Szombat éjszaka, pontosabban – magyar idő szerint – vasárnap hajnalban bonyolították le a Denver Broncos 3. előszezonbeli meccsét, melyen a St. Louis Rams csapatát láttuk vendégül. A 4 meccs közül ez volt a legfontosabb, hisz, ahogy az szokás, most kapták a legtöbb szerepet a kezdők.



Az offense felállása nem tartogatott sok meglepetést. Manning az irányító, Hillman a kezdő RB, de Montee Ballal folyamatosan váltották egymást, kb elfelezve a futásokat. DT és Decker az elkapó sorban, Julius Thomasnak egyelőre sikerült megtartania kezdő helyét a sérüléséből visszatérő Tamme-vel szemben, a falba pedig visszatért a műtétje után Ryan Clady, center posztban azonban továbbra is a rossz emlékű Manny Ramirez szomorította a népet

A meccs nem indult jól számunkra, hisz első támadásunkat punttal kényszerültünk befejezni, amit aztán kis híján TD-re vittek vissza ellenünk. Az utolsó yardon maga Colquitt tudta megcsinálni a szerelést, de a TD-t csak egy play erejéig tudta elodázni.

A kezdő védelemben helyet kapott az első 6 meccset eltiltás miatt kihagyni kényszerülő Von Miller. Az LB sor felállása komoly fejtörést okozhatott Del Rioéknak, végül úgy döntöttek, hogy extraklasszis SLB-nk távollétében a Trevathan – Woody – Irving sorral várjuk a kihívásokat. Ez azt jelenti, h Woody behúzódott középre, az eddig nickel felállásokban használt Trevathan pedig berobbant a kezdőbe. A PS meccsen Trevathan – Woody – Miller sorral kezdtünk, nem elképzelhetetlen, hogy Miller visszatérte után is ezzel fogunk próbálkozni. A secondaryben nélkülöznünk kellett a bokasérüléssel bajlódó Champ Baileyt, így DRC lett az első számú CB, Chris Harris a tavalyihoz hasonlóan pedig base downoknál szélső CB, nickel felállásokban pedig ő megy be középre, és Tony Carteré a pálya széle.

Nos ahogy utaltam már rá, a védelem se kezdte jól a meccset, első playből TD-t kaptunk, ráadásul pont az a Trevathan volt a hibás, aki nagyon jó lenne, ha bejátszaná magát a kezdőbe. 0-7

A kezdeti sokkból hamar magunkhoz tértünk, és sok rövid play-jel gyorsan végigszánkáztunk a pályán. Végül úgy tűnt, hogy a goal line közelében elfogy a lendület, de Fox önmagát meghazudtolva megengedte Mannignek, hogy megpróbálja a 4. kísérletet is. Ezt akkor is jó döntésnek tartanám, hogy történetesen nem sikerült, de Manning szerencsére mindenki számára egyértelművé tette a döntés helyességét Demaryius Thomasnak adott 6 yardos TD átadásával: 7-7

Úgy tűnt Bradford folytatja jó játékát, minden passza emberhez ment, azonban a futást az elejétől kezdve megölte a védelem, ha pedig az elkapást nem tudták megakadályozni, akkor magát a passzt akadályozták meg, s egy Unrein sackkel még a félpálya előtt véget ért a Rams támadás.

Az offense pedig ott folytatta, ahol abba hagyta. Az ellenfélnek nem adva időt a pihenésre gyors rövid játékokkal magabiztosan haladtunk előre, azonban a red zone-ban összekapta magát a Rams védelme, és FG-re kényszerítettek minket. A special team pedig ismét hibázott, nevezetesen a támadásban egyébként remekül játszó Julius Thomas, nem tudta megállítani emberét, így blokkolták a field goalt. Maradt a 7-7

A kedvező mezőnypozíciót pedig kihasználta a kedvező mezőnypozíciót. Bradford első hat átadása sikeres volt, s abból jutott erre a 3. drivera is, így hiába nem hagytunk teret a futójátéknak, elsősorban Von Millernek köszönhetően, több hosszú passzt is le kellett nyelnünk. Aztán amikor már a vörös zónánkban jártak, megtörtük a jeget, és levédekeztük az első Bradford passzt, amivel megállítottuk a támadást is. Egy FG-vel azonban így is vezetéshez jutottak 7-10.

Hogy teljesítményük hiábavaló legyen arról az offnense, nevezetesen Hillman gondoskodott egy fumble-lel, melyet az idei újonc Ogletree azonnal vissza is hordott egy TD-re. Ez volt a 2. éves futónk 3. fumble-je az előszezonban, és a 2. amit TD-re hordtak vissza. 7-17

Hamar javíthatott az offense. Több szerepet kapott Montee Ball a driveban, de inkább hátra felé haladtunk vele, mint előre, néhány védő szabálytalanságnak, és a passzjátéknak köszönhetően azonban ismét eljutottunk a red zone-ig, ahol majdnem INT-tel fejeztük be a támadást, Ogletreenek nagyon kicsi hiányzott, h elcsípje Manning átadását. Legalább az FG-t tudtuk értékesíteni. 10-17

A védelemnek viszont beindult a szekér, azok után, hogy 7. próbálkozásra végre sikerült megakadályozni Bradford átadását, utána szinte csak elvétve talált célba a korábbi 1/1-es QB. Egy 3&outtal le is zavartuk őket a pályáról

Csak hogy a következő támadásunkban vissza is kapjuk. Ráadásul a puntot követően ismételten kaptunk egy hosszabb visszahordást belőle, ezúttal egy 38 yardosat.

A védelmünk azonban eddigre nagyon karcolt, s egy yardot se engedett Bradrordéknak, így ismét visszakerült hozzánk a labda

Az offense sajnos ezúttal se becsülte azt meg, PM labdáját ezúttal sikerült lehúznia Ogletreenek, a labdaszerzést pedig a félidő vége előtt FG-ra váltotta a Rams, így 10-20-as hátrányban mehettünk a szünetre



2. félidő

A Rams kezdte a második félidőt, a csere támadósoruknak azonban esélyük se volt a még néhány kezdő védőt is soraiban tudó Broncos D# ellen. 3&out (Malik Jackson, Woodyard, Webster)

Nálunk Manninget Oswi váltotta, de a legtöbb kezdő pályán maradt, így a fiatal QB-nak lehetősége volt, hogy a legjobb fegyverekkel is besüljön. 3&out

3&outra 3&out. (Steven Johnosn, Irving, Webster)

A sokadik lehetőséggel melyet a védelem teremtett a zárkózásra, már élt az offense is. Oswi passzaival és Montee Ball futásaival végigmeneteltünk a pályán, s végül Ball 1 yardról befutott 6+1 pontért. 17-20

Őszintén szólva élőben nézve fel se tűnt, h mennyi 3&outot kényszerített ki a védelmünk, csak most h play-by-play visszanéztem. Ezúttal Bruton, Irving, Unrein

A támadók közül lejöttek az utolsó kezdők is, a csak cserékből álló egység pedig nem tudott 3 kísérletből 10 yardot haladni, pontosabban de, csak rossz irányba…

Újabb Rams támadás, újabb 3&out (Malik Jackson, Bruton&Steven johnosn, Lenon)

Újabb Broncos támadás, újabb labdavesztés (a 3. a meccsen), kezd egy síkú lenni ez az összefoglaló. Oswi Hollidaynek címzett labdája kallódott el a postán, a Rams meg köszönte szépen a Broncos 22 yardján.

A Ramsnek sikerült 1-2 yarddal hátrébb küzdeniük magukat, majd egyébként nagyon jó kickerük kihagyta 43 yardról. Olyan mint Prater, túl közel volt neki 17-20

Ami nem ment Oswinak a levegőben az ment Morenonak földön-vizen. Sajnos elkövettük azt a hibát, h egy ponton 3× egymás után passzolni próbáltunk, így el is akdt a támadás FG távolságban, de azt legalább értékesítettük, 20-20.

Hosszú idő után először 1st downt jegyzett a Rams, de csak egyet, ráadásul utána blokkoltuk a puntot (McCray), szóval gólhelyzetből kezdhettünk, s sajnos Lance Ball élt az Anderson sérüléséből adódó lehetőséggel, bevitte TD-re, ezzel jelentősen növelve esélyeit a rosterre. 27-20

A védelem ismét hamar kivédekezte a Rams támadásást, de hogy ne fulladjon unalomba a meccs, arról Oswi gondoskodott egy hihetetlenül szánalmas fumble-lel. A 4. labdaszerzését ismét pontokra váltotta a Rams, a TD-t követően azonban a hosszabbítás elkerülése végett 2 pontossal kísérleteztek. Igazából ennek a kimenetele már nem is nagyon számított volna, de az átadás sikertelen lett, s más említésre méltó eset már nem történt, így a végeredmény Broncos – Rams: 27-26

Összességében:

A kezdő O jól játszott, de a 2 labdavesztés ezt beárnyékolja. Főleg Hillmannél érzem kritikusnak, neki nem ez volt az első. A futók közül Moreno volt a legjobb, de ő nem a kezdők ellen játszott. Hillman az újabb labdavesztésnek köszönhetően megfosztatott a kezdő pozíciójától, amit Ball örökölt helyette. Korábban azt mondtam csak idő kérdése, h Ball átvegye helyét a DC élén, de sajnos az az igazság, h nem Ball ugrott elé, hanem Hillman ugrott mögé, és az nem ugyanaz.