A múlt héten megrendezett négy mérkőzés közül hármat elvesztett a Colorado Avalanche csapata, ezzel .500 alá jutottunk és felemásan kezdődött a hosszú hazai sorozat.





















Múlt szerdán a Pittsburgh Penguins otthonában 6-3ra vesztettünk, a jó kezdés után az erősebb ellenfél felőrölte a csapatot.
Ezen a meccsen szokás szerint Hunwick és Porter voltak a kimaradók, Muellert pedig hosszú kihagyása után sérült listára helyeztük, megteremtve a lehetőséget Yip visszatérésének, de a Pens ellen még nem tudta vállalni a játékot. Ehelyett a szokásos nevek játszottak, Varlamov állt a kapuban.
Említettem a sikeres a kezdést, az első 15 perc puhatolózása után Jay McClement pofozott be közelről egy lecsorgó korongot Fleury hálójába, majd másfél perccel később Matt Duchene parádés góljával növeltük az előnyt. Stastny szerzett korongot a sarokban és jó ütemű bedásából Duchene gyönyörű fonák mozdulattal volt eredményes. Újabb egy perc múlva EJ saját kapuja mögötti korongvesztéséből Staal találatával lopóztak közelebb a hazaiak. Még mindig nem volt vége a harmadnak és másodpercekkel a lefújás előtt David Jones remek szoló végén tüzelt a hálóba. 3-1re vezettünk és a középső harmadban csak egyetlen találat esett, melyet Dupuis révén a pingvinek szereztek. Egy gólos előnyben fordultunk az utolsó harmadra és egyre jobban fokozódott a nyomás Varlamov kapuján. Sajnos nem is bírtuk sokáig feltartóztatni az ellenfél rohamait. A 3. harmad elején öt perc alatt fordítottak Orpik és Malkin góljaival, később még Neal és Letang is betalált, tíz percben négyet kaptunk, így megfordították az eredményt és magabiztosan győztek.
Nem bírtuk a Pittsburgh által diktált tempót, az elején megleptük őket, de aztán fokozatosan átvették az irányítást és esélyük se volt tartani velük a lépést. Duchene és Jones látványos gólokat szereztek, McClement szokatlan módon gólt és gólpasszt regisztrált. Varlamov ismét kevés volt a kapuban, alig 80 % fölé jutva 27 védést jegyzett 33 kapura lövésből.

Két nappal később a divízió ellenfél Minnesota Wild ellen szenvedtünk 1-0s vereséget, sorozatban harmadszor kaptunk ki.
A minnesotai mérkőzésen mutatkozott be az idényben a visszatérő Yip, aki még az előszezonban szenvedett sérülést, helyette a két szokásos ember mellett Kobasew volt tartalék. Illetőleg kapust is változtattunk, a veterán Giguere foglalta el a ketrecet.
A két rivális csendes meccset vívott, sokáig mi voltunk fölényben, de akkora helyzeteket nem tudunk kidolgozni, hogy valamelyikből gól szülessen. Így aztán hiába jártunk közelebb a vezetéshez, egyik csapat se tudott betalálni. Végül az 58. percben a hazaiak törték meg a jeget, egy ellentámadásból Setoguchi lőtte be Heatley lövése után közelről a kipattanót. Ez a találat pedig elég volt a vadaknak a sikerhez, egy gólos meccsen szenvedtük el a következő vereséget.
Hiába volt több lövésünk 27-18 arányban, nem tudtunk túl járni Backstrom eszén. A mindent eldöntő gólt már hagyományosan a Hejda-Johnson bekkpárosunk kapta, tovább szaporították a mínusz gyűjtést. Giguere magabiztosan védett, nem volt szerencséje a találatnál, így 17/18al kellett beérnie.




















Másnap újra jégre léptünk, méghozzá megkezdtük a szezon leghosszabb 8 meccses hazai sorozatát és a nyitó meccsen a Dallas Starst 3-0-ra lemostuk.
A 12 csatár kilétében történtek cserék, Porter és Kobasew is játszhattak, ezzel szemben McLeod és Lindstrom maradtak ki az összeállításból, a harmadik tartalék természetesen Hunwick volt. A kapuban maradt az előző nap meggyőzően teljesítő Giguere.
Ezúttal kicsit szerencsésebben kezdtünk és az első hat perc végeztével máris megszereztük a vezetést, éppen az előző meccsen healthy scratch Chuck Kobasew juttatta a hálóba Wilson belőtt korongját. Az első harmadban egyértelműen domináltunk, de több gólt nem sikerült szerezni, majd a másodikban is uraltuk a meccset, de a következő találat váratott magára. Úgy tűnt, hogy még gondjaink lehetnek, mert nagyon nem akart megérkezni a második gól és esélye volt a Starsnak az egyenlítésre, de aztán az 55. percben egy emberelőnyt Paul Stastny találatával használtunk ki. Ezzel bebiztosítottuk a győzelmet, az utolsó pillanatokban még Matt Duchene üres kapura megszerezte a harmadik gólt, beállítva a végeredményt.
A korán megszerzett előnyt szépen végig vittük, magabiztosan játszottunk, kézben tartottuk a meccset, több ilyen összecsapást kéne játszanunk. Kobasew góllal került vissza, Stastny a hatodik találatát szerezte, Duchene nyolcadszor volt eredményes a szezonban és pályafutása első üres kapus gólját lőtte. Két hátvédünk is tovább folytatta a pontgyártást, Wilson 10., Quincey 11. alkalommal regisztrált asszisztot. Giguere 24 védéssel postázta az első SOt denveri színekben.

Az eddigi utolsó alkalommal vasárnap játszottunk és hazai pályán 4-1re kikaptunk a San Jose Sharks ellen.
Az eleje ismét ígéretesen sikerült számunkra, 7 és fél perc után a vezetést is meg tudtuk szerezni, Wilson ragyogó keresztpasszát Matt Duchene húzta be a ketrecbe. Nem sokáig örülhettünk az előnynek, alig öt perc múlva egy PK lejárta pillanatában Marleau egyenlített ki. A mezőnyjátékban változatlan fölényben maradtunk, de a második harmadban a SJ egyre komolyabb támadásokba kezdett és a 60 perc feléhez közeledve Marleau második találatával átvették a vezetést. Hiába maradtunk lendületben, a második szünet előtt rövidesen újabb gólt kaptunk, a saját harmadunkban elvesztett korongból Pavelski volt eredményes, aki Thornton kapu mögüli visszatett korongját kotorta be Giguere kapujába. A harmadik góllal kezdett egyre biztosabb lenni a dolgában a Sharks, ezzel párhuzamosan a támadásaink folyamatosan elhalványultak és mintha lemondtunk volna a meccsről. A végeredményt Marleau harmadik találata állította be, az utolsó percen belül a semleges zónából lőtt az üresen maradt denveri kapuba.
Becsülettel küzdöttünk és 37-18as fölényt dolgoztunk ki a kapura lövésekben, mégis be kellett érnünk a vereséggel, a San Jose pontos és eredményes játékát képtelenek voltunk feltartóztatni. Duchene újabb találattal folytatta remeklését és már 9szer volt eredményes a szezonban. Giguere az előző két meccsen összesen egy gólt kapott, ezúttal be kellett érnie a 14/17es egyéni statisztikával.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 12-5-3, 27 pont
2. Edmonton Oilers 11-8-2, 24 pont
3. Vancouver Canucks 10-9-1, 21 pont
4. Colorado Avalanche 9-11-1, 19 pont
5. Calgary Flames 8-10-1, 17 pont

A közeljövő programja:

November 24., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
November 27., vasárnap, 01:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
November 29., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Dallas Stars

Már csak a 12. helyet foglaljuk el a nyugati főcsoportban, a héten két divízió rivális ellen folytatjuk a hazai sorozatot, majd újra a Dallas ellen fogunk megmérkőzni. Remélhetőleg egy kicsit sikerült stabilizálni a formánkat és legközelebb több sikerről számolhatok be.