Múlt szerdán rendezték meg az évadbeli egyetlen olyan Bowl-mérkőzést, amelyen coloradói egyetemi futballcsapat részt vehetett, ám az Air Force Falcons csapata drámai végjátékban 42-41 arányú vereséget szenvedett a Toledo Rockets elleni találkozón, így üres kézzel távoztunk az amerikai fővárosból.





















A 2011-es Military Bowl-ról a meccs előtt bővebb előzetest olvashattatok, melyben bemutattuk a Bowl történetét és az ellenfél korábbi szereplését. Nagyjából egyenlő erők küzdelmére számítottunk, két nagyszerű futócsapat találkozásán sok pontos, szoros mérkőzést ígértek a jóslatok, csak reménykedni tudtunk benne, hogy az AFA egymást követő ötödik Bowl-meccsén, zsinórban a harmadik évben is diadalmaskodni tud. A Légierő csapatából többek között az irányító Tim Jefferson, az első számú futó Asher Clark, két kiváló elkapó, Jonathan Warzeka és Zack Kauth, az OG A.J. Wallerstein, az OLB Brady Amack, a cornerback Anthony Wright és a safety Josh Hall készült egyetemi karrierje utolsó fellépésére december 28-án Washington-ban.

Az első támadás joga a toledóiakat illette meg, akik egy darabig szépen haladtak is előre, de az AFA 29 yardosánál tovább nem mentek, egyetemi szinten igencsak távoli, 47 yardos mezőnygólra kényszerültek, azonban Detmer kísérlete kimaradt. Hamar visszakerült a játékszer a Rockets-hez, Jefferson-ék első labdabirtoklásában nem sikerült 1st down-t sem elérnünk. Soron következő nekifutásra a Toledo formás kis drive-ot hozott össze, ügyesen kombinálták a futásokat és a passzokat, végül Owens 17 yardos átadásával Reedy robogott be a Légierő felségterületére. A TD-t követő kickoff-ot a sokadik számú futó Getz hordta volna vissza, de a rövid return utáni földet érésnél kiesett a kezéből a labda, a fumble-t pedig az ellenfél szedte össze a mieink 41 yardos vonalán. Kezdtek kicsúszni a dolgok a kezeink közül, a zavarodottság a védőkre is ráragadt, rögtön az első play-ben megettük Thomas futását, aki óriási lendülettel végig szlalomozott a kék-fehérek között, s a vágta végén 14-0-ra módosította az eredményt. Fél negyed alatt két TD-hátrányt szedtünk össze, valamit nagyon kellett már mutatni, Tim Jefferson pedig ráncba szedte az offense-t, az első komolyabb AFA drive végén 22 yardos távolságból maga az irányító futott be az end zone-ba. Az öröm nem tartott sokáig, újra nagyot betlizett a special team, az 57 yardos kickoff-ból a Toledo specialistája, Page 87 yardos TD-t hordott vissza, 21-7-re növelve csapata vezetését. 2:10 maradt még az első negyedből, az első 2nd down-nál Warzeka 60 yardos futásával leptük meg a Rockets védelmét, a senior WR-t csak 3 yardra a célterület előtt fékezték meg, de a következő snap-nél Mike DeWitt könnyedén vitte be a napi második Falcons-pontszerzést, így 14-21-re álltunk az első felvonást követően.

A folytatásban hamar punt-ra kényszerítettük a vetélytársat, a következő támadás pedig igazi AFA-stílusú akció volt, szinte csak futásokkal haladtunk előre apránként, Jefferson mellett Cobb és DeWitt is több cipelést vállalt, végül mégis a senior Asher Clark nyújtotta át a labdát a vonal felett egy 1 yardos TD formájában, mellyel 21-21-nél beértük a Toledo-t. Sajnos, továbbra is futnunk kellett az eredmény után, mert a negyed fele magasságában Owens a fél pálya környékén tökéletes passzal találta meg Reedy-t, aki a napi második TD-jét hajtotta végre a szellős Air Force secondary díszkíséretében. A soron következő próbálkozásban Clark kis híján elvesztette a labdát, majd az ellenfél 25 yardos vonalánál 4&4 helyzetnek mentünk neki, de Jefferson képtelen volt a földön megoldani a szituációt. Gyorsabban visszakerült hozzánk a labda, mint gondoltuk volna, pár play-jel később újra az Owens-Reedy páros játszott össze, a passzjáték 27 yardot ért a Rockets-nek, ám Wooding a szerelés közben kiütötte az elkapó kezéből a játékszert, ez a fumble pedig már a Sólymok birtokába került. Az ellen 44 yardosától lendültünk támadásba, rövidesen újabb 4th down következett, 3 yardot kellett volna megtennünk a támadás folytatásáért, ehelyett Jefferson gondolt egy merészet, bemutatta a futást, de inkább a jobb oldalra szabadon mozgó Jonathan Warzeka-t vette célba egy remek passzal, a végzős elkapó a catch után meg sem állt a célterületig. A 37 yardos TD-vel újra kiegyenlítettük a mérkőzés állását, és mivel utolsó próbálkozásánál a Toledo-nak punt-olnia kellett, két negyed után 28-28-as döntetlennél pihentek meg a csapatok.

Az eseménydús első félidőt követően a harmadik negyed már inkább hasonlított egy Bowl-mérkőzéshez, először fordult elő a találkozón, hogy egymás után két punt-ot láthattunk, némi életjelet adtak magukról a védelmek. Aztán a toledói defense "túlzottan" is megvillant, 2&17-nél Jefferson a saját end zone-unk közelében hosszú passzra vállalkozott, a labda azonban felpattant egy védőjátékos kezén, így Jermaine Robinson szelídíthette meg, a safety pedig Kauth-ék üldözése ellenére 37 yardról visszahordott TD-t ért el, újra megszerezve ezzel az előnyt a csapatának. Ismét megkaptuk tehát a lehetőséget a támadásra, Jefferson mindenképpen javítani szeretett volna, javarészt az ő futásaival és passzjátékaival vezettük a következő akciót, s már csak 13 yard hiányzott a TD-hez, amikor a sophomore MacArthur robbanékony futásával kerültünk egészen közel a célterülethez. Szerencsére sikerült pontokkal befejezni a nyomulást, ugyanis a következő játék alkalmával a harmadéves FB Mike DeWitt újra 2 yardos távolságból vetődött be a végzónába, 35-35-re kiegyenlítettünk. Ezt követően nagy lendülettel kezdett támadni a Toledo, szokásukhoz híven rotálták a két QB-t, ebben a támadásban Dantin kapott lehetőséget, és egészen az AFA 40-eséig juttatta a csapatot a saját 33-asukról, ott viszont megtorpantak, Dantin Page-et akarta megjátszani egy közepesen hosszú passzal, ám kettejük közt feltűnt a junior LB Niklas, és pazar interception-t hajtott végre. Nem tudtunk élni a lehetőséggel, hogy végre először átvegyük a vezetést, röviddel a támadás megkezdését követően a saját térfelünkről el kellett rúgni a labdát 4&13-nál, melyet követően be is fejeződött a harmadik negyed 35-35-ös eredménnyel.

A térfélcsere után is folytatódott a küzdelmes mezőnyjáték, és sajnos a pozíciós harcban hátrányba kerültünk, mert bár a negyedbeli első ohio-i drive-ot megfékeztük, a punt olyan jól sikerült, hogy csak a 3 yardosunkról támadhattunk, és nem sikerült kijönnünk a saját zónánk elől. Aztán a védelem újra punt-távolságban tartotta a Rockets-t, de a punter Penza újabb tökéletes felszabadítást intézett az AFA-célterület elé, megint nem tudtuk áthágni magunkat a szorításon. Ráadásul Baska soron következő punt-ja igencsak szerényre sikeredett, a mieink térfelének 37 yardos vonaláról kezdett akcióba a Rockets bő 6 perccel a mérkőzés vége előtt. A védelem tovább nem bírta a nyomást, az egymást követő harmadik próbálkozást nem éltük túl, Owens középső passza üresen találta Reedy-t, aki több coloradói védő szerelési kísérletét kikerülve vágtatott be a végzónába az összesen 33 yardot érő átadással. Kevesebb mint 5 perc maradt az órán, újra 7 pontos hátrányban kezdhettünk támadást. Többnyire passzjátékokkal igyekeztük szelni a yardokat, mindhárom időkérésünk megvolt, de Calhoun mester egyet sem volt hajlandó elhasználni, úgy voltunk vele, hogy pörgetjük az órát, s amennyiben TD-vel fejezzük be a támadást, akkor csak minimális időt hagyunk a Toledo-nak válaszra. Minden a terv szerint alakult, menet közben egy harmadik és egy negyedik kísérletet is megoldottunk. Aztán az ellenfél 33-asáról újra 4&3-ra került sor, a Rockets blitz-et hívott, Jefferson nem rendült meg, hanem halálos nyugalommal passzolt a teljesen üresen elöl maradt Zack Kauth-hoz, akinek 33 yardos elkapásával 42-41-re zárkóztunk fel, és már csak 51 másodperc volt hátra. Extra point-hoz álltunk fel, de váratlanul a holder maga indult meg a labdával a bal oldalra, hogy a két pontossal átvegyük a vezetést, de Baska oldalpasszánál a legutolsó ember, a kicker Herrington nagy igyekezetében a saját lábával elrúgta maga elől a labdát, s nem tudta már az oldalvonal előtt megszelídíteni az end zone-ban, így sikertelen lett a fake XP. Kétségbeesetten megpróbálkoztunk még az onside kick-kel, de a labdát a Toledo szerezte meg, akik ezt követően futásokkal elvették valamennyi timeout-unkat. Sajnos, nem tudtuk megállítani őket, így a Rockets lepörgette a hátralévő másodperceket, és egy ponttal emlékezetes körülmények között arattak győzelmet ellenünk az idei Military Bowl-on.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Egyszer sem vezettünk a meccsen, az utolsó percen belül mégis kiharcolhattuk volna a győzelmet, ha a trükkös kétpontost sikerült volna realizálni, de hihetetlen balszerencsések voltunk. Olyan vereséget szenvedtünk, amely bizonyára még évek múlva is negatív emlék lesz az akadémia falain belül. Tim Jefferson az utolsó meccsén 159 yardot passzolt két touchdown és egy pick-six kíséretében, futva ezúttal 61 yardot tett meg, beleéertve egy gyönyörű beérést. Meglepetésre a leghatékonyabban az elkapó Jonathan Warzeka futott, az end-around játékaival összesen 95 yardot haladt 15.8-as átlaggal, ill. még egy elkapott TD-t is regisztrált. A fullback Mike DeWitt kétszer vállalt TD-t, illetve Asher Clark is pontszerzéssel búcsúzott, de mindössze 14 yardon tartották, így sajnos nem tudta megdönteni az iskolarekordot. Zack Kauth is emlékezetes mérkőzéssel búcsúzott, 77 elkapott yardja közben "majdnem egyenlítést érő" TD-t vállalt az utolsó percben, a kihagyott 2-point conversation után dühében két kézzel vágta földhöz a sisakját.

Hét győzelemmel és hat vereséggel zártuk a 2011-es esztendőt, ahogy már korábban beszéltünk róla, a Bowl-részvétellel járó minimális célkitűzést elértük, de az idényt ennél szebb reményekkel kezdtük, nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Mégis úgy gondolom, a jelenlegi ínséges coloradói egyetemi futball időszakban, örülnünk kell neki, hogy a Falcons legalább ott lehetett a Bowl-szezonban, még ha idén ki is kapott. Jövőre komoly változások lesznek a keretben, de bízunk benne, hogy a Calhoun-legénység újra versenyképes lehet, az még nem tisztázódott, hogy melyik konferenciában.