Az elmúlt hétvégén kezdetét vette az NLL 2013-as szezonja, ám a Colorado Mammoth sajnos vereséggel kezdte a komoly várakozásokkal kezdett idényt, ugyanis a szombati játéknapon hazai környezetben húztuk a rövidebbet a Washington Stealth ellen 17-13 arányban.



Bő 13 ezer néző várta kíváncsian a Mammoth 2013-as bemutatkozását a komoly riválisnak számító Stealth ellen. Az everettiek ugyan egy évvel ezelőtt nem jutottak be a rájátszásba, az elmúlt offszezonban mégis olyannyira megerősödtek, hogy ebben az évben újra komoly terveket szövögethettek, nem mellesleg a 2010-es bajnok és a 2011-ben döntőt játszó együttesről volt szó esetükben. Egyáltalán nem lehetett könnyű meccsre számítani, annál is inkább, mert az egy héttel ezelőtti nyitó fordulóban (amikor a mieink nem játszottak) a Stealth már aratott egy értékes győzelmet a címvédő Rochester otthonában.

Fantasztikus hangulatban indult a mérkőzés, de a vendégek sajnos hamar lecsendesítették a denveri publikumot, alig fél perc elteltével kihasználtak egy emberelőnyt a veterán Ratcliff védhetetlen átlövésével. Nem sokat kellett várnunk az évad első Mammoth-találatára sem, két másodéves támadó játszott össze tökéletesen: Jones passzából Jordan McBride szerzett könnyű gólt a kapu torkából az egyenlítésért. Újabb két minutum múlva megint a vendégeken volt a sor, méghozzá az ex-denveri C. Smith vette be Levis kapuját egy kőkemény lövéssel. Újra gyorsan válaszoltunk, Jamie Lincoln parádés módon megkerülte a kaput, majd a levegőben úszva volt eredményes a hosszú oldalról. 2-2 után viszont alaposan megakadtunk, és a következő percekben csak kihagyott helyzetekig jutottunk, miközben a Stealth részéről Duch kétszer, C. Smith és Garrison egyszer-egyszer köszönt be (egyik alkalommal konkrétan MacLeod dobott egy öngólt, miután olyan szerencsétlenül ütöttek rá a kezére, hogy a játékszer a saját kapunkban kötött ki). Hat perccel a nyitó játékrész vége előtt sikerült megtörnünk a vendégek egyeduralmát a tavalyi MVP John Grant Jr kissé ütemtelenül elengedetett löketével. A negyed hajrájában folytattuk a felzárkózást, kisvártatva Adam Jones és Gavin Prout is eredményesek voltak, így csak 6-5-ös hátrányba voltunk a nyitó negyedóra végén.

Sőt, a második felvonásra is átmentettük a lendületet, bár kihagytunk egy PP-t, az első három minutum gólcsendjét követően a veterán Sean Pollock bombázott messziről a hálóba Morgan vitatható kiállítása alatt. Emberhátrányos góllal sikerült megsemmisíteni a négygólos hátrányt, azonban a Stealth továbbra sem hagyta magát, és mintha túlzottan megelégedtünk volna az egyenlítéssel, megint sorjában kezdtük el kapni a gólokat. Ugyanúgy ahogy az első játékrész alatt, megint négy megválaszolatlan találatot szenvedtünk el, Levis korábbi betlijeit követően most Roik sem tudta feltartóztatni a washingtoniak tüzéreit. A találkozó 21. minutumában C. Smith gyönyörű előkészítéséből Bucktooth talált be pár méterről, alig fél perc múlva pedig Ratcliff tűzte be napi második találatát létszámfölényből, melyet ugyancsak egy színészkedés előzött meg a vendégek részéről. A következő időszakban Buchanan és C. Smith pókhálózták ki a coloradói ketrecet, melyek által megint 10-6-ra meglépett az ellenfél, de szerencsére négygólos hátrány mellett ismét meg tudtuk rázni magunkat egy kicsit, és a negyed hátralévő részében már csak mi voltunk eredményesek: egy gyönyörű előtörést követően Koneczny passzát John Grant Jr váltotta gólra; míg a tavalyi év legjobb újonc Adam Jones Pollock asszisztálásában talált be. A félidei állás tehát 10-8 volt a Stealth javára, becsülettel próbáltunk kapaszkodni rájuk, de az ellenfél rámenős offenzív játékával többnyire nehezen tudtunk mit kezdeni.



A hosszú pihenőt követően is a Stealth tűnt frissebbnek, nem egész egy minutum után megint a világos mezesek szereztek gólt, ezúttal Hill köszönt be, miután teljesen üresen hagytuk őt a kapunk torkában. Ezt követően Prout-ék többször is ordító helyzetben hibáztak vagy Patterson kapus védett bravúros módon, így a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk közelebb zárkózni a Stealth-hez. Ráadásul öt perc elteltével újra a vendégek voltak eredményesek, Hill másodszor is könnyű helyzetből talált be a védők lerázását követően, pár perccel később pedig a klasszikus mesterhármast is megszerezte egy remek lövésből. A harmadik negyed derekánál ezzel létrejött az eddigi legnagyobb különbség, a Stealth ugyanis immár öttel húzott el tőlünk. Elkeseredett próbálkozásaink továbbra sem vezettek semmiféle eredményre, létszámfölényből és ziccerből sem tudtunk betalálni, ezzel szemben Hill-t követően kisvártatva Ratcliff és Duch is elérte külön-külön a mesterhármast egy-egy parádés távoli átlövést követően. Roik kapus teljesen összeomlott ebben az időszakban, védhető gólokat kapott, melyek után hosszasan feküdt a földön melankolikus hangulatban, így nem volt meglepetés, hogy hamarosan Levis visszatért a ketrec elé. Semmi szerencsénk nem volt ekkortájt, a rutinos Gallant sérülés miatt hagyta el a játékot, és továbbra is idegesen játszottunk, egy újabb PP-t puskáztunk el. Szenvedéseink megkoronázásaként a Stealth egy másodperccel a játékrész vége előtt megszerezte napi 16. találatát C. Smith révén szemben a nyolc coloradói találattal, a záró menetnek így meglehetősen lefutott helyzetből állhattunk neki.

A 6-0-ra elvesztett harmadik játékrészt követően a záró felvonásban vert helyzetből próbáltunk meg feljebb kapaszkodni, és kisvártatva Mat MacLeod látványos egyéni akciót követően vette be az ellenfél ketrecét. Sajnos, a mérkőzés eldőlni látszott, de azért megpróbáltuk minél jobban szűkíteni a különbséget, jellemző módon a Stealth megszokott aljasságára, egyik fiatal játékosuk hátulról szándékosan fejen könyökölte a visszatérő Gallant-ot. A joggal kiérdemelt ötperces fór alatt talán most már kicsit felszabadultabban játszhattunk, végül több hatalmas helyzet kihagyása után John Grant Jr bombázott elemi erővel a hálóba. Bő egy perc múlva újra megrezdült a washingtoni háló, ezúttal Jamie Lincoln fejezett be gyönyörűen egy ajtó-ablak helyzetet Pollock bejátszását követően. A hosszú fór alatt még egy gólt szereztünk, Coates kiugratásából Mat MacLeod száguldott előre megállíthatatlanul a 12. coloradói találatért. Henderson buta szabálytalanságának köszönhetően tehát visszajöttünk a mérkőzésbe, de egyenlő létszám mellett rövidesen Beers csitította le a kedélyeket egy gyors ellentámadást követően. Nem lehetett már esélyünk a hajrában sem az egyenlítésre, de azért legalább az utolsó szó a miénk volt, ugyanis öt perccel a vége előtt Richard Morgan találatával alakult ki a 17-13-as végeredmény, ennél közelebb sajnos nem tudtunk jönni.



Az első félidő alatt még viszonylag jól tudtuk tartani a lépést a vendégekkel, akik viszont a harmadik negyedet 6-0-ra húzták be, és ezalatt minden további kérdést eldöntöttek. A hajrában a major büntetés alatt némileg közelebb tudtunk zárkózni, de ez is csak ahhoz volt elegendő, hogy a nagyobb verést elkerüljük. John Grant Jr három góllal és három asszittal kezdte a szezont, az ifjú Adam Jones (2+3) és a kapitány Gavin Prout (1+4) pedig egyaránt öt-öt találattal követték őt. Sean Pollock a gólja mellett három előkészítést adott, Jamie Lincoln és Mat MacLeod szintén két-két alkalommal voltak eredményesek. Egyik kapusunk sem alkotott maradandót, a tavalyi All-Star kezdő Levis 23 perc alatt 13/19-et postázott, az új szerzemény Roik pedig 37 minutum leforgása alatt 11 gólt kapott 25 védés mellett.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Washington Stealth 2-0
2. Calgary Roughnecks 0-1
3. Colorado Mammoth 0-1
4. Edmonton Rush 0-1
5. Minnesota Swarm 0-1

Most szombaton egy újabb kőkemény ellenfél vár a mieinkre, hiszen a Calgary Roughnecks ellen kellene megkísérelnünk a javítást, akik egy éve hozzánk hasonlóan a divízió-elődöntőben búcsúztak, idei egyetlen meccsükön pedig a Toronto Rock-tól szenvedtek vereséget.