Jobb később, mint soha. Legutóbbi beszámolónk alkalmával említést tettünk a fax fiaskóról, s arról, hogy Elvis Dumervil, meglehetősen "érdekes" körülmények között ideiglenesen távozott a csapattól. Akkor még lehetett reménykedni abban, hogy valahogy visszatalál hozzánk, voltak is erre utaló jelek, azonban végül nem jártunk szerencsével. Magáról a hírről alighanem mindenki értesült, talán a legtöbb vélemény is eljutott hozzá, mégis úgy érzem méltánytalan, hogy egy ilyen nagyszerű játékosról ne emlékezzünk meg egy külön cikkben. Még ha az eset aktualitása már el is múlt, talán még időben vagyunk ahhoz, hogy pótoljuk eme hiányosságunkat.



Doom a 2006-os drafton csatlakozott a csapathoz. A draftot megelőző évben, 2005-ben megnyertük a divíziót, majd a rájátszásban búcsúztattuk a 2× címvédő New England Patriots-t, nem mellesleg Brady PO veretlenségét egy szempillantás alatt eltörölve. Noha a konferencia döntőben a későbbi bajnok Steelers-szel szemben alulmaradtunk, mégis bizakodva várhattuk a következő szezont. Ráadásul így visszatekintve szerénység nélkül állíthatjuk, hogy a 2006-os draftunk liga szinten is említésre méltóra sikeredett. A teljes class

• 1/11 Jay Crybaby Cutler QB Vanderbilt
• 2/61 Tony Scheffler TE West Michigan
• 4/119 Brandon Marshall WR Central Florida
• 4/126 Elvis Dumervil DE Louisville
• 4/130 Domenik Hixon WR Akron
• 5/161 Chris Kuper OG North Dakota
• 6/198 Greg Eslinger C Minesota

Az összegyűjtött tehetségek nagy része a Gonosz uralkodása alatt száműzve lett. Nem kisebb meglepetésre trade-eltünk fel crybabyért Plummer carrier seasonja után, azonban a lehetőséget megkapva néhány tekintetben bármelyik elődjét felül múlta. S noha a redzone-ban el-elfogyott a tudománya, be kell ismerni biztató volt, amit a pályán a két 20-as között művelt. Később a Gonosz első nagy áldozata lett, azóta Chicagoban dobja a pickeket, s szarja le csapata vereségeit, ennek ellenére még mindig komoly faktor az NFL-ben. Tony Scheffler egyértelműen a liga jobb elkapó TE-ei közé tartozott, végül egy kis marék szotyiért cserébe ment Detroitba. Brandon Marshall máig a liga egyik legjobb elkapója. A gonosznak egy teljes évébe került kitúrni őt, végül jóvátehetetlenül sikerült neki. A rendszeres asszonyverést Miamiban se sokáig tolerálták, azóta ő is Chicagoban van, a pályán továbbra is a legjobbak között. Hixon nem futott be nagy pályát, de még mindig a ligában van, egy 4. körös picktől már ez se mondható rossznak. Chris Kuper egészen a tavalyi szezonig volt az OL meghatározó tagja, sajnos azonban a tavalyelőtti komoly sérülés úgy néz rányomja bélyegét pályafutására, s Vasquez érkezése azt jelenti számára, hogy nem számolunk vele kezdőként, könnyen lehet, hogy a 2013-as szezont már nem narancs-kékben kezdi meg, de akárhogy is alakul említésre méltó draft steal.

És akkor Elvis Dumervil, az utolsó előtti mohikán. 2005-ben tűnt fel igazán. A Big East konferenciában játszó Louisville Cardinals színeiben 20 sackkel, s a vele járó sack-királyi címmel vétette magát észre, amivel a konferencia legjobb védőjévé választották, s a Heisman szavazáson az elismerésre való 10. helyre szavazták. Az NFL drafton a scoutok azonban nem láttak benne mást, mint egy szituációs passrushert, akinek egyetlen jó éve volt, aki túl kicsi, ahhoz, hogy említésre méltó NFL pályát fusson be. Hiába a kiváló college statok, ez így nem volt elég, hogy az első három körben kimenjen. A 4. körhöz érve azonban Shannyt ilyen apróságok már nem érdekelték. Szívbaj nélkül húzta ki a potenciális lockerroom cancer Marshallt, s a futás ellen súlytalan, NFL-hez túl alacsony Dumervilt.

Doom első évében azt a szerepet töltötte be, amit várni lehetett. Szituációs passrusher. 4. köröstől ennél nem kell több, ami viszont biztató volt, hogy látszólag méretei nem akadályozták abban, hogy a profik között is aprítson. A szezont 8,5 sackkel zárta, még ha a végére nagyon el is fogyott a csapat is, a védelme is. Addigi legnagyobb összeomlásunkat produkálva 7-2-ről lett 9-7, s maradtunk le a rájátszásról, pedig az utolsó fordulóban, ahhoz csillagok együtt állására volt szükség. Második évére még egyet előrébb tudott lépni a rosteren, s kezdő RDE-vé avanzsált. Persze, továbbra se all-around játéka miatt szerettük, hanem passrush képességei miatt, melyeknek köszönhetően 12,5-szer sikerült földre juttatnia az ellenfél irányítóját. Balszerencséjére azonban a védelem hanyatlása tovább folytatódott, s míg az offense többek között Beast, crybaby, Scheffler és Kuper remeklésének köszönhetően a szűk ligaelitbe emelkedett, addig a védelem megkapta talán fennállása legrosszabb DC-jét, Bob Slowikot. Csak két dolgot nem tehettek meg a játékosok, passrusht és szoros emberfogást. Így aztán Baileynek, Dumervilnek, és még sok másnak a védelemben ez komoly mélypontot jelentett karrierjében. Doom nevéhez méltatlanul mindössze 5 sacket jegyzett 16 meccsen,  s mivel a futás elleni védekezés továbbra se tartozott az erősségei közé, mondhatni nem igazán vált a csapat hasznára. A sok sérülésnek köszönhetően a csapat aztán új rekordot döntött összeomlásban, s hiába volt 3 meccsel a vége előtt 3 GB előnyünk a Boltscal szemben, a végén kiénekelték a sajtot szánkból, az utolsó fordulóban egészen megalázó 52-21-es verést mérve ránk.

A három sikertelen esztendőt Shanny se élte túl a csapatnál. Hiába volt a jó offense, a védelem nemhogy tök utolsó volt, de még az utolsó előttitől is jócskán le volt maradva. Ráadásul épp most döntött volna amellett hosszú idő után, hogy megtartsa DC-jét. Hogy jó döntés volt-e menesztése vagy sem, azt nehéz megmondani. Az hogy JMD-re cseréltük, az mindenképp a lehető legrosszabb volt. A liga egyik legjobb offense egy offseason alatt teljesen szét lett verve, ugyanakkor Nolan kinevezésének köszönhetően a védelem új életre kapott, az élén Elvis Dumervillel. Noha előzetesen aggódtunk miatta mi lesz vele, ha átállunk 3-4-es alapfelállásra, azonban utóbb kiderült ez lett a legjobb, ami valaha történhetett vele. 17 sackjével a liga legjobbja tudott lenni, s a csapat legjobbját is felülírta ezen a téren. Ráadásul, bár futás ellen továbbra se tűnt ki, egyre közelebb és közelebb jutott ahhoz a szinthez, hogy ne azt mondjuk kifejezetten rossz. Hiába azonban az agresszív és erős védelem, hiába a 6-0-s kezdés, támadásban lehetetlenül ötlettelenek voltunk. Nem volt irányítónk, aki képes lehetett volna meccset nyerni, a liga legjobb fala hirtelen a legrosszabb lett, s vele együtt a futójáték is mondatni megszűnt. Míg egy évvel korábban a példátlan sérüléshullám miatt 11 különböző kezdő futónk együtt is bőven 4-es átlag fölött teljesített, addig újdonsült első körös bust-unkkal a 3 yardért is meg kellett küzdeni. Ismét felülmúltuk az addigi legjobb összeomlásunkat, s 6-0 után 2-8-cal újfent lemaradtunk a rájátszásról. A gonosz pedig ott folytatta munkáját ahol abba hagyta, elüldözte Marshallt is, hogy teljessé tegye az offense pusztulását, Hillis fél marék szotyiért cserébe távozott, s végül Nolan is elnyerte méltó büntetését, amiért valami jót tett a csapattal. Így aztán 2010-re teljessé vált a munkája. Dumervil szerencséjére lesérült, s az egész évet IR-en töltötte, így legalább neve nem szerepel amellett a gyalázat mellett melynek, 4-12 lett a vége.























Újabb éra. Újabb ember a csapat élén, új edző, új DC. Doom is azok közé tartozik, akinek még sosem volt két egymást követő évében ugyanaz a védelmi koordinátora, s mivel távozott, az továbbra is így marad. Itt megjegyezném, hogy egy ilyen helyzet, nem egy hatalmas tehetségnek döntötte rommá a pályafutását, hogy ezen felül tudott emelkedni önmagában sokat elmond arról, hogy milyen sportember ő. Szóval új éra, új játszótársak. 2011-re jött Von MIller, s többé nem Doom lett a front7 sztárja. Elvis kétségkívül visszafogottabb teljesítménnyel rukkolt elő, mint sérülése előtt, azonban mindenképp hasznos tagja volt Doom. "Csupán" 9,5 sackig jutott, de kiválóan egészítették ki egymást Von Millerrel, s ő is motorja volt a csodaszámba menő győzelmeknek, melyekkel pályafutása során először végre a post season is összejött. Tavaly tovább erősödött a védelem, megérkezett a ligaelitbe, melyben Dumervilnek is elvitathatatlan szerepe volt.

Elvitathatatlan? Akkor miért is kellett paycut, meg cut meg minden? Nos válasz van, de magyarázat nincs. Dumvervilnek kifejezetten széles passrush repertoárja volt, azonban az új séma elsősorban Von Miller képességeire épült. Doom kikerült wide9-ba, s speedrushra korlátozódott ez a bizonyos "passrush repertoár". 11 sackkel sokan elégedettek lettek volna, azonban Dumervil akkor kapta új szerződését, amikor 17 sackje volt, s ennek megfelelő összeget is kapott. Noha a szerződés frontbased, tehát minden évvel egyre kevesebbet keresett, de még így is bőven 10 millió fölött járt neki. Egy olyan passrusher, aki futás ellen továbbra se tud átlag fölöttit nyújtani, s szinte kizárólag speedrusht csinál szüntelen, nem ér ennyit. Ez tény. Hogy miért kellett ekkor Dumervil szerepét így csökkenteni a védelemben az jó kérdés, nem tudom. Egy biztos, a védelem nagyon jó volt, és Doom is nagyon jó volt benne, akár drágán akár nem.

Ezek után a paycutnak meg volt az alapja. Meg is történt. Sőt, Doom bele is ment!. Egyrészt már az elején se zárkózott el egy átstruktuálástól a Super Bowl run érdekében, majd hosszas tárgyalások után, mialatt Elway is engedett eredeti szándékaiból, nem sokkal a határidő előtt megegyeztek az új juttatásokról. A Fax azonban nem érkezett meg, így az FO cutolta őt, mielőtt garantálttá vált volna 12,5 millás fizetése. A többi ismert. A DE kereslet kifejezetten alacsony volt, gyakorlatilag csak mi és a Ravens érdeklődött komolyan, s igazából a Ravens ajánlata nem volt sokkal jobb, mint a miénk. Egy kicsit biztonságosabb számára, de tényleg nem sokkal, valószínűleg a keserű szájíz is közre játszott a döntésében. A Ravensnél ugyanaz lesz az LB coach, akivel a 17 sacket érte el és szintén esélyes csapathoz került.

6 év alatt 63,5 sackkel a franchise 4. legsikeresebb játékosa ebben a mutatóban

1. Simon Fletcher '85-'95 97,5 sack
2. Karl Mecklenburg '83-'94 79 sack
3. Trevor Pryce '97-'05 64 sack
4. Elvis Dumervil '06-12 63,5 sack
5. Rulon Jones '80-'88 52,5 sack

Elvis Dumervil

• 91 meccs (75× kezdő)
• 63,5 sack
• 1 INT (27 yard)
• 11 pass defense
• 16 fumble force
• 9 fumble recovery
• 169 tackle (56 asssist)
• 1 safety

Ő tehát jó csapatban folytatja pályafutását, mi pedig továbbra is kezdő RDE nélkül várjuk a draftot. Hogy ki jár jobban/rosszabbul ezzel a szakítással, azt nem tudom megmondani. Egy viszont biztos, Doom egyértelműen azon játékosok közé tartozik, akinek nem csak Broncos mezben tudok szurkolni. Sokat tett a csapatért, élmény volt nézni a játékát, s ez valószínűleg Baltimoreban se fog változni. Ha van igazság akkor a szezonnyitón (melyet a Ravens-szel játszunk) azonnal üdvözölni fogja csapattársait - akik mosolya mondhatni nem a legőszintébb távozása kapcsán. Von Miller, Ryan Clady és Zane Beadles nem egyszer fejezte ki csalódottságát Dumervil elvesztése miatt - egy-két sackkel. Én se haragudnék meg rá emiatt... Végül is a két dolog nem zárja ki egymást, lehet Dumervilnek is jó szezonja, meg a Broncosnak is. Legyen így, hajrá Doom, hajrá Broncos!