Denverben a sok sérülés nem újdonság az elmúlt években, emlékezhetünk rá, hogy az Avalanche-nek, a Broncos-nak és a Mammoth-nak is alaposan meggyűlt a baja a játékosok kényszerű kiválásával az utóbbi néhány szezonban. Idénre ezek a sérülések egyre jobban a Denver Nuggets összetételét is befolyásolták, több meghatározó emberünk hosszabb-rövidebb távolmaradása miatt, nemrég pedig a leginkább pótolhatatlannak tűnő láncszemet, Kenyon Martin-t veszítettük el.


















Az idény korábbi szakaszában a Nuggets-nek szinte minden egyes meghatározó játékosát kellett már nélkülöznie, például Smith eleve 7 meccses eltiltással kezdte a szezont; Andersen térdét egész évben komoly fájdalmak sanyargatják, és helyenként pihennie kellett miatta; az újonc Lawson is kiesett már többször, jelenleg is sérült bő egy hete. A legnagyobb ászaink közül Anthony a télen összesen 13 meccset hagyott ki két periódusban, míg Billups-t 9 mérkőzésen voltunk kénytelenek nélkülözni. Melo kiválását 8-5-ös, Chauncey-ét 3-6-os mérleggel abszolváltuk, vagyis még relatíve egész jók voltunk így is, tekintve, hogy volt pár olyan meccs is, amikor egyszerre mindketten sérültek voltak. Köszönhető ez főleg Martin elképesztő felemelkedésének, amit abban az időben produkált, amikor a dynamic duo legalább egyik tagja sérült volt. A veterán erőcsatár ipari mennyiségű dupladuplát hozott az elmúlt hónapokban, és például az évad első hónapbeli alig 7-es lepattanó átlagát februárra 12-es körülire emelte, miközben pontból is jóval többet termelt. Szembetűnő adat, hogy azon a három találkozón, amikor mind Anthony, mind Billups hiányzott, 18.7 pontot és 11.3 lepattanót átlagolt.

Na, de mi van akkor, ha éppen Martin sérült?! Gáz. Eddig legalábbis így volt, őszi kisebb kihagyásai alatt ugyanis nélkülözése közben a csapat védekezése rettentően szárnyaszegett volt és a lepattanózásunk is akadozóan működött, mi több, a "főkolompos" hiányában csupán 1-4-es győzelem-vereség statisztikát értünk el. Karl mester szavaival élve ő a 'glue guy' (- szabad fordításban: "összeragasztó srác"), akinek személye felel a csapat többi játékosának összetartásáról.

Aztán február elején K-Mart újra az egész karrierje során sokat rakoncátlankodó térdével kezdett el bajlódni, és több meccset is kihagyott, majd az All-Star szünet alatt egy hétig pihent, de hiába játszott a következő néhány meccsen, a probléma csak nem múlt el, így most is harcképtelen. Ezidáig Martin februári-márciusi kihagyása alatt a csapat 5-1-es mutatót jegyez. A korábban már mindkét térdével műtött játékosnak szerencsére ezúttal nincs szüksége operációra, elég lesz orvosi kezelést kapnia, de így is bőven kérdéses, hogy mikor térhet vissza, és bizonyára már csak az idei rájátszás folyamán láthatjuk őt viszont a pályán, de legalább néhány hetet mindenképpen pihennie kell.

A Nuggets mindenesetre úgy látszik, egyre inkább megtanult a összetartó ember nélkül játszani, alkalmazkodni a hiányához, és mindenki pontosan tudja, hogy miben kell többet adnia lélektani hadvezér kiválása közben, legalábbis az utóbbi néhány meccs, érett összeszedettebb játéka alapján ez lehet a helyzet. De biztosan lesznek nehéz pillanataink nélkül, mert mindenki másnak tudása legjavát, vagy még annál is többet kell nyújtania #4 távollétében, és ez könnyen lehet, hogy nem fog mindig sikerülni. Értelemszerűen nélkülözése alkalmával a magasemberekre hárulhat nagyobb szerep. Nenétől és Andersen-től, akik amúgyis képesek lehetnek húzóemberek lenni, most minden eddiginél jobban szükségünk van kiegyensúlyozottan a jó formájukra, ahogyan azt hozták is az elmúlt héten. Ezen kívül több lehetőséget kaphatnak az idén eddig jobbára csak a cserepadon szendergő játékosokra, akik eddig legfeljebb csak egy-egy lefutott mérkőzés utolsó perceiben mutathatták meg magukat a parketten, olyanok mint Graham, Balkman, Allen vagy Petro. Ez is a csapat erejét mutatja, hogy ilyen emberek nem férhetnek be alapesetben az összeállításba. Most viszont elengedhetetlen szükségünk van az ő segítségükre is, előbbi kettő főleg hármas-négyes poszton lehet bevethető, bár Balkman szintén még sérüléssel bajlódik, de egyre jobban formában lendülni látszik. A rutinos Allen a támadó harmad festékén belül kamatoztathatja gólérzékenységét minél többször, amikor helyettesítenie kell a Madárembert és az Óriásbébit. Petro pedig a tavalyi esetlen szereplése után idénre egyre inkább kezd felnőni a feladathoz, és múlt hétvégén le tudta első kezdő meccsét a Nuggets-ban, és a Portland elleni találkozón sok lehetőséget kapva 10 védő lepattanót is letépett, a rákövetkező meccsen ellenben jóval szürkébb volt. Viszont ez a névsor még mindig elég rövid, és mivel a deadline-t megelőzően képtelenek voltunk cserére vállalkozni, csak a szabadügynökök közül igazolhatunk a további erősítés reményében, melyet - a luxusadó-határ túllépése miatt - csak duplafizetésért tehetünk meg, de nem hinném, hogy ez jelentős probléma lenne, úgyis csak egy kiegészítő emberre lenne szükség a szezon hátralévő részére, aki szükség esetén besegíthet a játékpercek megosztásába, és esetleg még kisebb-nagyobb segítséget is tud jelenteni a magas posztokon.

Nehéz dolgunk lesz Martin nélkül, eddig a többiek viszonylag megfelelően helyettesítették őt, de a java csak most jön, hiszen aktuális négymeccses idegenbeli túránk során a következő egy héten belül még olyan csapatok ellen van hátra három mérkőzésünk, mint a New Orleans, a Memphis és a Houston. Addig is bízzunk a többiek általi sikeres tűzoltásban, és az orvostudományban Kenyon mielőbbi felépülését illetően.