Célegyenesbe fordult az NBA alapszakasza. A nyugati mezőny idén is rendkívül szoros, ebben a kiélezett helyzetben pedig minden mérkőzésnek megduplázódik a jelentősége.  Három hazai meccset játszott a Denver Nuggets március utolsó hetében, a Spurs, a Wizards és Kings ellen léptünk pályára. Lássuk, hogyan muzsikáltunk ezeken a fontos találkozókon!

























Denveri szempontból az utóbbi hetek talán legjobban várt mérkőzésével kell kezdenem ezt az összefoglalót, ugyanis múlt szerdán a San Antonio Spurs vendégeskedett a Pepsi Centerben. Ez a mérkőzés egy kicsit több volt, mint egy szimpla alapszakasz meccs, kérdés volt, hogy vajon sikerül-e ebben a szezonban legalább egyszer legyőzni a konferencia éllovasát. Afflalo továbbra sem volt bevethető állapotban, így kezdőbe került Chandler és Gallinari is. A túloldalon egy még nagyobb hiányzóval kellett számolni, ugyanis Tim Duncan sérülés miatt az oldalvonalon túlra kényszerült. A meccset a vendégek kezdték sokkal jobban, Ginobili vezérletével gyorsan elléptek és nyolc-tíz pontos előnyre tettek szert. A második negyedben már javult játékunk, főleg támadásban lettünk hatékonyabbak, köszönhetően elsősorban a cseresorunknak. A Spurs triplagyárosaival viszont nem tudtunk mit kezdeni, Neal és Ginobili nagyon megszedték magukat hármasokból, így csak öt pontot tudtunk lefaragni a szünetig. A harmadik negyedben szép lassan lopakodtunk egyre közelebb a Spurshöz és a játékrész végére már csak három pont volt a hátrányunk, a negyedik felvonásra így még teljesen nyílt maradt a mérkőzés. A záró negyed elején sikerült fordítani, innentől kezdve a Spursnek már csak egyenlítésekre maradt ereje. A mérkőzés az utolsó másodpercekig izgalmas volt, Ginobili elpuskázta a lehetőségeit a legvégén, nálunk Chandler és Martin vitte a prímet az utolsó percekben, így végül nagy csatában 115:112-re legyőztük a texasiakat. A siker kulcsa ezúttal is a nagyszerű csapatmunkában rejlett. A pályára lépő játékosaink Birdman kivételével mindannyian szereztek pontot, öten tíz pont felett, még egy valaki húsz pont feletti teljesítményt ért el. A meccs legjobbja Harrington volt, csereként 27 pontig jutott, nagyon mentek neki a triplák, 6-ból 5-ször volt eredményes. Az ő jó teljesítménye biztosan meglepte Popovichékat, hiszen az utóbbi időben nem ment neki a játék, most viszont megdolgozott a pénzéért. Az övén kívül is sok jó produkció volt a csapatban, szinte mindenkinek voltak jó periódusai a mérkőzésen belül. A cserék közül Smith és Felton is nagyot játszott, mindketten 18 ponttal vették ki a részüket a sikerből.






















A Spurs legyőzését követően két nappal egy könnyebbnek ígérkező találkozó következett a Washington Wizards ellen. A varázslók nagyon gyengén teljesítenek idegenben, ebben a szezonban, így egyértelmű esélyesként léphettünk pályára. Ennek megfelelően számunkra kedvezően indult a mérkőzés, már az első negyedben domináltunk, harminc pontot szereztünk ebben a játékrészben és tizennégy ponttal megléptünk. A második felvonásban már egy kicsit kiegyenlítettebb játék zajlott, de még így is hozzá tudtunk tenni az előnyünkhöz néhány pontot. A nagyszünetben csaknem húsz ponttal vezettünk, természetesen magabiztosan vonulhatott pihenőre a csapat. A harmadik negyed döntő fontosságú volt, hiszen ha jelentős hátrányt sikerült volna ledolgoznia a Wizards-nak, akkor a záró játékrészben még lett volna számukra halvány remény. Ez azonban nem sikerült a vendégeknek, igaz közelebb zárkóztak, ez azonban kevés volt az üdvösséghez. A negyedik negyedben már csak meg kellett őrizni az előnyünket, hogy egy újabb magabiztos sikert könyvelhessünk el. Ez nem is okozott különösebb gondot a csapatnak, így végül simán, 114:94-re győztünk. Nagyon kimagasló egyéni teljesítmények ezen a mérkőzésen sem voltak, a húsz pontot senki sem érte el, viszont megint sok jó 10+ pontos játékosunk volt. A cseresorunk újfent nagyot alkotott, ezúttal Birdmannel az élen, aki 17 pontot és 11 lepattanót szerzett, valamint 5 blokkot is szétosztott a fővárosiak között. Harrington pontszámban kereken annyit tett hozzá, mint Andersen és JR Smith is csak három egységgel maradt el mögöttük. A kezdőcsapatból Lawson és Gallinari is a 17-es klub tagjai voltak ezen az estén. Érdekesség volt, hogy Chandler és Afflalo hiányában Forbes kezdett a dobóhátvéd posztján.

Szokatlanul hosszú, öt napos pihenőt követően, most szerdán a Sacramento Kings csapata vizitált nálunk. Ezzel a mérkőzéssel zártuk a négy mérkőzéses hazai sorozatunkat. Elég gyengén kezdtük a meccset, elképzelhető, hogy a hosszabb pihenő elkényelmesítette egy kicsit játékosainkat. Az első negyedet a Kings uralta, ezért korán hátrányba kerültünk. A gödörből a második negyedben sem sikerült kimásznunk, bár ekkor már jobban tudtunk menni a vendégekkel, a hátrányunk még így is tovább nőtt. A félidőben már tíz ponttal voltunk lemaradva. A pihenő alatt Karl komoly fejmosásban részesíthette a csapatot, ugyanis a harmadik negyed elején villámgyorsan egyenlítettünk. Innentől fokozatosan kezdtük átvenni az irányítást, a negyedik negyedben pedig, már egyértelműen mi diktáltuk a tempót. A hajrában nagyon jó játékot nyújtott a csapat. A kezdeti nehézségek ellenére, végül 104:90-re, simán behúztuk ezt a találkozót is. A csapat legeredményesebb játékosa, a változatosság kedvéért ezúttal Lawson volt, 20 pontot szerzett. A kezdőből még Gallinarit és Nenét kell kiemelni. Az olasz kiscsatár csak egy lepattanó híján elérte a dupla-duplát. Nenének sikerült két mutatóban is legalább tíz egységet produkálnia, 12 pont mellett még 15 lepattanót halászott le és a 3 blokk is szép volt tőle. A cseresorunk ezúttal is bomba formában volt, Smith, Harrington és Felton is jól játszottak.

Mivel már nagyon kevés van hátra az alapszakaszból, megindult a számolgatás, hogy ki lehet a rájátszás első körében az ellenfelünk. Két nagy esélyes a Dallas és az Oklahoma. Én úgy gondolom, részünkről nem lesz taktikázás annak érdekében, hogy befolyásoljuk, kivel játszunk az első körben. Az én személyes véleményem az, hogy szinte mindegy, ki lesz az ellenfelünk, bárki ellen eséllyel vesszük fel a kesztyűt. A csapat nagyon jó formában van, a mérkőzések alapján kirobbanó fizikai állapotban van a keret és a motivációval sincsenek gondok. A hátralévő meccseink között lesz még néhány rangadó, játszunk többek között a Dallasszal, az Oklahomával és a Lakersszel is. Ezek a mérkőzések, olyan erőfelmérők lehetnek, amelyek után tisztábban láthatjuk majd, hogy hová is kell helyeznünk a Nuggetsot a nyugati konferencia ranglétráján.

A közeljövő programja:

Szombat, 04:00 Denver Nuggets @ Sacramento Kings
Vasárnap, 21:30 Denver Nuggets @ L.A. Lakers
Jövő szerda, 03:00 Oklahoma City Thunder @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 02:30 Denver Nuggets @ Dallas Mavericks 

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 50-24 (74 meccs)
2. Denver Nuggets 45-29 (74 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 43-32 (75 meccs)
4. Utah Jazz 36-39 (75 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-58 (75 meccs)