Miután a sorsolás nehezebbnek tűnő részén túlestünk a szezon első heteiben, most a papíron könnyebb csapatok ellen szép lassan gyűjti az önbizalmat és az előnyt a Denver Broncos az AFC West élén. Az első hetek felemás sikerei ellenére, most minden esélyünk megvan, hogy a Carolina Panthers ellen tovább szilárdítsuk pozíciónkat a közvetlen riválisokkal szemben, és amit jó leírni, hogy ez egyáltalán nem az ellenfél gyenge mérlege miatt lesz így, hanem mert mi magunk egyre magabiztosabban játszunk.























Az ellenfelünk:

De mindenek előtt először lássuk kik is azok a párducok. Charlotte városában 1987-ben kezdett formálódni az igény, hogy kosárlabda mellett foci csapattal is büszkélkedhessen a régió. A kampány sikeres volt, így aztán az 1995-ös bővítés alkalmával a Jackonsville társaságában csatlakozhattak a ligához, mint az NFL 29. csapata. Stílszerűen az előszezon első meccsén a HOF game-en a 2 újonc csaphatott össze, ahol is a párducok diadalmaskodtak. Magában a szezonban már kevesebb sikerük volt, de a 7-9-es mérleg elsőre semmiesetre se lebecsülendő. Ráadásul látszott, hogy sikerült szert tenniük néhány ígéretes játékosra, Carry Collins QB vagy Sam Mills LB személyében. A meglévő alapokra pedig 1 év alatt várat is sikerült építeni, hisz már a második szezonjukban eljutottak a PO-ba, sőt a Cowboys legyőzésével az első utószezon győzelmük is meglett. Utána ugyan a későbbi győztes Green Bay Packers ellen nem volt esélyük, de mindenképp szép szezont tudtak maguk mögött. Azonban a gyorsan felépített vár gyorsan le is omlott, a következő évben a John Elway által bajnoki címig menetelő Broncostól elszenvedték az első shotoutot (34-0), és a szezont negatív mérleggel zárták. A mélyrepülés pedig folytatódott egészen 2001-ig, amikor is történelmi mélypontra jutottak, egyetlen győzelem 15 vereség mellett.

Egy ilyen katasztrófa után természetesen a teljes rebuilding jött. Az új edző John Fox. Az a Fox. Véletlenül pont 1/2-ben választhatott a drafton csapatával, és el is hozta az akkori legjobb passrusher-t Julius Pepperst, húzott mellé még egy kiváló linebackert Will Whitterspoon személyében, megváltoztatta a csapat körül a légkört, és máris visszaemelte a csapatot a középmezőnybe. Következő évben szerzett egy megbízható QB-t, Jake Delhomme-ot, aki szépen elmenedzselte a Jenkins és Peppers által vezetett védelem által megnyert meccseket, és jöhetett a nagy menetelés. '96 után elsőzör visszajutottak a PO-ba, ahol megismételve első PO győzelmüket magabiztosan győzték a Cowboys-t, majd ismét összefutottak egy a végső győzelemre is esélyesnek tartott csapattal a Rams-szel, ám ezúttal hosszabbításban ők diadalmaskodtak. A döntőbe jutásért majdnem lenullázták az elődöntőt rendre elbukó Eagles-t, s a Fox éra második évében máris ott találták magukat a Super Bowlban.

Balszerencséjükre a patrióták legendája épp akkor volt születőben, és egy szívszorító meccsen végül alul maradtak. A hazafiak kezdték jobban a meccset, de Brady TD-jére egy Delhomme-Steve Smith összjátékkal válaszolni tudtak. Steve Smith nevét érdemes megjegyezni mert ma este is játszani fog ellenünk. 14-10-es félidő után a 4. negyedig kellett várni a következő pontszerzésre, és is a Bostoni csapat neve mellé került, úgy tűnt eldől a meccs. azonban az újonc futó DeShaun Foster Td-jével zárkóztak, és egy két pontossal 3 pontra egy FG távolságra jöhettek volna fel, ez azonban nem sikerült nekik. Azonban ahogy egy INT-nek köszönhetően visszaszerezték a labdát egy nagy játékkal átvették helyette a vezetést 22-21-re. Az este folyamán először volt náluk a labda, és úgy tűnt a legjobbkor a 4. negyed derekán, mégha a 2 pontos kísérlet ezúttal is kimaradt. Azonban a korszak egyik legjobb irányítója ennyitől nem esik kétségbe és egy hosszú drive után a LB Mike Vrabelnek adott 6 pontosával visszavették a vezetést, majd azt is megmutatták, hogyan kell kivitelezni egy 2pontost, így máris 7 volt közte. A meccs azonban tartogatott még fordulatotokat és Delhomme révén egyenlített a Panthers, azonban az utolsó támadás sajnos a patriotsé volt, akik eljutottak mezőnygól távolságig, és ahogy az idő letelt Adam Vinatieri révén 3ponttal megnyerték ezt a döntőt is. Hiába való volt tehát Delhomme 323 passza és 3 TD-je, Mushim Mohamed, Steve Smith  és Ricky Proehl remek játéka az elkapó sorban, a védelem ezúttal nem tudta azt a játékot nyújtani, amivel idáig menetelt a csapat.

A vereség kicsit megtörte ugyan őket, de két évvel később 2005-ben majdnem megismételték a nagy menetelést, ugyanúgy 11-5-ös alapszakasz után a wildcard meccsen kiütötték a Giants-t 23-0-ra, majd a Bears-t is eltávolították az útjukból, így újra a főcsoport döntőben voltak. Azonban a fennállása első Super Bowljára hajtó Seahawks ellen nem bírtak. A csúcsformában lévő Shaun Alexander és Hasselback jelentette leginkább a különbséget. Ilyen offense ellen nem fért bele, hogy Delhomme 3× is eladta a labdát, 14-34 lett a vége, a Panthers pedig újabb két évre eltűnt a PO palettájáról.

2008-ra azonban összeszedte magát az egyre többet sérült Delhomme, és még egy nagy menetelésre, azonban hiába az alapszakasz rekord 12-4-gyel a rájátszásban a Kurt Warner vezette Cardinals ellen esélyük se volt. És ezzel az évvel nagyjából ki is merült az ami a csapatban volt. Delhomme utódját Clausenben vélték megtalálni, azonban óriási csalódás lett egy DeWill - Johnatan Stewart párossal se tudtak ütőképes offense-t kiállítani, 2-14 lett a vége újabb történelmi mélypont pont abban az évben, amikor nekünk is.

Mostanában:

Innentől alighanem legtöbben tisztában vagytok a történtekkel. Mi hoztuk JMD helyére az egyetlen edzőt, aki nála is rosszabb mérleggel zárt :), és Carolinában is jött a teljes újjáépítés. Szerencsére nálunk Fox nem ott folytatta, ahol abbahagyta, hanem elölről kezdte, ahogy annak idején Charlotte-ban is, sőt még egy kicsit jobban is, a 8-8-as mérleg a gyenge divíziónak köszönhetően PO-t ért, most pedig második évét tölti, amikor előző csapatával Super Bowlt játszott. A Panthers pedig szerzett magának egy ORoY playmaker QB-t, akiben sokan, köztük én se bíztam mégis megváltotta a világot arra felé. Pontosabban csak majdnem, mert rajta kívül más értelmes igazolás nem nagyon volt és a szoros meccseket rendre elbukják, így hiába a Pro Bowler irányító, tavaly is csak 6-10 és idén is csak 2-6-tal állnak, szóval bátran kijelenthetjük, eddig nekünk sikerült jobban a feltámadás. A 2-6 azonban senkit ne tévesszen meg, ez egy nagyon veszélyes csapat. Nem clutch, de veszélyes. 6 vereségük alkalmával 5× egy pontszerzésen belül voltak, és nem is gyenge csapatok ellen. Ugyanakkor én nem tartom pechnek, hogy mindet elvesztették, ez is egy képesség, hogy meg tudják-e nyerni ezeket a meccseket, és ez hiányzik belőlük. Ettől függetlenül, ha 2 pontra voltak a Falconstól, 1-re a Bearstől, nem lehet őket félvállról venni.

Végszó:

Több szempontból is érdekes meccsnek ígérkezik a derbi. John Fox először játszik korábbi sikerei helyszínén, biztos nagyon motivált lesz, és összecsap a tavalyi draft első két választottja. És az agyon hypeolt QB összecsapásokkal ellentétben Cam Newton és Von Miller egyszerre lesznek a pályán, valóban egymás ellen játszanak, minél többször találkoznak, nekünk annál jobb. Miller speciális sackdance-szel ünnepelné, ha sikerülne földre vinnie Newtont, reméljük nyílik alkalma bemutatni. Érdemes megnézni, a meccs ma este 7-től kezdődik, szurkoljunk együtt, Hajrá Broncos!