Már tényleg csak napok választanak el bennünket az idei NHL Draft eseményeitől, s azok után, hogy az előző epizódban a csatárok terén végeztünk bővebb áttekintést, az előzetes sorozatunk mai kiadásában a Colorado Avalanche védelmével foglalkozunk. Bővebben sorra vesszük a csapat alkalmazásában álló hátvédeket, a profi együttes és a farmcsapat fontosabb tagjait, illetve a már meglévő ifjú bekkeket, emellett pedig szétnézhetünk az idei drafton felvonuló hátvédek között, s természetesen továbbra is gőzerővel keressük, hogy kik lennének a leginkább ideálisak a denveri jégkorong egyesület számára.




















Top hátvédek:

A veterán Foote visszavonulásával az együttes legrutinosabbja, egyben a csapatot leghosszabb ideje erősítő hátvédje John-Michael Liles lett. A hatalmas lojalitással bíró védő aktuális szerződése utolsó szezonja következik, bizonyára újabb évet kell majd lejátszania a cserepletykák kereszttűzében, de ez cseppet sem lesz újdonság neki, hiszen gyakorlatilag a 2003-as bemutatkozása óta minden egyes deadline alkalmával izgulnia kellett. Talán most tényleg nagy esély nyílhat az elcserélésére, ha szeretnénk még értékre váltani őt, de abban is biztosak lehetünk, hogy ő maga semmiképp sem szeretné elhagyni a csapatot, a jégkorongot kizárólag Colorado-ban képzeli el. Már csak ezért is érdemes lenne minél előbb újraszerződtetnünk őt, nem mellesleg a legalkalmasabb személyiség lenne a csapatkapitányi posztra, ha ésszerűen gondolkozik a vezetőség, akkor nem akarunk megválni tőle. Az elmúlt évad kellős közepén megkötött vitatható csere értelmében egy új hátvédvezérrel gazdagodtunk, amikor az egykori 1/1-es Erik Johnson játékjogára tettünk szert. Kétségtelen, hogy a támadójátékunknak és az emberelőnyös játékunknak óriási lökést jelenthet, ugyanakkor védekező teljesítménye bőven hagy kívánni valót maga után. Mindenesetre valószínűleg így kell megszoknunk, mert komoly árat fizettünk érte, biztos hogy rengeteg lehetőséget fog kapni a következő szezonban, s 25-30+ perces játékidővel toronymagasan a csapat legfoglalkoztatottabb hátvédje lehet, szükségünk lesz a lelkesedésére, az erőfeszítéseire, hogy új alapokra tudjuk helyezni a 2010/11-es idény alatt totálisan csődöt mondó hátvédsorunkat, melynek első számú alakja lehet. A mindössze harmadik NHL-szezonja előtt álló Ryan Wilson is már tulajdonképpen topvédőként jellemezhető, mivel a többiek még nála is rutintalanabbak lesznek, vagy korántsem tekinthetők annyira biztos megoldásnak. A sziklakemény ütközéseiről híres 44-es az elmúlt évad alatt sokat fejlődött, és bebizonyította, hogy érdemes bízni benne, ugyan hajlamos volt hibákra, egyértelműen a helyes irányba haladt, és a következő ősztől joggal várhatunk el még többet tőle. Mellettük pedig még Kyle Quincey-t sorolnám a top4-esbe, hiszen annak ellenére, hogy az elmúlt szezon jelentős részét kihagyta egy súlyos vállsérülés miatt, és amikor játszott, akkor is csapnivaló volt, mégis biztosak lehetünk benne, hogy az év elején ő is nagyon sok lehetőséghez fog jutni, és a helye csak akkor fog elbizonytalanodni, ha lesz olyan, aki képes lesz lejjebb szorítani őt a ranglétrán. Nincs más dolgunk, mint reménykedni benne, hogy vissza tud találni a két évvel ezelőtti formájához, amikor vitathatatlanul a csapat élhátvédje volt, azóta viszont úgy fest, az új szerződéssel járó sztárgázsi kissé elkényelmesítette őt. Nem vitás, hogy az utóbbi két játékos helye megkérdőjelezhető, ezért az alattuk következő négyesnek, és a fiatal tehetségeknek is lehet esélyük beleszólni a dolgokba.




















Kiegészítő hátvédek:

Az elmúlt évad nagy szerzeménye volt Ryan O'Byrne, akit bár valamennyien kétkedve fogadtunk, minden előzetes negatív felhangot elcsendesítve, rettentő magabiztos teljesítményt nyújtott az Avalanche összeomló félben lévő kék vonalán. Kifejezetten határozott zongoracipelővel erősödtünk, aki a csapaton belül a legtöbb blokkolást és a legtöbb ütközést regisztrálta, így szinte teljesen biztosra vehető, hogy a lejáró szerződése meghosszabbításra fog találni, mert a jelenlegi helyzetünkben igenis meg kell becsülnünk egy ilyen odaadó hokist, aki például még szó szerint szétszakadó arccal is képes a korongért harcolni a lefújásig. Mellette ráadásul kevés igazán biztos pontról beszélhetünk az alsó párt tekintve, legalábbis ami a tavalyról visszatérő bekkjeinket illeti. Kyle Cumiskey sorsa az elmúlt évi agyrázkódásai miatt lehet erősen kérdéses, két hosszú kihagyása miatt mindössze 18 mérkőzésen léphetett pályára az elmúlt évad során, és azokon sem volt képes legjobb tudása szerint teljesíteni, ráadásul továbbra sem tudni, hogy mikor játszhat újra. Valószínűsíthető, hogy ha felépül, igényt fogunk tartani a szolgálataira a továbbiakban, mivel a hozzá hasonló stílusú Matt Hunwick, akit tulajdonképpen a helyettesítésére hoztunk, nagyon csúnyán leszerepelt, és hónapokon át csak gyámoltalanul szendergett a jégen. A későbbi bajnok Bruins-tól átvállalt bekk az ideje nagy részében rettentő esetlen produkcióra volt képes, nagyon magas hibaszázalékkal dolgozott, csak az utolsó néhány hétben tudott végre megütni egy elfogadható szintet, akkor viszont rögtön megsérült. Bár RFA-játékosokat nem szokás elbocsátani, esetében abban sem lehetne semmi meglepő, ha "elfelejtenénk" új szerződést ajánlani neki, mivel a tavalyi teljesítménye a klubtörténelem legmélyebb negatívumai közé volt sorolható. Az előző szezon jolly joker embere, Jonas Holos rendre csak hatodik-hetedik számú hátvéd tudott lenni az elmúlt évben, kizárólag sérülések esetén vettük számításba, gyakran fel-le lett küldözgetve az AHL és az NHL között. Minden bizonnyal a 2011/12-es szezonban se várhat rá más szerepkör, mivel ha a friss újoncok beérnek, és helyet követelnek maguknak a keretben, akkor elkerülhetetlen, hogy ne őt szorítsák ki, nincs irigylésre méltó helyzetben, nehéz lesz beverekednie magát tartósan az aktív keretbe.



















Farmtehetségek, prospectek:

A meglévő tehetségeink közül kétségtelenül Stefan Elliott tekinthető a legnagyobb névnek, aki az utolsó junior szezonjában az év hátvédje lett a WHL-ben. Annak idején, a 2009-es draft második körében szereztük meg, amikor Duchene és O'Reilly mögött az évi harmadik fogásunk volt, kiválasztása óta pedig folyamatosan fénysebességgel ível felfelé a karrierje. Most pedig már ott tart, hogy az entry-level szerződés megkötését követően, tavasszal az AHL-playoff-ban is feltűnhetett, ahol zseniális játékintelligenciájával egy pillanat alatt kiemelkedett az egész Monsters-ből. Ezek után joggal várhatjuk tőle, hogy ősztől már az Avs-t fogja erősíteni, de mindezt biztosan majd csak az edzőtábor és az előidény határozhatja meg, de abban biztosak lehetünk, hogy hamarosan már kirobbanthatatlan lesz a csapatból, és egy rendkívül hatékony kétirányú védővel gazdagodhatunk a következő évekre. Egy másik komoly tehetség, Cameron Gaunce már tavaly átesett az első NHL-es szárnypróbálgatásain, és természetesen neki is megvan a lehetősége rá, hogy jövőre még jobban bele kóstoljon a legmagasabb osztály vérkeringésébe, de ehhez érdemes lenne több kockázatot vállalnia, és a támadások építéséből is jobban ki kéne vennie a részét, ha szeretne versenyre kelni S. Elliott-tal. Egy másik WHL-ből érkező tehetség, Tyson Barrie 2010-ben volt a liga legjobb védőjének választva, legutóbb "csak" második lett drafttársa mögött, nála kisebb termetű, de abszolút hasonló kaliberű játékos, mint S. Elliott, bár kettejük közül ő nem játszott még az AHL-ben, így pontosan nem lehetünk tisztában vele, hogy mit tud egy szinttel a juniorliga felett, de ugyancsak jó esélyekkel pályazik arra, hogy belátható időn belül debütáljon az Avs-ben. A Lake Erie-ben állomásozó tehetségek sorából leginkább Joel Chouinard szolgál rá a kiemelésre, a fiatalabb clevelandi hátvédeket tekintve egyedül benne van annyi potenciál, hogy feltűnhessen az NHL-ben, bár bemutatkozó szezonjában sokat bajlódott sérülésekkel, de bőven van még ideje a kibontakozásra. A junior korú bekkek közt említést kell tennünk Troy Rutkowski-ról, aki évről évre egyre pontgazdagabb termelésre képes a WHL-es sztárnevelde, Portland Winterhawks-ban, de még egy tanuló évet biztosan el fog tölteni a juniorok közt. Hozzá hasonlóan Stephen Silas-nak is csak 2012 nyarán lehet esedékes profi szerződést adni, addig még egy idényt le kell húznia az egyik leggyengébb OHL-es együttesben, a Belleville-ben, s még bizonyítania kéne a tavalyi draft alatti feltrade jogosságát. Illetve itt van még Gus Young, aki az elmúlt évben újoncként csak epizódszereplő volt a Yale University-n, még három szemesztere van rá, hogy mutasson valamit, mindenek előtt be kéne verekednie magát a csapatába, mivel tavaly mindössze öt meccsen húzhatott korcsolyát.




















A 2011-es draft érdekelt hátvédtehetségei:

Adam Larsson (Skelleftea, SEL)
A draft legjobb hátvédjeként akár 1/1-es kiválasztott is lehet péntek este, amennyiben az Oilers a védőválasztás mellett tenné lenne a voksát - ésszerű lenne a tavalyi támadó 1st overall után. A svéd óriás már most 200 font felett nyom, és az előzetes hírek szerint az Avalanche is élénken érdeklődik iránta, ő is egy lehetőség lehet a második draftcetli kihasználására, azonban az utóbbi napok nyilatkozatai alapján inkább olybá tűnik, a csatárok felé orientálódunk. Nem tudjuk, az Edmonton mit tervez, mindenesetre Larsson lehet a draft legmagasabb helyen elkelő bekkje, bár némileg ellene szól, hogy egyelőre közel sem biztos, hogy az ősztől már az NHL-ben fog játszani, szüksége lehet még egy évre a svéd bajnokságban a további fejlődésre, de bizonyára a draft első pozícióiban lesz olyan csapat, aki még az egy éves várakozást is bevállalna egy ilyen szupertehetségért, és ez nagyon is jó döntés lenne. Larsson 16 esztendősen mutatkozott be az egyik legerősebb európai bajnokságnak tartott svéd elitligában, és újabban már a 2010/11-es idényben bajnoki döntőig jutó Skelleftea együttesének is meghatározó alakja tudott lenni. Részt vett az elmúlt két junior világbajnokságon, és mindkétszer a négy között búcsúzó svéd csapat legponterősebb hátvédje volt, miközben a tavalyi U18-as VB-n egyenesen a torna legjobb védőjének is megválasztották. A Central Scouting által az első számú európai mezőnyjátékosnak ítélt hátvéd, az idei felhozatal egyik legjobban korizó játékosának számít, rendkívül gyors és mobilis, emellett igazán korongbiztos, magabiztosan képes előrevinni a játékszert a saját kapuja közeléből. Emellett pedig fizikai adottságait kihasználva, természetesen az ütközések sem maradhatnak el tőle, amivel már végképp nagyban emlékeztet a két évvel ezelőtti draft 1/2-es honfitárs hátvédjére, Victor Hedman-ra, aki ennyi idős koráig kísértetiesen hasonló karriert futott be, és Larsson is ugyanilyen nagy jövő előtt áll. Biztosan jó vásárt fog csinálni belőle az a csapat, aki mellette határozza el magát, de egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogy a top5-ön belül hol kelhet el, kétségtelenül a mieink radarján is ott van, mégis meglepetés lenne, ha őt választanánk ki, mivel számtalan tehetséges hátvéddel rendelkezünk, a csatárok terén sokkal nagyobb űr tátong az utánpótlásbázisunkban.

Dougie Hamilton (Niagara Ice Dogs, OHL)
A legjobb Észak-amerikai hátvéd, akit a legtöbb előzetesben ugyancsak a top5 választás közé várnak, nagyszerű szezonon van túl az OHL-es rájátszásbeli vitézkedése után. Azonban ő már kevésbé játszhat szerepet a mieinknél, mert amennyiben hátvédet választunk az 1/2-es pick-ből, az minden bizonnyal csakis Larsson lehet, számára sokkal inkább kinéz például, hogy legkésőbb az Islanders fogja elvinni őt az ötödik pozícióban. Hamilton igazán sportos famíliából származik, édesapja evezős, édesanyja kosárlabdázó volt, mindketten olimpiai szinten űzték a sportjukat, a center bátyját pedig tavaly draftolta a San Jose az ötödik körben. A támadószellemű hátvédet a 2009/10-es szezon végén besorolták az OHL második számú újonc csapatába, az IceDogs-ban pedig az idény legjobb elsőéves hokisa címmel jutalmazták meg, miután 16 pontot szerzett 64 mérkőzésen. Az elmúlt szezon ennél is hangzatosabban sikerült számára, kiegyensúlyozott pontszórása révén remek évet zárt, 67 meccs alatt 58 pontot vágott, a rájátszásban pedig végig pont/meccs mutató felett teljesített, nem rajta múlott, hogy végül a főcsoport-döntőben búcsúzni kényszerültek. Az ontariói származású tehetség eddig egyetlen nemzetközi válogatott tornán vett részt, ugyanis 2010-ben tagja volt az Ivan Hlinka emléktorna-győztes kanadai junior csapatnak, ahol mellesleg a potenciális 1/1-es Nugent-Hopkins szobatársa volt. Nem rendelkezik Larsson-féle méretekkel, de őt sem nevezhetjük éppen kis termetűnek, ráadásul jól használja az adottságait, és a palánk közelében kifejezetten eredményes tud lenni a korongért folyó közelharcokban. Játékának főspecialistása a koronggal való érett játéka, remekül szállítja előre a játékszert, és élményszámba menő indításokkal képes kiugratni a csatárokat, követendő példának Bouwmeester stílusát tekinti. Nagyszerűen képzett, felkészült hokis, a várakozások szerint rövid időn belül komoly szerepet tölthet be egy NHL-es csapat kétirányú bekkjeként.

Nathan Beaulieu (Saint John Sea Dogs, QMJHL)
Kicsit csalókának tartom a srácot, mert az ötödik legjobb Észak-amerikai mezőnyjátékosnak, köztük a harmadik hátvédnek sorolták be, ami indokolatlanul magas lehet a pontgazdag QMJHL-es teljesítményére alapozva. A kanadai támadószellemű bekk, némi csúszás esetén még akár a mieinknél is szóba kerülhetne a draft 11. helyén, de nem igazán hozzá hasonló hátvédre lenne szükségünk. A quebeci liga bajnoka és a Memorial Cup-győztes Sea Dogs védelmének alappillére volt az elmúlt szezonban, miután csontra megismételte az egy évvel ezelőtti pontmennyiségét (12 gól, 33 assziszt), és a rájátszásmenetelésből is tevékenyen kivette a részét a 19 mérkőzés alatti 17 egységével. Az idény végén a négy csapatos CHL-tornán beválogatták a Memorial Cup All-Star csapatába, hiszen egy gólt és két asszisztot is jegyzett a megmérettetésen. Első sorban offenzív hátvédként tartják számon, mivel magabiztosan bánik a koronggal, jól tudja szervezni hátulról a csapata játékát, illetve kifejezetten erőteljes és pontos lövésekre képes. Ugyanakkor a QMJHL-ben nem igazán domborodhatott ki, hogy mennyire használható védekezésben, az általános vélekedés szerint mindenképpen erősödnie kéne, hogy idővel keményebb játékra legyen képes hátrafelé is, mert ez elengedhetetlen lenne a sikeres NHL-karrierjéhez. Éppen ezért nem gondolnám, hogy megfelelő választás lenne számunkra, rogyásig vagyunk hasonló kaliberű, kisebb méretű támadó bekkekkel, de máshol bizonyára szükség lesz rá, és komoly hasznot is húzhatnak még belőle.

Ryan Murphy (Kitchener Rangers, OHL)
Ugyancsak az Avalanche hátrébbi első körös választási lehetősége környékére prognosztizálható a draftolása, azonban ő még inkább egy klasszikus kicsi, gyors, offenzív guru hátvéd, de legalább a jóval kompetensebb OHL-ben is tudott már bizonyítani, így nagyobb potenciál lehet benne. Sőt, legutóbb egyenesen az ontariói liga első helyén végzett a hátvédek közti pontlistán, miután 63 meccs alatt 79 pontot szorgoskodott össze, melyből 26-ot gól formájában ért el, ám a rájátszás ideje korán véget ért a Rangers számára. Az évad végeztével beválasztották a legjobb három közé a legkitűnőbb játékos és a legjobb offenzív hátvéd kategóriában a liga edzői által készült szavazásban. Egy évvel ezelőtt, 39 pontig jutott az alapszakaszban, a playoff 20 meccse alatt pedig 17 pontot szórt újonc hátvéd létére. Murphy tavasszal részt vehetett a németországi ifjúsági világbajnokságon, ahol hét mérkőzés alatt 13 pont került a neve mellé, így a torna legeredményesebb hátvédjeként a VB legjobb védőjének is megválasztották. Őrületes támogatást képes adni csapata előre játékának, mivel nagyszerűen lát a pályán, jól méri fel a lehetőségeit, pontos passzokat ad, és PP-ben is igazan kreatív játékmester. Átlagon felüli korcsolyázó tudással bír, igazán mobilis bekk, aki hátulról nem akármilyen lendülettel képes csatlakozni az akciókhoz, ráadásul erős, veszélyes korongokat lő a kapu elé, amiből számtalan helyzet alakulhat ki egy-egy kipattanó vagy belenyúlás után. Kedvenc játékosa Mike Green, ki máshoz is lehetne hasonlítani őt. Ha Beaulieu esetében elmondtam, hogy nem ilyen beállítottságú bekkre van szükségünk, akkor ez Murphy-re hatványozottan igaz, biztosan lesznek olyan kutatók, akiket teljesen elvarázsoltak az offenzív képességei, és ő is az első tíz közelébe várható, de semmiképp sem hozzánk.

Duncan Siemens (Saskatoon Blades, WHL)
S. Elliott bekktársa volt az elmúlt szezonban a Blades csapatában, és amíg a 2009-ben általunk draftolt hokis inkább az előre játékot támogatta, addig Siemens-re sokkal több védekező feladat hárult. Eközben azért természetesen neki is viszonylag sok pont jutott, idén, a második teljes szezonjában az újoncként elért számait gyakorlatilag megduplázva, egészen 43 egységet regisztrált, túlnyomórészt assziszt formájában, így az Avs leendő üdvöskéje mögött a csapat második legponterősebb védőjeként zárt, miközben impozáns, +40-es mérlegre volt képes. Az albertai származású bekk nem tartozik a kimondottan támadószellemű hátvédek közé, sokkal inkább nevezhető fizikális játékosnak, már csak abból kifolyólag is, hogy gyermekkori példaképének Scott Stevens-t tartja. Siemens kiváló fizikai adottságokkal rendelkezik, és nem is fél használni a testét, s amellett, hogy bátran belemegy a szerelésekbe, és masszív százalékkal oldja meg az egy-egy elleni helyzeteket, igazán kemény srácnak tekinthető, aki ha kell, még verekedni is képes. Továbbá a koronggal sem bánik ügyetlenül, képes jó döntéseket választani a jégen, de leginkább a hátsó stabilitás fenntartására fókuszál, ám a WHL-ben gyakran feltűnt a jégen emberelőnyben is. Mindenképpen az első kör első felére jogosító potenciállal bír, számunkra sokkal inkább hasznos húzás lenne az 1/11-es pick-ből, mint az előbbi két bemutatott személy, kevés defenzív attitűddel rendelkező, romboló hátvéd alkotja a keretünket, egyáltalán nem lenne rossz választás. Nem tudhatjuk, hogy bent marad-e a 11. helyig, mert ha előttünk még valaki hasonlóan gondolkozik, és inkább egy védekező bekket preferál, akkor könnyen lehet, hogy Murphy-ék helyett rá fog esni a választásuk, így abszolút el tudom képzelni akár a legjobb tíz között is.

Jamieson Oleksiak (Northeastern University, HE)
Az első egyetemi szezonját letudó, égimeszelő bekk ugyancsak fizikai hokisnak tekinthető, méghozzá a legbrutálisabb fajtából, viszont a jégkorong érdemi részében kevésbé tud annyira hasznosan teljesíteni, sokkal inkább a méretei miatt rangsorolják annyira magasra, hogy a 10-15. hely környékére teszik az előzetes tippekben. Közel két méteres magassága mellé majd' 110 kg-os testsúly párosul, tipikusan a csatárok réme az ilyen hátvéd, aki ellen senki sem szeret játszani, és már csak a fizikai adottságaival is képes sakkban tartani az ellenfeleket. Oleksiak 34 mérkőzés alatti 12 pontjával csapata második legeredményesebb védőjének bizonyult a 2010/11-es idényben, míg +13-as plusz/mínusz statisztikájával a legjobb lett a Northeastern csapatán belül. Kanadában látta meg a napvilágot, de édesapja amerikai származása révén kettős állampolgár, és az amerikai válogatottat választotta magának, a csapat színeiben jelen volt a 2009-es Ivan Hlinka emléktornán, azonban az idei junior VB-n résztvevő keretbe nem került be, csak az előzetes edzőtáborban lehetett ott. Oleksiak személye is egy érdekes kérdés, mert az 1/11-es választási lehetőségünk környékén találhat csapatot magának, ha tovább folytatódik a kissé értelmetlen áradozás róla, akkor még ennél is magasabban kelhet el, de az sem zárható ki, hogy lejjebb fog csúszni, és nála határozottabb jégkorongtudással rendelkező hátvédeket fognak előbb kiválasztani.

Akire még érdemes figyelni az 1/11-es helyre: Oscar Klefbom (Farjestad, SEL); Joseph Morrow (Portland Winterhawks, WHL); Connor Murphy (USA-U18, USHL).

Akire még érdemes figyelni az alsóbb körökben: Michael Paliotta (USA-U18, USHL); Craig Duininck (Windsor Spitfires, OHL); Stuart Percy (Mississauga St. Michael's Majors, OHL); Tyler Hansen (Kamloops Blazers, WHL); Colin Suellentrop (Oshawa Generals, OHL).

Ezúttal is várom az észrevételeket, hogy kit szeretnétek leginkább az Avalanche-nél látni a felvonuló hátvédek közül! A néhány nap múlva esedékes következő epizódban pedig a kapusfelhozatal elemzésével kívánok foglalkozni.