ha az elmúlt években komolyabban nem számoltunk vele, 2012ben mindenképpen bizonyította, hogy a szavazásunkban érdemes rangsorolni őt, mert kiváló egyéni szezonon van túl.

Peet Poillon (Denver Outlaws)

A második denveri szezonjában végre igazán ki tudott teljesedni a 2010-ben a Chesapeake Bayhawks-szal bajnoki címet nyerő középpályás, és a tavalyi 25 pontos teljesítményét idén 40-re tornázta fel, mellyel vitathatatlan helyet követelt magának az év sportolója választáson. Poillon middie létére 24 találatával az Outlaws legeredményesebb játékosai közé tartozott, három alkalommal vágott két pontost, két győztes gólt szerzett, emellett az alapvető szakterületét sem hanyagolta, 13 assziszttal a csapat legjobb előkészítőinek egyike volt. Mindössze egyetlen ponttal maradt el karrierje eddigi legjobb évétől, többé nem mondhatjuk azt, hogy csak a riválisnál tudott jól játszani, s ha ilyen ütemben folytatja a fejlődést és a beilleszkedést, jövőre akár az idei 40 pontot is könnyen túlszárnyalhatja. Érdemes díjazni a nem mindennapi erőfeszítéseit, remek teljesítményével oroszlánrészt vállalt a bajnoki döntős szabadtéri lacrosse-csapat igenis felejthetetlen meneteléséből.

Gavin Prout (Colorado Mammoth)

Prout a 2011-es szezon kellős közepén másfél éves távollét után végre visszatért Colorado-ba, és jelenlétével azonnal rájátszásba jutott a gárda. A Mile High City-től távol töltött időszakban a karrierje némileg zátonyra futott, de már tavaly érezhető volt rajta, hogy a számára oly nemes, őt megbecsülő környezetben még mindig képes megcsillogtatni átlagon felüli képességeit. Így történt mindez 2012-ben is, a teljes szezont a Mammoth-ben töltötte, és Prout visszatért a régi formájához, 83 szerzett pontjával újra pályafutása legszebb időszakára emlékeztetett, utoljára ennyire eredményes szezont 2008-ban produkált. A klasszis a 34. életévében jár, valószínűleg túl van már karrierje zenitjén, ráadásul Grant Jr és a feltörekvő fiatalok mellett nem is feltétlen kell sokat vállalnia, elég ha a háttérből tüzeli a társaságot, ami remekül ment számára, jelenlétével ráadásul egy igazi közönség kedvenc sportolóval lettünk erősebbek, ami igenis sok számít az egyesület számára. Prout idén ténylegesen visszatért a legjobbak közé, amelyet érdemes a voksainkkal jutalmazni.

Jeremy Sieverts (Denver Outlaws)

A fiatal középpályás az idei offszezonban került a denveri klub birtokába a Bayhawks-tól, azok után, hogy a 2011-es szezonban egyetlen mérkőzésen sem tudta beverekedni magát az oklahomaiak aktív keretébe. Finoman fogalmazva sem vártuk, hogy Sieverts meghatározó embere legyen az Outlaws-nak, mégis így történt, 14 meccs alatti 40 pontjánál többet csak az MVP Mundorf szerzett, 26 találata közül hét darab duplát ért és hét gólpasszt regisztrált, magasan övé volt a legtöbb két pontos találat a csapaton belül. Bebizonyította, hogy mennyire lehet rá számítani, ráadásul egy igazán vajkezű játékos, aki távolról is bátran bele mer állni a lövésekbe, s mi több, viszonylag jó százalékkal gólra váltja a helyzeteit. Sieverts az igazán fontos gólok mestere volt, három alkalommal az ő találata jelentette a győzelmet a csapat számára az alapszakaszban, amivel a házi ranglista legjobbjának bizonyult. Kellemes meglepetés volt a 2012-es tündöklése, melyért már megkapta az MLL legtöbbet fejlődött játékosának járó évi elismerést. Ha hasonlóan élveztétek Sieverts csillogását, akkor érdemes az ő neve mellett is elhelyezni a szavazatunkat.

Demaryius Thomas (Denver Broncos)

A Broncos nagy reményű wide receivere már első meccsein megmutatta mi rejlik benne, de első éveit a sok sérülés beárnyékolta, és egészségesen se tudott konzisztens játékot mutatni. Tavaly is láthattunk tőle sok csúnya droppot, de meccset eldöntő TD-ket is. Aztán idén, hogy a támadó felfogás runheavy-ből passheavy-vé vált, jött is az áttörés. Noha idén is láttunk tőle gyermeteg hibákat, azonban meccsről meccsre jobban futja a route-okat, egyre magabiztosabban kapja el a labdákat, és ha már egyszer a kezében van, akkor onnantól mindig is a liga egyik legjobbja volt. A legtöbb védővel szemben fennálló fizikai fölényét remekül kamatoztatja, magas, gyors és erős. Ennek köszönhetően a legjobbak között van az elkapás utáni yardokban, de az élmezőnyhöz tartozik elkapott yardokban, elkapásokban és TD-kben is. S nem utolsó sorban életében először átlépte egy szezonban az 1000 yardos határt, ami egy egész szezonban önmagában is nagyon szép teljesítmény, ő mindezt 11 meccs alatt teljesítette. Ha így folytatja, a csapat all-time legjobbjai között lesz a helye. Szemünk láttára írja a a Broncos történelmet, miközben akár az 1500 yard se elérhetetlen számára! Kérdés ez mire lehet elég Colorado legjobb sportolói ellen? 13 meccsen 74 elkapásával, 1197 yardjával, 8TD-jével ha engem kérdeztek, igencsak elöl lenne a helye!

Wesley Woodyard (Denver Broncos)

Tavaly ilyenkor csodálattal néztük a Broncos védelmet, ami rendre erőn felül teljesítve megteremtette a lehetőséget a győzelmekre, ami bevitt minket a rájátszásba, akkor minden okunk megvolt azt hinni, hogy ez tartósan így is marad. Azonban előbb elhagyott minket Dennis Allen, majd az offseason hátra levő része a csapat házi tackle királya offfield botrányairól szólt. Amikor DJ Williams 7 hónap alatt 9 meccses eltiltást szorgoskodott össze, sokan pánikba estek, hogy mi lesz velünk. Nos, nem lett semmi, sőt tán még jobbak is lettünk. Az ok két szó: Wesley Woodyard. Sokan féltették őt a kezdőtől, a nagy elvárásoktól, azonban minden várakozást fölülmúlt, pedig én például kifejezetten sokat vártam tőle. Nem csak, hogy hozza DJ számait, de hihetetlen módon tán még fölül is múlja. Most ő vezeti a házi tackle versenyt, szóval ez ügyben megfelelően helyettesíti DJ-t, ugyanakkor amire talán senki sem számított, hogy a házi INT versenyben is áll az élen. Nem épp a leggyakoribb esemény, amikor ezt egy WLB mondhatja el magáról. Azt meg, hogy sackből és INTből is legalább hármat gyűjtött már, azt rajta kívül senki se az egész NFL-ben. Woody 59 solo tackle-lel, 38 assisttal, 4 sackkel, 3 INT-tel és 5 pass defense-vel idén a liga egyik legjobb védője, a Broncos egyik legjobb játékosa és Denver egyik legjobb sportolója. Megérdemli a ti szavazatotokat is!

AZ ÉV ÚJONCA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:

Kenneth Faried (Denver Nuggets)

A Nuggets nagy tehetsége a tavalyi bemutatkozó szezonjában rögtön bizonyította, hogy igazi harcos játékos, akire nagy szüksége volt a csapatnak mindkét palánk alatt. Manimal újonc évében 46 pályára lépéséből 39szer kezdő volt, ezalatt 10 pont felett átlagolt, szépen szedte a lepattanókat és a hazai közönség előtt különösen nagy lendülettel küzdött, mindig fel tudta tüzelni a Pepsi Center publikumát, nagyrészt neki volt köszönhető, hogy Andersenről lemondhattunk. Minden egyes labdáért megküzd, látványos zsákolásokra képes, rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen játékos. Rersze a játék több elemében is lenne még hová fejlődnie, de csupán 22 esztendős még. Másodévesként az ősszel egyre kiegyensúlyozottabbnak tűnik, kirobbanthatatlan a kezdő ötösből, az első 18 meccsen dupladuplát átlagolt és egyszer még a hét legjobb játékosa is volt a konferenciában. Biztos vagyok benne, hogy Faried sokak kedvence, a nagyszerű újonc szezonja után pedig megérdemli mindannyiunk szavazatát!

Adam Jones (Colorado Mammoth)

A 23 esztendős támadó bemutatkozását komoly várakozás előzte meg a Mammoth háza táján, azok után, hogy a 2011-es draft első körének harmadik pozíciójában választottuk őt. A hatalmas tehetségként számon tartott kanadai sportoló pedig nem hazudtolta meg magát, alig néhány mérkőzés alatt húzóemberré vált és újonc létére mindvégig a csapat legjobbjai közt tarthattuk számon. Az alapszakaszban szerzett 76 pontjánál többet csak a két minden hájjal megkent vén róka, JGJR és Prout jegyzett a csapaton belül. Jones a 29 találatával a gárda második leggólerősebb játékosa lett, legjobb meccsén öt találatot szerzett még januárban a Rush ellen, egy alkalommal pedig egészen kilenc pontig (4+5) jutott el március 25-én a Wings bánatára. Jones-t a szezon közben háromszor választották meg a hónap újoncának, részt vehetett az All-Star gálán, a liga legeredményesebb elsőéves játékosaként pedig abszolút papírforma volt, hogy őt jutalmazták meg az NLL Rookie of the Year elismerésével. Most rajtatok a sor, hogy eldöntsétek, Jones parádéja mihez volt elegendő városi viszonylatban!

Mark Matthews (Denver Outlaws)

A nyáron még az elmúlt tanév legjobb egyetemi sportolóinak választásán résztvevő, és ott rendkívül előkelő, második helyezést elérő támadó neve nem véletlen köszönhet vissza egy DSB-os szavazásból. A DU-növendék Matthews mindnyájunk legnagyobb örömére az Outlaws-ban kezdte meg profi pályafutását, és első évében kilenc pályára lépés alatt 19 góllal 28 pontot szorgoskodott össze. A fantasztikus fizikai képességekkel megáldott csatár évi legjobb mérkőzésein egyaránt 4+2-es teljesítménnyel zárt június 2-án a Chesapeake és július 14-én a Charlotte ellen. Matthews még a fokozódó tét hatása alatt sem roppant össze különösebben, a rájátszás alatt is a csapat legjobbjai közé tartozott, a Championship Weekend két találkozóján összesen nyolc pontot (3+5) regisztrált. Mindenképpen egy nagyon kellemes egyénisége a denveri sportéletnek, önmagában nagy szó, hogy a Pioneers után helyi profi csapatban láthatjuk, ráadásul az Outlaws sikereiért is a tőle megszokott mentalitással küzd. Nincs más dolgunk tehát, mint az egyetemi sportoló választás után most is serényen jutalmaznunk őt!

Martin Rivero (Colorado Rapids)

A fiatal argentin középpályás a 2012es szezon előtt kölcsönbe került a Rapidshoz. Senki nem ismerte őt, nem tudtuk mit várjuk tőle, bár sejthettük, hogy Argentínából csak jó játékos érkezhet, nagyon dicsérték őt hazájában. Amilyen nehezen jött meg Rivero játékengedélye, annyira bevált a pályán, hamar nélkülözhetetlenné vált a Rapids kezdőjében és a középpálya igazi motorja lett. Mastroeni távollétében Larentowicz kénytelen volt inkább a védekezésre figyelni, így Rivero szervezte a támadásokat és végezte el a pontrúgások jelentős részét. Fiatal kora ellenére rendkívül éretten játszott, 30 meccsen két gólt és nyolc gólpasszt osztott, teljes joggal választották meg az év legjobb 24 éven aluli játékosának a csapaton belül és a mi választásunkon is jó esélyekkel indul harcba az újoncok között.

Willin Rosario (Colorado Rockies)

Rosario az MLB egyik legbrutálisabb újonc szezonját tudta le a 2012es esztendőben, mégis csak nagyon kevesen ismerték el valós tudását, a liga rookie of the year választásán például jelölve se volt. Ami érthetetlen. A fiatal elkapó parádés ütőjátékot mutatott be a szezon teljes hosszában, eleinte kicsit kiegyensúlyozatlan volt és a sok HR mellett rengeteg SOt kapott, de az évad második felében az ütési átlagán is javított. Az évet végül a csapaton belüli magasan legtöbb, 28 hazafutással zárta és a 71 RBIval is második volt a Rockiesnál, a .270es átlaga is abszolút elfogadható. Sok újonc rekordot megdöntött, ennyi HRt rookie soha nem lőtt még a csapat történetében (Helton rekordját írta felül) és minden idők legjobb teljesítményét láthattuk egy denveri elkapótól. Ugyanakkor védekezésben sokszor nagyon harmatos, a dobók gyengélkedésében vastagon benne van és rengeteg hibával játszik, muszáj a továbbiakban fejlődnie, ha tényleg elit elkapóvá szeretne válni. De a fantasztikus offenzív produkciója önmagában elég volt ahhoz, hogy jelöljük az év denveri újonc sportolója választáson, megelőzve csapatán belül Pachecot vagy Rutledget, remélhetőleg minél többen egyetértetek velem és voksoltok rá!