A Colorado Mammoth csapata ugyan szabadnapos az NLL mostani hétvégéjén, a klub elsőszámú embere, az igazgató, menedzser és vezetőedző egyszemélyben, Steve Govett a csapattal kapcsolatos tíz legfontosabb kérdésre válaszolt a napokban a klub hivatalos oldalán a riporter Paul Willis-nek.

- Hogyan bírod a stresszt és a szezon viszontagságait?
"Nem éppen kellemes, azt kell mondanom. Egyrészt frusztrált vagyok, másrészt nagy kihívás számomra az egész klub irányítása, komoly teher van rajtam, nekem kell változtatnom, hogy jobb eredményeink lehessenek."

- Miben más a pad mögött lenned a meccseken, mintsem a lelátón a régi megszokott helyeden?
"Nyilvánvalóan újdonság számomra, de ezt a részét kifejezetten élvezem az edző posztomnak, hogy ott lehetek a srácokkal a tűz közelében. Úgy érzem, többet tudok tenni a csapatért a padról, mint a páholyból, viszont felelősségel is tartozom értük, de igyekszem én is mindent beleadni a sikerekért."

- Szerinted a lacrosse valaha olimpiai sport lehet?
"Úgy tudom, a Nemzetközi Lacrosse Szövetség nagyon komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a sportág szabadtéri verzióját az ötkarikás játékokra vihessék. Az amerikai szövetség is mellettük van, és szerintem több más ország is nyitott lenne a dologra, bár még nagyon gyerekcipőben jár ez az egész, szerintem nem elveszett kérdés, és előbb-utóbb sikerre visszük a lacrosse-t. Én is mellette vagyok, izgalmas lenne például részt venni egy olimpián valamilyen vezetőként, vagy egyszerűen csak látni ezt a sportot a sok más egyéb között a világ legnépszerűbb megmérettetésén."

- A Mammoth még mindig 0-5-ös hazai mérleggel áll a szezonban. Még meddig kell várnia a Pepsi Center közönségének, hogy lásson végre egy győzelmet?
"Sokat segít a számunkra az az energia, amit a publikumtól kapunk a hazai meccseken, de a hajrákban rendre kevesek voltunk, és a fontos meccseken mindig alul maradtunk a kiélezett helyzetekben. Tudom, hogy a közönség nagyon szeretne már győzelmet látni, hiszen imádják a csapatot, elkötelezettek mellettünk, és ki vannak éhezve a sikerre. Mi is nyerni akarunk, és rövidesen az erőfeszítéseinket siker fogja koronázni. Remélem, hogy a denveri emberek továbbra is ki fognak állni mellettünk a bajban, ez a nyolcadik szezon most kicsit gyengébb, de emlékezhetünk rá, hogy az elmúlt hét évben mennyi nagyszerű élményt szereztünk a szurkolóknak. Most mi kérnénk a segítségüket, hogy tartsanak ki mellettünk a legnehezebb időkben, és együtt kászálódjunk ki a gödörből, megértem, ha most elégedetlenek velünk, mi is azok vagyok magunkkal, de csak együtt sikerülhet talpra állnunk és újra bajnokcsapatot csinálnunk Denverben."


















- Ha a Mammoth kiesik a playoff-harcból, akkor az utolsó hetekre lesz változás az összeállításban? Lehetőséget fog kapni még több fiatal, vagy vannak hasonló terveid?
"Nehezen tudok erről beszélnii. Minden meccsen az aktuálisan legjobb formában lévő játékosaink lépnek pályára, nem akarjuk feladni a szezont, nem akarunk azért játszani, hogy utolsók legyünk, mert nincs elsőkörös draft-lehetőségünk sem, elcseréltük őket ősszel. Játszanak-e majd a fiatalok?! Ezt nem értem, eddig is rengeteget játszottak a fiatalok."

- Tegyük fel, hogy egy kocsmai verekedésbe kerülsz, és három Mammoth-játékos lehet ott a te oldalon, kik lennének azok?
"Nehéz kérdés, mert nem akarok külön, egyénileg kiemelni senkit, hiszen mindegyiküket kedvelem. Szinte bárkit mondhatnék. Ilija Gajic nagyszerű gyerek, hihetetlen emócióval harcol, nem ismeri a feladás szót, és az állapota ellenére óriási, ahogyan küzdött. Na, ő egy olyan, akit mindenképpen mellettem akarnék látni egy ilyen helyzetben."

- Beszélnél kicsit bővebben Ilija Gajic állapotáról?
"A betegsége az 'ulcerative colitis' (nem találtam rá magyar megfelelőt - a szerk.), ami egy gyulladásos bélproblémát jelent, és főleg gyakran véres széklettel jár, és ő már ebben szenved legalább 6 hónapja. Közben ráadásul a vörösvérsejtjeinek a száma jelentősen csökkent, egy egészséges embernek nagyjából 40 körül vannak, neki most 25-je van. Vagyis mindössze az oxigénállátásának és a tüdőműködésének csak az 55 %-ára képes a normális állapothoz képest. Egy átlagembert ilyen helyzetben pihentetni kell, ő azonban olyan srác, aki ennek ellenére játszott, és láttuk, hogy mennyire hasznos volt számunkra. Sajnos, nem tudom, hogy mikor játszhat újra, mert egyre rosszabb az állapota, jó lenne hogyha nyáron ki tudná pihenni a betegségét, és jövőre teljes erőbedobással számíthatnánk rá."

- A csapatból melyik játékos tudná túlszárnyalni Tim Tebow-t a Wonderlic-teszten? Kik azok a játékosok a csapatból, akik a legtöbb pontra lennének képesek?
"Johnny Gallant. Egészen kitűnő játékos és ember fejben, aki az egyik legkitartóbban küzdő embere a csapatnak. Őt és Chris McKay-t tenném a lista tetejére, ők egy hasonló tesztben biztos, hogy nagyszerű eredménnyel végeznének."

- Nagy visszhangot keltett Denverben a Gavin Prout-csere. Itt és most, mondd meg, tényleg el akarta hagyni a csapatot? Ugye nem? 
"Gavin nem szeretett volna távozni, ez nem is lehet kérdéses. Itt játszott hosszú ideje és úgy tudom, hogy tőlünk is szeretett volna visszavonulni. Egy nagyon komoly döntést hoztunk meg az egyesület hosszútávú érdekeit nézve. Úgy gondoltuk, a jövőbeli fiatalítás szempontjából vezéráldozatot kellett hoznunk. De továbbra is hangsúlyozom, hogy nagyon kedvelem Gavint emberileg, semmiféle nézeteltérés nem volt közte és köztem, nem ezért cseréltük el őt. Az év végén korlátozatlan szabadügynök lesz, és inkább megalapoztunk a jövőnket, minthogy ingyen engedtük volna távozni, szerintem számára csak jobb, hogy erősebb csapatban játszhatja le karrierje utolsó éveit. Az elmúlt két-három év mérsékeltebb támadójátékát pedig a fiatalos lendülettel szerettük volna serkenti, és úgy érzem ez sikerült is, mert az újoncainkra nem lehet panasz. Hosszútávon gondolkodunk, öt-tíz éves periódusban, így építjük a csapatot. Most ugyan 2-7-tel állunk, de nem bántam meg a cserét, pontosan ezért, mert ez a hosszútávú érdekeinket szolgálja. Tudod, mi bosszant viszont vele kapcsolatban? Hogy mi elcseréltük őt rendkívül drágán Ilija-ra az értékes draft-lehetőségekkel együtt, hogy a keleti konferenciában játsszon, erre egy héttel később a Rochester Edmontonba küldi őt az egyik legnagyobb riválisukhoz, relatíve olcsón, mert ennél biztosan többet ért Gavin."

- Gavin Prout, immár az Edmonton Rush mezében, a múlt héten verekekedett a Mammoth-kapitány John Gallant-tal. A jelenlegi és a korábbi csapatkapitány azt hittem barátok, most még is mi váltotta ki a balhét közöttük?
"Nem tudom a pontos okát, egy kiélezett meccs hevében bármi megtörténhet, és ellenfelek közt a meccs alatt nincsen barátság. Gavin biztosan szeretett volna üzenni nekünk, Johnny pedig kapitányként természetesen nem hagyta magát. Gavin akkora klasszis, hogy emellett még a négy góljával is üzent a Mammoth-nak, jobb volt, mint amit nagyon hosszú ideje láttam tőle, talán ha így játszott volna az elmúlt években is, nem cseréltük volna el őt."


 

Legutóbbi öt mérkőzéséből hármat megnyert a Colorado Avalanche csapata az NHL alapszakaszának hajrájában, ezzel a denveri jégkorongozók továbbra is magabiztosan őrzik rájátszást érő pozíciójukat, amikor már csak 12 meccsünk van hátra az alapidényből.

Ezalatt a múlt hét elején 6-4-es vereséget szenvedtünk a Vancouver-től; majd javításként 3-0-ra oktattuk ki a Florida-t; aztán idegenben is sikerült győznünk, amikor 5-3-ra győztünk Dallas-ban; majd St. Louis-ban szintén 5-3-as győzelemmel zártunk; legutóbb pedig hazai környezetben 3-2-re buktunk a Calgary ellen.





















- Támadók: Az elsősoros center Stastny nagyszerű formában játszik az Olimpia óta, jóval kiegyensúlyozottabb, és többet vállal magára támadásban, ráadásul már nem csak a gólpasszokban, hanem a góllövés terén is jókorát lépett előre. Mind a kilenc eddigi márciusi meccsünkön pontszerző volt, a legutóbbi öt találkozón belül 9 pontot szedett össze, beleértve a Florida és a Dallas elleni dupláját, valamint a Blues ellen jegyzett 1+2-es estéjét. Nagyszerű ponttermelése révén már 70 pontos 70 összecsapás alatt. Stewart továbbra is hatalmas lendülettel teszi a dolgát, és éppen hat meccset számlál aktív pontszerző sorozata, miközben az elmúlt bő egy hétben két gólt lőtt, ezzel jelenleg 27 találatos az idényben a legjobb denveri hokisként. Az újonc Galiardi jobbára az ellenállhatatlan mezőnymunkájával szokott hallatni magáról, emberhátrányban változatlanul az egyik legjobbunk, de három asszisztot is összekapart mostanában, s meccsről meccsre stabil teljesítményt nyújtva már 34 pontos a szezonban. Duchene lenyűgözően teljesít, szerzi a pontokat szépen, dupla a Vancouver ellen, két assziszt a St. Louis ellen, és ami még fontosabb, hogy folyamatosan a csapat vezéregyéniségei közé tartozik, rámenős, fáradhatatlan, és hihetetlenül érett játékával. 49 pontjával változatlanul messze a legeredményesebb előséves hokis a ligában. Mellette Mueller is kivirágzott, és a nemrégiben megszerezett szélső azt követően, hogy 54 meccs alatt 17 pontot szerzett a Phoenix-ben, nálunk első nyolc találkozójáról 11 pontos. Az első hét mérkőzése mindegyikén pontszerző volt, közben a legjobb meccsét a St. Louis elleni 2+1-es teljesítményével postázta. Továbbra is nagyszerű párost alkotnak Duchene-nel, remek összjátékaik mellett végig hajtják a meccseket, és egyszerűen folyamatos életveszélyt jelentenek az ellenfél kapujára, érkezésével ráadásul a vegetáló PP-egységünket is jelentősen felturbóztuk. A megbízható duót a Blues-meccstől kezdve trióra sikerült kiterjeszteni a rutinos Hejduk visszatérésével. A cseh támadó a legutolsó három meccsünk mindegyikén betalált, így a márciusi hat pályáralépése során összesen ötször volt eredményes. Nagyszerűen felvette a ritmust, jól megérti magát a két kreatív fiatallal, azonnal alkalmazkodott a stílusukhoz, és a tőle megszokott hidegvérrel értékesíti a lehetőségeit. Megszerezte az idénybeli 20. gólját, ezzel zsinórban a tizedik idényben érte el a 20 gólos határt, amire korábban csak olyan klasszisok voltak képesek a klub történetében, mint Michel Goulet, Peter Stastny és Joe Sakic. Az elsőéves O'Reilly a 3. sor fáradhatatlan motorja a szezon teljes hosszában, hihetetlen munkabírásával és elsöprő lendületével dolgozik a letámadásban és az emberhátrányos védekezésben, időnként még pontot is szerez, jelenleg 22-nél jár. A veterán Tucker betegség miatt kihagyta a múlt heti Vancouver elleni meccset, majd az utolsó három mérkőzéséről három pontot jegyez, beleértve a dallasi 1+1-ét, amikor háromhónapos gólcsendje után talált be újra. Változatlanul elég szürke, de a palánk melletti harcokban és a fizikai attrocitásokban időnként lehet számítani rá, és hébe-hóba egy-egy pontot is hoz. A féktelen fenegyerek Hendricks nagyszerűen teljesít márciusban, brutális keménységével és kaparásával eleve a csapat hasznára van, emellett már 12 bunyónál tart éves szinten, ráadásul márciusban 9 meccs alatt öt pontot termelt alig tízperces átlagos jégidőket jegyezve. A legutóbbi időszakban lőtt egy ziccergólt, és két fontos gólpasszt is jegyzett. McLeod és Yelle egyaránt Dallas-ban az első harmadban szenvedett láb sérülést, az azt követő két meccsünket mindketten kihagyták, jelentős vérveszteséget szenvedtek el ezzel az alsó soraink a két komoly defenzív csatár elvesztésével. Svatos néhány meccsen csak tartalék volt, majd az előbbi két hokis kiválásával az utolsó két alkalommal már pályára léphetett, és nagy igyekezettel küzdött, de rettenetesen nem megy neki a góllövés, iszonyatos, hogy mennyire formán kívül van, november 25-e óta nem lőtt gólt, és azóta mindössze egyetlen pontot jegyzett, azt is február elején. Durno ugyancsak párszor kiszorult a lelátóra, de amikor játszik, akkor a megszokott munkás teljesítményét bármikor hozza, mostanában a Canucks ellen bunyózott, a Flames elleni pedig harcias találatot szerzett, Hendricks-szel együtt remek párost alkotnak változatlanul. Szintén a sérülteket helyettesítve ugrott be a nagycsapatba a Wolski-csere során Mueller mellett hozzánk kerülő Porter, aki tehetséges kétirányú csatár hírében állt, és hamar bizonyította rátermettségét, kaparós stílusa és bátor lövései kifejezetten kellemes meglepetések lehettek számunkra. A váll sérülése után formán kívüli Stoa a múlt héten lett visszaküldve a farmcsapatba, majd néhány meccs alatt újra megtalálta a góllövő ütőjét, és hamarosan visszakerült az Avs-hez, de a Flames ellen ismét csak tartalék volt.

- Hátvédek: Az utóbbi időben rendre Hannan kapta a legtöbb lehetőséget a védelemben, és a rutinos bekk a 22-23 perces szerepvállalásai során a kisebb sebességbeli hátrányosságát leszámítva nagyon masszív védőmunkára képes, bár az elmúlt öt meccséből kétszer is mínuszban zárt. Az idei szezonban a védelem meghatározó figurájává emelkedő Cumiskey számára is eddig nagyszerű a március, hiszen agyrázkódása miatti kihagyásából visszatérve nagyon magabiztos formában tevékenykedik. Sokat segít be a támadásokba, és hátul is élményszámba mennek a fontos mentései a kapu előtt, egyre kevesebb hibával játszik. A Canucks és a Stars ellen egyaránt két-két gólpasszt jegyzett, ezzel már 18 pontos, s közben +9-re emelkedett az utolsó két meccsén 23+ percet játszva. Liles a szünet alatt stabilizálta a helyzetét, és a folytatásban egyre magabiztosabban játszva harcolta vissza a helyét a top6 hátvéd között, egyre jobb kezd lenni védekezésben, az előrejátékban pedig már 28 pontot termelt. A csapatkapitány Foote a védelem igazi karmestereként stabilan végzi az elhárítást, kőkeményen osztja az ellenfeleket, s az utóbbi öt meccse mindegyikén +1-es +/-ra volt képes, remekül irányítja és óvja valóságos tyúkanyó módjára a csibéit. Quincey folytatja a szezon második felében rá jellemző visszaesését, egyre szárnyaszegettebb, nem játszik akkora odafigyeléssel és alázattal, mint korábban tette, és egyre több alkalommal maradozik ki az összeállításból is. Clark szintén gyakran volt mostanában tartalék, amikor benevezték, akkor nem vállalt sok extrát, de egy közepes átlagteljesítményt viszonylag alacsony hibaszázalékkal képes hozni, és továbbra is borzasztóan fontos blokkolásokat jegyez. Az újonc Wilson főleg a kemény ütközéseivel véteti észre magát, de ezt kevésnek ítélte tőle az edzői stáb, ezért két meccsre is kiültették őt, majd amikor visszatért, a Calgary ellen egy bunyóban fej sérülést szenvedett, egyelőre bizonytalan a közeli jövője.

- Kapusok: Anderson a volt csapata elleni tetszetős shutout-tal immár a szezonbeli hetedik hibátlan meccsét abszolválta, nála több SO-val egyedül Bryzgalov rendelkezik idén az NHL-ben. Mostanában a Vancouver ellen volt valamivel gyengébb estéje, de Dallas-ban az - idénycsúcsát beállító - 48 védéssel oroszlánrészt vállalt a sikerből, míg a Calgary ellen főleg a védekezésbeli hibáink áldozata lett. Sorozatban 23 mérkőzésen védett, amivel egy húszéves klubrekordot adott át a történelemnek, amikor a St. Louis ellen megkapta jól megérdemelt pihenőnapját. 35 győzelme és 7 SO-ja mellett 92.3 %-kal és 2.47-es GAA-vel büszkélkedhet, vitathatlanul az idei szezon egyik meghatározó kapusának számít ligaszinten. Budaj a 2010-es naptári esztendőben mindössze második alkalommal kapta meg a lehetőséget a Blues ellen beállva, miután az Avs-ben és az Olimpia alatt a válogatottban együttesen zsinórban 30 meccset ücsörgött végig a padon, ennek ellenére a kezdeti nehézségeket követően kiválóan hozta le a mérkőzést, s 36 védést mutatott be.

- Sérültek: A védelemből Salei-t továbbra is nélkülözzük törzsfájdalmai miatt, egyelőre bizonytalan a sorsa, hogy mikor láthatjuk legközelebb. A fentebb említett Wilson fej sérüléséről és gyanítható újbóli agyrázkódásáról ezidáig hivatalos jelentést nem tárt a nyilvánosság elé a klub. McLeod és Yelle láb sérülései nem tűnnek komolyabbnak, mindketten day-to-day státusszal vannak jelölve kiválásuk óta, ám azóta már két meccset kihagytak. A töltelékember Koci kéz törése után korcsolyázó edzésekkel hangol, bár nem tudom mi szüksége lenne rá a csapatnak. Az eredetileg egy-másfél hónapos kihagyással illetett Yip a tervek szerint április első felében, talán még az alapszakasz hajrájában térhet vissza. A novemberben keresztszalag-szakadást szenvedő Jones minden bizonnyal ezekben a napokban húz újra korcsolyát néhány edzés céljából, a felépülése jól halad, és ha a csapat még egy jó darabig versenyben lesz, akkor akár még idén számíthatunk a támadóra.
















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 44-24-3, 91 pont (71 meccs)
2. Colorado Avalanche 40-24-6, 86 pont (70 meccs)
3. Calgary Flames 35-26-9, 79 pont (70 meccs)
4. Minnesota Wild 34-30-6, 74 pont (70 meccs)
5. Edmonton Oilers 21-42-7, 49 pont (70 meccs)

Pillanatnyilag ötödikek vagyunk a konferenciában, egy ponttal és egy több meccsel megelőzve a Kings-t. A Vancouver egyre biztosabb lehet a divízió behúzásában és az ezzel együtt járó kiemelésben, míg a mieinknek jelenleg 7 pont előnyük van az utolsó nem rájátszás-helyen tanyázó Calgary-hoz képest. Észak-Nyugatról a 13 pontos "előnnyel" ligautolsó Edmonton mellett pedig gyakorlatilag már a Minnesota is kiszállt a playoff-versenyből.

Nehéz időszakon van túl a Denver Nuggets. A csapatnak egy négy mérkőzésből álló túrát kellett teljesítenie úgy, hogy George Karl nem tarthatott az együttessel. A mester ezekben a napokban operáción és kezelésen is átesett. A másik nagy hiányzó Kenyon Martin volt. A nagyszerű védekezéséről híres játékost sérülés hátráltatja. A műtétet szerencsére megúszta, így joggal reménykedhetünk benne, hogy legkésőbb a play off-ban ismét a pályán láthatjuk.

Ilyen előjelekkel érkezett meg a csapat Minnesotába. A vezetőedzői székben Karlt Dantley helyettesítette, Martin helyett pedig ismét Petro kezdett. Egy olyan csapatnak azonban, amelyik a konferenciája második helyéért van harcban, még ilyen nehézségek árán is vernie kell a most igencsak gyengécske Timberwolves-t. A meccset ennek megfelelően kezdte meg a csapat. Az első negyedben főleg a jó védekezés volt szembetűnő, Nené és Petro is jók voltak a palánk alatt. Az ellenfél jobbára csak távoli dobásokból tudott pontokat elérni.  Támadásban viszont helyenként akadozott gépezet, főleg Billups termelte pontjainkat. A második negyedtől kezdve a jó védekezés egyszerűen megszűnt és sokkal kiegyenlítettebb lett a mérkőzés. A két középső negyedben nem sok minden történt, kis túlzással inkább edzőmérkőzésre hasonlított a találkozó, mintsem egy NBA tétmérkőzésre. A harmadik negyed utolsó perceiben aztán kezdett éledezni a Nuggets. A negyedik egyed elején sikerült összeszedni egy kis előnyt, olyan tíz pont körülit, ami végül ki tartott a mérkőzés végéig. A végeredmény 110:102 lett. Igaz a színvonal nem volt magas, azért szép jeleneteket láthattak a nézők. Elsősorban JR Smith fantasztikus zsákolására gondolok. A mérkőzés legjobbja véleményem szerint, Billups volt. Igaz nem ezen a meccsen hozta élete legjobb dobóformáját, de így is szerzett 25 pontot, ezzel ő volt a legeredményesebb játékos a mezőnyben. A másik döntő tényezőnek jó büntetőzésünket éreztem. A vonalról 28 kísérletből, 24 pontot szerzett a csapat. A játékosok közül kiemelhető volt még Andersen, aki dupla-duplát ért el, 14 pont 10 lepattanó. Nené is jó volt, főleg a meccs elején és végén tette oda magát, így szerzett 17 pontot és 9 lepattanót, a hajrában fontos pillanatai voltak. Valamint meg kell említeni Cartert, aki Lawson távollétében egyre inkább kezd játékba lendülni, ezen a meccsen volt 8 gólpassza, ami 16 percnyi játék alatt egész szép.


A következő fellépésre New Orleansban került sor. A Hornets sem tartozik a liga elitjébe meglepetésekre azonban bármikor képesek főleg, ha Collison és Thornton is jó meccset játszanak. Nem lehetett tehát könnyű meccsre számítani.  A mérkőzés képe ennek megfelelően alakult. Az elejétől szoros volt az állás, ha az egyik csapat négy-öt pontos előnyt szerzett az már komolynak volt mondható.  Szinte végig egál volt az eredmény, aztán a Denver a negyedik negyed utolsó öt percében indította meg a hajrát, amivel sikerült megnyerni a meccset 102:95-re. Anthony nagyon jól játszott, nem tudom, hogy Dantley mondta-e neki, hogy egy kicsit segítsen be Martin helyén vagy ő magától gondolta így a dolgot. Minden esetre lepattanókban is megvertük a Hornetset, ami azért meglepő, mert náluk ott volt a palánk alatt, West és Okafor is. Nálunk három játékos is elérte a 10 lepattanót: Nené, Petro és Anthony, sőt ők mindhárman egy-egy dupla-duplát is elkönyvelhettek. Melo támadásban is oda tette magát, 32 pontot szerzett, mellette még Billups és Nené voltak a fő pont gyárosok. A cserék viszont rendkívül gyengén teljesítettek, szerencsénk, hogy a Hornetsnek sem voltak acélosak a cseréi, Thorntont leszámítva. Smith és Andersen is gyengén játszottak.  Petro nagyon kellemes meglepetés volt ezen a meccsen, 10 pont és 10 lepattanó volt a mérlege. Szerintem, akár ezt az átlagot tudná hozni, a felépítése meg van az NBA-hez, a technikája is center létére egész jó, csak fejben tűnik lassúnak. Ebben viszont, ha megkapja lehetőséget fejlődhet még, minden esetre, ha ilyenekre képes lesz a továbbiakban, akkor nem olyan nagy gond, ha Martin kihagyja az alapszakasz hátralevő részét.

A túra következő állomása Memphis volt. Back-to-back mérkőzésen vendégeskedünk a Grizzliesnél. A padon továbbra is Dantley volt a főnök. Martint a kezdőben Petro helyettesítette. A macik nagy lendülettel kezdték a meccset, gyorsan járatták a labdát, lerohanásokból sok pontot szereztek. Arra építhették a taktikát, hogy a Nuggets hajlamos volt fáradtan érkezni az ilyen meccsekre és egy gyors kezdéssel komoly előnyt felépítve behúzzák a meccset. Az első percekben nem is sikerült elkapni a ritmust, kicsit enerváltan mozogtak a denveri játékosok. Azonban komolyabb hátrányba nem került a csapat. A harmadik negyed végén már sikerült közelebb kerülni és az addig gyenge védekezés is javulni látszott. A negyedik negyedben pedig olyan fordulat következett be, amire a játék képe alapján kevesen számíthattak. Nagyszerűen támadott a csapat és hátul is sikerült rendezni a sorokat, az utolsó játékrészt 40:23 arányban megnyertük, ezzel behúzva a győzelmet is. A végeredmény 125:108 lett. A negyedik negyedben elképesztő módon szórták a triplát a srácok, természetesen JR Smith járt ebben az élen. A cserejátékos 30 pontot szerzett a találkozón, a mérkőzés legjobbja Ő volt véleményem szerint. A cserék közül Andersen annak ellenére, hogy már lassan mindene fáj, szintén tisztességesen teljesített. Anthony Carter is remekül játszott, 7 gólpasszal és 6 ponttal zárt. A kezdőből Nené fontos pontokat szerzett, Ő is inkább a meccs végére pörgött fel. Billups is jó volt, 22 pontot szerzett és természetesen Anthony is kivette a részét, még akkor is, ha idén ez a 24 pont tőle átlagon alulinak mondható. Nagyon kellemes meglepetés volt ez a győzelem, mert idegenben a back-to-back meccseken általában gyengén szerepelünk. Most azonban a végén sikerült robbantani, ami még külön meglepetés a számomra. Smith bármikor képes egy negyed alatt 20 pontot szerezni. Örülök, hogy most ez sikerült neki, és ezzel egy nagyon fontos győzelemhez segítette a csapatot!

Sorozatban a negyedik idegenbeli meccsét Houstonban játszotta a Nuggets.  Kemény ütközetre lehetett számítani és már-már a bravúr kategóriába tartozott volna, ha ezt is hozza a csapat. Ezen a meccsen sajnos kijött a fáradtság, főleg a védekezése, illetve annak hiányán lehetett látni ezt. A sokpontos meccsek általában nekünk kedveznek, de ezúttal a végén az ellenfél örülhetett. Az első két negyedben a Rockets vezetett, a védekezés nagyon gyenge volt, igaz annyira nem sikerült meglógniuk, hogy a meccs végére már ne legyenek izgalmak. Sőt nagyon is izgalmas lett a vége, ugyanis a Nuggets a harmadik negyedben magára talált és felzárkózott. A negyedik negyedben pedig már fordítani is sikerült, a vége előtt két perccel 6 pontos előnyünk volt. Az utolsó percen belül Scola szerzett egy kosarat, ami után még egy büntetőt is dobhatott, ezzel fordított a Rockets. Anthony még egyenlített, így 20 másodperccel a lefújás előtt 123:123 volt az állás. Az utolsó támadásból Brooks szerzett két pontot ezzel 123:125-re alakítva az állást. Sajnos a hátralévő 2,9 másodpercben Melo dobása kimaradt így elbuktuk a meccset. Anthony fantasztikus meccset játszott, ismét dupla-duplát ért el, 45 ponttal és 10 lepattanóval. A többiek közül igazán senki sem volt kimagasló. Carmelon kívül Nené és Petro is dupla-duplát értek el, a brazil 15-, a francia 11 pontot szerzett, mindketten 10-10 lepattanó mellé. Birdman nagyon szárnyszegett volt, de nem róható fel neki, mert egyszerre több sérüléssel is bajlódik. Csoda, hogy vállalta a játékot. Billups sem volt igazán toppon, a végére ki is pontozódott, nem nagyon bírt a gyorslábú Brooksal. Smith a padról szerzett 17 pontot úgy, hogy nem is ment neki a tripla. Támadásban jók voltunk, hiszen a 123 szerzett pont nagyon jó, még akkor is, ha ebből Melo vállalt 45-öt. A védekezésünk ellenben harmat gyenge volt, de ez a fáradság számlájára írható. Ennek ellenére sikerült szoros eredményt elérni, sőt kis szerencsével akár nyerhettünk is volna.

Összességében jó eredménnyel zártuk ezt a túrát. A mutatott játékkal sem nagyon volt gond, talán csak a Rockets elleni védekezés volt az, ami kicsi belerondít a képbe. Úgy néz ki Petro képes lehet helyettesíteni Martint feltéve, ha tudja hozni ezeket a 8-10 lepattanós mérkőzéseket. Hosszú távon, vagy egy kiélezett play off párharcban természetesen nem megoldás. Reméljük, hogy Martin kezelése jó úton halad és minél hamarabb visszatérhet! Most három hazai meccs következik. Fogadjuk a Wizardsot, a Hornetset és a Bucksot. Mindhármat hozni kell, ha tartani akarjuk a második helyet a Dallasszal szemben!

Go Nuggets! 

A közeljövő programja:

Szerda, 02:00 Denver Nuggets - Washington Wizards
Péntek, 02:30 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Vasárnap, 02:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 46-22 ( 68meccs)
2. Utah Jazz 43-24 ( 67meccs)
3. Oklahoma City Thunder 41-24 (65 meccs)
4. Portland TrailBlazers 41-28 (69 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 14-54 (68 meccs)

Egyre kilátástalanabb helyzetbe került a rájátszás-esélyeit illetően a Colorado Mammoth gárdája, mivel a múlt hétvégi 13-9-es hazai Edmonton Rush elleni fiaskót követően már csak 2-7-es győzelem-vereség mutatóval bír a csapatunk a liga utolsó helyén.














Négy hazai vereséget követően szombaton már mindenki nagyon szerette volna, ha a Mammoth végre megszerzi első győzelmét hazai környezetben 2010-ben, így szokás szerint rengeteg szurkoló özönlött ki a Pepsi Center lelátóira. Alig telt egy perc az összecsapásból, és a sérülésből visszatérő Colorado-kapitány Gallant azonnal összedulakodott a korábbi Mammoth-klasszis Prout-tal, mely után a mieink kerültek emberelőnybe, de nem sikerült élnünk vele. Kisvártatva a Rush kihasználta az első PP-jét, amikor éppen Prout volt eredményes. Másfél perccel később azonban Langtry átadásából A. Gajic egyenlített hamar. Továbbra is hihetetlenül indulatosan telt a mérkőzés, kőkeményen osztották egymást a játékosok, a játékvezetők furcsa módon azonban mégis csak a mieinket állították ki sorban, a vendégek ezalatt Powell és a szezonbeli első gólját lövő McNish találatával léptek el 3-1-re. A negyed utolsó percében járva pedig Ward volt eredményes egy szép kiugrásból, így az első játékrész után 4-1-es előnyben volt a kanadai gárda.
A folytatásban is a Rush dominált, Quinlan és Prout szerzett újabb gólokat, de ezt már nem hagytuk annyiban, Shewchuk pazar találatot szerzett közelről, majd A. Gajic lövése is mattolta Disher-t. (3-6) A következő percek viszonylag csendesebben teltek, majd a félidő előtti utolsó öt percben megint megszórták magukat a csapatok, Shewchuk újabb találata révén még közelebb lopóztunk, ám Prout, majd Powell emberhátrányban ismét betalált, ezzel a nagyszünetben 8-4-re ment az Edmonton.
Mindössze egy perc telt el a második félidőből, amikor Langtry remek lövése talált utat a Rush kapujába, de Ward két villanása révén rövidesen megnyugtató, ötgólos különbségre tett szert ellenfél. Ezt követően a Mammoth dominált, és egy késleltettt kiállítása alatt Prossner bombájával szépítettünk 9-5-ra. Több kiállítás is sújtotta ekkoriban a Rush-t a sorozatos durva belépőik nyomán, de a mieink hiába eresztettek meg hatalmas lövéseket a kapujukra, Disher portás egyszerűen káprázatos formában védett, és Langtry-ék nagy bombái ellenére a Rush zsinórban négy emberhátrányt védekezett ki gyakorlatilag kisebb megszakításokkal közvetlenül egymás után, beleértve két rövidebb 5-a-3-as fórt is, közben pedig Shewchuk révén egy büntetőt is elpuskáztunk. Elúszni látszott a hajó, hogy ezekkel a lehetőségekkel sem tudtunk élni, elkeseredettségében aztán Malawsky ugrott neki Crashley-nek, amikor továbbra is négy góllal mentek Prout-ék a mieink számára 21-9-es lövési arányt hozó negyed végére.
A záró felvonásra ismét megrázták magukat a mieink, a közönség pedig még az eddiginél is nagyobb erőbedobással buzdította a csapatot, s közben A. Gajic egy szédületes hát mögötti góllal alig másfél perc után megszerezte a mesterhármasát jelentő találatot. Fogyott az idő, és jobbára kőkemény mezőnyjátékot láthattunk, amikor Shewchuk kapott össze egy edmontonival, majd még egy ellenfelet kiküldtek, a létszámfölényt pedig Murray kiugratása után A. Gajic ziccerből váltotta gólra. (7-9) Kezdtek újraéledni a reményeink, de sajnos a Rush tett róla, hogy csak néhány percig gondoljuk, lehet keresnivalónk, ugyanis Stevens és Small góljaival fél percen belül visszaállították a négygólos különbséget, amikor már csak bő öt perc volt hátra. Aztán kihagytunk egy újabb PP-t, amivel eldőlt a mérkőzés, még a veszett fejsze nyele után kapva üreskapuval támadtunk létszámfölényben, de csak Prout napi negyedik gólja révén a Rush volt ismét eredményes. Több nem is kellett az újonc Richardson-nak, hogy neki menjen Crashley-nek, akivel egy hatalmas verekedést bonyolíottak le az utolsó másfél percen belül. 22 másodperccel a vége előtt A. Gajic az ötödik gólját is meglőtte a meccsen, amikor létszámhátrányból volt eredményes, így a végeredmény 9-13 lett. A csalódott denveri szurkolóknak tehát tovább kell várniuk a szezon első hazai Mammoth-győzelmére.

- Negatívumok:
- 2-7-es mérlegünkkel a 11 csapatos NLL-mezőnyben a legutolsók vagyunk, azok után, hogy néhány évvel ezelőtt még az alapszakaszt is megnyertük, hatalmasat fordult körülöttünk a világ kedvezőtlen irányba, és gyakorlatilag március közepére teljesen elszálltak a playoff-reményeink, pedig a klub a hétéves történelme alatt minden egyes alkalommal résztvevője volt a rájátszásnak. Nincs mese, a következő szezonra a vezetőségnek az ideinél sokkal komolyabban kell vennie a fiatalítást, és a meglévő alapmaghoz jóval megbízhatóbb kiegeszítő embereket kell szerezni, különösen a kapuba és a védelembe.
- Bár megint a végsőkig ott toporogtunk az ellenfél nyakán, a fontos pillanatokban ismételten kudarcot vallott a csapat, egyszerűen nincs olyan játékosunk, aki képes az ilyen kiélezett helyzetekben eldönteni a meccset a mi javunkra. A fiatalok mindent megtesznek, és nagyon is jól megy nekik, de önmagukban kevesek ehhez, a rutinosok ezúttal sem tudtak eleget besegíteni a támadások befejezésében. Brian Langtry 15 lövésből egy gólt, Jed Prossner 13-ból egyet, Jamie Shewchuk pedig 14-ből kettőt szerzett.
- A speciális játékegységeink ugyancsak gyengén muzsikáltak, miután kilenc emberelőnyös lehetőségünk közül mindössze kettőt használtunk ki találattal, emellett pedig csak 3/6 arányban védekeztük ki a saját létszámhátrányos szituációinkat.
- A kapusaink ezúttal sem igazán álltak a helyzet magaslatán, Chris Levis 13 perc alatt 13 lövésből 5 gólt kapott, Andrew Leyshon számára valamivel jobban ment a játék, ő maradék 47 játékpercet ugyanis 29/36-os védési hatékonysággal tudta le.
- A csapatkapitány Gallant visszatért párhetes váll sérülés miatti kihagyásából, helyette a 23 fős keretből a hátvéd David Morgan-t tettük ki.
- Az aktív keretből tartalék volt az eddigi összes meccsünkön játszó védő Tom Ethington, a két veterán támadó, Chad Culp és Chris Gill, valamint az idén még egyetlen meccsen sem játszó újonc Shaun Dhaliwal. Továbbá megbetegedése miatt a szintén elsőéves Ilija Gajic sem tudta válllalni a játékot.
- Hosszabb távon sérült továbbra is a kapus Curtis Pallidwor, a hátvéd Matt Wilson, valamint a középpályás Dan Carey és Jim Moss.

+ Pozitívumok:
- A fiatalos csapatunk ismét bebizonyította, hogy van tartása, és még ha nem is tudtuk igazán megszorongatni a jóval erősebb ellenfelet, de nem adtuk fel a meccset, és az utolsó pillanatokig becsülettel harcoltunk, ami mindenképpen dícséretre méltó cselekedet.
- A tavalyi drafton megszerzett Alex Gajic személyében egy igazi klasszis van születőben, eddig is tudtuk róla, hogy hihetetlen nagy tehetség, de az elmúlt két fordulóban bizonyította csak igazán rátermettségét, miután a legutóbbi mérkőzésen 3+1-et, most szombaton pedig 5+1-et ért el, vagyis öt gólt vágott az Edmonton-nak. A 10-es mezt viselő támadó 15 gólos már a szezonban, 6 létszámfölényes találatával pedig toronymagasan a legeredményesebb Mammoth-játékos.
- A rutinos Brian Langtry számára a góllövés ugyan nem ment, 1+4-es teljesítményre volt képes, a vele hasonló cipőben járó Cory Conway pedig négy gólpasszt adott. Jamie Shewchuk (2+1) két újabb gólja után 16 találattal a legeredményesebb emberünk 9 mérkőzést követően. Azonban mindannyian pocsék hatékonysággal lőttek, még ha éppen sok pontot is szereztek.
- Jed Prossner is csak egy gólt szerzett, amivel 9 gólos az idényben, közben 11 labdát szedett fel, ami a legtöbb volt a mérkőzésen pályára lépő játékosok közül.
- Az újonc Brad Richardson igen hatékonynak tekinthető 19/27-es mérleggel zárt faceoffolásban, apró szépséghiba, hogy több nagyon fontos tülekedést is elbukott.
- A néhány hete megszerzett veterán Derek Malawsky két gólpasszt adott szombaton, így két mérkőzése után immár hat asszisztnál jár a Colorado színeiben.
- Még hét meccs hátra van a szezonból, innentől kezdve gyakorolhat a csapat a következő idényre, mi pedig már az esélytelenek nyugalmával, hátradőlve élvezhetjük a további találkozókat, mert a Mammoth hazai meccsei mindig fokozott élményt jelentenek, élvezzük ki még a hátralévő összecsapásokat. 

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 7-3
2. Edmonton Rush 6-3
3. Calgary Roughnecks 5-4
4. Minnesota Swarm 4-5
5. Colorado Mammoth 2-7

Ezen a héten nem játszunk, legközelebb jövő hétvégén (szombat, 03:00) pedig a nyugati listavezető Washington Stealth-t látjuk vendégül, akiktől idén már kétszer kikaptunk, és ezúttal sem lesznek vérmes reményeink.

Ismét eltelt egy játékhét az MLB előidényeként szolgáló arizonai "Cactus League"-ből, és blogunkon újra összefoglaltuk az utóbbi mérkőzéseink eseményeit, még ha túl sok sikerélménnyel nem is gazdagodhattak a Colorado Rockies baseballosai.

Először is hétfőn a divízió-rivális San Diego Padres csapatát 5-4-re vertük "idegenben", Peoria városában egy kiélezett meccsen. A legeredményesebb játékosunk az offszezonbeli szerzemény, az elkapó Miguel Olivo volt, ugyanis három ütési lehetősége mindegyikéből talált, beleértve a második inningben vágott kétfutásos HR-t, így végül két futást és három pontszerzést könyvelhetett el. Az ifjú középső belsőpályás Jonathan Herrera 2/4-gyel ütött és RBI-t is szerzett, Matt Miller számára ugyancsak jól ment a játék, és mindkét lehetősége során találatot jegyzett. Folytatta jó szereplését Troy Tulowitzki is, aki 2/3-as hatékonysággal tüzelt. Volt még ütése Frey-nek, Lo Duca-nak és Payton-nek is, ellenben Fowler és Young Jr egyaránt bázisütés nélkül zárt jónéhány beállást követően.
A dobóink közül Jorge De La Rosa három inning alatt egyetlen ütést és sétát kapott két dobás utáni kiejtés mellett, ezzel megszerezte első győzelmét az előidényben, és második meccsén sem szereztek pontot ellene. Jason Hammel ugyan a következő három játszma során három ütést is vétett, beleértve egy hazafutást, mégis lehozta egyetlen kapott futással a maga meneteit. Daley fellépése viszont igen gyatrán sikerült, három ütés és futás után 13.50-es ERA-t ért el, míg a save-et Gobble regisztrálta a hajrában.

Másnap egy újabb NL West ellenfelet sikerült alaposan megagyalni, miután Phoenix-ben 12-0-ra léptünk túl a Los Angeles Dodgers együttesén. A bal szélső külső mezőnyben kezdő Seth Smith újabb brutális meccset zárt, négy próbálkozásából háromszor találta el a labdát, kétszer duplát vágott, és megint három RBI-t tett bele a gyűjteményébe. Egészen lenyűgöző, .583-as ütőátlagával messze a legjobb a szezonkezdő keretünk várható tagjai közül. Rajta kívül mindenki más csak egy ütést jegyzett, nevezetesen tizenhárman. Közülük a csereként beszálló Herrera két pontot vágott be, de ütés mellett ért el RBI-t az ezúttal 2B-t játszó Mora, a csere elkapó Phillips, a jobb külsős Garner és a kivételesen shortstop Barmes is. A nevesebb játékosainkat tekintve egy ütést vállalt még Gonzalez, Fowler, Stewart és Spilborghs is.
Ubaldo Jimenez javítva az előző meccsbeli ingadozását, a Dodgers ellen kegyetlenül nagy formában dobott a maga három menetében, egyedül a három séta lehet negatívum, de mellette csupán egyszer jegyeztek ütést ellene, és a győzelmet is az ő neve mellé írták be. A fiatal tehetség Greg Smith ugyancsak három inning erejéig kapta meg a lehetőséget, és három SO-t osztott ki két ütés mellett. Érdemes még megemlíteni, hogy Speier a hetedik inningben két ellenfelünket is strikeout-tal küldte le a pályáról.





















A hét további része jóval mérsékeltebben sikerült, és ahogy visszatértünk a hazai pályánként szolgáló Hi Corbett Fieldre Tucsonban, azonnal 5-0-ra kikaptunk a Kansas City Royals-tól. Mindössze öt ütést jegyzett az egész Rockies, ebből Tulowitzki egy szép duplát vert a tavalyi év Amerikai Ligabeli legjobb újoncának, Greinkének, viszont négy embert is bázison hagyott, de így is a meccs után .500-as átlagot jegyzett. A csere-3B Holcomb szintén két bázist haladt előre egyetlen ütése nyomán, míg Payton, Barmes és a kétszer strikeout-olt Olivo jegyzett még ütést. Az érdemi szempontból fontos nevek közül Young Jr, Gonzalez, Smith és Spilborghs egyaránt 0/2-es lőlapot jegyzett a Royals ellen.
A kezdődobó ezúttal Jeff Francis volt, és javította a nagy visszatérését követő első meccse betlijét, s szerdán három inning alatt két K-t vágott ugyanennyi ütés elszenvedése és egy sétáltatás mellett. A nagyon elszánt Tim Redding három embert ejtett ki bivalyerős dobásai után három játszma alatt, és csak egy ütést mutattak be vele szemben. A vereséget az egy ütést és futást kapó Copras neve mellé írták fel, viszont a meccset a kaotikusan játszó Escalona szúrta el, miután a nyolcadik játékban 18.00-s ERA-ig süllyed négy ütésből való négy pont elszenvedésével.

A következő tucsoni meccs sem hozott több szerencsét, és egy pontgazdag mérkőzésen 15-6-os fiaskót szenvedtünk el a Texas Rangers ellen. Ezen a találkozón mutatkozott be az idei évadban a 2009-es All-Star külsős Brad Hawpe, aki kisebb sérülése után pazar formában ütött, és két duplája után 2/3-al zárt két beéréssel megfűszerezve. Az elkapó Iannetta mindkét lehetőségét ütésre váltotta, és egyedüliként a csapatból két pontot is szerzett találatai után. Két kiegészítő ember, Miller és Kindel vállalt még ütést és pontszerzést, de az ismét második belsős poszton tevékenykedő Mora is hozott egy RBI-t. Ütést jegyzett még Paulk, Pacheco, Nelson és Gomez is, míg Fowler egyetlen sétát könyvelhetett el, és Stewart sem talált a három lehetősége egyikében sem.
A borzasztó rossz napja volt a felkészülési időszak eddigi részéig nagyszerű formát mutató Cook-nak, miután 2 és 2/3 játszma során összesen kilenc pontot szereztek ellene kilenc ütésből, közte volt egy hazafutás is, hiába szórt három strikeout-ot. A fiatal Deduno ugyancsak szívesen felejtené el a mérkőzést, ő sem úszta meg sokkal szebben a dolgot, mivel négy ember szerzett pontot vele szemben a két játék alatt kapott hét ütése után. Morales a két inningjében hozzájuk képest a 2 R, 4 H teljesítményével még egész nyugodtan aludhatott aznap.

Sajnos, a pénteki nap folyamán is egy súlyos vereséget szenvedtünk el, miután a San Francisco Giants 9-2-vel múlta felül a mieinket hazai pályán. A 3B Ian Stewart nevét lehet leginkább kiemelni az ütőjátékosaink közül, miután két lehetőségéből mindkétszer ütést vállalt, és egy futást is kiharcolt. A bázist rabló Gonzalez 1/3-as teljesítménye nyomán egy RBI-t regisztrált, ugyanígy tett az ezúttal 2B poszton dolgozó Young Jr is két beállást követően. Barmes mellett csak olyan kiegészítő emberek zártak találattal még, mint Lo Duca, McKenry vagy Garner. Ezzel szemben Tulowitzki csak egy SB-t tudott felmutatni, és Smith-szel együtt 0/3-at ért el, míg Mora és Olivo szintén nem szerzett ütést. Lejátszotta első meccsét az előidényben a veterán Giambi is, aki az első néhány inningben flashelgetett a pályán.
Az eddigi mérkőzésein meglehetősen magabiztosan teljesítő De La Rosa is kissé megremegedett a Giants ellen, és ő jegyezte a vereséget, de önmagában a négy inning alatt bekapott négy ütés, és két futás, amiből csak az egyik volt hivatalosan elszenvedett pont, nem rossz teljesítmény, főleg hogy három embert is kiejtett dobások után, és a Cactus League-ben még mindig 1.00-s ERA-val bír. Corpast viszont újfent kiosztották, négy pontot szereztek ellene az ötödik játékban, amivel végleg elment a meccs, Flores ámokfutása már csak a hab volt a tortán (0.2 IP, 3 R, 5 H). Viszont Escalona javította az előző meccsen mutatott rémisztő produkcióját, és Speier is újfent biztosan látta el a feladatát.

Szombaton Phoenix-ben léptünk pályára, és folytatódott a vereségi sorozat, hiszen 7-6 arányban maradtunk alul a Milwaukee Brewers-szel szemben, pedig a hetedik menet után még vezettünk is. Jonathan Herrera sokadszor hívta fel magára figyelmet a felkészülési meccseken, amikor ezen a mérkőzésen két lehetősége során ütést jegyzett, harmadszor pedig sétát harcolt ki shorstopot játszva. Matt Miller egy háromfutásos rakétát lőtt ki a kerítés felett a négy pontot hozó hetedik inning során, így egyetlen ütéssel és három pont megszerzésével zárt. A második szezonjára készülő Fowler ugyancsak jegyzett egy ütést és egy RBI-t is, valamint az ötödik pontunk Lo Duca nevéhez fűződött. Ütést jegyzett még Smith és McKenry is, viszont Iannetta 0/3-al, Young Jr pedig 0/4-gyel zárt, mindketten több strikeout-ot is elszenvedtek.
Az egész télen Iannetta-val tréningező dobó, Jason Hammel nagyon magabiztos mérkőzésen van túl, négy inningje alatt mindössze két-két ütést és futást kapott, és egyetlen sétát sem vétett három SO mellett. Daley egy nyugodt játszmával feledtette a legutóbbi mérkőzésen nyújtott banális fellépését. Alburquerque ismét csak a rettenes nevével halatotta magáról, 1/3 játszma leforgása alatt két pontot szedett be, miután két embert ütéssel, kettőt pedig sétával jutatott pályára. Nicasio-t dícséreti illeti, amiért végülis ezt az inninget további veszteségek nélkül képes volt lehozni, és kitakarította a bázisokat. Viszont az előnyről kezdett nyolcadik játékban Johnston két futást is bekapott, amivel kikaptunk, így 4.50-es ERA-ja mellé neki számlázták a vereséget jelentő L betűt is.






















A héten először fordult elő, hogy egy napon két meccset is játszott a csapat egyidőben, miután vasárnap a Rockies egyik fele magánrepülővel Mexikóba repült, és Hermosillo-ban meccseltünk, s kaptunk ki 8-7-re az Arizona Diamondbacks-től. Eközben a társaság másik fele a Hi Corbett Fielden 5-4-re győzte le a Seattle Mariners együttesét:
- A mexikói meccsen Ian Stewart ismét kitett magáért, 2/3-as ütőhatékonyságot jegyzett egy újabb pontszerző találata mellett. Mellette még az 1B Jeff Kindel talált kétszer négy lehetőségből, miközben két RBI-t postázott. Az utolsó menetben hazafutást vágott az edzőtábor közben meghívott külsős Brad Eldred, aki 2007-ben pár meccsen a Pittsburgh-öt erősítette. Pontszerző volt még Spilborghs, Garner és Quintanilla is, míg Young Jr újabb 0/4-es lőlapja után már csak .103-as átlagot jegyez a második hét végeztével. Gonzalez és Olivo ugyancsak hozott még egy-egy darab ütést a legjobbjaink közül, Herrera és Phillips pedig egyaránt duplát vágott.
Greg Smith ezúttal sem dolgozott rosszul, ugyan négy inning alatt hét ütést is bekapott, de csak két pontot engedélyezett a D'Backs-nek, s közben egy sétája mellett három strikeout-ot szerzett, a Cactus League-beli ERA-mutatója jelenleg 2.00-s. Ezzel szemben Speier két futást szedett be egy játék alatt, Rogers pedig négyet két menet során, egyiküknek sem volt igazán jó napja. Viszont Roe a nyolcadik játszmát gond nélkül, két dobás utáni kiejtést végrehajtva tudta a háta mögött.
- A Seattle elleni győztes találkozón egy-két kivételtől eltekintve szinte a teljes várható kezdőcsapatunkkal kezdtük a mérkőzést. Lejátszotta első meccsét az előidényben a veterán Helton, de mindössze egy sétát tudott elérni. A többi várható elsőcsapatos játékos közül Fowler, Tulowitzki, Mora, Iannetta és Barmes is egy-egy ütéssel zárt, míg Helton mellett Smith és Hawpe sem volt eredményes a vasárnapi nap folyamán. A tartalékok viszont remekül dolgoztak, Kevin Paulk két ütéssel és egy RBI-val végzett. A menet közben behívott Ryan Harvey pedig háromfutásos HR-jával nagy érdemeket szerzett a sikerből. További érdekesség még, hogy a dobó Redding két, Jimenez pedig egy ütést mutatott be.
Még fontosabb, hogy a dominikai Ubaldo Jimenez nagyszerű teljesítményt nyújtott a dobójátékban is, s mindössze egyetlen ütést szenvedett el a meccs első három inningje során, mellette még két-két séta és kiejtés volt a mérlege, magabiztos teljesítménye miatt bizakodóak lehetünk vele kapcsolatban, és az ERA-ját is 3.00-sra javította. Belilsle a sérülése után lejátszotta az első meccsét idén, amikor az ötödik menetet ő kapta. Redding jegyezte a győzelmet annak ellenére, hogy a maga 3 és 1/3 játszmája során hat ütést és négy futást is bekapott, kevésbé volt a helyzet magaslatán, de szerencsével lehozta a meccset. A save-et a kilencedik menet utolsó két emberének kiejtésére beálló Rincon érte el.
















Hiányzók: Lejátszotta első meccsét az előidényben a lábujj sérüléstől hátráltatott Brad Hawpe, ahogyan ez a héten már pályára léphetett a két veterán ütőspecialista, Todd Helton és Jason Giambi is. A sérült dobóink állapotáról kellemetlen hír, hogy Rafael Betancourt (váll sérülés) nem várható, hogy játszani fog az előidényben, és nem lenne meglepő, ha a szezont is DL-en kezdené, és csak április második felében számíthatnánk rá. A befejezőember Huston Street szerencsére jobb erőben van, folyamatosan edzett a napokban, egyre jobban terhelte sérült vállát, és minden rendben vele, a most kezdődő héten nagy esélyel már élesben is játszani fog. Matt Belisle kéz sérülését követően pár napot pihent, de a hétvégén már újra dobott a Cactus League-ben. Jimmy Gobble a Giants elleni találkozón szenvedett lágyék sérülést, így egy darabig biztosan nem láthatjuk viszont a pályán. Valamint az ifjú Greg Reynolds (kéz sérülés) ugyancsak továbbra is harcképtelen.



















A Cactus League állása:

1. Cleveland Indians 5-2
2. San Francisco Giants 9-4
3. Chicago Cubs 8-4
4. Arizona Diamondbacks 7-5
5. Kansas City Royals 5-4
6. Oakland Athletics 6-5
7. Milwaukee Brewers 7-6
8. Colorado Rockies 7-7
9. Cincinnati Reds 4-4
10. Seattle Mariners 5-6
11. Chicago White Sox 4-6
12. Texas Rangers 4-6
13. Los Angeles Dodgers 3-5
14. San Diego Padres 3-8
15. Los Angeles Angels 2-7

A felkészülési mérkőzések eheti programja:

Március 15., hétfő, 21:10 Colorado-CHI Cubs
Március 16., kedd, 21:05 CHI WS-Colorado
Március 17., szerda, 21:10 Colorado-Cleveland
Március 18., csütörtök, 21:05 Seattle-Colorado
Március 19., péntek, 21:10 Colorado-Oakland
Március 20., szombat, 21:10 Colorado-LA Angels
Március 21., vasárnap, 21:05 Kansas City-Colorado

A mai nappal kezdődő hét folyamán ismét hét alkalommal nézhetjük meg kedvenc városunk két élcsapatának meccseit, miután a Nuggets eheti programjában négy, az Avalanche-ében pedig további három összecsapás szerepel, közben a Mammoth szabadnapos lesz ebben a fordulóban. Az amerikaiak múlt hétvégi óraállításának köszönhetően valamennyi mérkőzés az eddigi hagyományos időponthoz képest egy órával korábban fog elkezdődni, így számunkra némileg talán kellemetlenebb időpontokban játszhatnak majd csapataink, de bízunk benne, hogy ez sem szegheti kedvét a kicsiny, de annál lelkesebb magyarországi Denver-szurkolók táborának.






















- Kedd, 01:30 : Houston Rockets - Denver Nuggets (NBA)
Ma éjszaka fejezi be a Nuggets a négymeccses idegenbeli túráját, s a Minnesota, a New Orleans és a Memphis legyőzését követően immár hatmeccses győzelmi sorozatban "vörösen izzó" kosarasaink legközeleb a Rockets-nál vendégeskedhetnek. A rájátszásért egyre elkeseredettebb harcot folytató Houston együttesét az idei szezonban már házon kívül és idehaza is le tudtuk győzni, azonban mégsem mehetünk biztosra ellenük, hiszen egy erős csapat, akik egy-egy meccsen bárkire veszélyesek lehetnek, főleg a hazai környezetükben, így hiába a mieink számítanak esélyesnek, izgalmas mérkőzésre van kilátás.

- Szerda, 01:00 : St. Louis Blues - Colorado Avalanche (NHL)
- Szerda, 02:00 : Denver Nuggets - Washington Wizards (NBA)
Keddről szerdára virradóra egyszerre két meccset fogunk játszani minimális átfedéssel, miután az Avs és a Nuggets is egyidőben léphet pályára. A jégkorongosaink az idén háromból háromszor legyőzött St. Louis-nál tűnnek fel az újabb győzelem reményében, ami még ha éppen nem is jönne össze, abban egészen biztosak lehetünk, hogy negyedszer is egy rendkívül magas színvonalú, támadó hokis mérkőzést láthatunk a Blues ellen. Nagyjából a Duchene-ék meccsének második harmadának kezdésével párhuzamosan indulhat el a Nuggets soros meccse hazai környezetben a Wizards ellen, amikor az egész liga egyik leggyengébb csapatát fogadjuk. A fővárosiak még így sem jelenthetnek gondot a mieink számára, hogy előző nap még Houstonban fogunk játszani, a Pepsi Centerben kötelezőnek mondható a győzelem, de nem szabad félvállról vennünk a kiscsapatot, nehogy bajba kerüljünk.

- Csütörtök, 02:00 : Colorado Avalanche - Calgary Flames (NHL)
Nincs megállás, és a Nuggets back-to-backjét követően az Avalanche is egymást követő két napon fog fellépni, ugyanis a St. lousi kirándulást követően másnap este a divízió rivális Calgary-t látjuk vendégül a két csapat idei szezonbeli utolsó randevújára. A playoff-harcban pillanatnyilag egy ponttal a vonal alatt elhelyezkedő Flames-t ebben az idényben eddig mind a négy találkozásunk alkalmával felül múltuk, mindannyiszor egygólos különbséggel, és a rájátszásba jutás szempontjából kulcsfontosságúnak tekinthető szerdai rangadónkon ugyancsak győzelem szükségeltetne a mieink számára, de az Iginla vezette Lángosok mindig nagyon komoly csatára késztették a mieinket, most is bármi előfordulhat ezen az összecsapáson.

- Péntek, 02:30 : Denver Nuggets - New Orleans Hornets (NBA)
A következő napon újra a Nuggets veszi át a heylet a Pepsi Center porondján, amikor a múlt héten idegenben legyőzött, és az idényben ezidáig 2-1-re felülmúlt Hornets gárdája érkezik hozzánk. A Chris Paul nélkül meglehetősen szárnyaszegett - vagy inkább fullánkját vesztett - Darazsak számára a playoff egyre inkább távolódóban van, de ha még nem mondtak le róla végérvényesen, akkor igencsak megszoronghatják a mieinket, mert kellemetlen stílusú csapat, akik ellen mindig nagyon meg kellett küzdenünk a sikerért a korábbi meccseinken is, és minden bizonnyal ezúttal sem fogják tálcán odaadni a győzelmet.















- Vasárnap, 02:00 : Denver Nuggets - Milwaukee Bucks (NBA)
Bár furcsa módon szombat hajnalban nem lesz mérkőzésünk, és az elmúlt hetekkel ellentétben ekkor kivételesen pihenhetünk, a hét legizgalmasabb napján, a szombat és vasárnap közötti éjszakán nem kell unatkoznunk, ugyanis a Nuggets a nagy formában lévő keleti meglepetéscsapat Bucks-t fogadja. Jennings vezérletével a Milwaukee magabiztosan tartja rájátszást érő pozícióját, és bár idegenben lényegesen gyengébben muzsikálnak, és a Nuggets abszolút favorit ellenük Denverben, nagyon oda kell figyelnünk erre a meccsre, idegenben már novemberben megégettük magunkat ellenük.

- Hétfő, 01:00 : Anaheim Ducks - Colorado Avalanche (NHL)
A hét zárásaként egy korábbi időpontban lejátszandó vasárnapi mérkőzésre kerül sor az Avalanche anaheim vendégjátéka keretein belül hajnali 1-es kezdettel. A Ducks lassan, de annál biztosabban kezd végleg búcsút inteni a playoff-nak, és becsekkolni a kaliforniai zöld övezetek golfpályáira, így a hullamzóan teljesítő Kacsák ellen mindenképpen be kéne gyűjtenie a két pontot a Jetijeinknek. Ebben a szezonban egy hazai vereséggel és egy idegenbeli sikerrel dicsekedhetünk a Selänne-ék elleni első két mérkőzésről, vagyis még az alapszakaszból hátralévő szűk egy hónapban kétszer is találkozhatunk velük.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Az Arsenal FC-vel évek óta tartó gyümölcsöző együttműködés eredményeképpen a 2010-es MLS-szezont megelőző felkészülési időszakban a Colorado Rapids labdarúgói egy héten át Londonban edzőtáborozhattak ezekben a napokban.

A denveri csapat labdarúgói angliai idő szerint hétfőn, a reggeli órákban szálltak le a Heathrow repülőtéren a hosszú éjszakai utazást és a chicagói átszállást követően hulla fáradtan. Ennek ellenére a túlbuzgó angol sportmédia képviselői nagy izgalommal várták az amerikai vendégeket, és az Arsenal TV is beszámolt hőseink megérkezéséről, több játékosunkkal azonnal interjúkat készítettek, természetesen a legtöbben a gólzsák Casey-re voltak kíváncsiak. Délután, a csontfagyasztó hidegben az Arsenal edzőközpontjában az "Ágyúsok" U16-os és U18-as együtteseivel tréningeztünk együtt, később pedig következett egy meeting a patinás londoni klub elsőcsapatának játékosaival.

Kedden a Rapids edzőmérkőzést játszott le az Arsenal tartalékcsapatával, melyet az 52. percben esett Cummings passzát követő Conor Casey-gólnak köszönhetően 1-0-ra nyertünk meg. Ez a találkozó volt az idei első felkészülési mérkőzése a tarkopasz támadó mellett Mastroeni-nek, Clark-nak, Larentowicz-nak és Earls-nek is. A mieink a Pickens - Kimura, Moor, Baudet, Earls - Thompson, LaBrocca, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings kezdő 11-gyel léptek pályára. Ezt követően este a játékosaink VIP-vendégek voltak az 5-0-s végeredménnyel záruló Arsenal-Porto Bajnokok Ligája-mérkőzésen az Emirates Stadium-ben.



















A következő két nap szürke tréningezéssel telt el a ködös Londoban. Ezalatt a legfontosabb hír egy Angliában játszó amerikai kapus leigazolása volt, ugyanis megállapodtunk a harmadosztályú Southend csapatánál védő Ian Joyce-szal, aki Burpo távozása után nagy eséllyel cserekapus lehet Pickens mögött, és azonnal csatlakozott a Rapids edzőtáborába. Ezzel együtt a vezetőség bejelentette a hozzáfűzött reményeket nagyon nem beváltó argentín támadó Facundo Diz távozását, valamint az idei draft harmadik körében választott Chad Borak-nak sem adtunk szerződést.

A pénteki nap folyamán az angol Premier Ligás Tottenham Hotspur csapatának komplexumában vívtunk barátságos mérkőzést egy másik MLS-csapattal, a San Jose Earthquakes gárdájával, akik a Tottenham-mel alkotnak az Arsenal-Rapids viszonyhoz hasonló együttműködést. Végülis a találkozó során 2-0-s vereséget szenvedtünk el a kaliforniaiaktól, annak ellenére, hogy a mérkőzés nagy részében egyenlő erők küzdelme zajlott. A Rapids kezdőcsapata a következőként festett: Pickens - Kimura, Moor, Baudet, Travner - Earls, LaBrocca, Mastroeni, Thompson - Casey, Cummings.

A hétvége ugyancsak edzésekkel zajlott néhány sajtótájékoztató mellett, majd vasárnap a késő délutáni órákban szállt repülőre a csapat, hogy visszatérjünk Denverbe.

A Colorado jelenleg 1-2-2-es mérleggel rendelkezik az előkészületi mérkőzésről, a március 27-i szezonrajtot megelőzően még egy barátságos találkozó szerepel a programban, amikor jövő pénteken a Seattle Sounders csapatát látjuk vendégül egy jótékonysági, Charity Shield összecsapásra.

Két hét szünet után újra mérkőzést játszhat az NLL-mezőnyben 2-6-os győzelem-vereség statisztikájával féltávnál sereghajtó Colorado Mammoth együttese. A denveri lacrosse-osok számára szinte kötelező lenne a diadal a nagy ellenfél Edmonton Rush ellen, ha még szeretnének reális versenyben lenni a rájátszásért, ellenkező esetben az érdemi küzdelemből már most kiesnénk.

- A csapat változatlanul nyeretlen, mindössze négy vereséget jegyez, hazai pályán az idei szezonban. Steve Govett igazgató, menedzser, vezetőedző minden eddiginél fontosabbnak tartja a győzelmet: "Ki vagyunk éhezve a minimális sikerélményre. Győzelemre van szükségünk. Mindenkinek, az egyesületnek, a csapatnak, a játékosoknak. Az Edmonton nagyon rutinos csapat, tele csupa kiváló képességű játékossal, nagyon erősek a középpályán, ezért nagyon kell figyelnünk rá, hogy ne engedjük lefordulni őket, és a pálya mindkét végén pontosak legyünk."

- Ugyanakkor a mester a csapat újonc játékosaival kifejezetten elégedett volt a szezon első felében: "A fiataljaink egészen kiválóan játszanak, ha ránézünk a pontjaik számára, azonnal láthatjuk, hogy többet hoznak, mint amennyit eredetileg vártunk volna tőlük. Itt nem velük van a probléma, inkább az idősebbeknek kéne a kulcshelyzetekben a csapat élére állni, és egy-egy fontos védéssel, szereléssel, vagy góllal utat mutatni a fiatalok számára. Rengeteg egygólos meccset buktunk el, amit én inkább a veteránjaink számlájára írok." A kritikával egyetértettek a címzettek is: "Karrierem legrosszabb meccseit tudtam le egymás után két-három alkalommal, viszont a múlt fordulóban már jól játszottam, remélem tudom folytatni ezt a formámat. Készen állok arra, hogy javítsam a kisiklásomat" - jelezte Brian Langtry, majd a középpályás Nick Carlson is szólt néhány szót: "Igen, az idősebb játékosoknak össze kell szedniük magukat, beleértve különösen magamat is."

- A legutóbbi körben, amikor játszottunk, vagyis a szezon nyolcadik játékhetében a denveri Alex Gajic lett a hét legjobb újonc játékosa a ligában a Swarm elleni 3+1-es teljesítménye nyomán. Az NLL idei kiírásában ő lett tehát az első denveri lacrosse-os, aki begyűjthetett egy heti elismerést. "Örülök, hogy Ilija-val együtt mindkettőnknek jól ment a játék, hiszen a testvérem is három gólt szerzett. Minden meccs előtt a legjobbakat kívánjuk egymásnak. Gyakorlatilag kötelező lesz a győzelem számunkra szombaton, mert egyre távolabb kerültünk a playoff-tól, de valamit most már fel kell mutatnunk. Én bízom a csapatunkban, mert erősnek érzem magunkat, az eddigi eredményeink nem tükrözik a valóságnak megfelőlen a Mammoth képességeit, ebben biztosak lehetünk mindannyian. A hazai közönséget pedig ki akarjuk szolgálni, egyszerűen imádok Denverben játszani, félelmetes a hangulat, sehol máshol nincsen ilyen a világon" - jegyezte meg az ifjú támadó.


- Az első nyolc mérkőzésen a Mammoth 81 gólt lőtt, és 108-at kapott, vagyis -27-es aránnyal bírunk, ami messze a legrosszabb az egész 11 csapatos mezőnyben, továbbá a két kapusunk is az utolsók között helyezkedik el a kapott gól átlag statisztikát tekintve, hiszen Levis a 16., Leyshon pedig a 18. helyet foglalja el.


- Nyolc mérkőzés után Jamie Shewchuk a csapat legeredményesebb játékosa, aki 32 pontjával (14+18) a 27. a liga pontlistáján. A házi rangsorban őt követi Conway (9+19=27), Langtry (10+17=17), valamint a két újonc-fivér, I. Gajic (15+9=24) és A. Gajic (10+10=20).


A szezon további programja:

Március 14., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Március 27., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth
Március 28., vasárnap, 04:30 Washington Stealth - Colorado Mammoth
Április 4., vasárnap, 01:30 Buffalo Bandits - Colorado Mammoth
Április 10., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 11., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 17., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 24., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-3
2. Edmonton Rush 5-3
3. Calgary Roughnecks 5-3
4. Minnesota Swarm 4-4
5. Colorado Mammoth 2-6

A Mammoth a csoport utolsó helyéről várja a folytatást, amikor vasárnap hajnali 3-tól a denveri legenda, Gavin Prout által vezetett Edmonton Rush csapatát látjuk vendégül, akiktől idén egyszer már kikaptunk 14-13-ra a Pepsi Centerben január 16-án, de most ezért is a visszavágásra készülünk.

Februárban megkezdődött az NFL 2010-es offseason-je.

Sajnos nem indult túl jól a Broncos-nak, mivel távozott a tavalyi évben szinte csodával határos munkát végző defensive coordinator Mike Nolan. Sajnos (belső információk szerint) túl sok szempontból volt hasonló a természete Josh McDaniels-el és ugye a hasonlóságok sokszor taszítják egymást. Sok volt a veszekedés, amiről nem szivárgott ki információ, de nem tett jót a két edző viszonyának és inkább az elválás mellett döntöttek. Nolan hamarosan a Dolphins-nál helyezkedett el ugyanúgy a DC pozícióban, míg Denver-ben a LB coach Don „Wink” Martindale lett előléptetve (az ő helyére nem érkezett hivatalosan senki).





















Távozott még a két régi edző, aki Shanny stábjából maradt, Bobby Turner RB coach csatlakozott régi edzőjéhez Washington-ban és offensive assistant lett, míg a régi OL coach Rick Dennison a Texans-nél csatlakozott a régi társához, Gary Kubiak-hez és ő lett Houston-ban az offensive coordinator.

Turner helyére a Bills-től érkezett Eric Studesville, aki már csinált pár 1000 yard-os futót Buffalo-ban és remélhetőleg Moreno sokat fog fejlődni a keze alatt. Dennison utóda a tavaly a Chargers-től érkezett Clancy Barone lett, aki eddig a TE-eket edzette, az ő helyét pedig a Steelers eddigi ST coach-a, Bob Ligashesky vette át.

A játékos mozgások első fázisában a franchise tag-eket lehetett kiosztani és olyan játékosokkal lehetett tárgyalni, akik a 2009-es szezonban nem játszottak. Ebben az időszakban a Broncos nem volt aktív, franchise tag idén se jutott senkinek, szokás szerint. Ez után következett a Restricted Free Agent (RFA) státuszú játékosok tender-einek kiosztása. Idén, a kollektív szerződés lejárta miatt, a szokásosnál több játékos került ebbe a pozícióba, mivel nem csak azok a játékosokra vonatkozott ez a státusz, akik 3 éve a ligában vannak és lejárt a rookie szerződésük, hanem azokra is, akik 4 ill. 5 évet töltöttek el a ligában.

Nekünk ez jól jött, hiszen így 5 olyan játékosunkat is megtarthattuk, akik egyébként Unrestricted Free Agent-ek (UFA) lettek volna. A csapat ki is osztotta  a tender-eket:

-      Elvis Dumervil legmagasabb tender-t kapta, ami a 4 ligában eltöltött éve miatt neki $ 3,168 milliót jelent a 2010-es szezonra és ha valaki elcsábítaná mégis a csapattól, akkor annak a 2010-es draft 1. és 3. köréből is a Broncos-nak kéne adnia a pick-jét.

-     Brandon Marshall, Kyle Orton és Chris Kuper is a második legmagasabb tender-t kapta, ami nekik $ 2,521 millió, $ 2,621 millió ill. $ 2,521millió fizetést jelent majd, ha maradnak, illetve egy 2010-es 1. körös pick-et jelent a Broncos-nak, ha mással kötnek szerződést.

-     Tony Scheffler kapta a legkisebb tender-t, aki elviszi, annak „csupán” egy 2. körös pick-et kell ellenszolgáltatásként Denver-be küldenie, Sheff pedig „csak” $ 1,176 milliót fog keresni, ha marad.

Még egy játékos kaphatott volna tender-t, a Patriots-tól tavaly érkezett LeKevin Smith, de rá nem tartottunk igényt, így ő szabadon igazolhatóvá vált, majd később, 11-én, a tender-nél kevesebb pénzért újraigazoltuk.

A tender-t kapott játékosokat április 15-ig próbálhatják meg szerződtetni a csapatok és ha sikerül egy szerződésben valakivel megegyezni, akkor a régi csapatnak 7 napja van, hogy eldöntse, ő is megadja-e ugyanazt a szerződést a játékosnak, vagy inkább a pick(ek)-et kéri. A játékosok dönthetnek úgy, hogy nem írják alá a tender-t, de ekkor addig nem játszhatnak, amíg a csapat el nem engedi őket, így akár 1 egész szezont, vagy többet is kihagyhatnak. A június 15-ig alá nem írt tender-ek értékét a csapat lecsökkentheti, akár 90%-al is.

Az RFA időszak után elindult március 5-én az UFA időszak, amikor is a csapatok elkezdhették elcsábítani a szabadügynökké vált játékosokat. A Broncos már az első napon is nagyon aktív volt:

-       Két tavalyi játékossal sikerült megegyezni a hosszabbításról, így Russ Hochstein (2 évre $ 3,5 millió) és Brandon Lloyd (2 évre $ 2,05 millió) is a csapatnál marad.  Ezzel két jó backup-ot sikerült megtartani, akik a rutinjukkal is sokat tudnak majd segíteni.

- A tavalyi gyengének mondható futás elleni védekezés javítását a védőfal (DL) megerősítésével szeretnék elérni a csapatnál, ennek az erősítésnek az első lépéseként sikerült a Ravens-től elcsábítani Justin Bannan-t, aki a 3-4-es védekezéshez szokott Baltimore-ban, így nagyon hasznos tagja lehet a csapatnak, főleg mivel a DE és a NT pozíciókban is bevethető. Nehéz jó DL embert olcsón szerezni, nála se ez volt a helyzet, 5 éves szerződése $ 22 millióba kerül majd a Broncos-nak.

-      Tavaly már érkezett 2 játékos a Dolphins secondary-ből (André Goodman és Renaldo Hill), most megjött a harmadik Nathan „Nate” Jones személyében. Ő bevethető a nickel CB és a SS pozícióban is, valamint egy nagyon aktív ST játékos is, így nagyon hasznos része lehet a csapatnak. A szerződése alapból 4 évre $ 4,33 milliót hoz majd neki, $ 1 millió signing bónusszal, de van benne pár olyan feltétel (amiket állítólag majdnem lehetetlen teljesíteni), amik teljesítésével akár $ 13,6 milliót is kereshet a következő 4 szezonban.

Marshall-ra hamar jött érdeklődő, a Seattle Seahawks jelentkezett be érte és meg is hívták magukhoz egy hétvégére, hogy megismerhessék közelebbről és hogy ő is megismerhesse a franchise-t. Egyelőre konkrét ajánlat nem érkezett a csapathoz és sokan kétlik, hogy Marshall-nak ajánlanának egyből szerződést, mivel akkor az 1/6-os pick jutna a Broncos-nak és ők ezt sokallják. Viszont Denver-ből olyan hírek szivárogtak ki, hogy a csapat egy 1. körös pick-nél olcsóbban nem engedné el Marshall-t és nem is akarnak tárgyalni senkivel olyan trade-ről, ami kevesebbről szólna. Beast hazajött és azóta csend van körülötte, de ő jelezte is, hogy egyáltalán nem tartja esélytelennek, hogy Denver-ben maradjon.



















Következett pár csendes nap, egészen március 9-ig nem történt semmi konkrét előrelépés. 8-án felreppent a meglepő hír, hogy az egyik régi ellenfél, a Chargers sztár NT-je, Jamal Williams, Denver-be érkezett orvosi vizsgálatra és szerződésről tárgyalni. A San Diego-ból 12 sikeres szezon után távozó háromszoros Pro-Bowl résztvevő és háromszoros All-Pro (2 első csapatos és 1 második csapatos) veterán évekig posztja egyik legjobbja volt a ligában, de a 2009-es szezont kihagyta egy tricepsz sérülés miatt. A szurkolók egész este és másnap egy fél napig várták a hírmorzsákat a csapattól, türelmetlenül, reménykedve. Az első hír mégse Jamal leigazolása lett, hanem egy másik szerződtetés. Brian Xanders-nek, a denveri GM-nek, sikerült tető alá hoznia egy megállapodást a Patriots-tól szabadügynökként távozó Jarvis Green-el, aki egy újabb komoly erősítés lehet a DL-nak. Az ő szerződése se lett olcsó, 4 évre kap $ 20 milliót, amiből 4,5-et kap meg 2010-ben.

Végül aztán megérkezett a várva-várt hír, Jamal aláírt, méghozzá egyből 3 évre, $ 16 millióért, amiből $ 7 millió garantált. Az ő érkezésével teljesen átalakulhat a DL, a NT posztra is van már 4 bevethető játékosunk (Jamal, Bannan, Ronald Fields és Chris Baker), valamint így már a DE posztokra is van több minőségi választás (Bannan, Green, Holliday, McBean).

Az eddigiek mellett történt még egy fontos esemény, Matt Prater-t is újabb egy évre sikerült lekötni, tehát a rúgó poszt miatt sem kell aggódni. Tavaly 35-ből 30 FG-t rúgott be és a kickoff-ok terén is a liga legjobbjai közé tartozott.

Volt pár távozó is. Kenny Peterson elengedése várható volt, Jamal, Bannan és Green érkezésével az ő viszonylag magas fizetése egy backup-nak magas lett. Mitch Erickson OT két évet volt a practice squad-on, de most új csapat után kell néznie. J’Vonne Parker tavaly hamar sérültlistára került és mivel szintén a  DL backup-jai közé tartozott, ezért az ő távozása se nevezhető meglepetésnek.

A legmeglepőbb távozó eddig Andra Davis volt, akit 11-én engedett el a csapat, bár még konkrét indoklás eddig nem érkezett és valószínűleg nem is fog. Davis jól játszott tavaly, bár passz szituációkban nem éppen ő az ideális játékos, de futás ellen nagyon hatékony volt. Úgy tűnik, hogy mással szeretnének továbbmenni az edzői stábban és nem akarták Davis távozását megnehezíteni egy esetlegesen trade offer kereséssel.

Volt még pár játékos látogatóban a csapatnál és még emlegetnek pár lehetséges jelöltet, amint lesz megint miről beszámolni, akkor fogok is.

Denverben a sok sérülés nem újdonság az elmúlt években, emlékezhetünk rá, hogy az Avalanche-nek, a Broncos-nak és a Mammoth-nak is alaposan meggyűlt a baja a játékosok kényszerű kiválásával az utóbbi néhány szezonban. Idénre ezek a sérülések egyre jobban a Denver Nuggets összetételét is befolyásolták, több meghatározó emberünk hosszabb-rövidebb távolmaradása miatt, nemrég pedig a leginkább pótolhatatlannak tűnő láncszemet, Kenyon Martin-t veszítettük el.


















Az idény korábbi szakaszában a Nuggets-nek szinte minden egyes meghatározó játékosát kellett már nélkülöznie, például Smith eleve 7 meccses eltiltással kezdte a szezont; Andersen térdét egész évben komoly fájdalmak sanyargatják, és helyenként pihennie kellett miatta; az újonc Lawson is kiesett már többször, jelenleg is sérült bő egy hete. A legnagyobb ászaink közül Anthony a télen összesen 13 meccset hagyott ki két periódusban, míg Billups-t 9 mérkőzésen voltunk kénytelenek nélkülözni. Melo kiválását 8-5-ös, Chauncey-ét 3-6-os mérleggel abszolváltuk, vagyis még relatíve egész jók voltunk így is, tekintve, hogy volt pár olyan meccs is, amikor egyszerre mindketten sérültek voltak. Köszönhető ez főleg Martin elképesztő felemelkedésének, amit abban az időben produkált, amikor a dynamic duo legalább egyik tagja sérült volt. A veterán erőcsatár ipari mennyiségű dupladuplát hozott az elmúlt hónapokban, és például az évad első hónapbeli alig 7-es lepattanó átlagát februárra 12-es körülire emelte, miközben pontból is jóval többet termelt. Szembetűnő adat, hogy azon a három találkozón, amikor mind Anthony, mind Billups hiányzott, 18.7 pontot és 11.3 lepattanót átlagolt.

Na, de mi van akkor, ha éppen Martin sérült?! Gáz. Eddig legalábbis így volt, őszi kisebb kihagyásai alatt ugyanis nélkülözése közben a csapat védekezése rettentően szárnyaszegett volt és a lepattanózásunk is akadozóan működött, mi több, a "főkolompos" hiányában csupán 1-4-es győzelem-vereség statisztikát értünk el. Karl mester szavaival élve ő a 'glue guy' (- szabad fordításban: "összeragasztó srác"), akinek személye felel a csapat többi játékosának összetartásáról.

Aztán február elején K-Mart újra az egész karrierje során sokat rakoncátlankodó térdével kezdett el bajlódni, és több meccset is kihagyott, majd az All-Star szünet alatt egy hétig pihent, de hiába játszott a következő néhány meccsen, a probléma csak nem múlt el, így most is harcképtelen. Ezidáig Martin februári-márciusi kihagyása alatt a csapat 5-1-es mutatót jegyez. A korábban már mindkét térdével műtött játékosnak szerencsére ezúttal nincs szüksége operációra, elég lesz orvosi kezelést kapnia, de így is bőven kérdéses, hogy mikor térhet vissza, és bizonyára már csak az idei rájátszás folyamán láthatjuk őt viszont a pályán, de legalább néhány hetet mindenképpen pihennie kell.

A Nuggets mindenesetre úgy látszik, egyre inkább megtanult a összetartó ember nélkül játszani, alkalmazkodni a hiányához, és mindenki pontosan tudja, hogy miben kell többet adnia lélektani hadvezér kiválása közben, legalábbis az utóbbi néhány meccs, érett összeszedettebb játéka alapján ez lehet a helyzet. De biztosan lesznek nehéz pillanataink nélkül, mert mindenki másnak tudása legjavát, vagy még annál is többet kell nyújtania #4 távollétében, és ez könnyen lehet, hogy nem fog mindig sikerülni. Értelemszerűen nélkülözése alkalmával a magasemberekre hárulhat nagyobb szerep. Nenétől és Andersen-től, akik amúgyis képesek lehetnek húzóemberek lenni, most minden eddiginél jobban szükségünk van kiegyensúlyozottan a jó formájukra, ahogyan azt hozták is az elmúlt héten. Ezen kívül több lehetőséget kaphatnak az idén eddig jobbára csak a cserepadon szendergő játékosokra, akik eddig legfeljebb csak egy-egy lefutott mérkőzés utolsó perceiben mutathatták meg magukat a parketten, olyanok mint Graham, Balkman, Allen vagy Petro. Ez is a csapat erejét mutatja, hogy ilyen emberek nem férhetnek be alapesetben az összeállításba. Most viszont elengedhetetlen szükségünk van az ő segítségükre is, előbbi kettő főleg hármas-négyes poszton lehet bevethető, bár Balkman szintén még sérüléssel bajlódik, de egyre jobban formában lendülni látszik. A rutinos Allen a támadó harmad festékén belül kamatoztathatja gólérzékenységét minél többször, amikor helyettesítenie kell a Madárembert és az Óriásbébit. Petro pedig a tavalyi esetlen szereplése után idénre egyre inkább kezd felnőni a feladathoz, és múlt hétvégén le tudta első kezdő meccsét a Nuggets-ban, és a Portland elleni találkozón sok lehetőséget kapva 10 védő lepattanót is letépett, a rákövetkező meccsen ellenben jóval szürkébb volt. Viszont ez a névsor még mindig elég rövid, és mivel a deadline-t megelőzően képtelenek voltunk cserére vállalkozni, csak a szabadügynökök közül igazolhatunk a további erősítés reményében, melyet - a luxusadó-határ túllépése miatt - csak duplafizetésért tehetünk meg, de nem hinném, hogy ez jelentős probléma lenne, úgyis csak egy kiegészítő emberre lenne szükség a szezon hátralévő részére, aki szükség esetén besegíthet a játékpercek megosztásába, és esetleg még kisebb-nagyobb segítséget is tud jelenteni a magas posztokon.

Nehéz dolgunk lesz Martin nélkül, eddig a többiek viszonylag megfelelően helyettesítették őt, de a java csak most jön, hiszen aktuális négymeccses idegenbeli túránk során a következő egy héten belül még olyan csapatok ellen van hátra három mérkőzésünk, mint a New Orleans, a Memphis és a Houston. Addig is bízzunk a többiek általi sikeres tűzoltásban, és az orvostudományban Kenyon mielőbbi felépülését illetően.

Denverben tovább zajlik az élet. A Nuggets egy hét leforgása alatt, négy mérkőzésen lépett pályára. Los Angeles után ismét komoly próbatétel várt a csapatra, ugyanis Phoenixben vendégeskedett George Karl legénysége. E mérkőzést követően a csapat visszatért Denverbe és hazai pályán mérkőzött meg az Oklahoma, az Indiana és a Portland csapatai ellen. Lássuk, hogyan szerepelt kedvenc kosárcsapatunk ezen a négy mérkőzésen!

















Kedd hajnalban, Phoenixben rangadót rendeztek. Idén a Suns ellen egyetlen csapat sem mehet biztosra, főleg nem Arizonában. Két rendkívül produktívan támadó csapat találkozott, a legtöbben izgalmas és pontokban gazdag meccsre számítottak. A Nuggets jól kezdte a találkozót, az első negyedben kilenc pontos előnyt szedett össze a csapat. A második negyedben aztán az ellenfél, cserejátékosai remeklésének köszönhetően fordított és komolyan elhúzott a félidő előtt. A mérkőzés hátralevő idejében sem sikerült igazán megközelíteni a hazaiakat. A vége nagyon sima és megérdemelt vereség lett, 85:101 arányban. Ennél gyengébben nem igazán tud játszani ez a csapat, a Suns kezdőinek igazából meg sem kellett izzadniuk a sikerért, gyakorlatilag a cserék elintézték a meccset. Támadásban nem volt meg a lendületünk és védekezésben is rendre állva hagyták a csapatot.  A játék minden elemében alul maradtunk ezen az estén.

E mérkőzés kapcsán nem igazán lehet kiemelni egy játékost sem, aki jól teljesített volna.  Lássuk azért, hogy a számok tükrében, miként szerepelt a csapat! Nené 14 pontot szerzett, mellé 5 lepattanót tudott leszedni.  Martin 10 lepattanóval és 7 ponttal zárta a találkozót. Anthony 17 pontot és 7 lepattanót szerzett.  Afflalo ötször eladta a labdát és csak 6 pontot szerzett. Billups 21 pontjával a csapat legeredményesebb játékosa volt, a pontok mellett még 4 gólpassza volt. A padról csak Smith tudott komolyabb teljesítményt produkálni, 16 pontig jutott. Andersen 2 pontot szerzett, de keveset játszott. Allen is 2 ponttal zárt, Graham és Carter pont nélkül végeztek.

Két idegenben elszenvedett vereség után, a csapat hazai pályán köszörülhette ki a csorbát. Az ellenfél a fiatal erőkből álló, remekül szereplő Oklahoma City Thunder volt. A Denver jól kezdte a meccset, kisebb előnyt is sikerült felépíteni, de a félidőre bőven látótávolságon belül tudtak maradni Duranték. A harmadik negyedben nagyon komolyan rákapcsolt a hazai csapat és gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Az utolsó felvonás már csak formalitás volt. 90:119-re, a vártnál jóval simábban győzte le ellenfelét a Nuggets, ezzel feledtetve az előző két zakót.  Több játékos is kimagaslóan teljesített. Lássuk ezt számokkal alátámasztva!

Centerben Nené nagyon élt, 20 pontot szerzett, a lepattanókban nem volt kimagasló, azt meghagyta Martinnak. Kenyon 13 lepattanó megszerzésével és 7 ponttal vette ki a részét a győzelemből. Anthony is remekül játszott, 30 pont 8 lepattanó és 5 gólpassz került be a jegyzőkönyvbe a neve mellé.  Afflalo 6 pontot szerzett. Billups 13 pontot és 5 aszisztot hozott össze. A cserepad is jól teljesített. Különösen JR Smith volt elemében, 18 pontot szerzett, nagyon jól ment neki a dobás, 6/8-as mezőnymutatója volt. Andersen is oda tette magát. Birdmannak négyszer járt taps blokkolás után, ehhez szerzett még 13 pontot és 7 lepattanót. Carter is egész jól játszott, 4 pontot és 12 gólpasszt szorgoskodott össze, régen sikerült ilyen jó statisztikát felmutatnia. Allen és Balkman 2-2, Petro 4 pontot szereztek, Graham is játszott, de pont nélkül zárt. A sérült Lawsonon kívül Karl a teljes rostert bevetette ezen a találkozón.






















A következő mérkőzésen az Indiana Pacers csapatát fogadtuk. A győzelem, kötelező volt a gyengécske Pacers ellen, még akkor is, ha nem számíthattunk Kenyon Martin játékára. Helyette Graham kezdett. A várakozásnak megfelelően gyorsan tíz pont körüli előny sikerült felépíteni, de ennél jobban nem sikerült meglépni a Pacers elől. Többször is sikerült az ellenfélnek tíz ponton belülre kerülnie, de ezek a periódusok csak rövid ideig tartottak. A harmadik negyed hajrájában egy komoly roham után végre sikerült leszakítani a vendégeket. A negyedik negyedben már csak meg kellett őrizni az előnyt, ami sikerült is. Három negyednyi játék után 97 pontot szerzett a csapat, támadásban egészen kiválóak voltunk.

Nené szerzett 13 pontot és 6 lepattanót, ezek mellé még 5 asziszt is összejött a neki. Graham 8 ponttal zárt. Ilyen mérkőzések alapján nem lehet megítélni, hogy képes e bárki is helyettesíteni Martint, ha hosszabb távon nem számíthatunk rá. Anthony is jó teljesítménnyel rukkolt elő. Szerzett 34 pontot, 6 lepattanót és 4 gólpassz is bejegyzésre került a neve mellé. Afflalo 5 ponttal és 5 lepattanóval zárt. Utóbbi mérkőzésein meglehetősen középszerűen teljesített. Ezúttal Billupsnak sem kellett megszakadnia. 14 pont és 2 asziszt elég volt tőle a sikerhez. Andersen nagyon jól szállt be a padról. 10 lepattanóval és 13 ponttal egy szép dupla-duplával örvendeztette meg a rajongóit. Smith szerzett 20 pontot és adott 8 gólpasszt. Nagyszerű formában van mostanában, sok pontot szerez, hasznosan játszik. Lawson hiányában ezúttal is Carter volt a Billups elsőszámú helyettese. A veterán irányító is jól teljesített, 7 aszisztot és 12 pontot szedett össze.

Hétfőn hajnalban a csoport rivális Portlandet láttuk vendégül. Martin játékára továbbra sem számíthatott Karl mester. A kezdőben Petro szállt be Martin megüresedett helyére, pontosabban Petro volt a center és Nené játszott négyest. A meccs egészében a Nuggets irányította a játékot. Végig sikerült előnyben maradni. Nagyon jól ment a dobás, csaknem 60%-os mezőnymutatóval zártuk a találkozót. Támadásban most is jók voltunk, így nem lehetett annyira érezni Martin hiányát. Védekezésben pedig Petro meglepően jól játszott.

A játékosonkénti elemzést kezdjük is francia centerrel, Johan Petroval. A szezonban ez volt az első mérkőzés, amelyen kezdőként lépett pályára. A védekezése egészen jó volt, persze azért nem Martin szintű, de 10 lepattanót sikerült szereznie. A végén még beleállt két tempóba is, ezeket bedobta, valamint volt két jó büntetője, így 6 pontot is szerzett. Nené négyesben kezdte a meccset. 14 pontot és 7 lepattanót sikerült szereznie. Anthony ismét remekelt, 30 pontot és 5 lepattanót szerzett. Afflalo most sokkal jobban játszott, mint az ezt megelőző néhány találkozón. Bátran és jól emelte rá a triplákat, szerzett is 13 pontot, 5 lepattanóval és 4 gólpasszal kiegészítve. Billups jól irányított, 21 pontja mellé 5 gólpassza is volt. A cserék jó formája kitartott, főleg Smith-t illeti dicséret, hiszen 22 pontjával és 7 aszisztjával , kis túlzással Ő jelentette a különbséget a két csapat közt. Andersen is jól játszik mostanában, ezen a meccsen kiosztott három blokkot. Sok múlhat rajta most, hogy Martint nélkülözni kényszerül a csapat.  Carter is játszott, méghozzá egész jól. Szerzett 7 pontot, háromból három dobása jó volt és 6 aszisztja is akadt.
































Egészen a mai napig vártuk a híreket Martin állapotát illetően. Mai hírek szerint nem lesz szükség műtétre, így egy kezelés után visszatérhet a csapatba. Nagyon fontos fogaskerék ő a Nuggets gépezetében, óriási érvágás lenne, ha kidőlne. Reméljük, egy sikeres kezelés után visszatérhet és továbbra is szorgosan fogja gyűjtögetni a dupla-duplákat. Most sorozatban négy idegenbeli mérkőzés következik. Kemény lesz, de legalább kettőt hozni kell!

A közeljövő programja:

Csütörtök, 02:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Szombat,02:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
Vasárnap, 02:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Kedd, 01:30 Denver Nuggets - Houston Rockets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 42-21 ( 63meccs)
2. Utah Jazz 40-22 ( 62meccs)
3. Oklahoma City Thunder 38-24 (62 meccs)
4. Portland TrailBlazers 37-28 (65 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 14-50 (64 meccs)

Go Nuggets!

A csütörtöki napon vette kezdetét a nagyjából négy héten át tartó Cactus League névre hallgató felkészülési bajnokság Arizonában az áprilisi MLB-szezont megelőzően. A Colorado Rockies fiai is túl vannak az első néhány találkozón, így blogunkon sor került a múlt hétvégi események bővebb összefoglalására.



















A nyitó találkozón az Arizona Diamondbacks-t 11-1-re vertük meg, melyen az ellenfél volt a pályaválasztó Tucsonban az Electric Parkban. Végig a mieink vezettek már az elejétől kezdve, az ütőink fantasztikus formában játszottak, közülük is a legjobban Seth Smith teljesített, aki három lehetőségéből három ütést vállalt (szimpla, dupla, hazafutás), és csak egy tripla hiányzott volna, hogy elérje a cycle-t, de addigra lecserélték őt. Egyébként a csapat első homerunját is ő szerezte az idei Cactus League-ben, és összesen két futást ért el három RBI mellett. Rajta kívül még a csereként bejövő, és a középső belsőpályás posztokon tevékenykedő Omar Quintanilla szerzett több ütést, miután 3/4-es hatékonysággal tevékenykedett. Az alapesetben 25 fős kerettagok közül Gonzalez ütés nélkül, de két futással zárt; Stewart-nak szintén volt egy találata három bázison hagyás mellett; Spilborghs mérlege egy ütés és egy strikeout-os kiesés lett; míg mindkét elkapónk, Ianetta és Olivo is vállalt egy-egy ütést fejenkénti két-két lehetőségéből, előbbi két pontszerzést is elkönyvelhetett magának. A veterán külsős Payton két RBI-t hozott, és volt még pontszerző ütése Frey-nek, Gonzalez-nek, Paulk-nak és Herrera-nak is.
A kezdődobónk Jason Hammel volt, aki az első két menetben játszva négy ütést kapott a D'Backs kezdőitől egy futás mellett, de a győzelmet a 4.50-es ERA-ja mellett is biztosan hozta. A 3-4. inningben Jorge De La Rosa egyetlen ütést és sétát leszámítva hiba nélkül tette a dolgát. A többiek közül Corpas a maga játszmájában három ütőt is felengedett a pályára, de az ügyes duplajátékokkal megúszta kapott pontok nélkül.




















Pénteken a csapat két részre oszlott, és egyidőben két meccset is lejátszottunk. A gárda egyik fele Tempe városában 7-5-ös győzelmet hozott a Los Angeles Angels ellen, míg a másik csoport 7-4-es vereséget szenvedett el a San Francisco Giants-től Scottsdale-ban, lássuk a részleteket:
- Az Angels elleni győztes csapat egyértelmű ütővezére a 3B poszton parádézó Ian Stewart volt, aki négy pályára lépéséből három ütést vállalt, beleértve egy duplát és egy triplát is, melyek után két embert futtatott be a pontszerző területre. Ezen a találkozón lépett pályára idén először Troy Tulowitzki, és hibátlan hatékonysággal zárt, miután két sétája mellett egy ütést jegyzett, és végülis két futást is elért. A külső mezőnyben játszó Cole Garner ugyancsak szépen dolgozott, 2/4-gyel, közben egy hazafutással is eredményes volt. Az elkapó Olivo ismét .500-es százalékkal ütött, és egy találatából két emberünket küldte haza. A fontosabb nevek közül játszott Barmes és Spilborghs is, mindketten ütöttek egyszer, előbbi HR-t is szerzett, míg a fiatal Nelson szintén pontszerző volt.
A tehetséges Greg Smith kezdett dobóként, és az első két inningben nem kapott ütést és futást sem, egyedül a három séta engedélyezése nem túl szép, de közben két strikeout-ot is kiosztott. Jimenez viszont alaposan beleszaladt a késbe, és két menet során három ütést és négy futást kapott, kétszer még sétához is juttatta az ellenfeleit, hiába volt három dobás utáni kiejtése, a 13.50-es ERA-mutató elég pocsék bemutatkozásra vall. Tőle ennél sokkal több fog kelleni a folytatásban. Belisle regisztrálta a végén a save-et, miután az utolsó két inningben pontot nem, csak két ütést kapott.
- Közben a csapat másik fele kikapott a Giants-től. Erről a mérkőzésről főleg Carlos Gonzalez-t emelhetjük ki, aki két ütést jegyzett a három próbálkozásából, és mindkét alkalommal több bázis előrehaladását eredményező találatot hajtott végre, bár pontot nem tudott szerezni egyszer sem. Két fiatal középső infielderünk közül Jonathan Herrera két ütése után egy RBI-t jegyzett; Hector Gomez pedig egy ütésből két pontot hozott. Pontszerző volt még a 0/3-mal ütő új igazolás Mora; míg Young Jr csupán 1/5-tel zárt; és az előző napon még remeklő Smith is jóval szerényebb volt a maga két lehetősége alatt. Viszont mindkét elkapónk ütést és sétát is termelt, Ianetta kezdett, majd Phillips váltotta őt.
Az idei kezdőötösünk tagja, Francis másfél év után először játszott újra meccset súlyos váll sérülését követően, és nem is ment neki igazán a játék, lévén több séta engedélyezése mellett kapott egy háromfutásos HR-t, négy ütést, és összesen négy pontot csináltak meg vele szemben két inning alatt, vagyis csupán 18-as ERA-t jegyzett. Rogers-t ugyancsak nagyon megszórták az 5-6. menet során, ütésből, futásból, sétából egyaránt három darabot szenvedett el (13.50-es ERA).

Szombaton a Cactus League "hazai" megnyitójára került sor a Hi Corbett Fielden, amikor 8-6-ra diadalmaskodtunk a Millwaukee Brewers felett.
Lejátszotta első meccsét az előidényben Dexter Fowler, aki a hét eleji influenzája miatt pihent az első pár mérkőzésen, de a Brewers ellen a korábbi betegségének már nyoma sem volt, három lehetőségéből kétszer talált. Tulowitzki egyetlen sétát jegyzett, a helyére beálló fiatal Hector Gomez viszont ismét nagyszerű formában bombázott, mindkét alkalommal ütést jegyzett (dupla és tripla), és a csapatból egyedüliként ért el két RBI-t. Két találatot jegyzett még a hajrában 1B-ként beszálló Michael Paulk is, aki egy pontot is elért. Spilborghs egy-egy ütést és pontot hozott, éppen ugyanilyen mérleggel zárt a csere-elkapó McKenry, és a külsős Miller is. Eközben Garner és Phillips csak találatot, Nelson pedig csak RBI-t postázott. Barmes újra érvényes ütés nélkül zárt, míg Mora ezúttal a külső mezőnyben játszva maradt eredménytelen.
Redding kezdődobóként három bázisütést szenvedett el két menete alkalmával, de csak egy futást kapott. Sajnos, a fiatal Chacin rosszabbul járt, mivel négy ütést, három futást és még két sétát is elszenvedett két inning alatt. Alburquerque mindkettejüket alul múlta a 18-as ERA-jával (két ütés, két futás egy játék alatt), miközben a győzelmet a nyolcadik inningben pályára lépő Craig Baker, a save-et pedig az utolsó játszmában ütést sem kapó Andrew Johnston abszolválta.

A vasárnapi napon újfent két mérkőzést játszott le a Rockies két része, viszont esőzés miatt mindkét tucsoni találkozó félbeszakadt a meccs hajrájában, így aztán hazai pályán a Hi Corbett Fielden 4-1-re győztünk az Arizona Diamondbacks ellen a megrendezett hét inning alatt; miközben az Electric Parkban 9-3-ra kikaptunk tőlük hat menetnyi játék során:
- A győztes összecsapáson újfent a nagy szezonra készülő Carlos Gonzalez tett ki igazán magáért, három ütőlehetőségén belül kétszer talált, és két RBI-t jegyzett. Melvin Mora ezúttal a 3B poszton került bevetésre, és megszerezte első bázisütéseit a Colorado színeiben, miután mindkét alkalommal találatot ért el. Hozzá hasonlóan a csereként érkező Chris Nelson ugyancsak két ütést produkált, míg a további pontszerzéseink Paulk és Garner neveihez fűződtek, közben az említetteken kívül még Barmes és Olivo is ütéssel zárt. Ellenben Young Jr egy újabb felejthető mérkőzésen lett túl, mivel a biztos védekező játéka ellenére támadásban mindössze egy futást tudott felmutatni.
Az első három inningben Aaron Cook állt a dobózónában, és az idei szezonra bő 10 kilót leadó rutinos játékos nagyszerű formában teljesített, nem csináltak ellene pontot, és a vele farkasszemet néző 11 ütőből mindössze ketten tudtak ütést elérni ellene. Samuel Deduno szintén nagyot játszott, a maga két játéka alatt ő postázta a győzelmet a csapat számára, annak ellenére, hogy az egyetlen futást (és egy ütést is) ő kapta, viszont közben három strikeout-ot szórt. Az első mérkőzésén szerényen teljesítő Manuel Corpas nagyszerűen magára talált vasárnapra, és a találkozó utolsó 1 és 1/3 inningje alatt három embert strikeout-tal ejtett ki, közben egyetlen ütést kapott.
- Eközben a 3-9-es vereség alkalmával egyedül talán az első bázison játszó Jeff Kindel alkotott kiemelkedőt, hiszen egy ütésből két pontunkat is ő szerezte. A harmadik pont ütését a fiatal Gomez hajtotta végére, aki két lehetőségéből egyszer talált, másszor SO-val esett ki. Ütést jegyzett még Spilborghs, az elkapó Ianetta és a külső mezőnyben fellépő Smith. A valamire való nevek közül még Stewart két sétát és egy futást tudott felmutatni, Fowler viszont csupán 0/3-as hatékonyságnál tartott, amikor megindult az égi áldás.
Morales kezdte a meccset, ám 1.2 inning után lecseréltük, mivel tarthatatlan hátrányt szedett össze, lévén két háromfutásos homerunt, és végül összesen hét ütésből nyolc futást szenvedett el. Még leírni is fájó 19.64-es ERA-t regisztrált, közben természetesen a vereséget is neki könyvelhették el. Speier még szintén kapott egy futást két találat mellett (4.50-es ERA).

- Hiányzók: Kisebb-nagyobb sérülések miatt több olyan játékosunk is van, akik számára később kezdődik meg a szereplés a Cactus League-ben. Közülük talán a legkomolyabb az ifjú Greg Reynolds kéz sérülése lehet, aki várhatóan csak néhány héttel később csatlakozhat a társakhoz élesben. Két másik dobónk, Huston Street és Rafael Betancourt, a Rockies bullpen legnagyobb sztárjai, egyaránt kisebb váll sérüléssel problémáznak, de vélhetően ezen a héten már láthatjuk őket. Az ütőink közül Brad Hawpe-nak a nagylábujjával akadtak gondjai mostanában, de a napokban már edzett, és rövidesen sor kerülhet a felkészülési időszakbeli debütálására is. A két veterán ütőspecialista, Todd Helton és Jason Giambi bemutatkozását eleve későbbre, a második hétre vártuk, ez így is lesz, bár Helton játéka egy kicsit még tovább tolódott, mivel kidőlt az influenzával, de a hétvégén már újra tréningezett.



















Végezetül tájékoztató jelleggel vethetünk egy pillantást, hogy a többi csapathoz képest hogyan teljesítenek a denveriek, de edzőmérkőzések révén az eredmények csak másodlagosak, sokkal fontosabb, hogy a játékosok felkészülése egyénileg nézve minél zökkenőmentesebben halandjon, és hogy a játékoskeretet illető kérdőjelek áprilisra minél pozítivabb válaszokkal szolgáljanak.

A Cactus League állása:

1. Cleveland Indians 2-0
2. San Francisco Giants 4-1
3. Colorado Rockies 4-2
4. Chicago Cubs 2-1
5. Chicago White Sox 2-1
6. Kansas City Royals 2-1
7. Oakland Athletics 2-1
8. Seattle Mariners 2-2
9. Los Angeles Dodgers 1-1
10. San Diego Padres 1-2
11. Texas Rangers 1-2
12. Millwaukee Brewers 1-3
13. Arizona Diamondbacks 1-4
14. Cincinnati Reds 0-2
15. Los Angeles Angels 0-2

A felkészülési mérkőzések eheti programja:

Március 8., hétfő, 21:05 San Diego-Colorado
Március 9., kedd, 21:05 LA Dodgers-Colorado
Március 10., szerda, 21:10 Colorado-Kansas City
Március 11., csütörtök, 21:10 Colorado-Texas
Március 12., péntek, 21:10 Colorado-San Francisco
Március 13., szombat, 21:05 Millwaukee-Colorado
Március 14., vasárnap 22:05 Arizona-Colorado (Hermosillo, Mexikó) és 22:10 Colorado-Seattle

A soron következő hét ugyancsak tartalmas és izgalmas programmal kedveskedik a denveri csapatok szurkolói számára, ugyanis a kedd hajnalban esedékes szünnapot követően minden egyes éjszaka lesz szerencsénk legalább egy mérkőzéshez, hétvégén egyszerre kettőhöz is, valamint vasárnap még egy "emberi időben" sorra kerülő jégkorong mérkőzésein is buzdíthatjuk kedvenceinket. A héten az Avalanche és a Nuggets egyaránt három-három mérkőzésen fog pályára lépni, míg a Mammoth további egy alkalommal, vagyis összesen hét találkozót láthatunk ezalatt.
















- Szerda, 03:00 : Colorado Avalanche - Vancouver Canucks (NHL)
A hétfő-keddi nyugodalmas éjszakát követően folytatódik az Avalanche hárommeccses hazai felvonása, ennek a második összecsapását a divíziónk favoritjával, a Vancouver Canucks együttesével vívhatjuk meg. A téli olimpai megrendezése miatt az ellenfelünk éppen egy maratoni, 14 mérkőzést számláló idegenbeli túrája véget járja, amikor a Pepsi Centerbe érkeznek. Idén egy meglepetésgyőzelemet kivéve nem sok babér termett számunkra a Canucks ellen, lévén háromszor simán kikaptunk tőlük, a szezonban utoljára találkozunk velük hazai környezetben a szépítés reményében. A mérkőzésen nem mi leszünk az esélyesek, hiszen a vancouveriek remekül egyben vannak csapatként, az egyik legjobb nyugati együttesnek számítanak, és Denverbe is favoritként érkeznek.

- Csütörtök, 02:00 : Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets (NBA)
Másnap elkezdődik a Nuggets négy mérkőzéses "közép-Egyesült államokbeli" kőkeménye idegenbeli sorozata, elsőként a főcsoport-utolsó Minnesotahoz látogatunk a kötelező győzelem terhével. Ebben a szezonban egyszer már csúnyán megütöttük a bokánkat a Timberwolves-szal szemben, amikor nem vettük komolyan ellenük a második félidőt, és hazai pályán vertek meg minket, viszont a másik két meccsünket könnyedén hoztuk, ezt várhatjuk el a csapattól most is, még ha vélhetően Lawson és Martin játékára ismételten nem számíthatunk.

- Péntek, 03:00 : Colorado Avalanche - Florida Panthers (NHL)
Ezt követően az Avalanche utolsó mérkőzése következik ebben a szezonban egy keleti csapat ellen, amikor azon három ellentétes konferencia csapatának egyikével találkozunk, akikkel már játszottunk egy meccset. A Panthers-től még decemberben büntetőkkel kikaptunk Miami-ban 6-5-re, emlékezhetünk rá, hogy az utolsó egy percen belül kétgólos hátrányról zárkóztunk vissza a rendes játékidőben. Reméljük, most egy valamivel izgalommentesebb mérkőzésen is sikerülhet begyűjtenünk a Párducok skalpját, mert ha a rájátszásba szeretnénk jutni, akkor egy ilyen csapat ellen hazai pályán szinte kötelező lenne a győzelem.

- Szombat, 02:00 : New Orleans Hornets - Denver Nuggets (NBA)
Hétvégére hajnalodva sem fogunk unatkozni, mivel Minnesota után New Orleans-ben léphet fel a Nuggets alakulata, és a Hornets otthonában egy jókora mérkőzésre van kilátás. Az ellenféltől házon kívül már kikaptunk idén Billups nélkül, itthon viszont egy fantasztikus mérkőzésen hosszabbításban vertük őket, bizonyára ezalkalommal is egy rendkívül kiélezett összecsapást vívhatunk meg velük, hasonlóan az első két randevúhoz. A NO a playoff-ért vív elkeseredett szélmalom harcot a legjobb játékosa, Chris Paul nélkül, ennek ellenére otthonukban egészen biztosan nem fogják könnyen odaadni a győzelmet az esélyesebb Nuggets-nak.

- Vasárnap, 02:00 : Memphis Grizzlies - Denver Nuggets (NBA)
- Vasárnap, 03:00 : Colorado Mammoth - Edmonton Rush (NLL)
Másnap ismét harcba szállhatnak a denveri kosarasok, méghozzá a fiatalos lendületével egyre magasabbra törő Memphis vendégeként. A Grizzlies a saját pályáján már legyőzte mieinket, miután Denverben mi nyertünk ellenük, és most mivel az előző napon még New Orleans-ben fogunk játszani, egy pokolian nehéz összecsapásra számíthatunk Mayo-ék ellen, s be kell vallani, hogy ilyen körülmények között bravúrral érne fel a mieink sikere a rájátszásért foggal-körömmel harcoló macik ellen. A 2:00-kor kezdődő kosármeccs félidejéhez közeledve veheti kezdetét a kéthetes szünet után újra pályára lépő Mammoth soron következő mérkőzése, amikor hazai pályán fogadjuk a minket idén egyszer már egy fantasztikus összecsapáson egy góllal legyőző Edmonton Rush gárdáját. A 2-6-os mérlegével csoportjában utolsó Mammoth soraiba talán néhány sérült visszatérhet, ami tovább lendítheti a csapat szekerét, de a komoly célokat dédelgető Rush, és az egykori Mammoth-klasszis Prout ellen megint nem mi leszünk az esélyesek, ettől függetlenül, ahogyan januárban, most is nagyon könnyedén kialakíthatunk velük egy felejthetetlen mérkőzést a csodálatos közönségünk előtt.

- Vasárnap, 21:00 : Dallas Stars - Colorado Avalanche (NHL)
A játékhetet pedig egy igazi koraesti csemege zárja, az Avalanche hokisai zárhatják le ugyanis a hetünket a Dallas Stars csarnokában fellépve. A texasi csapattól idegenben kikaptunk, itthon viszont kétszer megvertük őket. Egyenlőre nincsenek rájátszást érő helyen, míg a mieink ehhez ragaszkodnának, így kétségtelenül komoly téttel fog bírni az összecsapás, így még ha délutáni mérkőzés lévén kicsit álmosabbak is lesznek a csapatok, bizonyára egy küzdelmes mérkőzésre van kilátás, ahol bármi előfordulhat, de remélhetőleg sikerrel abszolválhatjuk a dallasi fellépést.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

A kéthetes olimpiai szünetet követően első négy mérkőzésén két győzelemmel és két vereséggel folytatta szereplését a Colorado Avalanche együttese az NHL alapszakaszában. A denveri jégkorongozók ezzel változatlanul tartják a rájátszást érő hatodik helyezésüket a Nyugati Főcsoportban.

Kezdésként hétfőn hazai környezetben egy kiélezett összecsapáson 3-2-es vereséget szenvedtünk a Detroit-tól; azonban a folytatásban az Anaheim otthonában 4-3-ra győztünk; majd viszont másnap a Phoenix ellen 3-1-es idegenbeli fiaskó következett; végezetül pedig vasárnap hajnalban 7-3-ra ütöttük ki a St. Louis-t idehaza a Pepsi Centerben.

- Ahogyan a napokban olvashattátok a Deadline-ról készült cikkünkben is, Wolski-t elcseréltük a Phoenix-hez, miután a Detroit ellen egy újabb szürke mérkőzést zárt, és az Avs-ben az utolsó 15 fellépésén egyetlen gólt szerzett. A klubváltása után az első phoenix-i meccsén rögtön győztes gólt lőtt ellenünk az utolsó percben, majd hétvégén két újabb pontot regisztrált az Anaheim ellen. Eközben a helyette érkező Mueller is elkapta a ritmust az Avs-ben, miután a Coyotes-ban 54 meccsről ezidáig 17 pontos volt, nálunk rögtön az első három találkozóján négy pontot szerzett, beleértve az azonnali gólszerzését a Ducks elleni mérkőzésen alig pár órával a cserét követően, majd a két asszisztját az első hazai meccséről a Blues ellenében. Remekül beilleszkedett a továbbra is fantasztikus formában játszó Duchene sorába, akivel az első pillanattól kezdve remekül megértik egymást, és igazán ügyes párost alkottak eddig valamennyi mérkőzésünkön az ex-prérifarkas érkezése óta. A 2009-es draft 1/3-as helyén kiválasztott center 21 góljával és 45 pontjával egyaránt toronymagas listavezető a ligában az újoncok között, az 1/1-es választott Tavares például már tíz pont hátrányban van mögötte. Ebben a sorban várhatóan hosszabb távon Hejduk fog játszani, aki csak szombaton térhetett vissza a jégre, miután a térdműtétjét való felépülését követően hétfőn elaludta a hátát, ezért kihagyni kényszerült az azt követő három meccset. A veterán cseh a Blues ellen két góllal tért vissza a csapathoz, a második sorban játszva fantasztikus lendülettel rohamozott. Eközben az első sorunk is parádés formában száguldott valamennyi talákozón, s az olimpiai ezüstérmes Stastny a szünet utáni négy mérkőzés mindegyikén szerzett pontot, összesen hét gólpasszt adott, ezzel már 61 pontos az idényben. Remekül szervezi a sor támadásait, és többször is pazar előkészítéssekkel szolgálta ki a többieket, beleértve a Ducks elleni három, és a Blues elleni két asszisztos meccsét. Az erőcsatár Stewart változatlanul félelmetes, és összesen 9 pontot jegyez erről a hétről. A Blues ellen csodálatos mesterhármast lőtt, a fiatal támadó karrierje első háromgólos meccsét produkálta az NHL-ben, miközben négy ponttal zárta az estét. Előtte a Detroit ellen 1+1-et, az Anaheim ellen 1+2-t könyvelhetet el, már átlépte az 50 pontos határt, és csak egy találat hiányzik neki a 25 gólos mérföldkőhöz. Ebben a formában játszva már csak napok kérdése, hogy mikor lesz meg, de talán már a 30-as határ is nyugodtan bekerülhet a mindent elsöprően száguldó rakéta célkeresztjébe. Az újonc Galiardi is egyre jobban felnőtt az elsősoros tagsághoz, már nem csak a semleges és a védekező harmadban hasznos, de a támadásokban is egyre komolyabb meghatározó szerepet képes magára vállalni. Szépen követi az akciókat, könyörtelenül értékesíti lehetőségeit, és ügyes passzokat is képes adni, a heti négy mérkőzés közül három alkalommal gólt szerzett, a Ducks ellen ráadásul győztes találatot, míg a Blues-nak két gólpasszt is adott a gólja mellett. Bokasérüléséből felépült, és a héten újra játékra jelentkezett az alsóbb soraink motorja Hendricks, aki a négy találkozó alatt gólt, asszisztot és verekedést is vállalt, így már 10 pontnál és 50 perc kiállítás felett jár az idényben, közben pedig egy igazi megalkuvást nem tűrő rombológép a 3-4. sorban játszva. Az újonc O'Reilly végre igazán hatékony társakat kapott maga mellé, így a harmadik sort centerezve kiválóan tudja vezetni a csapat letámadását, ahol változatlanul fiatal kora ellenére kimondottan érett játékot tud hozni, és a Blues ellen egy pontot is feljegyezhetett magának. McLeod szintén remekül részt vesz az ellenfelek puhításában, nem egy mérkőzésen féltucatjával jegyezte az ütközéseket, és az ellenfél kapujára is veszélyes tud lenni, Hendricks-szel igazán rámenős és eredményes  párost alkotnak, miközben ma hajnalban már szezonbeli 15. verekedését bonyolította le. A nagyöreg Tucker változatlanul elég szürke formában játszik, az egyik mérkőzés közben meg is sérült, de folytathatta a játékot, azon kívül legfeljebb a mérkőzés fizikai jellegében és a lélektani terrorizálásokban tud minimális szerepet vállalni, de azt is csak időnként. Az elsőéves meglepetésember Yip sajnos a Detroit elleni hétfői rangadón váll sérülést szenvedett, és előreláthatólag legalább 4-6 hétig nem számíthatunk rá, vagyis az alapszakasz során már nem igazán várható a visszatérése. Helyére felkerült a nagycsapathoz a váll sérülése után az AHL-ben a múlt hétvégén aktivált Stoa, aki a második sorban a Duchene-Mueller páros mellett kifejezetten ügyesen mozgott, de még nem sikerült visszanyernie a kihagyása előtti formáját. A heti első két meccsen játszó Durno is a negyedik sorban, ahol a megszokott becsületes, harcias játékát hozta, majd a szintén deadline alkalmával megszerzett Yelle kiszorította őt az összeállításból. Az Avs mindkét kupagyőzelmében résztvevő veterán zongoracipelő a Coyotes ellen öltötte magára az Avs mezt közel nyolc esztendő után újra, majd az első hazai meccsén a Blues ellen már a megszerzése utáni első pontját is behúzta. Svatos három meccsen játszott minimális jégidőket, és bátran igyekezett, és sok lövést vállalt, változatlanul mérföldekkel a saját formája alatt teljesít, nem is volt meglepő, hogy Hejduk szombati visszatérésével a tartalékok között találta magát. A már említett Yip mellett még a töltelékember Koci sérült kéztörés miatt, valamint a novemberben keresztszalag-szakadást szenvedő Jones-ra sem számíthatunk továbbra sem.

- A védelemben némi meglepetésre gyakorlatilag húzóemberré vállt az utóbbi időben sokat mellőzőtt két hokis, Liles és Salei. Az amerikai bekk megúszta az újabb cserestop-izgalmakat, és nem került az elcserélés sorsára, ennek örömére aznap este remek játékot és egy asszisztot hozott a Ducks ellen, másnap pedig a Coyotes ellen is szerzett egy pazar gólt. 26 pontjával így ismét a legeredményesebb hátvéd a csapatban, annak ellenére, hogy csak 45 mérkőzést játszott. A fehérorosz veteránt sem tudtuk elcserélni, és miután az Olimpián formába jött, az NHL-re is átmentette a nagyszerű produkcióját, és a Detroit ellen megszerezte idei első pontját, amely mindössze a harmadik meccse volt a szezonban. Kellemetlen hír, hogy a Blues elleni meccset idő előtt fejezte be, miután a törzsét fájlalta, könnyen lehet, hogy megint kiújult a korábbi sérülése. Eközben az utóbbi hetekben egyre gyengébben teljesítő Quincey a Ducks elleni találkozón csak tartalék volt, miután védekezésbeli és támadásbeli produkciója egyaránt visszaesőben volt, ám újbóli benevezése után ismét sokkal jobban igyekezett, talán ezzel túl van hullámvölgyén. Hannan maradt ezzel a csapat egyetlen hátvédje, aki az idei összes meccsünkön vállalta a játékot (közben az egész csapatban három ilyen játékos van, Stastny és Duchene még mellette). A keménykötésű bekk változatlanul ellenállhatatlan a saját kapunk előtt, félelmetes fizikumával folyamatosan sanyargatja a támadókat, és ha van rá lehetősége, a támadásokkal is szívesen előre megy, messze a legkiegyensúlyozottabb védőnk idén. A csapatkapitány Foote visszatérhetett szünet előtti sérülése után, és ezt a hetet ismét nagy formában, néhány kisebb hibával játszotta le, magabiztos teljesítménnyel vezette a hátsó alakzatunkat. Az újonc Wilson is volt tartalék egy meccsen, kicsit elszürkülőben volt mostanában a formája, viszont ma a hajnalban a St. Louis ellen egészen parádés fizikai hokit láthattunk tőle, csodálatos ütközéseket osztott ki, ezen kívül karrierje első két asszisztos mérkőzését is letudta az NHL-ben, így már 17 pontnál tart. A legutóbbi két mérkőzésen Clark volt a létszámon felüli hátvéd, miután az azelőtti két meccsen igen keveset vállalt. Közeleg Cumiskey visszatérése az agyrázkódása után, a Blues elleni meccs előtt már részt vett a csapat bemelegítésén, de egylőre még nem tudta vállalni a játékot, de a jövő héten minden bizonnyal újra számíthatunk a villámléptű bekkre. Visszatérésével nyolc aktív hátvéd lenne a keretünkben, de Salei esetleges komolyabb sérülése még egy kicsit változtathat a helyzeten.

- Anderson sorozatban 20 mérkőzésen védi a csapat kapuját, miután a január 9-i Buffalo elleni meccsünk óta csak ő állt az Avalanche ketrece előtt. A klubrekordot már rég ő tartja, már csak az a kérdés, hogy meddig írja át a Quebec/Colorado franchise új csúcsát e kategóriában. Ezen a héten is nagy formában teljesített, valamennyi mérkőzésen megadta a csapatnak a lehetőséget a győzelemre, és szinte csak védhetetlen gólokat kapott, miközben valamennyiszer elérte a 90 %-os hatékonyságot, a két győztes meccsen ráadásul egyaránt 30+ lövést hárított, a Blues ellen konkrétan 39-t. 92.3 %-os védési hatékonyságával a legjobb tíz NHL-kapus között szerepel a neve, a 2.44-es kapott gól átlagával most éppen a 12.; míg a 33 győzelme egyrészt a legjobb ötbe rangsorolja őt a liga mezőnyében, másrészt Patrick Roy 2000/01-es szezonbeli 40 győztes mérkőzéses klubrekordját is nagy eséllyel megdöntheti, ha nem esik vissza a hajrában rohamosan az ő és a csapat teljesítménye sem.






















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 39-23-2, 80 pont (64 meccs)
2. Colorado Avalanche 37-22-6, 80 pont (65 meccs)
3. Calgary Flames 31-24-9, 71 pont (64 meccs)
4. Minnesota Wild 31-27-5, 67 pont (63 meccs)
5. Edmonton Oilers 20-38-6, 46 pont (64 meccs)

Azonos pontszámmal, de egyel több játszott mérkőzéssel állunk a Vancouver-rel, akik harmadikak a konferenciában, mi viszont a hatodik helyen tanyázunk. Közvetlenül előttünk van az ugyanannyi pontos Kings 64 meccsel, és az immár Wolskival rohamozó Coyotes is 83 egységgel. Eközben mögöttünk is egyre jobban összesűrűsödött a mezőny, és egymáshoz képest 8 ponton belül helyezkedik el a Nashville-Detroit-Calgary-St. Louis-Dallas-Minnesota-Anaheim hetes csoport. A rájátszásharcban jelenleg az előnyünk 9 pont a kilencedik helyen lévő Flames előtt, akik nálunk egyel kevesebb mérkőzést játszottak, nekünk pedig már csak 17 találkozónk van hátra a szezonból. Nem vagyunk tehát már olyan messze tőle, hogy ez ígyis nagyszerű Avalanche-szezonnak a befejezése is tökéletesen sikerüljön.

Kevesebb, mint egy hónap van hátra a 2010-es MLS-szezon megkezdéséig, a Colorado Rapids labdarúgói pedig gőzerővel hangolnak az új idényre a több helyszínt érintő edzőtáborok alkalmával. Már az első néhány edző mérkőzését is lejátszotta a csapat, továbbá a folytatásbeli programot, és a legfontosabb aktuális híreket is áttekintjük.


















- Az együttes az elmúlt héten Arizona államban, Phoenix külvárosában tréningezett, és a rengeteg tartalmas edzés mellett három barátságos mérkőzést is lejátszottunk MLS-csapatok ellen. Gyakorlatilag teljes kerettel készültünk, és minden egyes bevethető játékosunk pályára lépett ezeken a felkészülési találkozókon. Első ízben a két évvel ezelőtti bajnok Columbus Crew ellen 1-1-es döntetlent értünk el, a gólunkat Omar Cummings szerezte. Aztán a Los Angeles Galaxy-tól 2-0-s vereséget szenvedtünk, majd a címvédő, egyben Rocky Mountain Cup-rivális Real Salt Lake ellen 0-0-s döntetlenre végeztünk.

- A Rapids a jelenlegi hetet ismét idehaza, a Dick's Sporting Goods Parkban tölti, a jövő héten pedig Londonban folytatódhat a felkészülés, ahol várhatóan több, eddig még meg nem nevezett Premier Ligás angol csapat ellen játszhatunk barátságos mérkőzéseket, beleértve nagy eséllyel a partnerklub, Arsenal csapatát is.

- A csütörtöki nap folyamán tartott meg egy sajtótájékoztatót a klub, melyen bejelentettük, hogy a csapat legnagyobb sztárjátékosa, az MLS tavalyi egyik legjobb góllövője, Conor Casey további három évre meghosszabbította szerződését a Rapids-nél. A klubigazgató Jeff Plush a következőket mondotta ezzel kapcsolatban: "A mai egy csodálatos nap a Rapids történetében, hiszen boldogan jelenthetjük be, hogy Conor nálunk folytatja a játékot. Rettentően örülök neki, hogy tehetsége és profizmusa a következő három év folyamán is szülővárosa csapatát támogathatja. Az elmúlt évekbeli sikeres szereplése kapcsán sok új lehetőség nyílhatott volna meg előtte, tudok róla, hogy több európai csapat is ajánlatokkal bombázta őt, de Conor hű maradt hozzánk, és továbbra is a Rapids-ben folytatja karrierjét." Casey egyébként csak mostanában csatlakozott az együtteshez, mivel a múlt héten még az amerikai válogatott tampai, Salvador elleni edző meccsén szerepelt, s az első 45 percben pályán is volt a 2-1-re megnyert összecsapáson.





















- Tovább alakulgat a csapatunk kerete a közelgő szezonra, lévén egy harmadik körös draftlehetőségért cserébe a Toronto FC-hez irányítottuk a hátvéd Ty Harden játékjogát. Eközben két fiatal, mindössze 20-21 éves idegenlégióssal duzzasztottuk fel a keretünket, miután szerzdőtettük az ír védekező középpályás Danny Earl-t, és a kolumbiai védő Oscar Murillo-t. Mindkét új szerzemény már Phoenix-ben bekapcsolódhatott a Rapids felkészülésébe.

- Az edzőtáborok befejezését követően március 19-én játszhatjuk le egyetlen előidénybeli mérkőzésünket, amikor egy barátságos, "Charity Shield" meccsen fogadjuk a Seattle Sounders csapatát, a bevételt pedig az egyesület jótékony célokra fordítja. Míg az alapszakaszbeli szereplésünket majd március 27-én a Chivas USA otthonában a kezdhetjük meg. A csapat részletes szezonbeli menetrendjének megtekintéséért, ajánljuk korábbi írásunkban a Rapids programot.

Addig is változatlanul alkalom adtán további beszámolókat olvashattok majd a csapattal kapcsolatban, amint ismét lesz szerencsénk tudósítani néhány Rapids-os érdekességről, bizonyára a jövő heti londoni kirándulás kapcsán lesz rá lehetőségünk.

Szerda este 21 órakor vezették be a cserestopot az NHL-ben, és az utolsó napi minden eddiginél nagyobb mozgásőrületben a Colorado Avalanche is lebonyolított két cserét, melyből az egyik igen komoly horderővel bírt NHL-szinten is.

- Elcseréltük a szélső Wojtek Wolski-t a Phoenix Coyotes-hoz Peter Mueller és Kevin Porter szolgálataiért cserébe.


















A 2004-es draft első körében (21. pozíció) megszerzett Wolski idén töltötte negyedik szezonját csapatunknál, és 62 mérkőzés után 47 pontjával az Avs második legeredményesebb játékosa volt a szezonban, de az elmúlt jónéhány hétben csak kereste a formáját, és amint látjuk, a klub igencsak elvesztette a bizalmát irányába. Ráadásul az év végén lejárt volna a szerződése, bizonyára nem sikerült volna megegyeznünk vele, ezért is döntöttünk inkább az elcserelése mellett, s vélhetően Sacco mester sem volt maradéktalanul elégedett a játékával, számtalan alkalommal melőzte őt rossz formája miatt. A lengyelországi születésű támadó 2005-ös debütálása óta 302 mérkőzésen 193 pontot (73 gól és 120 assziszt) szedett össze a Colorado színeiben. Legeredményesebb szezonjában, 2006/07-ben 50 pontig jutott 76 találkozó alatt. Jónéhány kellemes pillanatot okozott a denveri szurkolók számára az elmúlt években felejthetetlen játékstílusával, és szimpatikus gólörömével biztosan sokunk szívébe lopta be magát nálunk eltöltött ideje alatt. Számomra a legszemélyesebb élmény vele kapcsolatban, hogy életem első élőben megtekintett NHL-es draftja alkalmából őt választottuk az első körös lehetőségünkből a börze 21. pozíciójában. De ez már a múlt, s még ha bizonyára fáj is, el kell búcsúznunk tőle...

Az érkezők közül Mueller a 2006-os draft első körének összesítésbeli nyolcadik pozíciójában kelt el a Coyotes által, miután remekül teljesített az USA U18-ban és a WHL-ben is, ahol utolsó évében a liga legjobb játékosa lett. Kezdésként nagyszerű újonc idényt futott, 22 góllal és 54 pontjával egyaránt a liga legjobb elsőévesei között tartották számon a 2007/08-as szezonban, ami után a 2008-as VB-n is játszhatott, és bronzérmes lett az amerikai válogatottal. Azóta viszont jelentősen visszaesett, nagyon nem találta a formáját tavaly és ebben a szezonban sem. Az egy évvel ezelőtti idényt 36 ponttal (13+23) zárta 72 meccsen játszva, míg az aktuális évad során jelenleg mindössze 17 pontos, s 54 mérkőzés alatt négy gólt ütött, jócskán formán kívül teljesített a sajátos politikával rendelkező egyesületnél. A 21 éves center, aki bizonyára az Avs-ben jobbszélsőt fog játszani, nincs mit szépíteni, jó nagy hullámvölgyben van, csak reménykedni tudunk benne, hogy a környezetváltozás jó hatással lesz rá, és ki tudja hozni magából a legjobb tudását, hogy a hasznunkra tudjon vállni. Ha elkapná a ritmust, akkor rettentő gólérzékeny, technikás, hajtós típusú játékos tud lenni, néhány éve nagyon komoly tehetségnek számított a ligában, azóta kissé megállt, sőt, visszaesett a fejlődése. Mégis kedvező előjel lehet, hogy bemutatkozó mérkőzésén, ma hajnalban a Ducks ellen nagyon jól megértette magát Duchene társaságában, és egy pazar gólt is vágott. Idén 850 ezer dollárt keres, a nyáron korlátozott szabadügynökké válik, bizonyára szerény formája miatt még egész kedvező áron is megállapodhatunk vele.

A nála két évvel idősebb Portert 2004-ben a draft 4. körében választotta ki a Yotes. Ezt követően négy évet töltött el a University of Michigan egyetemi csapatnál, ahol utolsó évében 43 meccsen 63 pontot (33+30) szórt, ezzel 2008-ban a legjobb egyetemi hokisnak járó Hobey Baker-díjat is elhódította. 2008 őszén szerződődött a profik táborába, s 34 meccsen négy pontot szerzett az NHL-ben, míg az AHL-ben masszív pont/meccs körüli teljesítményre volt képes. Az idei szezon nagy részét szintén a San Antonio Rampage csapatánál töltötte, s 52 mérkőzés alatt 40 pontot (15+25) szorgoskodott össze, közben négy meccs erejéig a Coyotes-ban is feltűnt. Megszerzését követően azonnal leirányítottuk őt a Lake Erie Monsters-hez, és mivel az AHL-ben elég stabil játékosnak számít, így biztosan erősítést jelenthet a farmbajnokságban rájátszásért küzdő együttesünknek, viszont többen is megelőzik őt a rangsorban, így egyhamar nem várható, hogy az Avalanche-be is be fog férni.

- Megszereztük a veterán Stephane Yelle-t és a fiatal Harrison Reed-et a prospect Cedric McNicoll-ért és egy hatodik körös választási lehetőségért cserébe.

A 35 esztendős rutinos Yelle annak idején a Colorado-ban kezdte NHL-pályafutását, hiszen 1995-től 2002-ig a denveri csapatot erősítette, vagyis tagja volt mindkét Stanley Kupa-győztes együttesünknek. Ezalatt összesen több, mint 500 mérkőzésen lépett pályára az Avs-ben, s általában a harmadik-negyedik sorban harcolva tette a dolgát, miközben 143 pontot szedett össze. 2002 őszén a Drury-cserében továbbítottuk őt a Flames-hez, ahol 2008-ig szorgalmasan küzdött. A tavalyi szezont már a Bostonnál töltötte, idénre pedig a Carolina-hoz szerződött. A 2009/10-es idény eddigi szakaszában 59 találkozón hét pontot kapart össze, rutinja, vezetőszerepe és elkötelezettsége hasznos lehet a fiatalokból álló csapatunk számára. A veterán harcos idén, szerződése utolsó évében 550 ezer dolláros fizetéssel bír. Talán egy-két évvel ezelőtt nagyobb erősítésnek számított volna a megszerzése, mostanra már bizony igencsak kiégett, de a harmatos Carolina-ból való távozás, s még inkább a régi-új környezetbe való visszatérés még könnyen feldobhatja őt, és a negyedik sorunkban a többi csupaszív hajtós játékosunk társaságában simán elkaphatja a ritmust. Vélhetően élvezni fogja a játékot a csikócsapatban, olyan régi játszótársakkal együtt, mint Foote vagy Hejduk.

"Stephane veterán vezetőszerepet hoz a csapatunknak, aki egy igazi ismerős arca a klubnak, főleg emberhátrányban és az alsóbb sorokba jelenthet komoly erősítést" - említette GM Sherman.

A mellette érkező, mindössze 22. életévében járó Reed-et a 2006-os draft 3. körében választotta ki a Carolina. A jobbszélső három teljes szezont húzott le az OHL-ben, s 204 mérkőzése folyamán 178 pontot termelt együttesen a Sarnia Springs és a Guelph Storm csapataiban játszva, de kétségtelenül korábbi állomáshelyén jobban muzsikált, a draftolását követő szezonban például 81 pontos (29+52) szezont rittyentett a Springs játékosaként. A tavalyi idény folyamán került fel az AHL-be, s az Albany csapatában 70 meccsen 9 pontra futotta erejéből, közben az ECHL-ben is feltűnt. Az idei szezonban ugyancsak játszott már az ECHL-ben is, miközben AHL-szinten hat pontot számlál 45 találkozót követően. A statisztikái nem árulkodnak túl fényes jövőről, őszintén szólva azon is meglepődnék, ha meg tudna ragadni a Monsters keretében, mert az alsóbb sorokban is igen kemény harc dúl a pozíciókért, és az új fiút könnyen kiszoríthatják onnan.

A távozó McNicollt tavaly tavasszal szerződtettük szabadügynökként, miután a QMJHL-es Shawinigan együttesében parádésan játszott, s összesítve négy év alatt 248 meccsen 263 pontot szerzett, utolsó évében a 100 pontos határt is átlépte. Ősszel került fel nálunk a profikhoz, a Lake Erie Monsters-ben nehezen kezdett, és végülis 13 pontnál (5+8) járt 45 meccs után, de elég magasnak tűnt számára az AHL-bajnokság szintje. Mivel jónéhány center van előtte a rangsorban, ezért abszolút bevállalhatónak tűnik az elcserélése, nehezen küzdhette volna magát előrébb, amint láttuk a jókora sérüléshullámaink esetén is másik 3-5 csatár került fel helyette az Avs-be, a Hurricanes színeiben nyilván szebb jövő állhat előtte.

Összességében: Kijelenthető, hogy elég rizikós húzást vállaltunk be Wolski Muellerre váltásával. A lengyel származású balszélső az elmúlt 20-25 meccsen igencsak indiszponáltan játszott, nem találta a helyét, ám mintha Mueller stílusa jobban illene Duchene játékához, a két technikás fiatal szemlátomást remekül megértette egymást a Ducks elleni találkozó teljes hosszában, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot a jövőt illetően. Viszont Wolski távozásával az eddigi egyenlőtlenség még inkább felborult a támadósorokban, és most már a bal széleken lényegesen gyengébbek vagyunk, mint centerben vagy a jobb oldalon. Jobb megoldás szűkében vélhetően ezentúl is Galiardi, valamint a remélhetőleg minél előbb reaktiválandó Hejduk játszhat LW-t, de jövőre mindenképpen el fog kellni az erősítés ezen a poszton. Portert egyelőre kevésbé ismerjük, az NHL-ben még nem bizonyított, de a LEM-ben hasznos lehet, jövőre pedig akár a nagycsapat közelébe is kerülhet, ha jó formát kap el, és bizonyít a csapatnak az offszezonbeli edzőtáborok során. Yelle az amúgyis keményen harcoló negyedik sorunkat, és az emberhátrányos védekezésünket pörgetheti fel még jobban, akiknek harcias játéka könnyen tűzelheti fel a gólszerző sorainkat is, raádásul igazi familiáris arcként, valamint az egyik legidősebb csatárunként még komoly vezetőszerepet is várhatunk tőle. Érte McNicoll ilyen körülmények között simán feláldozható volt, miközben sem Reed, sem pedig a hatodik körös draftjog nem bír különösebben nagy értékkel.

A sors legfurcsább fintora, hogy péntek hajnalban a Colorado éppen a Phoenix otthonában látogat, vagyis Wolski első Coyotes-mérkőzésén rögtön ellenünk lesz kénytelen pályára lépni, miközben Mueller is nagyon gyorsan viszontláthatja korábbi csapattársait.

Múlt szombaton folytatta vereségi sorozatát a Colorado Mammoth csapata az NLL alapszakaszában, s a denveriek zsinórban negyedszer kaptak ki, amikor egy óriási mérkőzésen a Minnesota Swarm 13-12-re győzött le minket a Pepsi Centerben.


Az elmúlt hetek sikertelensége ellenére fantasztikus denveri közönség fogadta a Mammoth-ot a saját csarnokunkban, a szezonbeli első hazai győzelem megszerzésének reményében. Nem is indult rosszul a mérkőzés, hiszen egy perc sem telt még el a találkozóból, amikor egy kiugrás után Carlson szerezte meg a vezetést a Mammoth számára. Gyorsan jött is a válasz Sharp találata képében, azonban gólra váltottuk első emberelőnyünket, amikor A. Gajic volt eredményes egy nagy lövésből. (2-1) Azonban a negyed második fele nem sikerült túl szerencsésen számunkra, több komoly lehetőséget is eltékozoltunk, ezzel szemben a Swarm Pollock és Sharp góljai révén megfordította a meccset még az első szünetet megelőzően, ezzel 15 perc után 3-2-es előnyben voltak a vendégek.
Nem sokat változott a játék képe a második negyedre sem, ráadásul hamar kettős emberhátrányba kerültünk, mivel Carlson előző negyed végi dulakodása után pár másodperccel a faceoff-ot követően Cattont is kiszórták egy kemény ütésért. A dupla fórt Wilson, a szimpla előnyt Crawford jóvoltából váltotta gólra a rivális csapat. (2-5) Egyre inkább kicsúszni látszott a kezeink közül a mérkőzés, amikor az újonc C. Smith vállalt be egy kemény verekedést, és ideiglenesen sikerült megállnunk lefelé a lejtőn, ám a felvonás 9. percében Wilson 24 másodperc alatt még kétszer eredményes volt, így ekkor már öt góllal ment a Minnesota. A denveriek megelégelték a gyengélkedést, és nagyon komolyan megrázták a magukat, az első számú támadó sorunk pedig két egymást követő akcióban remekül megvillant, amikor egyaránt Shewchuk passzolt Langtry-hez mindkétszer, a 6-osunk pedig a hálóba bombázott egy perc leforgása alatt. Újabb másfél perccel később Murray kiugratásából C. Smith faragta még tovább a különbséget, de végülis az első félidőt Thorimbert találatával a Swarm zárta le. A szünetben a vendégek 8-5-re vezettek, de az utolsó öt percbeli játékunk több, mint bizakodásra adhatott okot.
Nem is kellett csalódnunk, mert a srácok lendületben maradtak, és a folytatásban is hatalmas iramban kopogtattak Patterson kapuján; mit kopogtattak, két ököllel csapkodtak! Kisvártatva Prossner volt eredményes a szokásos nagyszerű átlövés talalátával, miután az új szerzemény Malawsky adta fel neki a labdát. (6-8) A közönség is egyre jobban lázba jött, és még hangosabban szóltak a kürtök a góljaink után, örömteli, hogy bőven volt is alkalma a publikumnak megfújnia a Mammut-kürtöket, mert rövid idő elteltével I. Gajic, majd A. Gajic egyaránt eredményes volt, így a harmadik negyed felénél 8-8-ra kiegyenlítettünk. Egy minutummal később visszavette az előnyt a Swarm, amikor egy ügyes támadást Benesch fejezett be góllal, azonban az elsöprő lendülettel rohamozó Colorado I. Gajic és Langtry révén fél percen belül bevágott két újabb gólt, így végülis a felvonás végén 10-9 arányban már a mieinknél volt a vezetés.
Fantasztikus utolsó negyed elé néztük, sikerült szinte a sírból visszahozni a meccset, és előnnyel fordulhattunk a hajrára. Nem adta fel a Swarm, és rövidesen Marohl talált be emberelőnyből, az egyenlítés után azonban rögtön visszavettük a vezetést, hiszen I. Gajic lőtt a minnesotai hálóba. (11-10) Nagyon izgalmas körülmények között folytatódott a játék, hatalmas összecsapáshoz volt szerencsénk, azonban Campeau révén a negyed felénél megint egyenlíteni tudtak a vendégek. Már csak három perc volt hátra a rendes játékidőből, amikor egy nagyszerű Mammoth-támadást láthattunk, melynek végén A. Gajic is megszerezte a mesterhármast, és 12-11-nél újra a mieink kerültek lépéselőnybe. Nem sikerült túl sokáig tartanunk a vezetést, hiszen Benesch révén újra egalizált a Swarm 1:37-tel a vége előtt. Elképesztően alakult a hajrá, de sajnos a következő akciónkban minden lövésünket a kapusba vágtuk, viszont a Swarm sajnos betalált, miután 32 másodperccel a befejezést megelőzően Campeau talált be Levis ketrecébe. (12-13) A végén már csak harcoltunk a labdáért, és kapkodtunk, a Minnesota viszont különösebb gond nélkül megtartotta előnyét a legvégére, így hiába vezettünk az utolsó percekben, végül ismét vesztesen voltunk kénytelenek elhagyni a Pepsi Center szőnyegét hihetetlen körülmények között.

- Negatívumok:
- Hiába küzdöttünk megalkuvást nem tűrően, sajnos az igazán fontos pillanatokban megint kevésnek bizonyult fiatalos csapatunk, és immár sokadszor buktunk el idén egy kiélezett összecsapást, amikor legalább végre versenyben tudtunk lenni az ellenfél csapattal.
- Az alapszakasz fele után 2-6-os győzelem-vereség aránnyal szerénykedünk a nyugati csoport utolsó helyén, egyben harmad magunkkal - a Philadelphia és a Buffalo társaságában - sereghajtók vagyunk a 11 csapatos NLL-mezőnyben is. Eközben a 2-6-os mérleg a klub történetének valaha volt leggyengébb statisztikája féltávnál.
- Elképesztő, és a Mammoth fennállása alatt ugyancsak példátlan, hogy úgy érkeztünk el a márciushoz, a szezon harmadik hónapjához, hogy a Colorado még nem nyert mérkőzést hazai környezetben. Négyből négy vereség a Pepsi Centerben, ez messze a legrosszabb idénykezdő teljesítményünk.
- A Swarm elleni vereség kapcsán döntő fontosságú volt a speciális egységekben nyújtott gyengécske produkciónk, hiszen öt lehetőségből mindössze egyetlen létszámfölényt váltottunk gólra, miközben hatból csupán két PK-t úsztunk meg kapott találat nélkül.
- Az aktív 23 fős keretünkből szombaton tartalék volt a hátvéd Ryan McFadyen és David Morgan, valamint a támadók közül a két veterán Chad Culp és Chris Gill, és az újonc Shaun Dhaliwal.
- Sérülés miatt változatlanul harcképtelen az idén még egyetlen meccset sem játszó Dan Carey és Jim Moss, az első fordulóban kidőlő Curtis Pallidwor kapus, az elsőéves védő Matt Wilson, valamint a csapatkapitány John Gallant, akinek visszatérése előreláthatólag talán már a következő mérkőzésre tehető.
- Már csupán hét olyan játékosunk maradt, akit nem kellett idén sérülés miatt nélkülöznünk, és mind a nyolc mérkőzésünkön pályára léphetett. Ezek a nevek a következők: Jamie Shewchuk, Brian Langtry, Ilija Gajic, Alex Gajic, Nick Carlson, Bruce Murray, Tom Ethington.

+ Pozitívumok:
- Ahogyan a múlt hétvégi meccselőzetes írásomban is említettem, a csapat nagy erőkkel készült, hogy a Swarm ellen felpörgesse a támadójátékot, és az elmúlt mérkőzések hatékonytalan offenzív játékát végre kijavítsuk. Nos, ez sikerült, 12 gólt szereztünk, vagyis többet, mint az előző két találkozón együttvéve, miközben 50 lövést eresztettünk meg, ami szintén komoly javulás az elmúlt hetek állapotaihoz képest.
- A meccs szünetében köszöntötték a csapat hazai meccseinek 1 miliomodik szurkolóját, Jay Jalbert-et, a fiatalember a presztízs elismerés mellett egy Mammoth-ajándékcsomagot is haza vihetett.
- Három Mammoth-játékos is mesterhármast szerzett a szombati találkozón, ők különösen elemükben voltak. Brian Langtry kilábált a hullámvölgyből, s 3+3-at vágott a Swarm ellen, éves szinten ezzel elérte a 27 pontot (10+17). Ilija Gajic három nagyszerű találatot dobott, 15 góljával már a legjobb góllövője a csapatnak, közben összesítve 24 pontos. Alex Gajic eközben három gólja mellett egy asszisztot vállalt, ezzel 10+10-es teljesítménynél jár a szezonban.
- Jó formát mutatott a csapat házi pontkirálya, Jamie Shewchuk is, aki ezúttal az előkészítésekben jeleskedett, és hét lövése mellett még négy asszisztot vállalt. A múlt hét közben szabadügynökként szerződtetett veterán Derek Malawsky nagyszerű játékkal debütált a Mammoth-ban, számtalan zseniális átadást mutatott be, és végül ő is négy gólpasszig jutott. Az irányítót játszó Cory Conway szintén kiosztott három asszisztot, ezzel 28 pontjával a második legeredményesebb denveri Shewchuk mögött.
- Az újonc középpályás Brad Richardson rettentő hasznosan játszott, hozta a szokásos keménységét, így két kiállítást is beszedett fizikai kontaktusai nyomán, továbbá 3 LB-t is jegyzett. Valamint 14/24-es hatékonysággal dolgozott a faceoffoknál, azokután, hogy a szünetben még 12/15-nél tartott, bár a második félidőre nagyon elfáradt, így is bőven 50 % felett zárt.
- A mezőnyjátéka miatt mindenképpen kiemelésre méltóan teljesített még Nick Carlson, Bruce Murray és Nenad Gajic is, mindannyian fejenként hét labdát szedtek fel, közben valamennyien szereztek egy-egy pontot, előbbi gólt lőtt, utóbbi kettő pedig asszisztos volt a meccsen.
- Ezen a meccsen már legalább küzdeni tudtunk, és a végsőkig komoly harcban voltunk az ellenféllel, csak egy kevéske szerencse hiányzott volna az üdvösséghez, de ebből a teljesítményből már ki lehet indulni a következő időszakban, hogy megkezdhessük a felzárkózást.

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-3
2. Edmonton Rush 5-3
3. Calgary Roughnecks 4-3
4. Minnesota Swarm 4-4
5. Colorado Mammoth 2-6

Egyre nehezebb helyzetben vagyunk a rájátszást illetően, hiszen már két meccs hátrányban vagyunk a Minnesota mögött, akik az utolsó playoff-helyet birtokolják. Most hétvégén pihenhetünk, rendezhetjük a sorokat, jövő szombaton viszont az Edmonton Rush-t fogadva egy nem akármekkora csatára lehet kilátás, ahol most már igenis eredményt kell felmutatnunk.

Hétvégén befejeződött Vancouverben a 2010es téli olimpia, ezzel együtt a férfi jégkorong torna is, most pedig az elődöntők és a helyosztók eseményeit foglalom össze.


















Elődöntő:

Egyesült Államok-Finnország 6-1

Az első pénteki elődöntőben az Usa-finn találkozótól izgalmas összecsapás vártunk, de hát nem lett az. Egyből úgy kezdődött a meccs hogy az amerikaiaknak minden bejött, a finnek pedig csak nyomozták a korongot a hatalmas lendülettel játszó ellenfél ellen. Közben pedig a 13. percre már 6-0s előnybe került az USA. Az első gólt két perc után hozta Malone, majd néhány perces idő közönként folyamatosan lőtték a többit, betalált Parise, J. Johnson, Kane kétszer, és az Avses Stastny is végre megszerezte első gólját a tornán az utolsó USA gólt ütve. Innentől kezdve lefutottá vállt a mérkőzés és a megalázott finnek szerették volna minél előbb befejezni a meccset az amerikaiak pedig már inkább a döntőre tartalékolták a további energiájukat, így a maradék idő elég nyugodtan telt. Végül az utolsó percekben még Miettinen előnyös góljával legalább az északiak is szereztek egy becsület gólt ezzel alakult ki a 6-1es végeredmény. A finneknél Kiprusoff borzalmasan kezdte a meccset, több potyát is benézett és 3/7nél tartott amikor 10 perc után lecserélték, helyette Backström is gyorsan kapott kettőt de a végére 16/18at ért el az legalább tisztességes statisztikának nevezhető. Amerikai oldalon Miller a 48 perc után pihenőt kapott addig 18 lövést fogott, Thomas először játszott az olimpián és 6/7es hatékonysággal fejezte be a mérkőzést a végén. Stastny végre megszerezte első pontjait az olimpia ötödik meccsén, 15 perc alatt 1+1ig jutott a Devils duója Parise és Langenbrunner között jászva. Gólpasszt adott Parise PP góljához és egyenlő létszám mellett szerzett gólt ezzel +1es plusz/mínuszt hozott. Rajta kívül Malone és Parise is 1+1es volt, Kane két gól, Rafalski megint két assziszt. Az elődöntőbe is érdekesen bejutó finnek tehát alaposan megkapták a jussukat, szemben az egész tornán nagyon össze szedetten játszó USAval akik a döntőben sem számítanak esélytelennek.

Kanada-Szlovákia 3-2

A kanada-szlovák elődöntőben jóval esélyesebbnek számított a hazai csapat, ezért itt eleve nem várhattunk olyan szoros küzdelmet. Nem is úgy indult a meccs ahol túl sok kérdés lehet, hogy ki fog nyerni. Kanada egy kapura játszott az első harmadban, és végülis a 14-16. percben Marleau és Morrow góljaival a biztos vezetést is megszerezték. Később a második harmadban sem sokat változott a helyzet, csak a kanadaiak vették könnyebre a figurát de a második szünet előtt nem sokkal Getzlaf PPből tovább növelte az előnyüket ezzel már 3-0ra vezettek. Egyre kényelmesebben játszottak a kanadaiak és szieszta hangulatban várták, hogy leteljen az utolsó harmad és könnyedén bejussanak a döntőbe. Nem így történt. Az utolsó tíz percben jött a hideg zuhany és a szlovákok alaposan ráijesztették az addig simán vezető és már rég hátradőlő kanadaiakra. Ekkor három és fél perc alatt Visnovsky és Handzus góljaival 3-2re zárkózott fel Szlováka az utolsó öt percre. A kanadaiak szinte sokkot kaptak és nagyon nem tudtak mit csinálni a végén az őrült módon hajtó szlovákok pedig több óriási helyzetet hagytak ki az utolsó pillanatokban. De végülis nem tudták begyömöszölni a korongot Luongo mögé, így elmaradt a nagy meglepetés pedig nem sokon múlott hogy az 50 percen át semmit nem nyújtó szlovákok kiegyenlítsenek a hajrában. Luongo védett megint, a vég játékban több nagy védést mutatott be és 19/21el zárt. Halak 25/28as statisztikát jegyzett közben, Budaj pedig újra csak a csere padon kapott helyet. A juhar leveleknél Pronger két gólpasszal Getzlaf pedig egy gól, egy gólpasszal volt több pontos teljesítménnyel. Végülis elmaradt a nagy csoda, de legalább az utolsó percekben láttunk egy kis izgalmat ezen az amúgy elég lapos elődöntőn.

Bronz meccs:

Szlovákia-Finnország 3-5

Mindig két csalódott csapat meccse szokott lenni egy tornán a bronz mérkőzés, most is így volt, főleg a finnek részéről mert rommá verték őket az elődöntőben, de a szlovákoknak is nyilván fájhatott a Kanada elleni vereség. Így aztán kicsit unalmasan is kezdődött a mérkőzés, de az első harmad végén Salo PPből bevette a szlovák kaput, az első szünetben 1-0ra mentek a finnek. A második játékrészben nagyobb sebességre kapcsoltak a szlovákok, bár az első tíz percben ennek nem volt sok eredménye, utána viszont többször is könnyedén át törték Finnország védelmét. Fél óra után Gaborik szerzett előny gólt, majd pár percre rá pedig Marian Hossa kettős emberelőnyből talált be mielőtt a finnek is kihagytak egy hosszú PPt. Aztán Radivojevic 2+2es büntetése alatt Demitra vágott be egyet emberhátrányból. Ezzel két harmad után 3-1re a szlovákok fordítottak és elég biztosan uralták a találkozót, sokkal jobban pörögtek mint a még tegnapi sokkból ébredező finnek. Aztán csak össze szedték magukat Selanneék vagy inkább a bírók szedték össze őket, mert a folytatásban egy vicces kettős emberelőnyt kaptak két furcsa kiállításra, végülis Hagman beszenvedte a korongot, ezzel lett 3-2. Egy perccel később O. Jokinen találtával pedig már kiegyenlített Finnország az utolsó bő tíz perc előtt, aztán egy újabb véleményes büntetés alatt O. Jokinen újabb góljával már 4-3ra a finneknél volt az előny. Ezt követően a szlovákok már hiába kapták vissza a lehetőséget, csak szenvedni tudtak a következő két PP alatt nem jött össze az egyenlítés. Majd az utolsó másodpercekben Filppula az üres kapura volt eredményes ezzel állította be az 5-3as végeredményt, és biztosította be a finn bronz érmet. Halak védett Szlovákia hatodik meccsén is és 28 védést mutatott be a 32 kísérletből, a négyből három gólt PPben kapott. Szomorú, hogy Budaj hatból hat meccsen a csere padon ücsörgött, ezért aztán kár volt elmennie. Kiprusoff érdekes hogy az előző napi szerencsétlenkedés után megkapta még egyszer a bizalmat és egy kicsit javított is, mivel 19/22vel fejezte be a bronz mérkőzést. Finnország ezzel harmadik lett, míg a meglepetésre elődöntős szlovákoknak nem jött össze a további csoda így érem nélkül zártak.

Döntő:

Egyesült Államok-Kanada 2-3 hosszabbítással

Vasárnap este játszották az olimpiai döntőjét a két észak-amerikai nagy hatalom között. A 2002es salt lake city olimpia egy fajta visszavágója volt az összecsapás amikor egy fergetes meccsen Kanada győzött az USAban. Azóta történt generáció váltás mindkét oldalon de így is volt pár arc a 8 évvel ezelőtti csapatokból. Hatalmas küzdelemben és nagy iramban zajlott a meccs, és a 13. percben Toews szerezte meg a vezetést Kanada javára, egy hajszálnyival talán fölényben játszottak a hazaiak az első harmadban. A második felvonás kezdetekor tovább fokozódtak az izgalmak és mindkét csapat kihagyott egy-egy emberelőnyt majd közeledve a meccs feléhez Perry találatával két gólosra nőtt a kanadai vezetés. Kicsit talán kezdett eldőlni 2-0nál találkozó de az amerikaiak még nagyobb iramra kapcsoltak és nem sokkal később Kesler bele érésével közelebb is zárkóztak 2-1re. A második harmad végén is ez volt az állás. Az USA továbbra is komolyan támadott az egyenlítés érdekében de Luongo nagyon jól védett az idő pedig ellenük dolgozott így egyre inkább kezdtek csökkenni az esélyeik az elkeseredett amerikai rohamoknak. Aztán mégis össze jött az egyenlítés amikor a kapus lehozatal után hat mezőnyjátékossal támadtak és 25 másodperccel a vége előtt Parise beverte az egyenlítést jelentő gólt. A fantasztikus döntő még pokolibbá vállt és 2-2 lett a végeredmény. Hosszabbítás. A hirtelen halál is nagyon izgalmas volt mindkét csapatnak megvolt rá a lehetősége hogy befejezze a meccset, és végül a kanadaiaknak sikerült az OT 8. percében Crosby értékesített egy lehetőséget és nyerte meg az olimpiát csapatának. Hihetetlen mérkőzés volt, olimpiai döntőhöz maximálisan méltó összecsapás. Egyedül az amerikai Kane szerzett több pontot a meccsen, mindkét amcsi gólnál asszisztos volt. Érdekes hogy az egész tornán tudása alatt játszó Crosby találata döntötte el a meccset. Az USAban a colorados Stastny 18 percet volt jégen Parise és Langenbrunner között az első sorban, de az utolsó harmadra helyet cseréltek Kanenel és kevesebbet játszott, közben pont nélkül és -1el zárta a döntőt. A kapusok közül Miller 36 lövést védett három gólt kapott, hihetetlen hogy védhető gólt kapva ment el számára az olimpia pedig az egész két hétben fantasztikus volt, viszont ezért ő kapta az MVPt. Luongo 34/36tal hozta a nagyszerű döntőbeli produkciót. Kanada 8 év után lett olimpiai bajnok, USA pedig 8 év után ismét csak ezüstös lett, már 30 éve nem nyertek olimpiát.

- Az Avalanche képviselőiről:
- A 8 közé nem jutó norvégoknál a fiatal Holös meghatározó játékos volt. Átlagos 29 perc jégidővel messze a legtöbbet volt pályán a csapatból. Közben a védekezésben rendre nagyszerűen dolgozott, a tornán 23 gólt kapó norvégoknál -1es +/-t hozott. Le a kalappal előtte, közben a négy meccs alatt még egy asszisztja is volt. Szerintem sokra viheti a srác és jövőre simán eltudom képzelni az AHL csapatunkban.
- A fehérorosz Salei is a 8 közé jutásért esett ki csapatával. A belarusz kapitány 22 perc felett zárt az átlagos jégidővel ami a csapatában a legtöbb volt a bekk párjával együtt. A fehéroroszok sem a kevés kapott góljukról voltak híresek, de az Avs veterán védője mégis képes volt +2re és egy győztes gólt is lőtt a csoportbeli ki-ki meccsükön a németeknek. Neki is jó tornája volt főleg hogy sérülés miatt az egész szezonban csak két meccset játszott előtte az NHLben.
- A negyedik helyen záró Szlovákia színeiben Budaj mind a hat mérkőzésen csere kapus volt, sajnálom szerencsétlent hogy az Avsben is egész évben csak ez jut neki, pedig ennél jobb kapus.
- Stastny ezüst érmes lett az USAval. Ahhoz képest hogy az első sorban játszott és átlag 16 perceket volt jégen szerényen teljesített. 6 meccs alatt 1 gólja és 2 asszisztja lett neki, a finnek elleni KOs elődöntőn 1+1ezett. Nem vállalt túl sokat, mindössze 8 kapura lövése volt az egész tornán. Egyébként +2es lett a plusz/mínusz statisztikája. Kicsit többet vártam volna tőle, de legalább talán nem fáradt ki nagyon és az Avsben jó erőben folytathatja a szezont.

Ennyi volt az olimpia, köszönöm a figyelmet! Mostantól szurkoljunk újra az Avsért és a többi denveri csapatért! :)

A múlt héten három fellépése volt a Denver Nuggetsnak. Csütörtökön a Warriors vendégeként kellett helytállni a csapatnak, majd másnap a Pistonst fogadták a Pepsiben. A nagy rangadó vasárnapra maradt, ekkor a Lakers otthonában vendégszerepelt a gárda.

Oaklandben Karl-mester betegsége miatt nem lehetett ott a mérkőzésen. Helyettese Adrien Dantley volt. A csapatban más változás nem volt, a megszokott kezdő lépett pályára. Az előjelek nekünk kedveztek. Ebben a szezonban eddig háromszor legyőztük a Warriors csapatát, meglepetés lett volna, ha nem sikerül bezsebelni a győzelmet. A mi szempontunkból jól indult a meccs. Megszereztük a vezetést és sikeresen tartottuk az előnyt. Az ellenfél minden felzárkózási kísérletére érkezett válasz, legtöbbször egy jó tripla formájában.  Billups mellett nagyszerűen tüzelt kintről Smith és Lawson is. A negyedik negyedben a hazaiak megindítottak egy nagy rohamot és sikerült közel kerülniük az egyenlítéshez. A hajrában azonban összekapta magát a Nuggets és fantasztikus végjátékkal, 127:112 arányban hozta a kötelezőt. A hárompontosakat csaknem 60%-al dobtuk ezen a meccsen. Egyértelműen ez volt a siker elsőszámú záloga. A büntetőzésünk ellenben meglehetősen gyengére sikeredett, de a fantasztikus dobóforma miatt, ennek nem láttuk különösebb kárát.  Lássuk posztonként ki, hogyan teljesített:

Nené remek formában játszott. Nagyon feküdt neki a Biedrins-Turiaf kettős. Különösebben nem kellett megszakadnia, így is 10 lepattanóval zárt, 6 aszisztja is figyelmet érdemel. Néhány passza egy-két irányítónak is becsületére vált volna. Kenyon Martin egy kisebb sérülést szenvedett, ezért csak keveset játszott. 17 perc alatt, amit a pályán töltött, 7 lepattanót és 5 pontot szerzett. Valószínű, ha végig játssza a találkozót ismét dupla-duplát ért volna el. Anthony 27 pontot és 5 lepattanót hozott össze. A büntetői nagyon nem mentek 8-ból csak 3-at váltott pontra. Afflalo 5 pontot szerzett, nem ő nyerte meg ezt a meccset, de ettől függetlenül nagyon hasznos tagja a csapatnak. Billups nagyon nagyot játszott. Az irányító 37 pontot és 9 gólpasszt jegyezve, a csapat legjobbja volt. Nyolc hárompontos kísérletből, hat dobása betalált.  A cserepad is rendesen oda tette magát. Smith 25 pontjával járult a sikerhez. Neki is jól mentek a triplák hétszer volt eredményes a hárompontos vonalon túlról. Lawson nagyszerűen helyettesítette Billupsot, 3 aszisztja és 12 pontja mellett bravúros megoldásaival hívta fel magára a figyelmet. Andersen jól védekezett, 11 lepattanó labdát szedett össze, ebből hatot az ellenfél palánkja alatt. Allen játszott Martin helyett, 2 ponttal és 3 pattanóval zárt.

Másnap a helyszín már Denver volt, az ellenfél pedig a Detroit Pistons. Billups volt csapata ellen bizonyíthattak a srácok. A csapatnak nem volt lehetősége, hogy pihenjen az előző napi mérkőzés után. A győzelem azonban így is kötelező volt. Kenyon Martin nem vállalta a játékot, a helyén Malik Allen kezdett. A játékunkon érezhető volt némi fáradság. A meccs végig szoros állást hozott, három és fél perccel a vége előtt még döntetlenre állt a találkozó. Az utolsó percekben szerencsénkre jött Billups és Carmelo és az Ő vezérletükkel behúztuk ezt a győzelmet is. A vége 102:107-es győzelem lett. Érdekes, hogy a kezdők mind mínuszos +/- mutatóval zártak, a cserejátékosok ellenben valamennyien pozitív teljesítményt nyújtottak.  Igazán kimagasló teljesítmények nem voltak ezen az összecsapáson. Azért nézzük sorban a játékosokat, miként teljesítettek:

Nené meglehetősen gyenge volt, 6 pont 6 lepattanó nem az idei legjobbja a brazilnak. Néhány villanása volt csupán.  Malik Allen kezdett Martin helyett, pontot nem szerzett, de 5 lepattanót behúzott. Anthony 24 ponttal és 3 labdaszerzéssel zárt. Néha kicsit olyan érzésem van, hogy Ő már a rájátszást várja. Afflalo jól játszott, szerzett 14 pontot és 4 lepattanót. Billups 25 pontjával a csapat legeredményesebb játékosa volt. Döntő pillanatban szerzett hárompontosával, pedig gyakorlatilag megnyerte a meccset. A cserepad elég szépen muzsikált ezen az estén. Andersen 8 pontot és 5 lepattanót jegyezhetett fel. Kiosztott három blokkot is. Smith szintén jól játszott. A 15 pontja mellett az 5 labdaszerzése a leginkább figyelemre méltó, leszedett még 5 pattanót is. Lawson visszafogottabb volt a szokásosnál, önmagához képest sok labdát szórt el. A meglepetés ember Graham volt. A cserejátékos 7 lepattanóval és 13 ponttal javított a statisztikáit.

A leginkább várt összecsapás a vasárnapi, Lakers elleni találkozó volt. A mérkőzés sajnos nem igazolta a várakozásokat. Meglehetősen álmos hangulatú találkozót láthattak a nézők. Az első három negyedben szinte semmi említésre méltó dolog nem történt, szép nyugisan eljátszadoztak a srácok. A negyedik negyedre egál közeli eredménnyel fordultak a csapatok. A döntés a végére maradt. A hajrában elveszítettük Anthonyt faultproblémák miatt, ráadásul a Lakers a legjobb pillanatban ragadta magához a kezdeményezést. Nem tudtunk a kellő pillanatban ritmust váltani, Melo hiányában pedig nem sok esélyünk maradt a hajrára. A Lakers nyerte az összecsapást 89:95-re. A szerzett pontokat tekintve jócskán az átlaga alatt teljesített a csapat. Ennél szinte csak jobban tudunk játszani és ezt már bizonyítottuk a Lakers ellen is. Talán jobb, hogy nem hajtotta ki magát a csapat, hiszen ez is csak egy alapszakasz meccs volt.

A center poszton Nené sokkal jobban játszott, mint a Pistons ellen. 11 lepattanó és 14 pont Gasol és Bynum mellett igazán szép teljesítmény. Martin visszatért a kezdőbe, de valószínű, hogy rossz napot fogott ki. Gyengén játszott, 6 pontot és 9 lepattanót jegyezhettek a neve mellé. Jobban járt volna, ha pihenéssel tölti a vasárnapot. Anthony sem remekelt. Az egész meccsen szenvedett Artest szorításában, ráadásul a hajrában ki is pontozódott. Sok volt az eladott labdája, összesen nyolcszor veszítette el a játékszert. 21 pontot így is szerzett. Afflalo jól teljesített. A hátvéd 3 hárompontos dobással vétette észre magát, összesen 16 pontot hozott össze. Billups neve mellé 17 pont, 5 lepattanó és 4 gólpassz került. Ő is sok labdát eladott, a statisztika szerint ötöt. A cserék sem tudtak lendületet adni a csapatnak. Andersen pont nélkül zárt. Smith 7 pontja elég vékony, a négy labdaszerzés azért szép. Lawsonban talán lett volna lendület, de megsérült, így csak 6 percet játszhatott. Ez idő alatt 6 pontot hozott össze. Játszott még Graham és Carter is. Szokás szerint nem sok eredménnyel.

Összességében pozitívan értékelhetjük ezt a hetet is. A két kötelező győzelmet sikerült bezsebelni, a Lakers elleni vereség pedig vállalható volt. Az elkövetkező napok programja meglehetősen keménynek ígérkezik. Kellenek a győzelmek, mert továbbra is hatalmas a verseny Nyugaton.  

A közeljövő programja:

Kedd, 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Csütörtök,03:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Szombat, 03:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
Hétfő, 04:30 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 39-20 ( 59meccs)
2. Utah Jazz 38-21 ( 59meccs)
3. Oklahoma City Thunder 35-23 (58 meccs)
4. Portland TrailBlazers 35-27 (62 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 14-47 (61 meccs)

Go Nuggets!

Az elmúlt két játékhét lazasága után március első hetében ismét minden visszatérhet a régi kerékvágásba, és azok után, hogy az előző két hét során az NHL olimpiai, illetve az NBA All-Star gála miatti szünetéből kifolyólag csak alig három-négy meccset játszottak a denveri csapatok, most ismét összesen nyolc alkalommal izgulhatunk legnagyobb kedvenceikért. A Mammoth szabadnapos lesz a hétvégén, viszont az Avalanche és a Nuggets egyaránt négy-négy alkalommal fog meccset játszani. Kétszer ráadásul egyidőben duplázhatunk velük, miközben egy nyugodt, meccsmentes éjszakánk is lesz.




















- Kedd, 03:00 : Colorado Avalanche - Detroit Red Wings (NHL)
- Kedd, 03:00 : Phoenix Suns - Denver Nuggets (NBA)
Kezdésként kedd hajnalban rögtön jön az egyik dupla, miután pontosan egyszerre fog elkezdődni mindkét csapatunk aktuális mérkőzése. Az Avs-Wings rangadó mindig jókora slágermérkőzés, a tavalyi alapszakaszbeli söprést követően idén eddig 2-1-re vezetünk velük szemben, ez lesz tehát a szezonbeli utolsó találkozásunk a nagy ellenféllel. A vonal alatt elhelyezkedő Detroit bizonyára nagy erőket fog mozgosítani az utolsó bő egy hónapban, hogy sikerüljön kiharcolniuk a rájátszást, és a mieink szenzációs szezonjának tökéletes révbe éréséhez sem kell már sok. Nagyon izgalmas, küzdelmes mérkőzésre van kilátás, ahol nem igazán mi számítunk esélyesnek. Szintén 3:00-tól kezd a Nuggets is az idén egyszer már legyőzött, ugyanakkor másodszor a mieinket simán megverő Suns otthonában. A Phoenix a remek szezonrajtot követően kétségtelenül visszaesett, de így is könnyedén őrzik biztos rájátszás-helyünket, és tőlünk sincsenek sokkal lemaradva. Itt is egy kiélezett találkozót várhatunk, nem akármilyen izgalmas játéknappal fog elkezdődni a játékhét a kéthetes böjtöt követően.

- Csütörtök, 03:00 : Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (NBA)
- Csütörtök, 04:00 : Anaheim Ducks - Colorado Avalanche (NHL)
Az első napi nagy őrületet követően szerdára virradóra pihenhetünk egyet, viszont csütörtök reggel megint egyszerre fog játszani a két együttes. A Nuggets kezd korábban, mivel 3 órai kezdettel fogadjuk az NBA-mezőny legnagyobb meglepetés csapatát, a divízió-rivális Thundert, akik ellen a két idegenbeli meccsről 1-1-es mérlegünk van a szezonban. Az Anthony-Durant párharc bizonyára ismét a sportág ínyenceinek tartalmas szórakozását jelentheti, miközben a két csapat is hatalmas meccset varázsolhat a denveri publikum elé, de hiába veszélyes ellenfél a Thunder, otthon egy ilyen találkozót illene behúznunk. Egy órával később, vagyis közel a Nuggets-meccs szünetéhez dobják majd be a korongot a Ducks-Avs találkozón. A Kacsákkal idén még csak egyszer játszottunk, akkor fájdalmas vereséget szenvedtünk az utolsó percekbeli betlizésünknek köszönhetően, most pedig néhány héten belül háromszor is farkasszemet nézhetünk velük. Hasonló cipőben járnak a Red Wings-szel, egy szenvedő erős csapat, amelyik a felzárkózásban reménykedik, de bízzunk benne, hogy ezt ellenünk nem fogják tudni folytatni, hanem sikerülhet Duchene-éknek meglepni őket házon kívül.

- Péntek, 03:00 : Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche (NHL)
Másnap ismét pályára lép az Avs a röpke nyugati oldali idegenbeli túrán, és péntek hajnalban Glendale-ben mérkőzünk meg a hazai pályán idén már kétszer, elég szoros körülmények között két vállalra fektetett Coyotes-zal. A Tippett által trenírozott együttes mellettünk a főcsoport legnagyobb meglepetése, hogy a közvetlen élmezőny után helyezkednek el, kíváncsian várhatjuk, hogy meddig tart ki a lendületük. Hazai pályán mindkétszer nagyon meg kellett küzdenünk ellenük a sikerért, bizonyára az NHL leggyatrább közönsége előtt sem lesz könnyű dolgunk, miközben titkon az előző összecsapáson történt Cumiskey-incidenst követően bosszúállásért is joggal szurkolhatunk.

- Szombat, 03:00 : Denver Nuggets - Indiana Pacers (NBA)
Ezt követően ismét a Nuggets-en a sor, akik folytatják a hazai szériájukat, és a rettentő gyenge Pacers-t láthatják vendégül a biztos győzelem reményében. A keleti konferenciában is csupán 14. helyen szerénykedő együttest november elején, még a szezon első meccseinek egyikén Indiana-ban már nagyon magabiztosan legyőztük, itthon sem várható túl szoros mérkőzés, de azért jó lesz, ha észnél leszünk, és nem nézzük le az ellenfelet, mert csúnyán megégethetjük magunkat, ha nem húzzuk be ezt a kötelező sikert.

- Vasárnap, 03:00 : Colorado Avalanche - St. Louis Blues (NHL)
A hétvége során az Avs is pályára léphet újra hazai környezetben, és szombaton a szimpatikus ellenfél hírében álló Blues-t fogadjuk. A zenészcsapat ellen idén már kétszer diadalmaskodtunk, s mindkétszer kifejezetten élvezetes csatát vívtunk velük, most sem várható más, reméljük a mérkőzés végkimenetele sem fog változni az eddigiekhez képest. A fiatalos Blues nincsen sokkal elmaradva a playoff-helyektől, és idegenben kifejezetten veszélyes csapatnak számítanak, hasonlóan a Detroit-hoz vagy az Anaheimhez ugyancsak nagy hajrára készülnek, hogy beférhessenek a felső nyolcasba, nem lesz könnyű dolgunk velük sem.

- Hétfő, 04:30 : Denver Nuggets - Portland TrailBlazers (NBA)
Amint látható a hét második felében valamivel könnyebb programunk lesz, egyszerre csak egy csapatunk fog játszani az utolsó négy napban, folytatva ezt a hoki-kosár-hoki-kosár ritmust vasárnap, vagy magyar szemmel nézve sokkal inkább már hétfő reggel, újra a Nuggets fog játszani. Méghozzá egy nem akármilyen rangadót a divízió-ellenfél Portland-del. A Blazers ellen Karácsony óta nem játszottunk, s az idei két idegenbeli meccsünkről 1-1-es mérlegünk van velük szemben, most végre Denverben találkozhatunk a riválissal, ahol kétségtelenül esélyesnek számítunk az egész évben rengeteg sérüléstől hátráltatott ellenfélnél, de még így is komoly játékerőt képviselnek, és nagyon kell igyekeznünk ellenünk. Külön csemege lesz a Clippers-ből a közelmúltban megszerzett Camby denveri visszatérése, aki a mai napig nagy kedvencnek számít városunkban.

A kommentek közé ezúttal is várjuk játékoskedvű olvasóink tippjeit a mérkőzésekre. Valamint előre is kellemes szórakozást és jó szurkolást kívánok mindenkinek, az igazi fanatikusokat pedig a Colorado Avalanche magyar oldalán az Online közvetítésbe várjuk a közös élő meccsnézésre, szurkolásra. HAJRÁ DENVER!!!

Ezen a héten tartja a Spring Training előtti edzőtáborát a Colorado Rockies csapata az Arizona állami Tucson várásonak Hi Corbett Field stadionjában. A felkészülési mérkőzések a jövő héten kezdődnek el, most pedig az edzéseken történt érdekességekről, és néhány egyéni információról számolnék be. Új hír igazán nincs a csapatnál, több igazolást a legutóbbi bejelentkezésem óta nem csinált a klub.




















Nézzük a teljes keretet: 40en alkotják a Rox várható szezonkezdő bő keretét, a 22 csillagozott játékos pedig a STre meghívottak névsora:

SP: Ubaldo Jimenez, Jeff Francis, Jorge De La Rosa, Aaron Cook, Jason Hammel
RP: Huston Street, Rafael Betancourt, Franklin Morales, Matt Daley, Manuel Corpas, Matt Belisle, Randy Flores, Jhoulys Chacin, Esmil Rogers, Greg Reynolds, Greg Smith, Al Alburquerque, Samuel Deduno, Chaz Roe, Juan Nicasio, Shane Lindsay, Edgmer Escalona, Taylor Buchholz, *Craig Baker, *Christian Friedrich, *Jimmy Gobble, *Andrew Graham, *Andrew Johnston, *Tim Redding, *Matt Reynolds, *Juan Rincon, *Justin Speier
C: Chris Ianetta, Miguel Olivo, Michael McKenry, *Paul Lo Duca, *Paul Phillips, *Wil Rosario, *Jordan Pacheco
IF: Todd Helton, Clint Barmes, Troy Tulowitzki, Ian Stewart, Jason Giambi, Melvin Mora, Hector Gomez, Chris Nelson, *Jonathan Herrera, *Jeff Kindel, *Michael Paulk, *Omar Quintanilla, *Darin Holcomb
OF: Brad Hawpe, Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Seth Smith, Ryan Spilborghs, Eric Young JR, *Chris Frey, *Cole Garner, *Matt Miller, *Jay Payton

És akkor néhány gondolatban egy-egy rövid hír a játékosokkal kapcsolatban posztonként végig haladva:

SP:
- Az ötös rotation sorrendje várhatóan Jimenez-Francis-Cook-De La Rosa-Hammel lesz, de O'Dowd említette, hogy még a két bal kezes között a 2nd ill. 4th spotban lehetséges változás.
- A dominikai Jimenez kétségtelenül az ötös fogat domináns személyisége lehet, egyes remények szerint NL meghatározó dobó lesz, aki a 20 győzelmet is nyugodtan megcélozhatja mert minden esélye megvan rá.
- A tavalyi szezont váll sérülés miatt teljes egészében kihagyó Francis kapja talán a legnagyobb figyelmet a dobóink közül Tucsonban. Mindenki a válla iránt érdeklődik, de remekül bírja a terhelést és készen áll arra, hogy a 2007eshez hasonlít teljesítményt hozzon. Kanadai játékos ezért az olimpián az USA-Kanada hoki meccs után a kedves csapattársak nem voltak restek egész nap ugratni a juhar levelesek veresége után. :)
- Cook ledobott magáról több, mint 10 kilót és szeretne egészséges maradni az egész évben és készen áll hogy megbízható játékval segítse a Rockiest, miközben az ütéseire is nagyobb hangsúlyt fektetett.
- A mexikói De La Rosa apa lett a szünet alatt, az új helyzet miatt még inkább megkomolyodott és felelősség teljesebb próbál lenni a baseball pályán és a magán életében, és ő is sikeresen fogyasztott. Elmondta hogy nagyon élvezi az életét és nagyon szeretne részt venni a csapat mexikói edző meccsén hogy meglátogathassa a családját, bizonyára a klub ezt tolerálni is fogja.
- Hammel sokat ezdett az offszezonban, kemény tréningekkel készül élete első igazi SP szezonjára és szorgalmas stílusa miatt idén is bőven jó lehet 10-15 meccs nyerésére.

RP:
- Street idén is meghatározó closer lesz a ligában, és Betancourttól is újfent sokat várhatunk bizonyára a 7-8. innningekben egy monster lesz a pályán ahogyan tavaly is tette. Mindketten önbizalommal telve nagy várakozással várják az idényt.
- Morales és Daley is egyre több lehetőséghez juthat, főleg ha lesz néhány sérülés de bizonyára amúgyis tagjai lesznek a 25ös keretünknek. Ráadásul ha elkapják a jobbik formájukat akkor egészen meghatározó szereplőkké is vállhatnak könnyedén.
- A tavaly sérülés miatt bizonytalanná váló Corpasnak a térde sérült meg a táborban, de tegnap az egymás közti játékban már nagyon magabiztosan dobott. Bizakodóak lehetünk a formáját illetően így biztosan helye lesz a bullpenben.
- Belisle és Flores közül bizonyára az egyikük férhet be a keretbe ha képesek lesznek a jobb arcukat mutatni, mert bár tehetségesek azért mindkettejüknek voltak gyenge időszakaik tavaly.
- A fiatal tehetségek közül Chacin áll a legközelebb az MLB keret tagsághoz és szeretné is kiharcolni, de szerintem inkább majd csak a szezon közben jöhet fel amikor a cserék között már használható lesz.
- Rogers hasonló cipőben jár Chacinnel viszont talán még hátrébb van a rangsorban. G. Reynolds hozzá hasonlóan mindketten sok dícséretet kapott az edzéseken, elég komoly prospecteknek számítanak ők hárman.
- Hosszú távon a legnagyobb tehetség mégis a lefty Friedrich, akinek ez az első edzőtábora a csapatnál, nagyon élvezi a játékot és főleg Francist figyelve próbál sokat tanulni. A hírek szerint jól halad, remek stílusban és nagyon okosan játszik, viszont a kiegyensúlyozottságán még sokat kell javítani hogy az MLBbe kerülhessen.
- Baker kisebb sérülést szenvedett furcsa módon dobó létére egy ütés közben sérült meg ráadásul egy bunt alatt, de egy nap kihagyás után újra tréningezett.
- A veterán Redding szeretné kiharcolni a helyet a 40es rosterben kevés eséllyel, de legalább Giambi mögött neki van a második legtöbb tetkója az egész bandában, és a hétvégén egy sliderrel eltörte Nelson ütőjét. :)
- A maradékból még Speier és Rincon számíthat MLB szinten érdekes névnek, de remélhetőleg egyikük sem fog idén annak a közelébe kerülni hogy a Rox platere álljon.

C:
- Elvileg Ianetta lesz az első számú elkapó alap helyzetben. Sokak szerint nagyon fontos szerepe lehet a Rockies sikerességében, sajnos elég hullámzó volt az utóbbi években pedig nagyon jól ötő catchernek számít. Fogadkozik ő is hogy javítja a tavalyi kiegyensúlyozatlanságát, én inkább látni szeretném tőle a jó játékot nem csak hallani a szavait.
- Az új ember Olivo ki szoríthatja Ianettát ha mégsem lenne a no1 jó formában, mivel hatalmas ütő tavaly 23 HRt vágott a Royalsban. A hírek szerint egyre jobb kapcsolatban van a dobóinkkal, sikerült tehát beilleszkednie a csapatba. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó igazolás volt és sokat fog segíteni nekünk a rutinja védekezésben és támadásban egyaránt.
- Nagy eséllyel a harmadik számú catcher a 40es keretben a fiatal McKenry lehet aki a táborban is tehetséges formát hoz.
- A tavaly a Rockiesban is játszó Phillips hosszassan beszélt róla, hogy milyen nehéz a camp első napja amikor a szünet után hirtelen kell rengeteget térdelni és ilyenkor a fenébe tudná kívánni az egészet, de egyébként utána már jól érezte magát. :) Viszont a többiekkel együtt legfeljebb a bő keretbe férhetnek be mert relatíve sok elkapó van a ST rosterünkben.

IF:
- Az infield starting lineup várhatóan a tavalyival azonos lesz Helton-Barmes-Tulo-Stewart formációban. Viszont az 1B és 3B Mora is sok lehetőséghez juthat, és könnyen lehet, hogy Helton pihenő napjain például hetente egyszer Hawpe 1B poszton játszhat.
- A rutinos Helton tavaly szeptember-október körül fájlalta a hátát azok után hogy 2008ban hosszú időt hagyott ki egy ilyen sérülés miatt. Hibásnak tartja magát amiért nem vigyázott eléggé a testére, idén télen teljesen más stílusban készült fel, igyekszik minél jobban óvni az egészségét miközben sok munkát végez, és többen is megjegyezték hogy a tréningeken ő az első érkező és az utolsó távozó játékos. Hát igen, ilyennek kell lennie egy franchise player 1Bnek.
- A 2B Barmestól kiegyensúlyozottabb ütő teljesítményt várunk idénre, védekezésben végig nagy formában játszott, viszont voltak olyan hosszú hetei amikor támadásban csak a hitless streakeket hozta. Ezek idén nem fognak beleférni és ezzel ő is tisztában van, többet szeretne nyújtani ebben a szezonban offenzivitásban.
- Tulowitzki a csapat első számú ütő játékosa lehet 2010ben. Tulo a jó barát Yankeeses Jeterrel edzett sokáig NYCben, és képességeivel tisztában lévő profiként készül az új idényre. Pontosan tudja hogy milyen elvárások vannak felé, nagyon szeretne megfelelni azoknak, főleg jobban szeretné kezdeni a szezont mint tavaly, és mivel októberben kifejezetten gyenge ütőnek számít most azon is javítani akar. A DenverPostos Jim Armstrong szavaival élve kezdődjön a kampány: TULO-FOR-MVP! :)
- A kezdő 3B nagy eséllyel a fiatal Stewart lehet, aki tavaly a veterán Atkinst szorította ki. A hatalmas ütő erővel bíró homerun rakéta Stewie szeretne kiegyensúlyozottabban ütni, tavaly a bal kezes dobók ellen kifejezetten gyengén muzsikált. Viszont a táborban kőkeményen dolgozik, és szinte minden egyes napon a legtöbb HRt vágta az egész csapatból.
- Az öreg fenegyerek Giambi még mindig brutális ütőnek számít, tavaly a szezon második felére érkezve is igazolta mai napig vitathatlan klasszisát, hasonló formát remélünk tőle idén is. Nem elég hogy remek csere ütő, de a tipikus winner attitude is megvan benne ami az egész csapatra mindig pozitív hatással van.
- Mora az új szerzemény a depth batterbe, igazán rutinos játékos akinek tavaly bár nem volt túl jó éve, de szavai szerint fel dobja őt a lehetőség hogy egy esélyes csapatban játszhat, mint a Rox. Stewart gyengébb napjain kezdő 3B lehet, de 1Bt és valamelyik OF poszton is képes lehet a játékra, arról nem is beszélve hogy pinch hitterként is bármikor bevethetjük.
- A nagyon fiatal Gomez a jelentésekből leszűrve védekezésben fantasztikus, nagyon jó munkát tud hozni kesztyűvel, viszont idén kevés esélye van a Roxba kerülnie, de a 40es roster spotra simán jó lehet. És ha bizony az idei campen bizonyít akkor később is bátran nyúlhatunk hozzá. Tehetséges 2B-SS, idővel Tulo mögé-mellé szerintem nagyon jó lehet.
- Még a másik fiatal shortstop Nelson egy-két ürése érdemelt említést az elmúlt napok jelentéseiben. Quintanilla a szokásos vicc játékát hozza, és a többiek sem mondhatók a tábor meghatározó szereplőinek.

OF:
- A két másodéves CarGo és Fowler vezetésével igazán komoly lehet a Rockies külső pályás egysége.
- Gonzalez a venezuelai winter ballon készült és fantasztikus formában játszott. Nagyon komoly reményekkel vág neki a szezonnak, hiszen a csapat leadoff hittere lesz. Szeretné megőrizni a tavalyi all-star szünet utáni brutális formáját amikor hatalmas erejű ütéseket mutatott be és a playoffban is messze a csapat legjobbja volt. Minden esélyes meglesz egy igazi kiugró szezonra tőle.
- A fiatal Fowler úgy néz ki, hogy közel 2 méteres magasságnál megállt a növésben. Komoly fizikai edzéseket végzett, pedig már eddig is NL leggyorsabb játékosai közé tartozik, idén is tömérdek mennyiségű SBt és duplákat, triplákat várhatunk tőle. Ha kicsit kiegyensúlyozottabb formában tudna ütni és jobban érezné a strikezonet akkor még komolyabb lehetne.
- Az all-star RF Hawpe várhatóan kezdő lesz idén is az outfieldben ha a cserék nem nyújtanak extrát, ugyan akkor többször feltűnhet akár 1Bnek is Helton helyettesítése céljából. Tavaly a szezon második felére elképesztően vissza esett ekkora hullámzásokat egy ilyen klasszis nem engedhet meg magának, különben még egyszer nem lesz vele ilyen elnéző a klub és jövő télen úgy fog távozni, mint a huzat.
- Smith és Spilborghs bár mindketten tehetségesek, bizonyára csak a padon foglalhatnak helyet, de csere ütőnek nagyon magabiztosak és legalább heti néhány alkalommal simán kezdőnek is belehet majd tenni őket. Főleg Smithtől várhatunk sokat, mert a táborban is jól nyomja. Spilbo pedig továbbra is az idei bevonuló zenéjét keresgéli. :)
- Young Jr kemény edzésekkel hangolt a szünet alatt, több poszton is készen áll a bevetésre, hiszen három különböző méretű kesztyűt is beszerzett. Igazából majd a felkészülési meccsek alatt dőlhet el a sorsa, hogy befér-e a csapatba, ha tavasszal még nem akkor majd jön később, és addig everyday 2B lesz a Triple-Aben ahol egy újabb félelmetes szezont hozhat.
- A maradék közül annyi érdekesség hogy a rutinos Payton szeretne élni a meghívással és az új lehetőséggel miután az egyik utolsó emberünk volt, aki becsekkolt Tucsonba.



















A Colorado Rockies Spring Training programja a Cactus Leagueben (magyar idő szerinti időpontok):

Március 4., csütörtök, 21:05 Arizona-Colorado
Március 5., péntek, 21:05 LA Angels-Colorado és San Francisco-Colorado
Március 6., szombat, 21:10 Colorado-Millwaukee
Március 7., vasárnap, 21:05 Arizona-Colorado és 21:10 Colorado-Arizona
Március 8., hétfő, 21:05 San Diego-Colorado
Március 9., kedd, 21:05 LA Dodgers-Colorado
Március 10., szerda, 21:10 Colorado-Kansas City
Március 11., csütörtök, 21:10 Colorado-Texas
Március 12., péntek, 21:10 Colorado-San Francisco
Március 13., szombat, 21:05 Millwaukee-Colorado
Március 14., vasárnap 22:05 Arizona-Colorado (Hermosillo, Mexikó) és 22:10 Colorado-Seattle
Március 15., hétfő, 22:10 Colorado-CHI Cubs
Március 16., kedd, 22:05 CHI WS-Colorado
Március 17., szerda, 22:10 Colorado-Cleveland
Március 18., csütörtök, 22:05 Seattle-Colorado
Március 19., péntek, 22:10 Colorado-Oakland
Március 20., szombat, 22:10 Colorado-LA Angels
Március 21., vasárnap, 22:05 Kansas City-Colorado
Március 22., hétfő, 22:05 Cincinnati-Colorado
Március 23., kedd, 22:10 Colorado-San Diego
Március 25., csütörtök, 22:10 Colorado-Cincinnati
Március 26., péntek, 22:05 Cleveland-Colorado
Március 27., szombat, 22:10 Colorado-CHI WS
Március 28., vasárnap, 22:05 Oakland-Colorado
Március 29., hétfő, 22:05 Texas-Colorado
Március 30., kedd, 22:10 Colorado-LA Dodgers
Március 31., szerda, 22:10 Colorado-Arizona
Április 1., csütörtök, 22:05 CHI Cubs-Colorado (Mesa)
Április 3., szombat, 01:05 Colorado-Seattle (Albuquerque)
Április 3., szombat, 20:05 Seattle-Colorado (Albuquerque)

Következő bejegyzésünkben ismételten egy aktuális Colorado Mammoth-hírösszefoglalóval találkozhattok, miután az előző mérkőzést követő egy hét eseményeit foglaltuk össze.

- Ismét változott a csapat aktív 23 fős játékoskeretének összetétele, hiszen pénteken leigazoltuk a veterán támadó Derek Malawsky-t, helyette pedig a csatár Peter Veltmant bocsátottuk el. A 27 esztendős Veltman, aki a nyáron a Stealth-ből érkezett a denveriekhez, öt mérkőzésen négy gólpasszt és nyolc labdát szerzett a Mammoth-ban, közben egy verekedése is volt, de kétségtelenül nem tudta hozni a tőle várt rutinos vezetőszerepet. Malawsky-tól is hasonló szerepkört remélünk, a vezetőedző és általános menedzser Govett szavaival élve "nagyszerű labdamozgató játékos, kiváló lövőképességgel, de ami a leginkább fontos számunkra, hogy hihetetlen rutinjával kiváló vezéregyénisége lehet a fiatalos csapatunknak". Malawsky ezidáig 11 szezont húzott le az NLL-ben, megfordult az Ontario, a Buffalo, a Rochester, a San Jose, az Arizona és a Portland csapatainál, mialatt klubjaival háromszor jutott be a liga nagydöntőjébe, de mindannyiszor vesztesként távozott onnan, mostantól pedig izgatottan várja a lehetőséget, hogy a patinás Mammoth-ért játszhat.

- Kellemes hír, hogy az NLL Hírességek Csarnokának 2010-es bővítésekor a három új bekerülő játékos között van Dan Stroup, a Colorado egykori legendás csatára. A kiváló képességű támadó 2005-ben és 2006-ban erősítette a Mammoth-ot, vagyis tagja volt a bajnokságot nyerő gárdánknak is, miközben a két szezon alatt összesítve 53 gólt, 22 asszisztot és 119 labdát szedett össze. Tizenhárom éven át tartó aktív pályafutása alatt 529 pontot termelt, továbbá 294 találatával a 12. helyet foglalja el az NLL mindenkori góllövőlistáján. Karrierjét a 2009-es szezon végén fejezte be a Portland-ből visszavonulva, idén pedig a Washington Stealth-nél dolgozik segédedzőként.

- A szombati esti Colorado-Minnesota mérkőzésen fogják ünnepelni a klub történetének 1 000 000-dik nézőjét, aki komoly ajándékokban fog részesülni. A Mammoth mindössze a 60. hazai alapszakasz meccsén könyvelheti el ezt a bravúrt, ami messze az NLL történetének legjobb mutatója lesz. A klub a 2010-es idényt megelőzően több, mint 16 500 nézőt látott vendégül átlagban, mivel a 18 ezer férőhelyes Pepsi Centerben ezalatt 947 500 rajongó váltott jegyet, miközben évente csupán nyolc hazai mérkőzést rendeznek egy alapszakasz során. A Mammoth-nál a denveri sport történetében csak a Rockies érte el gyorsabban az 1 millió szurkolót, de ők 50 ezer férőhelyes csarnokban játszanak. Eközben az együttes 73.2 %-os győzelmi hatékonyságot hozott az idei szezonig hazai környezetben, 2010-ben viszont háromból három denveri mérkőzést buktunk el.

- Nincs Mammoth-játékos az NLL pontlistájának első 20 helyén, mivel az öt mérkőzés után még dobogós Jamie Shewchuk a legutóbbi két mérkőzésén mindössze egyetlen pontra volt képes. Így 7 lejátszott meccset követően 28 pontjával (14+14) már csak 23. a liga táblázatán.

- A Mammoth az utolsó két találkozóján egyaránt csupán öt-öt gólt szerzett, erre legutóbb 2009. január 10-én volt példa, amikor Portland 14-5-re mosta le a mieinket hazai környezetben. A csapat tagjai a héten fokozott hangsúlyt fektettek a támadó játék fejlesztésére. "Gyengék voltunk mostanában támadásban. Nem voltak jók a lövéseink, és nem dolgoztunk meg elég keményen a helyzeteinkért. Hiszek benne, hogy ha mindenki tudása legjavát adja, és keményebben küzd, akkor képesek lehetünk a javításra. Az előző meccsen nagyon hamar elszálltunk, továbbra sem tudjuk, hogy mi történhetett" - jegyezte meg a 21 pontjával igencsak várakozáson alul teljesítő Brian Langtry. Majd folytatta az edző Steve Govett: "Görcsösen játszottunk az utóbbi két találkozón, sok helyzetet kihagytunk, és közben éppen két nagy formában lévő kapusba futottunk bele. Kétségtelenül gödörben vagyunk, de nem szabad a múlton rágódni, azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan szedjük össze magunkat. Próbálunk erőt meríteni abból az időszakból, amikor ligaelsők voltunk, és visszaemlékezni rá, hogy akkor mit tettünk."

A csapat jelenlegi 23 fős kerete:

Kapusok: 41 Andrew Leyshon, 30 Chris Levis
Hátvédek: 48 Rich Catton, 28 Tom Ethington, 14 Steve Forsythe, 24 Ryan McFadyen, 36 Chris McKay, 5 David Morgan, 20 Bruce Murray
Középpályások: 8 Nick Carlson, 19 Nenad Gajic, 18 Brad Richardson
Támadók: 91 Cory Conway, 7 Chad Culp, 77 Shaun Dhaliwal, 10 Alex Gajic, 9 Ilija Gajic, 25 Chris Gill, 6 Brian Langtry, # Derek Malawsky, 1 Jed Prossner, 85 Jamie Shewchuk, 27 Cliff Smith
Sérültlistás: Jim Moss, Dan Carey, Curtis Palidwor, John Gallant, Matt Wilson

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-2
2. Edmonton Rush 4-3
3. Calgary Roughnecks 4-3
4. Minnesota Swarm 3-4
5. Colorado Mammoth 2-5

A Mammoth következő mérkőzése vasárnapra virradóra, hajnali 3-tól kezdődik tehát a legfőbb rivális Minnesota Swarm ellenében, amikor egy győzelmet és egy vereséget követően harmadszor, egyben utoljára találkozunk velük az idei szezonban. Egyben ezzel a találkozóval indítjuk aktuális három meccses hazai sorozatunkat, mivel ezután a Rush és a Stealth ellen is Denverben mérkőzhetünk meg a feltámadás reményében.

Szerdán és csütörtökön játszották le az olimpia férfi jégkorong tornájának meccseit a nyolc közé jutásért és a negyeddöntőket. Így kialakultak az elődöntők párosításai, mi pedig az elmúlt két nap eseményeit dolgozzuk fel.



 

 

 

 

 

 

 

8 közé jutásért:

Svájc-Fehéroroszország 3-2 szétlövéssel

A Svájc-Fehéroroszország párosítás nézett ki a legkiegyenlítettebb csatának ebben a körben, már csak azért is, mert az alapszakasz 8. és 9. csapata találkozott egymással. Nem is kellett csalódnunk, izgalmas és nylít meccset varázsoltak a csapatok. Az első percben Kalyuzhny szerezte meg a vezetést a belaruszoknak, de Sprunger rövidesen egyenlített majd a második harmadban Domenichelli PP góljával a vezetést is megszerezte Svájc. Azonban még a második szünet előtt Zakharov is emberelőnyös gólt szerezve 2-2re módosította az állást. Az utolsó harmadban a svájciak hiába rohamoztak, a fehéroroszok állták a sarat és kiharcolták a hosszabbítást. 70 perc után sem született döntés. A büntető párbajban pedig Deruns és Lemm gólja elég volt Svájc számára az egyetlen Meleshko góllal szemben a sikerhez. Mezin 40 lövést védett három kapott gól mellett, még Hillernek 20/22es hatékonyság jutott, gyakorlatilag kétszer annyi lövése volt a győztes csapatnak, ennek ellenére kiélezett és jó mérkőzéshez volt szerencsénk. A denveri Salei számára ezzel a meccsel fejeződött be a torna, 27 perc alatt egy kapura lövést és +1es mutatót szerzett, megint csapata egyik legjobb játékosa volt.

Kanada-Németország 8-2

Kanada javítani szeretett volna a csoportbeli utolsó meccs elvesztése után és a mezőny egyik leggyengébb csapatát a németeket alaposan ki osztották. Az első játékrész után még csak 1-0 volt az állás, a második után már 4-1re mentek a juhar levelesek, a végére teljesen sima meccs lett igazi előadást láthatott az elégedett néző sereg. Kanada első sora félelmetes volt az Iginla-Crosby-Staal hármast nagyot játszott, a calgary kapitánya megint lőtt két gólt, Staal három asszisztot adott, Crosby is gól szerző volt, mint ahogyan a sor két védője, Weber és Niedermayer szintén betalált. Thornton, Nash, és az 1+1es M.Richards hozták a további gólokat, míg Keithnek két gólpassza lett. A németek részéről Goc és Klunge volt eredményes. Brodeur hibája után Luongo vált a kanadai első kapussá és 21 védést hajtott végre, szemben a mindössze 31/39es mérleggel záró német Greiss kapussal. Az utolsó harmadban a hazai közönség már az oroszokat szerette volna látni Kanada ellen, és "we want russia" skandálásba kezdtek.

Csehország-Lettország 3-2 hosszabbítással

A vártnál komolyabb mérkőzés lett a cseh-lett találkozóból. Az elején a csehek a papírformának megfelelően Rolinek és Fleischmann góljával 11 perc alatt 2-0ra elhúztak. Úgy tűnt sima mérkőzés lesz, de elkezdtek lazábban játszani és sorban kihagyták a helyzeteket. Aztán a második periódusban a vezér Jagr megsérült és nem folytathatta a játékot később sem. Ez megint csak bénítóan hatott a csehekre, a lettek pedig egyre jobban kezdtek vissza jönni a meccsbe, de sokáig maradt a 2-0. Aztán az utolsó tíz percen belül jött a csehek számára a hideg zuhany, amikor Cipulis és Redlihs góljaival szinte a semmiből kiegyenlített Lettország. A 10 percre tervezett hosszabbítás 5 percig tartott ekkor az 1+1ező Fleischmann passzát Krejci vágta be a lett kapuba. A csehek ezzel megmenekültek a kudarctól, a lettek pedig hiába küzdöttek becsülettel az egész tornán, nem tudták végre hajtani a bravúrt és nem jutottak be a 8 közé. Masalskis kapujára megint 50 lövést zúdult abból 47et védeni tudott, a cseheknél Vokoun sem zárt rossz hatékonysággal de a hajrábeli megingásával majdnem bajba került a csapata, neki 24/26os teljesítménye lett.

Szlovákia-Norvégia 4-3

Nagy meccs lett a szlovák-norvég találkozóból is. Az esélyesebb Szlovákia hamar vezetést szerzett, Handzus és Gaborik emberelőnyös góljai után már az első tíz percben 2-0ra el léptek. Aztán Zuccarello Aasen szépítette az állást, de az első harmad végén Zednik is bevágott egy PPt. Sokat játszottak emberhátrányban a norvégok, de egyébként egyenlő létszám mellett egyenlő ellenfelei voltak a szlovákoknak. A második harmadban Vikingstad szépített, majd 39:59kor vagyis egy másodperccel a játékrész vége előtt Bastiansen 3-3ra kiegyenlített. Nagyon izgalmas hajrá volt várható ezek után, de a következő gólt megint Szlovákia szerezte amikor Satan 5-az-5 ellen volt eredményes. A végén a norvégok mindent megpróbálták az egyenlítésért, de nem volt szerencséjük az egész meccsen sem így a legvégén sem. 4-3al a szlovákok kiszenvedték a tovább jutást. A szlovákoknál Halak kapus 16/19et volt képes hozni, gyenge napja volt a csoport körben hiába védett jól. Az Avsből Budaj a torna negyedik meccsén is csere volt mögötte. A norvég kapuban Grotnes megint szimpatikusan teljesített és 90%ot ért el mivel 40 lövésből kapott négy gólt. A norvég csapat emelt fővel távozhatott Vancouverből, mert a csoportban is és ezen a meccsen is méltó ellenfelei voltak legyőzőjüknek.

Negyeddöntő:

Egyesült Államok-Svájc 2-0

Az első negyeddöntőben az amerikaiak Svájccal találkoztak, akikkel a nyitó meccset is játszották, akkor szoros eredmény mellett de viszonylag simán nyert az USA. Ezúttal is fölényben játszottak, de nem sikerült megszerezniük a vezető gólt hiába támadtak rengeteget, Hiller nagyszerűen védett és nem engedte gólt szerezni az amerikai csatárokat. Így bármi történhetett a meccsen mert az egy kapuzás közben azért a svájciaknak is megvolt néhány lehetőségük a gól szerzésre. A második harmad végén egymás után három PPt hagytak ki az amerikaiak, de a harmadik elején egy újabbat már kihasználtak. Parise szerezte a gólt, Stastny asszisztos volt. Svájc próbálta növelni a sebességet és egyre többet mentek előre, a végén az utolsó két percre pedig üres kapuval támadtak hatan, de nem tudtak kiegyenlíteni viszont Parise szerzett egy újabb gólt az üres kapuba. Ezzel alakult ki a 2-0s végeredmény, de nagyon nehéz meccs volt ez az amerikai számára, nagyon nehezen bírtak el a keményen küzdő svájciakkal. Parise tehát két gólt szerzett, Rafalskinak volt egy újabb asszisztja. És végre a torna negyedik USA meccsén Stastny is megszerezte első pontját az Avsesek számára. Hiller kapus 43 lövésből 42t hárított, jó esélye lesz akár az olimpia legjobb kapusa díjra is szerintem, mert volt néhány extra nagy meccs amilyenje senki másnak nem. Közben Miller 19/19el csinált shutoutot, magabiztos meccse volt és amikor dolga volt jól hárított.

Oroszország-Kanada 3-7

A csoportban ellent mondást nem tűrően játszó és helyenként még szórakozó oroszok következő ellenfele az előző nap a németek kiütésével hangoló házigazda Kanada volt. A hazai csapat hatalmas lelkesedéssel játszott és óriási sebességgel mentek előre. Getzlaf góljával két perc után már vezettek, 10 percre rá Boyle vágott be egyet PPben, egyből utána Nash pedig már 3-0ra módosította az eredményt. Kalinin révén hiába szépítettek az oroszok az első harmad végére 4-1re mentek a kanadaiak mert Morrow szerzett egy gólt. Kicsit mintha nem érkeztek volna meg a meccsbe az oroszok, a kanadaiaknak meg minden sikerült onnantól kezdve pedig már csak kapkodtak a vörösök. A második harmadban Perry és Weber találatáival már 6-1 volt az állás, innen már nem lehetett kérdés a győztes. Még ha Afinogenov gyorsan szépített is, de Perry újra gólt lőtt. A meccs második felére át érve Gonchar PPGvel 3-7re jöttek fel az oroszok. Innentől kezdve több gól már nem született, a tíz gól az első 32 percen belül esett, utána már vissza vettek a csapatok, főleg az oroszok törődtek bele a sorsukba, a kanadaiak pedig csak gáláztak. A vége 7-3as kitüéses győzelem lett hiába várt nagy rangadót mindenki. Kanada lemosta ellenfelét, közben Perry duplája mellett Getzlaf és Boyle mindketten 1+2, Keith és Toews pedig 2 gólpasszt adott. Az oroszoknál nem volt több pontos játékos csak két szerencsétlen kapus. Nabokov kezdett és a második harmad elején távozott 6 kapott gól után 17 védéssel, a helyére álló Bryzgalov 18/19es mérleget jegyzett fel. Közben Luongo 25/28as hatékonysággal zárt, az oroszok elkeseredetten játszottak a találkozó nagy részében így nem volt olyan nehéz dolga, mint amilyen lehetett volna izgalmasabb körülmények között. A kétszeres VB címvédő orosz csapat tehát hiába volt nagy esélyese a vancouveri olimpiának még a négy közé sem jutottak be.

Finnország-Csehország 2-0

A finn-cseh meccstől is nagy várakozásaink lehettek, ahhoz képest jóval laposabb találkozó lett belőle. A finnek az első harmadban ötből öt emberelőnyt hagytak ki, közben meglehetősen érdekes bíráskodás sújtotta a cseheket, akik ennek ellenére is partiban voltak az ellenfelükkel és nekik voltak helyzeteik. A második harmadban összesen egy kiállítás történt, de továbbra sem volt túl izgalmas a meccs és nem esett egy gól sem. Aztán a hajrában megint adtak egy furcsa büntetést adtak a cseheknek és az 54. percben Hagman PP góljával megszerezte a vezetést Finnország. Jagrék hiába kezdtek hatalmas támadásokba képtelenek voltak kiegyenlíteni és az utolsó percben Filppula újabb gólt szerzett az üres kapuba. A végeredmény ezzel 2-0 lett. Vokoun egy gólt kapott 30 lövésből, míg Kiprusoff 31 hárítással hozta a hibátlan mutatót. De messze a legizgalom mentesebb negyeddöntőn és vitatható körülmények között jutottak csak tovább a finnek, közben a csehek versenye hamar véget ért pedig többet vártak volna tőlük, de a finnek sem mutattak eddig sokkal többet. 

Svédország-Szlovákia 3-4

Az utolsó negyeddöntőben késő este, vagy magyar szempontból reggel a címvédő svédek találkoztak a veszélyes szlovákokkal. Lassan kezdődött el a meccs és az első harmadban a svéd fölény ellenére nem esett gól. Aztán meglepetésre Szlovákia szerzett vezetést, Gaborik és Sekera egy percen belül talált be a 28-29. percben, de nem sokkal később a svédek is párosával lőtték a gólokat, Hörnqvist és Zetterberg volt eredményes a háromkoronások részéről. De végülis a második harmad végén Szlovákia került előnybe újra mivel Demitra PPből volt eredményes így 3-2re mentek pedig a svédek eddigre már jókora fölényben játszottak de minden helyzetük elakadt Halak kapusban. A harmadik periódusban folytatódott az egy kapuzás a svédektől akik viszont görcsösen játszottak, akadozott a játékuk és a hibákat kihasználva Kopecky bevitt egy újabb szlovák gólt. 4-2 után Alfredsson próbálta vállára venni a csapatát és gyorsan szépített. Az utolsó 10 percben viszont már nem tudtak mit csinálni a svédek hiába erőlködtek, a végeredmény maradt a 4-3as szlovák siker. Halak újra nagyon komoly formában védett 26/29el fejezte be a meccset, közben Lundqvist mindössze 10/14es produkcióra volt képes ez nagyon kevés. A szlovákoknál Marian Hossa (0+3) és Demitra (1+2) szerzett 3 pontot, más több pontos játékos nem volt. Viszont Forsberg legalább jegyzett egy gólpasszt az első svéd gólnál így pontszerő volt az utolsó meccsén 16 perces idővel. A torna eddigi legnagyobb meglepetése hogy a címvédő nem jutott be a 4be. Az orosz és a cseh kiesés is egy-egy esélyes csapat elhullása de ott azért jóval versenyképesebb ellenfelek búcsúztatták a két nagy válogatottal, ezzel szemben a szlovákokat sokan lenézték a torna előtt és mégis elődöntőznek.

További program:

Elődöntő:

Péntek, 21:00 USA-FIN
Szombat, 03:30 CAN-SVK

TIPPJÁTÉK:

A játékban a kommentek közé várjuk a tippeket. A meccsek győztes csapatára kell tippelni mindig az adott kör első mérkőzésének kezdése előtt, vagyis az elődöntő meccseire a tippelési idő: péntek 21:00.! Aki eltalálja hogy egy meccset ki nyer meg 20 pontot kap, aki nem találja el 0 pontot kap. A negyeddöntő utáni eredményeket hamarosan olvashatjátok a kommentek között. Jó játékot mindenkinek! :)

Múlt hétvégén a Colorado Mammoth együttesét alaposan legázolták az NLL legutóbbi fordulójában, amikor a Minnesota Swarm vendégeként fiaink dicstelenül, 15-5-ös fiaskóval a nyakunkban távoztak. A csapat így 2-5-ös mérlegével ráadásul visszaesett a csoport legutolsó helyére.


Azok után, hogy néhány héttel ezelőtt győzedelmeskedni tudtunk a Swarm otthonában, most szombaton is joggal reménykedhettünk benne, hogy sikerülhet bevenni a nyugati divízió leginkább verhető csapatának csarnokát. Így is kezdődött a mérkőzés, hogy jó esélyeink lehetnek a Minnesota ellen, mivel kemény védekezésünknek és pontos támadásainknak köszönhetően, hamar többgólos előnyre tettünk szert, mivel előbb A. Gajic, majd I. Gajic talált be egy-egy zseniális lövésből fél perc különbséggel, majd Langtry góljával már 3-0 volt a javunkra az első negyed felénél. Kisvártatva felébredtek a házigazdák, és R. Morgan emberhátrányban játszva vette be a Mammoth kapuját, így a nyitó játékrész befejezésekor 3-1-re vezettünk.
A rövid szünetet követően egyből még közelebb zárkózott az ellenfél Benesch révén, azonban bő egy percre rá Prossner nagyszerű átlövésből szerzett góljával válaszoltunk. (4-2) Ezt követően viszont a Minnesota kemény védekezését egyre kevesebbszer tudtuk áttörni, és csak elvétve kerültünk lövő helyzetbe, miközben ők jónéhányszor megérkeztek Levis kapujához, s Pacey után Murray ötperces kiállítása alatt Ross is eredményes tudott lenni, így rögvest kiegyenlítettek. (4-4) A továbbiakban is jobbára a Swarm volt akcióban, de jól tartottuk magunkat védekezésben, így további gólokat csak a játékrész legvégén kaptunk, amikor két egymást követő támadás során egyaránt Crawford keze villant meg, s mindkét lövése után a labda végállomása a Colorado kapuja volt. Ezzel a félidőben 4-6-ra állt a meccs, dacára a jó denveri kezdésnek.
A második félidő kezdetekor Shewchuk-nak köszönhetően csillant fel újra számunkra a remény, de csak egy pillanat erejéig, mivel hamar porba hullottak azok, Benesch ugyanis gyorsan beköszönt, és a játék képe is egyre komolyabb Swarm-fölényről árulkodott, mely rövidesen Wilson és Crawford góljaival az eredményben is meglátszódott. A harmadik negyed befejezésekor tehát már 9-5-ös előnyben volt a Raj.
Innen pedig már nem volt vissza út, és a negyedik negyed olyan képet mutatott, ami remélem, hogy többször még a Denver-szimpatizánsok rémálmaiban sem fog megjelenni. Támadtunk, próbálkoztunk, de elkeseredett helyzeteink rendre elakadtak Patterson kapusban, eközben a Swarm sorra szerezte a gólokat. A negyed elején Pollock talált be, majd nem sokkal később Crawford a napi negyedik gólját is bevitte. Még inkább feladtuk a meccset, és most már a támadásainkban sem volt semmi meggyőződés, gyakorlatilag lövésig sem tudtuk elvinni az akcióinkat, talán már nem is akartuk, eléggé elkedvetlenedtünk. Aztán Ross találata hozta a 12. Minnesota-gólt, egyben ez jelentette a kapuscserénk végső kiváltó okát, és Levis helyét Leyshon vette át a Mammoth ketrecében az utolsó bő öt percre. Természetesen az új portás sem tudott csodát tenni, és a Swarm vele szemben állította be a 15-5-ös, tízgólos különbséget, miután a portás öt lövésből kapott három gólt, sorrendben Wilson, Benesch és Pollock volt eredményes ellene, utóbbi kettő egyaránt PP-ből. Menet közben Langtry próbálta levezetni a feszültséget, és ugrott neki elkeseredettségében Cousins-nak az utolsó percben. Sajnos, ebben sem volt sok sikerünk, mint ahogyan ez az egész szombati minnesotai éjszaka igencsak balul és annál fájdalmasabban sült el számunkra. A klub története során első alkalommal kaptunk ki a Swarm-tól, rögtön nem is kicsit...

- Negatívumok:
- A kilátástalan második félidei játékra nincs mentség. A szezon korábbi részében is volt már néhány súlyos vereségünk, de legalább az utolsó pillanatokig megpróbáltunk szépíteni, és igyekeztünk spiritusszal játszani, és legalább a verekedésekben bosszút állni a vereség okozta sérelmekért, de szombaton sajnos ez a bizonyos tűz is hiányzott a csapatból. Legalább a küzdeni akarást és a hajtás mindenképpen elvárnánk a csapattól bármilyen körülmények is legyenek egy adott meccsen.
- Felfoghatatlan, hogy mennyire szétestünk 3-0 után, és azt követően, hogy az első negyed első felében alig tíz lövésből három gólt szereztünk, a folytatásban több, mint 20 kísérletből kétszer találtunk be, beleértve a meccs utolsó 28:56 percét, vagyis majdnem egy teljes félidejét, melyet gól nélkül fejeztünk be.
- A támadójátékunk jókora csődöt mondott, az első perceket leszámítva rettentő impotensen játszottunk, az egész évben korábbi önmagának csak árnyékára emlékeztető Brian Langtry 13 lövést puffogtatott el, és csupán egy gólt szerzett. De a többi kulcsemberünk is ritka gyenge napot fogott ki. Az idényt zseniálisan kezdő Jamie Shewchuk formája is jelentősen visszaesett az utóbbi időben, két hete is gyengén játszott, és ma is csak kimaradt helyzetekig, és egyetlen gólig jutott. Ilija Gajic és Alex Gajic bár szép gólt szerzett, szintén mindketten sok hibás lövést jegyeztek. Főleg ezektől a játékosoktól lett volna többre szüksége a csapatnak.
- Az idei nyolcadik meccsünkön is tartalék volt az újonc Shaun Dhaliwal, mellette még a 23 fős keretből a hátvéd Ryan McFadyen és David Morgan maradt ki az összeállításból, valamint kisebb sérülések miatt két meghatározó embert, az elsőéves középpályás Cliff Smith-t, és a gólzsák csatárt, Cory Conway-t is kénytelenek voltunk nélkülözni. Eközben változatlanul sérültlistás Jim Moss, Dan Carey, John Gallant, Matt Wilson és Curtis Pallidwor.
- A két kapusunk ki volt szolgáltatva a mérsékelt mezőnyjátékunknak, végül a kezdő Chris Levis 51 percen át viselte a megpróbáltatásokat, amikor 25/37-es hatékonyság mellett befejezte a meccset, majd Andrew Leyshon 2/5-tel zárt a maradék 9 minutum alatt.
- Nagyon össze kéne szednie magát a több sebből vérző Mammoth-nak, hiszen ez a gyenge szereplés a csodálatos szurkolótáborunk lojalitását is megingathatja, ráadásul mivel nem lesz első körös választási lehetőségünk a 2010-es drafton, ott sem vigasztalódhatnánk. Sőt, ez a 2-5-ös rajt a klub történetének valaha volt messze leggyengébb részeredménye.

+ Pozitívumok:
- Az első hét és fél perc kiválóan sikerült, villámgyorsan háromgólos előnyre tettünk szert, talán ebből kellene erőt meríteni a továbbiakra.
- A legutóbbi mérkőzést sérülés miatt kihagyó tehetséges Brad Richardson nagyszerű egyéni teljesítménnyel tért vissza a pályára, hiszen jegyzett egy gólpasszt, 16 labdát szedett össze, és 9/20-as faceoff-statisztikával zárt.
- Egy másik középpályás, a három testvér közül a legidősebb, Nenad Gajic is kitett magáért, s öt labdaszerzése mellé három gólpasszt osztott ki, amivel a legeredményesebb Mammoth-játékos lett a mérkőzésen.
- Bemutatkozott a csapatban a kéthetes szünetünk alatt szerződtetett rutinos hátvéd, Chris McKay, megbízhatóan teljesített hátul, és 2 LB-vel zárt.
- Folytatta gólszerző sorozatát Jed Prossner, aki az első néhány fordulóban többször is tartalék volt, de szombaton ismét lőtt egy zseniális találatot, s öt meccs alatt immár 12 pontja (7+5) van. Ezzel jó úton halad afelé, hogy tovább tartson a felemelkedése, amely egész karrierje során jellemzi őt, ugyanis évről évre folyamatosan egyre több pontot és gólt szerzett első három idényében.
- Reménykedjünk benne, hogy ettől már nincs lejjebb, és ennél nagyobb verést már nem fogunk kapni.

A nyugati divízió állása:

1. Washington Stealth 6-2
2. Edmonton Rush 4-3
3. Calgary Roughnecks 4-3
4. Minnesota Swarm 3-4
5. Colorado Mammoth 2-5

Kétségtelenül a leggyengébb csoport ellenfél látta el a bajunkat méltatlanul simán a múlt hétvégén, eközben az élmezőnyben a Stealth-Rush-'Necks trió egyre kiélezettebb csatát vív a legjobb helyekért. A következő körben rögtön vissza is vághatnánk a Minnesota-nak, magyar idő szerint ugyanis vasárnapra virradóra 03:00-tól a Swarm érkezik a Pepsi Centerbe.

A dallasi All Star gálát és néhány nap pihenőt követően a Nuggets komoly erőfelmérő elé nézett. Magyar idő szerint péntek hajnalban Clevelandben vendégszerepelt a gárda, rögtön másnap a fővárosi varázslóknál vendégeskedtünk, majd vasárnap este a Celtics-el játszottunk, a helyszín már a Pepsi Center volt.

A csütörtöki meccs óriási rangadónak ígérkezett. Két remek csapat találkozott, ráadásul James és Anthony külön csatájára is sokan kíváncsiak voltak.  A Cavaliers nagyszerű formában várta a találkozót, 13 mérkőzéses győzelmi szériában voltak ekkor. A Nuggets sem panaszkodhatott. Az elmúlt napokban a sérültek nagyjából helyre jöttek, így végre teljes csapatot állíthatott ki Karl edző. Az All Star gála is jól sikerült az ott szereplőknek. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy emlékezetes meccset lásson a közönség.  Az első negyedben 10 pontos előnyt sikerült összeszednünk, tehát bíztatóan kezdtünk. Az előnyt sikerült megtartani a félidőig, de a harmadik negyedre rákapcsolt a Cavs és négy pontos előnnyel fordultak a záró játékrészre. Komolyan viszont nem sikerült meglógniuk LeBron nagyon hajtott, a többiek is próbálkoztak rendesen, de nem sikerült lerázni a Nuggetset. Anthony és James elképesztő csatákat vívtak, Melo többször is szépen megverte Jamest egy az egyben. A rendes játékidő utolsó két kosarát is ők ketten szerezték, 106:106-ra alakítva a mérkőzés állását. Mivel Billups buzzere nem talál be, jöhetett a hosszabbítás. A mérkőzés képe nem sokat változott. A hosszabbításban is nagy adok-kapok ment a pályán. Az utolsó támadásunknál Anthony maradt Jamessel szemben. 1,9 másodperc volt hátra mikor Melo dobása után a labda áthaladt a gyűrűn, 118:116-ra vezettünk. Az ellenfélnél természetesen LeBron vállalta magára az utolsó dobást, de ezúttal nem sikerült a bravúr. James dobása kimaradt, így mi örülhettünk a győzelemnek. Nagyszerű csapatmunkával sikerült megnyerni a meccset, annak ellenére írom ezt, hogy Anthony egymaga 40 pontot szerzett. Nézzük is sorban ki hogyan teljesített:

Nenének volt dolga rendesen a palánk alatt. Shaq rendesen megdolgozta a brazilunkat, mellette Hickson és Varejao is elég kellemetlen ellenfélek voltak. A center így is majdnem dupla-duplát ért el, szerzett 8 pontot és 9 lepattanót. A hosszabbítás végére összeszedte a hatodik személyi hibáját és kiállni kényszerült. Kenyon Martin ezen az estén is remekelt. Többször zsákolt ellentmondást nem tűrően. Természetesen dupla-dupla lett a vége, nem is akármilyen 18 pont mellé még 17 lepattanóra is képes volt. Nagyszerű formában van, szinte olyan mintha tavalyhoz képest egy új játékost igazoltunk volna. A meccs embere Anthony volt, 40 pontjával 6 lepattanójával és 7 aszisztjával félelmetesen teljesített. Remekül egy-egyezett, jól dobta a büntetőket, minden dicséretet megérdemel. Afflalo jól játszott, főleg védekeznie kellett, de a támadásoknál sem jött zavarba. 11 pontot szerzett úgy, hogy 6 dobásából 5 betalált. Billups is nagyszerűen játszott igaz, önmagához képest kicsit gyengébben célzott a 20-7-es mutató nem a legjobb tőle. Azért 18 pontot így is szerzett 8 asszisztja mellé, nagyszerűen vezette a csapatot. A cserepadról három játékost vetett be Karl. Smithnek jól ment a játék, 14 pontot sikerült összehoznia. Andersen is jól játszott, 8 lepattanó és 7 pont mellé még vállalt 3 blokkot is. Lawson jól tartotta meccsben a csapatot, mikor pályára került, 2 labdaszerzése volt.  Kulcsfontosságú volt, hogy mindössze ötször adtuk el a labdát az egész meccsen, még az ellenfél tízszer. Nagyon összeszedetten játszottunk végig. Nagy győzelem volt!





















A következő napon már a Wizardsnál vendégeskedett a csapat. Az ellenfél keretében komolyabb változások történtek nem olyan régen, több meghatározó játékost cseréltek el. Mi eléggé fáradtak lehettünk a clevelandi derbi után, ez egy kiszámíthatatlan meccsnek ígérkezett. Az elején szépen tartottuk magunkat a fáradság ellenére. Úgy nézett ki, hogy lehet keresnivalónk ezen a meccsen is ám a hajrára elfáradtunk. Az előző napi meccs benne volt még a lábakban és a fejekben, így a végén az utolsó 7-8 percben megfordult a találkozó és 97:107-re kikaptunk.  Várható volt ez a vereség, szép volt a csapattól, hogy odatette magát és megpróbálta hozni ezt a meccset is.

Nené a jobbak közé tartozott ezen a meccsen 17 pontja és 9 lepattanója volt. Martinon nagyon érezni lehetett, hogy fáradt most csak 6 pontra és 9 lepattanóra volt ereje. Anthony sem volt nagy formában 23 pont és 7 lepattanó azért így is összejött neki. Viszont eladott 5 labdát (a Cav’s ellen az egész csapat adott el ennyit összesen) és kétszer blokkolták is. Afflalo szerzett 9 pontot és összeszedett 5 lepattanót. Billups volt a legeredményesebb játékosunk, 28 pontra volt képes, de csak 2 asszisztot osztott ki és 3 eladott labda is neve mellé került. Ezúttal a kispadról sem sikerült tűzerőt bevonni, Smith 4 pontja harmatos. Andersen nem is játszott, helyette Allen szállt be, szintén 4 ponttal zárt. Lawson 6 pontot és 3 aszisztot jegyzett. Erre a meccsre ennyi maradt a srácokban az előző napi rangadó után. Belefér, de illene már jobban felpörögni a kisebb csapatok ellen is!

Vasárnap a Boston Celtics-et fogadtuk Denverben. A csarnokban nagyon jó volt a hangulat és jó meccsre számított mindenki. A Boston öt mérkőzésből álló idegenbeli túrájának utolsó állomása volt a Pepsi Center. Egy kicsit fáradt, fásult ellenfélre számított mindenki. Az elején úgy tűnt, hogy a Nuggets lerohanja a keltákat és egy sima meccsen könnyedén zsebeli be a győzelmet. Az első negyedet 18 pontos előnnyel zártuk. A másodikban éledezni kezdett a Boston és sikerült is visszajönniük a meccsbe, de a fordítást nem engedtük nekik. A hajrában JR Smith triplái végleg szertefoszlatták a Celtics győzelmi reményeit és a végén simán hoztuk a győzelmet 105:114 arányban.

Nené jól teljesített 16 ponttal és 10 lepattanóval dupla-duplát szerzett. Kenyon Martin a Wizards elleni kisiklását gyorsan korrigálta és visszatért a helyes útra. Egy újabb dupla-dupla került a neve mellé, 12 ponttal és 10 pattanóval. Anthony 23 pontot és 8 aszisztot jegyzett. 43 játékperc azért elég sok, de ennek ellenére sem éreztem úgy, hogy széthajtaná magát. Annyit játszott amennyit a győzelemhez feltétlenül kellett. Afflalo 5 pontot szerzett ezen a meccsen. A másik hátvéd természetesen Billups volt, aki nagyszerűen teljesített. 26 pontot és 7 aszisztot könyvelhetett el. A padról beszállva Smith eldöntötte a mérkőzést. Öt hárompontost szerezve 19 ponttal járult a győzelemhez. A másik remeklő csereember Andersen volt. Birdman visszatért a megszokott frizurájához és szokásához hűen bőven használt zselét. Legalább ennyire bőkezű volt ezen az estén a blokkok számát tekintve is. Négyszer akadályozta meg az ellenfeleket a pontszerzésben, +18-as +/- mutatója mezőnyben a legjobb volt. Ezek mellé még 9 pontot és 6 lepattanót szedett össze. Lawson 4 ponttal és 2 aszisztal fejezte be a mérkőzést. Játszott még Carter és Graham is egy kicsit.

Úgy érzem, most igazán jó formában van a csapat. Eltekintve a Wizards elleni meccstől, eredményes hetet zártunk. Ha sikerülne a kisebb csapatok ellen is felpörögni, akkor bárhova oda érhetnénk még az alapszakasz végére. Kellenek a kötelező győzelmek, mert a Jazz, a Mavs és most már a Thunder is nagyon jön mögöttünk. A miénk Nyugaton a legerősebb divízió, van miért hajtani. Ezen a héten, csütörtökön a Warriors ellen idegenben játszunk, majd másnap fogadjuk a Pistonst, vasárnap pedig a Lakers ellen lépünk fel Los Angelesben. Jó kis programnak ígérkezik ez is. Reméljük, sikeresen vesszük ezeket a meccseket is!

Go Nuggets!

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Denver Nuggets 37-19 ( 56meccs)
2. Utah Jazz 36-19 ( 55meccs)
3. Oklahoma City Thunder 33-21 (54 meccs)
4. Portland TrailBlazers 32-26 (58 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 13-44 (57 meccs)