A múlt héten rendezték meg a vancouveri téli olimpia férfi jégkorong tornájának csoport körét. Az izgalmas mérkőzések között volt néhány meglepetés is, és a lényeg hogy többségében érdekes és jó meccseket láttunk. A folytatásban pedig az egyenes kieséses rendszerben találkozhatnak a csapatok. Ebben az írásomban az első kört foglaljuk össze és a további programra tekintünk előre.















A csoport:
A torna első meccsén az USA nem túl nagy erő kifejtésével is magabiztosan verte 3-1re a szépen küzdő svájciakat. A győztes csapat is mindössze 24 lövésig jutott, szemben az ellenfél 15 próbálkozásával, nem volt az az igazán nagy hajtás és izgalom a találkozón. Az olimpia első gólját Ryan ütötte, majd Backes és Malone is betalált, a Svájc szépitő gólja Wick lövése után született a hajrában. Az amerikai kapuban Miller 14, a svájciban Hiller 21 védést mutatott be. Az Avses Stastny az első sorban nem játszott rosszul Parise és Kane mellett, de 16 perc alatt csak egy lövésig jutott. Kedden először pályára lépett Kanada is ennek szenvedő fele pedig Norvégia volt. A juharlevelesek csak a második harmadban lőtték az első találatot, de az utolsó játékrészben lemészárolták ellenfelüket és 8-0nál álltak csak meg. Iginla a végére mesterhármast lőtt, Crosby három asszisztjából. Heatley kétszer talált be, de gólt szerzett még M. Richards, Getzlaf és Perry is. Plusz Boyle és Nash két-két assziszttal végzett. A kapuban Luongo 15 védéssel hozta a shutoutot, a szerencsétlen norvégoknál Grotnes 28/32 után unta meg az estét, Lysenstöen pedig 10 lövésből kapott 4 gólt. A skandináv csapat védelmében hősiesen küzdött a nagyobb erő ellen az Avs prospect Holös, és a fiatal bekk a legtöbbet jégen lévő hokis lett csapatában majdnem 28 percével. Az hogy közben -4ig lement a legkevésbé sem az ő hibája volt, Kanada ellenállhatatlan volt ezen az estén.
Két napra rá az USA sem kímélte a norvégokat és 6-1re verték meg őket. A meccs első felében Kessel, Drury, és Kane góljaival húztak el, aztán Holtet emberhátrányból szépített és sokáig csak 3-1re mentek az amerikaiak, de az 55. percben Malone eldöntötte a mérkőzést. Majd a legvégén az utolsó három percben a hátvéd Rafalski duplázott és alakította ki a végéredményt. Miller kapus mindössze 10 védést csinált, a norvégoknál Grotnes megint jól tartotta magát és sokszor nagyot mentett, de 33/39nél többre képtelen volt. Stastny egy lőtt és egy kapott gólnál volt pályán amikor 17 percet játszott és megint csak egy lövése volt, de jól érezte magát az első sorban. A védő Holös megint 28 percet kapott de megúszta 0s +/-al a meccset, jégen volt a norvég SHGnál és azon kívül csak egyetlen amerikai gól született ellene. Nagyon szépen teljesített, érezhetően a norvégok egyik legokosabb játékosa, szerintem fogjuk még őt látni az AHLben vagy az NHLben is. Ezután jött a nagy meccs, Kanada végül kiszenvedte a győzelmet Svájc ellen és büntetőkkel nyertek 3-2re. Heatley és Marleau góljaival a második harmad elején simán vezettek és úgy tűnt, hogy gond nélkül behúzzák a meccset, de Rüthemann aztán a harmad vége előtt kevéssel von Günten is talált egy gólt a svájciaknál. Az utolsó harmad 2-2re állt amikor a kanadaiak hiába indítottak elkeseredett rohamokat a győztes gólért az elégedetlen közönségük előtt, Hiller eksztázisban védett és bravúrokkal mindent hárított, egészen a büntetőpárbaj negyedik köréig amikor a szétlövés egyetlen gólját Crosby szerezte meg. Kanada ezzel győzött, viszont csak két pontot szerzett a három helyett, és Svájcnak is jutott egy pontocska. A kapusok közül Hiller 44 védéssel zárt, Brodeur csak 21/23at hozott.
A harmadik körben a szombati meccsen a Svájc-Norvégia találkozó kiélezett csatát hozott. A végén a svájciak örülhettek 5-4re hosszabbítás után. Végig egy gól különbség volt a meccsen és mindkét csapat vezetett. A norvégoknál a veterán Vikingstad mesterhármast szerzett, és Hansen is betalált, Thoresen pedig három gólpasszt adott. Holös megint majdnem 30 percet játszott, csak egy emberelőnyben szerzett és egy emberhátrányban kapott gólnál volt a jégen. Az első percben a szabálytalansága után büntetőt kaptak a svájciak, ami kimaradt majd később volt egy kiállítása, de megint nagyon jól takarított. Svájcban Wick egy gól mellett két előkészítést vállalt, Sannitznak is volt egy gólpassz a gólja után, Sprunger és Blindenbacher szintén beköszönt. A hosszabbításos győztes találatot pedig Lemm szerezte. Hiller mindössze 19/23as mérleget volt képes hozni, Grotnes újra eljutott 33 védésig öt kapott góllal. Vasárnap játszották a csoport igazi rangadóját az USA-Kanada találkozót. Hihetetlen iram és színvonal volt a mérkőzésen, és végül meglepetésre az amerikaki 5-3ra győztek. Már az első percben megszerezék a vezetést és Rafalski tíz perc alatt duplázott és a végére három pontot szerzett, később Drury, Langenbrunner és üres kapura Kesler talált be. A kanadaiak a dupla annyi lövés ellenére képtelenek voltak háromnál többször bevenni az ellenfél kapuját, E. Staal, Crosby és Heatley volt eredményes. Miller kapus megint parádés volt, ahogy az egész évben és az egész tornán és 42/45ig jutott, ellenben Brodeurnek újra gyenge napja volt és csupán 18 védést mutatott be négy kapott góllal. A denveri Stastny a harmadik meccsen sem szerzett pontot, de +2t jegyzett és egészen négy lövése volt. Ezzel az USA hibátlan mérleggel nyerte meg a csoportot, Kanada játszhat még a 8 közé jutásért.

1. USA 9 pont (3-0-0-0, 14-5)
2. Kanada 5 pont (1-1-0-1, 14-7)
3. Svájc 3 pont (0-1-1-1, 8-10)
4. Norvégia 1 pont (0-0-1-2, 5-19)

B csoport:
Az oroszok nem kegyelmeztek az első meccsükön és végig biztosan vezetve 8-2re ütötték ki Lettországot. Soraikból Ovechkin és Zaripov is két gólt szerzett, Radulov, Malkin, Kovalchuk és Morozov találataival lett meg a nyolc góljuk, közben a nagy öreg Fedorov két gólpasszt vállalt. Jól játszottak és igazi gála előadást hoztak össze a meccs végére. A szenvedő fél lettek mindkét góljuk a záró harmadban született, amikor három percen belül összesen öt gól született, az egyiket Vasiljevs, a másikat Ankipans ütötte. Az orosz kapuban Nabokov 18/20 kereken 90 %, a letteknél Masalskis teljesen ki szolgálatatva volt az oroszoknak, hiába igyekezett, nem úszta meg a meccset csak 37/45tel ami ilyen körülmények között még mindig hősies volt. A csoport következő meccsén a cseh-szlovák derbi a rangadóhoz méltó játékot hozott, végül a nagyobb tudású csehek 3-1re diadalmaskodtak, de közben a szlovákoknak volt jóval több lövésük. A még mindig zseniális Jagr gólt és gólpasszt szerzett, plusz Elias és Plekanec talált még be, míg a másik oldal egyetlen gólja Gaborik nevézhez fűződött. A két kapus közül Vokoun volt jobb formában, és 34 védést hajtott végre, közben Halak sem volt rossz, de ő csak 21/24es mérleggel érte be. Budaj volt a csere kapusuk.
Utána jött csütörtökön a torna eddigi legnagyobb meglepetése, a kanadaiak Svájc elleni pontvesztése ahhoz képest semmi volt, hogy az oroszok szétlövésekkel kikaptak a szlovákoktól. Csak 1-0ra vezettek Morozov góljával, majd a nagy kényelmeskedés közben Marian Hossa kiegyenlítette a meccset tíz perccel a vége előtt. A büntető párbajt megintcsak fél vállról vették az oroszok, és Stümpel révén a szlovákok kerültek előnybe, majd Ovechkin egyenlített, aztán a következő két kísérletét kihagyta, igen összesen háromszor ment lőni Ovechkin. Közben a szlovákok is valamennyiszer hibáztak, de a hetedik körben Malkin hibája után Demitra eldöntötte a meccset Szlovákia javára. Halak zseniálisan védett, 37 lövésből egyetlen gólt kapott a rendes játékidőben és a SOban is 6/7es hatékonyságig jutott, viszont Budaj megint csak padozott mögötte. Bryzgalov végső statisztikája 31 védést tartalmazott a két bekapott gól mellett, viszonylag egyenlő erők küzdelmét láthattuk az ellenfelét nem igazán komolyan vevő orosz csapattal, akik szépen megégették a bokájukat a lesajnált szlovákok ellen. A csehek szakítottak a meglepetések sorával, esélyeshez méltóan gond nélkül 5-2re verték Lettországot, bár kicsit rájuk ijesztettek a baltiak amikor 4-0 után berámoltak kettőt. Jagr szerzett közben egy újabb gólt, a csapatkapitány Elias és a hátvéd T. Kaberle pedig 1+1et jegyzett, Krejci és Plekanec szintén eredményes volt. A másik oldalt Sotnieks és Ankipans lőtte a két gyors gólt, amivel legalább a tisztes helyt állás kitudták harcolni. Vokoun kapus 18 lövésből is benézett két gólt, ezzel szemben Masalkis ismét kitett magáért, mivel Elias már az üres kapura talált be, így 34 védése mellett csupán négyszer kapitulált ami egyáltalán nem rossz egy lett kapustól egy cseh válogatott ellen.
Az utolsó fordulóban a szlovákok immár esélyesnek számítottak és biztosan hozták is a papírformát, amikor 6-0ra vágták meg Lettországot. Handzus és Stümpel mindketten egy gólt és két gólpasszt szerzett, gólt ütött még Visnovsky, Marian Hossa, Zednik és Baranka. A lettek csak 21 lövésig jutottak, Darzins például négy próbálkozást hagyott ki. Halak ugyebár minden lövést védett 21/21el hozta a SOt, az egész csoportkörben nagy formában védett. Balszerencse hogy Budaj így csak a csere kapus tud lenni, ezen a meccsen is a padon ücsörgött végig. A lett kapuban ezúttal is Masalskis jutott szóhoz, és 31/37es mérleggel fejezte be az összecsapást, többet nem hozhatott ki, ebből a rámenős szlovákokkal ellen nagyon vérszegény volt a csapata, nem ő tehetett a nagy verésről. Vasárnap az orosz-cseh összecsapás hatalmas iramban zajlott, az oroszok érezhetően nagyobb tudásuak voltak és amikor felpörgették a játékot akkor nehezen tudták velük tartani a lépést a csehek, de Jagrék is szépen hajtottak. A végeredmény 4-2 lett, Malkin két gólt vágott egy assziszt mellett, Kozlov és az ENGt lövő Datsyuk talált még be. Ovechkin két gólpasszal zárt Malkinnal egy sorban játszva, félelmetesek voltak együtt. A cseh oldalon Plekanec és Michalek szerzett gólt, a végén mindent megtettek az egyenlítésért de nem volt szerencséjük és az üres kapujukra még ők kaptak gólt. Nabokov 23 lövést védett a 25 cseh próbálkozásból, közben Vokoun 28/31es mérleggel végzett. Ez volt a legkiegyenlítettebb csoport, de végülis az oroszok behúztak bár csak harmadik kiemeltek lesznek 7 ponttal.

1. Oroszország 7 pont (2-0-1-0, 13-6)
2. Csehország 6 pont (2-0-0-1, 10-7)
3. Szlovákia 5 pont (1-1-0-1, 9-4)
4. Lettország 0 pont (0-0-0-3, 4-19)

C csoport:
Szerdán kezdték meg a küzdelmeket ebben a csoportban. Kezdésként a finnek fölényesen játszva gázolták el a fehéroroszokat 5-1re. Finnország nagyon ügyesen játszott, végig támadták a meccset közben Hagman két gólt vágott, J. Ruutu, Filppula és O. Jokinen egyszer talált be, M. Koivu pedig három gólpasszt aodtt a csapattársaknak. A beloruszok szépítő gólját a montreali S. Kostytsin szerezte 0-2nél a második harmad elején, amivel még egy kis időre szorossá tette a találkozót, de akkor is végig a finnek voltak támadásban. Koval kapus 40 lövést védett a 45ből, közben Kiprusoff 11/12t postázott a finn kapuban. A Coloradoban játszó Salei a fehéroroszok kapitányaként közel 20 percet játszott ezalatt -1et jegyzett, a csapat második legtöbbet jégen lévő játékosa volt a bekk párja Kostiuchenok után. A másik nagy esélyes svédek sem erőltették meg magukat, és fél gőzzel verték Németországot 2-0ra. Nem volt olyan egyértelmű a háromkoronások fölénye, mert a lövéseket is csak 25-21re nyerték, de nyilván sokkal komolyabb játék erőt képviselnek mint ez a német csapat. Mindkét gól a második játékrészben esett Öhlund és Eriksson szerezték őket. Lundqvist 21 védéssel hozta a hibátlan mérleget, közben Greiss 25 próbálkozásból kapta meg a két gólját. Forsberg a svédeknél 13 percet játszott a második sorban Zetterberg és Hörnqvist társaságában.
Ezt követően a svédek találkoztak a fehéroroszokkal és a defenzívebben játszó ellenfél ellen már sokkal jobban tudtak dominálni a sárga-kékek, de hiába voltak fölényben, nem volt rossz mérkőzés, szépen tartották magukat Saleiék is. Az első harmadban kialakult a két gólos különbség, D. Sedin és Alfredsson az első tíz percben megszerezték a vezetést a svédeknek. Később Franzen növelte tovább az előnyt, de Meleshko előnyből szépített, majd az utolsó tíz percen belül járva újra ő szerzett gólt és 2-3ra hozta fel csapatát. De az utolsó percben Alfredsson második góljával biztosították be a 4-2es sikert a svédek. Forsberg ismét jól mozgott és két kapura lövéssel zárt 13 perc alatt Zetterbergék mellett. Fehéroroszország színeiben Salei 19:35el volt jégen a legtöbbet, a kapitány -1et ért el. Ezúttal Gustavsson védte a svéd kaput és 17/19es mérleggel végzett, közben Mezin 34 védést mutatott be, vagyis pont a dupláját, de dupla annyi gólt is kapott belőle. A finnek simán verték a németeket is, akik a második meccsükön sem tudtak még gólt sem szerezni, a végeredmény ráadásul 5-0 lett az oroszlánok javára. A hátvéd Timonen két emberelőnyös gólt lőtt a második harmadban, közben betalált J. Ruutu és T. Ruutu is, valamint Pitkanen hozta az ötödik gólt. Hagman az első meccs két gólja után most két gólpasszal hallatott magáról. A német csapat 24 lövésig jutott el, de Backström mindet hárította, ezzel szemben Patzöld 30/35el zárt a kapujukban, viszont szépen állta a sarat, mivel az ötből négy gólt is PPben szereztek a finnek, amúgy csak egyszer vették be a kapuját.
Végül a két nulla pontos csapat találkozóját a fehéroroszok nyerték óriási csatában Németország ellen, hiába lőttek jóval többet kapura a vesztesek. Nagy meccset játszott a két csapat, és az elején Németország került előnybe, kisvártatva a beloruszok 3-1re fordították meg az eredményt, de a németek kiegyenlítettek 3-3ra, viszont a hajrában az utódállam csapata két gólt is berámolt, ezzel 5-3ra lett a végeredmény a javukra. A győztes csapatban Koval nagyszerű formában védett a 40 lövésből 37et kifogott, Kalyuzhny 2+1et S. Kostytsin 1+3at hozva volt a csapat élharcosa, a győztes gólt pedig Salei ütötte PPből az 55. percben, menet közben még Ugarov is betalált. A németek oldalán Seidenberg, Tripp és Goc volt eredményes, de egy nagy rakás óriási helyzetet hagytak ki, és hiába támadták végig az egész meccset, kikaptak, mivel hátul nagyon szerencsétlenek voltak. Greiss kapus például 12/17es mutatóval még a 70%ot is alig lépte át. A belorusz kapitány Salei 23 perc alatt +3at érte el és gólt szerzett, az első és eddig egyetlen Colorados gólszerző volt az olimpián. A veterán védő kiváló teljesítménnyel játszott, a hosszú kihagyása ellenére nagy formában van és remekül harcol a csapatért. A két észak európai nagy csapat rangadója a svéd-finn találkozó a vártnál szerényebb küzdelmet hozott. Az elején Eriksson kettős emberelőnyből szerezte meg a vezetést a svédeknek, majd a második harmad ötödik percében Backström növelte tovább az előnyt, amivel kezdett eldőlni a találkozó főleg hogy a finnek ezután egymás után négy PPt hagytak ki. Aztán ráadásul Eriksson egy újabb előny góllal már 3-0 volt az állás.  És ez is maradt az eredmény, mert az utolsó harmadban már egyáltalán nem törték össze magukat a csapatok, a finnek nem igyekeztek hanem bele törődtek hogy másodikok lesznek a csoportban. Eriksson tehát duplázott és Backström még 1+2t ért el. Lundqvist így aztán a második olimpiai meccsén is shutoutot hozott, ezen a meccsen 20/20al. A finneknél Kiprusoff 29 védéssel zárt a három gólt bekapva. Forsbergnek csak 12 perc jutott, volt egy kiállítása és egy kapura lövése a megszokott sorában.

1. Svédország 9 pont (3-0-0-0, 9-2)
2. Finnország 6 pont (2-0-0-1, 10-4)
3. Fehéroroszország 3 pont (1-0-0-2, 8-12)
4. Németország 0 pont (0-0-0-3, 3-12)


















További program:

A 8 közé jutásért:

Kedd, 21:00 SUI-BLR (a győztes ellenfele FIN lesz a negyeddöntőben)
Szerda, 01:30 CAN-GER (a győztes ellenfele SWE lesz a negyeddöntőben)
Szerda, 04:00 CZE-LAT (a győztes ellenfele USA lesz a negyeddöntőben)
Szerda, 06:00 SVK-NOR (a győztes ellenfele RUS lesz a negyeddöntőben)

Az összesített végeredmény alapján a legjobb négy csapat bejutott a negyeddöntőbe. A maradék nyolc együttes még játszik a 8 közé jutásért, az 5. a 12el, a 6. a 11el, a 7. a 10el, a 8. a 9el, ahogy látható a fenti párosítás.

TIPPJÁTÉK:

A játékban a kommentek közé várjuk a tippeket. A meccsek győztes csapatára kell tippelni mindig az adott kör első mérkőzésének kezdése előtt, vagyis a 'nyolcaddöntő' kör meccseire a tippelési idő: kedd 21:00.! Aki eltalálja hogy egy meccset ki nyer meg 15 pontot kap, aki nem találja el 0 pontot kap. A csoport kör utáni eredményeket hamarosan olvashatjátok a kommentek között. Jó játékot mindenkinek! :)

Az Olimpia alatt két hétig szünetel az NHL alapszakasza, de március 1től a Colorado Avalanche játékosai folytathatják harcukat a rájátszásért. Most a szünet alatt egy kicsit át tekintjük a jelenlegi helyzetünket és hogy mi vár még a csapatra a hátralévő hetekben.
















61 meccset játszottunk le az idei alapszakaszból és jelenleg a hatodikok vagyunk Nyugaton, a divíziónkban pedig a másodikok. De ugyanennyi pontunk van mint a NW első Vancouvernek, akik harmadikok a konferenciában. A hátralévő 21 meccsre nagyon kiélezett az állás a főcsoportban, szinte a 3. és a 13. hely között még mindig akárhol végezhetünk, csak a tabella két vége van elszakadva a többiektől, amúgy kb tíz pont belül van mindenki. A többségnek még 20-21 mérkőzése van hátra.

A Nyugati főcsoport állása:

1. San Jose Sharks 40-13-9 89 pont (62 meccs)
2. Chicago Blackhawks 41-15-5 87 pont (61 meccs)
3. Vancouver Canucks 37-22-2 76 pont (61 meccs)
4. Phoenix Coyotes 37-21-5 79 pont (63 meccs)
5. Los Angeles Kings 37-20-4 78 pont (61 meccs)
6. Colorado Avalanche 35-20-6 76 pont (61 meccs)
7. Nashville Predators 33-23-5 71 pont (61 meccs)
8. Calgary Flames 30-23-9 69 pont (62 meccs)


9. Dallas Stars 28-21-12 68 pont (61 meccs)
10. Detroit Red Wings 28-21-12 68 pont (61 meccs)
11. Anaheim Ducks 30-25-7 67 pont (62 meccs)
12. St. Louis Blues 28-25-9 65 pont (62 meccs)
13. Minnesota Wild 30-27-4 64 pont (61 meccs)
14. Columbus Blue Jackets 25-28-10 60 pont (63 meccs)
15. Edmonton Oilers 19-36-6 44 pont (61 meccs)

A San Jose és a Chicago kiemelkedően a konferencia két legjobbja, csak az lehet a kérdés, hogy a színes csatájuk végén melyikük lesz az első kiemelt és melyik a második. A Sharksal még tavasszal két meccsünk, a Hawks ellen már csak egy van hátra. A Vancouver hosszú idegenbeli túrájának még durván a fele hátra van, ami nehéz lesz nekik, viszont a hajrában jó formába kerülhetnek, ami nekünk nem jön túl jól, közben még kétszer játszunk velünk, egyszer idegenben egyszer itthon. A Phoenix és a Los Angeles jó szereplése majdnem akkora meglepetés mint a miénk, a kedves Kings mostmár nagyon komoly PO esélyes, viszont a Coyotes szerintem még idén sem lesz elég érett a hajrára bármennyire is másabbak mint a korábbi években. A Kings ellen még háromszor játszunk, március végén egymás után kétszer, majd ápr.10én az alapszakasz utolsó meccsén megint, közben Phoenixbe kétszer megyünk. A Nashville is egy kicsit furcsa csapat, elég hullámzóak tudnak lenni, és szinte csak egy igazán jó soruk van, meglepetés lenne tőlük a playoff, amugy velük már nem játszunk idén. A divízió rivális Calgary nagyon komoly gödörbe került, aztán a Phaneuf cserével frissíteni próbáltak, ami talán sikerült is nekik, de így is vért kell izzadniuk a POért ebben a kiélezett csatában, de Iginla és Kiprusoff még bevezhetik őket a top8ba. Velük még kétszer Denverben fogunk játszani. A Dallas szívósan tartja magát a szoros csatában, de a gyenge védelmük miatt nem tartoznak az esélyesebbek közé, még március közepén egyszer látogatunk hozzájuk. A Detroit sérültjei az olimpia után visszatérnek és megkezdhetik a hajrát, nem hinném, hogy megesik velük a POról való lemaradás csúfsága. Rögtön márc.1én érkeznek hozzánk a szezonbeli utolsó találkozásra. Az Anaheim és a St. Louis is talán mostanában kezd magára a találni, eddig több kulcs ember gyengélkedett náluk, de újra kezdenek össze állni, főleg a Ducksal számolnék mint rájátszás favorit csapat. Mindkettővel még egyszer itthon egyszer idegenben megmérkőzünk. A Minnesota sem nagy esélyes szerintem, gyenge a keretük, eddig hősiesen küzdöttek ellene, de a szezon végét nem hiszem, hogy bírni fogják, szerencsére többször már nem találkozunk ezekkel. Ahogy a Columbus ellen sem játszuk már négy győzelem után, a tavalyi nagy évük után elszálltak korán, bár még próbálnak kapaszkodni de elég kilátástalan harcban vannak. Az Edmonton az 1/1ért küzd a Carolinaval és egyenlőre lépés előnyben vannak. Még a 80.meccsünket velük játszuk idegenben.

Az Avs már most több pontot szerzett, mint 2008/09ben, a liga messze a legtöbbet javuló csapata vagyunk a tavalyi idényhez képest. Mostmár már a nagyszerű szereplés belátható playoffot érhet, hiszen nincs olyan sok hátra az alapszakaszból csak kb a negyede. Jó lenne, ha az eddigi lenyűgöző és minden várakozásunkat felül műló menetelés végén sikerülne a kölyköknek kiharcolniuk a rájátszást. Persze ha ez végül nem sikerül, akkor sem szabad majd csüggednünk, de erre nem is gondolnék Sacco annyira egységesen tartja ezt a bandát, hogy szerintem nem fogunk beijedni a célegyenesben sem.
























Avalanche pontlista:

Paul Stastny 61 meccs, 54 pont (12 gól+42 assziszt)
Wojtek Wolski 61, 47 (17+30)
Chris Stewart 56, 42 (19+23)
Matt Duchene 61, 42 (20+22)
Milan Hejduk 40, 30 (15+15)
TJ Galiardi 51, 26 (9+17)
Kyle Quincey 61, 25 (5+20)
John-Michael Liles 41, 24 (4+20)
Ryan O'Reilly 60, 20 (7+13)
Brandon Yip 25, 18 (11+7)
Brett Clark 54, 17 (3+14)
Darcy Tucker 53, 16 (5+11)
David Jones 23, 16 (10+6)
Ryan Wilson 48, 15 (3+12)
Scott Hannan 61, 14 (2+12)
Cody McLeod 55, 14 (7+7)
Kyle Cumiskey 44, 14 (7+7)
Marek Svatos 43, 10 (6+4)
Matt Hendricks 37, 8 (5+3)
Adam Foote 48, 7 (0+7)
Chris Durno 31, 7 (3+4)
TJ Hensick 7, 3 (1+2)
Craig Anderson (kapus) 53, 3 (0+3)
Justin Mercier 9, 2 (1+1)
David Koci 42, 1 (1+0)
Tom Preissing 4, 1 (0+1)
Philippe Dupuis 4, 1 (0+1)
Ryan Stoa 6, 1 (0+1)
Peter Budaj (kapus) 11, 1 (0+1)
Ruslan Salei 2, 0 (0+0)
Brian Willsie 4, 0 (0+0)
Darren Haydar 1, 0 (0+0)
Derek Peltier 3, 0 (0+0)
Wes O'Neill 2, 0 (0+0)

A hátralévő program:

Március 2., 03:00 Colorado - Detroit
Március 4., 04:00 Anaheim - Colorado
Március 5., 03:00 Phoenix - Colorado
Március 7., 03:00 Colorado - St. Louis
Március 10., 03:00 Colorado - Vancouver
Március 12., 03:00 Colorado - Florida
Március 14., 21:00 Dallas - Colorado
Március 17., 02:00 St. Louis - Colorado
Március 18., 03:00 Colorado - Calgary
Március 22., 02:00 Anaheim - Colorado
Március 23., 04:30 Los Angeles - Colorado
Március 25., 03:00 Colorado - Los Angeles
Március 28., 03:00 Phoenix - Colorado
Március 29., 02:00 San Jose - Colorado
Április 1., 03:00 Colorado - Anaheim
Április 3., 03:30 Colorado - Calgary
Április 5., 02:00 Colorado - San Jose
Áprils 7., 04:00 Vancouver - Colorado
Április 8., 03:30 Edmonton - Colorado
Április 10., 03:00 Colorado - Chicago
Április 11., 21:00 Colorado - Los Angeles

Megszokhattátok már, hogy időnként jelentkezünk egy-egy aktuálisan szezon közben lévő csapatunk hírmorzsa-kiadásával, most legfrissebb írásunkban a Colorado Mammoth lacrosse-osainak naprakész helyzetjelentézésével folytatjuk.

- Ahogyan bővebb összefoglalóinkból is olvashattátok, a Mammoth 2-4-es győzelem-vereség mérleggel állt, amikor legutóbb két hete pályára léptünk. Most hétvégén a szokásosnál hosszabb pihenőt követően a velünk azonos hatékonysággal álló Minnesota Swarm-hoz látogatunk egy igencsak fontos ki-ki mérkőzésre. A rivális együttest idén egyszer, éppen idegenben már le tudtuk győzni, amikor január 22-én Ethington feledhetetlen góljával 15-14-re vertük őket hosszabbításban.

- Sajnos, a sérülések továbbra sem kímélik a Mammoth-ot idén sem, és azok után, hogy Jim Moss és Dan Carey hosszú távon harcképtelen, az elmúlt hetekben elveszítettük a kapus Curtis Palidwor-t, és a csapatkapitány John Gallant-ot is. A legfrissebb kieső pedig a legutóbbi mérkőzésen súlyos váll sérülést szenvedő újonc hátvéd, Matt Wilson. Legalább az előző, Titans elleni találkozón már számíthattunk az offszezonban megsérülő bekk Steve Forsythe szolgálataira, de így is szükséges volt a sérülések miatt egy szabadügynököt szerződtetnünk a posztra, aki végül nem más, mint a rutinos Chris McKay lett. Az új szerzemény korábban az Edmontont erősítette, ahol főleg kemény, vezetőszerepű játékával tűnt ki, Gallant kiesésével nagy szükségünk volt egy hasonló kaliberű emberre.

- Ezalatt az edzői stábban is történt egy apró erősítés, miután a napokban Bob Hamley-t kineveztük segédedzőnek Govett mellé. A szakember korábban, 2008-ban rövid ideig McMahon mellett volt segédedző, majd az Edmontonhoz távozott, ahol vezetőedző és menedzser lehetett, ám a közelmúltban ismét munkanélkülivé vált, a héten pedig a Mammoth visszahívta őt. A klub képviselői, és a játékosok szerint egyaránt nagyon jó erősítés volt az ismerős arc beszerzése a kispadra - például így vélekedett róla a veterán hátvéd, Bruce Murray: "Bob nagyon heves, agilis vérmérsékletű edző, ezáltal remekül tudja tüzelni a csapatot. Sokat segíthet a csapatnak, jónéhány játékosunkat kiválóan ismeri, és könnyen képes beiileszkedni a társaságba. Nagyszerű vezér tud lenni, jól látja meg a problémákat, és képes segíteni azok megoldásában is, remek feje van ehhez a játékhoz. Izgatottan várom, hogy újra együtt dolgozhatunk."

- A csapat veterán támadója, Chris Gill májustól a szabadtéri WHA-s csapat, a Brit-kolumbiai New Westminster Salmonbellies segédedzője lesz, ahol többek között olyan nevek erősítik a csapatot, mint a Mammoth-ból Ilija és Nenad Gajic, Cliff Smith, a Roughnecks-ből Craig Conn, a Rush-ból Ian Hawksbee, vagy éppen a Stealth-ből David Morgan és Tyler Richards kapus.

- A legeredményesebb játékosunk, Jamie Shewchuk hat meccs alatti 27 pontjával (13 gól, 14 assziszt) továbbra is tagja az NLL pontlistája első húszas élmezőnyének, bár a listavezető Colin Doyle (Toronto Rock) már 50 pontnál jár.

A csapat jelenlegi 23 fős kerete:

Kapusok: 41 Andrew Leyshon, 30 Chris Levis
Hátvédek: 48 Rich Catton, 28 Tom Ethington, 14 Steve Forsythe, 24 Ryan McFadyen, 36 Chris McKay, 5 David Morgan, 20 Bruce Murray
Középpályások: 8 Nick Carlson, 19 Nenad Gajic, 18 Brad Richardson
Támadók: 91 Cory Conway, 7 Chad Culp, 77 Shaun Dhaliwal, 10 Alex Gajic, 9 Ilija Gajic, 25 Chris Gill, 6 Brian Langtry, 1 Jed Prossner, 85 Jamie Shewchuk, 27 Cliff Smith, 33 Peter Veltman
Sérültlistás: Jim Moss, Dan Carey, Curtis Palidwor, John Gallant, Matt Wilson

A további program az alapszakaszban:

Február 21., vasárnap, 02:35 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth
Február 28., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm
Március 14., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Március 27., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Március 28., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Április 4., vasárnap, 01:30 Buffalo Bandits - Colorado Mammoth
Április 10., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 11., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 17., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 24., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-1
2. Calgary Roughnecks 3-3
3. Edmonton Rush 3-3
4. Colorado Mammoth 2-4
5. Minnesota Swarm 2-4

Igencsak szoros tehát a harc a rájátszásért, ezért is lenne fontos, hogy az újabb erősítéseket követően ismét sikerüljön legyőzni a Swarm gárdáját, ellenkező esetben visszaeshetünk az utolsó helyre a csoportban, és lépéshátrányba kerülhetünk mindannyi vetélytársunkkal szemben.

Ezidáig kissé méltatlanul siklottunk át blogunk cikkjeiben olyan fontos szereplők fellett, vagy csak érintőlegesen említettük meg őket, akik bizony a legnélkülözhetetlenebb tényezői egyes csapataink sikeres szereplésének. Nem másról, mint a négy legnagyobb denveri klub vezetőedzőiről van szó, akik ligájuk szintjén szakmailag igencsak alulértékeltek, és többé-kevésbé szerény korábbi karrierrel rendelkeznek, mostanában mégis nagyon magasra repítették csapatainkat.

- Elsőként itt van Joe Sacco neve, aki 2009 nyarán vette át az irányítást a Colorado Avalanche kispadján, azt követően, hogy előtte több éven keresztül a klub farmcsapatánál dolgozott, míg a '90-es években még aktív játékos volt. Az alig 40 éves tréner a 2008/09-es szezonban fennállása leggyengébb teljesítményét produkáló Avs-t alaposan kivezette a gödörből, és a mindenki által messze leírt, biztos ligautolsónak várt fiatalos Avalanche-t 21 meccsel az alapszakasz vége előtt stabil rájátszás-helyen tartja, és ki tudja mi lesz még a nagy menetelés vége. A legfontosabb, hogy a jónéhány újonccal felálló csapatot nem csak nyerni tanítja meg, hanem sportág iránti alázatra, a kemény munkára is kiválóan neveli zöldfülű játékosait. Sacco szerződése három évre érvényes, ezalatt évente kevesebb, mint 1 millió dollárt keres, ebben a tekintetben is kuriózum a remeklése. Egyre több helyen merül fel a neve, hogy esélyes lehet a szezon végén az NHL-ben az év edzője választáson is.

- Jim Tracy igazi hőstettet hajtott végre a tavalyi szezonban a Colorado Rockies menedzsereként, ugyanis április-májusban a csapat mindössze 18-28-as mérleggel szerénykedett, 15 győzelem hátrányban a rájátszástól, majd miután Tracy-t kinevezték a posztjára, 74-42-es győzelem-vereség mutatót ért el vele a csapat. A Rox végül fennállása leghatékonyabb alapszakaszát zárta, bár végül a rutintalan csapat a playoff első körében búcsúzott. Tracy elismerésre méltó produkciója azonban nem merült feledésbe, ugyanis a Nemzeti Liga legjobb menedzserének választották meg. A tréner fantasztikusan motiválta a csapat sztárjátékosait, és mindenkiből kihozta a maximumot, még a fiatalokat is nagyszerűen menedzselte, miközben végig nagyon okosan kevergette a kártyáit. Az áprilisban rajtoló új idényt megelőzően pedig már tetszése szerint formálhatta tovább a tavaly menet közben megkapott játékoskeretet, így joggal bízhatunk profizmusában, hogy 2010-ben még komolyabb sikerekre vezetheti a baseballosainkat. Mellesleg az idei offszezonban megújított kontraktusa értelmében is alig keres többet évi 1 milliónál.

- A Denver Broncos élére a tavalyi szezont megelőzően ugyancsak egy újonc edzőt neveztek ki, miután a sorozatos sikertelenségeket követően a 15 éven át a csapatot irányító Mike Shanahan helyére az agilis Josh McDaniels-t ültették. A nem éppen halkszavú tréner hamar ambíciózus munkába kezdett, ami alaposan megosztotta a denveri szurkolók véleményét, mivel múlt nyáron úgy cserélgette a játékoskeretünket, mint más az ingjeit, közben pedig nem egy kulcsemberrel össze is zördült. Aztán végülis az eredmények JMD igazát bizonyították, hiszen a Broncos 6-0-val kezdte a szezont, majd a hosszabb szünetet követően viszont kijött a gárda a ritmusból, és a vezetőedző is képtelen volt jó döntéseket meghozni a fontos helyzetekben, így végül a csapat 8-8-cal zárt, és nem jutott be a playoffba sem. Ettől függetlenül újonc szezonnak nagyon jó évet produkált JMD, érezhetően egy karakteres csapatot hozott össze, tanulópénznek remek volt a szezon, reméljük okulni fog hibáiból, és 2010-től a szezon második felére is jobban fog tudni koncetrálni. Rámenőssége, szókimondósága pedig kifejezetten komoly egyéniséggé emeli őt, miközben a négy éves szerződése alatt összesen 11.9 M-t keres, tavaly 2.2 millió volt a jussa, de a negyedik évben is mindössze 3.7 millióval fog gazdagodni.

- És akkor végezetül a jó öreg George Karl, aki kapott hideget-meleget is folyamatosan a szurkolóinktól, mégis elévülhetetlen érdemei voltak a Denver Nuggets kosarasainak utóbbi időbeli sikerességéből. A csapat 2009-ben története legjobb szezonját hozta, miután az alapszakasz második helyén végezve egészen a nyugati főcsoport-döntőig jutottunk el, és ott is csak nagy csatában maradtunk alul a későbbi győztes Los Angeles Lakers-szel szemben. Karl a saját csendes, barátságos stílusában kiválóan beleillik a karizmatikus, harsány sztárjátékosokat felvonultató csapatba, és ezzel a mentalitással kiválóan tudja kihozni a játékosaiból a maximumot. Tanítványai imádják őt, mert egy igazán lojális tréner, ezért is volt különösen fájó a héten nyilvánosságra került információ, mely szerint a mester ismét rákos megbetegedéssel küzd. Karl az idei szezonban 3 milliós fizetéssel bírt, a közelmúltban újították meg szerződését, melynek értelmében 2010-ben 4.5 millió dollár lesz a fizetése, ezzel egyértelműen a város legtöbbet kereső edzője lesz, miközben egészségi állapotáért is kénytelenek vagyunk fohászkodni, hiszen az ő személyes szenvedése mellett a csapatra is komoly kihatással lehet a tréner problémája.

Végezetül a nagy kérdések az olvasó felé:
Szerinted ki a legjobb edző a városban, és ki az, a négy nagyszerű tréner közül, aki a legjobban megéri a pénzét, illetve hogyan raknád erősségi sorrendbe a szakembereket?!

Egy hihetetlenül szomorú sajtótájékoztatót tartott kedd este a Denver Nuggets vezetősége, bejelentették ugyanis, hogy a vezetőedző George Karl rákos megbetegedése miatt a közeljövőben több mérkőzést és több edzést is ki fog hagyni a kezelések ideje alatt.



















Az 58 éves szakember, aki éppen a napokban hosszabbított szerződést a csapat élén, ezzel jövőre is ő lesz a klub vezetőedzője, a leggyakoribb torokrák problémával küzd. Először a nyakát fájlalta, és orvosa, december 30-án diagnosztizálta nála a daganatot. Ezidáig kisebb kezeléseken vett részt, mostantól pedig egy hathetes radioaktív és kemoterápiás kúra következik a szakember számára. Ebből kifolyólag mostantól jónéhány idegenbenbeli meccsen és edzésen biztosan nélkülöznie kell őt a Nuggets-nek, helyette az ideiglenes edzői feladatokat a mérkőzéseken az All-Star segédedző Adrian Dantley, az edzéseken pedig Tim Grgurich láthatja el. Előreláthatólag a február 25-i Golden State és a március 10-i Minnesota elleni idegenbeli találkozókon biztosan nem lehet jelen a tréner.

"Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a családom és a csapatom kiáll mellettem. Érzem a támogatásukat, és a segítségükkel tudom, hogy le fogom tudni győzni ezt a betegséget, szükségem van rájuk. Szeretnék minél előbb túl lenni ezen a problémán, hogy tavasszal megnyerhessük a bajnokságot. Készen állok a kezelésre, hogy legyőzzem a rákot, biztosan lesznek nehéz napjaim, de eltökélt vagyok" - jegyezte meg a céltudatos tréner.

Karlt 2005. áprilisában prosztata rákkal diagnosztizálták, ám néhány terápiasorozat és egy sikeres műtétet követően sikerült átvészelnie a betegséget. Sajnos, a családjában sem idegen a probléma, ugyanis fia, az NBA-játékos Coby Karl 2006-ban pajzsmirigy rákos lett, és két komoly operáció után gyógyulhatott fel. Bízzunk benne, hogy ezúttal is sikeres lesz George felépülése, az orvosok szerint a kedélyállapota és az egészsége is bizakodásra adhat okot.

"Teljesen leblokkoltam, amikor meghallottam a hírt, nagyon mélyen érintett. Azt mondta, hogy ismeri a betegséget, tudja, hogyan kell legyőzni, korábban már megküzdött vele. Nagyon elszánt, mi pedig nem tehetünk mást, mint szurkolunk neki, és támogatjuk őt mindenben" - említette Kenyon Martin, a csapat egyik kapitánya.

"Amiben csak lehet, segíteni fogjuk George-ot és családját mindenben" - tette hozzá a klubtulajdonos, Stan Kroenke.

A Nuggets kosarasai csütörtöktől tehát az ellenfelek mellett a vezetőedzőért is harcolhatnak, hogy minél sikeresebb teljesítménnyel támogassák Coach Karlt a szörnyű betegség elleni harcában.

A kéthetes olimpiai szünetet megelőző utolsó öt meccséből négyet megnyertek a Colorado Avalanche hokisai, így alig több, mint 20 mérkőzéssel az alapszaksz vége előtt magabiztosan őrizzük a rájátszást érő, hatodik helyezést a Nyugati Főcsoportban.

Legelőször magabiztos játékkal 3-0-ra iskoláztuk le az Edmontont; majd egy remek mérkőzésen a St. Louis-t vertük 5-2 arányban; utána a sírból hoztunk vissza egy meccset, és kétgólos hátrányból végül hosszabbításban 4-3-ra diadalmaskodtunk az Atlanta ellen; folytatva a szép sorozatot 2-1-gyel a Phoenix-et is lepipáltuk; viszont zárásként az utolsó meccsünkön a sok kihagyott helyzet miatt 3-0-s fiaskóba szaladtunk bele Los Angeles-ben.

- Támadók: Az amerikai válogatottal Vancouverben pompázó Stastny továbbra is vezeti a csapat házi pontlistáját, jelenleg 54 pontos, miután az elmúlt öt találkozón öt pontot szerzett. Igaz, ezt két meccs alatt gyűjtötte be, lévén a Blues ellen 1+1-ezett, az Atlanta ellen pedig három gólpasszt adott. Annak ellenére, hogy az utolsó két mérkőzésen több komoly lehetőséget is méltatlanul elpuskázott, változatlanul nagy formában játszik és szépen szervezi az első sor akcióit, és még védekezésben is határozott. Stewart félelmetes decemberi-január góllövő formája valamelyest alábbhagyott, a februári hat meccsen mindössze két gólt szerzett, miközben három ponttal zárt a Blues ellen, beleértve a GWG-t, és bepakolt egy gólpasszt a Thrasers elleni gólja mellé is. Azért újra megtalálta a jobbik arcát, és a néhány pontképtelen meccse után a múlt héten megint nagy formát volt képes mutatni. Jobbára Galiardi erősítette az első sort, de néhány kisebb sérülés miatt lejjebbi összetételekbe is kénytelen volt beszállni rövidebb időre. A legutóbbi öt meccset 1+1-es mérleggel tudta le, rendkívül megbízható az emberhátrányos védekezésben, és a mezőnybeli játéka is nagyon hasznos a csapat számára, eközben gyakran még a támadójátékunkat is tudja segíteni, és helyzetekben tud kerülni, és már 26 pontot szedett össze az idényben. Az újonc Duchene nagyszerű dolgok bemutatására képes meccsről meccsre, kiváló technikai képességei segítségével félelmetesen játszik. A Phoenix elleni 2-1-es siker alkalmával mindkét gólunkat ő szerezte, ezzel a klub történetének ötödik újonc hokisa lett, aki elérte a 20 gólos határt, egyben pillanatnyilag a csapat legjobb góllövője. Közben az egész NHL-t tekintve is a legjobb a pontok (42) és a gólok terén is az újoncok között, az 1/1-es Tavares egyre inkább kezd eltűnni a ködben mögötte. Wolski az Edmonton ellen egy szép találattal megtörte gólcsendjét, ám azóta megint csak egy asszisztra futotta erejéből, az utóbbi szűk egy hónapban kétségtelenül hullámvölgyben van, bár 47 pontjával még mindig második a csapaton belül házi kanadai táblázaton. A szünet talán neki jön a legjobban, mert igencsak megcsömörlött az utóbbi időben, és fejben egy kicsit jobban össze kéne szednie magát, hogy újra megközelíthesse az őszi parádés formáját. Az elsőéves Yip bejátszotta magát a második sorba, már 11 találatnál jár 25 meccs alatt, úgy hogy az utolsó három találkozón nem szerzett pontot, ami máris pályafutása eddigi leghosszabb pontnélküli sorozata. Előtte kettőt vágott a St. Louis-nak és egyet az Edmontonnak, kiválóan kerül helyzetbe, nagyon érzi a lehetőségeket a kapu torkában, és 22 %-os góllövési hatékonyságával messze a legjobb ember a jelenlegi aktív keretünkben. A 3. sor motorja, O'Reilly az Edmonton ellen kapott egy lövést a lábára, a kisebb sérülése miatt így a következő, St. Louis-meccset kihagyni kényszerült, majd visszatérése után az Atlanta ellen csak -2-ig jutott. A mezőnyben nagyokat harcol, és rendszerint jó megoldásokat választ, de mostanában a védekező játékának színvonala csökkenésnek indult, persze ebben sortársai mérsékeltebb produkciója is bőven benne van, de a szünet szerintem neki is most jól jön. McLeod kemény, helyenként agresszív munkájával igyekszik a csapat hasznára lenni, bár kilábalt a hullámvölgyből, még mindig kicsit rapszódikus a teljesítménye, a támadásbeli produkciója még javulhatna, de legalább már a fizikai párharcokba gyakran képes oda tenni magát, közben szezonbeli 14 bunyójával toronymagas denveri listavezető. Végre Svatos is alkalmas a játékra, legalábbis fizikai jelenlétét tekintve, mert a teljesítménye még mindig elég sikertelen, helyenként legalább hajt becsülettel, és úgy nem jön neki össze semmi, máskor viszont hosszú időszakokra hajlamos eltűnni. Szerzett egy pontot mostanában, így kereken 10 egységnél tart 43 meccset követően, óriási mély gödör számára az idei év, több pletyka szerint el akarja cserélni őt a klub, és néhány keleti csapat érdeklődne is iránta. Tucker a legalsó sorban újra kezdi összeszedni magát, egyre többet vállal támadásban és a lélektani hadviselésből is újra kiveszi a részét, ha a játékban nem is olyan ellenállhatatlan, mint októberben volt, de így legalább nem teljesen hasznontalan, egyébként St. Louis ellen neki is volt egy pontja. Rendkívül szimpatikusnak mondható az a stílus, melyet Durno képvisel, hiszen alig 6-8 perceket játszva szántja fel a jeget, amikor csak beküldjük, remekül dolgozik a letámadásban, s mi több, az Atlantának egy feledhetetlen vetődéses egyenlítő gólt ütött. Ráadásul a LA ellen gyönyörűen felvette a harcot az allattomos ellenfelekkel, és nem hagyta magát a sorozatos durva belépők ellen sem. A fiatal Mercier is kevés lehetőséget kapott, ráadásul nem is minden meccsen került be az összeállításba, de nagyon bátran harcol, a Coyotes ellen kifejezetten kellemes meglepetés volt a játéka, amikor alig pár percet játszva is többször került gólhelyzetbe és egy zseniális ütközést is bemutatott. Visszaküldtük őt azóta a LEM-be, hogy az olimpiai szünet alatt a playoffért harcoló AHL-csapatunknak segítsen, de ha a sérülések újra beütnek, akkor bátran számíthatunk rá ismét. Az AHL-sztár Haydar az Atlanta ellen lejátszotta idei első, egyben utolsó meccsét a nagyok között, nem sokkal később pedig visszakerült a farmcsapathoz Mercier-vel együtt. Koci a Blues ellen egy King elleni verekedés során eltörte a kezét, így előreláthatólag többhetes kihagyásra számíthat. Hejduk térde nem jött rendbe a szünet előtt, de így legalább nem kapkodjuk el a visszatérését, és még két héten át tökéletesítheti az egész évben őt hátráltató testrészét, és március 1-jétől újra játszhat. A keményfiú Hendricks a bokájával bajlódik, de remélhetőleg ha nem is egyből a szünet után, de ő is minél hamarabb visszatérhet. Ugyanakkor viszont Stoa váll sérülése és Jones térdszalag-szakadása jóval komolyabbnak tűnik, és egyikük sem igazán várható már ebben a szezonban.

- Hátvédek: A védelem bástyája az utóbbi időben Quincey volt, aki újabban megint képes volt összehangolni a kiegyensúlyozott, kétirányú játékát, s védekezésben, támadásban egyaránt közel a legjobbját hozta. A múlt héten zsinórban három meccsen adott gólpasszt, beleértve az Atlanta elleni +3-as estéjét. Ismét az Avs legeredményesebb bekkje, hiszen már 25 pontnál tart az évben. Mellette Hannan szintén megbízhatóan áll a lábán hátul, és szükség esetén a támadásokhoz is bátran becsatlakozik, az Oilers-nek adott asszisztjával már 14 pontos, viszont az elmúlt négy meccse mindegyikén negatív mutatót hozott, így lecsúszott +7-re, pedig nemrégiben még ennek közel a dupláját jegyezte plusz/mínuszban. Sok lehetőséget kapott mostanában Clark is, aki az Edmonton ellen gólt, két nappal később pedig egy zseniális asszisztot ért el, zseniális munkát végez védekezésben, nagyszerűen takarít a kapunk előtt, sokat blokkol, és a korongot is jól játssza ki előrefelé, jelenleg 17 pontos +10 mellett. Az újonc Wilson pályafutása leghosszabb, hárommeccses pontszerző sorozatát könyvelhette el a közelmúltban, beleértve az Edmonton ellen lőtt pazar találatát és néhány asszisztot, ezzel már 14 pontnál jár, és ugyancsak +10-es, továbbra is elég jó formában teszi a dolgát, és amint látjuk támadásban is elég hatékony. Cumiskey is fantasztikus módon játszott mostanában, az Atlanta ellen a hosszabbítás kilencedik másodpercében vitte be a győztes gólt sajátos előrekorcsolyázása után, amivel már az idei hetedik gólját ütötte. Viszont legközelebb, a Phoenix ellen, hiába játszott megint kiválóan, a találkozó hajrájában egy kíméletlen, fejre irányuló ütközéstől agyrázkódást kapott, így bizonytalan ideig nem számíthatunk rá. A csapatkapitány Foote szintén a Coyotes ellen sérült meg, miután a meccs elején a hátát fájlalta, így az utolsó meccsünkön már rá sem számíthattunk, érdekesség, hogy az Edmonton ellen két gólpsszt is jegyzett. Reméljük, hogy a kéthetes szünidő során mindkét ki tudnak majd gyógyulni aktuális sérülésükből. A Kings ellen bekerülhetett a csapatba Liles és Salei is, a kegyvesztett amerikai bekk négy meccsen volt tartalék, amikor Los Angeles-ben újra pályára léphetett, ahol közepes produkciót hozott, nem igazán találja a helyét továbbra sem, miközben már a klub is nagy erővel keresi az új csapatát, mivel egyre inkább létszámon felülivé vállt. A veterán fehérorosz mindössze másodszor vállalta a játékot idén, legutóbb még októberben szerepelt, azóta hát sérülés hátráltatta, a Kings ellen a hosszú kihagyás ellenére nagyot játszott, sokat ment előre a támadásokkal, öt kapura lövéssel messze a legtöbbet próbálkozó denveri lett, és hátul is stabilan végezte az elhárítást, jelenleg pedig hazája válogatottját képviseli az Olimpián.

- Kapus: Anderson védett az utolsó 15 meccsünk mindegyikén teljes hosszában, és az elmúlt öt alkalommal is nagyszerű teljesítményt mutatott be. Az Oilers ellen már harmadszor ért el idén hibátlan mérleget, összesen pedig szezonbeli hatodik shutoutját tudta le. Az ezt követő három találkozón egyaránt 32-33 védéssel zárt bőven 90 % felett, míg nem jött a Kings elleni számára is gyengébb nap, amikor csupán 20/23-ig jutott, de egyszer ő is hibázhat, a lényeg, hogy hosszú távon továbbra is lenyűgöző. Idő közben letudta szezonbeli 50. kezdő mérkőzését és átlépte a 30 győzelmes határt is, 92.4 %-os a védési hatékonysága és 2.42-es a kapott gól átlaga, továbbá 12 perc büntetésével és 3 gólpasszával még színesebbé teszi a kollekcióját. A szünet neki is jól fog jönni, hiszen hatalmas terhelés alatt állt az elmúlt hónapokban, a kéthetes pihenőt követően pedig tiszta fejjel, pihenten vetheti bele magát a szezon hajrájába.


















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 37-22-2, 76 pont (61 meccs)
2. Colorado Avalanche 35-20-6, 76 pont (61 meccs)
3. Calgary Flames 30-23-9, 69 pont (62 meccs)
4. Minnesota Wild 30-27-4, 64 pont (61 meccs)
5. Edmonton Oilers 19-36-6, 44 pont (61 meccs)

Azonos pontszámmal állunk a Canucks-szal együtt, akik a divízió-elsőség miatt a harmadik helyen állnak a főcsoportban, míg a mieink Nyugat hatodik pozíciójában szünetelhetnek. A folytatás március 1-jétől következik, és már csak 21 mérkőzésünk lesz hátra az idei alapszakaszból.

Kedd este veszi kezdetét a Vancouveri téli olimpián a férfi jégkorong torna, a csoport beosztásról, a programról és a blogon esedékes tippjátékunkról már írtam korábbi bejegyzésemben. A most következő kiadásban egy kicsit az esélyeken szaladnék végig csoportonként és csapatonként.















A csoport:
- Ebbe a csoportba került a 8 évvel ezelőtt Salt Lakeben győztes Kanada akik most is a torna egyik vagy talán a legnagyobb esélyesének számítanak. A juharlevelesek egy csapatra való világsztárt visznek az olimpiára, és legalább még két ugyanilyen szintű keretet gond nélkül ki tudtak volna állítani. A kapuban Brodeur-Luongo-Fleury, azt hiszem elég erős a csapatrész. A védelemben a rutint Niedermayer, Boyle és Pronger képviseli, a fiatalabbak közül pedig Weber, Seabrook és az ifjú Doughty lehet ott, plusz még az NHL idei talán legjobb bekkje Keith. Brutálisan erős védelem, például Phaneuf és Bouwmeester nagyságú egyéniségek maradtak ki. A támadók között is természetesen csupa klasszissal találkozhatunk: Crosby, Thornton, Iginla, M. Richards, Marleau. Továbbá ott lesz az első olimpiájára készülő Toews, a kissé vitatható bekerülő E. Staal, míg a sérült Getzlaf is végül vállalja a játékot. Kanada természetesen aranyra tör, és még ha nem is akkora aranygeneráció ez a csapat mint a 2002-es olimpiai bajnok együttes (Sakic, Yzerman, Lemieux, Foote, Blake, stb.),  nagyon erősek és abszolút érem esélyesek.
- Az USA kissé érdekes keretet indított a tornára, így is látható a fiatalok és a veteránok ötvözése de talán ennél erősebb összeállítást is eltudtunk volna képzelni. Na azért annyira nem kell panaszkodniuk nekik sem. Miller-Thomas-Quick kapus hármas, Anderson mondjuk beférhetett volna. A védelem tűnik a leginkább sebezhető csapatrésznek, mivel az előzetes keretből Martin és Komisarek sem lesz ott Vancouverben sérülés miatt, helyettük pedig Gleason és Whitney baromira nem ugyanaz a kategória. E-Johnson a csapat egyik legfiatalabb tagjaként is a védelem húzó embere lehet, a rutinos Rafalski segíthet vinni neki a szekeret. J-Johnson megjelenése érdekes, mert pocsék szezonja van a Kingsben, viszont Orpik és Suter is kerettag. A csatársorban Paul Stastny is részt vesz az Avs-ből. A rutinos Langenbrunner lesz a kapitány mellette Drury és Malone lesz még az idősebb generációból, a többi csatár mind 25 éven aluli, de olyan komoly nevekről van szó, mint Kane, Parise, Kessel, Ryan, Brown, Backes vagy Callahan. Nem rossz ez az amerikai csapat, szerintem meglepetést okozhatnak a nagyoknak is.
- Meglepetés csapat lehet Svájc is, bár ebből a csoportból nehéz lesz nagyot alkotni, de évek óta láthatjuk hogy ígéretes társaság alakul az Alpokban. A kapuban Hiller személyében egy igazi sztár kapusuk lesz. A védelemben a nagyon fiatal Sbisa és a kapitány Streit rendelkezik több-kevesebb NHL múlttal, még Seger és Blindenbacher tekinthető válogatott szinten meghatározó embernek. Közben a gólokat leginkább a Rüthemann, Jeannin, Plüss hármastól várhatják, de az AHLben játszó Ambühl is nagyon ígéretes és a többi fiataljuk között is lehet egy-két nagyot rombantó srác, szóval szerintem figyeljünk csak oda a svájciakra.
- Norvégia csapatában is lesz egy denveri az Avs prospect, a védő Jonas Holös évek óta a kemény svéd bajnokságban edződik. Ismerhetjük őket az elmúlt évekbeli div.Ies VBkről és különböző válogatott tornákról, szóval jó pár ismerőst láthatunk majd viszont a tvben. A Grotnes-Lyseströen kapuspáros egész jónak mondható. A bekkek közt Holös mellett a Thoresen-Lund-Trygg veterán trió tölthet be fontos szerepet, valamint Tollefsen akinek játékjoga nemrég került át a Flyerstől a Red Wingshez. A csatár sorban a nagyöreg Vikingstad nevezhető a legnagyobb sztárnak, mellette csupa fiatal támadó próbálkozhat, köztük van néhány komoly tehetség is, mint mondjuk Zuccarello, Holtet, Ask, Spets vagy Bastiansen. Nehéz csoportban vannak de már a tavalyi VBn is villogtak a norvégok, az első meccsük Kanadával pokoli nehéz lesz, de a tisztes helytállásra bárki ellen jók lehetnek.

B csoport:
- Az elmúlt két év világbajnoka Oroszország az olimpiákon mindig a négy közé jutott az utóbbi négy tornán, de egyszer sem nyertek, csak egy ezüst és egy bronz jutott nekik. Idén talán minden eddiginél nagyobb esélyeik lehetnek a győzelemre, mivel Kanadát lerakták az utóbbi két vb döntőben. Fantasztikusan erős csapatuk van a KHLes és az NHLes sztárok ötvezetéből. Bryzgalov és Nabokov uralhatja majd a kaput az idén sokat sérült Varlamov előtt. A védelemben Gonchar, A. Markov, Grebeshkov, Tyutin és Volchenkov érkezik amerikából, Kalinin, Korneyev, és Nikulin pedig otthonról. A támadók között még nagyobb sztár parádé várható, félelmetes soraik lesznek az oroszoknak, őrületes támadó hokit láthatunk majd tőlük ezen a tornán is, hiszen Ovechkin, Malkin, Kovalchuk, Datsyuk, és Semin is ott lesz, plusz a KHLesek közül szintén óriási aduászokat neveztek a veterán Fedorov mellett Radulov, Morozov, Kozlov, Zinoviev, Zaripov. Sokra lehetnek képesek, az elmúlt két év sikereire alapozva talán a legnagyobb esélyesnek tekinthetők, bár Kanada ellen egy kanadai olimpián bravúr kell a sikerhez.
- Kissé sötét ló számomra Csehország válogatottja, mert itt is elég sok komoly név maradt ki különböző okok miatt a keretből, de a végleges névsorra sem lehet azt mondani hogy gyenge vagy hogy esélytelenek lennének. A kapuban Vokountól és Pavelectől várhatnak kiegyensúlyozott teljesítményt ami mostanában nagyon hiányzott nekik. A védelemben egy név kivételével mindenki NHLes, beleértve olyan játékosokat is akik nagyon meghatározóak klubjukban, mint például T. Kaberle, Kubina, Z. Michalek, Polak és Kuba. A támadók között a Jagr-Elias-Havlat hármas bármilyen körülmények között félelmetes lehet, viszont a többiek kicsit gyengébbnek tűnnek, mert például az Avsből Hejduk is hiányzik és komoly sérülése miatt Hemsky sem lesz ott, akik húzóemberei lehetnének a csapatnak. Viszont tagja a keretnek még Plekanec, M. Michalek, Fleischmann, Erat, Krejci akik jól csengő nevek az NHLben és mind elég komoly szezont csinál. Az európaiak közül Rolinek, Vasicek, Cajanek még sokra lehet képes. Fontos lehet hogy mennyire lesz egységes a csapat, mert talán a nevekben nem olyan erősek, mint az oroszok vagy a kanadaiak de ha össze állnak akkor csapatként felvehetik velük a kesztyűt.
- A VBken egyre szürkébb Szlovákia és ez az olimpiai keret sem adhat számukra sok vérmes reményt. Halak lehet az első számú kapus aki a Montrealban végre kezd magára találni, mellette a denveri cserekapus Peter Budaj is talán szóhoz juthat. A védősorból Chara, Visnovsky, Sekera, és Meszaros lehet meghatározó ember, mert az NHLben is annak számítanak. Viszont a támadó felhozatal kicsit harmatosnak tűnik, mint ahogyan az utóbbi években egyre hullámzóbbak is a góllövőik. Gaborikra persze vakon számíthatnak ha megússza sérülés nélkül a tornát, és Marian Hossa is egy nemzetközi szinten klasszis játékosuk. Handzus újra a régi önmagára emlékeztetve szintén veszélyes lehet, viszont a Satan-Stümpel-Zednik-Palffy-Radivojevic féle összetétel már legfeljebb nosztalgiázni lesz jó, az elmúlt években mindannyian messze pályafutásuk csúcsa alatt teljesítenek. Ott lesz még az egyfolytában sérült Demitra, a kisebbik Hossa testvér, a gyengécske Kopecky és a szürke Bartecko. Számomra érthetetlen hogy miért nem visznek fiatalokat, lehet hogy ennyire nincsen utánpótlásuk, de érdekes hogy kiöregedett tegnapok sztárjaival utaznak, és két csatáruk kivételével mindenki már 30 körül vagy felette jár. Ők tudják, de szerintem nem sokra viszik, és örülnek ha a harmadik helyet megcsípik a csoportban.
- Lettország sokkal inkább próbálkozik egy fiatalosabb összetétellel, közben pedig 18 emberük a KHLes Dinamo Rigából érkezik. A kapuban Masalskis vagy a veterán Naumovs is biztos megoldás lehet. A védelemben két NHLes lesz ott a fiatal Bartulis a Flyersből és a veterán Skrastins a Starsból, valamint még az egykori Volános Galvinst is láthatjuk majd a német légiós Rekis mellett. Kár hogy a vén kujon Ozolinsht nem viszik el. Elöl az ifjú Daugavins az egyetlen tengerentúli légiós aki az AHLben játszik, de Sprukts már némi NHL rutinnal is rendelkezik. A Dinamo gólzsákjai Ankipans, Cipulis, Berzins, Nizivijs mind ott lesznek, valamint még a légiós Vasiljevs és Sirokovs is. Az egység és az össze szokottság lehet a lettek fő erénye, ez a szlovákok legyőzésére simán elég lehet, és kis szerencsével akár az oroszlánok bajszát is megrángathatják.

C csoport:
- A címvédő Svédország is a bajnoki címért utazik el Vancouverbe. Talán ha nem is olyan erős a gárda, mint a négy évvel ezelőtt Torinóban diadalmaskodó együttes de az oroszok és a kanadaiak mellett így is messze nekik van a legerősebb keretük. A Rangersben parádézó Lundqvist őrizheti a kaput, mögötte Gustavsson és Liv is megbizható helyettes. A védelem karmestere a veterán Lidström és az otthon játszó Johansson lesz, olyan NHLes nevekkel kiegészülve mint Öhlund, Tallinder, Murray, Oduya, Enström. A csatársorban mindössze két európában játszó hokis lesz ott az NHLes sztár felvonulás mellett. De abból az egyik talán a csapat legjobb játékosa az élő legenda Peter Forsberg aki számunkra is mindig kedves marad. Foppa idén a Modoban is parádés de a sérülések továbbra sem kímélik. A másik európai Weinhandl a KHLből. Az NHLből Zetterberg, Henrik és Daniel Sedin, Alfredsson, a fiatal Backström, Franzen és Eriksson féle nagyságat hoznak, közben Pahlsson és Modin nem tudom mit keresnek a csapatban. Nagyon komoly esélyesek lehetnek, az ilyen tornákra ráadásul mindig remekül felszoktak készülni, szerintem az is nagy előny lehet hogy a két Sedin tesó hazai pályán játszhat és biztosan brutálisak lesznek az olimpián is ami nagyon messzire repítheti a svéd válogatottat.
- Finnország kihívója lehet az ősi rivális svédeknek, főleg azok után ahogy elvesztették a 2006os döntőt a háromkoronás királyok ellen. A három NHLes kapus közül Kiprusoff lesz talán az első számú, mert Backström és Nittymaki is hullámzó a klub csapatában. A védelem talán a megszokottnál gyengébbnek tünik de igy sem hinném hogy gondjaik lesznek hátul, hiszen Lydman és Salo nagyszerűek, kiegészülve még Pitkanenel és Timonenel. Viszont a harmadik párba már csak a fiatal Lepistö, és az európában játszó Niskala és Kukkonen jutott. A két veterán harcos S. Koivu és Selanne biztosan mindent megfog tenni az olimpiai aranyért és még ha nem is ők szerzik majd a legtöbb pontot biztos hogy a csapat nagy vezérei lesznek. M. Koivura hárulhat majd a támadó feladatok elvégzése, ehhez maga mellé olyan embereket kap, mint Hagman, Miettinen, O. Jokinen, Lehtinen, a sok csatát megélt Peltonen, az idióta J.Ruutu, plusz még a Bars Kazanból a N.Kapanen-Immonen páros. Idén is számolni kell a finnekkel, főleg a csatársor lehet nagyon erős, hátul kicsit sebezhetőbbnek tűnnek, de biztosan a legjobbak között fognak végezni.
- A Fehéroroszország válogatott is az egyik meglepetés együttes lehet, 8 éve négy között voltak, 4 éve ki sem jutottak. Megjósolhatatlan hogy mi lesz velük 2010ben, de nem hinném hogy túl sok vizet fognak zavarni. Mezin és Koval személyében a Dinamo Minszk kapuspárosával indulnak az olimpián, akikre nyugodtan számithatnak terhelés során is. A védelemben a denveri Ruslan Salei lehet a legrutinosabb ember, aki a fantasztikus tavalyi szezonja után idén hát sérülés miatt csupán 2 meccsen játszhatott az Avsben. Rajta kivül még a Red Wings tartalék Kolosov észak amerikai, a többiek jelentős része a KHLben korongozik, beleértve Stasenkot, Karevet és a pár éve az AHL csapatunknál játszó Denisovot. A rutint még Kostiuchenok és Ryadinski hozhatja a hazai bajnokságból, de igy is elég szellős ez a hátsó alakzat. A támadó sor nem a legjobb néhány hiányzó miatt, nincs ott a keretben sérülés miatt a Torontos Grabovki és a Montrealos A.Kostitsyn sem, viszont Sergei Kostitsyn tagja keretnek, mint egyetlen nem európában játszó csatár. A többiek közül még Kaliuzhny, Meleshkov, Zakharov, Koltsov, Antonenko és Mikhalev hozhatja a pontokat, de a két fiatal Stas és Demagin is ígéretes segítség lehet. Ennek ellenére nem gondolnám hogy túl jók lesznek, de a lettekhez hasonlóan ők is elég egységesek, egy jobban játékban lévő Saleijel és egy egészséges Grabovskival jóval többre vihetnék, így legfeljebb a németek ellen lehet esélyük a csoportban.
- A csoport negyedik tagja Németország, az idei világbajnokság rendezője. Bár igencsak szerény esélyekkel indulnak harcba Vancouver felé. A kapuban várhatóan a Sharks csere kapusa Greiss kaphatja meg a hatalmat az otthon védő Patzöld előtt. A hátvéd sorban Seidenberg neve a legismertebb nemzetközi szinten hiszen az NHL egyik legjobb lövés blokkoló játékosa, vezető szereplő lehet a válogatottban, muszáj is lesz mert rajta kivül nem túl nagy egyéniségekből álló a védelem, talán még a mannheimi Buteschon és Schmidt rutinosabb. A két legnagyobb ásza a csapatnak kétség nélkül Hecht (Buffalo) és Sturm (Boston) lesz akik klubjukban is szépen teljesítenek, a német csapat kevés helyzeteit főleg nekik kell majd kihasználniuk. Ismerős lehet még Felski neve is sok vbn és olimpián vett már részt, viszont a többiek tele fiatallal, szinte mindenki 25 éven aluli, közülük Rankel, Müller, és Klinge lehet az akire figyeljünk. Talán az egész olimpiai mezőny legkarcsúbb csapatával mennek a németek, túl sokat nem nézek ki belőlük, de soha nem lehet tudni lehet hogy úgy összekapják magukat hogy oda pörkölnek majd a nagyoknak de erre kevés az esély.

Péntektől vasárnapig rendezték meg Dallasban az American Airlines Centerben és a Cowboys Stadiumban az idei NBA All Star gálát, amely a kosárlabda rajongók feledhetetlen szórakozása mellett idén a Denver Nuggets szempontjából is igen érdekes volt mivel két sztár játékos Anthony és Billups mellett Karl személyében még Nyugat edzőjét is mi adtuk, így Dantley is ott lehetett az újonc csapat edzőjeként. A következő bejegyzésemben a hosszú hétvégén megtartott gála eseményeit eleveníteném fel.

Az első nap estéjén játszották le az újoncok vs. másodévesek meccset, amely remek játékot hozott és végülis egy ponterős találkozón 140-128ra győztek a rookiek a második szezonjukat töltők ellen, vagyis a Nuggets segédedzője Adrian Dantley csapata diadalmaskodott a meccsen. A meccs emberének a Kingses Tyreke Evanst választották a 11/15ös mezőny százalékkal ért el 26 pontot, de az újoncok sikeréből mellette még a SA center DeJuan Blair is alaposan kivette a részét 22 ponttal és 23 lepattanóval zárt. A legeredményesebb játékost mégis a sophomore csapat adta mivel Russell Westbrook kereken 40 pontot vert be, nagyon élvezte a gála hangulatát és hihetetlen dobásokat vállalt be. Az újonc kezdő ötös Evans-Curry-Jennings-Casspi-Blair összetétel volt, érdemes még megemlíteni BJ 22 pont, 8 assziszt, 6 lepattanós teljesítményét. A padról Harden 22 pontot, Flynn pedig 7 gólpasszt szállított a zöldfülűeknek, közben a két magas ember cseréjük Gibson és Jerebko voltak. A másodéves csapat Westbrook-Mayo-Beasley-Gallinari-B.Lopez sorral kezdett, a már kiemelt Westbrook mellett Beasley is eljutott egészen 26 pontig a 7 pattanója mellé, Mayo pedig 10 asszisztot és 8 pontot szórt. A cserék közül M. Gasol, Morrow, Love egyaránt átlépte a 10 pontos határt, és Gordon erejéből is futotta pár kosárra.

Szombaton bonyolították le az egyéni ügyességi számokat:
- ezek közül Nuggetsos résztvevő Billups volt a három pontos dobó versenyben, aki végülis bejutott a második körbe, de a bostoni Paul Pierce egy kicsivel jobban célzott nála, így Chauncey a második helyen végzett. Dobogós lett még Curry a GSWből, indult még Gallinari, Cook és Frye.
- a leglátványosabbnak számító 'slam dunk' zsákoló versenyt Nate Robinson (Knicks) nyerte meg DeMar DeRozan (Toronto) ellen, mögöttük még Shannon Brown és Gerald Wallace végzett izgalmas küzdelemben.
- a 'H.O.R.S.E.', vagyis az úgy mond trükk dobó verseny is érdekes küzdelmet hozott a finom kezű klasszisok között, és végül a Thunder sztárja, Kevin Durant győzött, az elődöntőben Casspit és Rondot verte, a döntőben pedig O.J. Mayot (Memphis) és Joe Johnsont (Atlanta) utasitotta maga mögé a győztes.
- az ügyességi viadal során különböző bólyák között végig szlalomozva kellett gólt szerezni a végén az egyéb dobások mellett. Ebben a Phoenixes Steve Nash teljesített a legjobban, mögötte végzett Brandon Jennings és Deron Williams.
- a nagy érdeklődéssel várt csapat versenyben a 'shooting stars'ban régiónként osztottak fel néhány csapatot három főre (két férfi, egy női versenyző), és a legjobb hatékonysággal célzó trió győzhetett. Amely a hazai texasi csapat lett, akik Dirk Nowitzki (Mavericks), Kenny Smith (egykori Spurs), Becky Hammon (WNBA San Antonio) összeállitásban versenyeztek. A döntőben a Los Angeles csapatot győzték le (Pau Gasol, Marie Ferdinand-Harris, Brent Barry). Indult még egy Atlanta (Joe Johnson-Angel McCoughtry-Steve Smith) és egy Sacramento trió is (Tyreke Evans-Nicole Powell-Chris Webber) akik a 3-4. helyen zártak.


Vasárnap este a Cowboys stadionban félelmetes hangulatban kerülhetett sor az East-West meccsre. A hatalmas csarnokban különleges volt látni, hogy mennyire minimális helyet foglal el a játéktér és hogy mennyi érdeklődő foglal helyet a lelátón. Ami viszont még fontosabb hogy összesen 108 713 néző volt kint a meccsen, ami új guiness rekordnak számit, soha a világon nem nézett meg még a helyszínen ennyi ember egy kosár mérkőzést. Az első félidő nagy részében szoros volt az eredmény, aztán a szünet előtt James vezetésével el ment 7 ponttal a keleti csapat. A második félidőben folytatták az igazi gála előadást a kékek és tovább növelték az előnyüket nem egyszer 10 pont fölé is ment a különbség. A végére Karl beküldte a legjobbjait (beleértve a két denverit) és kiharcoltatta fiaival a szoros végjátékot, így aztán az utolsó 2 percben már fej-fej mellett haladt a két csapat. Végül öt másodperccel a vége előtt Bosh két jó büntetőjével 2 pontos előnybe került kelet, a nyugatiak az idő kérés után pedig Melora játszották meg a figurát aki egy triplával megakarta nyerni a meccset a csapatának, de a kiszorított helyzetben bevállalt kisérlet sajnos rövid lett, így Kelet 141-139re győzött a valóságos kosárlabda ünnepen.

A győztes keletiek Wade-Johnson-James-Garnett-Howard ötössel kezdték a meccset. Ők adták a mérkőzés MVPjét is a Heat SGja Dwayne Wade ugyanis 28 pont, 11 assziszt, 6 pattanó, 5 steal produkcióval zárt, kiváló estéje volt nagyon élvezte a játékot, szerintem teljesen megérdemelte az elismerést. Természetesen LeBron James is nagyon élt, 25 pontig jutott el de közben elég sok dobást is hibázott. Centerben Howard 17 pontot szedett össze 3 zseniális sapkája mellett, a csúcspont tőle mégis a felejthetetlen három pontosa volt. JJ és KG kisebb sérülések miatt 17 és 12 percet játszottak, a lövő hátvéd azért bevert két hármast és 10 pontja lett, Garnett pedig amellett hogy végig lelkesen szurkolt a padról szintén szerzett pár kosarat. Helyén általában Chris Bosh játszott, aki 23 pontot és 10 lepattanót hozott a szokásos remek formáját mutatta be a gála meccsen is. A többiek mind 2-8 pontokat dobtak a padról: Rondo, Pierce, G-Wallace, Rose, Lee, Horford. Illetve Iverson személyes okokra hivatkozva nem lépett pályára.

Nyugat csapatában Nash-Anthony-Nowitzki-Duncan-Stoudemire volt a kezdő. Bryant nem vett részt a gálán, helyette lett a dallasi Dirk a kezdő. Carmelo Anthony lett a legeredményesebb játékos a csapatból, egyben 27 ponttal és 10 pattanóval a kettő közül az egyik nyugati dupladuplát elérő ember lett. A denveri Melo az első félidőben nagyon élt és gyakorlatilag végig a meccs pontkirálya volt, D-Wade az utolsó percekben előzte meg őt, de ha beakadt volna a buzzer triplája, akkor 30 ponttal gyanítom hogy Melo lett volna az MVP. A hazai közönsége előtt játszó Dirk Nowitzki 22 pontot szorgoskodott össze dolgos játékával. A PG Nash mindössze négy pontos lett de nagyon önzetlenül játszott és 13 gólpasszig eljutott fantasztikus passzokat adva a csapattársaknak. Amare' Stoudemire is DDozott, 12 pont és 10 lepattanó lett a végére a mérlege. Duncan kisebb sérülését pihentette, ezért csak 13 percet játszott, ezalatt 3 pont, 4 lepattanó. A cserék közül Chauncey Billups volt a legjobb pontszerző, Karl mester nyilván bízott benne ezért sokat küldte a pályára, a második félidőben kifejezetten gyakran tűnt fel és nagyszerű dobó formában játszott, 8 triplájából 5öt dobott be és összesen 17 pontnál plusz 5 asszisztnál fejezte be a meccset. A másik csere irányító Deron Williams is elért 14 pontot 6 assziszttal és Billupshoz hasonlóan sokat tudott segíteni a játék alakulásán. Durant (15 pts, 5 reb) és P. Gasol (13 pts, 6 reb) is sok lehetőséget kapott és hasznosan játszott. Pályára lépett még Randolph, Kaman, Kidd, utóbbi nem, előbbi kettő szerzett pontokat. Paul és Roy sérülés miatt nem ett részt a gálán, helyettük Billups és Kaman került be a nyugati csapatba.

Azt hiszem elég komoly hétvége volt és a kosárlabda rajongók nagyon jól szórakoztak, szerintem a denveriek is szépen helyt álltak és meghatározó szereplői voltak a három napos gálának. Anthony, Billups, illetve Karl és Dantley mester pedig biztosan jól érezte magát a hétvégén, reméljük a többiek is kipihenték magukat és csütörtöktől a megszokott formában tudjuk folytatni szereplésünket az alapszakaszban.

A jövő héten kezdődik meg a Colorado Rockies hivatalos edzőtábora a dobók és az elkapók megjelenésével a 2010es szezon előtt. Aztán február végétől már a teljes csapat edzésre vonul, március első napjaiban pedig megkezdődhet a Spring Training időszaka, hogy aztán áprilistól már az alapszakaszban szurkolhassunk a denveriekért. A következő írásban az aktuális helyzetről kaphattok képet.




















Engedelmetekkel az eddigi offseason reportokal ellentétben mostmár nem kivánok a teljes kereten átfutni egyesével mert annyi fontos dolog már nem történt. Néhány gondolatban az elmúlt pár hét legfontosabb híreiről:
- Szerződést hosszabbitottunk a veterán pinch hitter Jason Giambival és további 1 évre marad nálunk $1.7Mért cserébe. Tavaly tökéletes csere ember volt a rutinja miatt ha pár emberünk pontszerző pozicióban volt a pályán, idén is hasonlót várhatunk tőle.
- Megoldottuk a maradék ütő problémánkat is amikor a rutinos venezuelai Melvin Morat igazoltuk le aki eddig a Baltimoreban játszott. Mora eredeti posztja a 3B de elmondása szerint a catcher kivételével minden egyes ütő poszton képes vállalni a játékot ahogy a csapat megkívánja. Az eredeti helyett mellett főleg 2B ként és valamelyik IF poszton számithatunk rá főleg. Tracy pontosan egy ilyen IF+OF embert szeretett volna hozni a padra, hogy még jobban tudja kevergetni a kártyáit szóval ezt egy bomba üzletnek tartom. A deal 1yr/$1.3M szóval még elég olcsó is volt.
- A közelmúltban leigazolt Olivo érkezése után nem sokkal az eddigi elkapó Yorvit Torrealbat lépni hagytuk és végülis az NL West ellenfél Padreshez igazolt. Nem annyira szerencsés hogy itt maradt a divízión belül és biztos sokat tud majd segíteni ellenünk a SD dobóinak és ütőinek.
- Mora érkezésével gyakorlatilag a 40 fős keretünk betelt. Folytattunk még  tárgyalásokat hogy hátha szerzünk egy megbízható relievert de a megbeszélések nem vezettek célra és valamennyi kiszemelt más csapathoz írt alá. Ezzel nincs probléma ez már csak egy kis foltozgatás lett volna, mert a bullpen így is erősnek mondható. Maradt egy kis cap spaceünk azt majd a szezon közben kívánjuk felhasználni ha szükségünk lesz rá.






















A csapat 25 fős kerete:
SP: Ubaldo Jimenez, Jeff Francis, Jorge De La Rosa, Aaron Cook, Jason Hammel
RP: Huston Street, Rafael Betancourt, Franklin Morales, Matt Daley, Manuel Corpas, Matt Belisle, Randy Flores
C: Chris Ianetta, Miguel Olivo
IF: Todd Helton, Clint Barmes, Troy Tulowitzki, Ian Stewart, Jason Giambi, Melvin Mora
OF: Brad Hawpe, Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Seth Smith, Ryan Spilborghs

- Persze ez még nem végleges, csak a mostani tippem. Pár kérdőjel lehet, amik majd a ST végén dőlnek el. Mint például a bullpen spotok utolsó nevei egyáltalán nem mehetnek biztosra, simán odaérhet Chacin, Rogers, Reynolds vagy G. Smith is. És itt megkell emlitenünk a sérült Buchholzot is, aki majd a szezon második felétől lesz aktív. Az ütő sorból EYJR helye bizonytalan, lehet hogy inkább a minorban fogja kezdeni a szezont és majd menet közben csatlakozik a nagyokhoz ahogy pl tavaly történt CarGoval.

A 40 fős keret további nevei:
P: Jhoulys Chacin, Esmil Rogers, Greg Reynolds, Greg Smith, Al Alburquerque, Samuel Deduno, Chaz Roe, Juan Nicasio, Shane Lindsay, Edgmer Escalona, Taylor Buchholz
C: Michael McKenry
IF: Hector Gomez, Chris Nelson
OF: Eric Young JR

- Az első 25 plusz ez a 15 név adja ki a várható 40es szezon kezdő rostert. Az átfedésekről már írtam korábban, mert azért bőven lehetnek ehhez képest mozgások a kettő között.

A Spring Trainingre meghívott 22 fős keret:
P: Craig Baker, Christian Friedrich, Jimmy Gobble, Andrew Graham, Andrew Johnston, Tim Redding, Matt Reynolds, Juan Rincon, Justin Speier
C: Paul Lo Duca, Paul Phillips, Wil Rosario, Jordan Pacheco
IF: Jonathan Herrera, Jeff Kindel, Michael Paulk, Omar Quintanilla, Darin Holcomb
OF: Chris Frey, Cole Garner, Matt Miller, Jay Payton

- Ők pedig a fenti 40 fő mellett szintén részt fognak majd venni a Rox ST meccsein. Tartalék játékosokról van szó akiknek a céljuk talán a 40es keretbe való bekerülés lehet. Felhivnám a figyelmet a fiatal SP tehetség Friedrichre aki hatalmas ígéret lehet a következő években, de várhatóan még nem idén fog eljönni az ideje de rá fokozottan figyeljünk. Aztán ismerős lehet még tavalyról Phillips is jó értelemben, Quintanilla és Rincon szintén emlékezetes játékosok már jóval negatívabb szempontból.

Jelenleg ezek a legfontosabb események, várjuk hogy megkezdődjön az edzőtábor és majd a felkészülési meccsek. Aztán a március 4től kezdődő Spring Training (program) mérkőzéseiről rendszeres beszámolókat fogok írni időnként.

A pénteki nap folyamán látott napvilágot a hír, mely szerint a Denver Nuggets vezetősége további egy évvel meghosszabbította a főedző George Karl 2009/10-es idény végén lejáró szerződését. A "népszerű" tréner az idei szezonbeli 3 milliós fizetése után jövőre megközelítőleg 4.5 millió dollárral gazdagodhat.

A rendszerint sok kritikát kapó "szakember" nagyszerű számokat hozott tavaly és a jelenleg is futó idényben a Nuggets padján, köszönhetően főleg a csapat nagyszerű játékának, melyhez azért aligha van túl sok köze Karl-nak. Ugyanakkor kétségtelenül a csendes, toleráns viselkedése is nagyban hozzájárul a játékosok sikeres teljesítményéhez, hogy kevésbé tartja kordában a nehezebben kezelhető sztárokat, mint például bizonyára azt egy markánsabb edző tenné. Ezért én továbbra is azt mondom, hogy ehhez a csapathoz a kissé tesze-tosza cukorkapusztító Karl passzol a legjobban edzőként, neki csak annyi dolga van, hogy szurkol a kispadról, néha időt kér, hogy szusszanjunk egyet, a srácok pedig megoldják a feladatokat, mert pontosan tudják, hogy mi a dolguk, csak egy ilyen HC kell mögéjük, aki nem szól bele semmibe, hanem csak hagyja játszani őket a saját stílusukban.

"Megérdemelte a hosszabbítást. A győzelmek mindenre választ adnak, ha egy csapat sokat nyer, akkor csak jó dolgok történhetnek" - jegyezte meg a Nuggets klasszisa, Carmelo Anthony.

"Örülök, hogy sikerült megegyezni a klubbal. Szeretek itt lenni Denverben, szeretek a Nuggets edzője lenni. Nagyon jó csapatunk van, tavaly és idén is remek szezonunk volt, és a jövőbeli kép is nagyon bíztató. Az pedig csak külön öröm számomra, hogy az 1000. győztes meccsemet majd Denverben érhetem el. Nincs vele semmi bajom, hogy csak egy évre szól a szerződésem, az idei év is számomra egy utolsó év volt a mostani kontraktusomban, és nem volt belőle semmi problémám, jövőre ugyanúgy utolsó évem lesz a szerződésen belül" - tette hozzá a vezetőedző.

Karl 2005 óta foglal helyet a Nuggets kispadján, mindent elmond teljesítményéről, hogy mindannyiszor rájátszásba vezette a gárdát, igaz, ez nyilván sokkal inkább Anthony draftolásának volt köszönhető. GK miután a 2004/05-ös évad közepén vette át a csapatot, egészen döbbenetes, 32-8-as győzelem-vereség mutatót produkált kezei alatt a gárda az adott szezon második felében. Ezt követően két kísértetiesen hasonló idény következett (44-38-as és 45-37-es összmérleggel), majd 2008 tavaszára Iversonnal a fedélzeten 50-32-t hoztunk, egy évre rá pedig még ezt is sikerült túl szárnyalni Billups segítségével, hiszen a klub 54-28-as hatékonyságra volt képes az alapszakasz végére, és szakítva sok éven át hagyományos elsőkörös kieséssel a rájátszásban is eljutottunk a főcsoport-döntőig. A 2009 őszén rajtoló idény felén egy kevéssel túl a Nuggets jelen pillanatban 35-18-as mutatójával a bajnok Lakers mögött második a konferenciában, Karl pedig a hétvégén a Nyugati All-Star csapat trénere lesz a gálán.

Az apró túlsúllyal bajlódó tréner úr 26 éven át futó edzői karrierje során ezidáig 968-657-es győzelem-vereség statisztikát jegyezhet fel, miközben a mieink előtt a Cleveland (1984-86), a Golden State (1986-88), a Seattle (1991-98) és a Millwaukee (1998-2003) szakmai munkáját irányította, és korábban már három All-Star gálán is részt vehetett, de élesben mindössze egy vesztes nagydöntőig futotta erejéből.

"Örülök, hogy George maradhat a csapatnál. Kedvelem a stílust, amiben pályára küldi a csapatot, minden erejével azon van, hogy bajnoki címig vezesse az együttest, és szerintem remek munkát végez" - említette az irányító, Chauncey Billups.

Karl az új szerződése értelmében Phil Jackson (Lakers, 10 millió), Larry Brown (Charlotte, 7 millió), Mike D'Antoni (New York, 6 millió) és Doc Rivers (5.5 millió) után a liga legjobban kereső vezetőedzője lesz a jövő szezontól kezdve. Reméljük, hogy a játékosok által kifejezetten kedvelt tréner jelenléte a következő évad során is csak jó hatással lesz a csapatra, és még több sikert érhetünk el ezután is.

Néhány nap pihenő után kedden a Dallas Mavericks csapatát fogadtuk a Pepsi Centerben. Ezúttal már Carmelo Anthony is pályára léphetett, viszont Kenyon Martin kihagyni kényszerült az összecsapást. Kenyon helyén Allen kezdett.  A meccs elején villámrajtot vettünk. Nené remekül kezdett, 12 pontot szerzett az első negyedben.  A második negyedben továbbra is nagyszerűen dobtunk. Ekkor a két cserepad között 20 pontnyi különbség volt (22:2) a javunkra. Nenének nem volt ellenfele a palánk alatt, de Petro és Andersen is szépen dolgoztak a festékben. Az első félidőben 65 pontot szereztünk, ez szezon csúcs. A harmadik harmad a triplákról szólt. 15 hármasból 10 a gyűrűben kötött ki. A különbség ennek köszönhetően még tovább nőtt. A negyedik negyed már csak formalitás volt. Petro zsákolt egy nagyot és dobott egy szép kosarat is. Jellemzi a mérkőzést, hogy helyenként „Petro-showt” láthatott a közönség. A vége 91:127 lett. Nagyon sima győzelem volt egy láthatóan fáradt ellenfél ellen. Ettől függetlenül tény, hogy ha pihent és egészséges a csapat, akkor rengeteg pontot képes szerezni.

Nenéről már fentebb többször is említést tettem. Nagyszerűen játszott a brazil, gyakorlatilag nem volt ellenfele a festékben. 21 pont és 8 lepattanó mindössze 25 perc alatt elég szép teljesítmény. Volt egy nagyon szép dobása a második negyedben, estében tette fel a labdát, majd még a +1 pontot is bedobta. Allen, ő egy egész jó kiegészítő ember.  Nem vártam tőle sokat, de így, hogy lehetőséget kap egész bíztató. Esetleg el tudnám képzelni, hogy többet használja Karl akkor is, ha Martin egészséges. Carmelo Anthony sérülésből tért vissza. Ez a meccs ideális volt arra, hogy újra felvegye a ritmust, nem kellett megszakadnia, 30 percet játszott. Jól mentek a triplái. 19 pont mellé még 6 aszisztot is szerzett. Afflalo hozta a kötelezőt, egy ízben nagyot küzdött a palánk alatt. 8 pontot tett hozzá ezúttal.Billups 16 pontot és 6 aszisztot szerzett. Meloval ketten nagyon jól megértik egymást, volt néhány szép akciójuk. A cserék fantasztikusak voltak. Andersen dupla-duplát szerzett (14p. 10 ass.) Smith 12 ponttal járult a sikerhez, csak annyit játszott amennyit ezen a meccsen kellett. A meccs "sztárja" egyértelműen Petro volt. A francia center 22 percet játszott. 13 pontot szerzett, ez természetesen szezoncsúcs, ahogyan az 5 lepattanó is. A csúcs az volt, amikor blokkolta Nowitzkit a második negyedben.  Lawson is remekelt, de tőle ez már kevésbé meglepő. 13 pont, 5 lepattanó és 7 asziszt volt a mérlege. Játszott még Graham és Carter is előbbi 2, utóbbi 3 pontot szerzett.    

A következő mérkőzésünkön is egy texasi gárdát fogadtunk. A San Antonio Spurs-t kétszer megvertük idegenben, várható volt tehát, hogy megpróbálnak majd visszavágni a sarkantyúsok. Kenyon Martint továbbra is nélkülöznünk kellett. Ez a mérkőzés a védekezésről szólt. Tudjuk, hogy a Spurs nagyon jó ebben a műfajban. Az látszott, hogy nagyon felszívták magukat Duncanék. Nené szokása szerint jól kezdett, gyorsan szerzett 12 pontot, de már az első negyed végén a Spursnél volt az előny. A második negyedben még keményebben védekezett a San Antonio, ekkor már 14 pontos hátrányban is voltunk. A játék minden elemében jobb volt az ellenfél, a Nuggets 36%-al dobott, 8-ból, 1 tripla ment be. Ezúttal a padról sem érkezett lendület, 6 pontot szereztek a szünetig a cserék. A szünet után sem változott sokat a játék képe. A Spurs továbbra is nagyszerűen védekezett, mi pedig nem tudtuk egyszerűen megvédeni a festékünket.  JR Smith hatalmas zsákolásán kívül nem sok örömben volt részünk ebben a játékrészben sem. A bírók tevékenysége miatt többször is hangos "BÚ"-zásra ragadtatta magát a publikum. A záró negyedben minden az addigi forgatókönyv szerint zajlott. Továbbra sem találtuk meg a védekezésük ellenszerét, nagyon meg kellett küzdeni egy viszonylag tiszta helyzetért is. A palánk alatt sokkal jobbak voltak, ha játszik Kenyon akkor lehet, hogy más a helyzet. Ami nekünk összejött San Antonioban, az most megvolt nekik Denverben. Nagyon gyengén dobtunk mezőnyből (39%) és a triplák sem mentek (15,8%). Megérdemelten nyerte meg a mérkőzést a Spurs, ezen az estén egyértelműen jobbak voltak. A vége 111:92 lett.

Egyedül, talán csak Nené volt az aki igazán jól teljesített. 20 pontjával a mezőny legeredményesebb játékosa volt, mellé még 9 lepattanó is összejött neki, de a védekezése nem volt az igazi neki sem. Allen, 6 pontot és 3 lepattanót szerzett. Elég jól dobja a közép-távolikat, továbbra is tartom, hogy lehetne őt többet használni, Kenyon válláról le tudna venni egy kis terhet. Anthony 19 pontig jutott, nincs igazán jó formában. Reméljük, jól sikerül neki az All-Star fellépés és feltöltődve tér majd vissza Dallasból. Afflalo gyengén játszott, nem igazán ment neki a dobás, egy bravúr kosárra talán futotta tőle, 6 ponttal zárt. Billups sem tudott mit kezdeni a Spurs védelmével, 17 pontja és a 7 aszisztja nem rossz,de átütő erő benne sem volt. A hárompontos sem ment neki most, 8-ból csak egyszer talált be.  Smithnek voltak szép megmozdulásai, a már említett zsákoláson kívül volt két blokkja is. Egyetlen triplát sem dobott (4 kísérlete volt), 14 ponttal zárt. Andersen is gyenge volt, 4 pont, 3 lepattanó, 2 blokk. Tőle azért többet várunk. Lawson ezúttal epizódszereplő volt, 5 aszisztot így is összehozott. Graham és Petro is játszottak a végén, nem sok vizet zavartak.

Most hétvégén All-Star gála következik, lesz tehát egy kis pihenő. Martinnak is lesz ideje felépülni a sérüléséből. Reméljük, ha visszatér ott folytatja, ahol abba hagyta.  Az All-Star gálák utáni időszakban Karl győzelmi mutatója általában javulni szokott. Ha egészséges lesz a csapat, akkor minden esély megvan egy erős hajrára.

Go Nuggets!

Ma éjszaka rendezik a Téli Olimpia megnyitó ünnepségét Vancouverben, aztán a férfi jégkorong torna kedden kezdődik el. Az olimpia hoki eseményeiről pedig a blogban igyekszem majd rendszeresen beszámolni. Mostani írásomban a teljes programot nézhetjük át és játékra hívnám az olvasóinkat.















A csoport:                            B csoport:                     C csoport:
Kanada (CAN)                      Oroszország (RUS)          Svédország (SWE)
Egyesült Államok (USA)          Csehország (CZE)           Finnország (FIN)
Svájc (SUI)                          Szlovákia (SVK)              Fehéroroszország (BLR)
Norvégia (NOR)                    Lettország (LAT)             Németország (GER)

- Röviden először a lebonyolításról: az első körben a csoportban mindenki játszik egy meccset a csoport ellenfeleivel. A csoportkör négy legjobb mérleggel végző csapata egyből bejut a negyeddöntőbe. A többiek játszanak még egy 'pót meccset', ahol az 5. a 12el, a 6. a 11el, a 7. a 10el, a 8. a 9el találkozik és ezek a győztesek jutnak még be a 8 közé csatlakozva a négy egyből negyeddöntőshöz. Aztán negyeddöntő, elődöntő, döntő már a jól ismert formában.

Febr. 14. kedd 21:00 USA-SUI
Febr. 15. szerda 01:30 CAN-NOR
Febr. 15. szerda 06:00 RUS-LAT
Febr. 15. szerda 21:00 FIN-BLR
Febr. 16. csütörtök 01:30 SWE-GER
Febr. 16. csütörtök 06:00 CZE-SVK
Febr. 16. csütörtök 21:00 USA-NOR
Febr. 17. péntek 01:30 SUI-CAN
Febr. 17. péntek 06:00 SVK-RUS
Febr. 17. péntek 21:00 BLR-SWE
Febr. 18. szombat 01:30 CZE-LAT
Febr. 18. szombat 06:00 FIN-GER
Febr. 18. szombat 21:00 NOR-SUI
Febr. 19. vasárnap 01:30 LAT-SVK
Febr. 19. vasárnap 06:00 GER-BLR
Febr. 19. vasárnap 21:00 RUS-CZE
Febr. 20. hétfő 01:30 CAN-USA
Febr. 20. hétfő 06:00 SWE-FIN

- A további menetrendet majd késöbb ahogy halad előre torna, mert úgy sem jegyezzük meg. :) A döntő február 28án vasárnap 21:15től lesz.

TIPPJÁTÉK:

Biztosan sok sportbarát követi majd az olimpia eseményeit főleg a jégkorong tornát. Ennek apropójából találtunk ki egy tippjátékot. A játékban a kommentek közé várjuk a tippeket. A meccsek győztes csapatára kell tippelni mindig az adott kör első mérkőzésének kezdése előtt, vagyis a csoport kör meccseire a tippelési idő: kedd 21:00.! Aki eltalálja hogy egy meccset ki nyer meg 10 pontot kap, aki nem találja el 0 pontot kap. A csoport kör végeredményére is várjuk a tippeket A, B, és C csoportonként hogy milyen sorrendben fognak végezni a csapatok a négyesekben, itt minden egyes helyezés eltalálása 10 pontot fog érni. A játék későbbi feladványaival majd az első kör után jelentkezem.

Természetesen az olimpia közben gyertek bátran kommentezni hogy megbeszéljük a meccsek legfontosabb eseményeit és szurkoljunk a kedvenceinkért. Erről jut eszembe lehet szavazni, hogy ki kinek szurkol az olimpián?. Nyomjatok nyugodtan és őszintén (a svédekre :D). :)

Ahogy korábban írtam a tornán négy denveri fog részt venni, főleg majd nekik szurkoljunk, plusz gondolom mindenkinek megvan a maga favorit hoki válogatottja. Még a keddi rajt előtt fogok jönni egy beharangozóval és majd természetesen a verseny közben is számithattok a cikkjeimre. Addig is gyertek játszani várom a tippeket! :)

Az 1967-es NFL draft után olyan történt, amilyen előtte még soha: az AFL egyik leggyengébb csapatához, a Denver Broncos-hoz aláírt az általuk első körben, méghozzá ott is a 6-dik helyen, kiválasztott játékos. Az AFL csapatok ebben az időben ritkán szerződtethették le az ennyire jó helyen elkelt újoncokat, mivel a nagyobb múltú és presztízsű NFL csapatok rendre elhappolták őket.

Ez a bizonyos kiválasztott nagyon jó előjelekkel érkezett, hiszen futójátékos volt azon az egyetemen, amelyik már két olyan legendás futót is kitermelt, mint Jim Brown és a súlyos betegsége miatt első NFL meccse előtt elhunyt Ernie Davis. Ez az egyetem a Syracuse volt, annak a bizonyos 1967-ben draftra érkező futónak a neve pedig Floyd Little.




















Little, hűen nevéhez, alacsonynak volt mondható az NFL-ben 5’10”-es (178 cm) magasságával, valamint a csapatok úgy tartották számon, mint nem túl gyors, bár robbanékony futót. Little rácáfolt a kétkedőkre karrierje során, hiszen nagyon sokszor lefutotta az őt üldöző védőket. Nem erőből futott, hanem ésszel, ahogy ezt egy interjújában meg is jegyezte: „I don’t consider myself a power runner. I think I rely on speed, elusiveness, quickness. Actually, I run as fast as necesarry. I don’t try to run over anybody, I just try to run around as many people as I can” Idén pedig azt mondta Jerry Rice kérdésére, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire vagy gyors, hanem csak az, hogy gyorsabb legyél, mint aki utánad fut, ami viccesnek és triviálisnak hangzik, de valóban ez a lényeg.

Jobb időpontban nem is dönthetett volna az AFL-be szerződés mellett, hiszen a ’67-es év a krízis éve volt a Broncos-nál, mivel az AFL-NFL összeolvadáshoz szükséges méretű stadionnal nem rendelkezett és a denveri szavazók egy szavazáson elutasították, hogy kizárólag az ő pénzükből történjen meg a bővítés. A csapathoz szintén ’67-ben érkező head coach, Lou Saban, Little-lel és a csapattal pénzszerző körútra indult a környékbeli városokba és sikerült is akkora összeget összegyűjteniük, ami a bővítés első szakaszára elég lett, a többit pedig a stadiont időközben megvásároló Denver városa fizette ki.

Little, akit ez után már csak egyszerűen csak a „Franchise” becenévvel emlegettek, 3-szor is bekerült egyetemi évei alatt az All-America csapatba, amire előtte utoljára Doak Walker volt képes 1945-ben és 1947-49 között. Floyd a 30 egyetemi meccse alatt 49 TD-t ért el, 5,4 yard-ot futott átlagban, 20-as átlaggal hordta vissza a punt-okat és 29-essel a kickoff-okat, emellett elkapott 50 passzot és passzolt egy TD-t.

Az első denver-i szezonjában még csak főleg visszahordóként kapott szerepet, de már ebben is kitűnt az AFL-ben: 16 punt visszahordásának hossza 16,9 yard lett átlagban, közte egy 72 yard-os TD-t érővel, a 35 kickoff visszahordása pedig 942 yard-ot hozott, ami 26,9 yard-os átlagot jelent. Bár ebben az évben is kapott szerepet futásban és elkapásban, összesen majdnem 400 yard-os (381+11) össz. teljesítménnyel és meglett az első futott TD-ja, az átlagain még volt mit javítani.

Little folyamatosan fejlesztette a technikáját és a sok kemény munka fokozatosan meghozta az eredményét. Az első évi 2,9-es yard/futás átlagát már a második szezonban sikerült 3,7-re feltornáznia, 584 yard-ot sikerült is összehoznia futásból, 3 TD-vel, amihez még az első elkapott TD-ját is hozzá tudta tenni, 331 elkapott yard-ja 19 elkapásból nagyon jónak tekinthető. Meglett karrierje második (és utolsó) punt return TD-ja is, és ez volt az utolsó éve, amikor komolyabb terhelést kapott a kickoff visszahordásban is, 26 return-ből 649 yard-ot ért el.

A harmadik szezonra tovább javult a futó átlaga, méghozzá annyira, hogy az övé lett a legjobb az egész NFL-ben, 5,0 yard-ot tett meg carry-nként. 729 futott és 218 elkapott yard-jával közel jutott az 1000 összes yard-hoz, 6+1 TD-ja pedig a legtöbbje volt egy év alatt az addigi karrierjében.

Jött a negyedik szezon és ezúttal meglett az 1000 összes yard (901+161), ami annak is volt köszönhető, hogy ez volt az első szezonja, amikor mind a 14 meccsen pályára tudott lépni. Sajnos csak 3 TD-t lehetett beírni a neve mellé, de így is ő vitte a hátán a csapatát.

1971-ben, az ötödik szezonjában, ért karrierje csúcsára. Ő lett a Broncos történetének első 1000 yard feletti futója és 1133 yard-jával az NFL-ben is ő lett az év legjobb futójátékosa. 255 elkapott yard-jával pedig még jobbá tette ezt a csodás szezont. A TD-ok terén is jobban teljesített, 6 db-ot jegyezhettek fel a nevéhez.

Bár a következő szezonban nem érte el az 1000 futott yard-ot, hiszen csak 849-ig jutott, de a 367 elkapott yard-dal együtt ismét igen hasznos volt a csapatnak, amit még tovább fokozott a karriercsúcs 13 (9+4) TD-al. Ebben az évben érkezett egy új head coach a csapathoz John Ralston személyében, aki egyrészt hozott magával egy jó QB-t, Charlie Johnson-t, másrészt teljesen új mentalitást hozott a csapathoz.

1973-ban, Floyd utolsó igazán jó évében, meg is lett a munka gyümölcse. Bár 21 yard-dal lecsúszott az 1000 futott yard-ról, de mégse volt oka bánkódni. Ennek több oka is volt. Egyrészt a 12 futott TD-ja karriercsúcs volt a számára, másrészt a 423 elkapott yard-ja is új karriercsúcs lett és harmadrészt, ami talán neki is a legfontosabb volt, a csapat a 7-5-2-es mérleggel megszerezte fennállása első győztes mérlegét. Az 1973-as draft első körében ismét futót húzott a Broncos, aminek valószínűleg Floyd öregedése lehetett a fő oka, valamint az, hogy Otis Armstrong egy nagyreményű tehetség volt.

1974-től Armstrong lett a Broncos kezdő futója (1407 yardos teljesítményével ő lett a második Bronco, aki vezette a ligát futásban), Little pedig már csak backup volt, a futásainak száma 256-ról 117-re esett vissza és kevesebb passz is szállt az irányába, de így is 600 összesített yard fölött végzett (312+344) és 1 TD-t is szerzett.

Az utolsó, 1975-ös szezonjában sem lazsált, 445 yard-ot futott és el is kapott 308-at, valamint elért összesen 4 TD-t is (2+2), tehát mondhatni szépen fejezte be a 9 éves pályafutását.

Karrierje során 6 323 yard-ot futott 1 641 futásból, ami 3,9 yard/carry-t jelent és futott 43 TD-t. Elkapásban is szép statisztikákat tudhat magának, 215 elkapásból elért 2 418 yard-ja 11,2 yard/catch-es átlagot ér és volt 9 elkapott TD-ja. Ha ehhez még hozzávesszük a 81 punt visszahordásból elért 893 yard-ot (11 yard/return), valamint az ezekből elért 2 TD-t és a 104 kickoff visszahordásból hozott 2 523 yard-ot, akkor azt kapjuk, hogy Floyd Little összesen 12 157 yard-ot hozott a Denver Broncos-nak karrierje során és 54 TD-al gazdagította a csapatot. Egészen Terrell Davis csodás éveiig ő volt a Broncos történetének legtöbb yard-ot megtett futója és még most is ő a második a csapat örök ranglistáján. 1984-ben ő lett az első tagja a Pat Bowlen által alapított Broncos Ring of Fame-nek, amibe a csapat történetének fontos játékosai kerülnek be.
























Ennek a csodás karriernek a megkoronázása lett az a szép elismerés, ami miatt ez a cikk is megszületett:

2010. február 6-án, a 44-dik Super Bowl előestéjén, a Broncos legendás #44-ét beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be!!

Senior jelölt volt, Dick LeBeau mellett és mindketten bekerültek a 2010-es HoF class-be Russ Grimm, Rickey Jackson, John Randle, Jerry Rice és Emmit Smith mellett. (Egy kis számmisztika: SB 44, Little és LeBeau is a 44-es mezszámmal játszott és Barack Obama az USA 44-dik elnöke)

Ezzel Floyd csatlakozik John Elway-hez és Gary Zimmermann-hoz, a Broncos eddigi HoF tagjaihoz (bár Tony Dorsett és Willie Brown is játszott Denver-ben, de ők nem nálunk voltak karrierjük csúcsán) és John-on kívül csak ő az, aki egész karrierjében nálunk játszott.

Welcome to the Hall, Floyd „Franchise” Little!!!! 

Az elmúlt hétvégén szezonbeli harmadik hazai mérkőzésén a harmadik vereséget szenvedte el a Colorado Mammoth gárdája, miután fiaink kifejezetten súlyos, 12-5-ös fiaskóba szaladtak bele a tavalyi nagydöntős Orlando Titans együttese ellenében. A denveriek ezzel hat meccset követően 2-4-es győzelem-vereség mérleggel állnak.

Kihagyott denveri helyzetekkel indult a találkozó, majd a vendégek veterán sztárja, Maddalena szerezte meg a meccs első gólját a harmadik percben. Kisvártatva McLellan és Powell révén újabb találatokat ért el a Titans, melyek után lecseréltük Leyshont, és a hét közben egy cserével visszaszerzett egykori kapusunk, Chris Levis foglalta el a hazai ketrecet. Neki sem termett sokkal több babér, ugyanis a Carlson véleményes kiállítása utáni emberelőnyt Boyle jóvoltából váltotta gólra a vendég csapat. Az első negyed ezzel 4-0-s Titans-előnnyel fejeződött be.
A második játékrész folyamán is több kiállítást voltunk kénytelenek elszenvedni, de végre egy emberhátrány alatt I. Gajic találatával a 22. percben megszereztük mi is az első gólunkat. Azonban a létszámfölény alatt Powell és Boyle is betalált másfél percen belül, így 1-6-nál kezdett igencsak lefutottá válni a találkozó. Tisztes távolságból követtük a Titans-t, és a sima eredmény ellenére bátran folytattuk akciónkat, lövéseink többségét azonban rendre Vinc kapusba vágtuk, ám a negyed 13. minutumában a nagyöreg Gill bombagóljával szépíteni tudtunk, s a nagyszünetben 2-6-ra álltunk.
Sajnos, a félidő sem hozott nagy változást, és a pihenő után is a meccs az eddigi mederben folytatódott, nevezetesen a denveriek kihagyták, az orlandóiak pedig értékesítették helyzeteiket, s alig egy perc után Boyle újabb góljával növelték tovább a magabiztos vezetésüket. Kisvártatva McLellan és Powell már végleg padlóra küldte a Mammoth-ot, s 2-9 után már a lelkes hazai publikum kedve is kezdett elmenni a mérkőzéstől, ahogyan a srácok is egyre kellemetlenebbül érezték magukat a pályán.
A negyedik negyedben is folytatódtak a kilátástalan körülmények, amikor kevesebb, mint tíz perc alatt három újabb gólt vittek be a Titans-esek, melyeket sorrendben MacLeod, Thompson és Hall (SHG) dobtak. (2-12) A tízgólos különbség kialakulása már igencsak feltüzelte a csapatot, és a Mammoth az utolsó öt percre nagyon felszívta magát, hogy legalább a megalázó különbségű verést sikerüljön elkerülni, s kisvártatva Prossner minden dühét beleadva egy lövésbe vágott brutális erejű átlövés gólt. Ezt követően támadásban folyamatosan levittük a kapust, így teremtve mesterséges emberelőnyt magunknak, miközben óriási bombákat sóztunk rá Vinc kapujára, s előbb Conway, majd ismét Prossner lőtt kintről egy-egy remek gólt. Ezzel legalább a megsemmisítő különbséget, és a közte tízet sikerült elkerülnünk, de a harmatos támadójátékunk miatt a mai napon 5-12-nél szorosabb eredményt képtelenek voltunk elérni.

- Negatívumok:
- A csapatkapitány John Gallant még a múltkori fordulóban eltörte a kezét, így a Titans ellen már nem léphetett pályára, és előreláthatólag legalább további három összecsapáson nélkülöznünk kell a rutinos hátvédet.
- A Mammoth támadójátéka totális csődöt mondott, sok helyzetet alakítottunk ki, azonban ötlet nélkül, meggondolatlanul lövéseink jelentős részét belebombáztuk a kapusba. A csapat idei legeredményesebb játékosa, Jamie Shewchuk pont nélkül zárta a mérkőzést, a második negyed legvégén egy magasbotos sportszerűtlensége, valamint az azt követő balhéja után 5+10 perces végleges kiállítást kapott. Ilyen fegyelmezetlenséget egyszerűen nem engedhet meg magának egy klub húzóembere, akármi is történjék a pályán.
- Brian Langtry is újabb impotens meccset zárt, 13 lövést, és 9 kaput eltaláló próbálkozást jegyzett, ebből egyetlen gólt sem tudott szerezni, mindössze egy assziszt jutott neki szombaton. Meglehetősen komoly csalódás eddig az idei szereplése, 6/67-es gólszerzési hatékonyságát azt hiszem felesleges is különösebben ecsetelni.
- Az újonc Alex Gajic is részt vállalt a fejetlen bombázásban, rengetegszer előkészítetlenül vállalkozott lövésre, kilenc kísérletből egyetlen gólt sem tudott lőni.
- A kapuban Andrew Leyshon mindössze két lövést hárított öt próbálkozásból, amikor bő hat perc után a lecserélés sorsára jutott, nem igazán tehetett ezekről a gólokról, Govett mester egyszerűen úgy gondolta, hogy a váltás jót tehet a csapatnak. Nem ez történt, mert a múlt hét folyamán a 2011-es második körös draft lehetőségünkért cserébe a Calgary-tól megszerzett Chris Levis sem védett jobban, és a 2006-os bajnokcsapatunkban is szereplő portás végül 26/35-ös hatékonysággal végzett.
- A már említett Gallant mellett nem lépett pályára a hátvédek közül Ryan McFadyen és David Morgan, valamint a faceoff-specialista Brad Richardson is kisebb sérülés miatt hiányzott, míg a csatár Shaun Dhaliwal és Peter Veltman ugyancsak tartalék volt.
- A Mammoth ötletszegény, indiszponált játéka a speciális egységekben is kidomborodott, négy emberelőnyünkből egyetlen gólt sem szereztünk, miközben az öt létszámhátrányos helyzetünkből csak kettőt úsztunk meg kapott gól nélkül.

+ Pozitívumok:
- Folytatódott a támadó Jed Prossner remek góllövő formája, és az előző mérkőzésen lőtt mesterhármasa után múlt pénteken 2+1-es teljesítményre volt képes, sokáig ő is szerencsétlenül tüzelt, de a hajrában két parádés gólt vágott be Vinc-nek.
- Cory Conway ponterős produkciója sem hagyott alább látványosan, 91-esünk ugyanis három pontot (1+2) szorgoskodott össze a Titans elleni találkozó során, 6 meccs után pedig már kereken 25 pontosnak mondhatja magát.
- Az újonc középpályás Cliff Smith nem a pontszórással, hanem sokkal inkább a nélkülözhetetlen mezőnymunkájával vétette észre magát. Richardson távollétében az elsőszámú faceoff-emberünk lehetett, és 8/17-tel tevékenykedett a buliknál, továbbá nyolc szerzett labdája mellett hét lövést is bevállalt, és végülis a hajrában egy assziszt is jutott neki.
- Visszatért a csapatba az eddig sérült Steve Forsythe, a nagytermetű hátvéd idei első mérkőzését játszotta, s kezdésnek négy LB-t könyvelhetett el.
- A sérülések miatt ismét behívtuk a keretbe az edzőtábort követő szűkítés során kikerülő veterán Chris Gillt, aki hosszú éveken át erősítette a Mammoth-ot, a rutinos játékos pedig nagy kedvvel játszott az Orlando ellen, és még egy szép gólt is szerzett.
- A kedvezőtlen nap és a szerencsétlen teljesítmény ellenére a csapatnak igenis volt tartása, és a hajrában minden elkeseredettségünket beleadva sikerült némileg szépítenünk, ami szintén szép cselekedet volt.

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-0
2. Edmonton Rush 3-2
3. Calgary Roughnecks 2-3
4. Colorado Mammoth 2-4
5. Minnesota Swarm 1-4

A Stealth továbbra is százszázalékos teljesítményével őrzi magabiztos vezető pozícióját Nyugaton, a Rush és a 'Necks ugyancsak remek erőben van, de a harmatos Swarm verhető ellenfél lehet, ugyebár az ő megelőzésük pedig már elég lenne a rájátszáshoz. A most következő hétvégén a Mammoth nem fog játszani, legközelebb jövő vasárnap, 02:35-ös kezdettel a Minnesota-hoz látogatunk, majd egy héttel később hazai környezetben is megmérkőzhetünk a riválissal.

Azok után, hogy a közelmúltban megkezdődött a felkészülés a Colorado Rapids csapatánál a március végén rajtoló 2010-es MLS-szezont megelőzően, soron következő labdarúgó kiadásunkban ismét az aktuális híreket tekintjük át. Az elmúlt héten ugyanis a csapat kihirdette a felkészülése pontos programját, valamint a liga vezetősége is nyilvánosságra hozta az alapszakasz teljes időbeosztását.

A denveri labdarúgók jelenleg a Dick's Sporting Goods Parkban tréningeznek a felkészülési időszak legelső stádiumában, majd február utolsó hetében egy héten át az Arizona állambeli Phoenix-ben fogunk edzeni, ahol várhatóan több MLS-csapattal is edző mérkőzéseket játszhatunk későbbi kijelölendő időpontokban, hogy aztán újabb egy hétre visszatérjünk Colorado-ba. Ezt követően március 7-től 14-ig Londonban, az európai partnerklub Arsenal edzőközpontjában folytatódhat a felkészülés, s több angol együttes ellen megmérettethetik majd magukat a labdarúgóink, bizonyára az Arsenal klubjaival is játszani fogunk az esetleges közös tréningek mellett. Nem sokkal a hazautazást követően pedig március 19-én kerülhet sor a Seattle Sounders FC elleni hazai jótékonysági mérkőzésre a 2010-es Charity Shield-re, a csapat egyetlen hivatalos előidény-meccsére. Újabb egy hét edzés után pedig március utolsó hétvégéjén kezdjük meg szereplésünket a 2010-es szezonban a Chivas USA otthonában, egy héttel később pedig a hazai szezonnyitót is lebonyolíthatjuk a Chicago Fire együttese ellen.

Hazai szezonnyitó mérkőzésen a csapat hét éve nem kapott ki, és az utóbbi három esztendőben valamennyiszer győztünk az első itthoni meccsen, miközben összesített 8-2-es gólkülönbséget jegyeztünk. A liga történetében először 2010-ben fordulhat elő, hogy minden csapat két-két mérkőzést játszhat a másik 15 ellenféllel, így tevődhet majd össze a fejenkénti 30 meccses program. Az alapszakaszban június 11. és 24. között lesz egy kéthetes szünet a világbajnokság csoportköre alatt. A július 4-i nemzeti ünnep napján esedékes New York Red Bulls elleni mérkőzésen lesz idén is a csapat legnagyobb tűzijáték partija. A mezőny legújabb csapatával, az újonc Philadelphia Union-nal július 21-én mérkőzhetünk majd meg első alkalommal. Zsinórban a negyedik évben a Rocky Mountain Cup-rivális Real Salt Lake ellen zárhatjuk idén is az alapszakaszt, október 23-án hazai környezetben.

A Colorado Rapids 2010-es alapszakaszbeli mérkőzései:

Március 27., 04:30 Chivas USA - Colorado Rapids
Április 3., 22:00 Colorado Rapids - Chicago Fire
Április 11., 02:30 Kansas City Wizards - Colorado Rapids
Április 18., 23:00 Colorado Rapids - Toronto FC
Április 25., 01:30 New England Revolution - Colorado Rapids
Május 2., 04:00 San Jose Earthquakes - Colorado Rapids
Május 6. 03:30, Colorado Rapids - Los Angeles Galaxy
Május 16., 01:30 D.C. United - Colorado Rapids
Május 23., 00:00 Chicago Fire - Colorado Rapids
Május 30., 03:00 Colorado Rapids - Seattle Sounders FC
Június 6., 03:00 Colorado Rapids - Columbus Crew
Június 27., 02:30 Houston Dynamo - Colorado Rapids
Július 5., 03:00 Colorado Rapids - New York Red Bulls
Július 10., 18:00 Toronto FC - Colorado Rapids
Július 18., 03:00 Colorado Rapids - Kansas City Wizards
Július 22., 03:30 Colorado Rapids - Philadelphia Union
Július 26., 04:30 Seattle Sounders FC - Colorado Rapids
Július 31., 22:00 Colorado Rapids - FC Dallas
Augusztus 8., 03:00 Colorado Rapids - San Jose Earthquakes
Augusztus 14., 22:00 Philadelphia Union - Colorado Rapids
Augusztus 22., 01:30 Columbus Crew - Colorado Rapids
Augusztus 29., 03:30 Colorado Rapids - Houston Dynamo
Szeptember 5., 03:00 Colorado Rapids - Chivas USA
Szeptember 11., 22:00 New York Red Bulls - Colorado Rapids
Szeptember 19., 03:00 Colorado Rapids - New England Revolution
Szeptember 26., 04:00 Real Salt Lake - Colorado Rapids
Október 3., 23:00 Colorado Rapids - D.C. United
Október 9., 22:00 FC Dallas - Colorado Rapids
Október 17., 04:30 Los Angeles Galaxy - Colorado Rapids
Október 23., 23:00 Colorado Rapids - Real Salt Lake

- A Rapids csatára, Conor Casey bekerült az USA szerdától Kaliforniában edzőtáborozó 23 fős keretébe, akik a február 24-i Salvador elleni és a március 3-i Hollandia elleni barátságos mérkőzésen vehetnek részt. Ezek lesznek az utolsó felkészülési találkozók az amerikai válogatott számára a végleges VB-keret májusi kihirdetését megelőzően.

Időről időre természetesen ezután is fogunk jelentkezni Rapids-kiadásokkal a DenverSports-on, amint történik egy-egy hírcsokorra való esemény a csapat körül.

Magyar idő szerint hétfőre virradóra rendezték a 2010-es Super Bowl-t, vagyis az NFL aktuális szezonjának döntőjét, melyen az NFC-győztes New Orleans Saints gárdája 31-17-re múlta felül az AFC-t megnyerő Indianapolis Colts csapatát Miami-ban.

A Colts az első negyed után még 10-0-ra vezetett, ám a folytatásban két mezőnygóllal a Szentek közelebb zárkóztak, és a nagyszünetben már csak 10-6 volt Manning-ék előnye. A második félidőben Pierre Thomas elkapott, majd Joseph Addai futott TD-jának köszönhetően nem sokat változott a helyzet, de egy újabb FG-lal 17-16-ra zárkózott fel a New Orleans a záró negyed előtt. Alig öt perccel a rendes játékidő befejezése előtt aztán Brees 2 yardos TD-passzt intézett a TE Jeremy Shockey-hoz, majd egy újabb átadással a kétpontos formációt is sikerrel abszolválták. (24-17) A Colts nagy lendülettel indult támadásba, de a hatalmas igyekezetben a klasszis Peyton Manning hibázott, eladta a labdát, az interceptiont jegyző CB Tracy Porter pedig egy 74 yardos visszafutott touchdown-nal döntötte el a meccset a hajrában, s alakult ki a 31-17-es végeredmény az NFC-s gárda javára. A döntő MVP-je természetesen Drew Brees lett, aki 32/39-es passz-hatékonyságot és 288 dobott yard-ot jegyzett 2 TD-ja mellé, idén tehát végre az alapszakaszbeli parádéja után a playoffban is felérhetett a csúcsra.

A Saints 1967-es fennállása óta először szerezte meg a bajnoki címet az NFL-ben. A 2010-es Super Bowl volt a klub első SB-részvétele, ezidáig a playoff-ba is mindössze hét alkalommal jutottak be, de rendre ideje korán búcsúztak. Idén az alapszakaszt 13-3-as mérleggel zárták, beleértve az első 13 mérkőzésük megnyerését, s a playoff-ba NFC első kiemelt pozíciójában kvalifikálták magukat. A rájátszás első körében így szabadnaposak voltak, a második kanyarban kezdésként 45-14-re gázolták le a tavalyi döntős Arizona Cardinals együttesét, majd a konferencia-döntőben hosszabbítás után 31-28-ra győztek a Minnesota Vikings ellen, hogy aztán tegnap lejátsszák, s megnyerjék a Super Bowl-t az Indianapolis Colts ellenében.

A mieink ebben az évben nem játszottak a végső győztessel, viszont a döntőt elveszítő Colts-cal a Denver Broncos is megmérkőzött a 2009-es alapszakaszban, amikor a 14. játékhéten 28-16 arányú vereséget szenvedtük Manning-éktől. Emlékezetes módon ezen a meccsen állította fel Brandon Marshall a 20 elkapásos új NFL-rekordot.

A Broncos idénye már korábban befejeződött az alapszakasz végén, miután a csapat 8-8-as győzelem-vereség mutatóval zárta a szezont, s a közelmúltban olvasott szezonértékelő írásokat követően hamarosan jelentkezni fogunk előretekintő bejegyzésekkel, valamint az offszezon aktuális híreivel is.

A minap kezdődő játékhét az utóbbi időben megszokottnál némileg szellősebb programmal kedveskedik számunkra, miután a hétvégi NBA All-Star gála miatt a Nuggets csak a hét első felében játszik le két mérkőzést; és a Mammoth is szabadnapos lesz az NLL alapszakaszának soron következő fordulójában. Az Avalanche zsúfolt heti menetrendje viszont miatt így összesen hat mérkőzésen szurkolhatunk kedvenceinkért, mivel a Jetik négyszer is pályára lépnek a héten. Hétfőtől szombatig minden nap lesz mérkőzésünk, méghozzá szépen sorban, minden nap egy találkozó, ebből ráadásul ötöt hazai környezetben vívhatnak meg a kosarasaink és a hokisaink.





















- Kedd, 03:30 : Colorado Avalanche - St. Louis Blues (NHL)
Először is rögtön folytatódik az Avalanche négymeccses hazai sorozata, melynek második felvonásaként a meglehetősen felemásan teljesítő St. Louis-t fogadjuk. A tehetséges fiatalokból álló Blues-t idén egyszer már idegenben legyőztük, amikor egy remek mérkőzésen kissé csalóka, 4-0-s eredmény született a javunkra. Bizonyára nem lesz egyszerű mérkőzés, de a hullámzó Blues ellen hazai környezetben nagyon illene hoznunk ezt a találkozót, bár Erik Johnson-ék idegenben kifejezetten hatékonyan teljesítenek.

- Szerda, 03:00 : Denver Nuggets - Dallas Mavericks (NBA)
Másnap a Nuggets a Dallas-t látja vendégül, akik egyszer idén a Pepsi Centerben már borsot törtek az orrunk alá, de mivel az egyik legfőbb riválisunk a konferencia második helyéért vívott csatározásban, ezért igencsak fontos lenne, hogy visszavágjunk nekik a múltkori fiaskóért. Bízzunk benne, hogy sérült kulcsembereink közül legalább néhányan visszatérhetnek, mert Anthony és Billups nélkül elég kevés sansszal vennénk fel a kesztyűt Nowitzki és társai ellen. Bármilyen összeállításban is kelljen pályára lépnünk, bizonyára egy óriási csatát vívhatunk meg az egyik legnagyobb ellenféllel szemben, hazai környezetben pedig az ilyen mérkőzéseken gyakran jól szoktunk teljesíteni, reméljük most is sikerülhet kiharcolnunk a győzelmet.

- Csütörtök, 03:00 : Colorado Avalanche - Atlanta Thrashers (NHL)
Ezt követően ismét az Avalanche-ért szoríthatunk, akik a múlt héten elcserélt Kovalchuk nélkül felálló Atlantát láthatják vendégül Mile High City-ben. A nem túl acélos Thrashers az elmúlt években többször is megtréfálta a mieinket, rendszerint izgalmas, sokgólos meccseket játszunk velük, most is érdekes összecsapásra lehet kilátás, annál is inkább, mert a velünk közel azonos cipőben járó, átalakulóban lévő együttes hosszú idő után újra reális eséllyel pályázik a rájátszásra, így mindkét csapat számára komoly téttel bír az összecsapás. Talán a hazai pálya, és a keleti csapatok elleni jó mérleg mégis a mi sikerünket jósolhatja.

- Péntek, 04:30 : Denver Nuggets - San Antonio Spurs (NBA)
Aztán megint a Nuggets veheti birtokába a Pepsi Centert, és a szezon folyamán idegenben már kétszer legyőzött rivális Spurs ellen próbálhatunk szerencsét ezúttal Denverben. Szintén sok függhet tőle, hogy mely sérültjeink vállalhatják majd a játékot, de legutóbb Anthony nélkül győztük le őket, miközben a SA Parker szolgálatait volt kénytelen nélkülözni. Nem akármilyen rangadó lesz ez sem, az egyhetes All-Star szünet előtti utolsó mérkőzést jó lenne sikerrel venni, hogy megerősítsünk pozíciónkat a pihenő idejére.

- Szombat, 03:00 : Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes (NHL)
A nyugati konferencia tavalyi toronymagas két utolsó helyezettje idén valósággal szárnyal, és a Coyotes jelenleg még nálunk is jobban állva abszolút biztos playoff-résztvevő helyen tanyázik. Ezidáig egyetlen meccset játszottunk velük a jelenlegi bajnokságban, akkor a hazai pályán biztosan vertük őket, most jóval kiegyenlítettebb találkozó várható, és mivel a táblázaton a két csapat igen közel áll egymáshoz, még inkább nagyon fontos lesz az összecsapás végkimenetele. Reméljük, hogy hazai környezetben azért sikerülhet felül múlni Doan-ékat.

- Vasárnap, 04:30 : Los Angeles Kings - Colorado Avalanche (NHL)
Másnap újra pályára léphet az Avs, amikor a bő kéthetes olimpiai szünet előtti utolsó mérkőzést a Los Angeles Kings otthonában vívhatjuk meg. A nagyszerű szezont futó, jelenleg is pazar győzelmi sorozatban lévő Kings az egyetlen csapat a nyugati főcsoportban, amellyel ezidáig még nem játszottunk idén, szezonbeli mind a négy találkozónkat tavasszal játszhatjuk le ellenük. Talán a múlt heti Lakers elleni Nuggets-győzelem erőt adhat a jégkorongozóinknak, hogy lehet győzni a Staples Centerben, de ettől függetlenül hatalmas bravúrral érne fel, ha egy back-to-back második napján sikert tudnánk aratni a remek erőkből lilák ellen.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Mozgalmas hétvége van a Denver Nuggets mögött. Csapatunk két egymást követő napon lépett pályára, ráadásul mindkétszer idegenben.  Pénteken Los Angelesben, a Lakers vendége ként, majd 24 órán belül Utahba látogattunk.

A Lakers ellen továbbra sem számíthattunk Anthony játékára. A másik oldalon kérdéses volt Kobe Bryant szereplése, de a kaliforniaiak klasszisa végül vállalta a játékot. A Nuggets, a Billups-Afflalo-Graham-Martin-Nené összeállításban kezdett. A találkozó első felét a Lakers uralta. Bryant remekül kezdett, az első félidőben húsz pont fölé jutott.  A hazaiak többször is kisebb előnyre tettek szert, azonban mindig sikerült visszakapaszkodni és szorosan tartani az eredményt. A félidőben 64:59-re a hazaiak vezettek, de jött a harmadik negyed és Chauncey Billups.  Az irányító nagyszerű játékának köszönhetően megfordítottuk a mérkőzést és a záró játékrészre 5 pontos előnnyel készülhettünk. A negyedik negyedben a játék még egy sebességi fokozattal gyorsabb lett. A Lakers képtelen volt tartani a lépést, ez azért is meglepő, mert összesen három cserejátékossal játszottuk végig a mérkőzést. A végeredmény 126:113 lett.  Egy igazi NBA „reklám meccsen” sikerült győzni, mindenki számára emlékezetes találkozó volt. Megkockáztatom, hogy az idei alapszakasz legjobb teljesítményét produkálta a csapat, támadásban mindenképpen.

Nézzük ki, hogyan teljesített:
Nenét eléggé lekötötte a palánk alatti harc Bynummal és Gasollal, ahogyan az várható is volt. A lepattanókat tekintve nem teljesített túl jól, de a 14 pontja sokat ért.  Kenyon Martin ismét nagyon jól játszott. 11 pont, 12 lepattanó és 3 labdaszerzés volt a mérlege. Gasol ellen ez nagyon szép teljesítmény. Graham 4 pontot tett hozzá, sokat nem érdemes róla beszélni, talán még annyit, hogy egy szabálytalanságot követően sikerült összeakaszkodnia Artesstal. Afflalo megbízhatóan dobott, 11 pontot szerzett. Billups játékára nehéz jelzőket találni. Karrier csúcsot jelentő 39 pontja és 9 triplája magáért beszél.  A pontok mellett természetesen az sem elhanyagolható, ahogyan a csapatot vezette.  Hiba nélkül játszotta végig a mérkőzést, mindig jól döntött, tudta mikor lassítson, mikor gyorsítson a játékon.  Kimagasló egyéni teljesítménye mellett, a csapatmunkája is kitűnő volt, de ezt már azt hiszem megszokhattuk.  A padunk is remekül tejesített. Igaz, hogy csak három játékost vetett be Karl a padról, de ők mindhárman minőségi cserék voltak.  Smith 27 pontot szerzett és nagyon pontosan is játszott. Billups mellett ő nyújtott a legjobb teljesítményt. Andersen brutális 15 lepattanót szorgoskodott össze, 2 blokk is fűződik a nevéhez. Ty Lawson amikor pályán volt nagyon jól helyettesítette Billupsot. 13 pontot sikerült szereznie, és közel húsz játékperc alatt csak egyszer adta el a labdát.  Idén eddig kettőből kétszer nyertünk a Lakers ellen, és mindkétszer meggyőző játékkal.  

Egy nap sem telt el és máris újabb komoly mérkőzés állt a csapat előtt. A helyszín Salt Lake City volt, az ellenfél pedig a nagy rivális Utah Jazz. A mormonok jó formában vannak mostanában és a csoportban már ők a legkomolyabb riválisaink. Billups a pénteki meccsen egy kisebb bokasérülést szenvedett, így ma sem Ő, sem Carmelo Anthony nem játszhatott. A kezdő PG Lawson volt. Az első negyedben már 10 pontos hátrányba kerültünk. Pontatlanul játszottunk, rohantunk és elég sok labdát eladtunk. Az első félidő végére maradt a 10 pont körüli hátrány. A következő negyedben tovább nőtt a hátrány, már a 20 pontot is megközelített, de a végére összességében sikerült közelebb kerülni az ellenfélhez. A negyedik negyedre viszont elfogyott a lendületünk és csak a nagyobb különbségű vereséget sikerült elkerülni. A végül 106:116 arányban kikaptunk.  Ez a vereség várható volt, a két legjobb játékosunk hiányzott, ráadásul fáradtak is lehettek a fiúk, a Lakers elleni nagyszerű győzelem után. Ami pozitívum, hogy ilyen körülmények között is megnehezítettük a Jazz dolgát és a tisztes helytállás azért sikerült.

Nenének kevesebb idő jutott a szokásosnál, csak 20 percet töltött a pályán. Ennyi idő alatt 4 pontra és 2 lepattanóra volt képes. Rajta nagyon látszott, hogy fáradt volt. Kenyon Martin viszont fáradhatatlannak tűnik, ugyanis újabb dupla-duplával lepte meg a szurkolókat. K-Mart ezúttal 13 pontot és 12 lepattanót jegyzett, mellé 6 labdát eladott, ami azért kevésbé dicséretes.  Joey Graham most a pihentetés és a sérülések miatt több lehetőséghez jutott. Élt is vele 16 pont és 5 lepattanó nem rossz tőle.  Afflalo meglehetősen gyenge volt, egy triplája volt jó, azon kívül semmi, 1/9-es mezőnymutatóval zárta a találkozót. Lawson kezdőként 36 percet játszott, jó teljesítményt nyújtva. 25 ponttal és 4 gólpasszal kiemelkedett a Nuggetsből. Összesen hússzor adta el a labdát a csapat, ebből a fiatal irányítót, csak két esetben terheli felelőség. Nagyon tetszik a játékában, hogy ennyire vigyáz a labdára.  Smith 19 pontot szerzett, nem túl jó mezőnymutatóval. Andersen új frizurával játszik a Lakers meccs óta. A haján kívül még 15 pontja is figyelmet érdemel, mostanában egyre jobb formába lendül ő is. A pontok mellett 2 szép blokkja is volt. Carter is elég sokat játszott, 6 pontot szerzett és „zsákolt” is egyet. Ez nagyon tetszett Melonak és Chaunceynak, jót nevettek rajta :). Allen is kapott több mint 10 percet, ez alatt 2 pontot és 3 lepattanót szedett össze. Két perc erejéig Petro is előkerült.

A jövőheti program:

Szerda, 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
Csütörtök, 4:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 34-17 (51 meccs)
2. Utah Jazz 31-18 (49 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 29-21 (50 meccs)
4. Portland TrailBlazers 30-23 (53 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 13-38 (51 meccs)

A 2009/10-es szezonbeli legnagyobb győzelmi sorozat után a Colorado Avalanche fiatalos csapata szeszélyes módon az évad leggyengébb vereség sorozatába süllyedt vissza, miután legutóbbi öt találkozónkból négyet elveszítettünk, abból hármat egyás után.

A nyerési széria hazai pályán a Minnesota elleni 1-0-s vereséggel szakadt meg; majd másnap a Dallas otthonában 3-2-re maradtunk alul; s hazatérve sem sikerült javítani, miután múlt vasárnap 3-1-re kaptunk ki a NY Rangers-től; de némi kilábalásként ez után 5-1-re kiütöttük a Columbus-t; ám a legutóbbi mérkőzésünkön megintcsak vereség lett a vége, és Nashville-ben 5-3-ra buktunk.

- Támadók: Sajnos, az első sorunk ponttermése jelentősen visszaesett, és az eddigi meghatározó emberek hanyattlása szinte egyenesen a vereségekhez vezetett. Stastny ezalatt az 5 meccs alatt egyetlen gólpasszig jutott, bár mindent megtesz továbbra is, de szélsői visszafogott formája miatt kissé magára maradni látszik, viszont stabilan faceoffolt, de az utóbbi meccseken több buta kiállítást is összeszedett, ami nem feltétlenül jellemző rá. A balszélső Wolski formaesése a legszembetűnőbb, nem elég, hogy az utolsó 19 találkozón belül mindössze egy gólt szerzett, és azt is üres kapura, a legutóbbi öt fellépésén még pont sem került a neve mellé, és játéka is egyre ingadozóbb, sőt, többször inkább rossz. Sacco-éknak valamit megint ki kell találniuk a 8-as serkentésére. Stewart-nak is mindössze egyetlen pont jutott, bár azt az asszisztot egy igen komoly megmozdulás során jegyezte a Nashville ellen, kicsit túlzottan ész nélkül rongyol előre mostanában, 23 lövésből egyetlen gólt sem szerzett 5 meccs alatt, de a lelkesédése és a rámenőssége a szokásos. A fiatalok közül Duchene ezalatt négy újabb pontot termelt, beleértve a Nashville és a Dallas elleni góljait, amivel már 18 pontos a szezonban, így a csapat legjobb góllövőjének, és a liga aktuális újonc gólkirályának mondhatja magát, közben 38 ponttal az elsőéves pontlistát is magabiztosan vezeti. Elképesztő lendülettel játszik, a védekezőjátéka is tökéletes, előrefelé pedig rendre zavart tud kelteni kiszámíthatatlan megoldásaival, és amikor gödörben van a csapat, akkor is láthatjuk, hogy 19 éves kora ellenére máris képes a vállára venni a bandát. Galiardi továbbra is lenyűgöző mezőnyjátékot nyújt, a Columbus elleni négy asszisztja az egy meccs alatti egyéni csúcsának számít a pontok terén, abból két előkészítést emberhátrányban jegyzett, mindkét találatért nagyon megdolgozott. Az 1/3-as Duchene társaságában ráadásul a támadójátéka is egyre veszélyesebb, miközben defenzív produkciója változatlanul a legjobb védekező csatárok szintjére emeli őt. Yip két gólt vert a CBJ-nek, és két asszisztot jegyzett a Stars ellen, 20 meccs alatti 15 pontja (8+7) egészen döbbenetes egy menet közben csapatba kerülő újonctól, egészen komoly munkát végez letámadásban, és a lehetőségeit is kiváló százalékkal használja ki. Egy másik újonc támadó, a csapat legfiatalabb tagja, O'Reilly nagy napja a Columbus ellen jött el, amikor alig több, mint három perc leforgása alatt két emberhátrányos gólt szerzett. Félelmetes munkát végez emberhátrányban, és egyedül gyengébb sortársainak köszönhetően hagyott alább az eredményessége, mert önmaga védőjátéka változatlanul nagyszerű minden egyes mérkőzésen, rendre nagyon sokat tud hozzá tenni a csapat védekezéséhez. Mellette általában Tucker és McLeod halovány produkcióval játszott, bár a "Hegylakó" a bő két hónapon át tartó gólcsendjét végre megtörte, és az utolsó három meccsen belül kétszer is eredményes tudott már lenni. Talán ismét megjön a góllövő formája és a játékban is hasznosabb tud lenni. A közelmúltban felhívott Mercier az elmúlt három meccsen léphetett pályára, és annak ellenére, hogy a negyedik sorban mindössze alig 5-10 perc lehetőséghez jut, a Rangers ellen egy assziszttal megszerezte első pontját, majd a Predators ellen első NHL-es találatát is beütötte. Vezetésével keményebb lett a negyedik sor, mivel a letámadásban is bátran használja a testét és gyorsaságát. A center Durno négy összecsapáson játszott ezek közül, s Mercier góljához ő adta az előzékeny gólpasszt, egyébként ő is keveset tölt a jégen. Egy másik újonc támadó, a csapat legfiatalabb tagja, O'Reilly nagy napja a Columbus ellen jött el, amikor alig több, mint három perc leforgása alatt két emberhátrányos gólt szerzett. Félelmetes munkát végez emberhátrányban, és egyedül gyengébb sortársainak köszönhetően hagyott alább az eredményessége, mert önmaga védőjátéka változatlanul nagyszerű minden egyes mérkőzésen, rendre nagyon sokat tud hozzá tenni a csapat védekezéséhez. Mellette általában Tucker és McLeod halovány produkcióval játszott, bár a "Hegylakó" a bő két hónapon át tartó gólcsendjét végre megtörte, és az utolsó három meccsen belül kétszer is eredményes tudott már lenni. Talán ismét megjön a góllövő formája és a játékban is hasznosabb lesz. A közelmúltban felhívott Mercier az elmúlt három meccsen léphetett pályára, és annak ellenére, hogy a negyedik sorban mindössze alig 5-10 perc lehetőséghez jut, a Rangers ellen egy assziszttal megszerezte első pontját, majd a Predators ellen első NHL-es találatát is beütötte karrierje hatodik meccsén. Vezetésével keményebb lett a negyedik sor, mivel a letámadásban is bátran használja a testét és gyorsaságát. A center Durno négy összecsapáson játszott ezek közül, s Mercier góljához ő adta az előzékeny gólpasszt, egyébként keveset tölt a jégen, de megbízhatóan látja el a feladatát. A töltelékember Koci párszor be lett nevezve, de mindannyiszor alig néhány percet volt a jégen, szerencsére. Svatos az utolsó két meccsre visszatérhetett újabb sérülése után, de mindkétszer csupán a mínuszokat tudta gyűjteni, továbbra sincs túl nagy formában, pedig góllövő sorokban is szóhoz jutott. A Dallas elleni mérkőzés első perceiben súlyosnak tűnő váll sérülést szenvedett a fiatal Stoa, és várhatóan hosszú ideig nem számíthatunk rá. Mellette változatlanul harcképtelen a veterán Hejduk, aki térdműtétje után már korcsolyázik, és van rá esély, hogy akár már a jövő hét végén, azaz az olimpiai szünet előtt visszatérjen. Hendricks bokáját meg kellett operálni, így bizonytalan ideig nem számíthatunk a kemény harcosra. Jones pedig természetesen azóta is a hosszú rehabilitációját tölti november végi térdszalag-szakadását követően.

- Hátvédek: A szezon nagyrészében remek formában játszó Quincey kissé hullámzóbban teljesít az elmúlt időszakban, bár hátul általában továbbra is magabiztos, támadásban hajlamos kevesebbet vállalni, igaz, a legutóbbi öt meccsről két ponttal bír, gólt szerzett a Columbus ellen is, de egész januárban csupán két asszisztra futotta tőle. Az elsőszámú páros alapja, Hannan még mindig nagyon magabiztosan teszi a dolgát védekezésben, remekül takarít a kapu előtt, szép szereléseket mutat be, és a korongokat is jól játssza tisztára, +10-es mutatójával a csapat legpluszosabb hátvédje már jó ideje. Cumiskey folytatja imponáló játékát, s az elmúlt két meccsen egyaránt gólpasszt jegyzett, hat találatával pedig változatlanul a leggólerősebb bekkünk, a CBJ ellen egészen +4-ig jutott, védekezésben egyre stabilabb, nagyszerű sebességével pedig rendre a támadásokba is be tud kapcsolódni, és szép lassan egyre inkább meghatározó szereplővé növi ki magát a csapatban. Wilson szerencsére hamar újra pályára léphetett agyrázkódása után, de az újonc bekk mérsékeltebb produkciót nyújtott mostanában, egy pontra megint jó volt, de hátul akadtak hiányosságai az utóbbi időben, a keménysége persze semmit sem változott. Az utolsó négy találkozóra visszatérhetett boka sérülése után a veterán Foote, a csapatkapitány pedig a tőle megszokott magabiztossággal és keménységgel tette a dolgát, a Blue Jackets ellen kifejezetten harcias volt, több közelharcban is részt vett, miközben +2-vel zárta a volt csapata elleni meccset. A sérülésből visszakerülők feltűnésével egyszer Liles, egyszer pedig Clark volt kénytelen tartalék lenni, amikor éppen nem hét védővel játszottunk. Az amerikai a hosszabb mellőzés után hiába szerzett 10 meccsen 9 pontot, a hátsó stabilitása változatlanul hagy kivetni valót maga után, és az előrejátéka is elég hullámzó, egyre több spekulációt lehet afelől hallani, hogy a klub el szeretné cserélni őt a március eleji cserestop előtt. Eközben a kanadai blokk-király az elmúlt hetek gyengélkedése után mostanában egész jó formát kapott el, magabiztosan takarít a kapunk előtt, és továbbra is remek ütemben vetődik bele az ellenfelek lövéseibe. A legfrissebb hírek szerint a hátműtétje miatt idén mindössze egyetlen októberi meccsen játszó Salei részt akar venni az Olimpián, és a jövő hét folyamán az Avalanche számára is bevethető állapotba kerülhet.

- Kapus: Ezen az öt mérkőzésen is Anderson védett, ahogyan immár tizenegy összecsapás óta folyamatosan. A hálóőr formája egyáltalán nem romlott a győzelmi sorozat óta, változatlanul hihetetlen kiegyensúlyozottsággal hozza a bravúrjait a ketrecünk előtt, egyszerűen a mezőnyjátékosok nem adnak neki mindig annyi támogatást, és kevés gólt lövünk, pedig Anderson több, mint egy hónap után először kapott háromnál több gólt egy mérkőzésen most csütörtökön. Az idei 56 meccsünkből 46-szor kezdett, ezalatt 27 győzelmet ért el 92.2 %-os védési hatékonyság, 2.48-as kapott gól átlag és öt shutout mellett.


 



















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 34-20-2, 70 pont (56 meccs)
2. Colorado Avalanche 31-19-6, 68 pont (56 meccs)
3. Calgary Flames 29-21-8, 66 pont (58 meccs)
4. Minnesota Wild 28-25-4, 60 pont (57 meccs)
5. Edmonton Oilers 18-32-6, 42 pont (56 meccs)

Tartjuk helyünket a tabellán, és változatlanul hatodikok vagyunk a Nyugati főcsoportban, ahol igen szoros a küzdelem, nem különben a divízión belül. Már csak mindössze öt meccsünk van hátra a jövő hét után kezdő kéthetes olimpiai szünetig, ebből négyet hazai pályán (Edmonton, St. Louis, Atlanta, Phoenix), majd egyet idegenben (Los Angeles) fogunk lejátszani.


 

Az utóbbi időben hozták nyilvánosságra a 2010es NBA All Star gála résztvevőit, ahol szerencsére a liga egyik meghatározó csapata, a mi kedvenceink, a Denver Nuggets is szép számmal képviselheti magát. Két játékosunk és egy edzőnk lesz ott a gálán, vagyis összesen három Nuggetsos, amennyien több mint 30 éve nem lehettek ott egy All Staron sem.

Anthony a legtöbb szavazatot kapó nyugati csatárként természetesen kezdő lesz a gála mérkőzésen. Közel 30 pontos átlag pontszerzésével szinte az egész szezonban vezeti az NBA listáját, annak ellenére hogy bő egy hónapja csak alig néhány meccset játszhatott különböző sérülések miatt. Melo harmadik gálája lesz a 2010es, ebből a második kezdőként 2008 után.

Az irányító Billups a szavazatok alapján nem került volna be a résztvevők közé, mivel csak negyedik lett posztján a konferencia listáján, de a Hornetses Paul sérülése miatt nem tudja vállalni a játékot a következő hetekben, így a gálán sem. A veterán PG sorozatbeli és összesítettbeli ötödik gálája lesz az idei. Bár a szezonbeli számai kicsit gyengébbek a szokásosnál (19.4 PPG, 6.1 APG) nagyon megérdemli a jelölést, hogy a szünetbeli mexikói nyaralása helyett a gálán vegyen részt.

A két játékos jelölésében nincs nagy szenzáció, az igazi csattanó, hogy Karl mester lesz Nyugat edzője. Phil Jacksont nem jelölhették mögötte pedig Karlnak volt idén a legjobb győzelmi hatékonysága. A denveri tréner negyedik ASGra készül, 1994, 1996, 1998 után, vagyis közel tíz év után lehet ott újra. Egyben hosszú idő után a klub első All Star edzője lesz.

A Nuggetsból 1977 óta nem vehetett részt ennyi ember a gálán, akkor az edző Larry Brown mellett Bobby Jones, David Thompson, és Dan Issel volt tagja a legjobb nyugati csapatnak.

Az idei All-Star gálát a február 13-14 hétvégén rendezik Dallasban, szurkoljunk ott is a mieinkért!

Kezdő ötösök:

Nyugat:
F – Carmelo Anthony, Denver
F – Tim Duncan, San Antonio
C – Amar’e Stoudemire, Phoenix
G – Kobe Bryant, L.A. Lakers
G – Steve Nash, Phoenix

Kelet:
F – Kevin Garnett, Boston
F – LeBron James, Cleveland
C – Dwight Howard, Orlando
G – Allen Iverson, Philadelphia
G – Dwyane Wade, Miami

Üdvözlök minden kedves szurkolót és érdeklődőt! Ezentúl tőlem is olvashattok majd beszámolókat, értékeléseket az oldalon, főleg a Nuggetsal kapcsolatban. Lássuk, mi történt az elmúlt három mérkőzésen!


A csapat három mérkőzésből álló túrájának utolsó állomása San Antonioban volt. Korábban már sikerült győzni a Spurs otthonában, így joggal várhattunk újra győzelmet. Carmelo Anthony nem tudta vállani a játékot, helyette Graham kezdett, a többi poszton a már megszokott felállásban játszottunk.
A mérkőzés eleje szoros játékot hozott.  Három perccel a nagyszünet előtt a Spurs kisebb előnyre tett szert, amit fantasztikus hajrával sikerült behozni, sőt megfordítani. Így a pihenőre már vezetéssel vonulhatott a csapat. A második játékrész is hasonló forgatókönyv szerint zajlott. Ekkor a Spurs futott az eredmény után, de a vezetést nem tudták megszerezni. A záró negyed végén ismét rákapcsoltunk és viszonylag simán 103:89-re, behúztuk ezt a nagyon fontos győzelmet idegenben. 

A győzelem egyik kulcsa a szívós védekezés volt. Nené és Andersen remekül helytálltak a festékben Duncan és McDyess ellen. Kenyon Martin ezen a délutánon is nagyszerűen játszott. 27 pontja mellé még 11 lepattanót is összeszedett. Billups teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül, egy szép dupla-duplával vette ki a részét a sikerből, 25 pont és 11 asziszt állt a neve mellett a jegyzőkönyvben a végén. Arron Afflalo egyre fontosabb szerepet tölt be a csapatnál. Ezen a mérkőzésen valamennyi kísérletét értékesítette, hatból hat dobása volt jó, ebből kettő hárompontos.  A nyerőember véleményem szerint, JR Smith volt. A padról beszállva 18 ponttal járult hozzá a győzelemhez. Négyből három triplát bevágott, ráadásul fontos pillanatokban estek a kosarai. Fontos még kiemelni a jó dobóhatékonyságot. A mezőnygólok tekintetében 53,6%-os pontossággal céloztak a srácok, a hárompontos kísérletek esetében ez 75% volt, ami lenyűgöző. A büntetővonalon is egész jól dolgoztak, 80%-ban értékesítve a büntetődobásokat.

A következő fellépésünkre már hazai környezetben került sor, az ellenfél a Sacramento Kings volt. A királyok már kétszer borsot törtek az orrunk alá, ideje volt hát revánsot venni rajtuk.

Anthony továbbra sem állt a csapat rendelkezésére. A győzelem így is szinte kötelező jellegű volt, a valóságban azonban igencsak meg kellett szenvedni ezért a sikerért. A mérkőzés elején viszonylag korán hátrányba kerültünk, de sikerült megállítani a Kingset. Azonban a második negyedben fokozatosan elléptek és meglepetésre jelentős előnyt szereztek a szünetre. A harmadik negyedben már 15 pontos hátrányban is voltunk, de nagyszerű játékkal sikerült faragni a hátrányból. A negyedik negyedet 73:78-as állásnál kezdtük, és gyorsan egyenlítettünk, majd a vezetést is megszereztük. A Kings nem hagyta ennyiben a dolgot és szorosan tartotta az eredményt, az utolsó percen belül egyenlítettek, sőt még lehetőségük volt a győztes kosár megszerzésére is, de szerencsénkre nem éltek vele. Az állás 99:99 volt, jöhetett a hosszabítás. A ráadás első felében egy támadáson kívülre verekedtük magunkat, de a Sacramento visszajött és fordított, ekkor másfél perc volt még az órán. Ezt az időt sikerült kapott pont nélkül kihúzni, és Billups, valamint Afflalo vezetésével felülkerekedni a Kingsen. Utóbbi szerezte a győztes kosarat. A végén Billups dobhatott még két büntetőt, csak az egyiket sikerült értékesítenie. A végeredmény, 112:109 lett.

Az Anthony-t helyettesítő Graham gyengén kezdte a mérkőzést, ezért Karl a padra ültette és jobbnak látta, ha ott is marad. Nyolc percet játszott, pontot nem szerzett. Kenyon Martin jó formája kitartott. Újabb dupla-duplát ért el, 24 pontot és 12 lepattanót tett a közösbe. Nené nagyot küzdött, 14 pontja mellé "csak" 6 lepattanót szedett össze, 60%-os mezőnymutatóval zárt. Afflalo 12 pontot szerzett, mellé 4 lepattanót és 3 aszisztot is jegyzett. A hosszabbításban nagyon jól játszott. Fontos pillanatokban is hideg fejjel képes gondolkodni és cselekedni. Nagyon sokat érhet még ez a tulajdonsága  szezonban. Billups 23 pontja és 9 aszisztja ellenére, önmagához képest elég gyengén szereplet. 25 dobásából csak 6 volt jó, 4 blokkot is kapott. A döntő pillanatokra azonban összekapta magát, ezért ez nem róható fel neki. Egy kisebb sérülést is összeszedett az első negyedben, ha ez hátráltatta a játékban, akkor még érthetőbb a teljesítménye. A padról beszálló játékosok közül leginkább Ty Lawson-t érdemes kiemelni. A rookie irányító 15 pontot szerzett és nagyszerűen játszott, 3 lepattanót és 2 aszisztot is feljegyezetek a neve mellé. 27 perc alatt csak egyszer adta el a labdát, ez is dicséretes teljesítmény. Andersen 11 pontja jónak mondható, mellé 4 lepattanót szedett, ebből hármat az ellenfél palánkja alatt. Egy szép blokkra is futotta tőle. Smith gyengén dobott, hétszer próbálkozott a triplával, egyszer sem járt sikerrel, 9 pontot így is összehozott. Carter a megszokottnál több lehetőséget kapott. Jól teljesített, az 5 aszisztja mellett 4 ponttal járult hozzá a győzelemhez.

Ma hajnalban a Phoenix Suns-t fogadtuk a Pepsi Centerben. Igazi csemegének ígérkezett ez a meccs. Két nagyszerűen támadó csapat találkozott egymással, mindenki látványos, pontgazdag összecsapást várt.

Carmelo Anthony ismét csak a partvonal mellől figyelhette az eseményeket. A szokásos ötössel kezdtük a meccset. Az első negyedben fej-fej mellett haladtak a csapatok. Ez a tendencia egészen a második negyed végéig tartott, ekkor lépett meg először a Suns. Gyakorlatilag minden összejött Nashéknek, 13 pontos előnnyel mehettek a szünetre. Aztán a második félidő elején életjeleket mutatott a Nuggets, de a Suns nem hagyta magát. Nem sikerült komolyan megközelíteni az arizonaiakat, nem volt meg hozzá a kellő lendület. A végén sajnos simán kikaptunk, 109:97-re.

Graham 13 pontot szerzett, mellé 7 pattanót is behúzott, ez elég jó tőle. Ennek ellenére természetesen örülnék, ha már Melo játszana. Martin ismét dupla-duplát ért el, 14 pontja mellett zsákmányolt még 10 lepattanót is. A +/- mutatója ennek ellenére a legrosszabb volt, -16. Nené neve mellé 15 pont és 9 pattanó került, de kettejük teljesítményét legjobban az jellemzi, hogy Stoudemire 20 pontot és 17 lepattanót gyűjtött össze mellettük.  Afflalo a már szokásos teljesítményt hozta, 12 pontot szerzett. Billups sem volt igazán elemében. Egy kisebb sérülés is hátráltatta, így nehezen tudta volna tartani Nash-t. A 11 pont és a 4 asziszt tőle, egy ilyen meccsen kevés. A padról beszállva Smith nem volt rossz, ha csak a számokat vesszük alapul. 15 pont és 5 asziszt, de a -11-es +/- mutatót ő sem teszi ki az ablakba. Andersen negyedórát kapott a mestertől, ez 6 pontra, 3 lepattanóra és 2 blokkra volt elég. Lawson 9 ponttal, Carter 2 ponttal és 1 asziszttal zárt. A végén még Petro is játszott, kemény 2 perc 24 másodpercet.

Elég gyengén játszottunk, a játék minden elemében jobb volt az ellenfél. Tíz büntetőt rontottunk el, az ellenfél csak egyet (igaz kevesebb, mint fele annyi kísérletből), ha azokat bedobjuk, akkor lehetett volna esély. Nem nagyon tudtunk mit kezdeni azzal sem, amikor Frye kiment triplára. A kiábrándító játék ellenére belefért ez a zakó. Talán ébresztően hat majd a csapatra. Legközelebb a Lakers ellen játszunk, lehet javítani. Remélem, Anthony is játszhat már, az ő visszatérése nagy lendületet adhat.

A közeljövő programja: 

Szombat, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Vasárnap, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
Jövő szerda, 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 33-16 (49 meccs)
2. Utah Jazz 30-18 (48 meccs)
3. Oklahoma City Thunder 28-21 (49 meccs)
4. Portland TrailBlazers 29-22 (51 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 11-38 (49 meccs)

Go Nuggets!

Múlt hétvégén 12-11 aranyú, rendkívül szoros vereséget szenvedett a Colorado Mammoth fiatalos együttese az NLL-mezőny egyetlen százszázalékos csapatától, a Washington Stealth-től hazai környezetben a lacrosse bajnokság legutóbbi fordulójában.





















Azt követően, hogy a nyitó játékhéten a Stealth 17-8-ra lerakta a mieinket, a legutóbbi mérkőzésen a denveriek mindenképpen szerettek volna javítani Govett mester első hazai megmérettetésén, miközben a vetélytárs Rabil és Martin személyében két meghatározó emberét nélkülözte a field lacrosse válogatottbeli kötelezettségek miatt. Remekül kezdődött számunkra a találkozó, ugyanis Prossner hatalmas átlövésből megeresztett bombagóljával már alig 70 másodperc után megszereztük a vezetést, végül az első negyed 2-1-es hazai vezetéssel zárult, miután Sedgwick egyenlítésére még Conway révén válaszoltunk.
A folytatásban a gólzsák Shewchuk növelte az előnyünket N. Gajic látványos átadásából. Kisvártatva Duch szépített, de a denveri hátvéd Ethington mesteri kiugrás után volt eredményes, majd Prossner szerzett újabb gólt, így már 5-2-re léptünk el, és a csapat nagyon jó ritmusban játszott védekezésben és támadásban egyaránt. Sajnos, azonban a Washington váltani tudott az aduász Zywicki révén, aki menet közben két találatot is berámolt Leyshon kapujába, és Johnson is eredményes volt, miközben részünkről Carlson szerzett egy szép szólógólt, így a nagyszünetben 6-6-os döntetlen volt az állás.
A második félidőt pár perc elteltével Conway találatával kezdtük, majd C. Smith esett neki Richards kapusnak önhibáján kívül, a szigorú játékvezetők azonban ötperces kiállítással jutalmazták az újonc denverit, amit Ratcliff révén kihasználtak a vendégek. Egyből ezt követően újabb Stealth-PP és újabb Stealth-gól, a szerzője az ezzel mesterhármasig jutó Zywicki volt, 8-7-nél a harmadik negyed felénél vezetett először a meccsen az ellenfél. Hatalmas csatában zajlott ekkoriban az összecsapás, és végülis a játékrész utolsó percében A. Gajic óriási góljával sikerült kiegyenlítenünk, de egy másodperccel a játékrész végét jelző dudaszót megelőzően Duch szerzett bosszantó találatot. Három negyed után ezzel 9-8-ra ment a Stealth.
Sajnos, ez a gól nagyon érzékenyen érintette a mieinket, és mentálisan egy kicsit padlóra kerültek a rutintalan denveriek, amit a Washington kíméletetlenül kihasznált és a negyedik negyedet Ratcliff és Wiles gyors góljai révén nyitották. (8-11) Kisvártatva Conway jóvoltából zárkóztunk közelebb két gólra, de igencsak a veszett fejsze nyelét kellett volna már megragadnunk, azonban kőkemény harcosságunk eredménye egy újabb Mammoth-gól lett, melyet Shewchuk szerzett az utolsó öt percen belülre érve. A közönség óriási lázba jött, és a csapat is ellenállhatatlan lendülettel igyekezett, de másfél perccel a vége előtt Sedgwick hűtötte le a kedélyeket, miután a denveri challange ellenére szabályos gólt szerzett. 1:28 volt hátra, amikor kétgólos hátrányba kerültünk, nagy nehezen megszereztük a labdát, és Langtry passzából Prossner végül bepofozta a játékszert a kapuba, viszont már csak tíz másodpercünk maradt az egyenlítésre. Richardson nem tudta elhozni a létfontosságú faceoff-ot, a Washington pedig megtartotta a labdát a mieink hatalmas igyekezete ellenére, így lepörgötték a hátralévő időt, és megnyerték a meccset 12-11-re, a lefújás pillanatában még Conway és Langtry ment neki egy-egy ellenfelének csalódottságában.

- Negatívumok:
- A legrosszabb hír egyértelmű az, hogy a csapatkapitány John Gallant keze eltörött, és a rutinos hátvéd előreláthatólag 6 hétig nem léphet pályára. Kiválása óriási veszteség a tapasztalata és a vezetőszerepe szempontjából is, nehéz lesz a csapatnak gond nélkül túlélnie ezt a vérveszteséget.
- Az elmúlt évek legponterősebb denveri játékosa, Brian Langtry ezen a találkozón is mindössze egy gólpasszig jutott, folytatja ezzel idei mérsékelt produkcióját, ugyanis jelenleg öt mérkőzést követően mindössze - a tőle kevésnek mondható - 6+12-nél jár.
- Az újonc Ilija Gajic szombati 17 lövéséből 12 találta el a kaput, de egyikből sem tudott gólt szerezni, viszont egy asszisztja mellett 11 labdát szedett össze, és a mezőnyben kifejezetten hasznosan játszott a hatékonytalansága ellenére.
- Brad Richardson szezonbeli talán egyik leggyengébb faceoff-produkcióját hozta, leszámítva a Wings-meccset, miután 8/24-es hatékonysággal zárt, és több kiemelt fontosságú bulit veszített el.
- Nem játszott a mérkőzésen a hátvéd Steve Forsythe, Ryan McFadyen, David Morgan és Matt Wilson, valamint tartalék volt még az elsőéves Shaun Dhaliwal is, aki ezidáig egyetlen találkozón sem léphetett pályára. Továbbá fejsérülése miatt változatlanul harcképtelen a kapus Curtis Pallidwor.
- A rutintalan együttesünk a kulcspillanatokat nem igazán érezte, és a döntő fontosságú momentumokban rendre elhasaltunk a jóval tapasztaltabb Stealth-szel szemben. Persze, ez a fiatalságból adódóan bőven benne van, fejben egy kicsit mindenképpen erősödnie kell még a Mammoth-nak.

+ Pozitívumok:
- Folytatja kiváló szereplését a csapat házi pontkirálya, Jamie Shewchuk, aki újabb 2+2-jével már 27 pontos (13 gól, 14 assziszt) az idényben, ezzel ötödik az NLL-pontlistán.
- Az offszezonban megszerzett Cory Conway is tovább folytatta a pontgyártását, és a Stealth elleni 3+1-es teljesítménye után immár 22 pontnál jár az évadban.
- A szezont kissé nyögvenyelősen kezdő Jed Prossner szintén mesterhármast ért el a hétvégén, így most három mérkőzésen játszva négygólos a szezonban. Az első négy mérkőzés közül kétszer is tartalék volt, de legutóbb alaposan megtalálta a formáját, ami bizakodásra adhat okot vele kapcsolatban.
- Nagyszerű teljesítményt nyújtott a mérkőzésen a középpályás Nenad Gajic, a denveri testvértrió legidősebb tagja, miután sok lehetőséget kapott a legerősebb támadósorban, és négy asszisztot szorgoskodott össze, így három összecsapásáról hat ponttal bír.
- Tom Ethington szokatlanul gólerős formában van, és hátvéd létére egy héten belül kétszer volt eredményes, így öt mérkőzést követően két találatnál jár, ennél gólgazdagabb szezonja csak 2006-ban volt, amikor háromszor talált be.
- A kapus Andrew Leyshon továbbra is javuló tendenciát mutat, megint voltak fontos védései, igaz, a fontos helyzetekben ő sem állt a helyzet magaslatán, de a 31/43-as statisztikája és szezonbeli harmadik asszisztja mindenképpen a pozitívumok listájára nevezi őt.
- Büszkék lehetünk a fiatalos csapatunkra, amiért kiválóan helytálltak a liga egyik legerősebb vetélytársa ellen, és az utolsó másodpercekig komoly csatára kényszerítették a Washingtont. Ha sikerül még tanulni a hiányosságainkból, rövidesen szép sikereket is elérhet ez a formálódóban lévő együttes.

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 5-0
2. Edmonton Rush 3-1
3. Colorado Mammoth 2-3
4. Calgary Roughnecks 1-3
5. Minnesota Swarm 1-3

A százszázalékos Stealth-től nem szégyen a vereség, és változatlanul őrizzük a playoff-helyünket a nyugati tabellán. A múlt fordulóban a Rush is legyőzte a címvédő, várakozáson alul rajtoló 'Necks-t az albertai házi rangadón, a Swarm pedig idén is kilóg lefelé a divízióból. A Mammoth legközelebb már pénteken, vagyis magyar idő szerint szombatra virradóra, 03:00-tól pályára léphet, amikor a 2-1-es mérleggel bíró Orlando Titans-t fogadjuk a Pepsi Centerben. Újabb erős ellenfél következik, de reméljük a Stealth elleni tapasztalatokat hasznosítva újra meccsben lehetünk egy jó csapat ellen, amely tavaly a nagydöntőig jutott el.

A március végén rajtoló 2010-es MLS-szezont megelőzően már javában tart a Colorado Rapids labdrúgóinak a felkészülése. A rajt előtt szűk két hónappal a denveri csapattal kapcsolatos híreket tekinthetjük át egy egyfajta aktuális helyzetjelentés keretein belül.



















- Az együttes tagjai a múlt héten kezdték meg az edzőtábort a Dick's Sporting Goods Parkban, ez volt az első alkalom, hogy az MLS SuperDraft 2010 alkalmával kiválasztott játékosok a Rapids-szel tréningezhettek.

- Válogatottbeli kötelezettségei miatt a támadó Omar Cummings egyelőre nem edzhet a klubcsapatával, mivel a jamaikai nemzeti gárdával edzőtáborozik hazájában. Az elmúlt hétvégén pályára lépett a Kanada elleni barátságos mérkőzésen, február 10-én pedig Argentínában játszhatnak újabb felkészülési meccset. Cummings majd ezt követően, a jövő hét második felében térhet vissza Denverbe. Januárban az USA 30 fős keretével Kaliforniában edzőtáborozott a gólzsák Conor Casey, aki a hírek szerint ismét meggyőzően teljesített a tréningeken, és a Honduras elleni edzőmeccsen is.

- A drafton kívül is történtek kisebb-nagyobb változások a csapat keretében, miután az elmúlt hetekben rövid időn belül két csereüzletet is megkötött a klub vezetősége. Először elcseréltük a középpályás Jacob Petersont a Toronto FC-vel meg nem határozott anyagi jutattásért cserébe. A gyorslábú szélső, akit 2006-ban draftoltunk, a tavalyi szezonban 23 meccsen két gólt és két asszisztot jegyzett, amikor szeptember 23-án térdszalag-szakadás miatt befejeződött számára az idény. Másnap rögtön jött a következő akció, melyben Peterson helyét két középpályással foltoztuk be, amikor Jeff Larentowich és Wells Thompson érkezett a New England Revolution gárdájától. A két középpályás ellenértékeként a hátvéd Cory Gibbs, a veterán cserekapus Preston Burpo és a 2011-es harmadik körös draftjogunk került a bostoniak birtokába. Az érkezők közül Larentowicz igazán dolgos középpályásnak számít, ötéves karrierje során 103 mérkőzésen volt kezdő, amivel a Revolution történetének egyik legjobbja. Előző állomáshelyén 111 meccs alatt 9 gól és 9 assziszt volt a mérlege. Thompson mindössze három MLS-szezon van túl, ezalatt 71 pályára lépéséből 36-szor kezdett, és öt pontot (2+3) szedett össze, miközben a 2007-es US Open Cup döntőjében az ő találatával diadalmaskodott a New England. Burpo és Gibbs egyaránt 2008-ban érkezett a Colorado-hoz, a kapus azóta 24 mérkőzésen védett és 1.67-es kapott gól átlagot jegyzett nálunk, míg a bekk 29 találkozón egy gólt rúgott a Rapids színeiben.

- A továbbiakban leginkább talán még a tavalyi szezonban gyakran sebezhető védelemben várhatóak erősítések, mivel a középpályát immár alaposan megerősítettük, csatárposzton eddig sem igazán volt probléma, és a drafton oda is szereztünk használható embereket, míg a kapuban Pickens személyében egy ligaszinten is meghatározó portásunk állhat a gólvonalon.

- A hagyományos szezonelőtti "Bordó-Kék" házi edzőmeccs helyett ebben az évben a felkészülés jegyében egy jótékonysági mérkőzést fog játszani a csapat, amikor március 19-én a Seattle Sounders FC-t látjuk vendégül Commerce City-ben. A klub történetének első, úgy nevezett "Charity Shield" találkozójának bevételét az UNICEF, illetve a haiti-i földrengés károsultjainak részére ajánlja majd fel a klub.

- Az MLS 2010-es alapszakaszából egyelőre még csak az első két forduló programját hozták nyilvánosságra. Ennek értelmében a Rapids március 28-án, vasárnap, a Chivas USA otthonában kezdheti a szezont, aztán legközelebb április 3-án a Chicago Fire gárdáját fogadjuk. A további menetrendet a közeljövőben fogják kitűzni.

Időről időre természetesen jelentkezni fogunk további Rapids-bejegyzésekkel is, amint történik egy-egy hírcsokorra való esemény a csapat felkészülése során. Március végétől pedig az idei bajnokságban is figyelemmel fogjuk kísérni labdarúgóink szereplését az MLS új évadában.

Február első sporthetében is bőven lesz alkalmunk Denver-meccseket nézni, a hét napból hat alkalommal pályára fogni lépni legalább egy csapatunk, csak vasárnap leszünk szabadnaposak, és összesen nyolc mérkőzést tekinthetünk meg ezalatt, miközben mindkét hétvégi játéknapon egyidőben két meccset fog lejátszani két-két csapatunk. A Nuggets programja továbbra is kifejezetten zsúfolt, és csakúgy ahogyan a múlt héten, most is négy meccset fognak lejátszani, ráadásul valamennyi hatalmas rangadónak számít. Az Avalanche-nek három mérkőzése jutott erre a hétre, melyből kettőt hazai pályán vívhatnak a hokisok. Eközben a Mammoth egyszer fog fellépni a hétvégén, akkor szintén hazai környezetben.




















- Kedd, 03:00 : Denver Nuggets - Sacramento Kings (NBA)
A mieinket idén idegenben már kétszer legyőző Sacramento gárdája ezúttal a Pepsi Centerben vendégeskedhet, és most már tényleg itt lenne az ideje, hogy a Nuggets a két szoros vereséget követően ezúttal felül múlja a harcosan küzdő fiatalos meglepetéscsapatot. Elnézve a hét többi Nuggets-meccsét, hogy milyen komoly PO-riválisokkal játszhatunk ezután, nem szabad többet hibázni a Kings ellen, most már hoznunk kell a kötelezőt.

- Szerda, 03:00 : Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets (NHL)
Másnap a hosszú győzelmi szériája után megtorpanó Avalanche csapata a szezonban már háromszor legyőzött Blue Jackets ellen térhet vissza ismét a jó formájához. Persze, Nash-éket illik komolyan venni, mostanában némileg össze is szedték magukat, és bizonyára Denverben sem fogják olcsón adni a bőrüket, de ha a Sacco-legények valóban a rájátszásba szeretnének jutni, az ilyen csapatok elleni mérkőzéseket könyörtelenül be kell húznunk, és söpréssel kell lezárnunk a Columbus elleni alapszakasz-párharcot.

- Csütörtök, 04:30 : Denver Nuggets - Phoenix Suns (NBA)
Ezt követően a Nuggets újra a hazai közönség előtt léphet pályára, méghozzá egy későesti nagy derbin, amikor a szezont nagyszerű formában kezdő, ám azóta némileg visszaeső Suns látogat hozzánk. Az arizonaiakkal egy meccset már játszottunk idén, akkor idehaza nagy csatában ki tudtuk harcolni a győzelmet, ezúttal sem várható kisebb küzdelem, s minden bizonnyal hatalmas csatározásra számíthatunk a két csapat soron következő megmérettetésén is.

- Péntek, 02:00 : Nashville Predators - Colorado Avalanche (NHL)
Folytatódik az "egyik nap kosár-másik nap hoki" tendencia, és a hét negyedik napján, vagyis csütörtökről péntekre virradóra újra az Avalanche-ért szurkolhatunk, akik a Nashville Predators-nál vendégszerepelnek ezen a játéknapon. A kellemetlen stílusú Ragadózokkal rendszerint kiélezett, szoros meccseket játszunk a szezonban, velünk együtt a vonal felett vannak, az eddigi három meccsről 1-1-1-es mérlegünk van, legutóbb éppen vertük őket, így az idei utolsó randevú előtt is kedvezőbb esélyeink lehetnek.

- Szombat, 03:00 : Colorado Mammoth - Orlando Titans (NLL)
- Szombat, 04:30 : Los Angeles Lakers - Denver Nuggets (NBA)
Ahogy jön a hétvége, még inkább fokozódhat a denveri program. Szombatra virradóra 3-tól kezdődik a Mammoth heti aktuális mérkőzése, amikor a fiatal lacrosse-osok szezonbeli második találkozójára kerül sor egy keleti ellenféllel szemben. Méghozzá a tavalyi nagydöntős Titans léphet fel otthonunkban, akik némileg mérsékeltebben kezdték az új idényt vártnál, így a Mammoth-nak is lehet esélye az offszezonban székhely-váltáson átmenő gárda ellen, akik azonban ettől függetlenül is kétségtelenül favoritként érkeznek Mile High-ra, de egészen könnyen akár meg is lephetjük őket. Nagyjából a lacrosse-derbi második félidejének kezdetével egyidőben dobják fel a labdát az NBA-ben a 2009-es nyugati főcsoport döntő visszavágóján, a Lakers és a Nuggets LA-i mérkőzésén. Bryant-éket idén egyszer már legyőztük, amikor valósággal kiütöttük a címvédőt hazai pályán, és bizonyára az idegenbeli mérkőzésre is nagyon fel fognak pörögni a mieink, de a Staples Centerben nyerni mindig nagyon nehéz, mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy egy óriási presztízscsatára van kilátás a liga talán két leginkább összeszedett csapata között.

- Vasárnap, 03:00 : Utah Jazz - Denver Nuggets (NBA)
- Vasárnap, 04:00 : Colorado Avalanche - Edmonton Oilers (NHL)
Aztán vasárnap reggel megintcsak két mérkőzést játszhatnak csapataink egymással kisebb átfedésben, hiszen 3-tól kezd a Nuggets, majd 4-től az Avs. A kosarasaink a divízió-rivális Jazz-hez látogatnak, akik ellen idén már mindhárom alkalommal győzedelmeskedtünk, de bizonyára a Salt Lake-i vetélytársak ezúttal csak még keményebben fognak hajtani ellenünk, így egy nagyon nehéz mérkőzés várhat Billups-ékra. Ezalatt a Lavinások ugyancsak egy riválissal találkozhatnak, amikor az utóbbi hetekben kilátástalan formában játszó Edmonton érkezik hozzánk. Legutóbb 6-0-ra láttuk el a bajukat, de a szezonbeli párharc csak 2-2-re áll a két csapat között, ezt is muszáj most már a javunkra fordítani, mert ezt az Oilers-t újra le kell mosnunk, nincs mese, ha létezik kötelező győzelem egy majorligában, akkor ennek a meccsnek kifejezetten annak kell lennie.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Sorozatban nyolc győztes mérkőzés után szombat hajnalban kapott ki először újra a Denver Nuggets csapata. Ezen a héten eddig három meccset nyomtunk le Anthony nélkül. Először 104-93ra könnyen vertük a Charlotte Bobcatst, aztán valamivel nagyobb csata kellett hozzá hogy a Houston Rockets ellen idegenben 97-92es sikert érjünk el, ma hajnalban pedig a gyenge második félidő után 101-84es vereséget szenvedtünk az Oklahoma City Thunder ellen a szezon egyik leggyengébb játékát hozva.

Lássuk posztonként, hogy a játékosok mit csináltak ezen a héten:

- Az irányitó Billups a mai meccsig egymás után hét meccsen dobta meg a 20 pontos határt, de most a Thunder ellen 19nél állt meg. Ezen a három találkozón sem múlott rajta semmi, keményen harcolt és vezette a csapatot. A Bobcats ellen egy dupladupla is befigyelt 27 pontos 11 asszisztos teljesítménye miatt, a Rockets ellen 21 pont mellé 4 asszisztot vállalt, az utolsó fellépésen 7 gólpasszt adott az 5 lepattanó mellett a már említett 19 pontján kívül. Sajnos hiába az utóbbi hetek jó statisztikái az egész éves számai kevesek voltak ahhoz, hogy ott lehessen az All-Staron annak ellenére hogy a klasszisával bérelt helye lenne ott, végül a Nash, Paul, D-Williams hármas lesz ott a nyugati PGok keretében. De semmi baj legalább talán még jobban fog koncentrálni rá hogy a Nuggetst minél tovább vigye a rájátszásban. Cseréje az újonc Lawson a sérülése utáni visszatérése óta kicsit mérsékelt formában játszik, lehet hogy még nem tökéletes vagy csak nem mer kockáztatni, de lehet egyszerűen csak a formából jött ki. Ezen a három meccsen nem alkotott maradandót, legtöbb pontja a Houstonnak dobott 8 pont volt, legtöbb assziszt a 3 gólpassz az OKC ellen.

- Kettes poszton változott egy kicsit a tendencia két játékos között. Smith kezdett jobb passzban játszani, és élete legjobb meccsei után Afflalo színvonala csökkent némileg. Afflalo pályafutása talán legjobb meccsét játszotta hétfőn a Bobcats ellen amikor 24 ponttal beállította az eddigi egyéni csúcsát, közben 9/11el dobott a mezőnyből és 6/7 arányban a tripla vonalon túlról, és még új saját rekordot jelentő 7 gólpasszt is kiosztott. Utána összesen 13 pontra volt jó a következő két meccsen, beleértve a Rockets elleni mezőny kosár nélkül zárt estét is. JR formája alakul, sorrendben 12, 22, 18 pontokat szerzett a héten. Houstonban volt a legkiegyensúlyozottabb akkor nagyon jól játszott a mezőnyben, okos megoldásokat vállalt és a közeli dobásait nagyon jól értékesítette, 22 ponttal a csapat legeredményesebbje lett aznap. A Thunder elleni derbin az első félidőben jó teljesítménnyel kezdett, több szép triplát is bevarrt de aztán a második játékrészben sok hibával játszott, és a végére csak 6/15ös FGlal és 5/10es 3PMel fejezte be a meccset. Azért jó ez a páros mert mindig ki egészítik egymást, hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő jó formában játszik, reméljük olyan ezután sem lesz hogy mindketten egyszerre legyenek gyengék. JRt eliltással fenyegette a klub a múlt heti lélektelen meccsei után de talán a nevelés és a szigor jó hatással volt rá mert azóta ezen a három meccsen megint megrázta magát.

- Anthony a Hornets elleni boka sérülése után mind a három azóta lejátszott meccsünket kihagyta. Nem lehet tudni még hogy pontosan mikor jöhet vissza, de egyre jobban hiányzik az OKC ellen nagy szükség lett volna a sok pontjára amikkel vállára tudta volna venni a csapatot. A szezonban 5-3as mutatója van a csapatnak a Melo nélküli meccsekről. Helyettese most is Graham, aki általában egy megbízható közepes átlag teljesítményt tud hozni, most a Charlottenak 13 pontot dobott a másik két összecsapáson jóval gyengébb volt és kevesebbet is játszott.

- Az erőcsatároknál Martin három mozgalmas mérkőzésen van túl. Először a Bobcats ellen már a második negyedben megkapta a végleges kiállítást két reklamálás után kapott technikai büntetés miatt így 6 ponttal és 4 assziszttal fejezte be a meccset alig 16 percet játszva. Legközelebb a Houston ellen jött a szokásos doubledouble 12 pont és 15 lepattanó lett a mérlege nagyszerű produkciót hozott. Legutolsó alkalommal az OKC ellen 13 pontja mellett 9 lepattanót szedett össze, nem sok kellett volna az újabb DDhoz de az utolsó tíz percben már nem játszott. Elég pocsék meccse volt az utolsó a -23as +/-hoz nem lehet mit hozzá fűzni. Amúgy jó lélektani vezetője a csapatnak egy igazi csupaszív gladiátor. Andersen 5 blokk és 5 lepattanó után idő előtt fejezte be a Charlotte elleni meccset kisebb boka sérülése miatt, de szerencsére egy nap pihenés után a következő meccsen már újra vállalhatta a játékot és 8 lepattanót tépett le 7 pontjához a HOU ellen. Végül az OKC ellen megint nagy volt védekezésben és három sapkát vágott ki Duranték ellen, de az egész évet tekintve feltűnően kevés pontot szerez, bár a blokkokat már a megszokott ütemben tudja szállítani.

- A brazil Nené elég furcsa mostanában és képtelen kiegyensúlyozottan egy meccsen végig jól játszani, általában rendszeresen az első félidőkben lényegesen hatékonyabb, mint a másodikban. Először szokatlanul gyenge FG statisztikát jegyzett 5/14 a CHA ellen 17 pont mellett. Később javított és a Houston ellen már komolyan uralta a palánkot egyetlen mezőnygólt hibázott el és 18 pontra volt képes. De aztán az OKC ellen a jó kezdés után a második félidőre teljesen elszürkült így hamar megállt 10 pontnál. A három meccs alatti 12 lepattanója megint csak nem nagy durranás, mivel K-Mart meccsenként hoz kb ennyit, igaz sok reboundot pont elvisz Nené elől. De akkor is nekem kicsit csalódás idén Nené, nem olyan vadállat mint tavaly volt, csak egy-egy meccs fellángolása van, így azért kicsit drága a nagy fizetésével. A tartalék center Allen szokatlanul sok lehetőséget kapott a héten, a Bobcats ellen 20 percig jutott Martin és Andersen kiesésével öt lepattanó és öt személyi volt a mérlege egyetlen pontot sem szerzett csak három turnovert. Aztán a HOU ellen nem került rá sor, majd a Thunder meccsen az utolsó negyedben 6 pontig és 4 lepattanóig jutott. Cserének nem rossz de ennél jobb meccseket is láttunk már tőle de nagy hülyeségeket legalább nem csinált, bár hétfőn elég komoly ámokfutást végzett nem jó értelemben. A francia Petro két perc alatt 2 lepattanót kaparintott meg a Bobcats elleni meccsen játszva.

























- Carter és Balkman egyik meccsen sem játszott egy percet sem, ahhoz képest hogy pár hónapja vagy akár tavaly még mennyire meghatározó embernek számítottak, már szinte csak egy óriási sérülés hullámkor juthatnak be a parkettára.

- Végezetül Karl mester. Egy olyan hír, amiről szerintem sokan nem tudjuk, hogy sírjunk vagy inkább nevessünk: George bácsi lesz Team West edzője az All-Star gálán miután neki van mostanában a legjobb győzelmi hatékonysága. Karl a Nuggets történetének első All-Star trénere, önmaga negyedik AS részvétele lesz edzőként de 1998 óta ez lesz az első gálája. Kicsit perverz azért, hogy Billups nem fért be Karl pedig igen, holott Chauncey játékosként és edzőként is ezerszer jobban ért a kosárlabdához, mint a szakember úr. Közben a legfrissebb információk szerint egyre kevesebb az esély rá, hogy Karl szerződést fog hosszabbítani a Nuggetsal így nagy eséllyel nyáron távozhat a csapat éléről.

A közeljövőbeli program:

Vasárnap, 19:00 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Jövő kedd, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Jövő csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Jövő szombat, 04:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Jövő vasárnap, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 31-15 (46 meccs)
3. Utah Jazz 28-18 (46 meccs)
2. Portland TrailBlazers 27-21 (48 meccs)
4. Oklahoma City Thunder 25-21 (46 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 10-38 (45 meccs)

Nem túl könnyű meccsekkel folytatjuk és több nagy riválissal találkozni fogunk a jövő hétvégéig. Nehéz sorozat vár ránk ezért is lenne jó ha Anthony minél előbb visszatérne, mert nélküle még inkább nehezebb dolgunk lesz. A divízióban a Jazz és a Blazers helyet cserélt egymással mögöttünk, de továbbra is biztosan vezetünk és a konferenciában is miénk a második hely a Lakers mögött. Jövő szombatra virradóra azaz pont egy hét múlva LAben játszhatunk velük, az is egy óriási nagy meccs lesz. GO NUGGETS!!!