A Colorado Rapids labdarúgói az elmúlt hét folyamán két mérkőzésen léphettek pályára, és azt követően, hogy szerdán egy US Open Cup-selejtező meccsen vereséget szenvedtünk, és elbúcsúztunk a kupaküzdelmektől, szombaton egy jóval fontosabb bajnoki összecsapáson, egy rivális csapat legyőzésével tovább erősítettük előkelő pozíciónkat az MLS Nyugati tabellájának élcsoportjában.


A hétközi kupamérkőzésen a New York Red Bulls otthonába látogattunk, és ismét jobbára a felkészülésnek szenteltük a sorozatbeli fellépést, hiszen meglehetősen tartalékos összeállításban léptünk pályára, nagyrészt olyan játékosok kapták meg a lehetőséget, akik az MLS-ben csak ritkán jutnak szóhoz. Így aztán a Rapids a következő 11 fővel futott ki a New jersey-i stadion gyepére: Joyce - Wynne, Baudet, Moor, Earls - LaBauex, Larentowicz, C. Lopez, Thompson, Clark - Amarikwa. Bár denveri támadásokkal kezdődött a mérkőzés, alig 11 perc elteltével mégis a hazaiak szerezték meg a vezetést, ami merőben megváltoztatta a találkozó képét a folytatásra nézve is. A Red Bulls többször is könnyűszerrel tört át az alkalmi középpályánkon, sorra alakítva ki ezzel a helyzeteket, majd a félidőben már 2-0-ra vezettek egy a szünet előtt szerzett újabb találat révén. A félidőben csatárposzton frissítettünk, Amarikwa-t az újonc Akpan váltotta, valamint Claudio Lopez is támadóbb feladatokat kapott, ezen kívül a középpályás Larentowicz helyét Ballouchy foglalta el. Nem sokkal később Baudet szenvedett kisebb térd sérülést, nem akartuk kockáztatni a játékát egy ilyen "felkészülési" mérkőzésen, ezért a fiatal Holody váltotta őt az 53. percben. Mindössze pár minutummal később egy New york-i indítás Moor lába alatt csúszott át, az arrafelé tartózkodó csatár pedig ziccerben léphetett ki, és kihasználta a hátvédünk kapitális hibáját, amivel már háromgólos előnybe kerültek a házigazdák. Gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, az utolsó félórára az ellenfelünk látványosan visszavett, amíg a mieink még a szépítő gólt megpróbálták megszerezni, de ez sem sikerülhetett, semmi szerencsénk nem volt, így hiába rohamoztunk Cummings beállítása után már három csatárral, nem tudtunk javítani a helyzetünkön, nyilván az sem segített, hogy a hajrában Earls-t kiállították. Maradt a 3-0-s végeredmény, ezzel búcsúztunk a US Open Cup idei kiírásától.


Ezt követően a hétvégén egy jóval fontosabb MLS-mérkőzésre készülhettünk, amikor az évad első hazai szombat esti összecsapásán 18 ezres teltház fogadta a Dick's Sporting Goods Park-ban a csapatot, az ellenfél pedig a közvetlen rivális Seattle Sounders alakulata volt. Ezen az összecsapáson a jelenlegi legerősebb összeállításunkban játszhattunk, néhány sérült ugyan nem vállalhatta a játékot, de a védelem vezére, a francia Baudet szerencsére beöltözhetett, így aztán a következőképpen festett a kezdőcsapatunk: Pickens - Wynne, Moor, Baudet, Earls - Ballouchy, Larentowicz, Mastroeni, Thompson - Casey, Cummings. A Rapids remekül kezdte a mérkőzést, rögtön kapujukhoz szegeztük a vendégeket, s öt perc után egy parádés 16-os előtti adogatást követően Casey tűzte fölé nem sokkal Cummings bejátszását. Pár percre rá Cummings egy szöglet utáni fejesből veszélyeztett, majd a kezdeti rohamok után kicsit lecsendesedett a találkozó, és visszaálltunk a Seattle lassabb, ráérősebb stílusú játékához. Természetesen továbbra is a mieink veszélyeztettek gyakrabban, sokkal többet tettünk a vezető gól megszerzése érdekében, mint a térfelünket mindösszesen néhány kósza ellentámadás alkalmával átlépő Sounders. Nem sokkal a szünet előtt még Pickens-nek kellett egy nagyot tornásznia egy távoli, pattintott kapáslövéssel szemben. A félidő tehát gól nélküli döntetlennel, de Rapids-fölénnyel zárult, miközben az utolsó pillanatokban még a kapitány Mastroeni részesült sárgalapos figyelmeztetésben. Negyedóra telt el a második játékrészből, amikor a bal szélre beállt Clark, a kissé elfáradó Thompsont váltva. Még ha nem is pont ennek köszönhetően, de rövidesen megjött a nagy áttörés, Cummings indította el Conor Casey-t, aki átharcolta magát egy hátvéden, majd kissé kisodródott helyzetből, nagyjából 13 méterre a kaputól fantasztikus mozdulattal emelte át a kapujából már félig-meddig kimozduló Keller kapust. Az amerikai válogatott VB-keretéből kihagyott támadó tehát immár a negyedik találatát szerezte a szezonban. Kisvártatva Casey kiugratása után Ballouchy húzhatott el a bal szélen, betört a kapu felé, de erős lövése elakadt a hálóőrben. A vendégek megpróbálták felzárkózni, és egyre többet kockáztattak az egyenlítés érdekében, de néhány lehetőséget leszámítva a mieink magabiztosan védekezve szinte egyáltalán nem engedtek területet Ljungberg-ék próbálkozásainak. Az utolsó percekben Cummings helyére Amarikwa állt be, míg Wynne-t és Casey-t sárga lappal jutalmazták, de az eredmény már nem változott, a denveriek 1-0-s győzelmet arattak a Seattle elleni rangadón.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:


Gary Smith vezetőedző véleménye:
"Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, pontosan ahogy szerettük volna, rámenős játékkal, gólhelyzetekkel. Sajnáltam, hogy az első félidőben két óriási helyzetet is kihagytunk, Casey becsúszásos lövésére, és Cummings fejesére gondolok, ezekből illett volna gólt szereznünk, biztosan könnyebb dolgunk lehetett volna, ha legalább az egyiket értékesítjük. Ennek ellenére teljesen megérdemelten győztünk, végig nagyon jól kontrolláltuk a mérkőzés alakulását, több helyzetünk volt, de ugyanakkor nagyon figyeltünk, hogy ne engedélyezzünk lehetőségeket a Seattle-nek, mindvégig komolyan vettük őket. A második félidő még nehezebb volt, kemény mérkőzést játszottunk, az ellenfél nagyon szépen harcolt, de nagyon összeszedettek voltunk a végsőkig, és Conor nagyszerű gólja eldöntötte a mérkőzést a javunkra. Azt hiszem, a mai találkozón ő jelentette a különbséget a két csapat között, a szezonbeli eddigi legjobb játékát láthattuk tőle, több nagyszerű helyzete volt, a találata pedig egy igazi klasszismegoldás volt. Tisztában vagyok vele, hogy lelkileg nincsen éppen a toppon mostanában a válogatott keretből való kihagyása miatt, de ma este igazi profi sportoló módjára küzdött, és nagyon megérdemelte a meccs legjobbjának járó elismerést. Remélem, hogy ez a teljesítménye segíti visszahozni őt a csúcsformájához, és még jobban össsze fogja szedni magát a folytatásban. Mi mást is mondhatnék, minthogy elégedett voltam a látottakkal, a csapatom jó játékkal, megérdemelten győzött egy fontos meccsen."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 9-0-2, 29 pont (11 meccs)
2. Real Salt Lake 6-3-1, 19 pont (10 meccs)
3. Colorado Rapids 5-3-1, 16 pont (9 meccs)
4. San Jose Earthquakes 5-3-1, 16 pont (9 meccs)
5. Houston Dynamo 5-5-1, 16 pont (11 meccs)
6. FC Dallas 2-2-6, 12 pont (10 meccs)
7. Seattle Sounders 3-5-3, 12 pont (11 meccs)
8. Chivas USA 3-7-1, 10 pont (11 meccs)

Változatlanul szoros az állás, a Galaxy előnye már 10 pont a többiekhez képest, a bajnok RSL nagyon szépen összekapta magát a rossz rajt után, és már másodikok, bár csak több játszott meccsel előznek meg minket, velünk azonos pontszámban még két csapat található, közülük a Dynamo-nál kétszer is kevesebb alkalommal léptünk ezidáig pályára. Eközben talán szép lassan az utolsó három helyezett csapat kezd leszakadni az élmezőnytől.

A júniusi, világbajnokság alatti háromhetes szünetet megelőzően már csak két meccsen fognak fellépni a mieink, legközelebb egy újabb óriási csatára lehet kilátás, amikor a keleti éllovas Columbus Crew csapata érkezik hozzánk (jövő vasárnap, 03:00). Majd az azt követő szerdán a szintén nagyon erős Chicago Fire-nél vendégeskedünk.