Denverben kosárlabda csapat van! Most aztán nagyot mondtam, hisz ezt eddig is tudta mindenki, de mégsem egészen. Van egyszer egy liga, amiben játszik 30 franchise, akiket mind egy cél vezérel, a bajnoki cím. Minden franchise, látszólag azonos esélyekkel áll fel a rajtvonalra, hogy aztán megkezdhesse a végeláthatatlan hajszát. Mégis szinte minden évben csak kb fél tucatnyian mondhatják el ténylegesen magukról, hogy cél a bajnoki cím. Ehhez az illusztris társasághoz néhányan tudnak még csatlakozni, de azok csak rövid fellángolások általában. Viszonylag könnyen összejöhet egy-egy olyan év, amikor egy franchise szárnyal és túltejesítve magát előkelő helyen bejut a rájátszásba, majd gyakrabban PO-ban összecsuklanak, de vannak olyan üdítő kivételek is, mint a tavalyi Nuggets, amely minden előzetes esélylatolgatást felborítva bejutott a nyugati konferencia döntőjébe, ahol aztán a későbbi bajnok parancsolt megálljt az aranyrögöknek. Ilyenkor az esetek döntő többségében jön a hullámvölgy, és jó mélyre eltemeti az előző év sikereit. Ezek a franchise-ok nem képesek hosszútávon bajnok aspiránsként szerepelni, így a feledés homályába vesznek. Velük ellentétben az a pár főből álló társaság évről-évre küzd-harcol a bajnoki címért. Szerencsére idei évben Denver Nuggets folyamatosan bizonyítja, hogy a tavalyi szereplés nem csak egy kicsúszott teljesítmény volt, és bizony őket komolyan kell venni idén is. Ez az a faktor, ami után ki merem jelenteni, hogy csapat van, és ha sérülések nem jönnek közbe, akkor jövőre is lesz Mile High City-ben.



















Kicsit hosszúra nyúló bevezetőmből kiderülhetett, hogy valami szépet alkottak a fiaink, ezért most gyorsan rá is térek a lényegre, hogy mi is történt az elmúlt héten.

Okt.27. Denver Nuggets – Utah Jazz 114-105
Boxscore

Nem is kezdődhetne jobban az év, mint egy országos meccsel a Pepsi Centerben az egyik ősi rivális Jazz ellenében. Coach Karl meccs délelőttjén se árulta el az újságíróknak, hogy ki lesz a kezdő SG. Így csak találgatni tudtak, hogy Graham vagy Afflalo, erre Karl meghúzta a váratlant, és Anthony Cartert rakta a kezdőbe. Játékosokat teltház és az azzal járó tavalyi PO hangulat fogadta. Jött a feldobás és elkezdődött az idei szezon. Első támadás során egy viszonylag ártalmatlan szituáció után Okur a partvonalon kívülre kényszerült. Ennek köszönhetően Jazz elég rendesen beragadt, így hamar 12-6-ra elhúzott a Nuggets. Támadásokba sokszor hiba csúszott, sok risky passzt engedtek meg fiaink, de még ennél is rosszabb volt, amikor ott hagyták, wide open szituációban az akkora már visszatérő török centert. 5 percig nem tudott mezőnygólt szerezni a csapat, míg az ellenfél sorra alakította ki a helyzeteit (DW), amit nagy magabiztossággal értékesítettek is. Az hagyján, hogy Carter nem tudta lelassítani DW-t, de még mindig inkonzisztensek a dobásai, így támadásban gyakran feladják és másokat kettőznek. 2. negyed 30-23-as Utah vezetéssel kezdődött, míg Karl egy Lawson-Afflalo-Graham-Andersen-Nené ötössel próbálkozott. Padunk egyértelműen dominálta a játékot. Joey egy 2+1-el megszerezte első pontjait. DW-t gyorsan hozta is vissza Sloan, míg nálunk maradt a pad. Nené többször is (post up play) szépen megverte Boozert a palánk alatt, ekkor 5-8 volt mezőnyből. Lawson első pontjaival át is vettük a vezetést. Védekezésben gyakoriak még a meg nem értések, elváltások az újfiúkkal, így újra visszavette a vezetést a Jazz, de 3-4 pontnál jobban nem tudtak elhúzni. Negyed végére mindkét csapat feljavult támadásban, így gyors ütésváltások követték egymást. Félidőre 1 pontos előnnyel fordult a Jazz. Nagyszünet után újra előjöttek a risky passzok + Cartert elkezdte oktatni DW. 6 perc alatt csak 2 db mezőnygólt szereztek kedvenceink, így Karlnak nem maradt más választás időt kért (szünetben Brandon Marshall interjú). Mintha ettől kezdve ötösbe kapcsolt volna a csapat. Jöttek a megsemmisítő tömések és hármasok. Ez újra felpörgette a nézőket, akik tovább a játékosokat. Így küzdöttek tovább a srácok, helyenként csúsztak-másztak is a labdákért. Nené tökéletesen levédekezte Boozer post up játékát, majd feldobást harcolt ki, ekkor a közönség állva szurkolt. -8ról hirtelen +2 lett, így 74-74-nél Sloan időt kért, amivel csak stabilizálni tudta a különbséget. Billups vezetésével végül 82-80-al ért véget a negyed, ahol is 13 pontot szerzett. 4.ben Lawson vezetésével, 9 ponttal elhúzott a csapat. DW nélkül a Jazz játéka nagyon leült, így sorba jöttek a defensive stop-ok (4 percig nem szereztek pontot). Sloan újból időt kért, de nem használt sokat, mert ekkor jöttek Melo pillanatai. Előbb csak vonalról, utána ziccerből volt eredményes, majd gólpasszt adott Nenének, hogy aztán a nap jelenetét produkálja(Video). Következő támadást is zsákolás zárta. Jött a következő time out. Karl okosan nem hozta be Billupst, helyette tovább játszatta a Lawson-Afflalo védő párost. Jazz-nek momentumai is alig vannak, így 4:30-al a vége előtt +18. Utolsó 2,5 percre jött Billups, hogy lassítsa a játékot, a győzelem már nem forgott veszélyben. Lawson utolsó percben ’standing ovation’ kíséretében ült le a padra.

Nuggets számokban:

Meccs legjobbja: Anthony(30pont, 5 gólpassz, 8 pattanó, csak 2 TO)
Húzó emberek: Anthony, Billups, Lawson, Nené, K. Martin
Alul teljesítő: Andersen, Carter
Nuggets guard-ok összesen 4X adták el a labdát, ez lenyűgöző.
Kulcs: A padok közötti teljesítmény volt, tőlünk volt olyan játékos, aki képes volt változtatni a játék menetén, míg náluk senki, amikor fel kellett zárkózni akkor megcsinálták, ha csak tartani kellett a különbséget, akkor elhúztak.
1-0

Okt.28. Portland TrailBlazers - Denver Nuggets 94-97
Boxscore

Rögtön egy b2b második mérkőzésével folyták a szezont kedvenceink. Ismét csak Carter kezdett Billups mellett. Első pillanattól látszott, hogy Nuggetsnek sokkal nehezebb dolga lesz, mert Oden vezérletével folyamatosan szedték a támadó pattanókat. Nagy meglepetést nem okozott, hogy jól pattanózik a Blazers, mert az már tavaly is bebizonyosodott, hogy ők a legjobbak a ligában, de a különbség sokkal nagyobb lett a vártnál. Ha bentebb húzódott a csapat a pattanókra, akkor Oden rendre kipöcizte a társainak a labdát. Melo ma ’god’ módba kapcsolt és a vezetésével 7 pontos előnnyel ért véget az első negyed. Amikor a bench került a pályára állandó jelleggel mismatch-ek alakultak ki hátul, általában Rudy(6-7) és Lawson(5-11) miatt. Nem jött be a Billups-Lawson-Afflalo sor. Ezért gyorsan Karl be is hozta Melot, de azzal még korántsem oldódott meg minden probléma, de ekkor legalább már tovább nem tudott elhúzni a Blazers. Félidő vége előtt egy véretlen folytán (szvsz), Graham pályára került, így megoldódott a magassági probléma az alacsony posztokon. Félidőben 43-42-vel fordultak a csapatok. Újra Carter kezdett Roy-on a második félidőben, meg is lett az eredmény könnyű pontokat szórt BR, amíg Nuggets Melot erőltette, sikertelenül (2 pont a negyedben). Ahogy nyílt az olló Karl is érezte változtatni kell valamit, és megint Cartert hozta le, és helyére most Afflalo érkezett és mit ad isten ezzel meg is megszűntek a mismatch-ek, majd röviddel utána Melo helyére jött Lawson, amivel újra magassági fölénybe került a Portland. Végül Roy buzzerjével ért véget a negyed. 4.ben főként büntetőkkel ill. nehéz dobásokkal tartották a srácok magukat (általában nem szokott ennek jó vége lenni). Rudy vezetésével, akinek ekkor lángolt a keze könnyedén elléptek, ekkor rögtön bevillant, hogy JR mennyire is hiányzik nekünk. A spanyol 14 pontot dobott kevesebb, mint 6 perc alatt. Időt is kért Karl, és behozta a fakezű Cartert Lawson helyére, akiről megszórta magát Fernandez. AC pályára küldésével sem oldódott meg a mismatch. Melo a 3.negyedbeli gyengélkedése után most újra kezébe vette az irányítást, és megszórta magát Roy-ról, akinek láthatóan nem is ízlett a dolog. 3 perccel a vége előtt szerezte e csapat az első támadó pattanóját, jobb később, mint soha. Az egész meccsen rengeteg volt a fault, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a magasemberek, kipontozódás szélére sodródtak az utolsó percekre. Meccs ezen szakasza leginkább büntető dobó versenyre hajazott. Blazers oldalán többen kihagyták, addig fiaink keze nem remegett meg. Utolsó percre 2 pont előnnyel és labdával fordult a Nuggets. Nené kipontozódott egy láthatatlan személyi miatt. Labda LMA büntetői után újra denveri kezekben. Billups egy pump fake után kihagyott egy open kettes, így 95-94 az állás ide. Kicsit több mint 10 sec. van hátra, Roy kapja a labdát, de Afflalo piócaként ragad rá, így le kellett adnia Odennek, akit faultolt K-mart, így kettő dobással következett, de szerencsére mindkettő kimaradt és a lepattanó Melo kezébe esett, aki rögtön faultoltak. Két jó dobás következett, és maradt 2 sec. Szerencsére nem sikerült gyűrűt találó dobást elővarázsolnia Roynak.

Nuggets számokban:

Meccs legjobbja: Anthony (41 pont, 50% feletti mezőnymutató, 18-19 FT, 6 pattanó és 3 gólpassz)
Húzó emberek: Anthony, Billups, Afflalo (Roy statisztikái árulják el, hogy mennyire is volt ő hasznos)
Alul teljesítők: Coach Karl
87-88-as szezon óta nem kezdett a csapat 2 győzelemmel. Lepattanózással valamit kezdenie kell Karlnak, mert még egyszer ilyen rosszul nem fog dobni a Blazers, és akkor csúnya verés is lehet. Melo 2 meccsen 29 büntetőt dobhatott, ami lenyűgöző. Egyelőre az a 7kg-os súlyvesztés nem okoz gondot, sőt inkább gyorsabbá, robbanékonyabbá teszi.
Kulcs: Melo MVP játéka
2-0

Nov.1. Denver Nuggets – Memphis Grizzlies 133-123
Boxscore

Iverson új csapata érkezett Pepsi centerbe, de a ’Válasz’ ezúttal sérülés miatt nem játszhatott. Meccsre jellemző volt a rövid támadások, gyenge védekezés és a könnyű kosarak. Egyik csapat sem helyezett hangsúlyt a védekezésre, különösen nem a transition D-re, így meg is lett ennek az eredménye. Első negyedben el is húztak a macik 11-el (mezőnyszázalékuk 70% felett volt), de a negyed végére visszahozták a fiúk -5re, majd második negyedben 1:23-al a vége előtt át is vették a vezetést, hogy aztán 1 pontos vezetéssel menjenek a szünetre. O.J. Mayo és Melo (57%-al dobott) lubickoltak támadó oldalon. Az egész meccs sokkal inkább hasonlított egy sör-, mint sem egy NBA-meccsre. Harmadik negyedben könnyedén elhúztak George Karl fiai, de soha nem tudták leszakítani végérvényesen az ellenfelet. Negyedik megyed során még feljöttek -6ra, de tovább nem tudták csökkenteni a különbséget. Afflalo 2 perccel a vége előtt értékesített hármasával 127-118ra növelte az előnyt, amit végéig meg is tartott a csapat, így viszonylag szoros meccsen, de sikerült nyerni. Azt nem szabad elfelejteni, ebből a meccsből semmilyen következtetés nem szabad levonni, mert egyszerűen egy cseppet sem adott ki többet magából a csapat, mint ami kellett a győzelemhez és végig csak annyira engedte a macikat, amennyire még nem volt túl veszélyes.

Nuggets számokban:

Meccs legjobbja: Anthony (42 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 2 labdalopás) 
Támadásban mindenki hozzá tudott tenni a játékhoz, de ezzel ellentétben a védekezésből hiányzott a kellő agresszivitás. Őszintén ilyen ’komolytalan’ meccsen nehéz találni alulteljesítőt, de még felülteljesítő játékost. Lényeg az, hogy 2 komoly összecsapás után egy sokkal szorosabb meccset játszott annál a Nuggets, mint ami várható volt.
3-0

Nov.3. Indiana Pacers- Denver Nuggets 93-111
Boxscore

Indianapolisban kezdte meg a csapat az első nagy keleti túráját, amikor is 6 meccs erejéig (3db b2b), 10 napot lesznek távol Coloradotól. A túra első meccse ígérkezett előzetesen a legkönnyebbnek, de ilyenkor könnyen léphetnek fel motivációs problémák, amik olyan meccseket eredményezhetnek, mint pl. tavaly a Kings elleni. Nagyon kevés néző volt kíváncsi a meccsre, ami nagyon jól jött George Karl legénységének, így nem kellett attól tartani, hogy a közönség lázba hozza a hazaiakat, és esetleg egy szoros meccsbe torkollik az összecsapás. Egy ismerős játékost fedezhettünk fel az ellenfél keretében, hiszen Dahntay Jones idén nyáron aláírt a Pacers-hez (2X annyit ajánlottak, mint a Nuggets) így most bizonyítási vágytól fűtve játszhatott korábbi kenyéradója ellen. Az már az első percekben látszott, hogy támadásban szinte ott és akkor szerez pontot a csapat, ahol akar. Sokszor látható volt a meccsen, amikor lerohanásból nem sikerül pontot szerezni, akkor második szándékból egy alapvonali betörést követően (ha lehetőség van, akkor be lehet fejezni, de ez ritkán adódik) rögtön következett leosztás az akkor még lendületből érkező magasembereink valamelyikének, akik töméssel fejezték be a játékot. Örömteli látni, hogy Nenének estek az 5 méteres tempói, tavaly év végére ezekről teljesen megfeletkezett. Ha viszont All Star akar idén lenni, akkor meccsenként kb. 2-3-at 50% felett kellene értékesítenie. Lazaságok, ostoba labdaeladások jellemezték ekkor a Nuggets játékát. Egyszerűen ha Nuggets playa dob büntetőt, abból nem lehet kapni leindítást. Ezen hibák ellenére is 30-13 lett az első negyed vége. Karl okosan nem hozta le a kezdőt, amikor megy a játék nem kell ragaszkodni a percekhez. Carter is elemébe volt, szerelései élményszámba mentek, különösen Hibbert-en, mindezek mellett támadásban se volt elveszve. 2. negyedben átállt a csapat jumpshooter játékra. Meg is lett az eredménye, mert viszonylag könnyedén 10 pont környékére jöttek vissza. Karl időkérése után ugyanaz az 5ös, amelyik gödörbe került saját maga mászott ki belőle. Dicséretes, hogy nem kellett hozzá Billups vagy Melo. Granger amihez nyúlt, az nem működött, így már a félidőben is viszonylag megnyugtató előnnyel mehettek a denveriek. Második félidőben sikerült egy jókora hullámvölgybe kerülni, amikor is 8 mezőnykísérletből egyetlen pont se született. Fel is jöttek -9re, de ekkor rögtön jött Mr. Big Shot és lehűtötte a kedélyeket. Helyenként nagyon szép támadásokat vezetett a csapat. Pl. Kenyon adott egy elzárást Billupsnak, aki jobbról betört ugyan a festékbe, de nagy volt a légi forgalom, így kiadta a sarokba Carternak, aki kapásból tovább adta Kenyonnak, aki ekkor még mindig ott állt a perimeteren szembe a palánkkal. Ő is megpróbálkozott egy betöréssel, de inkább kiadta Melonak a perimetere, de gyorsan ráváltott Jones, így hezitálás nélkül tovább adta Billupsnak a sarokba, aki aztán senkitől se zavartatva 2 másodperc alatt hozzákészülődött egy megsemmisítő hármashoz. 10 másodperc volt az egész, de a végére már a hazaiak azt se tudták hol a labda. Utolsó negyedre 12 pontos előnnyel fordult a Nuggets. Billupst meglátásom szerint érthetetlenül sokáig tartotta fent Karl, Lawson kárára. Afflalo is bizonyította, hogy védekezés mellett támadások során is lehet rá számítani. Utolsó tíz percre 20–ra nőt a különbség, amikor is Karl elkezdte egyesével lehozni a kulcsembereket. Andersen és Graham is kicsit megsérült a végén, de semmi komoly. Legvégén pedig a pad vége kapott lehetőséget. Ami kisebb fajta elkeseredése ad okot az, hogy Balkman teljesen hátra szorult a padon.

Nuggets számokban:

Meccs legjobbja: Billups
Húzó emberek és alulteljesítők nem nagyon voltak csapatként mindenki beleadta a magáét a közösbe, így összességében egy nagyon sima győzelem született.
Melo tavaly 4 meccs alatt 31 büntetőt dobhatott, míg idén 55-t, és mellé 5%-ot emelt azok végrehajtási pontosságán. Ez az egyik olyan dolog, ami bizakodásra adhat okot, hogy tényleg komolyan gondolja, hogy karrier évet akar futni.
4-0

Nov.4. New Jersey Nets – Denver Nuggets 94-122
Boxscore

Előre bocsátom, hogy nem láttam a meccset, de ennél valamivel nagyobb ellenállásra számítottam, mert amíg aranyrögök egy nappal ezelőtt játszottak, addig a Nets készülhetett, és ez akkor is sokat jelent, ha nagy valószínűséggel a jövő évi 1/1-re hajtó csapatok egyike az ellenfél. Nets baját tetézte, irányítójuk Devin Harris, ’pénz gyáruk’ Yi tavalyi csereirányítójuk Dooling, friss szerzeményük Battie (aki nem is olyan friss) és 2003-as drafton 10.helyen elkelt Jarvis Hayes sérülése, ennyi még gombócból is sok. Ezeket tudva már kicsit árnyaltabbá válik a győzelem értéke, egy NBDL-es játékerőt képviselő csapat ellen, de ezért is egy W betű járt. Külföldi oldalak beszámolóiból ill. a statisztikából szemezgettem, amikor ezt írtam. A meccs elő félideje nagyon szoros volt sok volt a hiba mind védekezésben mind támadásba, erről leginkább Melo 1-11-es félidei lőlapja árulkodik, aki a 3. negyedben megemberelte magát 11 pontjával sikerült elhúzni, majd a 22. pontjával alakította az állást 96-77-re, ekkor elkezdtek szállingózni az emberek kifelé, gondolván még elérik a World Series 6. meccsét. Szépen kirajzolódik a statisztikákból, hogy a kezdő átlagban 30 percet volt a parketten. TO-ek száma valószínűleg csak a játék cifrázása miatt lett ilyen magas. Nagyjából a gólpasszok száma meg is magyarázza a játék alakulását. Míg nálunk járt a labda, addig a Nets csak egyéni megoldások során próbált veszélyeztetni. Öröm látni a csapatban Lawson játékát, nem csak azért, mert szórja a pontokat (game high 23), nemcsak azért ahogy adja a gólpasszokat, hanem ahogy őrzi a labdát. 20+ perceket kap (szerencsére), de mellé nem szed össze fölösleges TO-kat. Most is majd fél óra alatt egy labdát adott el, mindezt teszi úgy, hogy ő egy irányító. Ezen kívül túl sok szót nem érdemes pazarolni a meccsre.
5-0 

Nov.6. Miami Heat – Denver Nuggets 96-88
Boxscore

Sajnos ebből a meccsből csak az első félidőt láttam, abból se maradt meg sok minden. A vereségen kívül a legfontosabb, hogy megsérült Kenyon Martin. 5 perccel az első félidő vége előtt egy labdavesztést követően a tavalyi 1/2-vel futott vissza, amikor is beütött a krach. Sérülés soha nem jön jól (sérülése után a félidő végéig csinált egy 17-5-ös futást a Heat) kifejezetten nála, aki megannyi alkalommal bajlódott a lábaival, erre melyik testrésze sérült meg, hát persze, hogy az alsó lábszára. Karl szavaiból ítélve nem nagyon komoly. Mai nap során MRI vizsgálatokat végeznek el rajta, de az eredményektől függetlenül biztos nem fog játszani a Hawks ellen. Rettenetesen fog hiányozni a csapatból, ahogy a Heat ellen is kiesése után rögtön elhúztak Wade-ék. Ha pedig arra gondolok, hogy milyen vékony a csapat felső posztokon, és nagy valószínűség szerint Andersenre hárul az a hálátlan feladat, hogy pótolja Martint. Madárembernek idei teljesítménye jelenleg amúgy is elmarad a várttól, ami nem sok jóval kecsegtet az előttünk álló pár hétre. Visszatérve a meccsre sajnos a Nuggets is visszatért az izoláljuk Melot (nem csak őt), majd ő megoldja egy az egyben című fejezethez. Az eredmény ismert. Ezek az egy-egyezések vezetnek kicsavart görcsdobásokhoz, kiszorított helyzetekből. Elég csak azt említeni, hogy összesen csupán 10 gólpasszt sikerült összevakarni. Denver játéka pont arra épül, hogy nem egy ember ad 10 ast, hanem mindenki ad 2-3-t, míg Billups és Melo 4-5-t. Ez nem kőbe vésett szabály, de ha előbb említett dolgok nem teljesülnek, akkor csak az erőlködés szokott jönni. Jól látszik, hogy a csapat fele nem adott gólpasszt, míg a másik fel elvétve adott 1-2-t. Amit viszont mindenféleképpen értékelni kell, hogy a pad nagy küzdéssel, de végül 10-en belülre hozta a csapatot a végére. Ezt a meccset minél hamarabb el kell felejteni és tovább kell lépni, mert ez a játék sehova sem vezet.
5-1


Fontosabb hírek a csapat háza tájáról:

- Váratlanul egyik pillanatról a másikra Balkman szerződését 3 évvel meghosszabbították, így most már 2013-ig tart a szerződése. Ez idő alatt $5M-t fog keresni. Pont akkor jelentették be, amikor tán a leginkább hátracsúszott a padon. Mindenesetre amikor Indiana elleni meccsen kérdezték ő is beismerte, hogy meglepetésként érte az ajánlat. Lehet, hogy ez is csak a csel része volt, hogy minél olcsóbban írjon alá? Döntse el mindenki maga.

- Arron Afflalo jövő évi szerződésére csapatnak opciója volt, amit le is kértek, így jövőre is élő szerződéssel rendelkezik, amely értelmében $2M-t keresni a korábbi detroiti.

- Carmelo Anthonyt választotta meg a liga az első játékhét legjobb nyugati játékosának, ezt a címet most nyerte el kilencedik alkalommal. 3 meccs alatt 37,7 pont, 7,9 pattanó és 4,3 gólpasszt jegyeztek a neve mellett. Utoljára Nuggets játékos (Billups) tavaly novemberben kapta meg ezt az elismerést.

- George Karl n+1. alkalommal is kijelentette, hogy JR Smith, aki első a csapat első 7 meccsét kénytelen kihagyni eltiltás miatt, nem fog kezdeni. Viszont azt is mondta Karl, hogy nincsenek előre leosztva a lapok, így egyelőre 4 pályázó közül fog az idény során dönteni, hogy ki legyen a szezon végén a kezdő dobóhátvéd.

- Sérültlistán jelenleg csak a kérdés állapotú Kenyon Martin van.

Beharangozó írásomban megemlítettem pár pontot, amiben fejlődést kell elérni a sikeres szereplés reményében. Eladott labdák száma (14/G) nem rossz, így ha ezt a szintet tudnák tartani a srácok az már több, mint tökéletes lenne. Büntető kiharcolásában első a Nuggets, ezzel mondjuk eddig sem volt baj, de idén már az értékesítés is nagyon jó %-al megy. A személyi hibákkal most is nehezen gazdálkodik a csapat, Nené szinte minden második meccsen problémában van. Védekezés helyenként összeáll, akkor jönnek a defenzív stoppok, de többnyire laza a védekezés. Ezen az év hátralévő részén lehet még finomítani. Többnyire pozitív irányba fejlődött a csapat, de nem szabad elmenni a pattanózás mellett. Összességében a liga tíz legrosszabbul pattanózó csapata közül az egyik a Denver. San Antoniot és a New Orleanst leszámítva csak és kizárólag lottery csapatok vannak mögöttünk. Itt látszik, hogy nagyon kéne egy jól pattanózó center a csapatba, aki nem mellékesen fault trouble-tól is megmentené a frontcourt-ot. November 4-én lejárt a nagy TPE-je (traded player exception) a csapatnak, így abból a pénzből már biztos, hogy nem hoz a csapat senkit se. Itt szeretném jelezni, hogy a múltkori cikkben említettem, hogy a csapatnak csak 2 TPE-je volt, ezt most szeretném javítani, mert az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 3 volt nov. 4-ig. Hunter féle cseréből is van még egy $3,7M-t érő. A lényegen nem változtat, hiszen ezeket nem lehet összeadni, csak darabolni egy cserénél. Jelenleg 2 db egy 3,4 és egy 3,7 milliós TPE-je van a csapatnak. Ebből nagy valószínűség szerint a csapat számára hasznos magasembert nem fognak tudni hozni. Milyen más megoldás lehet még? Játékos csere lehetne, de nehezen tudom elképzelni, hogy bárkit is beáldoznának egy 4. számú magasért. Jelen pillanatban maximum olyan nélkülözött embereket lenne a hajlandó a vezetőség beáldozni, akiknek fizetése alacsony (vagy Kenyon, de ő még idén szinte elcserélhetetlen). Így marad egy utolsó lehetőség, hogy 30-on felüli gyűrűre hajtó, de idén esélytelen csapatban szereplő játékost csapata kivásárol a szerződéséből és FA piacra kerül. Ilyen eshetőség simán benne van még a pakliban. Talán bilibe lóg a kezem, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Clippers azzal a lendülettel halad tovább, ahogy idén megkezdte a szezont, így akár februárra már teljesen elmehet az esélyül a PO-ra, és akkor talán Camby lehet, hogy kérné a kivásárlását. Ez az utolsó pár mondat már elég hipotetikus, ezért egyelőre csak abban reménykedek, hogy Kenyon minél hamarabb visszatér a pályára és az idény hátralévő részében elkerülik a sérülések a csapatot.