Egymást követő hat győztes mérkőzésnél járnak a denveri jégkorongozók, vagyis a Colorado Avalanche fiai. A szezon előtt jelentős fiatalításon áteső Avs így alig 30 mérkőzéssel az alapszakasz befejzése előtt változatlanul őrzi biztos rájátszás-helyét. A Pepsi Center publikumát is az utóbbi időben egyre inkább sikerült újra megfertőzni a hokilázzal, és a hihetetlenül szerethető csapatunk a 2010-es hazai meccseit újra kifejezetten jó hangulatban vívhatja, s ráadásul nyerik is sorban az itthoni összecsapásokat.




















A jelenleg is tartó győzelmi széria részletes eredményei:
Buffalo-Colorado 3-4 SO
Calgary-Colorado 2-3 SO
Colorado-New Jersey 3-1
Colorado-Edmonton 6-0
Colorado-Nashville 2-1
Colorado-Dallas 4-0

A legutóbbi bejelentkezésünk óta tehát négy meccset játszott le a csapat, mind a négyet sikerrel vettük, így alakult ki ez a jelentős nyerési sorozat. Nézzük ezalatt röviden a játékosaink teljesítményét:

- Az első sort centerező Stastny mind a hat mérkőzésen szerzett pontot, szám szerint nyolcat (1+7), miközben a hatmeccses assziszt-sorozata karriercsúcsának beállítása. Az egész szezont nézve jelenleg 51 meccs után 48 pontos, amivel változatlanul top30-as pontszerző a ligában. Az elmúlt két hónapban immár NHL-szinten is egyre meghatározóbb gólvágónak számító másodéves Stewart ellenállhatlan formája is folytatódik, januárban már hétgólos, az utóbbi öt meccsen pedig négyszer volt eredményes. Az elmúlt hetekben kisebb hullámvölgybe kerülő Wolski kikászálódva a gödörből immár 7 ponttal bír a legutolsó öt találkozójáról, miközben az Oilers ellen három gólpasszt jegyzett, a Nashville ellen pedig jégkorong karrierje első verekedését is letudta. Duchene pillanatnyilag 34 ponttal a legeredményesebb újonc hokis a ligában, közben meccsről meccsre nagyszerűen játszik, az Edmonton elleni találkozón például hárompontos (2+1) volt, szép lassan a denveri publikum egyik legnagyobb kedvencévé növi ki magát. A második sorba felkerülő Galiardi most már a masszív mezőnymunkája mellé a pontokat is egyre nagyobb ütemben képes szállítani, a legutolsó négy meccsen belül három pontot szorgoskodott össze, beleértve a Devils elleni mindent eldöntő gólt és a Stars-nak lőtt pazar emberhátrányos találatát. A zöldfülű Yip hihetetlen hatékonysága tovább tart, 15 meccs után most 11 pontos (6+5), nemrégiben a Nashville-nek győztes gólt vágott. Az újonc O'Reilly 10 meccs óta nem szerzett pontot, ennek ellenére a csapat nélkülözhetetlen, sőt, Sacco mester szavaival élve egyik leghasznosabb tagja, hiszen minden egyes találkozón óriási mezőnymunkát vállal. A veterán Tucker az utóbbi két meccsen egy-egy gólpasszt vállalt, egyébként nem túl meggyőző mostanában, és McLeod-hoz hasonlóan legfeljebb egy-egy komolyabb fizikai párharcban való szerepvállalással képes észrevétetni magát. Hendricks az utóbbi két meccset kihagyta boka sérülése miatt, várhatóan nem kell sokat nélkülöznünk, kiválásáig rengeteget dolgozott a 4. sorban. Az utóbbi találkozókra visszatért az összeállításba Durno is, aki rendszerint rámenős fizikai munkát képes végezni, és csapattársai mellett is mindig bátran kiáll. Koci az utolsó öt mérkőzésen újra játszhatott, ezalatt három verekedésre vállalkozott, míg az Edmonton elleni meccs volt pályafutása századik NHL-es összecsapása. Svatos a Devils ellen tért vissza lágyék sérüléséből, erre rögtön mellkas-zúzódást szenvedett, és újra kiesett, de azóta ismét edzésbe állt. Hejduk térd operáció után lábadozik, ahogyan a szalag-szakadást szenvedő Jones is, a cseh visszatérése az Olimpiai szünet utánra tehető, a fiatal szélsőt legfeljebb valamikor tavaszra várhatjuk még vissza. A sok új sérülés miatt ismét felrendeltük a csapathoz a farmból az újonc Stoa-t, és a Nashville ellen egy gólpassz formájában megszerezte első pontját az NHL-ben.






















- A védelemből Liles a mellőzése után komoly formába lendült, most ötmeccses pont-, és asszisztszerző szériában van, ami alatt összesen 7 pontot szorgoskodott össze, az Edmonton ellen 1+2-t, beleértve a GWG-t jegyezte fel. Különösen emberelőnyben nagyon hasznos, sok PP-t használunk ki a távoli átlövései nyomán. Quincey mindössze egyetlen pontot szerzett az egész hónapban, de nagyon stabil védőmunkát végez, elég csak az utóbbi négy meccsen elért +4-es statisztikájára nézni. Bekkpárja, Hannan ugyancsak egypontos és +4-es az utolsó négy mérkőzésről, káprázatosan takarítja el gólhelyzetből az ellenfél csatárait, rengeteget segít a kapusnak a kapunk előtt. A fiatal Cumiskey az Edmonton ellen két szépségdíjas gólt vágott, ebből az egyiket a hét legszebb megmozdulásának szavazták meg a csapat hivatalos oldalán, hat góllal a csapat leggólerősebb bekkje, sebessége és bátorsága egyszerűen utánozhatatlan. Állkapocs műtét után Clark is játékra jelentkezett erre a négy találkozóra, miközben a Stars-nak győztes gólt ütött, és korábban volt egy asszisztjai is, míg blokkolásaival változatlanul sokat segít a védekezésben. Az újonc Wilson az Oilers elleni derbin agyrázkódást szenvedett, két meccs kihagyás után azonban ma éjjel visszatérni készül. Az AHL-ből érkező bekkek közül, Peltier három, O'Neill két meccsen kapott lehetőséget mostanában, míg Skinner csak tartalék tudott lenni, de már mindhármukat visszairányították a LEM-hez. A rangidős Foote boka sérülését követően minden bizonnyal a héten újra harcba szállhat. A másik nagyöreg, Salei hátfájdalmai után rendszeresen végzi a tréningeket, de egyelőre nem tudjuk, hogy mikor számíthatunk rá ismét.

- Anderson teljesen eszméletlen formában véd az utóbbi időben, és fantasztikus számokat hozva vezette az utolsó hat meccs mindegyikén győzelemhez a csapatát. Ezalatt 1.16-os kapott gól átlagot, 96.5 %-os védési hatékonyságot és két shutout-ot könyvelhetett el. Szédületes teljesítménye nyomán az elmúlt héten a liga legjobb játékosai közé is beválasztották. Éves szinten immár öt góltalan meccsnél tart, ami ugyancsak az egyik legjobb mutató az NHL-ben, hatékonysága 92.3 %-os, GAA-je 2.46-os. Budaj az utolsó hat mérkőzésen a cserepadról drukkolhatott a csapatnak.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 33-18-2, 68 pont (53 meccs)
2. Colorado Avalanche 30-15-6, 66 pont (52 meccs)
3. Calgary Flames 26-20-7, 59 pont (53 meccs)
4. Minnesota Wild 26-23-4, 56 pont (53 meccs)
5. Edmonton Oilers 16-29-6, 38 pont (51 meccs)

A Vancouver félelmetes formában száguld, velünk együtt sorban nyerik a meccseiket, azonban az olimpiai rendezés miatt a következő 14 mérkőzésüket idegenben fogják lejátszani, lehet keresnivalónk tehát az ellenük vívott csatározásban. A Flames eközben hét meccs óta nyeretlen, egyre inkább kezdenek visszaesni, és már a felszálló ágban lévő Wild is a nyakukon van. Az Edmonton néhány újabb sima zakót követően már a nemrégiben még atombiztos sereghajtó Carolina-t is képes volt leelőzni az 1/1-ért vívott csatában. Az Avalanche még 31 meccset fog lejátszani az alapszakaszban, a február 13-tól március 1-ig tartó olimpiai szünetig pedig már csupán 10-szer fogunk pályára lépni, ezt azonban alig több, mint két héten belül tehetjük meg. Nem akármilyen terhelés vár még ránk a szünetet megelőzően, utána viszont a csapat újult erővel hajrázhat az alapszakasz finisében.

Mindkét idegenbeli meccsét megnyerte az elmúlt játékhéten a Colorado Mammoth együttese az NLL alapszakaszában, így a szezont két vereséggel kezdő denveri lacrosse-osok felküzdötték magukat ötvenszázalékos mérlegre az edzőváltást követően. A mieink két egészen drámai összecsapást vívtak meg, és szombaton 15-14-re hosszabbításban győztek a rivális Minnesota Swarm ellen, míg vasárnap a Philadelphia Wings otthonában ugyancsak a ráadásban tudtunk diadalmaskodni, amikor 12-11-re nyertünk.


A minnesotai mérkőzés nem kezdődött számunkra a legjobban, alig két perc után ugyanis Wilson góljával a Swarm szerezte meg a vezetést. A viszonylag hosszabb gólcsend a 9. percben tört meg, amikor részünkről Conway talált be emberelőnyből, majd kisvártatva a következő fórt is kihasználtuk, ezúttal I. Gajic volt eredményes. (2-1) A negyed utolsó két percén belül elkezdtek potyogni a gólok, előbb 18 másodpercen belül kaptunk kettőt (Wilson és Watt), majd Shewchuk nagyszerű egyenlítése után Self is beköszönt. 3-4 lett az első játékrész, miközben lecseréltük Leyshont, és az élete első meccsén védő újonc Tyacke foglalta el a helyét a kapunkban.
A rövid szünet után a fiatal kapust Thorimbert rögtön fel is avatta, de rövidesen a rutinos Langtry zárkóztatta fel a Mammoth-ot ismét egy gólra. Tyacke azonban továbbra is túl lámpalázasnak bizonyult, négy percen belül Greer, Wilson és Crawford is gólt tudott szerezni, amivel 8-4-re ellépett a hazai csapat. Nem adták fel a mieink, még nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltunk támadásban és a középpályán, így kisvártatva az újonc C. Smith szólógóljával lopakodtunk közelebb, majd egy zseniális akciót Shewchuk révén fejeztünk be eredményesen. (6-8) A negyed 11. percében pedig C. Smith és Conway egyaránt megszerezte aznapi második találatát, melyeknek köszönhetően a denveriek villámgyorsan eltűntették a négygólos differenciát, és kiegyenlítettek. Néhány másodperccel a félidő előtt azonban Ross gondoskodott róla, hogy ne döntetlennel, hanem 9-8-as hazai vezetés mellett vonulhassanak le a csapatok a pihenőre.
A harmadik negyedre visszafoglalta a kaput Leyshon, aki szemlátomást sokkal összedettebb teljesítményt nyújtott ezt követően, mint a lecserélése előtt. Eközben az offense is egyre gördülékenyen haladt, és többször is sikerült megbontanunk a hazaiak védekezését, így a félidő elején az addig asszisztálásban jeleskedő Culp és Langtry ugyancsak eredményesek tudtak lenni. (10-9) Kisvártatva Crawford kósza kísérlete kötött ki a ketrecünkben, de a játékrész végéhez közeledve egy gyors támadás végén Shewchuk megszerezte a mesterhármast. Sajnos, azonban a hazaiak ismét képesek voltak betalálni a legvégén, mindössze két másodperccel a dudaszó előtt ugyanis Pollock találatával kiegyenlítettek, így a felek 11-11-re álltak a harmadik negyed befejezésekor.
Az utolsó felvonás elején Watt révén visszaszerezte a vezetést az ellenfél, azonban I. Gajic és Conway újabb eredményességével újra mi álltunk jobban az utolsó tíz percen belül járva. (13-12) Ekkor úgy tűnt, hogy a mieink lesznek fölényben, mert mintha sokkal inkább uraltuk volna a játékot, de képtelenek voltunk nagyobb előnyt szerezni, így Wilson negyedik góljával ismét egál volt az állás, majd Crawford révén még fordítottak is a házigazdák. (13-14) Hihetetlen fordulatok tarkították a találkozót, és ismét gödörbe kerültünk, azonban az óriási attakunk sikerrel járt, és Langtry napi harmadik találatával sikerült kiegyenlítenünk az utolsó két percen belül járva. A rendes játékidő utolsó percei csendesen teltek el, leszámítva, hogy hat másodperccel a vége előtt kiállították Murray-t.
Így emberhátrányban kellett játszanunk az első gólig tartó hosszabbítás elején, Leyshon bravúrjaival és a védelem ügyes takarításával azonban kivédekeztük a PK-t. Nem sokkal később sikerült lefordulást kiharcolnunk, a hátvéd Ethington pedig félelmetes ziccergólt lőtt megszerezve önmaga első találatát a szezonban, s megnyerve a meccset a Mammoth-nak. A hosszabbítás 3:42 percig tartott, a győztes gólt követően a denveri játékosok úgy rohantak be megünnepelni a szezonbeli első győzelmet, mintha már legalább a bajnokságot nyertük volna meg.

Kevesebb, mint 24 órával később a Colorado újra pályára lépett, és Minnesota államból Philadelphia felé vettük az irányt. A Wings vendégeként kereken 100 másodperc elteltével Prossner idei első gólja révén szereztük meg a vezetést, kevesebb, mint két percre rá azonban Hajek egyenlített. (1-1) Csendesebben csordogált a mérkőzés, rögtön látszott, hogy itt nem lesz akkora gólgyártás, mint az előző nap a Swarm ellen, de végülis A. Gajic negyed közepi találatával 2-1-es előnyben voltunk az első játékrész végére.
A második negyed legelején Wailes góljával tették egyenlővé az állást a házigazdák, majd rövidesen az irányító Conway átlövésével használtunk ki egy emberelőnyt, de Giles találatával újra hamar egyenlített a Philly. (3-3) A meccs 21. percében aztán a következő fórunkat is gólra váltottuk, amikor A. Gajic volt újra eredményes, 20 másodperccel később pedig a rutinos Murray szerzett gólt kiugrásból, a helyettes kapitány védőjátékos idei első gólját vágta. (5-3) Kifejezetten jól játszottunk ezidőtájt, de a kétgólos előnyünk pár minutum alatt elillant, hiszen Giles és McGlone találataival egyenlített a Wings. Nem sokkal a nagy szünet előtt azonban még a félelmetes szezont futó Shewchuk talált be C. Smith pazar indításából, így a félidőben 6-5-ös denveri előnynek örülhettünk.
A folytatás egyre izgalmasabban telt, mindkét oldalt komoly helyzetekkel, majd Teat találata után egy I. Gajic-Westervelt gólváltást láthattunk alig tíz másodperc alatt. (7-7) A negyed tizedik percében a veterán Culp vette vissza a vezetést, majd I. Gajic újra betalált, ezzel ismét kettő volt a különbség a két csapat között. Azonban a felvonás utolsó másodperceiben Crosbie révén közelebb zárkózott a Wings, így 9-8 volt az állás a záráskor.
A negyedik negyedre mintha kezdtünk volna kicsit elfáradni, s hiába volt több helyzetünk, rendre elpuskáztuk azokat, miközben a hátsó megingásainkat Giles és Westervelt is ki tudta használni, amivel újra a házigazdák kerültek előnybe. (9-10) Sőt, az utolsó öt percen belül McGlone zseniális, előrevetődéses találatával a philadelphiaiak immár kétgólos előnyben voltak. Amikor elúszni látszott a hajó, a Mammoth újra megrázta magát, és egy fontos támadást C. Smith remek találatával fejeztünk be. A szépítő gól után szinte egyből kiállították Carlsont gyakorlatilag a semmiért, aki igencsak zokon vette az ítéletet. A PP-ben támadó Philly-től azonban labdát csentünk, és a gyors akciónkat Shewchuk fejezte be góllal. (11-11) Megint vert helyzetből hoztuk vissza a meccset, az utolsó két percet pedig már gól nélkül hozták le a csapatok, így két napon belül másodszor kellett hosszabbítást játszania a mieinknek.
A hirtelen halál első percében McGlone-t állították ki kapusakadályozásért, a PP-lehetőséggel pedig a második támadásból élni tudott a Mammoth, és az ezzel a mesterhármast meglövő A. Gajic fejezte be a mérkőzést bátyja, I. Gajic passzából. A Mammoth így mindkét hétvégi meccsét megnyerte, mindkét találkozót hosszabbításban, amelyekkel 2-2-es győzelem-vereség mutatóval állunk az első három heti négy meccset követően.

- Negatívumok:
- Gyakorlatilag elvesztegettünk két mérkőzést a szezon elején, egy ilyen hétvége után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bob McMahont már a nyáron le kellett volna váltani. Az edzőcserét követően a csapat teljesen más szellemiségben játszott az elmúlt két találkozón.
- Rich Catton a Minnesota elleni találkozón eltiltás miatt nem léphetett pályára, miután a hátvéd az előző fordulóban egy sportszerűtlen fejre irányuló ütést hajtott végre a Rush ellen.
- Nem sikerült túl fényesre Neil Tyacke kapus bemutatkozása az NLL-ben. Az elsőéves portás a Swarm elleni találkozón bő egy negyedet játszva 6 gólt kapott és mindössze 3 lövést védett.
- Előreláthatólag 6-8 hetet kell kihagynia az első fordulóban fej sérülést szenvedő veterán cserekapusnak, Curtis Palidwor-nak. Mivel úgy néz ki, hogy az ifjú Tyacke nem éppen biztos megoldás, nagyon érik, hogy szerezzünk egy megbízható hálóőrt, amíg Palidwor harcképtelen lesz.
- A 23 fős keretből egyedül már csak az újonc támadó Shaun Dhaliwal nem játszott idei egyetlen meccsünkön sem. Rajta kívül a hétvégi mindkét meccset csupán a bekk Steve Forsythe hagyta ki, miközben Ryan McFadyen, Matt Wilson, David Morgan, Nenad Gajic és Jed Prossner az egyik találkozón szerepelt a kettő közül, ahogyan a fentebb már említett Catton is.
- A Swarm ellen gyengébb volt az emberhátrányos védekezésünk, hiszen mindkét létszámfölényes helyzetét kihasználta az ellenfél, azonban másnap a Wings ellen már 2/2-es PK-val zártunk.

+ Pozitívumok:
- Folytatja zseniális szereplését a támadó Jamie Shewchuk, aki a hétvégén a két találkozón újabb 11 pontot szerzett, miután a Swarm ellen 3+3-at, majd a Wings ellen 2+3-at jegyzett. A csatár 23 pontjával (11+12) fellépett az NLL pontlistájának harmadik helyére, és természetesen változatlanul magasan a Mammoth legponterősebb játékosa, miközben 28 LB-lal szintén a legjobb denveri.
- A fiatalabbik Gajic-fivérek összesen 14 pontot szereztek a hétvégén. Alex Gajic két asszisztot adott szombaton és mesterhármasa mellett gólpasszt jegyzett vasárnap; míg Ilija Gajic mindkét találkozón két-két góllal és gólpasszal zárt. Ilija a szezonbeli 18 pontjával (10+8) a második legeredményesebb újonc a ligában a torontói Billings mögött egy ponttal lemaradva.
- A szintén 2009-es top5-helyen draftolt Cliff Smith is kitett magáért a hétvégén, kulcspillanatokban volt képes nagyot játszani, s végül 3+2-es teljesítménnyel abszolválta a két összecsapást.
- Cory Conway három gólt és három előkészítést szorgoskodott össze a minnesotai találkozón, így Shewchuk mögött - I. Gajic-csal holtversenyben - 18 pontjával második a házi pontlistán.
- Az újonc Brad Richardson megszerezte első pontját az NLL-ben egy Swarm elleni assziszt formájában, miközben azon a találkozón kifejezetten jól teljesített, 17 labdát szerzett és 28-ból 20 faceoff-ot megnyert.
- Chad Culp a volt csapata elleni mérkőzésen a legtöbb pontot szerző denverinek bizonyult, miután 7 pontot (1+6) szedett össze a Swarm ellen, másnap szintén lőtt egy gólt.
- Igencsak megrázta magát Andrew Leyshon kapus, aki a minnesotai összecsapás eleji bizonytalankodása ellenére a folytatásban nagyon masszív teljesítményt nyújtott, és mindkét mérkőzésen több nagy védést tudott bemutatni a fontos pillanatokban. A két meccsen együttesen majdnem 80 %-os hatékonyságot könyvelt el, végre az eddigi borzalmas statisztikáin is képes volt javítani.
- A két összecsapáson 5/8 arányban értékesíttük az emberelőnyös helyzeteinket, Alex Gajic és Cory Conway egyaránt két-két gólt szerzett létszámfölény mellett.
- A Swarm elleni találkozón debütált az NLL-ben a hátvéd Matt Wilson, aki három labdát szedett fel a bemutatkozó meccsén.
- A csapat nagyszerűen küzdött mindkét alkalommal, az eddigiekhez képest a legfontosabb változásnak leginkább a kiélezett helyzetekben való odafigyelés volt nevezhető, valamint amikor hátrányba kerültünk a hajrában, akkor sem törtünk össze, hanem a kulcspillanatokban képesek voltunk hidegvérűek maradni, és a javunkra eldönteni a mérkőzéseket. Ezek a folytatásra mindképpen bizakodásra adhatnak okot, Govett mester nagyon jól meg tudja értetni magát a srácokkal, ez a komoly a csapategység még magasra repítheti a Mammoth-ot.


















A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 4-0
2. Edmonton Rush 2-1
3. Colorado Mammoth 2-2
4. Calgary Roughnecks 1-2
5. Minnesota Swarm 1-2

Az első két győzelem megszerzésével a mieink rögtön lényegesen jobban állnak a tabellán, a rájátszásba jutás szempontjából különösen fontos volt a Swarm legyőzése. A következő alkalommal a divízió egyetlen veretlen csapatát, a Stealth-t fogadjuk a Pepsi Centerben vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól. Reméljük, a csapat lendülete továbbra is kitart majd, és sikerülhet visszavágni a washingtoniaknak a nyitó fordulóban elszenvedett súlyos vereségért.

Nos, véget ért a Broncos számára a 2009-es szezon, kicsit sajnos előbb, mint azt szezon közben reméltük, de semmiképpen se rosszabbul, mint amit szezon előtt vártunk/reméltünk.




















Az offseason eseményeiről már azt hiszem mindent leírtunk, új Head Coach-al, majdnem teljesen megújult edzői stábbal, új QB-vel, sok új védővel és egy új védelmi felállással kezdtük a szezont. Az elemzők elég rossz véleménnyel voltak a csapatról, a legoptimistábbak se jósoltak 6 győzelemnél többet a szezon végére.

A sorsolásunk nem tartozott a legkönnyebbek közé, bár az első 3 meccsből legalább 2, a Browns és a Raiders elleni is nyerhetőnek tűnt, utána jöttek a keményebb meccsek, a Cowboys, a Patriots és a Chargers ellen, majd a BYE week utáni shedule is erősnek látszott.

Stokley emlékezetes elkapása mellett (ami bekerült az NFL.com Play of the Year szavazás 5-ös mezőnyébe) a Bengals elleni első meccses győzelem a védelem nagyon jó teljesítményéről marad emlékezetes, hiszen a későbbi AFC North champion-t sikerült 7 ponton tartani és bár szerencsénk volt a végén, mégis nagyon jó játékost mutattak a védőink. A Browns és a Raiders elleni győzelmeket különösebb probléma nélkül sikerül abszolválni, de sokan úgy gondolták, hogy eddig tart majd a tündöklés. Szerencsére a fanyalgóknak nem lett igazuk, hiszen a védők tovább javuló csodálatos teljesítményének hála mindhárom nehéz ellenfelet sikerült legyőzni és 6-0-s mérleggel mehetett a csapat a BYE week-re.

Sajnos a pihenő inkább ártott, mint használt, hiszen a Ravens elleni idegenbeli meccsen komolyabb bemutatót kaptunk a jó védelem mibenlétéről. Javítani sajnos a Steelers elleni hazai Monday Night meccsen se sikerült, sőt igazából ezen a meccsen is komolyabbnak nevezhető verést kaptunk. Ekkor még úgy voltunk vele, hogy ez a két vereség belefér, hiszen majd a Redskins elleni idegenbeli meccsen megszakítjuk a vereségsorozatot. Sajnos ez nem jött be, Orton megsérült a félidő vége előtt, Chris Simms pedig annyira halvány teljesítményt nyújtott beállása után, hogy sikerült a liga egyik leggyengébb csapatától vereséget szenvednünk. Úgy tűnt, hogy a kegyelemdöfést a szezonra a Chargers elleni hazai zakó adja meg. Ebben az utóbbiban ismét Simms gyenge teljesítményét lehet felhozni okként, valamint egy véleményes fumble call-t a bíróktól, ami pont akkor jött, amikor kezdett volna feltámadni a csapat Orton beállása után.

Jött a Giants elleni idegenbeli meccs, amit egész szezonban mindenki a tuti zakó kategóriába sorolt, de a csapat feltámadt és 26-6-ra legyőzte a két évvel ezelőtti bajnokot, főleg a védelem csodálatos teljesítményének hála. A következő fordulóban a Chiefs-hez látogattunk és meggyőző teljesítménnyel hoztuk a 8-dik győzelmünket, úgy tűnt, hogy innen a Playoff simán meglesz, hiszen az utolsó 4 meccsből 2 is sima ügynek tűnt. A Colts elleni meccsen viszonylag jól teljesítettek a srácok, bizakodóan mentünk bele az utolsó 3 meccsbe.

Ekkor ütött be az újabb krach, egyik meccset se tudtunk hozni a 3-ból, két alkalommal is az utolsó pillanatokban jött a vereség. (sajnos mindkét alkalommal voltak olyan kétes bírói döntések, amik közrejátszottak a vereségben, de a gyenge teljesítményünk volt a komolyabb ok, én mégse tudok elmenni ezek mellett az esetek mellett szó nélkül) Tovább rontott az összképen Marshall és Sheffler utolsó fordulós kihagyása, aminek bizonyára lesz még folytatása az offseason-ben.


















Tények, eredmények, statisztikák:

-          8-8-as mérleggel zártuk a szezont az AFC West második helyén

-          2-8-as lett a mérleg az utolsó 10 meccsen, ami sajnos az egész AFC-ben a legrosszabb lett

-          Elvis Dumervil 17 sack-et csinált a szezonban, amivel megjavította a klubrekordot és az egész NFL-ben neki lett a legtöbb

-          Brandon Marshall a Colts elleni 21 elkapásával új NFL rekordot állított be, Terrell Owens 20 elkapásos rekordját adta át a múltnak.

-          2 játékosunk is bekerült az All-Pro csapatba, Ryan Clady és Elvis Dumervil. Mellettük még Brian Dawkins lett All-Pro, ő a második csapatban kapott helyet.

-          Knowshon Moreno holtversenyben 3. helyen végzett a Rookie of the Year szavazáson, Dumervil pedig ugyanígy végzett a Defensive Player of the Year-nél.

-          Moreno emellett még 4 héten is megnyerte a Rookie of the Week szavazást az NFL.com-on, amivel ő lett a legtöbb ilyen győzelmet begyűjtő újonc

-          A védelmünk egy offseason és egy szezon alatt a 29-dik helyről feljött a 7-dikre.

-          Sajnos a támadóink eközben visszaestek, még ha nem is ekkora mértékben, a 2-dikról a 15-dikre.

-          A szezon vége óta távozott két régi bútordarab, Rick Dennison és Robert Turner, tehát új OL és RB coach-a lesz a csapatnak, előbbi a Texans-nál lesz Offensive Coordinator, utóbbi a Redskins-nél lesz az időközben újra munkába álló Mike Shanaha segítóje.

-          A Hall of Fame idei 17 döntőse között 2 régi Bronco is bent van, Floyd Little és Shannon Sharpe, a végső 4-7 bekerülő listáját a Super Bowl előtt fogják bejelenteni, lehet szurkolni a mieinknek.

Jelenleg nagy viták dúlnak a szurkolók között JMD-ről. Én úgy érzem, hogy még egy szezont mindenképpen megérdemel, hiszen a csapat összességében nem lett rosszabb és vannak jó jelek, csak a hozzáállásán kéne egy kicsit változtatnia.

BKV-s mintára az NFL-ben sincs jelen pillanatban aláírt kollektív szerződés a játékosok, a liga és a csapatvezetők között, bár a tárgyalások folyamatosan zajlanak. Ha nem lesz döntés hamarosan, akkor a 2010-es szezonban nem lesz fizetési sapka és pár külön szabály lép életbe, például a szabadügynökök státuszában is lehetnek különbségek. Ha így marad a helyzet, akkor nálunk a Dumervil, Scheffler, Marshall hármas Unrestricted helyett Restricted Free Agent státuszba kerül, tehát 1 évig mindenképpen maradniuk kellene, hacsak olyan ajánlat nem érkezik rájuk, amit a csapat nem tud match-elni, viszont ebben az esetben több draft pick-et kaphatnánk a távozó(k)ért cserébe. Scheffler távozására látom a legnagyobb esélyt, de Marshall helyzete is érdekes lehet, talán egyedül Dumervil maradását mondanám én biztosnak.

Január utolsó hete is jónéhány izgalmas mérkőzést tartogat a denveri csapatok és a szurkolók számára, ugyanis a három jelenleg szezon közben lévő klub ezúttal is összesen nyolc alkalommal fog pályára lépni. Szerda hajnalban lesz egy szabad éjszakánk, míg hétvégén ismét egyszerre egyidőben több meccset is megtekinthetünk. A Nuggets négy találkozót játszhat ezalatt, beleértve a hét második felében esedékes nagyon nehéz idegenbeli túrát. Az Avalanche-ért háromszor szoríthatunk a héten, ebből kétszer hazai pályán lépnek fel Duchene-ék. Szombaton pedig a Mammoth lacrosse-osai visszatérnek a hálás hazai publikum elé, a hét valóságos csúcspontja lesz az az összecsapás.


















- Kedd, 03:00 : Denver Nuggets - Charlotte Bobcats (NBA)
Hétfőről keddre virradóra a Nuggets pályára lépésével nyílhat meg a denveri sporthét, amikor a decemberben a mieinket legyőző Charlotte csapata érkezik a Pepsi Centerbe a visszavágóra. A Bobcats az elmúlt hetekben nagy formában játszik, és már playoff-helyen állnak Keleten, de a zsinórban hat győzelemmel bíró coloradói együttesnek ezt a találkozót szinte mindentől függetlenül kötelezően hoznia kellene.

- Csütörtök, 02:30 : Houston Rockets - Denver Nuggets (NBA)
Egy nap pihenés után ismét a kosarasok kerülhetnek a figyelem középpontjába, és a Nuggets megkezdi kőkemény idegenbeli túráját, melynek első állomásán a nagyon erős Rockets otthonába látogatunk. A texasi csapatot idén egyszer már legyőztük hazai pályán, a halványabb idegenbeli játékunk miatt azonban ezúttal biztosan még nehezebb dolgunk lesz, igazán értékes siker lenne, ha be tudnánk venni a houstoni oroszlánbarlangot.

- Péntek, 03:00 : Colorado Avalanche - Minnesota Wild (NHL)
Ezt követően, néhány nap szünet után újra meccset játszhatnak jégkorongozóink, akik egy ötmeccses hazai sorozatot fejeznek be péntek hajnalban a divízió-rivális Minnesota ellen. Legutóbb már megvertük a Wild-ot, de a szezonbeli párharc állása még mindig 4-1 nem az Avs javára, illő lenne tehát az idei alapszakaszbeli utolsó egymás elleni randevún méltóképpen elbúcsúzni a nem különösebben szívlelt vetélytárstól, akik a pocsék ősz után mostanában egyre inkább kezdenek magukra találni, és feljebb kúsztak a tabellán is a rájátszás közelébe.

















- Szombat, 02:00 : Dallas Stars - Colorado Avalanche (NHL)
- Szombat, 02:00 : Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (NBA)
Szombat hajnalban pontban hajnali 2 órától kezdi meg az Avalanche és a Nuggets is az aktuálisan soron következő mérkőzését, méghozzá mindkét gárda éppen idegenben mérettetheti meg magát. Az Avalanche ismét a Dallas-szal fog játszani, akit idén már kétszer legyőztünk, legutóbb éppen az elmúlt hétvégén. Miközben a Nuggets egy komoly divízión belüli összecsapást bonyolíthat le Oklahoma City-ben, amikor a szezon talán legnagyobb meglepetéscsapatánál, a Thunder-nél vendégeskedünk. Nagyon nehéz mérkőzés várható, esélyesebbnek számítunk, de minden bizonnyal nagyon meg kell majd szenvednünk érte, ha győztesen akarjuk elhagyni a meccs helyszínét. A két mérkőzés előreláthatólag végig egymással egyidőben fog zajlani, leszámítva persze a szüneteket, tehát a "duplázás" csak még tovább fokozhatja a várhatóan amúgyis igen komoly izgalmakat.

- Vasárnap, 03:00 : Colorado Mammoth - Washington Stealth (NLL)
Szombat este pedig lacrosse a Pepsi Centerben. Azt hiszem, ennél őrültebb és hangulatosabb programot kitalálni sem lehetne, a szezont két vereséggel kezdő Mammoth a múlt hétvégén mindkét meccsét megnyerte, és újult erővel tér vissza a hűséges hazai közönség elé, akik a csapat sikerein felbuzdulva még nagyobb lacrosse-lázban égnek, mint ezidáig. Az ellenfelünk a nyugati divíziót veretlenül vezető, és idegenben a mieinket is alaposan felülmúló Washington gárdája lesz. Reméljük, hogy partiban tudunk lenni velük, és egy felejthetetlen csata alakulhat ki ebből a találkozóból.




















- Vasárnap, 19:00 : San Antonio Spurs - Denver Nuggets (NBA)
A hét egyetlen magyar idő szerint napközbeni időpontban rendezendő mérkőzésén vasárnap este 7-től lépnek pályára a kosarasaink. A Nuggets mindössze háromszor játszik ennyire kedvező időpontban az egész alapszakaszban, ezért a Denver-rajongók számára valósággal kihagyhatatlan találkozó lesz, annál is inkább, mert nem akármekkora összecsapást vívhatunk a konferencia egyik élcsapatával, a sokra hivatott Spurs-szel. San Antonio-ból idén egyszer már győztesen távoztunk, vajon sikerülhet-e még egyszer a bravúr?!

- Hétfő, 02:00 : Colorado Avalanche - New York Rangers (NHL)
Néhány óra szünet után, ahogy lenyugodtunk az előző meccs izgalmaiból, az Avs fejezheti be a játékhetet, amikor egy keleti csapattal találkozunk a Pepsi Centerben. A Rangers tavaly 6-1-re gázolta le a mieinket, ezért igencsak itt lenne az ideje, hogy a denveriek visszavágjanak a közel egy évvel ezelőtti hatalmas pofonért. Bízhatunk benne, hogy mindez sikerülhet, mivel idén nagyon jól szerepelünk a keleti konferencia együtteseivel szemben, és a NYR igencsak kétarcú csapat, bár a remek rajtot követő komoly visszaesés után most ismét felszálló ágban vannak, így mindenképpen egy érdekes és várhatóan izgalmas meccsre lehet kilátás.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Ezen a héten a Denver Nuggets együttese négy nap alatt három meccsen háromszor nyert, ezzel a csapatunk sorozatban hat győztes mérkőzésnél áll. Nem akármilyen csatákon vagyunk túl. Szerdán hosszabbításban vertük 123-118ra a Golden State Warriorst, másnap az ellenállhatatlan második félidővel 105-85ös siker jött a Los Angeles Clippers ellen, utoljára pedig szombaton megint hosszabbítást kellett játszanunk hogy legyőzzük 116-110re a veszélyes New Orleans Hornets csapatát.

- Anthony kezdő lesz az All-Star gálán miután nyugaton a legtöbb szavazotot kapó csatár lett, nála több voksot csak Kobe szerzett a főcsoportban, a ligában pedig az ötödik legjobbként zárt. Melo a január 11-17-i héten még a konferencia legjobb játékosa lett, az után viszont a mostani hét nyögvenyelősen sikerült számára. A pontokat még elég jól hozta (23, 28, 30) viszont közben becsúszott egy 7/22es és egy 9/28as dobó hatékonyságú meccs is ami finoman fogalmazva is elég pocsék, főleg tőle, főleg 2010ben, mert öt éve ez normális lett volna. A küzdésére nem lehet panasz, egyszerűen csak rossz napjai voltak és szerencséje sem sok volt, de így is tudja hozni az átlagos ponttermést ami megint csak bizonyitja a klasszis képességét. Közben két dupladuplát is jegyzett, mivel az utolsó két meccsen elérte a tíz lepattanót. A Hornets elleni derbi hosszabbításában megsérült a bokája, majd miután bedobta a két büntetőjét, befejezte a meccset. Elsőre komolynak tűnt a probléma de utána már a saját lábán sétált így bizakodhatunk hogy minden rendben lesz, hivatalos infót még nem közölt a klub. Azért jó lenne ha nem esne ki megint hetekre.

- Az irányító Billups ismét hozni tudta a szokásos nélkülözhetetlen teljesítményét. Az oaklandi győzelmet kis túlzással egyedül harcolta ki, de legalábbis a csapat első számú vezetője volt az biztos, mert a többiek helyenként már kissé hitetlenek voltak a hajrában, amikor jött Mr. Big Shot és kirángatta a hullámvölgyből a csapatot, hol egy assziszttal, hol két büntetővel, hol brutális triplákkal. Eszméletlen meccse volt a GSW ellen és beállította a saját csúcsát 37 ponttal, ami mellé még 8-8 pattanót és asszisztot is jegyzett. A Clippers ellen nem volt szükség extrára de így is hozott egy 20 pontos 6 gólpasszos teljesítményt. Végül a Hornets-meccsen a gyengébb kezdés után a hajrában megint kulcsszereplő volt és a regulation utolsó 3 percében két kegyetlen hármast vert be, ezzel 20 pontos lett 9 előkészítés mellett. A visszatérése óta remekül játszik, kiváló vezető egyénisége a csapatának, a szezonban most 18.9es pont átlaga és 5.8as assziszt átlaga van, sajnos tartok tőle hogy ez az All-star jelöléshez kevés lesz, de kit érdekel, mert Denverben ő a legnagyobb.

- A két sztár felépülése óta sem lankadt Martin formája, aki a három találkozó mindegyikén dupladuplát jegyzett. Mindhárom meccsen testvériesen 14 lepattanót szedett össze, ebből a Clippers ellen reboundonként 1500 dollárt adományozott a Haiti földrengés károsultjainak megsegítésére, míg a Hornets ellen nagyon élt a festéken és 20 pontot szórt be. A három meccsen együttesen 14.6 pontot átlagolt a meccsenkénti 14 lepattanó mellé. Egészen félelmetes, mint ahogyan az is, hogy egy hónapon belül a 11. dupladupláját szerezte ma hajnalban, a szezonban pedig összesen 15nél jár.


- Külön ki kell még emelni Afflalo nevét mert sokat javult mostanában a teljesítménye, és az eddig is nagyon megbízható védő játékát mostmár egyre gyakrabban képes hasznos támadásbeli produkcióval is kiegészíteni. A GSW ellen 9, a LAC ellen 12 pontot szerzett mindkétszer 1/3as tripla hatékonysággal. Aztán a NO elleni találkozón egyéni rekordot ért el az öt sikeres hárompontossal (5/9 3PM), amiből kettőt is a hosszabbításban dobott be. A szombati 35 perc játékideje is az egyik legtöbb volt tőle a szezonban, bátran lehet számítani rá ha ebben a formában játszik támadásban is.

A többiekről rövidebben pár mondatban:
- Nagyon nem érzi mostanában a játékot Smith. Bár a GSW ellen még valahogy elevickélt 14 pontig 6 lepattanóval 6/15ös FG statisztkával, a következő két meccsen katasztrofálisan játszott, ekkor 3-3 pontot szerzett összesített 2/12es hatékonyságból, szombaton csak 12 percet játszhatott. Nagyon mélyen van hetek óta, itt lenne az ideje hogy végre össze szedje magát.
- A brazil Nené a három mérkőzés alatt kétszer DDozott. A Warriors ellen 19 pontjával a csapat harmadik legeredményesebb embere lett és 12 lecsorgó labdát is megkaparintott. A Hornets ellen pedig 10 pont és 12 lepattanó jelentette a dupladuplát. Komoly adat még hogy a három meccsen együttesen 77.7 %ban értékesítette a mezőnydobásait, változatlanul top5ös a ligában éves 59 %al. A Clippers elleni meccsen megsérült a válla, ezért az utolsó negyedet már kihagyta de szombaton újra vállalta a játékot, nem komoly a probléma.
- Andersen a GSW ellen feltünően csendesen kukorékolt, de aztán 9 majd 13 lepattanót kapott le közben 6 pontot dobott utóbbi két ellenfél ellen és még néhány látványos zsákolást is bemutatott.
- Az újonc Lawson újra 20 perc körüli időket játszhatott, Billups váltótársa de közben gyakran előfordult az is hogy egyszerre mindketten a pályán voltak. A Clippers ellen pörgött a legjobban és a második félidei nagyszerű játéka után 11 pont, 6 lepattanó és 4 assziszt került a neve mellé. De a NO ellen is kiosztott 6 gólpasszt a 8 pontja mellé.
- A hátsó tartalékok közül még Allen és Graham kapott néhány percet mostanában, más nem lépett parkettára a héten.

- A támadó csapat statisztikákról:
107.81 pontot dobunk átlagosan meccsenként, ami a második helyre elegendő az NBAben, minket csak a Phoenix (109.77) előz meg. Közben 102.16 pontot szenvedünk el, ami a 11. legtöbb a mezőnyben. A kettő közötti +5.65ös differencia az ötödik legjobb statisztika. A dobó kategóriában ott vagyunk a legjobbak között: FG% .471 (8. hely); 3PT% .373 (4. hely); FT% .779 (5. hely). A 21.27es assziszt átlagunk a középmezőnybe jó (14. hely).

- A védekező csapat statisztikákról:
Jobbára a középmezőnyben helyezkedünk el, a mecsenkénti 41.74 szerzett lepattanó a 16. helyre, az elszenvedett 41.95 a 14. helyre elgendő, közben a -0.20as különbségnél 18 csapat tud jobb mérleget felmutatni. Blokkolásban a 15ek vagyunk 5.02 darabos átlaggal, és itt is többet kapunk mint adunk (5.53 BPG, 24. hely). A labdaszerzésekben viszont harmadikok vagyunk a 8.69es átlag teljesítményünkkel, a 7.18 elszenvedett stealben pedig éppen a mezőny közepébe elég. A kettő közötti differencia statisztikánál (+1.51) az egész ligában csak a Bostonnak van nagyobb pozitívuma.

Jövő heti program:

Kedd, 03:00 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
Csütörtök, 02:30 Houston Rockets - Denver Nuggets
Szombat, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Jövő vasárnap, 19:00 San Antonio Spurs - Denver Nuggets

A mostani hazai sorozat zárásaként a nagy formában játszó Bobcatscel találkozunk még, akik ősszel idegenben megleptek minket. Aztán a hét második felében következik egy kőkemény túra három PO esélyes nyugati rivális ellen. A liga legjobb formában lévő csapata vagyunk (W6 és 8-2 L10) szóval nem kell félnünk tőlük, de várhatóan a veretlenségünk megszakad de pár igazán jó meccset játszhatunk és néhányszor reméljük győzni is fogunk. Egy hét múlva a Spurs elleni esti meccs kötelező minden szurkolónknak, hiszen elég ritkán játszik a csapat nappali órákban.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 29-14 (43 meccs)
2. Portland TrailBlazers 27-18 (45 meccs)
3. Utah Jazz 25-18 (43 meccs)
4. Oklahoma City Thunder 24-20 (44 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 9-36 (45 meccs)

Az NBA legszorosabb divízióját vezetjük, a negyedik Thunder playoff-helyen csak 5.5 GB hátrányban (például Pacificben az első kettő között 8 GB a különbség), nagyon hajtanak mögöttünk a riválisok de eddig szépen tartjuk a vezetést. Most jön egy nehéz sorozat és program is egyre keményebb lesz, de bízzunk benne, hogy a jó formánkat sikerül megőrizni és ezzel a játékkal a pozíciónkat is tarthatjuk minél tovább. GO NUGGETS!!!

Eltelt több, mint egy hónap a legutolsó elemzésem óta és azóta elég sok minden történt a Colorado Rockies offszezonjában. A következő összeállitásban főleg a játékosok felkészüléséről, az új szerződtetésekről és az új fizetések megállapításáról olvashattok.

A több éves szerződéssel rendelkező játékosaink közül néhánynak a fizetését meg kellett állapítani, ezt február első napjaiban az MLB döntő bizottsága határozza meg ha addig a klub és az adott játékos nem képes megegyezni egymással. Szerencsére nálunk minden egyes arbitrációs játékos idő előtt döntésre jutott a csapattal.

A felkészülések már zajlanak az igazi tréningek és az edző meccsek előtt. Néhány napja már írtam a Spring Training Programjáról amire március 4től kerül sor.

A Rockies alap kerete nem igazán változott, szinte az összes meghatározó emberünket megtartottuk és a tavalyi sikeres játékosaink közül többen több éves szerződést kötöttek a klubbal. Tulo 2008as 6 éves kontraktusa óta további hét játékos hosszú távú aláíratásával folytatódott a jövőbe látó munka a klubnál. A vezetőség szépen tette a dolgát és az általunk is említett előzetes célokat feladatokat szinte hiba nélkül teljesítették, már csak talán némi foltozgatás van hátra keretben és készen állhatunk rá hogy a Rox még a 2009es teljesítményét is felül múlja. Addig is fussunk rajta végig, hogy egységenként mik az aktuális hírek a játékosokkal kapcsolatban és milyen változások történtek az egyes posztokon.

- Starting pitchers: Az egyetlen személyi változás, hogy Marquis távozott. Tudtuk rég hogy nem fogunk megállapodni vele, teljesíthetetlen igényekkel állt elő, amit végül a Nationals adott meg neki így 2 év $15Mért a Washingtonhoz igazolt. Szerintem teljesen abnormális összeg, óriási baklövés lett volna ennyiért megtartani de még 10 felett is. A dominikai Jimenez otthon gyakorolt a téli szünetben és még nagyobb hangsúlyt próbál fektetni az erős és kiegyensúlyozott dobásaira. Sokat várhatunk tőle mert elvileg az ötös rotation húzó emberének kell lennie 2010ben. Elég komoly fizetés emelést kapott a tavaly júniustól kezdve a ligában legtöbb győzelmet szerző De La Rosa. A mexikói SP egy éves $5.6Mos szerződésben állapodott meg a csapattal, vagyis kb háromszor annyit fog keresni mint eddig. Reméljük nem lesz túlzottan a teljesitménye rovására az óriási gázsi. Cook a télen leadott 8 kilót és bízik benne hogy a súlyvesztéssel jobban elkerülheti a sérüléseket, mert tavaly többször is lesérült a szezon hajrájában. Még ha nem is lesz várhatóan a legerősebb SPeink között azért fontos lehet a tapasztalata a csapat számára. A 2009ben az első kezdő szezonját egész jól lenyomó Hammel minden eddiginél keményebb terheléssel készítette fel a karját az új évre. Tavalyig mindig reliever volt akkor váratlanul nálunk kezdő lett, mostmár eleve SPként készült fel ami nyilván jóval több edzéssel járt és reméli hogy az Ianettaval együtt tréningezett időszak hasznára lesz a szezon közben. Ő könnyen elfogadott egy $1.9Ms fizetést jövőre. A 2009es szezont váll operáció miatt teljes egészben kihagyó Francis újra rendben van, nagyon fogadkozik hogy egészséges és a felkészülése is jól sikerült. Elszántan várja az új szezont majd a ST meccsek alatt meglátjuk hogy milyen formában van, a csapat bízik benne hiszen nem hozott mást a helyére és Marquist is elengedtük, így fentmaradt a helye a rotationben. Nem áll nagy sztárokból de jó képességű dobókat tartalmaz az ötös fogat és azt hiszem idén is elvárhatjuk hogy mindannyian átfogják lépni a 10 győzelmet fejenként.

- Bullpen: A tavalyi év legsebezhetőbb posztját is sikerült egyre mélyebbé tennünk, korábban is volt már róla szó, hogy a kerékkötők elmentek, azok után pedig a fontos jó embereket hosszabb időre bebiztosítottuk a csapathoz. A closer Street 3 éves $22.5Ms fizetésben állapodott meg velünk, azok után hogy először a 30 millát célozta meg. Elmondta hogy nagyon szeret a csapatnál lenni és Denvert is imádja így kész volt egyezséget kötni a klubbal. Tavaly 37 kísérletből 35 savet csinált meg de a rájátszásban két meccsen egymás után kétszer hibázott ezzel ment el a szezonunk. A csapat nem haragszik rá és csak rossz napnak veszik Street hibáit mert az egész évben parádés volt. A következő szezont is nagy kedvvel várja és nagyon komoly eredményeket vár a csapattól. A múltkor már írtam, hogy megegyeztünk a kiváló setupman Betancourtal, végül sikerült össze hozni egy 2yr/$7.55M szerződést ami tökéletes, egy újabb hosszú távú üzlet egy meghatározó emberrel. A 2009es szezon végére igazolt veterán Contreras ahogy vártuk távozott és a Phillieshez írt alá a következő évre. A deadlinekor szerzett lefty Beimel még mindig UFA, egy ideig tárgyaltunk vele de úgy néz ki hogy nem marasztaljuk nagyon. A fiatal Daley a 2009es feltünése után jövőre még nagyobb dolgokat tervezget és könnyen a bullpen egyik meghatározó alakja lehet. Az ifjabbak közül sokat várhatunk még természetesen a két Dél-amerikaitól, Corpastól és Moralestől, mindketten megbízható játékosok. Számíthatunk a fiatal Belisliere is akitől talán szintén még nyugodtabb teljesitményt várhatunk el és tavaly is voltak már ügyes megoldásai. Utánuk viszont már csak az igazán fiatalok vannak, ezért egy kicsit rövidnek érzem ezt a csapatrészt, még egy játékos érkezése jól jönne csak az a gond hogy már szinte az összes kiszemelt FA relieverről lemaradtunk. Buchholz a hosszú váll sérülés után kb majd júniustól játszhat ismét, jövő évi fizetése megegyezve az előző szezonbelivel $1.055M lesz, még az ő visszatérése is erősítésnek vehető. És akkor az újoncok közül ott lehet még Chacin, Rogers és Deduno akik nagy tehetségek de egyenlőre az MLBben rutintalanok, így olyan sokat nem várhatunk még ebben az évben tőlük, de egyre többször feltünhetnek és tanulhatnak. Jóval erősebbnek vélem a 'pent a tavalyinál viszont még egy kis erősítés, stabiltás szerintem jól jönne és akkor elég erősek lehetnénk csak max a sérülések szólhatnak bele.

- Infielders: Véget ért a hetekig tartó bizonytalanság az elkapóknál. Megyeztünk a szabadügynök Olivoval aki eddig a KC Royalst erősitette ahonnan a tavalyi AL Cy Young nyertes is kikerült. Az új játékos 1yr/$2.5M szerződést kötött a csapattal. Az volt a célunk, hogy a sok latin dobónk miatt egy latin elkapót hozzunk, aki jól megérti magát a déli pitcherekkel. Egész jó választás a komoly basestealer killer Olivo leigazolása mert rutinos és tavaly 23 HRt vert. Ianettaval versenyezni fognak a kezdő posztért, aki elég gyenge ütő éven van túl, sokkal határozottabb játékot várunk tőle, a megelőlegezett bizalom jelképe a 3 évre kapott $8.35Ms fizetés. Reméljük meghálálja a bizalmat és élni tud a lehetőséggel. Az eddigi starting catcher Torrealba sokáig kérette magát és a csapat nagyon helyesen nem akarta elszalasztani Olivot azért hogy még a Torreval egyezkedjünk. Az új klubja még nincs meg, de a kérői között ott van például a NL West rivális Giants is. A kezdő 1B természetesen jövőre is a rutinos franchise player Helton lesz. Todd a téli szünetben az edzések mellett próbált sok időt tölteni a pihenéssel mert a tavalyi szezon végén már eléggé fájt a háta a sok terhelés miatt. A cseréje továbbra sincs meg, szinte ez az egyetlen kérdőjeles IF poszt. Giambi még mindig csapat nélküli és mivel nem kapott igazán jó ajánlatot senkitől esélyes lehet a maradása, az öreg elmondta hogy nagyon élvezte a nálunk eltöltött néhány hónapot, így bizakodhatunk. Talán ő lenne a lehető legjobb backup 1B. A 2B Barmes is megállapodott a jövő évre a fizetésében, jó kis emelést kapva $3.325M kaszálhat 2010ben. Nem lehet kérdéses a helye, megbízható védekező játéka a csapat nagy erőssége viszont a következő idényben szerintem nem férhetnek bele olyan hullámvölgyek az ütő produkciójába amiket tavaly csinált, ahhoz túl jó emberek lesznek mögötte. Például az újonc Young Jr aki kemény edzésekkel készül élete első igazi MLB szezonjára. Tréningezett egy hónapot Denverben és Tucsonban is az apjával a korábbi Rox legendával. Nem tisztázott még hogy milyen infield vagy outfield pozicióban fog játszani a szezonban, a spring training meccsek alatt várhatóan 2B, 3B, LF és CF poszton is kifogjuk próbálni őt. Talán az után okosabbak leszünk, mert így elég sok kérdést vet fel de azért nem gond hogy ilyen sok lehetőség közül választhatunk. A shortstop Tulowitzki természetesen kirobbanthatatlan és jó eséllyel jövőre is a csapat legeredményesebb játékosa lesz, talán végre a NLben is a legjobb lesz a posztján. Atkins el igazolt a Baltimorehoz, miután a védettsége lejárt és az Orioles szerződtette. Hozzánk már nem fért be és a fiatal Stewart lesz a kezdő 3B player. Szó volt sokáig róla hogy érkezhet még egy tartalék righty infielder ütő erre azonban még mindig nem került sor és egyre kevesebb rá az esély, bár egy tartalékot bármikor le lehet akasztani, de ha Giambival még megegyeznénk akkor mást nem igazán várhatunk. Hudson, Tatis vagy Mora szerződtetésében már nem nagyon bízok.

- Outfielders: A külsősöknél jóval egyszerűbb a helyzet, nincsenek ekkora kérdőjelek. A három fiatal mivel egyik sem játszott még három profi évet egyiküknek sem kellett arbitrációra vonulniuk, ebben a témában nem voltak érdekeltek. Gonzalez hat héten át a venezuelai winterballon játszott. Remekül játékban tartotta magát az erős szervezete ráadásul bírja ezt is ha nem pihen annyit a szünetben, nagy évet várhatunk a rakétától. Fowler és Smith szintén gond nélkül maradt a fedélzeten és mindketten még a tavalyi szereplésüket is felül múlhatjak, egyedül egy kicsivel több kiegyensúlyozottságra lenne szükség tőlük, mert azért becsúsztak gyengébb periódusok náluk de remek ütők mindketten. Még a kezdő szerződésük van meg, de mind a három játékost hamarosan hosszabb időre alá kell iratnunk ha ez lehetséges lesz, mivel nagy eséllyel meghatározó játékosaink lehetnek sokáig. A Hawpe saga még érdekes. A három fiatal mellett egyre jobban háttérbe kezd szorulni a 2009ben még All Star RF aki a tavalyi év második felében borzasztó gyenge volt. Van rá lehetőség, hogy bevonul az infieldre és például Helton cseréje lesz, de esélyesebb hogy nem lesz ekkora változtatás és inkább 3-4. számú OF lesz a következő évben. Meglátjuk mi lesz, ismerve Tracyt és O'Dowdt biztosan jól fognak dönteni, sok függ tőle hogy EYJR posztja mi lesz és a STben nyujtott játék is befolyásolhatja a kérdéseket. Sokáig a távozás esélyesebbnek tűnt Spilborghs számára mégis maradt a csapatnál. Többek között a Cubs szerette volna megszerezni őt egy cserében de végül nem történt változás és megyezezett a klubbal az új fizetéséről, így a következő két évben összesen $3.25Mt kaphat. Egyértelműen tartalék lesz és annak nem is rossz megoldás, fáradtság vagy sérülés esetén ideális beugró lehet a fiatalok helyére. Nem hinném, hogy az outfieldre hoznánk bárkit, megvan a négy stabil név és az is biztos hogy Hawpe és EYJR közül az egyik belsős a másik pedig külsős lesz, ötnél több használható outfielder pedig nem igazán férhet be a 23as keretbe.

Lassan lezárul az összes kérdéses ügy de szerintem még pár hét múlva jelentkezni fogok egy újabb offseason reporttal ahogy történnek még érdekességek a csapatnál. Öt hét múlva elkezdődik a Spring Training és a 2010es MLB szezon rajtjáig is már csak bő két hónapot kell várnunk. Ezt még valahogy átveszeljük, bízom benne hogy a többi denveri csapatnak szurkolva gyorsan el fog repülni az idő és hamarosan bele vethetjük magunkat a Rockies szezonjába. :)

Végre hamarosan befejeződik a téli holtidény a baseballosoknál és februártól a Colorado Rockies játékosai is megkezdik a felkészülést a 2010es szezonra. A hivatalos edző mérkőzések március első napjaiban veszik kezdetüket. Ekkor indul el az egy hónapos 'Spring Training' sorozat, amikor a csapatok bővebb 40es keretébe tartozó játékosok léphetnek pályára.

A felkészülési meccsek alatt a csapatok többször játszhatnak a másik konferencia klubjaival és több nem MLBs csapat ellen is. Közben jónéhány mérkőzést semleges helyszínen, akár az USA határain kivül is le fognak bonyolitani. Bár ebből a szempontból a mieink menetrendje nem tekinthető annyira extrémnek.

A Rockies az Amerikai Ligából a Los Angeles Angels, a Texas Rangers, a Kansas City Royals, a Chicago White Sox és a Seattle Mariners gárdájával mérközhet meg márciusban. A saját konferenciánkból a négy NL West divizió ellenfél mellett a Millwaukee Brewers, a Cleveland Indians, Cincinnati Reds és a Chicago Cubs ellen játszhatunk. Március 14én Mexikóban fogunk játszani az D'backsszel, 24én lesz az egyetlen szabadnapunk a ST alatt. A három április eleji mérkőzésünk közül egyet Arizonában kettőt pedig Új-Mexikóban nyomhatunk le semleges pályán.

A Colorado Rockies Spring Training programja (magyar idő szerinti időpontok):

Március 4., csütörtök, 21:05 Arizona-Colorado
Március 5., péntek, 21:05 LA Angels-Colorado és San Francisco-Colorado
Március 6., szombat, 21:10 Colorado-Millwaukee
Március 7., vasárnap, 21:05 Arizona-Colorado és 21:10 Colorado-Arizona
Március 8., hétfő, 21:05 San Diego-Colorado
Március 9., kedd, 21:05 LA Dodgers-Colorado
Március 10., szerda, 21:10 Colorado-Kansas City
Március 11., csütörtök, 21:10 Colorado-Texas
Március 12., péntek, 21:10 Colorado-San Francisco
Március 13., szombat, 21:05 Millwaukee-Colorado
Március 14., vasárnap 22:05 Arizona-Colorado (Hermosillo, Mexikó) és 22:10 Colorado-Seattle
Március 15., hétfő, 22:10 Colorado-CHI Cubs
Március 16., kedd, 22:05 CHI WS-Colorado
Március 17., szerda, 22:10 Colorado-Cleveland
Március 18., csütörtök, 22:05 Seattle-Colorado
Március 19., péntek, 22:10 Colorado-Oakland
Március 20., szombat, 22:10 Colorado-LA Angels
Március 21., vasárnap, 22:05 Kansas City-Colorado
Március 22., hétfő, 22:05 Cincinnati-Colorado
Március 23., kedd, 22:10 Colorado-San Diego
Március 25., csütörtök, 22:10 Colorado-Cincinnati
Március 26., péntek, 22:05 Cleveland-Colorado
Március 27., szombat, 22:10 Colorado-CHI WS
Március 28., vasárnap, 22:05 Oakland-Colorado
Március 29., hétfő, 22:05 Texas-Colorado
Március 30., kedd, 22:10 Colorado-LA Dodgers
Március 31., szerda, 22:10 Colorado-Arizona
Április 1., csütörtök, 22:05 CHI Cubs-Colorado (Mesa)
Április 3., szombat, 01:05 Colorado-Seattle (Albuquerque)
Április 3., szombat, 20:05 Seattle-Colorado (Albuquerque)

Ez tehát a program, nemsokára véget ér a böjt és a várakozás, s végre újra pályára léphetnek a Colorado ászai! GO ROCKIES!!!


 

A 82 meccses NBA-alapszakaszból 40 mérkőzésen van túl jelenleg a Denver Nuggets gárdája, vagyis nagyjából éppen a bajnokság felénél járunk. Tehát elérkezett az idő, hogy áttekintsük, mi történt az első félévben, hogyan teljesítettek a játékosaink, és mi várható a denveriektől a második félévben.




















A legfontosabb, hogy a Nuggets pillanatnyilag a 3. helyen áll a nyugati főcsoportban 26-14-es félidei mérleggel. A második Dallas mindössze az egyel több meccsen elért egyel több győzelmével előz meg minket, míg az éllovas Lakers 5.5 GB a mieinkhez képest. Eközben a divízió-rivális Portland-nél kettővel jobb a mérlegünk.

Az október végi-november eleji rajt parádésra sikeredett ugyanis az eddigi leghosszabb győzelmi sorozatunkat közvetlenül a szezonkezdetkor jegyeztük, amikor egymás öt meccset nyertünk meg, beleértve a divíziónk két legnagyobb riválisa, a Utah és a Portland elleni sikereket is. Az első vereséget november 6-án Miamiban szenvedtük el, amikor Martin a meccs közben megsérült, és ez is kifejezetten kedvezőtlenül hatott a későbbi játékunkra. Így is a klub történetének valaha volt legjobb rajtját könyvelhettük el 2009-ben. Az ezt követő három meccsből ugyan kétszer is kikaptunk idegenben, november 13-án azonban a bajnok LA Lakers 26 pontos legázolásával bizonyosodhatott meg mindenki felőle, hogy minden a legnagyobb rendben van a csapatnál, majd a hó végén még egy négy meccses győzelmi szériára is sort kerítettünk, bár nem túl acélos csapatokat vertünk meg, inkább csak a kötelezőket hoztuk. Ez azonban elég kellemetlenül szakadt meg, amikor a gyenge második félidei játékunkkal a szezonban mindössze második győzelmét jegyző Minnesota ellen kaptunk ki idehaza, éppen ezzel a botlással szakadt meg a csapat 17 meccses hazai veretlenségi sorozata. A fiaskó még talán jól is jött, mert azzal a lendülettel nyertünk még négy meccset, beleértve a San antonio-i és a philadelphiai értékes diadalt is. Aztán egy back-to-back alkalmával Charlotte-ban és Detroit-ban is vesztesen hagytuk el a pályát, de a következő három hazai meccsünket ismét biztosan abszolváltuk három komoly nyugati vetélytárs ellenében. Ebből az utolsó meccsen, december 16-án viszont történt egy meghatározó momentum, amely komoly kihatással volt a következő hetek eseményeire, a Rockets elleni derbin ugyanis megsérült Billups lágyéka. Az irányító nélkül igencsak sebzetten kezdett el játszani a csapat, senki sem igazán találta a helyét, így New Orleans-ban és Memphis-ben is relatíve könnyedén kikaptunk. Szenteste hajnalára virradóra viszont az igen erős Atlanta 20 pontos kiütése alkalmával a csapat Billups nélkül is képes volt a varázslatra, köszönhetően főleg JR tíz hárompontosának. Ám nem sikerült kijönnünk a hullámvölgyből, Billups pedig továbbra sem térhetett vissza, csupán egy félidőt próbált játszani Portlandben, de nem érezte jól magát, a csapat pedig végül kikapott a Blazers vendégeként, mint ahogyan két napra rá itthon a Dallas, aztán pedig idegenben a Sacramento ellen is. Még rosszabb, hogy utóbbi meccsen megsérült Anthony térde is. Négy nap szünet után, 2010 első meccsén Melo és Chauncey nélkül is lemostuk a Jazz-t Salt Lake City-ben. A következő meccsen viszont Andersen is kiesett, miközben veszítettünk a Sixers ellen. A Golden State ellen már egészen tartalékos összeállításban játszottunk, főleg hogy közben Lawson is kidőlt boka sérülés miatt, de végülis kis szerencsével, na és persze JR lélekjelenlétével kiharcoltuk a győzelmet a hajrában. Az ezt követő meccset a Cavs ellen vívtuk idehaza, Billups és Andersen visszatért az összeállításba, a mieink pedig óriási lendülettel játszva kiharcolták a győzelmet a keleti sztárcsapat ellen. Másnap ugyan egy kiélezett meccsen ismét botlottunk a Kings otthonában, de érezhető volt, hogy elindultunk felfelé, ráadásul a következő, Timberwolves elleni találkozóra, immár a múlt hét elején, Melo is ismét csatasorba állhatott, így egy percig sem volt kérdéses a győzelmünk. Január 13-án a Magic elleni rangadón sem adtunk esélyt az ellenfélnek, majd múlt hétvégén a Utah-t idei harmadik meccsünkön is legyőztük, és Lawson személyében az utolsó sérült játékosunk is visszatérhetett.

Az idény első két harmada tehát közel tökéletesre sikerült, néhány kisebb hiányossággal, mint például a nem túl hatékony idegenbeli játékunkkal, abszolváltuk az első durván 30 meccset, a tavaly megszokott ütemben, amikor átlagban megközelítőleg három győzelemre jutott egyetlen vereség. Aztán a vezéráldozatok kiesése némi törést okozott, és Anthony és/vagy Billups nélkülözése alatt 4-7-es győzelem-vereség arányt könyeltünk el december 18-tól január 9-ig. A múlt héten a csapat kiegészült, újra minden játékos egészséges, és rögtön három győzelmet szereztünk, közben a játékunk ismét magabiztosnak tekinthető, így szép kilátásaink lehetnek a következő időszakra, és bízhatunk benne, hogy talán erre az idényre a sérüléseket is sikerült legyőznünk, mert úgy tűnik, hogy egyedül ez a külső probléma parancsolhat megálljt a Nuggets mindent és mindenkit elsöprő lendületének.





















Egyéni teljesítmények a félidőben:

- Carmelo Anthony: Sokak szerint az MVP-címre is esélyes lehet, miután 30-as meccsenkénti pontátlagával az egész liga legjobb játékosa, emellett 6.3 lepattanót és 3.3 asszisztot jegyez átlagosan. Melo öt meccset hagyott ki térd sérülés miatt, a 35 lejátszott meccsből három kivételével valamennyi alkalommal legalább 20 pontot dobott, 21-szer a 30 pontot is elérte, ötször fordult elő, hogy 40-nél több pontot jegyzett, és november 27-én a Knicks ellen karrierje legeredményesebb meccsét zárva 50 pontot szerzett. Melo igazi vezéregyéniség, tavaly Billups megtanította hogy kell a saját érdekeit alárendelnie a csapatéinak, idén pedig #15 az egész évben kamatoztatja a veterántól kapott tanácsokat, és egészen példás magatartással igyekszik minél feljebb szállítani a Nuggets szekerét. A Sporting News felmérése szerint Anthony volt a liga legjobb játékosa a szezon első felében, reméljük ezt a másodikban csak még tovább fogja tudni javítani.

- Chauncey Billups: Változatlanul rettentő fontos szerepet tölt be a csapatnál a rutinos irányító, aki kiváló kapitánya a fiatalos csapatunknak. Nyolc meccset hagyott ki decemberi-januári sérülése miatt, 18.3-as pont-, és 5.7-es assziszt-átlaggal bír jelen állás szerint. Nincsenek annyira veretes statisztikái, amiket megszokhattunk tőle az évek során, de igazi kulcsszereplőként nagyon jól méri fel, hogy melyek azok a meccsek, félidők, vagy negyedek, amikor vállára kell vennie csapatát, vagy mikor kell inkább a háttérbe szorulva társai játékát segítenie, és nagyon sok fontos tanáccsal szolgálhat az ifjú Lawson számára is. Kiváló pedagógus, kiváló vezér, elvesztése nagyon komoly gondot okozott az együttesnek, szerencsére viszonylag hamar visszatérhetett, és segítheti tovább a csapat boldogulását.

- Kenyon Martin: A rutinos erőcsatár az elmúlt idényekkel ellentétben kifejezetten megbízható, kiegyensúlyozottan hasznos játékra képes, talán mivel a sérülések egész jól elkerülték őt (kopp-kopp-kopp), s 37 meccsen játszhatott a Nuggets első 40 találkozójából. Eközben 34.6 perces átlag játékidejénél többet csak Melo tölt el a parketten, 11.4 pontot dob és 8.8 lepattanót szed meccsenkénti megoszlásban. A fent nevezett két klasszis távollétében valósággal vállára vette a csapatot és régi fényében csillogott, január 5-én a GSW ellen 27 pontos egyéni csúcsot szórt. Tizenkettő dupladuplája messze a legobb a csapaton belül, ráadásul ebből nyolcat december 25-e után, vagyis a nagy nevek megsérülése óta jegyzett. A legjobb denveri lepattanózó (védekező és támadó palánk alatt egyaránt), és a védekezésünk vitathatatlan kőkemény hadvezére, aki agresszív, emócionális magatartásával szintén a csapattársak egyik óriási motivátora.

- Nené Hilárió: A Nuggets egyetlen játékosa, aki valamennyi meccsen kezdőként léphetett pályára a szezonban. Meccsenként 34.2 percet van fent a parketten, 14.2 pontot és 8.3 lepattanót szerez, miközben 58.1 %-os mezőnykosár-dobó hatékonyságával idén is a liga legjobbjai közé tartozik. Nem tud egyelőre a tavalyihoz hasonló formában játszani, csak bizonyos fellángolások alkalmával, egyébként elég hullámzó, és sokszor jóval mérsékeltebb teljesítményre képes. Tőle a nyolc dupladupla sem mondható egyelőre túl soknak, s csupán öt meccsen érte el a 20 pontot, legeredményesebb mérkőzését Sacramento-ban játszotta december 28-án, ahol 25 pontig jutott el. A festéken való védekezése viszont általában megbízható, és az ellenfél sztárcentereivel is rendszerint képes felvenni a versenyt, több nagynevű centert gátolt már meg idén a jó játékban a hatalmas erejével. Ennek ellenére többet várnánk tőle, jó lenne ha kiegyensúlyozottabban tudná hozni a jobbik arcát, ahogyan egy évvel ezelőtt, mert akkor igazán megállíthatatlan lenne.

- JR Smith: Hét meccses eltiltással kezdte a szezont még az évekkel ezelőtti halálos közúti baleset okozása miatt, azóta viszont mindegyik mérkőzésen játszhatott. 15.2 pontos átlagteljesítménynél tart, miközben egészen csapnivaló dobószázalékokat produkál, túl sokszor kapja el a hév, és dobja el a labdát lehetetlen helyzetekből, ebben természetesen semmit sem változott, viszont a mezőnyjátéka talán minden eddiginél érettebb, védekezésben is hasznos, és egyre többször ad az eddig megszokottnál jóval több gólpasszt, bár a 2.5-ös éves assziszt-átlag még nem kiemelkedő, de alakulóban van. December 23-án 41 pontot dobott az Atlanta ellen, tíz sikeres hárompontosra volt képes, onnantól kezdve viszont nagyon sokat hibázik, és nincsen igazán jó dobó formában, valamivel nyugodtabban, tisztább fejjel játszva lehet, hogy hatékonyabb lenne, bár sohasem erről volt híres, de bízzunk benne, hogy némileg észhez tér, és legalább rövidesen visszatér a tavalyi formájához.

- Arron Afflalo: A nyáron érkezett dobóhátvéd mind a 40 meccsen pályára lépett, ebből 33-szor volt kezdő. Jones helyére jött, és a védekező-specialista játékos hiányát nagyon jól feledteti, rámenősen védekezik, és elődjével ellentétben lényegesen ritkábban kerül gondba a személyi hibákkal, ami szintén nem egy utolsó szempont a játékában. Ezen kívül a támadások építését is bátran tudja támogatni, s jó keze révén remek ütemű hárompontosai is sokat segítenek az együttesnek. Egyedül a kiegyensúlyozottlansága róható fel neki, vannak meccsek, amikor jóval kevesebbet vállal, és nem hozza ki magából azt a teljesítményt, ami valójában benne rejlik, ha ezt többször tudná végrehajtani, akkor csak még több hasznot húzhatna belőle a gárda.

- Chris Andersen: A Birdman sajnos eddig elmarad tavalyi formájától, nagyrészt annak köszönhetően, hogy az idény jelentős részében folyamatos térd sérülés hátráltatta, ami miatt meccseket is ki kellett hagynia még az ősszel, majd nemrégiben a bokájával is bajlódott, de végülis 38 meccsen vállalni tudta a játékot. Az első néhány héttől eltekintve pedig idén is hozni tudja a megszokott pusztító tűzet a padról a hihetetlen elszántságával és lelkesedésével. A hazai meccseken mindig a csapat legjobb játékosai között említhetjük meg a nevét, a denveri publikum előtt kettőzött erővel harcol. Andersen 68 blokkolásával a 12. legjobb az NBA-ben, a tavalyi második helyezés után ez ugyan visszaesés, de jóval fontosabb, hogy masszív védekezésével így is rendre sokat segít a Nuggets-nek. 5.9 pont-, és 6.1-es lepattanó-átlaggal bír a szezon első felében. Reméljük, a sérülések nem fogják hátráltatni őt az idény második felében, és újra hosszútávon a megszokott formájában láthatjuk játszani.

- Ty Lawson: A 2009-es drafton megszerzett fiatal irányító kiválóan felvette az egyetem után az NBA-ritmusát, és alapesetben Billups cseréje, közben fokozatosan egyre több játéklehetőséget kap. Jelenleg 22.7-es átlagpercnél jár, közben 9.6 pont és 3.8 assziszt kerül a neve mellé találkozónként. Magasságából származó hátrányát remek célzóképességével és hihetetlen gyorsaságával kompenzálja, tehetségét leginkább akkor bizonyította be, amikor Billups távollétében kezdőként játszhatott, és a megsérülését megelőző utolsó három meccsen 22.3 pontot és 8.6 asszisztot hozott átlagban. Nagyszerű csereirányító Billups mögött, mert nem csak az eredményt tudja tartani, hanem gyakran egy-egy komolyabb runt is képes vezettetni a csapattal, amíg a klasszis a padon pihen, és ez nem akármilyen erénye. Már most remek képességeivel vannak, és még egy kis tapasztalatszerzést követően néhány éven belül nagyon könnyen átveheti Billups örökségét, addig is még ebben a szezonban is egyre többet várhatunk a kölyöktől.

- Anthony Carter: A veterán PG a sérülésekkor került előtérbe, egyébként jónéhányszor még csak pályára sem lépett, s összesen 26 meccsen kapott lehetőséget a szezon felééig. Egy magabiztos átlagteljesítményt tud hozni, és viszonylag kevés hibával játszik, de lényegesen kevesebb váratlan húzásra képes, mint például Lawson (Billups-ról inkább ne is beszéljünk), egy-egy hárompontossal és jó passzokkal tudja még vezetgetni a csapatot, de kétségtelenül alaphelyzetben nem több egy 5-10 perces harmadik számú irányítónál, aki akkor jut szóhoz, amikor a csapat már 15+ ponttal vezet a negyedik negyedben. Beugrónak viszont még ideális helyettesítő ember tud lenni, és nem sok csapatnak van nála jobb harmadik irányítója.

- Joey Graham: A szezon előtt igazolt, kettes-hármas poszton bevethető játékos 28 találkozón lépett fel ezidáig. Anthony sérülése alatt kezdő SF-ként számítottunk rá, és akkor volt is néhány igazán jó mérkőzése, például január 5-én a Warriors ellen 20 pontot dobott, egyébként összesen kétszer lépte át a 10 pontos határt. Ha mindenki egészséges, ő is csak a hátsó tartalékok közt kerülhet sorra, de nem rossz képességű játékos, Melo-t is remekül helyettesítette.

- Malik Allen: Szintén új ember a csapatban, 20 alkalommal állt be csereként a szezonban, jobbára csak akkor kap lehetőséget, ha valamelyik magasemberünk megsérül vagy sok személyi hibát szed össze, esetleg amikor már lefutottá vált egy mérkőzésünk. Átlagban alig öt perceket játszik, ezalatt nem csoda, hogy nem tud sokat tenni, de egy-egy kosarat vagy lepattanót rendszerint fel tud mutatni.

- Johan Petro: A francia center még mindig nagyon kilóg a csapatból lefelé, a technikai képességei jóval szerényebbek, mint a többieké. Allenhez hasonló epizódszereplő, de a szokásos, esetlen megmozdulásait továbbra is képtelen levetkőzni.

- Renaldo Balkman: A tavaly a cserepadról előszeretettel beküldött és a játékba gyakran lendületet vívő Balkman idénre igencsak kegyvesztetté vált, és mindössze nyolc találkozón lépett pályára, egyszer még az ősszel kezdő is volt sérülések miatt. Viszont több, mint egy hónapja még csak be sem állt, és a cserepadra is csak elvétve fér oda mostanában. A hírek szerint motivációs problémái vannak, gyengén teljesít az edzéseken is, így nem csoda, hogy egyáltalán nem számítunk rá. Igencsak kifelé áll a szénája, és mivel ennél azért jobb játékos, és bizonyára több csapatban több lehetőséget is kaphatna, lehet hogy érdemes lenne őt használható értékre váltani.




















A későbbiekre nézve a legfontosabb talán, hogy a sérülések minél jobban elkerüljék ezentúl a csapatot, hiszen az első félévben a legnagyobb problémát kétségtelenül ezek okozták. Ezt nem igazán tudjuk kontrollálni, lássuk inkább a belső problémákat, amiken javítania kell a csapatnak! Mindenképpen fontosabb lenne, hogy az idegenbeli játékunkat magasabb szintre emeljük, a 8-11-es házon kívüli mutató a PO-esélyes nyugati csapatok között a leggyengébbnek tekinthető. Azt hiszem, legalább egy kicsivel az 50 % fölé illene odaérnünk, és ha közben még a jelenlegi lenyűgöző hazai mérleget is tartani tudjuk, akkor igazán elöl lehetünk az alapszakasz végén. Hazai pályán 18-3-as a mérlegünk, ennél jobb hatékonysága az egész ligában csak a Lakers-nek és a Cavs-nek van, nekik is ugyanennyi vereséggel. Dícséretes, hogy mennyire oda tesszük magunkat a fontos mérkőzésekre a nagy csapatok ellen, és le tudunk győzni egy Lakers-t, egy Magic-et, egy Cavs-t, egy Spurs-t, egy Suns-t, egy Hawks-t, egy Rockets-t vagy még sok másokat, de ugyanakkor a kötelező győzelemnek ígérkező mérkőzéseken jónéhányszor álmosabban játszunk, és könnyű sikereket szalasztunk el, saját magunkat izzasztjuk meg olyan meccseken, ahol magabiztosan játszva, könnyedén nyernünk kéne, ilyen vereségek nem férnek bele, és a minimálisra kell csökkenteni őket.

Nem gondolnám, hogy mindezek túl nagy problémák lennének, egyszerűen csak kicsit nagyobb odafigyelésre van szükség. Egyébként is mióta visszatértek a nagynevű sérültek, újra nagyon jó erőben érezhetjük a csapatot, és bizonyára az elmúlt hetek megtizedelt időszaka még inkább összekovácsolta az együttest, így kijavítva az eddigi hiányosságokat produkálhatunk egy még jobb második félévet. A végére pedig jó lenne megszerezni a második helyet a főcsoportban, hogy pályaelőnyünk legyen a playoff első két körében, és a legfélelmetesebb vetélytársnak tűnő Lakers-szel idén is csak a konferencia-döntőben találkozhassunk. Ez persze nem lesz könnyű feladat, mert mind a főcsoportban, mind a divízión belül óriási csatákat kell még megvívnunk a riválisok ellen, de reménykedjünk a legjobbakban, hiszen nagyon erős csapatunk van, akik megérdemlik, hogy bízzunk bennük és szurkoljunk nekik.

Múlt szombaton lejátszotta a 2010-es idénybeli hazai szezonnyitóját a Colorado Mammoth együttese az NLL alapszakaszában, és a denveriek egy óriási mérkőzésen végül sajnálatos módon 14-13-as vereséget szenvedtek el a vendég Edmonton Rush gárdájától.


A Pepsi Center publikuma szokásához híven egészen félelmetes hangulatot varázsolva fogadta a csapatokat, a lelkesedés pedig csak még inkább a tetőfokára hágott, amikor az első perc végén a közönségkedvenc Langtry káprázatos lövésével a vezetést is megszereztük. Aztán az ötödik perc környéjén gyors gólváltások követték egymást, előbb Hill révén egyenlített a Rush, majd Shewchuk visszavette az előnyünket, de Ward góljával ismét egalizáltak a vendégek, majd nem sokkal később Powell is eredményes tudott lenni, ekkor már 3-2-vel az Edmontonnál volt az előny. Kisvártatva az újonc I. Gajic nagyszerű játék után volt eredményes emberelőnyből, de Ward hátrányból rögtön visszaszerezte a vezetést csapata számára. Végül a negyed 4-4-es döntetlennel zárult, miután a létszámfölényben eredményes A. Gajic megszerezte NLL-pályafutása első gólját.
A második játékrész elejét kissé álmosan kezdtük, így Ward és Secore találataival újra ellépett a Rush, és csak a negyed második felében tudtunk eszmélni, amikor Langtry-nek köszönhetően szépítettünk. (5-6) Ám rövidesen Merrill és Hill is beköszönt Langtry újabb szépítése ellenére, majd Quinlan a negyed 13. percében beállította a félidei 9-6-os eredményt.
Nem tudjuk a nagyszünetben hogyan sikerült felpörgetni a srácokat, de a Mammoth-játékosok teljesen más szellemiségben jöttek ki a folytatásban a pályára, mint ahogyan eddig játszottak, és bár Hill ziccergóljával először még a Rush volt eredményes ebben a negyedben is, aztán viszont I. Gajic kevesebb két perc leforgása alatt klasszikus mesterhármast lőtt, és összesen a negyedik gólját szerezte meg a meccsen. (9-10) A közönség és a játékosok egyaránt egy pillanat alatt tűzbe jöttek, a Colorado rettenetesen elkapta a ritmust, és hihetetlen lendülettel kezdtünk el játszani, majd rövidesen még két újonc lacrosse-osunk is beköszönt, előbb A. Gajic, majd C. Smith, így 11-10-re visszavettük a vezetést. Kisvártatva azonban Secore révén egyenlítettek a vendégek, majd a negyed levégén Quinlan és Secore újabb góljaival még előnybe is kerültek, így 13-11-es Edmonton-vezetéssel vonulhattak le a csapatok az utolsó rövid pihenőre.
A záró játékrész elején C. Smith-nél szakadt el a cérna, a játékvezetők nem engedték őt verekedni, azonban a büntetőpadra kiküldték, a PP-t pedig Ward napi negyedik találata révén értékesítette a Rush. 11-14-nél kezdett egyre inkább elúszni a hajó, nehezen is találták a mieink a játék ritmusát, de végül rövidesen Conway szerencsés emberelőnyös gólja révén sikerült közelebb kúsznunk, valahogy pont úgy, ahogyan a labda is bekúszott a kapusról lepattanva Disher ketrecébe. A következő perceket végig nyomtuk, több emberelőnyt azonban már nem adtak, és a legnagyobb helyzeteinket is a kapusba lőttük. Az utolsó percben levittük a Leyshont, és a mesterséges létszámfölényt Shewchuk jóvoltából használtuk ki. 34 másodperccel a vége előtt tehát feljöttünk egyetlen gólra, és a faceoff-nál Richardson még a labdát is megszerezte, de az utolsó akciónk már hatástalan volt, sajnos képtelenek voltunk egyenlíteni, ezzel a hatalmas erőfeszítések ellenére a Mammoth gárdája 14-13-as vereséget szenvedett a második mérkőzésén.

- Negatívumok:
- Andrew Leyshon kapus ismét elég harmatosan muzsikált, és több gólban hibásnak tűnt, miközben 23/37-es mérlegével kísértetiesen hasonló számokat produkált, mint az előző fordulóban - ugyanolyan pocsékakat. A két meccsen együttesen 63 %-os védési hatékonysága és 16.39-es kapott gól átlaga van, mindketten messze a leggyengébb mutató a ligában, és erre nem lehet mentség a védelem gyengélkedése, ennél sokkal több kell tőle, ellenkező esetben sürgősen más kapus után kell néznünk.
- A védelem visszafogott teljesítményét megint kénytelenek vagyunk kiemelni, ugyanis több gólt is kaptunk egy-egy hátsó hibát követő lefordulásból, ezeket a folytatásban mindenképpen nélkülöznünk kell, mert meccsek dőlhetnek el az ilyen ajándéktalálatokon. Még fájóbb, hogy olyanok hibáztak, akiktől pont, hogy a magabiztos teljesítményt várnánk, mint például Bruce Murray vagy Rich Catton.
- Két emberhátrányos gólt is kaptunk, ami még akkor is elfogadhatatlan, hogy az emberelőnyös játékainkat sokszor lőtt góllal fejeztük be.
- A 23 fős keretből ezúttal a hátvéd Steve Forsythe, Ryan McFadyen és Matt Wilson, valamint a csatár Shaun Dhaliwal és Peter Veltman voltak a tartalékok.
- Az első fordulóban fej sérülést szenvedő kapus, Curtis Palidwor nem tudta vállalni a játékot, így a cserekapus az újonc Neil Tyacke volt Leyshon mögött. Eközben a középpályás Dan Carey változatlanul sérültlistás agyrázkódása következtében.

+ Pozitívumok:
- Az újoncaink ezen a meccsen is szenzációsak voltak, és nem csak szimplán jól játszottak, de góljaik révén komoly vezetőszerepet vállaltak abból, hogy a csapat meg tudta fordítani a találkozót, amikor vert helyzetben voltunk. Az 1/2-es pozícióban draftolt Ilija Gajic személyében nem vitás, hogy egy igazi klasszistehetség van a birtokunkban, négy gólt és három gólpasszt jegyzett, amivel két meccsen után már 10 pontos. Öccse, az 1/5-ös kiválasztott Alex Gajic is remekül mutatkozott be a hazai közönségnek, s első fordulóbeli két asszisztja után most 2+4-ig meg sem állt. Az 1/4-es helyen választott középpályás Cliff Smith ezen a meccsen is betalált egy remek góllal.
- Jamie Shewchuk 2+5-ös teljesítményt vállalt a mérkőzésen, két meccset követő 12 pontjával (6+6) a csapat legeredményesebb játékosa, miközben hatodik az NLL pontlistáján, és 17 szerzett labdájával ugyancsak toronymagasan a legjobb denveri.
- A felolszlott Portland-ből megszerzett Cory Conway góllövő formája változatlanul pocsék, 18 lövésből van egy találata a két meccs alatt, viszont a Rush ellen az egy gól mellett hét előkészítést vállalt.
- A rutinos Brian Langtry a góltalan nyitómeccs után az Edmontonnak három gólt vágott be négy előkészítés mellett, több igazán nagyszerű, tipikus "Langtry-s bombagólt" is szerzett, tehát visszatért a jól megszokott formájához.
- Nenad Gajic és Jed Prossner korábbi kisebb sérülése miatt idei első meccsét játszotta le szombaton, s mindketten hasznos produkcióval álltak elő.
- Az újonc védőjátékos, Brad Richardson nagyon komoly munkát végzett az egész mérkőzésen, agresszív csatákat vívott az ellenfelekkel, és zöldfülű létére nem volt rest nekimenni a rivális legnagyobb sztárjainak sem, miközben a 31 faceoff-ból 19-et megnyert (60 % feletti mutató).
- Visszatért a denveri közönség elé a csapatot hosszú időn át szolgáló Gavin Prout, akit Ilija Gajic-ért cserébe tradeltünk el Rochesterbe, majd a Knighthawks visszaküldte őt a nyugati divízióba, a számunkra rivális Edmontonhoz. Egykori klasszisunkat a publikum nagy szeretettel fogadta, és Prout is örült a viszontlátásnak, hatalmas egyéniségét bizonyítva kapura lövést is alig jegyzett, nem szeretett volna gólt lőni volt csapatának, viszont 7 gólpasszal kénytelen volt segíteni jelenlegi klubja boldogulását.














A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 2-0
2. Calgary Roughnecks 1-1
3. Edmonton Rush 1-1
4. Minnesota Swarm 1-1
5. Colorado Mammoth 0-2

Egyedül mi veszítettük el mindkét meccsünket Nyugaton, míg Keletről a Buffalo (0-2) és a Boston (0-3) nem szerezte még meg az első győzelmét. A két másik nyeretlen csapat ennél jóval többre hivatott, a mieinktől ez nagyjából az előzetesen várt papírforma, de mi azért ennél szebb szereplésben reménykedünk, úgyhogy várjuk a dolgok jobbra fordulását. A Mammoth a jövő hétvégén lejátszhatja az első kétmeccses játékhetét a szezonban, miután szombatra virradóra (02:35) a Minnesota otthonában lépünk fel, másnap hajnali 1-től pedig Philadelphiában fogunk játszani.

Bár még csupán két mérkőzés telt el az akutális szezonból, a Colorado Mammoth vezetősége a hétfői nap folyamán máris leváltotta az eddigi vezetőedzőt, Bob McMahont, miután a csapat elveszítette első két meccsét a 2010-es idényben. A denveri tréner volt az első és ezidáig utolsó lapátra tett edző az idei lacrosse bajnokságban.

Ezután a jelenlegi klubelnök és általános menedzser, Steve Govett fogja átvenni az irányítást a csapat kispadján. A saját magát újonnan kinevező tréner immár a nyolcadik szezon óta dolgozik az egyesület szakmai stábjában, vezetőedzőként még újoncnak mondhatja magát, de elnézve a közelmúlt trendjét Denverben, hogy az Avalanche-t és a Broncos-t is milyen komoly sikerekkel delegálta egy-egy elsőéves vezetőedző, joggal bizakodhatunk, hogy a Mammoth-ra is jótékony hatással lesz a változtatás.

McMahon a 2009-es idénytől volt a csapat vezetőedzője, a tavalyi bajnokságban 7-9-es győzelem-vereség mutatóval playoffba jutatta a gárdát, ám a rájátszás első körében egy sima vereséggel búcsúztunk. Többen a rengeteg sérüléssel magyarázták a csapat mérsékelt szereplését és gyenge játékát, bizonyára csupán ez menthette meg az offszezonban McMahon állását, viszont miután a tréner 2010-ben sem tudott mit kezdeni a csapattal az első két mérkőzésen, és továbbra is rettentően hullámzó a Mammutok játéka, a vezetőség a változtatás mellett döntött.

A csapat helyettes-kapitánya Nick Carlson a következőket nyilatkozta a tréner menesztésével kapcsolatban: "Ez furcsa, meglepett a döntés. Tudtuk, hogy szükségünk van változtatásokra, mert nem úgy kezdtük a szezont, ahogyan szerettük volna, de nem gondoltam volna, hogy rögtön az edzőt rúgják ki. Nem kifejezetten Bob hibája volt, hogy gyengén játszottunk az első két meccsen, mi magunk is hibásnak érezzük magunkat, mi ugyanúgy okolhatóak vagyunk-e miatt, de szerencsére vagy szerencsétlenül az egész csapatot nem lehet leváltani, csupán az edzőt. Rövid egy szezon, nincs olyan sok meccs, gyorsan kell dönteni bizonyos kérdésekben, úgy látta a vezetőség, hogy gyorsan közbe kell lépniük, amíg nem lesz késő."

"Szerintem pozitívum, hogy időben közben léptek, talán a csapatra is jó ébresztőként hathat, hogy változtatnunk kell. Nyilván egy új szemléletmódra van szükségünk, amihez az edzőváltás egy megfelelő ugródeszkát jelenthet. Steve még soha nem edzősködött, de rengeteget dolgozott már a klubért, a kezdetek óta itt van, hosszú ideje ismerem őt, és én bízom benne, hogy sok hasznát fogjuk venni. Pontosan tisztában van az egyesület céljaival, szemléletével, rendszerével, mivel gyakorlatilag az egész klub feje. Ebből a szempontból is jó, hogy ő lesz az edzőnk, és nem egy teljesen új, külsős személy. A játékosok felnéznek rá, mindannyian tiszteljük a munkásságát, és nagyon várom már a közös munkát, és hogy megkezdhessünk a felzárkózást" - folytatta a rutinos középpályás.

Govett szombatra virradóra, magyar idő szerint 02:35-től debütálhat a Mammoth kispadján, amikor a csapat a szezonbeli harmadik mérkőzését a Minnesota Swarm otthonában fogja lejátszani.

A soron következő játékhét ismét Denver-mérkőzésekben gazdag programmal szolgál nekünk, ezen a héten ugyanis nyolc alkalommal szurkolhatunk kedvenceikért, három-három Avalanche és Nuggets meccs mellett a hétvégén a Mammoth két összecsapást is fog játszani. Egyedül a szerda hajnal lesz számunkra eseménymentes, míg szombatra és vasárnapra virradóra egyaránt "duplázós" éjszakához lesz szerencsénk, amikor egymás után, ill. egyidőben két csapatunk fog pályára lépni.

- Kedd, 03:00 : Colorado Avalanche - Edmonton Oilers (NHL)
A hetet az Avalanche ötmeccses hazai sorozatának második felvonásával kezdhetjük meg, amikor a divízió-rivális Edmonton látogat Mile High-ra. Az Oilers 2-1-re vezet ellenünk ebben a szezonban, de valami borzalmasan gyengén szerepelnek az elmúlt jónéhány hétben, és már az 1/1-es draft-lehetőségért is harcban állnak. Jó lenne szakítani azzal a tendenciával, hogy a nagycsapatokat sokszor legyőzzük, a kicsiktől pedig gyakran kellemetlen vereségeket szenvedünk, mert ha komolyan gondoljuk a rájátszást, akkor az ilyen könnyű pontokat is be kell söpörnünk.

- Csütörtök, 04:30 : Golden State Warriors - Denver Nuggets (NBA)
A szerdai szünet után csütörtök reggel a Nuggets Oakland-be látogat, hogy az idén idehaza már kétszer legyőzött Golden State-et ezúttal idegenben is két vállra fektessük. Várhatóan azonban nem lesz sétagalopp a mérkőzés, mert a denveri meccsek sem mentek zökkenőmentesen, de mivel komoly céljai vannak csapatunknak, ismét csak a győzelem lehet elfogadható eredmény a Warriors ellen, ráadásul bő egy hónap után újra teljes csapattal nyomulhatnak a mieink.

- Péntek, 04:30 : Denver Nuggets - Los Angeles Clippers (NBA)
Másnap szintén pályára lép a Nuggets, a szokásos back-to-backeknél annyiból szerencsésebb helyzetben leszünk, hogy mindezt Denverben tehetjük meg, nem még egyszer idegenben. A hazai közönség bizonyára kész lesz segíteni Anthony-éknak, hogy az előzőnapi meccs és az utazás fáradalmait átvészelve legyőzhessük a nem kifejezetten acélos Clippers-t is, akiktől egyszer LA-ben már novemberben kikaptunk. Ellenfelünk ugyan közel áll az 50 %-hoz, és egyáltalán nem szabad lebecsülnünk őket, Nyugaton a 12. helynél merészebb álmaik továbbra sem lehetnek.

- Szombat, 02:35 : Minnesota Swarm - Colorado Mammoth (NLL)
- Szombat, 03:00 : Colorado Avalanche - Nashville Predators (NHL)
A hétvégén pedig sor kerülhet a Mammoth idei első hétvégi páros mérkőzéseire, melynek első felvonása alkalmából szombatra virradóra Minnesotaban léphetnek pályára lacrosse-osaink. Ez a találkozó 2:35-kor veheti kezdetét, miközben az Avs 3 órától lép fel a Pepsi Centerben a hozzánk hasonló mérleggel álló Nashville ellenében. Vagyis nagyjából a lacrosse-derbi első negyedével párhuzamosan kezdve a jégkorongozóinkat is figyelhetjük közben, nagyjából az Avs-Preds ütközet záró harmadáig egyidőben fog játszani a két csapatunk. Reméljük, hogy a "duplázás" szerencsét fog hozni mindkét együttesünk számára, és egy sikeres éjszakát zárhatunk, mindkét helyszínen elég komoly összecsapásra van kilátás.

















- Vasárnap, 01:00 : Philadelphia Wings - Colorado Mammoth (NLL)
- Vasárnap, 03:00 : Denver Nuggets - New Orleans Hornets (NBA)
Az előzőnapi párhuzamos időben két mérkőzésen felbuzdulva szombatról vasárnapra virradóra ugyancsak egyidőben egyszerre két denveri csapat meccsét nézhetjük meg. 1 órától a Mammoth Philadelphiában vendégeskedik, és a találkozó hajrájában a Nuggets is elkezdheti soros mérkőzését a New Orleans ellen. A Wings az NLL egyik leggyengébb csapatának számít, de feltünően jól kezdték a szezont, jobban, mint az előzetesen esélyesebb denveriek, míg a Nuggets a tavalyi playoff-siker után az idei első alapszakasz meccsen vereséget szenvedett a Hornets-től - itt az idő a javításra.

- Hétfő, 02:00 : Colorado Avalanche - Dallas Stars (NHL)
A játékhetet keretbe foglalván egy NHL-mérkőzéssel fejezhetjük be, az Avalanche ellenfele ezen a napon a Karácsonykor egyszer már megvert Dallas Stars lesz. A texasiak a jó kezdést követően mostanában felejthető formában teljesítenek, igencsak lecsúsztak a rájátszás-vonal alá, az Oilers-hez hasonlóan illene győznünk ellenük, reméljük nem Denverben kívánják összeszedni magukat.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

A napokban jelentette be az NFL vezetősége, hogy a Denver Broncos és a San Francisco 49ers csapatai október 31-én egy alapszakasz-mérkőzést Londonban, a 90 ezer férőhelyes Wembley Stadionban fog lejátszani.


2007 óta egy meccset az alapszakasz folyamán mindig Angliában rendeznek. A sorozat tehát 2010-ben is folytatódhat, és ezúttal éppen a Broncos léphet fel az öreg kontinensen. Az NFL történetében ezidáig hat alkalommal rendeztek tétmérkőzést az Egyesült Államok határain túl: háromszor Londonban, kétszer Torontóban, egyszer Mexikóvárosban. Az is tervbe van véve, hogy belátható időn belőle akár egy Super Bowl-mérkőzést is más országban bonyolítsanak le.

A Broncos ezt megelőzően hét felkészülési meccset játszott le az USA-n kívül, 1987-ben éppen Londonban léptünk fel a Los Angeles Rams ellen, de a csapat korábban pályára lépett már Tokióban, Berlinben, Barcelonában, Mexikóvárosban és Sydney-ben is. A 49ers már egy alapszakasz-meccset is játszott az úgy nevezett "International Series"-ben, amikor 2005-ben Mexikóban az Arizona Cardinals-szal mérkőztek meg.

"Nagy örömmel jelenthetem be, hogy a Denver Broncos Londonban fog játszani a következő szezonban a 49ers-szel az NFL International Series keretein belül. Klubunk megtisztelőnek tartja az alkalmat, hogy részt vehet egy ilyen mérkőzésen, amely csodálatos, történelmi pillanat lesz a denveri csapat, a játékosok, az edzők és a szurkolók számára egyaránt. Nagyon várom már a mérkőzést, és boldog vagyok, hogy a Broncos része lehet az NFL nemzetközi népszerűsítésének" - hangzottak a klubelnök Pat Bowlen szavai.

"Nagyszerű lehetőség lesz, hogy egy új közegben, sok új szurkoló előtt lépjen pályára a csapat, és ezáltal rengeteg új élménnyel gazdagodjunk. Izgatottan várom a lehetőséget, hogy Európában játszhatunk. Biztos vagyok benne, hogy a játékosaim is osztoznak az örömemben. Úgy tudom, az előző londoni mérkőzések igazi playoff-szerű hangulatban teltek, hatalmas teltházak előtt, óriási atmoszféra lehet abban a csarnokban. Alig várom már a mérkőzést" - tette hozzá Josh McDaniels vezetőedző.

A mérkőzés pályaválasztója a San Francisco csapata lesz, vagyis az angliai vendégjáték nem befolyásolja majd a mieink 2010-es menetrendjét, ugyanúgy nyolc mérkőzést játszhatunk le a Mile High City-ben, csupán Kalifornia helyett egyszer Londonba kell majd utaznunk, hogy találkozhassunk a 49ers-szel idegenben. Az európai mérkőzés magyar idő szerint 18 órakor kezdődhet egy szombati nap folyamán október 31-én.

Bízunk benne, hogy több magyar amerikaifutball-, és/vagy Broncos-rajongónak lehetősége lesz a helyszínen megtekintenie a találkozót.

Egy hónap múlva kezdődik meg Vancouverben a 2010es Téli Olimpia férfi jégkorong tornája. A csapatok keretei az elmúlt hetekben kerültek nyilvánosságra és az is biztos hogy négy Colorado Avalanche-hez tartozó játékos lehet ott az ötkarikás játékokon. A blogon igyekszem majd folyamatosan beszámolni a torna miket érintő eseményeiről, most előzetesként végig nézzük hogy kik kerültek be a keretekbe.

















- Természetesen az amerikai válogatottba helyet kapott a csapat legeredményesebb játékosa Stastny. A 24 éves center könnyen az USA 1-2. sorát centerezheti, mert az Avsben is kiválóan látta el a feladatát ebben a szerepkörben és lendületes okos játéka a válogatottban is jól jöhet. Három és fél szezonja alatt közel point/game körüli teljesítményre képes végig. Korábban egy világversenyen vett részt a 2007es VBn ahol az USA legjobb pontszerzője volt 8 ponttal 7 meccsen. Sokat várhatunk tőle, az amerikai csapat erős lehet és Stastny közöttük is a jobbak közé tartozik.

- A szlovákok kapujában Budajért szoríthatunk, ha a montreali Halakot kitudja majd szorítani de pár meccset biztosan kaphat. Az idei évben csak második számú kapus az Avsnél de előtte éveken át magabiztos volt és élvezte a csapat bizalmát, győzelmei számával már a klub történetének egyik legeredményesebb kapusa. A 27 éves játékos élete második olimpiájára készül, a 2006os torinói játékokon már ott volt és három meccsen 92.4%ot és 2.01es gól átlagot hozott 2 győzelemel.


- A veterán Salei egész évben sérült a háta miatt de így is számítanak rá a fehérorosz válogatottban. Elvégre az ország egyik legjobb játékosának számít és a csapatuk legnagyobb vezére lesz. Salei egy meccsen játszott idén a Coloradoban, de a tornáig fel fog épülni, tavaly 21 pontos volt 70 meccsen az NHLben és a világbajnokságon is a válogatott legjobbja volt. A 35 éves hátvéd részt vett már az 1998as és a 2002es olimpián is és összesen három gólt lőtt a két tornán. Rutinos játékos de nagyon nincsen játékban így nem várhatunk tőle csúcs formát Vancouverben.

 

- A három Avsben játszó hokis mellett ott lesz egy európában hokizó tehetségünk is a norvég Holös. A 22 éves tehetséges bekk a svéd bajnokság élcsapatát a Färjestadot erősíti, ahol elég sok pontja volt az elmúlt szezonokban. Várhatóan jövőre vagy két év múlva költözhet át a tengerentúlra, hogy az AHLben vagy akár az NHLben próbáljon szerencsét nálunk. Két utánpótlás és három felnőtt VB után ez lesz Holös első olimpiai szereplése.


- Négy játékos nem túl sok többen is megérdemelték volna a meghívást. Anderson és Liles az amerikai válogatottba nehezen érthető okokból nem került be. Svatos nem fért be ebbe a kutya ütő szlovák csapatba, ez is csak furcsa. Hejduk a sérült térde miatt mondta le a részvételt a cseheknél inkább pihen helyette és az Avsre szeretne jobban koncentrálni. A fiatal tehetségeinknek pedig idén még nem lehetett esélyük beférni a kanadai válogatottba. Viszont ott lesz még valaki akire érdemes lesz figyelni, régi jó kedves ismerősünk Forsberg ugyanis a svédeknél pályára léphet aki idén a Modoban játszik. Érte muszáj lesz szurkolnunk szintén, vagyis ez a négy Avses sokkal inkább öt lesz.

Az Olimpia csoportjai:

A: Kanada, USA, Svájc, Norvégia
B: Oroszország, Csehország, Szlovákia, Lettország
C: Svédország, Finnország, Fehéroroszország, Németország

Csütörtökön tartották meg a 2010-es draftot az MLS-ben, méghozzá az idei szezonra csapatot indító Philadelphia városában. Az első választást a liga legfrissebb klubja, a börzét rendező Union tudhatta magáénak, míg a Colorado Rapids együttese összesen négy fiatal draftolásával töltötte fel játékoskeretét.

A várakozásoknak megfelelően a draft 1/1-es kiválasztottja az Oregon State University kongói származású csatára, Danny Mwanga lett, aki a következő évek meghatározó játékosa lehet az újdonsült Philadelphia Union egyesületénél. A második pozícióban a New York Red Bulls a középpályás Tony Tchani-t (University of Virginia), a harmadikon a San Jose Earthquakes pedig a hátvéd Ike Opara-t (Wake Forest University) választotta ki. Az 1/8-as helyen a denveriek választási lehetőségéből a Columbus Crew egy középpályást, Dilly Duka-t húzott, ezt a cédulát még a Noonan-csere során kapta meg tőlünk a 2008-as bajnokcsapat.


















A Rapids tehát négy játékost szerzett meg. Az első körben a fentebb említettek értelmében nem volt lehetőségünk a választásra, viszont a második fordulóban a 22. és a 23. pozícióban egymás után két alkalommal is a porondra szólíthattunk egy-egy amatőr fiatalt. Előbbi lehetőséget Ihemelu-ért cserébe kaptuk a Dallas-tól, utóbbit pedig még két prospectért a DC United-től, miközben a 24. helyre jogosító eredeti második körös lehetőségünk már évek óta a Toronto FC birtokában volt.

A mieink legelső kiválasztottja a támadó Andre Akpan lett, aki a Harvard University történetének legeredményesebb játékosa volt egyetemi karrierje során, miután 72 mérkőzésen 127 pontot szerzett. 2009-ben az év játékosa volt a helyi konferenciában, és tagja volt az NSCAA elsőszámú All-Star csapatának is. A 22 esztendős csatár nem akármekkora gólvágó hírében áll, ráadásul remek fizikai adottságai vannak, igen szép karrier előtt állhat a Rapids-ben, akár az új Casey-t is láthatjuk még benne.

Közvetlenül ez után, a 23. pozícióban a középpályás Ross LaBauex neve mellett tettük le a voksunkat. A University of Virginia egykori 21 esztendős tehetsége 72 mérkőzésen 10 gólt lőtt és 9 asszisztot jegyzett az egyetemen, és tagja volt a régió All-Star csapatának.

A draft harmadik körének összesítettbeli 40. helyén, a saját választási cédulánkkal élve, a hátvéd Chad Borak-ot húztuk ki. A 23 éves bekk a California State University színeiben az elmúlt két évben 74 mérkőzés alatt 7 pontig jutott.

Végül az 56. helyen a Bradley University 21 esztendős csatára, Chris Cutshaw akadt a horgunkra, aki az egyetemi csapata történetének egyik legjobb játékosa lett 32 góljával és 74 pontjával.

A Rapids március 28-án a Chivas USA otthonában kezdheti meg szereplését a 2010-es idényben, addig is időről időre jelentkezünk majd további bejegyzésekkel, amint történik néhány említésre méltó esemény a csapatunkkal kapcsolatban.

Újra a fedélzeten vannak a Denver Nuggets legnagyobb hiányzói és a csapat ezzel biztosan megnyerte legutóbbi két meccsét. Hétfőn a Minnesota Timberwolves ellen végig vezetve 105-94 lett a javunkra, majd a következő hazai meccsen a tavalyi döntős Orlando Magic-et vertük pazar játékunkkal 115-97re.

- Egy hiányzó még mindig van ugyanis az újonc irányító Lawson nem tudta vállalni a játékot egyik alkalommal sem a boka sérülése miatt. Joggal bizakodhatunk hogy rövidesen vissza térhet ő is mivel mindkét meccsen csak közvetlenül a kezdés előtt dőlt el hogy nem léphet pályára egyébként már az edzéseket is egyre jobb iramban végzi.

- Tehát Anthony is vissza jött. Melo bemelegítésként nem igazán szakította szét magát a T-Wolves ellen hiszen a klasszis teljesítmény nélkül is simán nyertünk és közben mellette még 5 másik denveri dobta meg a 10 pontot, csak annyit hozott amennyi kellett. 15ösünk végül 24 pontig jutott közepes formájú edzés szerű játékkal. A Magic ellen többre volt szükségünk tőle és természetesen az MVP-jelölt sztár rendesen oda tette magát. Remekül játszott 50% feletti dobó hatékonyságot ért el 27 pont, 7 lepattanó és 5 assziszt mellett. Azt hiszem ezzel a meccsel Melo formája végleg visszatért abba amiben volt az 5 mecses kihagyás előtt. 29.8as éves pont átlagával továbbra is vezeti az NBAt. Még egy kis infó a sztárról: Melo nyáron elveszi kedvesét, gyermeke édesanyját a színésznő LaLa Vazquezt.

- Billups kiválóan vezényelte a csapatot ezen a két meccsen is. A legfontosabb hogy ő is újra a fedélzeten van és a játéka a szokásos magas színvonalat súrolja. A Minnesota ellen 18 pont és 10 assziszt után dupladuplát csinált, majd az Orlandonak 24 pontot vert be, igaz közben az 5 assziszt-4 turnover már nem olyan kellemes mutató de belefér. Lawson hiányában változatlanul Carter a helyettese, aki egy jó közepes szintre képes a meccsenkénti 18-20 perc alatt amit megkap. AC a két találkozón együtt 10 gólpasszt osztott ki, viszont kosárra szinte alig dob, de legalább labda vesztésből is elég keveset produkál.

- A kezdő dobóhátvéd Afflalo nagyon magabiztos játékra képes mostanában, ezen a két meccsen is így történt. Első alkalommal 15, másodszor 13 ponttal zárt. Közben az összesített 5/11es FG és a 6/12es 3PM hatékonyság egyaránt nagyon biztatónak tekinthető, főleg ha hozzá vesszük hogy a Magic ellen mennyire fontos triplákat dobott. A védekezésben is nagyon hasznos, kell mellé azért a karmester Billups aki tudja dirigálni őt, de nagyon jól látja el a feladatát, jól védekezik a mezőnyben és a palánk alatt is hasznos mindkét meccsen egy-egy szép sapkát is kiosztott. Ez az igazi játéka amire képes, csak tartsa meg ezt a szintet. Smith nehéz eset de ez nem újdonság senkinek. A Minnesota ellen folytatta a szétszórt játékát 5/12es mezőny dobó statisztikával szerzett 12 pontot, viszont közben 6 asszisztot is jegyzett. Aztán az Orlando ellen teljesen más szellemiségben játszott, kevesebbet dobott és jóval biztosabb kézzel értékesítette a helyzeteit. Azok után hogy az azelőtti 9 meccsen 11/50es 22%os hárompontos százalékot ért el a Magic ellen négy próbálkozásából három sikeres lett. Illetve 6/9el dobott FGt ez szintén szokatlan statisztika tőle. JR talán ebben a stílusban sokkal inkább a csapat hasznára tudna lenni és az önbizalma is vissza térhetne a régi kerékvágásba.

- Áttérve a magas posztokra Martin még mindig lenyűgőző formában van, hihetetlenül élvezi a játékot és tüzeli a csapatot. A Timberwolves ellen gyengébb dobó formát fogott ki (4/14 a mezőnyből) de a 15 lepattanó kegyetlen volt Jeffersonék ellen. Ezen a meccsen tehát a DD nem lett meg, nem úgy mint legközelebb a Magic ellen amikor 11 pont és 10 lepattanó lett a mérlege. K-Mart az utóbbi 10 mérkőzés alatt nyolcszor ért el dupladuplát. Óriási vezető szerepe van a csapat lélektani hadvezére nagyon elkapta a fonalat az elmúlt néhány hétben. Nené is két erős mérkőzésen van túl, lendületesen játszva hozta a pontokat szép számmal és a Howard elleni párharcból is elég jól került ki. A brazil center mindkét meccsen 60 % feletti FG hatékonysággal zárt 13 és 14 pontra volt képes és a későbbi mérkőzésen egyetlen lepattanó hiányozott a doubledoublehoz. A szezonban 57.7 %al vágja be a mezőny gólokat ezzel top5ös a ligában. Andersen mindkét meccsen hozta a hatalmas tűzet a padról de a hazai közönség előtt ez tőle természetes. A Birdman a Minnesota elleni második félidőben hatalmasat játszva 10 ponttal 9 lepattanóval és két blokkal fejezte be a meccset. Aztán a Magic elleni összecsapáson korán gondba került a személyi hibákkal és ki is pontozódott de Howard ellen muszáj volt keménynek lenni és nagyon jól kordában tudta tartani a tavalyi blokk királyt. 18 perc alatt Chrisnek is jutott két prakker az 5 pontja mellé.

- Graham és Allen mindkét meccsen kapott a végén néhány percet. Közülük a center még pontokat is hozott közben. Petro Andersen PF problémája miatt 6 percet játszott a Magic-meccsen de ismét bemutatta hogy miért az utolsó emberek egyike a padon, a tripla kísérletét nem tudom hova tenni, viccnek olcsó volt ha komolyan gondolta akkor még rosszabb. Balkman ezen a két meccsen sem állhatott be, ahhoz képest hogy tavaly milyen sokat játszott és mennyire hasznos volt idénre rendesen kikerült a körből.

- Nem túl kedvező hír, illetve ki-ki eldöntheti, hogy Karl "mester"rel közel áll a csapat a szerződés hosszabbításhoz. Mindkét fél közösen képzeli el a jövőt így könnyen megszülethet a megegyezés az edző és a klub között. Karl bácsi jelenlegi 3 millás gázsija emelését kérné, mivel úgy gondolja hogy megérdemli hogy a liga egyik legjobban fizetett trénere legyen. (Van bőr a nagy arcán...) Egyébként 3 éves hosszabbítás forog szóban.

Aktuális program:

Hétfő, 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz
Csütörtök, 04:30 Golden State - Denver Nuggets
Péntek, 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 25-14 (39 meccs)
2. Portland TrailBlazers 24-16 (40 meccs)
3. Utah Jazz 22-19 (37 meccs)
4. Oklahoma City Thunder 21-17 (38 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 8-32 (40 meccs)

Sok meccset játszunk mostanában hazai pályán ezzel a lehetőséggel élni kellene és közben a GSW sem verhetetlen ellenfél idegenben. Egyedül a másnapi Clippers-meccs lehet húzósabb de szerintem Denverben ezt megoldhatjuk és akkor egy győzelmi sorozatot is építhetünk. Jövő hétvégén pedig a Hornets ellen egy komoly meccset játszhatunk. Kellenek a sikerek, hogy megtartsuk jelenlegi 1.5 GB előnyünket a Blazersszel szemben. GO NUGGETS!!!

Néhány hónappal ezelőtti cikkünkben már szóba került a lehetősége, hogy Denverben mérkőzéseket rendezhetnek a 2018-as vagy a 2022-es labdarúgó világbajnokság során, ugyanis városunk csarnoka tagja volt annak 27-es potenciális listának, amely az USA pályázatában szerepelhet. Nos, az elmúlt napokban a végső rostát is túlélte város, vagyis az Egyesült Álllamok végleges pályázatában is helyet kapott a denveri futballaréna.


A 2018-as és a 2022-es VB helyszínét egyaránt a 2010. december 2-i FIFA-szavazáson fogja meghatározni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség. Az Egyesült Államok mellett Ausztrália, Anglia, Oroszország, Japán, Belgium és Hollandia együtt, valamint Portugália és Spanyolország szintén közösen pályázna a 2018-as és/vagy a 2022-es világbajnokság megrendezésére, míg a későbbi tornára bejelentkezett pluszban még Indonézia, Dél-Korea és Katar is.

Városunk a parádés INVESCO Field at Mile High csarnokkal pályázhat a világbajnokság vendéglátására. A több, mint 76 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény a Denver Broncos amerikai futball csapatának és a Denver Outlaws field lacrosse egyesületének az otthona.

"Rendkívül boldogak vagyunk, hogy bekerültünk a végleges pályázati listára. Denver az ország egyik legnagyobb sportvárosa, az Invesco Field-nél jobb otthont egy világbajnokságra elképzelni sem lehetne. Várjuk a következő lépéseket, amik várnak még a szervezőbizottságra, bízunk a közös sikerünkben" - jegyezte meg Jeff Plush, a Rapids egyik igazgatója.

A rendezésre pályázó városoknak egy a FIFA által kidolgozott 21 pontból álló kritériumlistának kell megfelelniük, melyben többek között a helyi közlekedésre, piaci lefedettségre, földrajzi helyzetre, szálláslehetőségekre, sportéletre vonatkozóan szabtak meg előírásokat.

Végülis a következő 18 város egy-egy csarnoka került be az USA végleges pályázati anyagába: Atlanta, Baltimore, Boston, Dallas, Denver, Houston, Indianapolis, Kansas City, Los Angeles, Miami, Nashville, New York, Philadelphia, Phoenix, San Diego, Seattle, Tampa és Washington.

Ezek után nekünk, rajongóknak nincs mást tennünk, mint várni és bízni az USA sikerében. A 2018-as és a 2022-es világbajnokság rendezőit 2010. december 2-án hozzák nyilvánosságra, ha valamelyik tornát az Egyesült Államok megkapja, akkor biztosan Denverben is láthatunk majd VB-mérkőzéseket.

Egy héttel ezelőtti bejelentkezésünk óta négy mérkőzés alatt két győzelmet és két vereséget könyvelhetett el magának a Colorado Avalanche csapata az NHL alapszakaszában. Érdekes, hogy a denveriek a két könnyebbnek ígérkező összecsapást egyaránt nulla ponttal zárták, míg a két stabil rájátszás-helyen tanyázó együttes otthonában győzni tudtunk.

Első alkalommal a tavalyi utolsó N.Y. Islanders 3-2-re győzött le minket idehaza; majd a liga toronymagas sereghajtójához látogatva 2-1 arányban maradtunk alul a Carolina ellen; aztán másnap sikerült a javítás és szétlövéssekel 4-3-ra nyertünk Buffalo-ban; legutóbb pedig a divízió-rivális Calgary otthonában büntetőkkel 3-2-re diadalmaskodtunk.






















- Változatlanul Stastny a legeredményesebb játékos a csapatban, és az elsőszámú centerünk jelenleg 43 pontos 47 mérkőzést követően. Legutóbb a Calgary ellen 1+1-et jegyzett, s tizedik gólját szerezte a szezonban, amikor hétmeccses gólcsendjét törte meg. Továbbra is általában meggyőző formában játszik, és szállítja a csapatot, igazi karmestere a mindig nagyon veszélyes első sorunknak. A decemberben félelmetes gólgyártásba kezdő másodéves Stewart formája januárra is kitart, hiszen az elmúlt öt találkozón belül háromszor volt eredményes, és már 14 találatnál jár az évad folyamán. Mindig nagy lendülettel hajt, bátran használja ki fizikai adottságait, és ha úgy adódik, a verekedésektől sem riad vissza, bunyózott például nemrégiben a Hurricanes és a Flames ellen is, mindkétszer fölényesen nyert. Wolski kissé hullámvölgyben van mostanában, a szezon első felében meglepően kiegyensúlyozottan játszó támadó ugyanis hat meccsen át nem tudott pontot szerezni, amikor végre Calgary-ban újra jegyzett egy asszisztot. A játéka mostanában szinte csak árnyéka önmagának, lassan fel kell ébrednie, vagy a vezetőedzőnek kell valahogyan nagyobb akarásra bírnia a támadót, mert jóval több van benne, egyébiránt 39 pontnál jár összességében.

- Felkerült a második sorba a nemrégiben berobbanó újonc Yip, aki négy meccs alatti négy ponttal (2+2) folytatta a további ponttermelést, ezzel 11 mérkőzést követően nyolc pontja van, és egyre több jégidőhöz is jutott mostanában. Lendületes játéka, bátor fizikai hokija és gólérzékenysége sokat ér a csapatnak, nagy eséllyel hosszútávra is megragadhat az Avs-ben. Duchene mostanában egyedül Buffalo-ban szerzett pontokat, ahol két nagyszerű gólt lőtt, így 29 pontjával beérte az 1/1-es Tavares-t az újonc pontlista élén az NHL-ben, és a csapaton belül is az egyik legjobb pontszerzőnek számít. Folytatja hatékony játékát, rendszerint ötletesen szervezi sora akcióit, és védekezőmunkája is meggyőzőnek tekinthető. A veterán Hejduk az utóbbi négy meccsen három gólpasszt adott, a térdproblémái helyenként úgy tűnik, hogy hátráltatják, mert van, hogy kevesebbet vállal a szokásosnál, és nem igazán tud rendszeresen a tőle megszokott szinten pörögni. Tőle szintén kissé szokatlan, hogy december 26-a óta nem szerzett gólt, csak egy rakás asszisztot, így 15-15 góljával és előkészítésével jelenleg 30 pontosnak mondhatja magát.

- Az alsó két sor összetétele jelentősen egybe szokott folyni mostanában, ezért nem is igazán tennék különbséget köztük. Jöjjenek az itteni szereplők egy bekezdésbe sűrítve. Yip felkerülésével Galiardi szorult lejjebbi sorokba, de innen is képes hozni a megbízható mezőnymunkáját, kiválóan dolgozik a védekezésben, és időnként a támadásokba is bekapcsolódik, miközben változatlanul az emberhátrányos egységünk meghatározó figurája. Csakúgy, mint a szintén elsőéves O'Reilly, ő is leginkább a dolgos teljesítményével tűnik fel mostanában, rendszerint jó szerelésekkel és a korong ügyes megjátszásával véteti észre magát, és összességében is hasznos játékos, annak ellenére, hogy pontokat szintén ritkán hoz az utóbbi időben. Tucker a Hurricanes ellen bosszút állt az októberben neki súlyos agyrázkódást okozó T. Ruutu-nak, és az utóbbi hetekben újra nagy lendülettel harcol az alsó sorokban, sok ütközést és kemény fizikai csatákat tartogat rendszerint a játéka. McLeod továbbra sem igazán találja a valódi önmagát, a verekedésekben és a párharcokban még hozni tudja a formáját, de például már másfél hónapja nem ütött gólt, pedig ennél azért jobb képességei vannak, és hiába próbálta ki őt már több különböző sorban is a mester. Az alsóbb soraink igazi motorjává nőtte ki magát a mindig kőkeményen harcoló Hendricks, aki a gólokat is szerzi mostanában, eredményes volt az Islanders ellen, a buffalo-i maratoni büntetőpárbajt pedig az ő zseniális találata zárta le a javunkra. Szemmel láthatóan nagyon élvezi a lehetőséget, és hihetetlen lendülettel képes kaparni meccsről meccsre. A szintén "veterán újonc" Durno is megkapja a lehetőséget mostanában a negyedik sorban, és biztos teljesítményre képes, bár nem annyira látványos a játéka, mint Hendricks-é, de lehet rá is számítani. Tízmeccses tartalékoskodást követően a Calgary elleni kőkemény rangadóra Koci is be lett végre nevezve, és a meccs eleji verekedések során ő is vállalt egy kemény bunyót, és összesen alig három percet játszott.

- A védelemben a több héten át stabilan együtt tartott párosok a sérülések miatt újabban megbomlottak, és még nem igazán alakultak ki az új duók, de mivel a kiválások nem tekinthetők hosszútávúaknak, ezért csak átmeneti összetételekről beszélhetünk. Rendszerint Quincey kapja a legtöbb jégidőt, az utóbbi három mérkőzésen mindig 30 perc körül végzett, pontot már nem szerzett egy ideje, de sok lövést blokkol, magabiztosan védekezik, és előrefelé is sokat vállalkozik. Hannan defenzív munkája változatlanul elsőrangúnak tekinthető, az egész szezonra nagyon feljavult tavalyhoz képest, zseniálisan takarít a kapunk előterében, ahogy hol a korongot, hol az ellenfél csatárait távolítja el az útból. A védelem talán legbiztosabb pontjának számít. Cumiskey is sok lehetőséget kap, de visszatérése óta a columbusi találatot leszámítva nem szerzett több pontot, és gyakran kapunk gólt, amikor fent van, ennek ellenére kevésbé számít ő a hibásnak, rendszerint nagyon bátran használja a testét a szerény fizikai adottságai ellenére, előszeretettel blokkol, és a korongot is képes kivinni a veszélyes területekről a fantasztikus sebességének köszönhetően, de támadásban egy kicsit nagyobb hatékonyságot várnánk el tőle. Az év nagy felfedezettje, Wilson továbbra is élvezi Sacco mester bizalmát, és stabil teljesítményre képes a kékvonalon, miközben rendre 20+ perceket játszik. A Sabres ellen gólpasszt, a Hurricanes ellen bunyót jegyzett, az Islanders elleni hatalmas ütközése pedig a múlt hét legszebb megmozdulásának lett megválasztva a klub hivatalos honlapján. Liles Raleigh-ben influenza miatt nem játszott, az aktuális mérkőzések közüli másik három találkozón két asszisztot jegyzett, s 17 pontos éves szinten. Még mindig nem igazán játszik a tavalyi remek formájában, kicsit amolyan kényszeredetten próbál hajtani, hogy maradhasson az összeállításban, mivel ott lobog a kikerülés szele a feje felett, és ez nem biztos, hogy jó hatással van a teljesítményre, de igyekszik minél jobban odatenni magát. Foote a Canes ellen szenvedett boka sérülést, és a legfrissebb hírek szerint 1-2 hetet kell pihennie a csapatkapitánynak, szerencsére a komolyabb sérülés kizárható, de némi rehabilitálódásra van szüksége, hogy újra játszhasson. Utóbbi két játékos átmeneti kikerülése miatt ismét visszahívtuk a keretbe Peltier-t, aki pályára is léphetett a legutolsó három mérkőzésen, de az átlagos alig tízperces jégidők alatt nem igazán tudta megváltani eddig a világot.

- Anderson három meccset védett mostanában, közben a Canes elleni vesztes meccsen pihent. Érdekesség, hogy az Islanders és a Sabres ellen egyaránt 32/35-ös statisztikát hozott, miközben magabiztosan teljesített, de csak utóbbi meccsen tudott győzelmet szerezni az Avalanche. Cagary-ban viszont kiemelkedőt alkotott, és a meccs második felében a Flames nagy nyomását szinte egy emberként tartotta vissza, s vezette el csapatát a büntetőpárbajig számtalan bravúros védésével. Ezen a meccsen végül 44 lövést védett, ami az október 24-i detroiti 48 hárítása után a második legtöbb volt számára ebben az idényben. Budaj nem védett rosszul a Carolina elleni meccsen, amikor őt irányítottuk be a kapuba, két kapott góllal és 90 %-kal zárt, bár az egyik találatot védhette volna, de muszáj volt kapustársának pihennie egyet, és az a mérkőzés sem a szlovák portáson múlott, sokkal inkább a csapat rengeteg kihagyott helyzetén és aznapi balszerencséjén.

- Sérültek: Az elmúlt egy hónapban mindössze egy meccsen játszó Svatos-t továbbra is lágyékproblémák hátráltatják, és sérült listára került. Salei elkezdte a könnyített tréningezést, és hát sérülését kikúrálva reményei szerint február elején visszatérhet. Clark állát a múlt héten kellett megoperálni egy kisebb orvosi beavatkozással, nem súlyos a sérülése, és bizonyára a jövő héten már vissza is jöhet. Ahogyan korábban említettem, Foote-ra 1-2 hét pihenő vár a boka sérülése következtében. Hosszútávon sérült a november végén keresztszalag-szakadást szenvedő Jones, aki esetében legfeljebben abban reménykedhetünk, hogy a szezon hajrájában láthatjuk még őt.



















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Calgary Flames 26-14-6, 58 pont (46 meccs)
2. Colorado Avalanche 26-15-6, 58 pont (47 meccs)
3. Vancouver Canucks 27-17-2, 56 pont (46 meccs)
4. Minnesota Wild 23-20-3, 49 pont (46 meccs)
5. Edmonton Oilers 16-24-5, 37 pont (45 meccs)

Nagyon szoros lett a divíziónk állása, és az utóbbi hetek tendenciáját elnézve kérdéses, hogy meddig tudjuk még tartani a lépést a Flames-Canucks párossal, akik előzetesen is jóval esélyesebbek voltak a mieinknél. Eköben a Wild is komolyan megkezdte a felzárkózást, míg az Avs a néhány váratlan veresége következtében kissé megrekedt a jelenlegi helyén, abban még bízhatunk, hogy a most következő ötmeccses hazai sorozat alkalmával tudunk némileg javítani. Ezalatt a széria alatt sorrendben a következő ellenfeleket látjuk vendégül szűk két hét alatt: New Jersey, Edmonton, Nashville, Dallas, Minnesota. Mindenesetre egyre inkább úgy tűnik, hogy a tökéletes első félév után szép lassan kezdünk egyre hátrébb csúszni, ami egyáltalán nem probléma, és az ég világon senki nem is tehet szemrehányást ezért a csapatnak.

A múlt hétvégén vette kezdetét az NLL 2010-es szezonja, s vasárnapra virradóra a denveri Colorado Mammoth gárdája is pályára lépett, a fiatalos csapatunk új idénybeli első mérkőzése azonban nem sikerült túl szépen, ugyanis 17-8-as vereséget szenvedtünk Everett-ben, a Washington Stealth otthonában.

Az offszezonban székhely-váltáson és a játékoskeretében is változásokon áteső Stealth sokkal összeszedettebb és pontosabb akciókkal kezdte a mérkőzést, ennek eredményeképpen az első negyed után 3-0-ra vezettek Zywicki duplájának, valamint Rabil emberhátrányos góljának köszönhetően.
A rövid szünet után az újonc Richardson verekedése pörgette fel a csapatunkat egy kicsit, és 47 másodperc alatt két gólt vágtunk, a szezon első Mammoth-találatát Shewchuk jegyezte, és az újonc I. Gajic szintén beköszönt. (2-3) Úgy tűnt, hogy sikerülhet visszajönnünk még a mérkőzésbe, ám kisvártatva rövid időn belül Zywicki újabb két beköszönésével már megint 5-2-re mentek el a házigazdák. A második negyed felénél ráadásul egy lövés nagyon csúnyán arcon csapta Palidwor kapust, a labda bejutott a sisakja alá, és komolynak látszó sérülést okozott. Azonnal cserélnünk kellett, a kapuba Leyshon állt, Palidwort pedig kórházba szállították. A 26. percben egy látványos Shewchuk-találattal lopóztunk közelebb, de Johnson fél perccel később válaszolt, és kialakította a félidei 6-3-as álást.
A második félidőre mintha ki sem jöttek volna a mieink, és alig két percen belül sorrendben Rabil, Duch, Martin és Ratcliff révén négyszer is mattolták a meglepett Leyshont, miközben a mieinknek egy I. Gajic villanással sikerült valamelyest szépíteniük. (4-10) A negyed feléhez közeledve megfékeztük végre a Stealth rohamait, és Shewchuk harmadik góljával próbáltuk menteni a menthetőt, de a házigazdák Beers és Morgan révén gondoskodtak róla, hogy a harmadik játékrész végére lefutott legyen a mérkőzés, s már 5-12 volt az állás. Több sem kellett a denverieknek, csalódottságukat fizikai párharcokban vezették le, a végleges kiállítást kapó Conway és Veltman egyaránt fölényesen nyerte meg egymással párhuzamosan zajló verekedését.
Teljesen szétestek a mieink, és ha nem lett volna még elég, a folytatásban villámgyorsan két SHG-val tovább forgatták meg a hazaiak a kést a sebzett Mammutban, amikor Bloom és Grimmes találtak be, rövidesen pedig Ratcliff megint eredményes volt, kialakítva a tízgólos különbséget. (5-15) Viszont fél percen belül kétszer is eredményesek tudtunk lenni, amikor előbb Shewchuk beverte napi negyedik gólját, majd Culp lőtt ziccergólt. A negyed 9. percében I. Gajic bonyolított le egy kemény verekedést, ami után szintén végleges kiállítást kapott, majd kisvártatva Morgan is végre hajtotta ugyanezt. A játék folyt továbbra is, bár kezdett egyre mellékesebbé vállni, amikor öt perccel a vége előtt a washingtoni Morgan megszerezte önmaga második, csapata 16. találatát. Az újonc Smith ügyes akciója révén még szépíteni tudtunk, de az utolsó szó Zywicki révén a Stealth-é lett, majd heves reklamálásáért A. Gajic is felgyezhetett egy misconduct-ot.

- Negatívumok:
- Az elsőszámú kapus jelölt Andrew Leyshon 23/36-os mutatója egészen csapnivaló statisztika, az sem lehet mentség, hogy nem készült bevetésre, és sérülés miatt kellett beállnia, 63.8 %-os védési hatékonysága nagyon gyenge.
- A tavalyi év legeredményesebb denveri játékosa, Brian Langtry 11 lövésből egyetlen gólt sem tudott lőni, mindössze két assziszttal zárt.
- A komoly reményekkel érkező, és a felkészülési meccseken is remekül szereplő Cory Conway produkciója is csalódást keltő volt, nem mozgott valami jól irányítóként, és csupán egy gólpassz jutott neki.
- 53 kapura lövésből 8 gólt szereztünk, kísérleteinknek alig a 15 %-ából született találat, borzalmasan rossz statisztika, McMahon ígéreteivel ellentétben az offense még mindig nem igazán működik.
- A védelmünk sem teljesített sokkal jobban, többször is nagyon könnyű gólt engedélyeztek az ellenfélnek, és kiszolgáltatott helyzetbe hozták a kapust a folyamatos kapu előtti gyámoltalanságaikkal.
- 72 perc kiállítást szedtünk össze, beleértve a négy ötperces bunyóért járó büntetést, és a három tízperces végleges kiszórást. Az első fordulóban messze az egész ligában a Mammoth-lacrosse-osok kapták a legtöbb percet.
- A 23 fős keretből a hátvéd Steve Forsythe, az újonc Matt Wilson, a középpályás Nenad Gajic, az elsőéves Shaun Dhaliwal és a gólerős Jed Prossner nem kapott lehetőséget ezen a mérkőzésen.

+ Pozitívumok:
- Az 1/2-esként kihúzott, és a Rochester-től Prout-ért cserébe megszerzett újonc Ilija Gajic rögtön bizonyította rátermettségét, két gólt szerzett és egy asszisztja is volt, tíz lövésből, végig nagyon robbanékonyan játszott, és egy szépségdíjas szabályos gólt is elvettek tőle.
- Ifjabbik fivére, Alex Gajic is remekül játszott, végül két gólpasszal és nyolc labdaszerzéssel zárt, a testvérpár ügyes játéka kifejezetten kellemes meglepetés volt az igen csúfos mérkőzésen.
- A többi újonc közül Brad Richardson és az 1+1-ező középpályás Cliff Smith is több szép megmozdulást csinált a mérkőzésen, valamint Ryan McFadyen számára is ez volt a debütáló meccse az NLL-ben.
- Parádésan kezdte az idényt Jamie Shewchuk, és a reményeink szerint a karrierje legnagyobb idénye előtt álló csatár öt pontot (4+1) szórt a rajton a Stealth-nek, rendkívül gólerős formában van, de tudjuk, hogy Prout után rá hárulhat a gólszállítás feladata.
- A veterán Chad Culp ügyes találattal mutatkozott be a Mammoth-ban, és a csapaton belüli legtöbb, kilenc szerzett labdával zárt.
- Curtis Palidwor kapus jó formában kezdte a mérkőzést, és 21 perc alatt 15/19-es hatékonyságnál tartott sérüléséig. Úgy néz ki, hogy az egészsége rendben van, és hétfőn hazautazhatott a kórházból, de egyelőre nem tudjuk, hogy a következő fordulóban vajon számíthatunk-e rá.
- A csapat küzdését, és a fizikai hadviselését azért másfelől mindenképpen dícséret is illeti, ha már a játékban nem sikerült ellenfelünk fölé nőni, legalább az ökölcsatákban többen is kihozták magukból a maximumot.

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 1-0
2. Calgary Roughnecks 1-0
3. Edmonton Rush 0-0
4. Minnesota Swarm 0-1
5. Colorado Mammoth 0-1

Az egész ligában csak a Boston kapott a mieinknél nagyobb verést, így utolsók vagyunk a csoportunkban. Legközelebb vasárnap, hajnali 3:00-tól kerülhet sor a hazai szezonnyitóra az első fordulóban szabadnapos Edmonton Rush ellen, akik az előző este még Washington államban fognak fellépni. Reméljük a Pepsi Center hatalmas lacrosse-fanatikusai előtt sikerül javítani a szerényen sikerült rajtot.

A mai naptól kezdődő sporthét az utóbbi időben megszokottnál némileg szűkösebb programot tartogat számunkra, mivel a jelenleg zajló bajnokságában játszó három csapatunk mindössze hat mérkőzést fog lebonyolítani ezen a héten, viszont ebből öt találkozót egyaránt a Pepsi Centerben rendezhetnek meg. Az Avalanche-nek csupán kétszer kell pályára lépnie, a Nuggets számára most három hazai rangadó következik, és hétvégén sor kerülhet a Mammoth hazai szezonnyitójára is az NLL-ben. Bár kicsit csendesebb hét lesz, azért szurkoljunk bátran kedvenceinkért, és tekintsük át a pontos programot időrendi sorrendben:

- Kedd, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves (NBA)
- Kedd, 04:00 : Calgary Flames - Colorado Avalanche (NHL)
Rögtön a játékhét elején, hétfőről keddre virradóra következik az egyetlen olyan alkalom, amikor két csapatunk egymással egyidőben fog játszani. Ezen az éjszakán ugyanis hajnali 3-tól a Nuggets a Timberwolves-t látja vendégül, míg 4-től, vagyis nagyjából a kosármeccs második negyedének hajrájától, pedig az Avalanche lép pályára a Flames otthonában. Két nem akármekkora divízió rangadóról van szó, kosárlabdázóink idén egyszer már kellemetlen vereséget szenvedtek a Minnesota-tól idehaza, amikor a hosszú denveri veretlenségi szériánk szakadt meg, még egyszer ekkora blamát nem követhetünk el. Duchene-ék ebben az évadban háromból háromszor verték már meg a Calgary-t, óriási bravúr lenne, ha negyedszer is sikerülne borsot törnünk a papíron nálunk sokkal erősebb rivális orra alá, akik bizonyára ezúttal már mindenképpen le akarnak győzni minket.

- Csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Orlando Magic (NBA)
Egy nap pihenő után csütörtökre virradóra egy igazi NBA-csemegére kerül sor, amikor Nyugat egyik legjobbja Kelet egyik legjobbjával játszik, és a tavalyi nagydöntős Orlando Magic gárdája futhat ki a Pepsi Center parkettájára. Óriási összecsapásra van kilátás, a denveri publikum valósággal zabálja a sztárcsapatok vendégjátékát, a hétköznapi időpont ellenére bizonyára ez most sem lesz másképpen, és hatalmas hangulat fogadhatja a csapatokat.





















- Szombat, 21:00 : Colorado Avalanche - New Jersey Devils (NHL)
Majdnem két nappal később, szombaton az esti órákban "emberi időpontban" játszhat az Avalanche, az idei alapszakaszban negyedik, egyben utolsó alkalommal, érdemes lesz tehát kihasználnia a lehetőséget az Avs-szimpatizánsoknak, és minden egyes Denver-szurkolónak, mivel a keleti konferencia éllovasával mérkőzhetnek meg a Lavinások. A hasonló stílusú ellenfelekkel rendre izgalmas, látványos mérkőzéseket szoktunk vívni, remélhetőleg ezúttal a délutáni időpont miatt sem lesznek túl álmosak a csapatok, és egy remek összecsapással örvendeztetik meg a rajongókat.

- Vasárnap, 03:00 : Colorado Mammoth - Edmonton Rush (NLL)
Az Avs-meccs után néhány óra szünet következhet, amíg mi itthon a szombat estét egy kis regenerálódással vagy talán egy rövid kocsmalátogatással vészeljük át, addig a Pepsi Center küzdőterét jégpályából lacrossepályává varázsolják, hiszen hajnali 3-tól a Mammoth lejátssza 2010-es szezonbeli első hazai mérkőzését. A félelmetes hangulat garantált, a denveriek megőrülnek a csapatért, és hetekkel ezelőtt elkelt minden jegy a mérkőzésre, igazi őrület várható, reméljük Langtry-ék is tesznek majd róla, hogy még feledhetetlenebb legyen az éjszaka. A mérkőzés külön érdekessége, hogy a hosszú éveken át a mieinket erősítő Gavin Prout-nak ez lesz az első mérkőzése új csapatában, éppen Denverben a Mammoth ellen.

- Hétfő, 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz (NBA)
Végezetül a Nuggets újabb hazai, divízión belüli mérkőzése foglalhatja keretbe a hetet, amikor jövő hétfőre virradóra az idén már kétszer legyőzött Utah Jazz-t fogadjuk. A területi rivális ugyan egyelőre csupán a rájátszásért küzd, soha nem szabad leírni őket, a két csapat mindig ki-ki mérkőzéseket vív egymással, és alighanem most is egy nagyon izgalmas ütközet elé nézhetünk.

A kommentek közé várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Ezen a héten három meccset játszott le a Denver Nuggets csapata az NBAben, és a denveri kosarasok három nagyon izgalmas mérkőzésen vannak túl. Mindegyik egy vagy két pont különbséggel dőlt el, szerencsére kétszer a mi javunkra. Azaz két győzelem és egy vereség lett a mérlegünk. Kezdésnek itthon 123-122re vertük a Golden State Warriorst egy nagyon izgalmas meccsen, aztán pénteken a keleti sztár csapat Cleveland Cavaliers ellen 99-97re győztünk, utoljára pedig vasárnap hajnalban a Sacramento Kings ellen csak a hajrában buktunk el és lett 100-102es vereség a vége.

- A sérülések továbbra sem kerülik el a csapatot. A legnagyobb hiányzó Anthony mostanában mert egyik meccsen sem játszhatott a héten és az utolsó 5 meccset nélküle játszottuk le. Melo térde javulóban van és hétfőn a Minnesota ellen már szeretne vissza jönni. Hír még vele kapcsolatban, hogy a legfrissebb állás szerint is simán vezeti az All-Star szavazást a nyugati csatárok között.




















- Az irányitók között szerencsésen váltották egymást a sérülések. Lawson a GSW ellen újra parádésan játszott, 21 pontnál és 8 asszisztnál járt 3/5ös tripla dobásasl amikor öt perccel a meccs vége előtt megsérült a bokája és nem tudott tovább játszani. Sajnos a következő mérkőzéseken sem tudta vállalni a játékot. Érdekesség hogy az utolsó 3 meccséről 22.3 pontot, 8.6 asszisztot átlagolt meccsenkénti elosztásban 34 perceket játszva közben 64%os FG%. Kezd nagyon bele jönni a játékba a kölyök, bízunk benne hogy a mostani sérülése nem fogja vissza venni a formáját és hamarosan csatlakozhat. Billups a Cavs elleni hazai rangadóra térhetett vissza ágyék sérüléséből. A klasszis PG az azelőtti 9 meccs alatt egyetlen félidőre tudta vállalni a játékot közben a csapat 3-6os mérleget hozott távollétében. Mr. Big Shot pedig a szokásos módján vezette a csapatot, 23 pontjával a legjobb pontszerzőnk lett a meccsen és 5 asszisztot is adott. Nagy szerepe volt benne, hogy a fantasztikus publikum előtt legyőztük Jameséket. Másnap Sacramentoban 5 hármast bevágva ért el 27 pontot, az utolsó pillanatokig nagy harcban tartotta a csapatot a győzelemért de a Kings ellen ő is kevés volt. De a legfontosabb hogy újra itt van és újra egészséges. Carter mind három alkalommal csere irányitót játszott, és amíg a no1 a helyén volt addig biztosan tartotta az eredményt a csapat az irányításával. Nem vállal sokat de pont jó mert így keveset is hibázik, a három meccs alatti 8-1es assziszt-turnover mutatója önmagáért beszélt, közben néhány triplát is képes volt bedobni. Szürke vízhordónak tökéletes a veterán ilyenkor amikor sérülések vannak, hiába támadják őt sokan.

- A shooting guardok még mindig nem tökéletesek, úgy érzem mind a ketten jobb és főként kiegyensúlyozottabb játékra lehetnének képesek. Afflalo sorrendben 10, 12, 5 pontokat hozott ezen a három mérkőzésen. A GSW és a CLE ellen együtt 3/7es tripla mutató, viszont a Kings elleni 5 pont elég vérszegény főleg hogy abból hármat büntetőből dobott. Közben azért a védekezése még mindig nagyon erős, a Cavs elleni négy steal külön dicséretes viszont a személyi hibákat is nagyon gyűjtötte, támadásban még egy picit többet mutathatna. Smith a karácsonyi 41 pontos őrülete óta nem igazán találja a jobb formáját, de ebből a három meccsből kétszer megdobta a 20 pontot. A Warriors ellen kulcs szereplő volt, amikor az utolsó másodpercben az ő sikeres büntetőivel fordítottuk meg az eredményt, egyébként 21 pontig jutott aznap 8/20as mezőny dobó arány mellett. A Cavs ellen gyengébb napot fogott ki 11 pont (3/10 FG) és 5 turnover. Aztán a Kingsnek megint a jobbik arcát mutatta, de a 8/21es mezöny százalék csapnivaló viszont bevágott 20 pontot 4 turnover és 3 steal mellett. Nagyon hullámzó a játéka és minden labdát eldobál abból csak néha esik be valami, mindig is egy ilyen játékos volt, de meggyőződésem hogy tavaly ennél sokkal hasznosabb volt. Mindenesetre Karl mester bízik benne és több technikai büntető elvégézéséhez is őt küldte oda mostanában hogy minél jobban érezze a bizalmát és ki jöjjön lassan a hullámvölgyböl. Reméljük sikerül neki mert nagyon várunk az igazi JR játékára.

- Hármas poszton ezeken a meccseken is a Melot helyettesitő Graham volt a kezdő. A Warriors elleni találkozón nagy nagy idény csúcsot vert a 20 ponttal ami mellé még 8 reboundot is letépett. Nagyon jó meccse volt kiegyensúlyozott védekezés, biztos kezű dobások. Először mutatta meg nálunk hogy mit tud. Ennek örömére a nem garantált szerződését meghosszabítottuk az év végéig, péntek volt erre a határidő a ligában. A Cleveland ellen inkább a védekezésben dominált és csak 3 pontot dobott. Az utolsó meccsen a jó kezdés után gondba került a személyikkel így hamar megállt 11 pontnál. Azért elég hasznos, és Anthony hiányában szolíd teljesítményre képes.

- Martin még mindig egyszerűen őrült. Vadállat formában játszotta le ezt a három meccset és mindegyiken dupladuplát jegyzett. A Warriors elleni 27 pont óriási szezonbeli egyéni csúcs nála és még 13 lepattanója volt (7 off, 6 def) 60 % feletti mezőny dobó mutatóval. Ezen a meccsen nem játszott Anthony és Billups sem ő pedig igazi vezérként a vállára vette a csapatot. A Clevelandnek 19 pontot szórt (17et az elsö félidőben, a maradék 2t az utolsó fél percben) és 12 lepattanó valamint 4 assziszt még. Az idegenbeli meccsen megint nagyon oda tette magát és 20 pont, 10 lepattanó, 5 assziszt és 2 blokk lett a mérlege. Az utolsó 8 meccsen belüli 7 doubledouble kegyetlen, az egy kivétel közben a Sixers elleni meccs amikor egy lepattanó hiányzott. A rutinos erőcsatár hatalmas formában játszik az utóbbi hetekben már-már pályafutása legszebb időszakát idézve. Andersen a múlt hétvégén szenvedett boka sérülést és a Golden State ellen nem játszott. Viszont kemény edzéseinek hála az előzetes egy hét kihagyásnál jóval előbb már a Cavs ellen visszatért, ahol rögtön 8pts-6reb teljesítményel segitette a csapatot. A Kings ellen még nagyobb formában pörgött négy blokkolást hajtott végre pontjai, lepattanói szintén volt néhány. Védekezésben óriásit játszott és K-Marttal ketten nagyon komoly párost alkotnak a paint defenseben.

- Centerben Nené az elmúlt heti remek formája (23.6 pont, 9.3 lepattanó átlagban azon a 3 meccsen) után megint egy kicsit vissza esett. Először meglepően sok dobást hibázva mindössze 9 pontot jegyzett az oaklandiek ellen 12 rebound mellé. Igaz ezen a meccsen a Golden State ellen megsérült neki is a bokája de folytatni tudta játékot, azt nem tudjuk hogy mennyire zavarta őt. A Cavs ellen nagyot játszott Shaq ellen és 20 pontot szedett össze bár lepattanóból kevesebb jutott neki. Végül a Kings ellen az első öt percben beszedett 8 ponthoz többet nem tudott tenni később és 6 lepattanó volt még ezen kívül. Nem tudni miért ennyire hullámzó a teljesitménye de idén végig hol brutális, hol szürke, tavaly ennél sokkal biztosabb játékot tudott hozni. A GSW meccsen Andersen hiányában Allennek is jutott 22 játék perc ahol igazán biztosan játszva 6 pontot és 5 lepattanót ért el közben egyetlen dobást hibázott.

- Balkman és Petro még ennyi sérülés mellett sem tudott lehetőséghez jutni és mindketten cserék voltak mind három meccsen.

- További információ még hogy folytatódnak az egyezkedések Coach Karl új szerződéséről, de úgy néz ki nem lesz olyan egyszerű a megállapodás és a jelek szerint a New Jersey is szívesen vinné őt.























Jövő heti program:

Kedd, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Orlando Magic
Jövő hétfő, 03:00 Denver Nuggets - Utah Jazz

Jön három hazai meccs a következő hétre. A T'wolves egyszer már csúnyán meglepett minket ez nem fordulhat elő újra. Aztán a Magic ellen egy óriási meccset vívhatunk, az ilyen hazai rangadókra mindig nagyon felpörög a csapat, reméljük ez is legalább egy jó mérkőzés lesz. Vasárnap pedig a Jazz érkezik a Pepsibe, őket idén már oda-vissza vertük egyszer itthon és egyszer idegenben, de mindig nehéz ellenük és nem lehet könnyen venni őket. Feljebb kell zárkoznunk és mostmár a sérültek visszatérése után győzelmekre van szükség. Azt hiszem nem várok sokat ha minimum 2-1es mérleget kérek a csapattól erre a hétre.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 23-14 (37 meccs)
2. Portland TrailBlazers 23-15 (38 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 20-16 (36 meccs)
4. Utah Jazz 20-17 (37 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 8-30 (38 meccs)

Egy hajszállal még mindig a Blazers előtt vagyunk, de nagyon itt vannak ezért is kellenek sikerek. A Thunder még mindig a Jazz előtt táncol ami jelenleg az utolsó playoff helyet éri számukra. A főcsoportban harmadikok vagyunk 5.5 GBvel a Lakers és 2vel a Mavs mögött. Bele kell húzni, legyünk egészségesek és kezdjük meg az elhullajtott győzelmek vissza szedegetését. GO NUGGETS!!!

Miután az elmúlt hétvégén befejeződött a Denver Broncos szereplése a 2009-es NFL-szezonban az alapszakasz végén, néhány nappal a finist követő sokk kiheverése után blogunk Broncos-szerkesztői összeültek, hogy visszaemlékezzenek a magunk mögött hagyott évadra, és előretekintsenek a következő esztendőre. Tehát kérdésekre válaszoltunk, melyek talán a legfontosabb kérdőjelek a jelenlegi helyzetben, legalábbis ezzel egy igencsak átfogó képet tudunk róla adni, hogy mi hogyan láttuk a történteket, és mit várunk az elkövetkezendő időszak eseményeitől.



















- Mi a véleményed a csapat szezonjáról? Milyen fő tapasztalatokat tudtál leszűrni ebből az évből?

haromt válasza: Fő tapasztalat? Broncos szurkolónak lenni nem menő  :P

Filip válasza: Év elején 8-8-at tippeltem, amivel talán az egész világon a legoptimistább Broncos-drukkerek közé tartoztam. Nos, végül ez lett az eredmény, bár korántsem olyan eredmények születtek, amiket előre vártam volna. Tanúságos szezon volt, átmeneti évként számoltunk előre is ezzel a szezonnal, hiszen ez az új edző által felépítés alatt álló új rendszer bevezető éve volt. Annak szerintem tökéletes volt, de nagy hiba, hogy 6-0 után nem tudtunk playoff-ba jutni, akármennyire is nem vagyunk olyan világverőek, akkor is elfogadhatatlan volt a bye week utáni produkció, amikor már a schedule sem volt olyan brutális, szinte csak a babérokat kellett volna learatni. Ennek ellenére szerintem sokat lehet tanulni a saját hibáinkból, közben van is mire alapozni, és ha az offszezonban nem bénázunk el nagyon valamit, akkor jövőre még jobbak lehetünk.

StormST válasza: Ha nyáron valaki azt mondja, hogy 8-8 lesz, akkor szó nélkül aláírtam volna. Ebből a szempontból tehát pozitívnak tartom a képet, mivel az előszezon gondjai után sikerült egy NFL szinten jó, bár nem nagyon jó, csapatot összerakni. 6-0 után legrosszabb rémálmomban se gondoltam volna, hogy ez lesz. Ebből a szempontból viszont negatív a kép, mert sokkal több volt ebben a csapatban ennél. Sajnos a végére elfogyott a lendület, csökkent a kreativitás. Mindenképpen fontos megjegyezni azonban, hogy újra van egy jó védelmünk, amitől liga-szerte félnek. A támadókat kell újra a tavalyi szintre hozni valahogy és akkor a csapat hamar régi fényében tündökölhet.

TomiTanguay válasza: Ez volt az elsö igazi szezon, amikor követtem a csapatot. És tetszett, szóval fő tapasztalat: nézz Broncos meccset. :) 6-0 után nem kellett volna igy elszúrni, addig csodálatos volt a szezon utána elég gyötrelmesre sikeredett a befejezés. Talán jövőre nem csesszük el ennyire a hajrát és ott leszünk.

- Mi lehetett a visszaesés oka az első 6 meccs után, és miért csak 2-8-as mérleggel tudtuk le a bye-week utáni időszakot?

haromt: Elkényelmesedett és fantáziatlanná vált az edzői stáb és sokat hibáztak. Játékosokat nem ostoroznék.

Filip: Fejben nagyon elfáradtunk, nem tudtunk már úgy felkészülni a meccsekre, mint az első hetekben, ahol nagyon profi módon voltunk ott a meccseken. Illetve a szezon második felében több szerencsétlen sérülés és egyéb külső balszerencse is hátráltatott minket, ez is belejátszott a csúfos finisbe.

StormST: Ahogy fent írtam, elfogyott a lendület, csökkent a kreativitás, főleg támadásban. A védelem nagyjából azonos szinten teljesített egész szezonban egy-két megingástól eltekintve, de én rájuk nem panaszkodom, főleg az előjelek alapján (3 kezdő, Champ, Doom, DJ, maradt a tavalyi kezdőből). Nagyon rosszkor jött Orton sérülése, egy simán nyerhető meccset vesztettünk el miatta és egy csoport rangadó is elment rajta, valamint utána is érződött rajta, hogy óvatosabban mozgott. Harris-t Polumbus nem tudta maradéktalanul pótolni, sokszor jöttek a védők az ő oldaláról. Csak halkan jegyezném meg, hogy 2-3 meccsen is volt több kétséges bírói ítélet és bár egyik meccset se lehet egy-az-egyben a zebrákra kenni, de sajnos többször is belenyúltak olyan meccsekbe, amiket a végén szorosan elvesztettünk. 

TomiTanguay: Ugy emlékszem, hogy a sérülések akkor kezdek egyre jobban beütni. Párszor ráadásul elég bal szerencsésen kaptunk ki, pl amikor Orton vagy Buckhalter megsérült meccs közben és nyilván a végén a Marshall balhé sem volt a hasznunkra.

- Kik voltak a Broncos legjobb játékosai idén?

haromt: Dumervil, Marshall, Orton, DJ Williams, Prater, Bruton

Filip: A támadók közül Orton, Marshall, Moreno; a védelemből Dumervil, Dawkins, Williams; a speciális egységből Prater, Bruton és Larsen.

StormST: A védelemből Doom-ot mindenképpen kiemelném, nem tudom a statisztikát, de szerintem nem sokszor nyerte Broncos játékos a sack-versenyt. DJ és Dawkins is erő felett teljesített és én még Champ-et is odatenném. A támadóknál Orton többet hozott, mint amit vártam tőle. Marshall rossz előjelek után csodás szezont csinált egy ronda befejezéssel. Moreno (bár épp most kapott csupán 1 szavazatot a Rookie of the Year szavazáson) szerintem beváltotta a hozzá fűzött remények nagy részét. Clady megkapta a Pro Bowl helyet, bár egy hajszállal gyengébb volt, mint tavaly, de így a liga egyik legjobbja a posztján, ő is érdemel egy helyet a legjobbak között.

TomiTanguay: Moreno, Marshall, Dawkins, Dumervil

- Kik voltak a leginkább alulteljesítő játékosaink a szezonban?

haromt: Graham, Hamilton, Wiegmann, Royal

Filip: Royaltól mindenképpen többet vártam volna, és az offensive line is gyengébb volt a megszokottnál, közülük főleg Hamiltonnak nem ment. A védelemből leginkább a DL-nek voltak gyenge pillanatai, és Woodyard passz védekezése volt nagyon homályos. És engem a két punter sem kifejezetten nyűgözött le.

StormST: Most a támadókkal kezdeném. Royal, Stokley és Sheffler sajnos elkapásban nagyon alul-teljesített, de ez a séma-váltás miatt is volt, Royal pedig visszahordásban azért nagyon jó volt. Sajnos Hamilton nem passzol abba, ahogy JMD az OL-t játszatja, ki is került a kezdőből. A védőknél nálam csak Woodyard neve ugrik be, valamint egyelőre Alphonso Smith se érdemelte ki a rá költött pick-et.

TomiTanguay: Nem tudom ennyire nem láttam át a dolgokat. Szinte mindenkinek voltak gyengébb meccseik, föleg a támadóknak a szezon második felében.

- Ki volt az év legjobb újonca nálunk?

haromt: Nehéz kérdés. Senki nem volt igazán kiemelkedő. Offenseben csak Moreno játszott így ott ő, védelemben-spec teamben nálam Bruton

Filip: Moreno-nak sikerült a legjobban a bemutatkozó éve, de az én várakozásaimat némileg alul múlta. Smith és Ayers számára kicsit nehezebbnek tűnt a beilleszkedés az NFL-be, de jó úton vannak mindketten.

StormST: Mindenképpen Moreno szerintem. Ayers se rossz, de neki kell még egy év, hogy kijöjjön belőle, amit tud, de ez nem meglepő egy olyan hibrid posztú játékosnál, mint amilyen ő is.

TomiTanguay: Hát, Moreno... szerintem az egész ligában. :D

- Melyik volt számodra a szezon legemlékezetesebb momentuma?

haromt: Holliday sack-fumble ja Riversen a Chargers ellen idegenben

Filip: Stokley Bengals elleni elkapása volt a legnagyobb, de nagyon tetszett még Moreno első TD-je, Doom néhány sackje, vagy az egész San diegoi meccsünk. No és persze a retro mezeink. :P

StormST: Bár az még az első meccsen volt, de mindenképpen a Holy Stokley! :)

TomiTanguay: Marshall rekordja




















- Milyen legfőbb változások várhatóak a csapat összetételében az offszezonban?

haromt: Az megvan, hogy én mit változtatnék, de vsz JMD nem azt fogja tenni :)

Filip: Akkora jövés-menés bizonyára nem lesz, mint tavaly volt, de gondolom JMD meg fogja próbálni még inkább ütőképessebbé tenni a csapatot a saját szellemében, vagyis inkább a csapategységet fogja előtérbe helyezni. Ennek megfelelően nem lepődnék meg, ha Marshall és Scheffler is távozna például, így a helyükre várhatóak új emberek. Ezen kívül az OL-ben is erősítésre számítok, és valószínű, hogy a secondary-be sem ártana még egy-két fiatalosabb játékos a veteránok közé. Valamint egy legalább CFL-szintű punter érkezését is tudnám respektálni - Colquitt-et a csapatba. :P

StormST: Változni fog a DL, ez biztos. A WR sorban is lehet változás, de az se elképzelhetetlen, hogy a Marshall-Royal-Stokley-Gaffney négyes megmarad, elvégre mindnek van még jövő évre szerződése, pontosabban Marshall RFA lesz, azaz bármilyen rá tett szerződésajánlatot megadhatunk és akkor nálunk marad (ellenkező esetben valószínűleg egy 1. és egy 3. körös pick jön majd érte cserébe). A TE poszt valszeg teljesen átalakul, Sheffler a kevés lehetőség, Graham pedig a nagy fizuja miatt távozhat.

TomiTanguay: Erre a válaszra sem én vagyok a megfelelö személy. :)

- Leginkább milyen posztra draftolnál az első körben?

haromt: Nose tackle vagy Offensive Guard.

Filip: Feltradelnék Stafford-ért, Marshallt muszáj értékre váltani, ha már ennyire kifelé áll a szénája. Ha nem tesszük meg, akkor a jelenlegi pickből leginkább a védelmet erősíteném valamelyik DL-posztra.

StormST: NT vagy DE, esetleg OLB. Sajnos nincs igazán jó QB a drafton, aki még a 9-dik pick-nél bent lehet, meg ha Orton aláír, akkor nem is az a poszt lesz a legégetőbb.

TomiTanguay: Ehhez sem igazán értek. Jó helyen leszünk szóval a lehető legjobbat kéne választani szinte poszttól függetlenül, egy jó elkapót eltudnék képzelni akkor ha Marshallt elengedjük.

- Leváltanád-e most Josh McDaniels-t?

haromt: Még egyszer nem rúgunk ki edzőt 8-8as mérleggel. Főleg 1 év után nem.

Filip: Voltak hibái, elsősorban az évad második felében, de szerintem összességében hatékony újonc szezonja volt, és hagynunk kéne kibontakozni őt, én bízom benne.

StormST: Én igazából nem, csak egy kicsit változtatnék a rendszeren. Az előző éra végén úgy ment a playcalling, hogy Shanny helyett Bates hívta a play-t, amit az öreg is hallott és megvétózhatta. Egy ilyen rendszer egy új, jó OC-vel szerintem jobb lenne. Ha rendezni tudja Marshall-al a vitás ügyeit és okosan dolgozik az offseason-ben, akkor akármit kihozhat ebből a csapatból és a 8-8 nem ok arra, hogy ne kaphasson még egy esélyt.

TomiTanguay: Nem. Szerintem jóarc.

- Mi lesz Brandon Marshall sorsa?

haromt: Saját valóságshowt kap a CBS-en McDanielsszel.

Filip: Szerintem menni fog, és jól megszedhetjük magunkat belőle a draftra. De AFC-be el ne engedjük, akkor inkább adjuk meg neki a szerződést.

StormST: Ha van egy kis esze, akkor marad, de sajnos nála az ész az néha elmegy otthonról... :P

TomiTanguay: Remélem hogy itt marad, mert nagyon nagy klasszis attól függetlenül hogy hülye.

- Ki nyeri idén a Super Bowlt?

haromt: Dallas Cowboys

Filip: Arizona Cardinals

StormST: Én Vikings-Colts döntőt tippelek Colts győzelemmel...

TomiTanguay: Indianapolis

Eljött a várva várt nap, pénteken megkezdődik az NLL 2010-es idénye, vasárnapra virradóra pedig a népszerű Colorado Mammoth csapata is bemutatkozhat az új szezonban. A bajnokság megkezdése előtti utolsó beharangozó írásomban még egyszer áttekinthetjük a Mammoth offszezonbeli eseményeit, és az idényre vonatkozó kilátásait, valamint egy kicsit ligaszerte is szétnézünk, és felhívnám a figyelmet a magyar NLL fantasy ligára is.
























A 2006-os bajnoki cím óta eltelt három szezonban a Mammoth mindannyiszor a rájátszás első körében búcsúzni kényszerült, a vezetőség most már megelégelte mindezt, és az utóbbi időben kissé megcsömörlött gárdát alapjában véve helyezte új alapokra. Több rutinos meghatározó játékostól megváltunk, helyüket pedig rendkívül tehetséges fiatalok vették át. Ligaszinten is a legnagyobb játékosmozgás, és a legtöbb újonc érkezése a denverieknél történt, ugyanis a tavalyi csapatunkból mindössze 12 játékos maradt a keretben, és összesen hét újonc kapott helyet a szezonkezdő aktív összeállításban.

- Támadók: 
A legfontosabb változás a november első napjaiban megkötött "bombacsere" volt, amikor a Mammoth elcserélte a franchise mindenkori legeredményesebb játékosát, egyben addigi kapitányát Gavin Prout-ot, hogy megszerezze a 2009-es draft 1/2-es kiválasztottját, Ilija Gajic-ot, aki meg is kapta Prout 9-es mezszámát, testvérét pedig éppen mi draftoltuk a börze ötödik helyén, és már az egyetemi bajnokságban is egy csapatban játszottak, méghozzá a denveri gárdában. Ez volt az első és legkomolyabb lépés, amikor bebizonyosodott, hogy a vezetőség a fiatalítás útjára lép. A draft első körében Cliff Smith-t és a Alex Gajic-ot draftoltuk, akik - Ilijával együtt - a Denver University-vel bajnokok lettek az elmúlt évben. Eközben Ilija volt az alapszakasz legjobb játékosa, Alex pedig a playoff MVP-je. Óriási tehetségű trió érkezik tehát a Mammoth-hoz, akik ráadásul egymást is kiválóan ismerik, és természetesen a denveri környezet is már megszokott számukra, az előidényben és a felkészülési meccseken pedig mindannyian bizonyították tehetségüket. Közben olyan játékosok távoztak, mint a 14 NLL-szezont lehúzó Chris Gill, a szintén rutinos Gary Rosyski, ill. az újonc Tyler Crompton sem maradhatott a keretben, de elcseréltük még Matt Danowskit, és később a helyére érkező Andrew Pottert is felhasználtuk egy trade-ben. Idén is számíthatunk természetesen az elmúlt szezonok legeredményesebb Mammoth-játékosára, Brian Langtry-re, aki tavaly 79 pontjával és 38 góljával egyaránt pályafutása legjobb idényét zárta. A negyedik szezonjára készülő Jamie Shewchuk komoly év előtt állhat, hiszen már az előző három alkalommal is elérte a 20 gólt, 2010-ben viszont gyakorlatilag könnyen megörökölheti Prout pontjait, góljait, így még jobb produkciót várhatunk tőle. Visszatérő még a tavaly 15+20-ig jutó Jed Prossner a csatársorban, és 26 éves kora ellenére rá is könnyen vezető szerepkör hárulhat, hiszen ebben a csapatban ő is a tapasztaltabbak közé tartozik. Egy cserében érkezett a tavaly ugyancsak 35 pontig jutó veterán Chad Culp a Minnesota-ból, a sok fiatal közé kellett egy veterán hadvezér, akire bizonyára az újoncok nyugodtan felnézhetnek, és szükség esetén képes lesz a csapat élére állni. Nagyon nagy fogásnak tekinthető a jogutód nélkül megszűnő Portland együtteséből hozzánk kerülő Cory Conway, aki az előidényben és a felkészülési meccseken nagyszerű formában játszott, számtalan gólt szerzett, és 23 találatával az elmúlt szezonban a LumberJax egyik legeredményesebbje volt. Szabadügynökként igazoltuk le még a tavalyi idényben a San Jose-t erősítő kiegészítő ember, Peter Veltmant. A csatárok névsorát a harmadik körben draftolt Shaun Dhaliwal neve teszi teljessé, aki azért Gajic-ék árnyékában szintén ígéretes újonc idényt futhat. Ez a csatársor idén is bombaerősnek tűnik, és gyaníthatóan a Mammoth szokás szerint ismét a liga leggólerősebb csapatai közé tartozhat.

- Középpályások: 
A transitionben is történtek változások, de az alapmag azért érintetlen maradt, így szokás szerint számíthatunk a 2004 óta a Mammoth-ot erősítő Nick Carlson-ra, aki kiváló feladója lehet az újonc csatároknak, mellesleg helyettes kapitányunk lesz, rutinja sokat érhet a csapatnak. Természetesen maradt az együttesben a tavalyi idény második felét sérülés miatt kihagyó Nenad Gajic, a testvértriónk legidősebb tagja, tapasztalataival biztosan sokat segíthet fivéreinek, és szorgalmas mezőnymunkát várhatunk tőle, valamint ha a sérülések idén elkerülik, akkor akár a 2007-es 37 pontos teljesítményét is megközelítheti, bár a góllövés nem igazán az ő feladata lesz, bőven lesznek rá mások. A szezonkezdő keret utolsó tagja a poszton a legutóbbi drafton kiválasztott Brad Richardson, aki tehetséges újoncnak számít. Sérültlistán kezdi az idényt a nyári bajnokságban agyrázkódást szenvedő közönségkedvenc Dan Carey, reméljük minél előbb csatlakozhat, hiszen egy igazán tisztelt tagja csapatunknak, és a társakra, valamint a közönségre is mindig nagy hatással van. Tavalyhoz képest megváltunk az újonc Bryan Safariktól, aki 2009-ben a csapat loose ball leadere volt, és távozott a rutinos Josh Simms is. Carlson és N. Gajic személyében két ligaszinten is meghatározó középpályásunk van, Carey felépülésével pedig egészen brutálissá válhatna az egység, egyedül a sérülésektől félhetünk idén is, amik még komoly problémát okozhatnak.

- Hátvédek: 
A Mammoth védelme legendás keménységéről volt híres évek óta, tavaly azonban a sok sérülés közbeszólt, és többen is jelentősen alul múlták magukat, így jóval gyengébben muzsikált a hátsó alakzat, az új szezonra itt is némi fiatalítást eszközölt a klub. Az új csapatkapitány a rutinos John Gallant lesz, aki idén is a védelem legnagyobb vezéregyénisége lehet a tavaly idejekorán kidőlő, kőkemény Bruce Murray-vel egyetemben, utóbbi helyettes kapitány lesz. Jól csengő név lehet még az egyaránt hatalmas rutinnal rendelkező Rich Catton és Tom Ethington, valamint a tavalyiak közül maradhatott a keretben a másodéves Steve Forsythe is. A rutinosnak mondható David Morgant a Portland "szétszóró" draftjáról húztuk be, aki hatalmas termetével könnyen észrevétetheti majd magát. A védelem nagyja tehát nem változott, az első négy névre, valamint Morganre hárulhat a legkomolyabb terhelés az elhárításban, tőlül elég jó szereplés várható. Rajtuk kívül itt lesz még két újonc, a 2009-es 3. körben draftolt Ryan McFadyen, illetve a 2007-es draftolása óta folyamatosan sérült Matt Wilson is végre bemutatkozhat a Mammoth-ban, két tehetséges ifjú bekkről van szó, akik idővel átvehetik majd Murray-ék örökségét. Biztonsági tartalék az eddig csak MLL-ben játszó újonc Kevin Unterstein lesz. A távozók listája a rutinos Ryan Guze és a fizikai játékos Matt Leveque nevét tartalmazza. Sikerült némi vérfrissítést végrehajtani a védelemben, a szokásos biztos alapösszetétel pedig megmaradt, így ha a tavalyihoz hasonló sérüléshullám nem üt be, akkor igazán szilárd lábakon állhat a hátsó alakzatunk, melybe közben igyekszünk beépíteni két fiatalt is.

- Kapusok: 
Andrew Leyshon első igazi teljes szezonjára készülhet, tavaly az egész offszezonban cserekapusként hangolt a szezonra, aztán Nash korai kiesése nyomán elsőszámú kapussá kellett előlépnie, ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem mindig állt a helyzet magaslatán. Arról nem is beszélve, hogy az évad második felében, leginkább már a juniorcsapatunk védekezett előtte, és sokszor teljesen kiszolgáltatott helyzetben hagyták őt a hátvédek. Nem rossz képességű kapus, és még ha Gee szintjére nem is fog idén fellépni, ha a védelem jó lesz előtte, megbízható portás lehet. A cserekapus ezúttal is a veterán Curtis Palidwor lesz, aki beugrónak szintén tökéletes. Gondolván a jövőre, a 2009-es draft végefelé megszereztük Neil Tyacke-t, aki egyelőre a tartalékok közt kezdi a szezont, és harmadik számú portás lesz, bizonyára majd esetleg sérülés esetén tűnhet fel. Megbízhatónak tűnik az összetétel, Leyshon a hírek szerint nagyon komolyan felkészült a szezonra, és a tartalékokra is nyugodtan lehet számítani, ha gond lenne.

















A Colorado Mammoth 23 fős kerete:

Kapusok: 41 Andrew Leyshon, 00 Curtis Palidwor
Hátvédek: 48 Rich Catton, 28 Tom Ethington, 14 Steve Forsythe, 11 John Gallant, *24 Ryan McFadyen, 5 David Morgan, 20 Bruce Murray, *26 Matt Wilson
Középpályások: 8 Nick Carlson, 19 Nenad Gajic, *18 Brad Richardson
Támadók: 91 Cory Conway, 7 Chad Culp, *77 Shaun Dhaliwal, *10 Alex Gajic, *9 Ilija Gajic, 6 Brian Langtry, 1 Jed Prossner, 85 Jamie Shewchuk, *27 Cliff Smith, 33 Peter Veltman
(Csillaggal jelölve az újoncok!)

A Mammoth programja az alapszakaszban:

Január 10., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Január 17., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Január 23., szombat, 02:35 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Január 24., vasárnap, 01:00 Philadelphia Wings - Colorado Mammoth
Január 31., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Február 6., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Orlando Titans
Február 21., vasárnap, 02:35 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Február 28., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 14., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Március 27., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Március 28., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Április 4., vasárnap, 01:30 Buffalo Bandits - Colorado Mammoth
Április 10., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 11., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 17., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 24., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks


TIPPEK A SZEZONRA:

A fentebb ismertettek értelmében a következőket jósolnám a Mammoth-játékosokra egyenként:

Alex Gajic: 15 meccs, 48 pont (26+22), 65 LB
Ilija Gajic: 16 meccs, 39 pont (16+23), 52 LB
Cliff Smith: 12 meccs, 27 pont (7+20), 66 LB
Brian Langtry: 16 meccs, 77 pont (33+44), 71 LB
Jamie Shewchuk: 16 meccs, 61 pont (28+33), 65 LB
Jed Prossner: 15 meccs, 36 pont (11+25), 41 LB
Cory Conway: 13 meccs, 56 pont (27+29), 48 LB
Chad Culp: 12 meccs, 36 pont (11+25), 31 LB
Peter Veltman: 10 meccs, 12 pont (3+9), 28 LB
Shaun Dhaliwal: 7 meccs, 5 pont (1+4), 11 LB
Nick Carlson: 16 meccs, 23 pont (5+18), 82 LB
Nenad Gajic: 14 meccs, 21 pont (4+17), 97 LB
Brad Richardson: 8 meccs, 7 pont (1+6), 35 LB
Dan Carey: 10 meccs, 25 pont (8+17), 43 LB
John Gallant: 16 meccs, 10 pont (1+9), 87 LB
Bruce Murray: 14 meccs, 6 pont (0+6), 85 LB
Tom Ethington: 16 meccs, 5 pont (1+4), 77 LB
Rich Catton: 15 meccs, 4 pont (0+4), 79 LB
Steve Forsythe: 10 meccs, 2 pont (0+2), 15 LB
David Morgan: 16 meccs, 6 pont (2+4), 32 LB
Ryan McFadyen: 6 meccs, 1 pont (0+1), 10 LB
Matt Wilson: 12 meccs, 7 pont (2+5), 27 LB
Kevin Unterstein: 4 meccs, 0 pont (0+0), 11 LB
Andrew Leyshon: 13 meccs, 77.9 %, 10.72 GAA, 7 win
Curtis Palidwor: 2 meccs, 75.5 %, 11.47 GAA, 1 win
Neil Tyacke: 1 meccs, 72.6 %, 12.00 GAA, 0 win


















Nyugat:

1. Calgary Rougnecks 11-5
2. Edmonton Rush 9-7
3. Colorado Mammoth 8-8
4. Minnesota Swarm 7-9
5. Washington Stealth 6-10

- A címvédő 'necks idén is kiemelkedik a mezőnyből, és a nyugati konferenciát minimum ilyen mérleggel kötelezően be kell húzniuk, Toth, Dobbie és Ranger sokáig repítheti a csapatot ismét. Az elmúlt években gyengélkedő Rush számára az idei szezon hozhatja meg az áttörést, Prout személyében egy igazi klasszissal erősödtek, és igen veszélyes csapatuk lehet. A mieinket nem tartom olyan gyengének, mint sokan mások, szerintem a 8-8-as mérlegre reális esélyünk lehet, akár jobbak is lehetünk, de olyan bátor tippet nem mertem megereszteni. Szerintem jó lesz ez a veteránokra épülő fiatalos csapat, a világ legjobb közönsége csak még tovább tüzelheti a srácokat, és ha nem a negyedik helyet szerezzük meg, és ezáltal elkerüljük a Calgary-t, akár még a nyugati döntőbe is bejuthatnánk, de idén a rájátszásban nem várok túl komoly szereplést a csapattól, már a bejutás is nagy tett lenne. A Swarm is némi fiatalítással igyekszik, és az elmúlt évekkel ellentétben szerintem idén jó eséllyel bejuthatnak a playoffba, Pollock és a támadó egység zseniális, egyedül hátul lehetnek gondjaik. A San Jose-ból Washingtonba költöző Stealth-től éles visszaesésre számítok, Doyle távozása könnyen hanyatlást hozhat a többiek teljesítményében, bár éppen a kisebb stílus-, és székhelyváltás még a hasznunkra is lehet.

Kelet:

1. Rochester Knighthawks 10-6
2. Buffalo Bandits 10-6
3. Orlando Titans 9-7
4. Boston Blazers 9-7
5. Toronto Rock 7-9
6. Philadelphia Wings 5-11

- A Rochester óriási offszezont zárt, 1/1-esként draftolták a védő Sid Smith-t, sérülés után visszatért két gólvágójuk, valamint a fedélzeten vannak a Gait-ikrek, Shawn Williams és a rivális Bandits-ből igazolt Bomberry is, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. Ha elég lendületesek lesznek, szerintem megnyerhetik a konferenciát, de a rájátszásban könnyen lehet, hogy a rutinosabb üldözők föléjük keverednek. A Buffalo újfent bombaerős kerettel várja az idényt, Tavares és Steenhuis idén is fejenként 90-100 pont körül lehet, néhány kisebb cserével pedig komoly fegyverhordozókat is szereztek mögéjük, hátul a liga legjobb kapusa, Montour végzi az elhárítást, így szerintem a Bandits a Rougnecks elsőszámú kihívója lehet. Az elmúlt évben döntőt játszó Titans, és a nagyon erős Blazers között kicsi lehet a különbség, ha Mundorf valóban nem játszhat egész évben, az komoly veszteség lehet az Orlando-nak, de így is több lábon áll a csapat, és az Outlaws-os Hardy is ott van a fedélzeten; miközben a bostoniak az MVP Dawson-nal és a kapus Cosmo-val nyomulhatnak magasra, nehéz jósolni köztük, akár az első két helyre is simán odaérhetnek. Egyre jobban erősödik a kiscsapat Toronto, de ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben legfeljebb megszorongatni tudják majd a nagyokat, ez a négy csapat kiemelkedik Keletről, de könnyen befolyásolhatják majd a helyezéseket a többiek között egy-egy győzelem elcsípésével. A Wings a mezőny leggyengébb gárdája még mindig, de a dolgos játékukkal időnként borsot törhetnek a többiek orra alá.

Végezetül felhívnám lacrosse-kedvelő olvasóink figyelmét, hogy a 2010-es szezon teljes egészében játszható lesz egy fantasy játék, ahol magyar játékosok ellen próbálhatjátok ki magatokat! Részletekért a magyaravsoldal@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni, de igyekezzetek, mert már a hétvégén rajtol a bajnokság, és az együtt a fantasy játék is!

A Mammoth tehát vasárnap hajnalban Washington államban megkezdi szereplését a 2010-es idényben, az első hazai meccsünket majd egy hét múlva az Edmonton ellen vívhatjuk, blogunkon pedig folyamatos helyzetjelentésekkel, beszámolókkal igyekszünk majd végig követni a szezont. GO MAMMOTH!!!

Múlt vasárnap befejeződött a Denver Broncos számára az idei NFL-szezon, miután az alapszakasz utolsó fordulójában megsemmisítő vereséget szenvedtünk el a divízió-rivális Kansas City Chiefs ellen hazai pályán, ahol 44-24-re kaptunk ki. Az álomszerűen, 6-0-val kezdett szezon tehát fájdalmas ébredéssel ért véget, és végül a jó rajt ellenére mindössze 8-8-as mérleggel fejeztük be az idényt.


Nyilatkozatok a mérkőzésről:

Josh McDaniels véleménye:

"Azt hiszem, mentálisan fáradtunk el a szezon végére. Értem ezt erre a mérkőzésre, és az utóbbi néhány hétre egyaránt. Vezetőedzőként emiatt én is felőlesnek tartom magam, át kell majd beszélnünk a csapattal, hogy miért sikerült így a szezon befejezése, hogy tiszta vízet öntsünk a pohárba, és úgy menjünk el a szünetre.
Nyilván nem játszottunk annyira jól, hogy megnyerhessük ezt a mérkőzést, nem ilyen játékot terveztünk el. Sajnos, a második félidőben hatalmas stresszben játszottunk, sürgetett minket az idő, így hiába lett volna meg az esélyünk a visszazárkózásra, vagy még a győzelemre is, hamar szertefoszlott minden, és azt hiszem, saját magunkat vertük meg. Az ellenfél pedig felszabadultan játszott, szemben a mi görcsösségünkkel, kihasználták a hibáinkat, és teljesen simán nyertek.
Jabar nagyot játszott, a meghatározó elkapóink hiányában muszáj volt sokat alkalmaznunk őt, és mivel a New England-ből jól ismertem, bátran számítottam rá. Örülök, hogy itt van a csapatomban, és az edzője lehetek, hiszen egy nagyszerű srác."

"Elég zűrzavaros hetünk volt a sérülések, és az egyéb kimaradások miatt. Nem voltak a legoptimálisabbak a körülmények a felkészülésünkhöz, de ezzel akkor sem magyarázható egy ilyen vereség. Én is sokat hibáztam, két interception-öm is elkerülhető lett volna, ha jobban figyelek, az én hibám volt mindkettő. Nagyon sajnálom, hogy ilyen véget ért a szezonunk, jobb lett volna legalább egy győzelemmel búcsúzni, ha már nem is jutunk be, de még ez sem sikerült" - szomorkodott Kyle Orton, az irányító.

"El sem tudom mondani, hogy mennyire csalódottan érzem magam. De most már lassan megpróbálok inkább arra figyelni, hogy jövőre hogyan tartsam fittnek a testemet és az agyamat, hogy még többet tudjak segíteni a csapatomnak. Csúnya véget ért ez az idény, de remélem a szükséges változtatásokat meglépve a következő idényben jobbak leszünk" - jegyezte meg a Pro Bowler safety Brian Dawkins.

"Egész héten keményen készültünk a futójátékra Charles ellen, erre teljesen leiskolázott minket, rendre elkéstünk róla, vagy elvétettük a szereléseket. Nem tudom mi volt az oka, de mintha valahogy ma az egész csapat nem lett volna itt a pályán, pedig nagyon szerettünk volna nyerni. Abszolút kiábrándító meccs volt, de akárki akárhogyan véli, ebben a csapatban több volt, mint egy 8-8-as alapszakasz" - említette a DE Vonnie Holliday.

"Első meccsem volt életemben, hogy ilyen sok labdát kaptam, és hogy én voltam a csapatom elsőszámú elkapója. A Patriots-ban mindig szinte csak tartalék elkapó voltam, és itt is azért normális esetben csak a 3-4. számú célpont vagyok, de sokat tanultam a nálam jobbaktól, és igyekeztem nagyon összpontosítani. A játékommal elégedett voltam, de jóval nagyobb bennem most a csalódottság. Gyengék voltunk, és ez a teljesítmény nem lehetett elég a sikerhez, ezzel elszállt egy álmunk, hogy bejussunk a rájátszásba. De bármi történt, már a múlté, azért kell küzdenünk, hogy a következő évben jobbak lehessünk, és rendesen befejezzük a szezont 6-0 után, mert ez egy erős csapat, csak a kiegyensúlyozottsággal voltak problémáink, de jövőre jobbak leszünk" - mondta az elkapó Jabar Gaffney.

"Jabar nagyon megbízható elkapó, nem lepett meg, én ismerem már a képességeit, az egész évben kiegyensúlyozottan jó volt. Azt hiszem, sok dolgunk lesz az offszezonban, keményebb felkészülésre van szükségünk, hogy ne csak a szezon első felét bírjuk, hanem az egészévet, mert 16 meccsről szól egy alapszakasz, nem hatról, ameddig idén igazán tartott a lendületünk" - értékelt a WR Brandon Stokley.

"A célunk az volt, hogy játszhassunk a jövő héten is. Az egész évben a rájátszás lebegetett a szemünk előtt, nyár óta ezért hajtottunk, és most nem sikerült. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire szomorú vagyok" - kesergett a LB Mario Haggan.























A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 431 yard, 32/56, 1 TD, 3 INT - Cassel 207 yard, 13/24, 1 INT; Castille 0 yard, 0/1, 1 INT

Futások:
Moreno 14 db, 50 yard, 2 TD; Buckhalter 6 db, 18 yard - J. Charles 25 db, 259 yard, 2 TD

Elkapások:
Gaffney 14 db, 213 yard; Lloyd 4 db, 95 yard; Moreno 3 db, 48 yard; Stokley 5 db, 43 yard, 1 TD; Graham 4 db, 29 yard - Charmbers 5 db, 80 yard; Copper 2 db, 57 yard

Rúgások:
Prater 1/1 FG, 3/3 XP, 6 pont - Succop 3/3 FG, 5/5 XP, 14 pont

Puntok:
Berger 6 db, 39.2 yard AVG, 3 db I20 - D. Colquitt 3 db, 50 yard AVG, 2 db I20

Rúgás visszahordások:
Hillis 5 b, 22 yard AVG; A. Smith 2 db, 19 yard AVG; Buckhalter 1 db, 20 yard - Q. Lawrence 2 db, 22 yard AVG

Punt visszahordások:
A. Smith 2 db, 2 yard AVG, Barret 0 db, 0 yard - B. Wade 0 db, 0 yard

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
D.J. Williams 11 (10+1); Dawkins 8 (7+1); A. Davis 6 (3+3); Goodman 5 (5+0); Hill 4 (4+0); Haggan 4 (3+1) - Belcher 7 (7+0); B. Carr 6 (6+0); D. Johnson 6 (5+1); D. Williams 6 (5+1); T. Daniels 5 (5+0); Dorsey (4+0); Flowers 4 (4+0); Mays 4 (3+1)

Sackek:
0 - Dorsey és Hali 1-1 db
























A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Chiefs):

Szerzett yardok: 512 - 524
Futott yardok: 84 - 317
Passzolt yardok: 428 - 207
First downok: 30 - 22
Third down hatékonyság: 7/15 - 3/10
Büntetések: 5 (54 yard) - 5 (76 yard)
Touchdownok: 3 - 5
Extrapontok: 3/3 - 5/5
Field Goalok: 1/1 - 3/3
Pontok: 24 - 44
Labdabirtoklás időben: 33:03 - 26:57

AFC West végeredménye:

1. San Diego Chargers 13 - 3
2. Denver Broncos 8 - 8
3. Oakland Raiders 5 - 11
4. Kansas City Chiefs 4 - 12

A mieink tehát 8-8-as mérlegükkel nem jutottak be a rájátszásba. A playoff-ban AFC-ből az Indianapolis, a San Diego, a New England, a Cincinnati, a NY Jets és a Baltimore vehet részt; míg NFC-ből a New Orleans, a Minnesota, a Dallas, az Arizona, a Green Bay és a Philadelphia jutott be.

Befejeződött ezzel a 16 héten át tartó részletes esemény-követésünk a Denver Sports Blogon az amerikaifutball-csapatunk szezonjáról, de ajánljuk továbbra is a Broncos-rajongóknak, hogy olvassanak minket, hiszen a közeljövőben több szezonértékelő írással fogunk jelentkezni, és időről időre a rájátszás történéseiről is be fogunk számolni, majd természetesen a csapattal kapcsolatos offszezonbeli aktualitások is terítékre fognak kerülni. A 2009-es szezonunk ezennel véget, arccal előre azt javaslom, kezdjük el minél jobban várni a 2010-est! :)

Folytatta az utóbbi időben is a jó szereplését a Colorado Avalanche csapata az NHL-ben, és annak ellenére, hogy jelenleg visszaestünk a második helyre, tartjuk a magabiztos rájátszást érő helyünket. Az előző négy mérkőzéséből hármat megnyertek a denveriek, és továbbra is nagyon jó formában játszik az együttes.

Karácsony második napján a Dallas 4-1-es legyőzésével folytattuk menetelésünket; majd Ottawa-ban 4-3-ra diadalmaskodtunk; és bár másnap 4-2-re kikaptunk Detroit-ban; eddigi legutolsó meccsünket megintcsak megnyertük, amikor házon kívül 3-2-re vertük a Columbus-t.


















- A csapat első sora folytatta ellenállhatatlan játékát ezeken a meccseken is, bár a ponttermelésük némileg alábbhagyott, hiszen Stastny csupán kettő pontot tett hozzá az eddigiekhez, ezzel jelenleg 43 mérkőzést követően 40 pontnál tart a szezonban, míg Wolski-nak egyetlen assziszt jutott ezalatt, így 38 pontos, viszont +10-ével másodmagával a legjobb plusz/mínuszt jegyzi csapaton belül. De a rámenősségük, a hajtásuk és a helyzetteremtésük ezalatt is jól működött, míg a másodéves Stewart köszönve szépen a társak elegáns kiszolgálásait, két gólt vágott a Stars-nak, amivel összesen kilencszer talált be decemberben, így a hónap egyik legeredményesebb játékosa volt ligaszinten, majd még a Blue Jackets-nek is lőtt egy újabb gólt. Stewie ezzel jelenleg 12 találatos és 28 pontos, nála több gólt csak ketten szereztek a csapatból idén, zseniálisan elkapta a ritmust az elmúlt másfél hónapban, és karrierje eddigi legjobb teljesítményét hozza immár hetek óta.

- A 2009-es draft 1/3-as pozíciójában kiválasztott Duchene is zseniális hónapot tudott le, és decemberi 14 mérkőzésén összeszorgoskodott 13 pontja (5+8) jóvoltából az NHL-ben a hónap legjobb újoncának választották meg. Az utolsó négy találkozót négy ponttal tudta le, ezzel a liga legjobb formában lévő elsőéves hokisa (20 pont az utolsó 22 meccsről), és 27 pontjánál többet az újoncok közül egyedül az 1/1-es Tavares szerzett, ő is csak egyel. A klasszistehetség nagyszerű formában játszik, hihetetlen intelligens, technikás és gyors játékos, és ha nem csak átmenetileg tudna játszani két gólt lőni képes szélső társaságában, jelentősen több pontja is lehetne a jelenleg sem rossz termésénél. Galiardi ugyancsak ott volt a hónap legjobb újonc játékosai között, és 8 ponttal tudta le a decembert, miközben a második sorban játszva a kiegyensúlyozott mezőnymunkája mellett a támadójátéka is egyre jobban kidomborodhat, a CBJ ellen az utolsó percben egy pazar győztes találattal döntötte el a meccset. A veterán a Hejduk a sorozatos térdproblémáit talán kezdi átvészelni, és az előző négy mérkőzésén három pontot jegyzett, beleértve a Stars elleni GWG-t. Duchene-nel remek párost alkotnak, és nagyon jól mozog a két fiatal mellett, de jó lenne, ha tényleg egészséges tudna lenni, hiszen akkor még hatékonyabb lehetne, és az ifjú társai játékára is csak még jobb hatással tudna lenni.

- Az egészen friss újonc Yip ezidáig mindössze hét mérkőzést játszott le az NHL-ben, de a Detroit elleni szilveszteri zseniális emberelőnyös duplázása révén már négy pontnál jár (3+1), és az utóbbi néhány meccsen egyre több jégidőt kapott, 12-14 perceket tölhet már el a pályán. Keménykötésű fizikai hokis, akinek küzdőszelleme és sikerorientáltsága nagyon is beleillik az új arculatú Avalanche-be, így könnyen hosszú távra is megragadhat a keretben. A második körben draftolt O'Reilly hosszú hetek gólcsendjét törte meg a Senators elleni győztes góllal, de a ponttalansága alatt és után is végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, keményen harcolt, sokat korcsolyázott, és az egyik legjobb emberünk emberhátrányban is, egyedül a támadásokra fektet kevesebb hangsúlyt a sora. A két zöldfülű mellett mostanában a nagyöreg Tucker is megtalálta a jobbik formáját, legalábbis közeleg afelé, az agyrázkódásának utóhatásait a közelmúltban letudó támadó három előkészítést vállalt az utolsó négy mérkőzés alatt, és egyre harciasabban játszik ismételten.

- A negyedik sorunk játéka is jelentősen feljavult az utóbbi időben, és a trió egy kifejezetten hatékony ütköző sorrá emelkedett fel az elmúlt hetek folyamán. Durno a Dallas ellen egy ellenfélről bepattanó szerencsés találattal megszerezte karrierje első NHL-es gólját, majd az érzésen felbuzdulva legközelebb az Ottawa-nak már egy rendes gólt is bevágott, és a letámadásunkban is fontos szereplőnek tekinthető. Hendricks az aktuális négy meccsből hármon lépett pályára, az ottawai találkozót nem nyilvánosságra hozott személyes okok miatt kihagyta, viszont a játéka továbbra is rettentően hatékony, kemény ütközései, és palánk melletti brusztolásai mellett pedig nagyon jól zavarja meg az ellenfél támadásainak építéseit, veszélyes a kapura is, és élete leghosszabb, hárommeccses pontszerző szériáját is letudta nemrégiben. McLeod mostanában inkább a fizikai játékkal törődik, kezdett éppen egy kicsit elszürkülni, de jól jött számára, hogy lekerült az egymással kiváló párost alkotó, már az AHL-ből is összeszokottnak tekinthető tandem mellé, ahol ismét nagyobb iramban tud pörögni. Ezen a négy meccsen egy gólpasszt és két újabb verekedést termelt, kicsit viszont a támadójátékát fejlesztenie kéne, hiszen a vasökle mellett tudjuk, hogy mennyire gólképes csatár is egyben. A lágyék sérülésével azóta is bajlódó Svatos Ottawa-ban megkapta a lehetőséget Hendricks kiválásával, de nem ment neki igazán a játék, és továbbra sincs százszázalékos egészségi állapotban sem. Koci a Washington elleni durva sérülésokozása óta továbbra sem került be a csapatba, így egymás után hét meccsen volt már tartalék, és elnézve a negyedik sor kifejezetten hatékony játékát, nincs sok esély rá, hogy egyhamar visszakerülhet az összeállításba, legfeljebb majd valami sérülés esetén, de nem hinném, hogy bárkinek is hiányozna a cseh óriás értelmetlen korizgatása. Eközben a farmcsapatban Stoa és Hensick vív egymással hatalmas pontszerző párbajt, hogy visszakerülhessenek az Avs-be.

- A védelemben a Quincey-Hannan duó továbbra is rendkívül hatékony, és néhány kisebb hibát leszámítva ezt a négy találkozót is remek teljesítménnyel tudták le. Quincey változatlanul remekül kíséri a támadásokat, az Ottawa-nak lőtt egy remek gólt, viszont hátul hajlamos a pontatlanságokra, amikhez nem igazán voltunk hozzászokva az idény eddig eltelt részében, de ezek tényleg csak apróbb hiányosságok, de jó lesz odafigyelnie rájuk. Társa eközben a hihetetlen eleganciájával oldja meg a feladatát a védekező harmadban, tökéletesen takarít a kapu előtt, egy pontot is szerzett a napokban, míg tovább javítva plusz/mínusz mutatóját már +10-zel a csapat legjobbja Wolskival együtt. A csapatkapitány Foote-nak becsúszott egy-két gyengébb mérkőzés, pedig még a Stars elleni +3-ja és egy asszisztos teljesítménye a legszebb napjait idézte, aztán viszont Ottawa-ban -3-azott egy 4-3-ra megnyert meccsen, és Detroitban sem igazán találta a formáját. Gyengébb napjai mindenkinek lehetnek, ő azonban képes ezeken túltenni magát, és ha bár gyorsabb biztosan nem lesz soha, a maga módján pótolni tudja hiányosságait, és továbbra is a hátvédsor ellenállhatatlanul küzdő meghatározó vezére. Az újonc Wilson játszotta le még mind a négy mérkőzését, és egyre több lehetőséghez jutva, védekezésben és támadásban egyaránt magabiztosan játszik, bátor ütközéseket vállal, hibamentes hátul, és veszélyes távoli átlövésekkel is bátran operál, neki is jutott egy assziszt az utóbbi meccseken. Cumiskey bő egy hónap sérülés miatti kihagyás után a Senators ellen állhatott ismét csatasorba, és bár első két meccsén egyaránt -2-vel zárt, kevésbé tehetett a bekapott gólokról, és kifejezetten biztos játékot láthattunk tőle védekezésben is, több nem akármilyen mentéssel, miközben a szokásos stílusával a támadásokat is tudta segíteni. Columbus-ban pedig egy pazar lövésből szerzett emberelőnyös gólt, a csapat első 2010-es találatát ütve, így már négypontos az idényben, és visszatérését követő formája nagyon komoly bizakodásra adhat okot. A Dallas ellen asszisztot jegyző Clark-ot több meccsen is keményen eltalálta egy-egy lövés, így többször szorult ápolásra, és Detroit-ban áll sérülést is szenvedett az egyik ilyen blokkolás alkalmával, azóta nem játszhatott, és rövidebb ideig még biztosan nélkülöznünk kell őt, aki változatlanul a védelem legbizonytalanabb pontja. Liles két mérkőzésen is tartalék volt Cumiskey visszatérése után, majd a Clark-sérülés jóvoltából Columbus-ban újra pályára léphetett, ahol egy PPA-t jegyzett, és nagyon igyekezett, hogy visszajátssza magát a csapatba. Kétségtelenül jobb teljesítményre lenne szükség tőle, és az edzői stáb ezzel a pihentetéssel üzent neki, hogy igyekezzen jobban. Gyengébben kezdte az évet a sérülései miatt, és nem igazán tudta még össze kapni magát, így messze van sajnos a tavalyi formájtól, de bízzunk a mielőbbi javulásában. Peltier egy jódarabig biztonsági tartalék volt, majd visszakerült a LEM-be.

- Mind a négy mérkőzésen zseniális kapusteljesítményt láthattunk, a Dallas ellen Budaj védhetett az elsőszámú kapus megbetegedése miatt, és a szlovák portás sokadik alkalommal bizonyította, hogy kiválóan képes helyettesíteni társát, mivel remek formában védve 40 lövésből mindössze egyszer mattolták őt. A következő három összecsapást egyaránt Anderson kapta, aki mindannyiszor 90 % feletti mérleggel végzett. A detroiti vereség alkalmával is 34 védést mutatott be, míg Ottawa-ban is földöntúli bravúrokat hajtott végre, míg a Columbus ellen 92.9 %-ot jegyzett. Nagyszerű formában véd változatlanul, néhány mérkőzést leszámítva, ami ekkora terhelés mellett szinte törvényszerű, az egész idényben óriási, amit művel, egészen biztos pontja a csapatnak, és ha a mezőnyben vannak is éppen gondjaink, rá nyugodtan lehet számítani.





















Az aktuális program:

Csütörtök, 03:00 Colorado Avalanche - New York Islanders
Szombat, 01:00 Carolina Hurricanes - Colorado Avalanche
Vasárnap, 01:00 Buffalo Sabres - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 04:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 21:00 Colorado Avalanche - New Jersey Devils

A folytatásban három mérkőzés következik keleti csapatok ellen, akikkel szemben 8-2-1-es mérlege van a csapatnak, szóval bizakódóak lehetünk, bár két idegenbeli meccs is szerepel a programban, ráadásul egymást követő napokon, ami a Raleigh-Buffalo utazás miatt egyáltalán nem lesz sétagalopp. A jövő hét elején idén negyedszer mérkőzünk meg a háromszor már legyőzött divízió-rivális Calgary-val, majd jövő szombaton egy matiné következik Kelet egyik legjobb csapata ellen. Ezzel a bizonyos Devils elleni meccsel egy ötmeccses hazai sorozatot kezdhetünk meg, melynek végétől számítva már csak kilenc fellépésünk lesz az olimpiai szünetig.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Colorado Avalanche 24-13-6, 54 pont (43 meccs)
2. Calgary Flames 25-12-5, 55 pont (42 meccs)
3. Vancouver Canucks 26-16-1, 53 pont (43 meccs)
4. Minnesota Wild 20-20-3, 43 pont (43 meccs)
5. Edmonton Oilers 16-22-5, 37 pont (43 meccs)

Hiába vagyunk jók, a Flames és a Canucks kezdi hozni a papírformát, és kétségtelenül idén ezzel a fiatal csapattal túl hosszú távon aligha vehetjük fel velük a versenyt. Ez így is gyönyörű volt, hogy féltávig szinte folyamatosan vezettük a divíziót, sokkal többre nem hinném, hogy képesek lehetnénk, de a rájátszásért még - egy ideig biztosan - versenyben lehetünk.

Újabb komoly sérülések sujtják a Denver Nuggetst, így csapatunk az elöző két mérkőzést megtizedelt összeállitásban kényszerült lejátszani a mult hétvégén. Szombaton a Utah Jazz otthonában egy végig kézben tartott meccsen bravúr gyözelmet értünk el és 105-95re vertük a riválist. Másnap viszont már nem volt elég erőnk és a végén hiába küzdöttük fel magunkat 17 pontos hátrányból 108-105re buktunk a Philadelphia 76ers ellen.


















- Billups ezt a két meccset is kihagyta, igy már 8 meccs óta nélkülözzük az irányítót, közben 2-6os mérlege volt nélküle a csapatnak. Az ágyék sérülése még mindig nem jött rendbe de már javulgat. Anthony a térdét fájlalta, ezért szintén nem lépett pályára a hétvégén de van rá esély hogy már a mai meccsen a Golden State ellen visszatérhet. Plusz még a Sixers ellen megsérült Andersen is, akinek a bokája ficamodott ki és Karli bácsi szerint ezen a héten a Birdman nem fog játszani.

- Ez a két meccs egyértelmüen egy új csillag születéséről, az ujonc Lawsonról szólt. A fiatal PG aki Billups távollétében mostmár kezdöként is egyre magabiztosabb teljesitményre képes mindkét mérkőzésen 23 pontig és 9 asszisztig jutott el és mindkétszer több mint 30 percet játszhatott. Egyre jobban kezd kirajzolodni hogy a jövő nagy reménysége. Nagy élmény figyelni a játékát ahogyan a kis termétét kihasználva hihetetlenül gyorsan és robbanékonyan tört be a palánk alá és értékesiti a kosarakat a sok nála magasabb ember között. A kinti dobásokat is egész biztos kézzel veri be, a Jazz ellen 9/14es, a Sixers ellen 8/13as hatékonysággal dobott a mezőnyből. A 9-9 gólpassza pedig megint nem semmi. Ráadásul ezt ugy érte el hogy a Philly elleni meccsen egyetlen turnovere sem volt. Lassan szinte minden kategóriában a liga legjobb 5-10 újonc kosarasa közé tartozik. A veterán Carter kezd háttérbe szorulni mögötte és egyre kevesebbet játszik. Neki a mérlege 10 pont, 7 assziszt, 5 lepattanó volt a két meccsen összesen. Amugy nem sok kiemelésre méltó dolgot müvelt, de legalább keveset is hibázott. Smith folytatta a féktelen ész nélkül dobálgatást, sokat vállalkozik és sok dobást ront el, nincs mostanában túl nagy dobó formában jó lenne észre venné ezt ő is. A Jazz ellen 7/19 a Sixers ellen 4/12 FG%, a két meccsen együtt egy három pontost tudott bedobni a 12 próbálkozásból ez elég pocsék. Több kell JRtól és benne ennél több is van, nem érzi ugy a dobásait jó lenne ha nem szórna el ennyi a labdát a felesleges próbálkozásaival de legalább védekezésben egyre harciasabb volt hétvégén. Örömmel láthatjuk vele szemben hogy Afflalo formája feljavult. A kezdő SG nem vállal ennyi dobást de jóval hatékonyabb értékesiti öket és a védekező játéka is kimondottan hasznos, szedi a lepattanókat blokkolgat és keményen fogja az ellenfeleket. Aff a két meccsen össze adva 6/11 volt a tripla vonalon tulról és 10/20 a mezőnyből, talán a szezonbeli legjobb két egymás utáni két meccsét hozta. Anthony helyét a starting SF posztot Graham örökölte meg. A 2es 3as univerzális játékos az elmult hetekben szinte alig játszott, ahhoz képest ezen a két meccsen nem volt rossz és szerzett néhány pontot, ügyesen lepattanózott és a védő munkájával is kiegyezhettünk. 11 pontal és 7 reboundal zárta együtt a két találkozót.

- A magasoknál Nené játéka hatalmasat javult és elképesztö párost alkotnak Lawsonal. Ahogy az irányitó betör vagy a center kimozog azonnal dobó helyzetet tudnak kialakítani, és könnyen ketten a palánk alatt még létszám fölényt is létre hoznak, nagyon jól hozza őt helyzetbe a kicsi. Ez az igazi Nené, ha valakinek akkor neki biztosan jót tette a kényszerü irányitó váltás hiszen Billupsal kicsit kényelmesebb volt most viszont érzi hogy neki is segitenie kell a rutintalan pointguardot és igy még jobban tud játszani. A Jazz ellen 22 pontot, 6 stealt és 5 lepattanót szerzett, majd a Sixersnek 24 pontos és 15 lepattanós teljesitményével gyönyörű szép dupladuplát vert. Idei nyolcadik DD volt neki. Közben 3 és 4 gólpasszt adott igy 2.4es assziszt átlagával a második legjobb az NBA centerei közt a Knickses Lee mögött. Nené az utolsó három mérkőzés mindegyikén átlépte a 20 pontos határt pedig ezelött csak egy 20 pontos meccse volt az egész szezonban még a Raptors ellen. Martin ezen a két találkozón is hozta a szokásos elsöprö formáját. A Jazz ellen öt meccsen belül már a negyedik dupladuplát jegyezte amikor egy tucatnyi pontot és lepattanót ért el. A Philadelphia ellen még többet vállalt sok figurát rá játszottunk meg és a hajrában a nagy felzárkózásnak is a vezére volt. Végül 17 pontot dobott de 9 lepattanója miatt egyel el maradt az újabb doubledoubletól. Ettől függetlenül K-Mart zseniális az egész évben hatalmas tüz van benne és a védekezésünk irányitója és a festéken belüli támadó játék mozgató rugója. Andersen Salt Lake Cityben nagy lendülettel dübörgött meg sem állt 6 pontig, 5 lepattanóig, és 2 blokkolásig. Másnap a Sixers elleni hazai derbin viszont a második negyedben alig 9 perc játék után megsérült a bokája és bekellett fejeznie a meccset, pedig addig két kosarat is dobott már. Az elsö diagnozis szerint a röntgen negativ lett, de a Birdman a mostani játékhétre nem várható. Allen kapta meg a lehetöséget helyette, hogy Martin vagy Nené pihenö idejében a pályán legyen egy kicsit, de a tartalék center játékán érezhető volt a hosszu kihagyás hogy rég játszott legutóbb és elég sok hibával játszott. Balkman és Petro mindkét meccset végig a padon töltötte.

Heti program:

Szerda, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Szombat, 04:30 Denver Nuggets - Cleveland Cavaliers
Jövő vasárnap, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets

Azt hiszem a Warriors ellen itthon gyöznünk kell akárki játszik és akárki nem. A Cavs ellen egy hatalmas mérközésre számithatunk a közönség biztosan nagyon fog szurkolni hiszen késöbbi esti meccs lesz és pénteken és egy igazi élvezetes csapat ellen. Szóval reméljük a Pepsi Center publikuma belehajszolja majd a srácokat a jó játékba és legalább megszorongathatjuk a Clevelandet. A Kingsnek jó lenne visszavágni a multkori verésért de szerintem kevés az esélyt mert elözö nap is játszunk de hátha jobban felszivjuk magunkat mint legutóbb.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 21-13 (34 meccs)
2. Portland TrailBlazers 22-14 (36 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 19-15 (34 meccs)
4. Utah Jazz 18-16 (34 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 7-28 (35 meccs)

Még mindig tartjuk a divizó elsőséget de a Portland nagyon itt van rajtunk szóval jó lenne össze szedni magunkat és újra a megszokott lendülettel hozni a gyözelmeket. Az OKC tartja a playoff helyét a Jazz pedig egyre jobban leszakadni látszik. A főcsoportban harmadikok vagyunk, a Lakers és a Mavs eléggé elment a hullámvölgyünk alatt, de reméljük még vissza zárkozunk rájuk. GO NUGGETS!!!