A csütörtöki napon veszi kezdetét az MLB 2011-es szezonja, amikor a nyitó napon hat mérkőzést rendeznek meg. A közkedvelt denveri baseballosok, a Colorado Rockies legénysége pénteken lép először pályára az idei évben és a nagyon mély keretünkkel mindenképpen azért szurkolhatunk, hogy a tavalyi év kihagyása után a csapat újra bejusson a rájátszásba. Hamarosan kezdődik a 162 meccses maratoni alapszakasz, ennek apropójából fogadjátok szeretettel Filip kormányzó úrral közösen készített szezonelőzetesünket.





















A csapat legnagyobb problémája tavaly az volt, hogy képtelenek voltunk összehangolni a csapategységeket és a dobók vagy az ütők közt felmerülő problémákkal nehezen tudtunk mit kezdeni. Az offseasonben a stáb úgy néz ki elég jó munkát végzett, mert igyekeztünk egy több lábon álló keretet létrehozni, így az ütő és a dobó szekció is sokkal erősebbnek tűnik a tavalyinál. Talán bízhatunk benne, hogy formahanyatlások és sérülések esetén is bírni fogják a nyomást. Komoly változás volt a téli szünetben, hogy a farmcsapatból felhoztuk Carney Lansfordot a Rockies új ütő edzőjének, akivel több játékosunk is dolgozott már együtt a Sky Soxban, méghozzá eredményesen. A szakember teljesen új stílusú és mentalitású játékot igyekezett elsajátítani a srácokkal, főleg az olyan korábbi hullámzó ütőkkel, mint például Iannetta, S. Smith, Stewart, és a Spring Training időszak eredményei nagyon biztatóak voltak, lehet bízni benne, hogy idén hosszú távon nem csak két emberre fog nehezedni a csapat ütőjátéka. A dobókat tekintve Tracy a közelmúltban "minden idők legerősebb denveri rotationjének" nevezte a kezdő ötösünket, nagy személyi változás nem történt, de DLR megtartása komoly erősítéssel ért fel, illetve a két fiatalunk is rutinosabb lett egy évvel, Ubaldo pedig Ubaldo maradt. A tavalyi év utolsó egy-másfél hónapjára az erejével teljesen elkészülő bullpen is erősödött, önmagában komoly előrelépés, hogy a closer Street, akire minden épül, egészséges volt és nem kellett miatta mindent felborítanunk, illetve egy újabb megbízható setupmant is tudtunk szerezni. Úgy érzem a csere dobókkal kapcsolatban is bizakodóbbak lehetünk. Nézzük át a teljes keretet közelebbről, posztonként végig haladva!

A Rockies szezonkezdő 25 fős játékoskerete:

Elkapók: Chris Iannetta, Jose Morales
Belsőpályások: Jason Giambi, Todd Helton, Jonathan Herrera, Jose Lopez, Ian Stewart, Troy Tulowitzki, Ty Wigginton
Külsőpályások: Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Ryan Spilborghs, Seth Smith
Kezdő dobók: Jhoulys Chacin, Jorge De La Rosa, Jason Hammel, Ubaldo Jimenez, Esmil Rogers
Csere dobók: Matt Belisle, Rafael Betancourt, Matt Lindstrom, Franklin Morales, Felipe Paulino, Matt Reynolds, Huston Street
















Elkapók:
Már nem sokkal a tavalyi szezon végeztével bejelentették, hogy Iannetta lesz 2011ben a starting catcher, annak ellenére, hogy rettentő hullámzóan, de inkább pocsékul ütött az elmúlt évben. A bizalom mégis töretlen az irányba és Lansford érkezésével nála külön nagy változást remélünk az ütésekben, a tavaszi időszakot magához képest minden eddiginél eredményesebben zárta, szóval talán tényleg képes lesz rá, hogy első számú elkapóként nyomja le a szezont. Az eddig kopaszként ismert elkapó hajat is növesztett a változás fényében, meglátjuk mennyire lesz jó ómen. A végső pillanatig kérdéses volt, hogy ki lesz a cseréje, végül a téli szünetben leigazolt J. Morales került az idénykezdő 25 fős aktív keretbe, aki eddig a Twinsben játszott. Amint említettem, nem lehetett biztos a helyében, főleg hogy nem produkált túl erős márciust, de az utolsó felkészülési meccseinken olyan formában játszott, hogy csak ő kerülhetett ki nyertesként a harcból. Leginkább az szólt mellette, hogy ha a farmba küldtük volna, akkor valószínűleg a waiverről elvitték volna, elveszíteni pedig semmi esetben sem akartuk, az túl nagy luxus lett volna, így elsőként ő tehet egy próbát backupként. Kérdés mire lesz képes, előfordulhat hogy kiszorítja Iannettat a kezdőből, de akár az is hogy rövid időn belül mégis a farmba kerül. A nagy tehetség Pacheco csak Colorado Springsben kezdheti a szezont, nagy ugrás lett volna a Double-A-ből egyből az MLB neki, még van ideje fejlődni, a jövő elkapója lehet Denverben, és nagy eséllyel szeptemberben már bemutatkozhat a csapatban. A próbaszerződéshez jutó Pagnozzi nem tudta kiszorítani J. Moralest, a másik reményteli prospect Rosarionak pedig nem is lehetett esélye rá, mivel még térdszalag szakadás után lábadozik és a farmon is csak később kezdheti az évet.

Belsőpályások:
Tracy nagyon szereti ha az ütők között rugalmas a keret, ennek érdekében két újabb jolly joker játékost szereztünk a nyáron, akik simán több poszton is bevethetőek, ezáltal még több variációs lehetőség nyílt a menedzser előtt. Az egyik nagy szerzemény Wigginton volt, a Rays egykori 27 HRos és 79 RBIs játékosa, de a tavalyi idényben sem sokkal maradt el karrierje legjobb teljesítményétől az Oriolesban. Először úgy harangozták be, hogy tartalék 1Bnek érkezett, hogy tehermentesítse Heltont, azonban sokoldalúsága révén a tavasszal 2B, 3B, LF posztokon is feltűnt, mi több a két szélső infield helyen kifejezetten határozott védekezést mutatott be, de extrém esetekben a másik két poszton sem kell féltenünk őt. Emellett ráadásul az ütőjátéka is tekintélyt parancsolt, a Cactus League egyik leghatékonyabb ütője volt a csapatból, így joggal bízhatunk benne, bár alapesetben nem számít kezdőnek, bizonyára sok lehetőséget fog kapni beugróként itt-ott a négy poszt közül mindig valamelyiken. A másik új erősítés Lopez, aki legutóbb hármast játszott a Marinersben, de mi nem titkoltan leginkább a Barmes által üresen hagyott kettes bázison számítanánk rá, viszont a STben egyértelműen bebizonyosodott, hogy 3Bként hozza a legtöbb hasznot védekezésben, de a 2B szerepkörbe is képes beletanulni, így bizonyára nem lesz sokkal gyengébb ott sem. Már csak az offense miatt kell aggódnunk, mert a tavasszal nem elég kevés ütése volt és a power kifejezetten hiányzott belőle, így kétlem, hogy állandó kezdő tud lenni mostanában. A nagyöreg Helton a tavalyi katasztrófális idény után teljesen megfiatalodott erre a tavaszra és azok után, hogy sokan már a visszavonulását követelték, az idei márciust karrierje legjobb időszakát idéző formában tudta le, hatékonyan, sokat, és nagyokat ütött, a .372es átlaga döbbenetes. Nehéz kérdés, hogy a háta hogyan fogja bírni a terhelést, de Wigginton és Lopez érkezésével várhatóan minden eddiginél több pihenő juthat neki, Tracy külön tervet dolgozott ki a rehabilitálására, egy héten 4-5 meccsnél többre nem lesz várható, és bizonyára az esti meccseket követő másnap délutáni találkozók helyett is pihenni fog, mert nagyon szeretnénk a szezon végéig frissen és egészségesen tartani őt. A csapat egyik legnagyobb sztárja Tulowitzki friss Gold Glove és Silver Slugger győztesként pályafutása talán legjobb tavaszi felkészülését tudta le, hagyományosan lassú kezdő létére négy HRt süllyesztett el az előidényben. Az áprilisi hónap sem róla szokott szólni, most azonban nagyon szeretne már a szezon elejétől kezdve a maxon játszani. Bízhatunk benne, mert hatalmas önbizalom van benne, a tavalyi szezont félelmetes formában fejezte be, ami talán az idei kezdésre is lendületet adhat neki, de még ha nem is sikerülne annyira jól az első hónap, később úgyis be fog indulni és a tőle megszokott formában fog tüzelni, csak jó lenne ha idén nem sérülne meg és nem omlana össze minden mögötte. Az ütősort tekintve a második hely volt a legfontosabb kérdés, a többi beosztásra megvoltak a befutók, ide viszont nehezen találtunk embert. Nos, nagyon úgy néz ki, hogy az ifjú Herrera kiharcolta magának ezt a posztot, mivel az utility infielder nagyszerű hatékonysággal bombázott tavasszal és négy triplát is elsüllyesztett az előidényben, nála jobb embert nem lehet elképzelni a 2nd spotba. Kicsit aggasztó lehet, hogy SSként több errort is vétett, így ott nem tudjuk annyiszor bevetni, de Tulo miatt oda nem is kell, elég lesz ha a kettes és a hármas bázist viheti, amikor számítunk rá. Tavaly neki is voltak hullámvölgyei, jó lenne ha kicsit kiegyensúlyozottabb tudna lenni, mert szükségünk lenne a sor tetején az agresszív játékára. A tavasz legnagyobb fejtörését Stewart kellemetlen térdsérülése okozta, két hetet kihagyott és nehezen nyerte vissza erőnlétét, még az utolsó napokban is fájlalta a lábát, de végül az aktív keretben kezdheti a szezont. Várhatóan az első néhány meccsen még nem lesz kezdő, később természetesen versenyre kelhet a 3B poszt visszafoglalásáért, valószínűleg csak a sor 6-7. helyén számítunk rá, túl rapszódikus volt az elmúlt években ahhoz, hogy bérelt helye legyen feljebb, de az esélye neki is meglesz és a tehetség sem veszett ki belőle, csak elképesztő hullámvölgyei szoktak lenni. Az utolsó infielder posztot az offseason hajrájában az edzőtáborba meghívott Giambi harcolta ki, miután a jó STbeli teljesítménye által kivívta magának az új szerződést, így idén is számíthatunk a veterán harcosra. A 11 évvel ezelőtti AL MVP idén várhatóan már pinch hitter lehet, a néhány idegenbeli interleague meccsen DH, de az egyes bázison már nem fogja égetni magát, csereként még mindig sokat érhet a rutinja a pontszerző helyzetekben, leginkább ezért tudott bekerülni a keretben. A szezon közben Young Jr vagy Nelson felkerülésére számíthatunk, előbbi sérülés után nem tudta kiharcolni a helyét a keretben, utóbbi pedig várakozáson aluli volt a STen, így nem kerülhetett szóba, de a Triple-A-ben sokat várhatunk tőlük.
 
Külsőpályások:
Az outfielderek közt semmi változás nem történt a keretben, a megszokott négyessel találkozhatunk idén is. A tavaly csodálatos Gonzalez is lassabban indult be a tavasszal, de összességében jó statisztikákat ért el és az első HRt is meglőtte az előidény vége felé, így tulajdonképpen jó passzban kezdheti a szezont. Tavaly az NL MVP választás harmadik helyezettje, GG és SS győztes volt, és úgy ért el fantasztikus statokat, hogy az év első harmadában még leadoff hitter volt, az utolsó egy-másfél hónapban pedig begyulladt csuklóval kellett játszania. Bele gondolni se merek, hogy mit tudna idén, ha nem zavarná semmi a kibontakozását, mert könnyen még az előző évi brutális teljesítményét is felül múlhatná. Óriási tehetség, az ideális five tool player mintaképe. Idén stabilan a harmadik ütőnk lesz a sorban, és Tracy azt is leszögezte, hogy leginkább csak a bal szélen fogja játszani őt, nem fogja annyit pakolászni őt a külsős posztokon, mint tavaly tette, legfeljebb egy-egy alkalommal kerülhet másik helyre. A leadoff hitter Fowler lesz az új évben, sokat várunk tőle, de a tavalyihoz hasonló hullámvölgyeket most sem fogjuk tolerálni, így itt lenne az ideje, hogy állandósítsa a formáját. Reméljük, hogy többségében jó periódusai lesznek és az idegenbeli betlijeivel képes lesz szakítani, ebben az esetben nagyon hatékony tudna lenni. Védekezésben biztosan nem lesz vele gond, center fielderként bátran lehet rá számítani, hihetetlen atletikusságával a pályán szinte bárhol el tudja kapni a labdát, akár még a kerítés tetejéről is, és tudjuk ha úgy adódik a kesztyűjéért sem rest kimászni. A jobb szélső helyért S. Smith és Spilborghs küzdhet meg egymással, ahogyan tavaly is tették, mindketten elég hullámzó játékosok, de mivel kettejük közül optimális esetben csak az egyikük lesz a pályán, így az edzőknek csupán annyi dolguk lesz, hogy mindig kitalálják, hogy kettejük közül mikor melyikük lesz bevethető formában. Kicsit talán az egész mezőnyegység leggyengébb pontja a bizonyos RF poszt miattuk, mert védekezésben is sebezhetőbbek, mint a két gigász, támadásban pedig végképp, de reméljük, hogy pozitív meglepetést okozhat legalább az egyikük, hiszen képesek lehetnek rá. Igen, csak ez a négy külsős van a keretünkben, ami az MLB gyakorlatban kevésnek számít, de alkalom adtán az IFről Wigginton és Herrera is képes lehet besegíteni hozzájuk. A rutinos Taveras minden erőfeszítése ellenére sem tudta beverekedni magát a 25ös rosterbe, így mi csak a Triple-A-ben számítanánk rá, de esélyes, hogy más csapatnál a nagyok között is megkaphatja a lehetőséget, így sajnos kevés az esély rá, hogy nálunk maradjon a régi játszótárs. A farmcsapatból Garner lehet az első beugró, hosszú távon pedig Blackmonra ajánlott figyelni, mert a nagyszerű Cactus League után néhány éven belül már várhatjuk őt a csapathoz.

Kezdő dobók:
A kezdő ötösbe nem érkezett ismeretlen új arc, de a két fiatalra még nagyobb szerep hárulhat és a poszt három legjobbja is maradt a csapatnál. Természetesen Jimenezre továbbra is vakon számíthatunk, a dominikai első számú dobó pedig izgatottan várja az újabb opening day startot péntek este. Ubaldo a tavalyi szezon első felében soha nem látott magasságokban járt, a liga történetének legjobb statisztikáit produkálta, összehozott egy no-hittert, aztán véget ért a varázs és leszállt a földre, a második félévben már nem dobott annyira misztikus formában, ugyanakkor a csapat is kissé cserben hagyta őt és többször is lehetősége volt a 20 győzelemre, de be kellett érnie a 19el. Idén újra megcélozhatja a 20 Wt, és ha kicsit jobban bírja szuflával az utolsó hónapokra, akkor nagyon jó esélyei lehetnek egy újabb emlékezetes szezonra. A második számú starter a második teljes szezonjára készülő Chacin lesz. A fiatal tehetség a tavalyi év közben avanzsált cseréből kezdővé, és az évad befejező részében kifejezetten magabiztos formát kapott el, külön ki lehetett emelni az idegenbeli meccseken mutatott hatékony szereplését, nem szívbajos a srác, kevés hibával játszik és nehezen lehet kizökkenteni. Korából adódóan még lehetne kiegyensúlyozottabb, reméljük ezen még javítani tud, és néhány év múlva Ubaldo útjára léphet. De La Rosa szabadügynök volt a télen, de hiába üldözte őt a fél liga, mégis maradt Denverben, mert nagyon szeretett volna a folytatásban is nálunk játszani. Nem túl jó szezonon van túl, eleve korán sérülés hátráltatta, később nehezen találta meg a formáját, de ezen a télen sokkal nyugodtabb körülmények között készülhetett, reméljük ez meg fog látszani a szezonbeli szereplésén is és a rotation egyetlen balos dobója a halvány március után újra előkaphatja a gyilkos dobásait. A sor negyedik embere Hammel lesz, aki állítása szerint minden eddiginél jobb formában van. Nem először hallunk már tőle ilyesmi kijelentést, a 2010es szezont is nagy reményekkel kezdte, végül csak egy jobb időszakra volt képes, őszre pedig teljesen elgyengült a dobó válla és használhatatlanná vált. Csak reménykedni tudunk benne, hogy ezúttal nem a levegőbe beszélt, végre nem fog annyit parázni és végre hosszabb távon is képes lesz jobb formát elkapni, nem csak néhány hetes felszálló ágai lesznek a hullámvölgyek közt. Az év elején a sor ötödik tagja egy másik másodéves fiatal Rogers lehet, aki a tavaszi időszakban egész meggyőzőnek tűnt, bár teljes mértékben még mindig nem tudta levetkőzni a megszokott hibáját, miszerint rettenetesen izgul, amikor futók kerülnek bázisra ellene és a szorult helyzeteknél gyakran csődöt mond. Valahogy mindenképpen le kéne nyugodnia, ha stabil helyet szeretne magának rotationben. Leginkább csak addig számíthatunk rá, amíg a veterán Cook nem épül fel. A klub történetének legtöbb győzelmét regisztráló dobója szerencsétlen tavaszt zárt, egy darabig a vállával bajlódott, majd amikor visszatért volna, eltörte az ujját, így csak DLen kezdi a szezont, 15 napig tuti nem játszhatna, de utána várhatóan helyet fog követelni magának a rotationben. Az utolsó helyért még a nagy visszatérő Maine és a télen megszerzett Mortensen volt versenyben, de nem lehetett rá reális esélyük bekerülni a rosterbe, viszont hosszútávon G. Reynoldsra érdemes lesz odafigyelni, mert az egykori 1/2es draftolt a sérülései után lassan készen áll a nagy ligás fellépésre, de a mostani szezont még Triple-A starterként kezdi.

Csere dobók:
A bullpenben nem történt akkora mozgás, mint az elmúlt években megszokhattuk, ettől függetlenül két ígéretes csere emberrel gyarapodtunk, akik még masszívabbá tehetik az egységet. Paulinot Barmesért cserébe kaptuk az Astrostól, a kis csapatban kezdő dobó is volt, mi eredetileg longmanként számolunk vele. Adott esetben akár kezdő is lehet majd az év folyamán, de ez sokmindentől függ, maradjunk annyiban, hogy egyelőre egyfajta "hatodik SPként" vesszük őt számításba. Illetve a Spring Trainingben előszeretettel alkalmaztuk őt a végjátékokban, így akár az sem elképzelhetetlen, hogy adott esetben a hajrában is besegítsen, ha szükségünk lesz rá. A másik új fazon Lindstrom ugyancsak Houstonból érkezett két alsóbb ligás dobó helyett. Tavaly még az Astros closere volt 23/29es save hatékonysággal, nálunk egyértelműen a setupman szerepkört töltheti be. Azért volt fontos a megszerzése, mert magabiztos dobó, és tavaly ezen a poszton normálisan végig csak két emberre számíthattunk, akik az idény befejezésére fizikálisan kidöglöttek, most vele együtt jobban eloszthatjuk a feladatokat köztük. A befejező ember sorban a harmadik évben Street lehet, és idén végre egészségesen készült a szezonra, így bízom benne, hajlandó vagyok szemet hunyni a tavayi betlik felett, amik leginkább a sérülések rovására írhatók. Egy évvel ezelőtt mindössze 20/25 savere volt képes, azelőtt viszont 35ből 33 alkalommal őrizte meg az előnyt sikeresen, valami hasonlót szeretnénk tőle látni idén is, nagy szükségünk lenne a magabiztosabb formájár, remélhetőleg helyén tudja kezelni a 2010es szezont és tiszta fejjel lesz képes játszani. Betancourt végig stabil volt az elmúlt szezonban, 23 darab holdot jegyzett, amivel a legjobb volt a csapaton belül, idén sem várunk tőle semmi mást, csak ahhoz hasonló produkciót a csapat első számú setupmanként. A tavayi évet ő is nehezen kezdte sérülések miatt, idén viszont semmi nem hátráltatta, így remélhetőleg már a rajttól kezdve számíthatunk rá a régi színvonalon. A tavalyi szezon RP felfedezettje Belisle az offszezonban több éves hosszabbítást kapott és a fiatal setuptól is hasonló reményteli teljesítményt várunk, amit bemutatott az elmúlt évben. Remélhetőleg nem egyetlen idényre szólt a remeklése és idén is legalább annyira eredményes lesz, bizakodásra adhat okot a magabiztos előidénybeli szereplése, így tőle is a tavalyi munkája folytatását várjuk el. A bal kezes F. Morales egy éve alkalmi closerként kezdett Street sérülése miatt, de túl nagy terhet raktunk rá, amit nem tudott elviselni és az idény végéig csak egyre mélyebb gödörbe sodródott, a farmcsapatban sem tudott magára találni, idénre pedig úgy tűnt, már nem fogunk számolni vele. Aztán a tavasszal mégis újra meggyőző formával állt elő és a Cactus League alatt egy-egy gyengébb fellépést kivéve magabiztos tudott maradt. Nagy tehetség, iszonyatosan erős dobásai vannak, de gyakran képes hibákba esni, amikor egyszerűen képtelen eltalálni a zonet és sorra szedi be a sétákat, ütéseket, remélhetőleg ezen tud változtatni és visszatérhet a jó formájához, akkor komoly hasznát tudjuk venni a meccsek hajrájában. Az utolsó embere az egységnek a második profi szezonjára készülő balos M. Reynolds, aki a tavalyi év finisében nagyszerű szerepléssel követelt helyet magának a rosterben és bár az idei felkészülés nagy részében gyengébb volt, végig töretlenül bíztunk benne és az utolsó meccseken kiharcolta magának a kerettagságot. Tavaly tényleg iszonyatosan meggyőző tudott lenni, imponáló stabilitással söpörte be a rábízott inningek többségét, reméljük a tavaszi gyengébb kezdése csak lassabb formába lendülés volt és a szezonban újra a 2010es énjét fogja mutatni. Nem került be a keretbe a Cactus Leaguet kapott futás nélkül záró Daley, de bizonyára az első számú beugró lesz, ha szükségünk lesz a farmból valakire. A többi Triple-A-s reliever közül még leginkább a fiatal Escalona reménykedhet az előrelépésben.


Tippek a divíziók végső sorrendjére:

AL East:
1. Boston Red Sox
2. New York Yankees
3. Tampa Bay Rays
4. Baltimore Orioles
5. Toronto Blue Jays

Idén még erősebb lett a Red Sox és ha nem lesznek olyan sérüléseik, mint tavaly voltak, akkor simán nyerniük kell a csoportot, de lehet hogy az egész ligát is. A Yankees a szokásosnál nem tűnik erősebbnek, ebben az éles versenyben ez hátrány lehet, de a rutin miatt valószínűleg behúzzák a playoffot, főleg hogy ha bajok lesznek, bárkivel tudnak erősíteni az év közben, nem hiszem, hogy ne jutnának be a rájátszásba. A Rays vélhetően idén kevés lesz, hogy felvegye a versenyt a két sztárcsapattal, tavaly is csak a B's komoly érvágásai miatt tudtak playoffolni. Az Orioleshiába erősödött magához képest, ebben a csoportban nem szólhatnak bele, a Blue Jays pedig főként nem.

AL Central:
1. Chicago White Sox
2. Minnesota Twins
3. Detroit Tigers
4. Cleveland Indians
5. Kansas City Royals

A Central csoportban idén már a CWSt tartom a legerősebbnek a nagy hármasból, fiatalos, lendületes, erős csapat, szerintem nem fogják tudni elvenni tőlük a divíziót. A Twins az elmúlt évek jó meneteléseire alapozva most is sokáig versenyben lehet, de a divízió megnyerésére nem ők a legnagyobb esélyesek, és a playoff helyük sem biztos. Normális esetben természetesen a Tigers is erős, de két ilyen ellenfél mellett ők tűnnek a leggyengébbnek. Az Indians rutintalan gárdája idén szerintem még többször fogja szorongatni a nagyokat, de ez csak a negyedik helyhez lesz elég, hosszabb távon még mindig nem elég versenyképesek, a Royals királysága pedig a Cactus League befejezéséig tartott.

AL West:
1. Texas Rangers
2. Los Angeles Angels
3. Oakland Athletics
4. Seattle Mariners

A liga leggyengébb csoportjából talán még mindig a Rangers tűnik a favoritnak, kétlem, hogy annyira össze fognak tudni állni, hogy újra meglegyen a WS szereplés, de ezt a négyest illene behúzniuk. Az Angels és az Athletics között izgalmas versenyfutás alakulhat ki, de egyiket sem érzem annyira erősnek, hogy megnyerhessék a csoportot, csak egymással lesznek foglalva. A Mariners viszont még mindig West leggyengébb csapata, és azok is maradnak egy darabig.


















NL East:
1. Philadelphia Phillies
2. Atlanta Braves
3. Florida Marlins
4. New York Mets
5. Washington Nationals

A Phils változatlanul az egész MLB legerősebb csapata, nem tudom elképzelni, hogy ne nyerjék meg a csoportot, és azt is nehezen, hogy ne NL első helyéről várják az alapszakaszt. Korai lenne most odaadni nekik a WSt, de jelenleg őket tartom a legnagyobb esélyesnek, de addig még bármi történhet. A Braves lehet egyedül veszélyes rájuk, de legfeljebb a Wild Cardért lehetnek harcban, nem hiszem, hogy fél éven át tartani tudnák a Philst. A Marlins szorongathatja meg őket a második helyért, az év elején valószínűleg jók lesznek, de az őszre el fognak fogyni, ahogy szokták általában. A Mets és a Nats legfeljebb egymásra lehet veszélyes a negyedik-ötödik helyen, a NYMnek illene nem utolsóként végeznie, de a többiek miatt nem sokat kell aggódniuk nekik sem.

NL Central:
1. St. Louis Cardinals
2. Cincinnati Reds
3. Milwaukee Brewers
4. Chicago Cubs
5. Pittsburgh Pirates
6. Houston Astros

Idén helyre állhat a rend, és a Reds tavalyi győzelme után azzal számolok, hogy a Cards visszaszerzi a divízió trónját a Cincytől. Nem szabad megfeledkezni a Brew Crewról sem, egyre erősebb csapat, ebben a divízióban akár vérmes reményeik is lehetnek, mert nem olyan őrült erős a mezőny, mint pár évvel ezelőtt, de mégsem mertem betippelni őket az élre. Aaz elmúlt években is mindig elbuktak a hajrában, nem vagyok annyira biztos bennük, mindenesetre beleszólhatnak a csatározásokba, figyelni kell rájuk. A Cubstól nem várnék sokat, rettenetesen két arcú csapat, a negyedik helyet hozniuk kell, de annál előrébb meglepetés lenne találkozni velük. A két kis csapat közül a Bucs tűnik kiegyensúlyozottabbnak, az Astros az egész NLből kilóg egy kicsit.

NL West:
1. Colorado Rockies
2. San Francisco Giants
3. Los Angeles Dodgers
4. San Diego Padres
5. Arizona Diamondbacks

Ki mást is rakhattam volna az első helyre, de tényleg úgy érzem, hogy minden eddiginél jobb esélyünk van a történelem első divízió bajnoki címére, ellentétben a riválisokkal mi inkább erősödtünk és nem gyengültünk. A Giants szerintem kicsit jól lakott lesz a tavalyi nem várt siker után, de egy lassabb kezdés után biztos harcban lesznek a playoffért, bár legfeljebb csak a WC helyre várnám őket. A Padres a tavalyi meglepetés után szerintem idén el fog tűnni a süllyesztőben Gonzo nélkül, így az egyre inkább újraéledni látszó Dodgers odaérhet a harmadik helyre, de ennél többre nem számítok tőlük. A D'backs eddig is sötét ló volt a divízióban, és ahelyett, hogy közelebb jönnének a riválisokhoz, gyanítom csak távolabb kerülnek tőlük.



















A Rockies teljes menetrendje a 2011-es alapszakaszban:

Április 1-3. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Április 5-6. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Április 7-10. Pittsburgh Pirates - Colorado Rockies
Április 11-14. New York Mets - Colorado Rockies
Április 15-17. Colorado Rockies - Chicago Cubs
Április 18-20. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Április 22-24. Florida Marlins - Colorado Rockies
Április 25-27. Chicago Cubs - Colorado Rockies
Április 29-Május 1. Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates
Május 3-5. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Május 6-8. San Francisco Giants - Colorado Rockies
Május 9-11. Colorado Rockies - New York Mets
Május 13-15. Colorado Rockies - San Diego Padres
Május 16-17. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Május 18-19. Philadelphia Phillies - Colorado Rockies
Május 20-22. Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Május 24-26. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Május 27-29. Colorado Rockies - St. Louis Cardinals
Május 30-Június 1. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Június 3-5. San Francisco Giants - Colorado Rockies
Június 6-8. San Diego Padres - Colorado Rockies
Június 9-12. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Június 13-15. Colorado Rockies - San Diego Padres
Június 17-19. Colorado Rockies - Detroit Tigers
Június 20-22. Cleveland Indians - Colorado Rockies
Június 24-26. New York Yankees - Colorado Rockies
Június 28-30. Colorado Rockies - Chicago White Sox
Július 1-3. Colorado Rockies - Kansas City Royals
Július 4-7. Atlanta Braves - Colorado Rockies
Július 8-10. Washington Nationals - Colorado Rockies
Július 14-17. Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Július 18-21. Colorado Rockies - Atlanta Braves
Július 22-24. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Július 25-27. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Július 29-31. San Diego Padres - Colorado Rockies
Augusztus 1-3. Colorado Rockies - Philadelphia Phillies
Augusztus 4-7. Colorado Rockies - Washington Nationals
Augusztus 8-11. Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Augusztus 12-14. St. Louis Cardinals - Colorado Rockies
Augusztus 15-17. Colorado Rockies - Florida Marlins
Augusztus 19-21. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Augusztus 22-24. Colorado Rockies - Houston Astros
Augusztus 26-28. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Augusztus 29-31. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Szeptember 2-4. San Diego Padres - Colorado Rockies
Szeptember 5-7. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Szeptember 9-11. Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Szeptember 13-14. Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Szeptember 15-18. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Szeptember 19-21. Colorado Rockies - San Diego Padres
Szeptember 22-25. Houston Astros - Colorado Rockies
Szeptember 26-28. San Francisco Giants - Colorado Rockies

A denveri csapat szerda este játszotta le az utolsó felkészülési meccsét és a Double-A farmcsapat Tulsa Drillers vendégeként 5-3-as vereséget szenvedtünk. A SP Rogers szenvedte el valamennyi pontot, a futásainkat pedig a tartalékok vitték be, miközben a prospect Friedrich hat inninges ütés nélküli shutoutot produkált a hazai csapat élén.

A szezont a divíziónk leggyengébb ellenfelével kezdhetjük egy hazai párharccal, péntektől vasárnapig az Arizona Diamondbacks lesz hivatalos a Coors Fieldre. Jó lenne szép sikerekkel kezdeni az évet és komolyan venni a gyengébb riválist, nem elszalasztani a könnyű győzelmeket már a bajnokság elején. A három meccsre a következő időpontokban kerülhet sor: péntek 22:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Várunk idén is minden régi és új szurkolót a blogra kommentelni és együtt végig szurkolni az idényt! GO ROCKIES!!!