4 győzelemmel a háta mögött utazott Dallasba kedvenc csapatunk. A házigazda Cowboys előzetesen talán az idei eddigi legnehezebb ellenfelünk volt, mindenképp nehezebb meccsre lehetett számítani, mint az elmúlt hetekben, arra azonban amit a meccs hozott senki nem készült fel. Végül egy klasszikus "quarterback duel"-ben Peyton Manning 3 ponttal fölülmúlta Tony Romo-t. A végeredmény: 51-48.



Összefoglaló:

A Dallas kezdte a meccset, s azt tették, amit ellenünk kell, hosszú driveot vezettek, s TD-vel fejezték be, majd Decker labdavesztése után ugyanezt megcsinálták mégegyszer, csaknem az egész negyedet végig támadva. Annyi idő azonban még pont maradt a végén, hogy Manning 3 játékból végigmasírozzon az egész pályán, s mi is feliratkozzunk a táblára. Julius Thomas neve mellé került a TD, de Decker 57 yardos elkapása alapozta azt meg. 7-14

A második negyed hasonló ritmusban folytatódott. A Champ Bailey-t és Von Millert továbbra is nélkülöző védelmünk azt a formáját hozta, amit a Ravens ellen a PO-ban, de aztán a 2. negyedben pont jött egy kis fellángolás. Először sikerült FG-on megállítani a szinte hibátlanul játszó Romo vezette Cowboyst, majd miután erre Manningék - mintha csak a világ legtermésztesebb dolga lenne - TD-vel válaszoltak Decker jóvoltából, az újonc Kayvon Webster kiütötte Dez Bryant kezéből a labdát, amit Ihenacho gyűjtött össze. A kedvező mezőnypozíciót aztán megint villámgyorsan kihasználtuk, újra Julius Thomas örülhetett a TD-nek. A védelem lendülete még egy 3&out erejéig kitartott, hogy aztán többet fejben pályán se legyenek, a támadók pedig nem hibáztak. Moreno futásai mögött nem csak a yardokat ölték, de az időt is, végül egy yardról maga Manning futott be egy olyan bootleggel, amit még az operatőr se tudott követni. Mielőtt azt hittük volna most már bedaráljuk a Cowboyst, 40mp alatt simán eljutottak FG távolságba, és még hálásak is lehetünk Terrance Williamsnek, aki simán kimehetett volna a pályaszélén megállítva ezzel az órát, de ő inkább a +1 yardot válaszotta. A FG-t Dan Bailey magabiztosan értékesítette 28-20.

A második félidőt mi kezdhettük, s ahogy már a félidei elemzés után megszokhattuk magabiztosan haladtak végig a pálya teljes hosszán, melynek végén Wes Welker is feliratkozott a pontszerzők közé. A védelem azonban nem azt hozta amit megszoktunk tőle, hiába tűnt úgy a 2. negyedben, hogy nem lesz baj, az időközben Woodyardot és Harris elvesztő, Ayerset pedig sérülten soraiban tudó védelem teljesen összeomlott. Rögtön az első playből egy 82 yardos TD-t kaptak, miután az eddig kifogástalanul játszó Ihenacho nem volt elég mélyen h biztosítson, Tony Carter pedig egyedül nem tudott mit kezdeni az egyébként tökéletes passzal. A gépezet pedig a támadó oldalon is akadozni kezdett, hiába nem volt ellenszere a Dallasnak Julius Thomasra a végén meg kellett elégednünk egy FG-vel, lehetőséget adva a Dallasnak a zárkózáshoz. Nem is kellett sok idő Romoéknak, Dez Bryant élt mint hal a vízben DRC mellett, Witten senkitől nem zavartatva kaphatta a labdákat, Romo néha úgy tűnt akár a meccs végéig is megtarthatná a labdát, akkor se érnénk oda, így pedig nem lehet védekezni. Az újabb TD után 7 ponton belülre jutottak, amire már nagyon rég volt példa a második félidőben ellenünk, ahogy arra se, hogy Manning eladja a labdát, márpedig a TD után első playből összejött neki. A kivédekezett 2pontosnak köszönhetően 38-33 a negyed végén.

Az utolsó játékrészben tehát a Dallas támadhatott a vezetésért, s ezen a meccsen a vezérét vesztette védelem arra is csak a legritkább esetekben volt képes, h 3. kísérletre kényszerüljön az ellenfél. Manning INTjét követő kedvező mezőnypozíciót hamar TD-re váltották, s nem is tudom alapszakaszban mióta először, de hátrányba kerültünk a 4. negyedben. Ezúttal ráadásul a 2 pontos is sikerült, 3 pontra növelve a különbséget. Manning nem tört meg az INTtől, de egy ideje már nem azt az offense-t láttuk, aki minden drive-ból TD-t csinál, ezúttal is be kellett érni egy FG-lal 50-ről. Egyenlőnél jöhetett a Cowboys újra a vezetésért, és egy újabb nagy, 79 yardos, playnek köszönhetően villámgyorsan 4 playből máris máris 7-tel vezettek, kezdett meleg lenni a pite. Szerencsére a Dallas védelme se állt a helyzet magaslatán, így a meccs végéhez közeledve újra TD-t tudtunk szerezni Moreno jóvoltából, azonban maradt két és fél perc a Dallasnak, hogy befejezze amit egész este épített. Kezükben volt a labda, s ezáltal a meccs sorsa, azonban amikor nagyon szoros, amikor nagyon fontos, nem először hibáztak. Romo passzát Danny Trevathan halászta le a levegőben közel a Dallas red zone-jához. 3 időkéréssel a tarsolyában még maradt esélye a házigazdáknak, azonban szerencsére jelét se láttuk a beszari konzervatív játéknak, ami miatt (többek között ami miatt) elvesztettük a hasonlóan kiélezett PO meccset a Ravens ellen. Mertünk passzolni a liga egyik legjobb irányítójával, és lehetett számítani Moreno futásaira is, fogyott az idő és közelítettünk az end zone felé. Végül egy nagyon kritikus 3&1-hez jutottunk a 2 yardoson. Ha bemegyünk TD-re, akkor még marad ideje Romonak egyenlíteni, s a védelem aznapi produkcióját elnézve, ez alighanem sikerült is volna neki, ha nem futjuk meg a 1st downt se, akkor ugyanez a helyzet, csak nem az egyenlítésért, hanem a fordításért. A találkozó megnyeréséhez a 1st down és goal line közti nagyon keskeny területre kellett megérkezni Morenonak, aki ezt hiba nélkül végrehajtotta. 3 "térdeléssel" ezután teljsen lepörgettük az órát, 2mp-vel a vége előtt pedig Prater pontra váltotta a rutinfeladatot. 51-48.

Értékelés

Ahogy most az offense játszik, szinte minden számon tartott statisztikát meg fognak dönteni, lekörözik a "Greatest Show on Turf" vagy a 2007-es veretlen Pats számait, pontokban, TD-kben, yardokban, hatékonyságokra vonatkozó statisztikákban, mindenben. Maga Peyton Manning az 5. MVP címe mellett számtalan egyéni rekordra számíthat, Demaryius Thomas, Eric Decker, Julius Thomas és Wes Welker az első elkapó 4-es lehet, aminek minden tagja átlépi az 1000 yardot, és még futott TDk számát illetően is az élmezőnybe tartozunk. A Cowboys ellen megint mindenki remekelt a támadórészről, megint gyakorlatilag mindenkit ki lehet emelni.

A védelemről ezúttal ugyanez nem mondható el. Eleddig megbirkóztak Von Miller eltiltásával és Bailey sérülésével, most viszont Chris Harris és Woodyard kiválása már soknak bizonyult. A meccs elején és a második félidőben darabokra szedtek minket. DRC a legrosszabb meccsét játszotta narancs-kékben, Ihenacho-ra nem lehetett ráismerni, Tony Carter se volt a helyzet magaslatán, az LB sorban coverage-ben egyedül Trevathan hozta az elfogadható szintet, de alulról, és ő is messze elmaradva attól amit korábban láttunk tőle. A DL tartotta formáját a futás ellen, azonban nem szorultak rá a futásra, olyan hatékonyak voltak a levegőben, hogy 3rd downnal is alig-alig szembesültek. Romonak nem egyszer 10 másodperce volt arra, hogy passzolhasson, ami barátközt is több mint háromszor annyi, mint kéne... A Dallas zsinórban 4 drive-ját fejezte be TD-vel a 2. félidőben, amit teljességgel elfogadhatatlan. A végén mégis a védelem nyerte meg, Trevathan szenzációs mozdulatának köszönhetően. Ez az, amiben lehet bízni. A 4 hiányzóval + 1 sérülten játszó kezdővel pedig védeni a védőket. Most egy könnyebbnek ígérkező találkozó, aztán bye week, hogy aztán teljes erővel mehessen harcba a védelem is.

A speciális egység ellen is megtalálta a megoldást a Cowboys. Ha nem puntolnak, akkor se blokkolni nem tudjuk azokat, se visszahordani. A kickoffokat pedig ki kell lőni a pályáról, és akkor biztonságban vannak. Ez történt. Hogy legyen értelme ennek a bekezdésnek, arról Prater gondoskodott, aki megint 3-ból 3-mat berúgott, közte egy 50 yardos (ami sacc/kb 70ről is bement volna) és egy walkoff gamewinning FG az utolsó másodpercben. Prater idén még hibátlan.

Összességében, a szezon egyik, ha nem a legjobb meccsét láttuk, mégis felemás érzéseink lehetnek. A meccset természetesen élmény volt nézni, s a PO meccset leszámítva hosszú idő után először izgulhattunk a végjátékban, és azzal a bizonyos PO meccsel ellentétben újra örülhettünk a kiélezett végjátékot követően. Amit a védelem mutatott, az viszont a sok hiányzó mellett is aggasztó volt, ha az offense csak simán nagyon jól játszik, nem extra teljesítményt nyújt, akkor kikapunk, s a PO-ban elég egyetlen betli...

AFC West

Kansas City Chiefs: Továbbra is veretlenek a főnökök. Ezúttal a - szintén várakozások fölött teljesítő - Titans csapatát múlták fölül. A mérkőzést egy megingástól eltekintve végig kézben tartották, s megérdemelten nyertek, azonban míg a védelmük meccsről-meccsre hozza a formáját, addig a támadó gépezetbe egyre több porszem kerül, ahogy Alex Smith egyre kevesebbet tud hozzáadni a játékhoz. Ezt az átlagos teljesítményt a csapat nevetve elviseli, de a komolyabb rangadókon megint az irányító lehet a szűk keresztmetszet.

Oakland Raiders: Csoportrangadót tudtak nyerni a Chargers ellen. Pryor szép lassan minden kritikusát elhallgattatja játékával, a lesajnált védelem pedig 5 labdát szerzett. A Raiders pedig, bár továbbra is alsóházi csapat, olyan gárdákat előz meg, mint a Falcons, Steelers vagy Giants.

San Diego Chargers: Ők viszont aligha számoltak ezzel a vereséggel. 3 meccsre nőtt a hátrányuk a csoport élén a Broncostól és a Chiefstől, így a decemberi hajrá is kevés lehet. Pedig Rivers élete formájában játszik idén, de a labdavesztéseken nem tudtak fölülkerekedni, s a végén az eredményt kergetve csak újabb hibák jöttek, nem a csodás fordítás. Valami megint hiányzott...

Előretekintés

Jövő héten a liga talán leggyengébb csapata látogat hozzánk, a Jacksonville Jaguars. Mi múlthéten 51 pontot szereztünk, a Jags egész szezonban összesen szerzett ugyanennyit. A fogadóirodáknál 28 pontos favoritként várjuk az összecsapást, ez a valaha volt legnagyobb előzetes különbség. Sok power ranking alapján a legerősebb csapat fogadja a leggyengébbet, a győzelem tehát kötelező kell, hogy legyen. A mérkőzést természetesen le kell játszani, és én nem is számítok újabb pontrekordra, de az előzetes erőviszonyok alapján biztos 2-3 labdabirtoklási különbséggel le kéne hozni a meccset. Hajrá Broncos!