A múlt heti pihenő után most vasárnap ismét pályára lép csapatunk, a Denver Broncos, amikor is a divízió rivális Kansas City Chiefs látogat hozzánk. A bye week előtti kudarcokon mindenképp javítani kéne, sorban két vereség jött, amikor előzetesen két győzelemmel számoltunk volna, és ezzel a szezonunk nagyjából el is úszott, viszont az olyan rangadókat, mint ami most is következik nem szabad leadni, főleg nem hazai pályán. Két hetünk volt felkészülni ellenük, jó lenne ezt kihasználni.




















A két hét alatt nem sikerült hozni egy új pass rushert, aminek egyik jelentéktelen oka az lehet, hogy egyáltalán nem is próbáltunk. Bár Dumervil IR-en van és Ayers hosszabb időre kidőlt, talán indokolt lett volna, mert a nagyszerű Jarvis Moss bármilyen TD-t képes megakadályozni, legfőképpen a saját csapatáét. Ha pass rushert nem is hoztunk, jött legalább egy TE, LeKevin Smith helyére, őt nem kell sajnálni. Írnám, hogy ki az a bizonyos TE (egyébként Coats), viszont úgy is felesleges lenne, mert mielőtt kipakolhatott volna, már ki is rúgtuk, és visszajött régi 'nagy kedvencünk' a RB Lance Ball. Azért aktiváltuk egyébként Ballt, mert elkezdett iránta érdeklődni a Colts, /*tavaly egyébként még éppen a csikókat gyengítette*/, akik korábban Brown-t már ellopták tőlünk. Fiatal játékos, úgy tűnik látunk benne valamit, hát legyen, Coatsot se láttuk volna sokkal többet pályán, mint őt. Több pass rusher meg már úgy sincs, mindet zseniálisan elszalasztottuk. A DC-n belül is volt egy-két változás a támadófalban, Beadles ment LG-nek, a helyére RT-nek visszajött Harris, aligha ez a mozgatás fogja megoldani a problémánkat, de rontani rajta úgy se lehet, szóval miért ne. Egyébként előzetesen ez tűnt a legerősebb felállásunknak. És a legfrissebb hír, hogy D.J. Williams-t letartóztatták ittas vezetésért. A legjobbkor jött ez is...

Szóval a Kansas City Chiefs jön vasárnap. Illene őket bemutatni. Ahogy az AFC-s csapatok többsége, úgy az ő történelmük is 1960-ig vezethető vissza. Velünk szemben hamar a liga elitjébe küzdötték magukat, és már az első Super Bowl-on részt vettek. A Hall of Famer Len Dawson vezette csapat akkor ugyan még kikapott a liga akkori vitathatatlanul legjobb csapatától, a Green Bay Packerstől, ám 3 évvel később már senki se állította meg őket. A Minesota Vikings 23-7-es legyőzésével feljutottak a csúcsra. A komolyabb sikerek viszont azóta elkerülik őket, s a divíziót is 'mindössze' 5× tudták megnyerni, nagyszerű játékosok viszont mindig is voltak a csapatnál. Tőlük vonult vissza például Joe Montana (2 évig játszott náluk), vagy náluk kezdte pályafutását Tony Gonzalez.

1960-tól idestova több, mint 50 éve boldogítjuk egymást az amerikai konferencia nyugati csoportjában, ennél fogva elkerülhetetlen, hogy kialakuljon valamilyen szintű rivalizálás, főleg két ilyen nagy múltú cspat között. Viszont talán azért, mert viszonylag rövid ideig volt mindkét csapat egyszerre meghatározó, ez a rivalizálás egy fokkal talán enyhébb, mint mondjuk a Raiders ellen. A közös történelem szignifikáns esetei leginkább az Elway-érába tehetők, amikor is Mr. Comeback 8× tréfálta meg a főnököket az utolsó negyedben. Ahogy mondani szokták az már gombócból is sok, nem hogy game-winning driveból. A nyolc közül a legemlékezetesebb talán a '92-es, amikor is 6-19-ről jöttünk vissza, és nyertünk az utolsó 2 percben 2 TD-vel 20-19-re. Ám a rivalizálások ritkán egyoldalúak, még abban az évben az utolsó fordulóban egy 42-20-as pofont kaptunk tőlük, és akkor nem volt fordítás, és ezzel elütöttek minket a PO-tól. /*Folyt köv.*/

Pár éve még mindketten harcban voltunk a rájátszásért, és a versenyfutásban akkor mi húztuk a rövidebbet, azóta viszont egyikünk se jutott be a playoff-ba, és mindketten teljesen új csapatot kezdtünk építeni. Akikre a mostani Chiefsből figyelni kell: Jamal Charles-ra és Thomas Jones-ra építve nekik van a liga legjobb futójátéka. Irányítójuk a peccben túlértékelt és ezért nagyon nagy fizetésért odavitt Matt Cassel nem váltja ugyan meg a világot, viszont vigyáz a labdára, (többnyire) nem rontja el a csapata teljesítményét, és ha nincs célpont második szándékból akár meg is tud indulni a labdával. Arra pont megfelel, hogy kiegészítse a brutális futójátékot. A védelmük talán legnagyobb alakja Tamba Hali. A méltatlanul alulértékelt OLB bizonyára karrierje legnagyobb szezonját futja, féltávnál már 8 sacknél jár, melyeket várhatóan ellenünk tovább szaporít, Orton háromszor-négyszer biztosan közeli kapcsolatba kerülhat vele... Akad azonban más is, akitől tarthatnak támadóink. Az idei első körös safety Eric Barry, vagy Derrick Johnson ILB, de úgy általánosságban is jó védelmük van.

A két csapat egymás elleni mérlege 41-54-0, azaz a mi szempontunkból 45,5%-os teljesítmény, legutóbb ráadásul nagyon csúnya vereségbe futottunk bele, a záró fordulóban. Amikor is, ahelyett, hogy az utolsó szalamszálba kapaszkodva küzdöttünk volna a wildcard helyért, hazai pályán szenvedtünk megalázó 44-24-es vereséget. Egyetlen PO meccsünket azonban John Elway irányításával mi nyertük.

A sérültek:

Rég álltunk ilyen jól a sérülések terén, DJ ügye viszont sajnos belekavart ebbe. Nem hinném, hogy vasárnap játszik. Goodman hiányát már megszoktuk, Ayers felépülése állítólag jól halad.

A mostani összecsapás esélyesei ők lesznek, valahol mélyen azért bízom a csapatban, hogy mutatnak valamit régi fényükből. A találkozó magyar idő szerint vasárnap este, 22:05-kor fog elkezdődni. Talán a szerencse ezúttal mellénk áll, de lehet az is kevés lesz. Pedig zsinórban két divíziórangadót elveszteni hazai pályán, az... az pont olyan lenne, mint az egész idei szezonunk. Mi sokat nem tehetünk, csupán töretlenül buzdíthatjuk a csapatot, amíg véget nem ér a szezon és vele a megaláztatások sora, hajrá Broncos!