Egy kis szünet után folytatjuk az elmúlt egyetemi tanévre való visszatekintő sorozatunkat, s az ötödik részben a Colorado Buffaloes sportoló hallgatóinak 2011/12-es szereplését elevenítjük fel még egyszer.



A boulderi intézményben természetesen a futball az elsőszámú sportág, a program hosszú-hosszú évtizedes múltra tekint vissza, és tavaly ősszel különösen nagy fába vágták a fejszét közkedvelt Bölényeink, mivel a Big12-ből a bombaerős Pac-12 konferenciába költöztek. Nem számíthattunk túl sok sikerre az ország legjobbjai közé tartozó nyugati parti együttesek ellen, előzetesen sokan nyeretlen szezont helyeztek kilátásba, a legnegatívabb jóslatok nem váltak valóra, de jobbára sajnos valóban vereségekkel telt az esztendő. Végezetül 3-10-es mutatóval zártunk, a sok kisebb-nagyobb fiaskó közt a konferencia-ellenfelek közül az Arizona és a Utah ellen diadalmaskodtunk, illetve a CSU elleni rangadót sikerült még behúzni. A nehéz kezdet és a sok sérülés után a szezon végére sikerült felvenni az új konferencia ritmusát, a befejező három fordulóban kétszer győztünk, és bár a Bowl-szereplésről korán le kellett mondanunk, kellemes szájízzel zártuk az idényt. Több meghatározó emberünk is kijárta az egyetemet, például Hansen, Stewart, Clemons, Miller vagy Hartigan, akiknek pótlása nehéz feladat lesz a jövőben, de töretlenül bízunk benne, hogy a szeptembertől rajtoló új szezonban a tavalyinál már valamivel több vizet fogunk zavarni.

Az egész coloradói szezon legnagyobb menetelését vitathatatlanul a Buffs férfi kosarasai okozták tavaly, akik félelmetes hadjáratuk végén a váltást követő első évben bajnokok lettek a Pac-12-ben, és nyertek egy mérkőzést a March Madness főtábláján is. A futballistákhoz hasonlóan az új konferenciába kerülő kosaras legényeket is sokan lebecsülték, annál is inkább, mert Burks és Higgins személyében két kulcsember távozott az iskolától, azonban Tad Boyle mester seregét nem szabadott leírni. A csapat nagyon szépen megállta a helyét a konferencia-meccseken, több közvetlen riválist móresre tanítottunk, és végig az élmezőnyben haladtunk, ám az alapszakasz végén becsúszott néhány váratlan vereség, így csak a konferencia hatodik helyéről vártuk a folytatást. A Staples Center-ben rendezték a conf tourney-t, ahol négy nap alatt négy győzelemmel ellent mondást nem tűrve, gyűjtöttük be a bajnoki címet a legnagyobb ellenfelek félresöprésével, és automatikusan helyet szereztünk az országos torna 64-es főtáblájára. Az első kanyarban ráadásul egy parádés mérkőzésen a favorit UNLV-t le is győztük, majd második alkalommal csak az éppen szenzációs napot kifogó Baylor tudta két vállra fektetni az utolsó leheletéig hatalmas szívvel küzdő Bölénycsordát. Ismét számtalan meghatározó játékosnak kellett búcsút intenünk, a kezdőből hárman lediplomáztak, a mostani keret azonban rendkívül elszántan készül a következő idény megmérettetéseire, és a tavalyi példából okolva, senkinek sem szabad alábecsülnie a mieinket.

A nőknek nem sikerült ennyire jól az elmúlt szezon, a jó kezdés után a végére szinte teljesen elfogytunk, és a konferencián belül mindössze hat győzelemmel a tizedik helyen végeztünk a 12 csapatot tömörítő mezőnyben. A tourney alatt a #2 California elleni negyeddöntő jelentette a végállomást, de a WNIT tornán részt vehettünk, ahol sikerült is komoly vigaszra találnunk, hiszen három parádés győzelemmel bejutottunk a legjobb nyolc közé, ám a jóval esélyesebb Oklahoma State ellen már véget ért a menetelés. Ősztől is nagyjából együtt marad a keret, egy évvel rutinosabbak leszünk, tapasztaltabban mozoghatunk már a Pac-12 csapatok parkettjein, melyből kifolyólag talán valamivel jobb eredményekben is lehet reménykedni.



















Az elmúlt évi konferencia-váltást igencsak megsínylette a női röplabda program, sajnos képtelenek voltak felvenni a kesztyűt a Pac-12 többi csapatával, és mindenkitől messze lemaradva végeztünk a sereghajtó pozícióban. A szezon 30 meccse közül mindössze hatot nyertünk meg, a konferencián belüli 1-21-es mutatóval pedig végképp nincs okunk büszkélkedni. Nagyon nehéz dolga van a csapatnak, egyik pillanatról a másikra a mezőny egyik legerősebb csoportjába csöppentek, ahol sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük volna, de talán a hamarosan rajtoló idényben már versenyképesebbek lehetünk.

A női labdarúgócsapat a röpisekhez kísértetiesen hasonlóan szerepelt, a hatalmas szívvel való küzdés ellenére nem tudtuk érdemben felvenni a harcot a közvetlen vetélytársakkal, és mindössze 11-ek lettünk a csoportban, egyedül az Arizonát előztük meg. A konferencia-ellenfelekkel szemben egy-egy győzelem és döntetlen kivételével valamennyiszer kikaptunk, összességében pedig 1-16-2-es mutatóval tudtuk le a hátunk mögött hagyott esztendőt. Az augusztusban rajtoló új bajnokságnak nagy reményekkel vághat neki a gárda, s talán sikerül néhányszor meglepni az erősebb ellenfeleket, és meglepetéseket okozhatunk.

A teniszezőinknek sem ment jobban, mind a férfiak, mind a nők csapata sereghajtó lett a konferenciában, így a Pac-12 tournament-en csapatként nem is vehettünk részt, az egyéni és a páros versenyek küzdelmei pedig legkésőbb a 16 között valamennyi Buffs-növendéknek befejeződtek.

Hogy azért a kevésbé rivaldafényben tündöklő sportágak közül sikerélményről is beszámolhassunk, a távfutó csapataink tavalyi teljesítményéről egyértelműen csak dicsérően lehet szólni. Már az év közben mindkét csapatversenyben több nívós tornát megnyertünk, október végén pedig a lányok és a fiúk csapata is konferencia-bajnok lett, ezzel a Buffs történetének első bajnoki címeit szállították a Pac-12-ben. Ennyivel nem is értük be, a Mountain Region bajnokságát a hölgyek remek teljesítménnyel megnyerték, és az urak versenyében is csak a BYU bizonyult jobbnak a boulderi legénységnél - természetesen mindkét nem tikettet váltott az NCAA Championship-re. Az országos döntőben némi meglepetésre a srácoknak jött ki jobban a lépés, hatodik kiemeltként az előkelő harmadik helyre értünk oda, miközben a gyengébbik nem képviselői az összetettbeli 11. helyet kaparintották meg.

A konferencia-váltást követő első évben a körülményekhez képest sikeresen teljesítettek az egyetem csapatai, noha például a futballisták gyengélkedése bizonyára sok olvasónkat érzékenyen érintette, de azt hiszem, a férfi kosárcsapat parádés sikere mindenki számára gyógyír, és olyan eredmény volt, amelyet a coloradói sportélet jelenlegi helyzetében mindenképpen meg kell becsülnünk.

Reményeink szerint a 2012/13-as tanév alatt még jobban sikerül felvenni a versenyt a Pac-12 csapataival, és minél több programunk esetében sikerekről számolhatunk be.