Az utóbbi napokban leginkább az Anthony elcserélése körüli huzavona tartja lázban a közvéleményt, ha a Denver Nuggetsról van szó. A rendkívül fontos csere eseményei mellett, közben a pályán is tovább zajlik az élet. A legutóbbi összefoglaló óta öt mérkőzése volt a csapatnak, most vegyük sorra, hogyan szerepelt a gárda ezeken a találkozókon!




















Három mérkőzéses győzelmi szériában voltunk, amikor hazai pályán a Houston Rockets csapatát fogadtuk. Jó esélyekkel várhattuk a mérkőzést, hiszen a fontosabb játékosok közül csak Harringtonra nem számíthatott Karl, a negatív mérleggel álló Rockets, pedig jócskán a verhető kategóriába tartozik. A meccs azért nem volt sétagalopp a csapat számára, az ellenfél ugyanis több, mint három negyeden keresztül nagyon jól tartotta magát és csak egy összeszedett hajrával sikerült felülkerekedni Adelman legénységén. A mérkőzés folyamán mind a két csapat szerzett 7-8 pontos előnyt, de ennél jobban nem sikerült meglépni egyik gárdának sem. A végjáték részünkről nagyon jól sikerült, végre úgy zártuk le a meccset, ahogyan azt kell. A Rockets szinte végig meccsben volt, de a záró negyed második felétől egy fokozattal feljebb kapcsolt a Nuggets, és onnantól érezni lehetett, hogy ez a találkozó csak hazai győzelemmel érhet véget, és 113:106-ra diadalmaskodtunk. A pontszerzést tekintve, 33 pontjával Anthony kiemelkedett a csapatból, e mellé még 11 lepattanót is elkönyvelhetett. Melo-én kívül sok jó teljesítmény kellett ehhez a sikerhez, a kezdőből mindenki átlépte a tíz pontos határt, Nené a lepattanók számában is, így 16 ponttal és 11 lepattanóval Ő is dupla-duplát ért el. A cseresorból, 12 ponttal Lawson volt a legeredményesebb játékos. A jó hajrábeli teljesítményen kívül említést érdemel még, hogy viszonylag kevés pontot engedtünk a festékből az ellenfélnek, ez akkor is örömteli, ha Yao hiányában a Rockets nem túl acélos a palánk alatt. A védekezéssel kapcsolatban Afflalo-t kell még megemlíteni, aki nagyszerűen fogta meg az ellenfél egyik legjobb pontszerzőjét, Kevin Martint, aki több mint 23 pontos idényátlagához képest, ezen a meccsen mindössze 8 pontig jutott.

A csapat következő fellépésére idegenben, a „kisebbik” los angelesi csapat vendégeként került sor. A Clippers ellen eddig, mind a két mérkőzésünket megnyertük, igaz hazai pályán és a vártnál talán szorosabb eredményekkel. Ez alapján rázós összecsapásnak néztünk elébe, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek a feladat. A hazaiak erősen kezdték a találkozót, rögtön egy 6:0-s futással nyitottak, itt még gyorsan eszméltek Billupsék, de az első negyed végére így is hét pontos hátrányba kerültek. A következő negyed elején sikerült közelebb zárkózni, de a félidőre visszaállt a különbség a csapatok közt. A második félidőben sem változott sokat a játék képe, a Nuggets rendre próbálkozott közelebb kerülni, de túlságosan erőtlenek voltak ezek a kísérletek, főleg a védekezés gyengélkedése miatt nem sikerült az egyenlítés. A hazai csapat végig magabiztosan tartotta a 6-8 pontos különbséget, a végjátékban pedig nem adott esélyt a felzárkózásra, ekkor már 10 pontnál nagyobb különbség is kialakult a csapatok közt. Ahogyan a Rockets ellen, úgy itt is érezhető volt melyik csapat a jobb ezen az estén, és gyakorlatilag esélyt sem adva győzött a Griffin vezette Clippers 106:93-ra. A csapatunkból 31 ponttal megint Anthony volt a legeredményesebb, mögötte Billups és Nené következtek 25, illetve 12 egységgel. A cserepad ezúttal nagyon elmaradt önmagától, Smith volt a legjobb 9 ponttal. A vereség legfőbb okait a gyenge védekezésben és a lepattanózásban látom. Utóbbi kategóriában nagyon csúnyán alul maradtunk, 14 lepattanóval szereztek többet a hazaiak.

A Clippers elleni vereség után nem maradt sok idő a sebek nyalogatására, másnap már Sacramentoban szerepelt a csapat. Első ránézésre örülhettünk neki, hogy a nyugati utolsó ellen játszik majd a Nuggets, legalább kiköszörüljük az előző esti csorbát és újra jó formába lendül a csapat. Ennek megfelelően kezdte a meccset Karl csapata, az első negyed végére csak két pont volt az előnye a Kingsnek. A második negyedre jelentősen megváltozott a játék, nagyon feljavultak a hazaiak, 40 pontot szereztek ebben a játékrészben, így a szünetre megnyugtató 14 pontos előnnyel mehettek. A két negyed alatt bekapott 69 pont nem sok jóval kecsegtetett a folytatásra nézve, de a harmadik negyed elején jó játékkal közelebb kerültünk az ellenfélhez, még egyenlíteni is sikerült, ám ekkor valamilyen érthetetlen oknál fogva ahelyett, hogy még jobban felpörögött volna a csapat, szétesett a játékunk és a negyedből hátralévő néhány percben a Kings újra elhúzott tíz ponttal. A negyedik negyed elején sem találtunk fogást az ellenfélen, így a különbség már húsz pont fölé is nőtt. Ekkora hátrányban a játékosok feladták a mérkőzést, így nagyon sima, 20 pontos, 122:102-es vereséget szenvedtünk a Kings otthonában. A csapatból Martin kihagyta a meccset, de ez nem lehet mentség erre a produkcióra. A legeredményesebb pontszerzőnk természetesen Anthony volt, 26 ponttal, őt Nené és Billups követte 17 és 16 ponttal. Egy ilyen eredmény után azt gondolom ennél mélyebben fölösleges az egyéni teljesítményekkel foglalkozni, hiszen a mutatott játék és a végeredmény minősít valamennyi játékost. Nagyon kiábrándítóan játszott a csapat, elkeserítő egy mérkőzés volt.























Két súlyos, idegenben elszenvedett vereség után, már-már győzelmi kényszer alatt játszva fogadtuk a New Orleans Hornets-cet. Martin és Andersen sérülések miatt kihagyták a találkozót, ennek következtében jelentősen meggyengültünk a tábla alatt, főleg védekezésben. A nehézségek ellenére egészen jól álltuk a sarat, úgy másfél negyeden keresztül. A második játékrész végén aztán elhúzott a Hornets és innentől már csak komoly hátrányból követtük őket. Az utolsó negyed vége felé volt egy erőtlen próbálkozás a részünkről az egyenlítés érdekében, de három pontnál közelebb nem kerültünk, végül 96:87-re vereséget szenvedtünk. A kezdő ötös minden tagja kivétel nélkül pocsék teljesítményt nyújtott. Anthonynak egyáltalán nem volt kedve játszani, ha a szerződése nem kötelezné rá, szerintem el sem ment volna a meccsre. A másik húzóembernek, Billupsnak is nagyon gyengén ment a játék, 2/12-es mezőnymutatóval zárta a meccset. Az egyetlen pozitívum Harrington játéka volt. Egyedül neki volt kedve játszani, szépen oda is tette magát, 20 pontot szerzett, a padról beszállva, megmentve ezzel a csapatot egy hatalmas veréstől.

A következő hazai meccsre a körülmények miatt szinte már az esélytelenek nyugalmával készültünk. A feljhatás Anthony körül ezekben a napokban érte el a csúcspontját, szinte senki sem lehetett biztos a csapatból abban, hogy elcserélik-e vagy esetleg marad Denverben. Ilyen körülmények közt fogadtuk a Phoenix Suns-t, jó hír volt viszont, hogy Martin és Birdman visszatértek. Borzasztó gyengén kezdett a csapat, egy negyed után 12 pontos hátrányba kerültünk. A második negyedre aztán varázsütésre fantasztikusan kezdtünk el játszani, 44 pontot szereztünk ebben a játékrészben és a szünetre már kilenc pontos előny birtokába mehettünk. A harmadik negyedben továbbra is nagyszerűen játszott a Nuggets, a záró negyed előtt 30 pontosra növeltük az előnyünket. Az utolsó negyed ilyen előny birtokában már csak formalitás volt, végig a cserék voltak pályán. A meccset meglepetésre kiütéssel nyertük, 132:98-as arányban. Az első negyedet leszámítva mindenki nagyszerűen játszott. A sok jó teljesítmény közül is kimagaslott Afflaloé, a fiatal kettes pályafutása eddigi legjobb meccsét játszotta, 31 ponttal új karriercsúcsot állított fel, ezt elképesztő, 11/14-es mezőnymutatóval hozta össze és mindössze egyetlen lepattanó hiányzott neki a dupla-duplához, nálam eddig ez volt a szezon legjobb teljesítménye, a csapat teljes játékosállományát figyelembe véve. Egy ilyen meccsen természetesen Anthony sem maradt adós a pontokkal, 28-at szerzett belőlük és neki sikerült az, ami Afflalonak nem, elérte a dupla-duplát 10 lepattanóval. A cseresorunk is nagyon jól játszott, közülük Lawson volt a legeredményesebb 16 ponttal és 5 assziszttal, szorosan követte Őt Smith 15 egységgel. Az idény talán legnagyobb győzelme volt ez, reméljük csapat ezzel visszatalált a helyes útra!

Nehéz időszakon megy át a csapat, valószínű, hogy Anthony elcserélése miatt nem a legjobb légkörben készülnek a játékosok a mérkőzésekre és talán ennek volt betudható ezen az öt mérkőzésen a hullámzó teljesítmény. Rövid időn belül elszenvedtük a szezon egyik legcsúfosabb vereségét a Kings ellen, majd pár nap múlva besöpörtük az egyik legnagyobb győzelmünket a Suns ellen. A csapat érdekében a vezetőségnek minél előbb le kellene zárnia az Anthony-ügyet, hogy újra nyugodt légkörben dolgozhassanak a többiek. Remélem, időben végére járnak a dolognak és kihozzuk ebből a szezonból a maximumot!

A közeljövő mérkőzései:

Péntek, 04:30 Miami Heat @ Denver Nuggets
Vasárnap, 03:00 Cleveland Caveliers @ Denver Nuggets
Jövő hétfő, 03:00 Denver Nuggets @ San Antonio Spurs
Jövő csütörtök, 03:00 Okalhoma City Thunder @ Denver Nuggets
Jövő szombat, 04:30 Los Angeles Lakers @ Denver Nuggets

Az Eszak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 26-13 (39 meccs)
2. Utah Jazz 26-13 (39 meccs)
3. Denver Nuggets 21-16 (37 meccs)
4. Portland Trail Blazers 20-19 (39 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 9-30 (39 meccs)