- Tóth Milán írása -

Véget ért az észak-amerikai profi labdarúgóliga (MLS) 2013-as kiírása, a bajnok pedig a Sporting KC lett, miután a fináléban büntetőket követően verte 7-6-ra a Real Salt Lake-et. Peter Vermes legénysége a második félidő elején hátrányba került, de a rendes játékidő utolsó 15 percében sikerült az egyenlítés, és mivel a hosszabbításban nem született gól, jöhettek a büntetők.



Sporting KC 1 v 1 Real Salt Lake – 7-6 büntetőket követően

Kansas Cityben, a Sporting Parkban rendezték a finálét 21.650 néző előtt. Az első igazán komoly helyzetre – bár lehetőségek mind két oldalon voltak addig is – 25 percet kellett várni, ekkor C.J. Sapong egy remekül beívelt labdát fejelhetett a kapura hat méterről, ám már nem tudta azt irányítani, így Nick Rimando védeni tudott. Három perccel később a vendégek előtt még nagyobb lehetőség adódott. Jimmy Nielsen, a kansasiek kapusa pocsék helyre öklözte a labdát egy bal oldali beadást követően, Robbie Findley azonban nem tudott élni a nagy lehetőséggel, a kapufát találta el, a kipattanót pedig a dán kapus már meg tudta fogni. Az első félidőben négy percet hosszabbított a játékvezető, és ebben a pár percben a Sportingnak két lehetősége is volt a gólszerzésre, de Dom Dwyer közvetlen közelről Rimandót találta telibe.

A fordulás után is támadásban maradt a magyar származású Vermes által edzett csapat, de Sapong négy méterről is képtelen volt bevenni a kaput, pedig ez már mindennél nagyobb helyzet volt. És milyen a labdarúgás, a kihagyott lehetőség megbosszulta önmagát, mert az 52. percben Alvaro Saborio egy remek lövés után előnyhöz juttatta a Salt Lake-et. A vendégek éppen egy támadást építgettek, és amikor már úgy tűnt, hogy elveszítik a játékszert, a korábbi Colorado Rapids-játékos, Kyle Beckerman elé került, aki a hazai kaputól jó 30-35 méterre volt, de remek előre ívelése megtalálta Saboriót, aki mellel maga elé tette a labdát, majd 16 méterről, jobbal a kapu bal alsó sarkát célozta meg sikeresen, 0-1.

Alig tíz perccel később Beckerman az asszisztja után akár el is dönthette volna a mérkőzést, de nem volt szerencséje, távoli lövése a bal oldali kapufáról kipattant. Fortuna ezen a napon nem volt az RSL együttesével, hiszen egy újabb vendég kontra végén Javier Morales 16 méterről a jobb oldali kapufa tövét találta el, a labda pedig kifelé pattant, de úgy, hogy még elhaladt a másik kapufa előtt is, majd elhagyta a pályát az alapvonalon keresztül. Nielsen ezt is csak nézni tudta, még a kipattanót sem sikerült megfognia.

A 76. percben aztán a hazaiak egyenlíteni tudtak. Graham Zusi ezúttal is jól ívelt középre, most szögletből, az előre húzódó belső védő, Aurelien Collin pedig mindenkinél magasabbra emelkedett, életerős fejese pedig akadálytalanul vágódott a kapuba. Ez volt a francia harmadik gólja az idei rájátszásban, 1-1. A meccslabda Zusi lábában volt, aki a rendes játékidő ráadásában néhány méterről vette célba a kaput, de Rimando a középre tartó lövést remekül tenyerelte szögletre. Az eredmény már nem változott, így következhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás.

A csapatok már nagyon fáradtan kezdtél az első negyedórát is, és egy-egy lehetőség volt mindkét oldalon a 30 perc alatt. Sapong harmadik nagy helyzetét is képes volt kihagyni néhány méterről, míg a másik oldalon ugyan gólt ünnepelhettek, de a játékvezető helyesen, les miatt érvénytelenítette a találatot. Mivel ekkor sem született döntés, jöhettek a tizenegyesek.

A csereként beálló sportingos, Claudio Bieler lőtt először, egy csatárhoz illően pedig nagyon magabiztosan értékesítette a lehetőséget. Az RSL-os Saborio fölé lőtte, így az első kör után vezetett a KC. Paulo Nagamura higgadtan lőtt a kapuba, Ned Grabavoy viszont kihagyta, vagy hazai szemszögből nézve, Nielsen – aki egyébként igen rossz napot fogott ki – védett. Kettővel ment a Sporting két kör után. Rimando ekkor bemutatott egy szép védést, Matt Beslert mattolta, Beckerman pedig eredményes volt, 2-1. Benny Feilhaber erősen a léc alá, pont középre, míg Joao Plata a jobb felsőbe helyezett, 3-2. Zusi is a léc alá célzott, de tévedett, Morales viszont nagyon pimaszul elküldte Nielsent balra, míg ő középre gurított, öt-öt lövés után 3-3 volt az állás.

Seth Sinovic ballal volt eredményes, ahogy Chris Schuler is, 4-4. Sapong és Tony Beltran is belőtte a sajátját, 5-5, Olum Lawrence azonban mellé lőtt, így Sebastian Velasquez lábában volt a győzelem – ami ott is maradt, mert Nielsen védeni tudott, igen kritikus pillanatban. Chance Myers magabiztosan értékesítette a tizenegyest, ahogy Nat Borchers is. Collin jött a sorban, félmagasan a bal kapufa mellé lőtt, éppen elég erősen, Rimando kis híján kipiszkálta. A jamaikai Lovel Palmer kihagyta, a keresztlécről a vonal elé pattant a labda, így a Sporting 2000 után ismét felért a csúcsra – érdekesség, hogy Vermes az első olyan vezetőedző az MLS történelmében, aki játékosként is ugyanazzal a csapattal hódította el a győztesnek járó trófeát.

Nielsen visszavonult, a Salt Lake-nél már a 2014-es szezont kezdenék, míg Vermest a hosszú, tudatos építkezés miatt dicsérik az amerikai lapok. Érdekesség, hogy a találkozó előtt a bukmékerek abszolút favoritnak tartották a Sportingot, és ha nem is könnyedén nyertek a hazaiak, de a fogadási tippek igazat szóltak ezúttal.