Megközelítőleg egy hónappal ezelőtti írásomban annak adtam hangot, hogy kevés az, amit a Colorado Rockies baseballosai művelnek az idei szezonban, s a folyamatos 50 % körüli vegetálás nem reális a csapat valódi erejéhez képest. A gárda hamar átérezte a helyzetet, újabban a felesleges fogadkozásokat tettek váltották fel, és annek ellenére, hogy az egyik legjobb játékosunkat elvesztettük, a Rockies újra a tavalyi fényében kezdett el tündökölni az elmúlt néhány hétben.

Június 18-án kiesett a csapat igazi motorja, a shortstop Troy Tulowitzki, akit azóta beválasztottak az idei All-Star gálára is, bár kéztörése miatt nem lehet ott. Furcsán hangozhat, de talán éppen ez a sérülés hozta meg a várt áttörést, bár elsőre mindenki megijedt, hogy mi lesz a bandával nélküle, a többiekben mégis ekkor tudatosult igazán, hogy fel kell pörgetniük magukat, s Tulo távollétében mindenkinek többet kell nyújtania. És így is történt, ebből egészen jó dolgok sültek ki! Egyrészt a kiegyensúlyozatlan Barmes produkált egy pazar ütősorozatot mostanában, valamint június hónap legjobb pontszerzője volt a csapaton belül. Az All-Star gáláról csak alacsony ismertsége miatt kimaradó Gonzalez szakadatlanul folytatja a hazafutások ipari mennyiségű gyártását, és gyakorlatilag Tulo kiválásával a legkomolyabb húzóemberünkké emelkedett fel. A SS-unk DL-re helyezésével párhuzamosan több lehetőséget kapó újonc Herrera szédületes ritmust kapott el a Rox-ban, és a Tulo kiválása óta eltelt 20 mérkőzés közül 19 alkalommal legalább egy ütést szállított, és bár kevés pontot szerez, a .370-es átlagára nincsenek szavak. Iannetta és Fowler egyaránt pocsékul kezdte a szezont, majd eltöltöttek egy-egy hónapot a farmcsapatunknál, s egy hónap alatt olyannyira formába lendültek a Triple-A-ben, hogy visszatérésük óta szintén óriási lökést jelentettek a csapatnak.

A régebbi írásomban említettem, hogy a kezdődobó De La Rosa és a befejezőember Street visszatérésével kiegyensúlyozottabbak lehetünk, s valóban utóbbi két héttel ezelőtti aktiválása óta a bullpen egyre stabilabb, és a closer négyből négy meccset sikeresen zárt le. Közben a mexikói éppen ma hajnalban térhetett vissza, közepes formában, valószínűleg egy kis időre van még szüksége, mire elkapja a ritmust, de onnantól kezdve talán a rotation hiányosságait is sikerülhet orvosolnunk.

Tulowitzki mellett a közelmúltban a veterán hadvezér Todd Helton-t is ki kellett raknunk a sérültlistára a hetek óta nem múló hátfájása miatt, de az első bázison mostanában a nagyöreg Giambi legszebb napjait idéző formában helyettesíti őt, s ha mégsem bírná a sok terhelést, akkor kisebb átszervezésekkel mást is beállíthatunk erre a posztra, legfőképpen a Colorado Springs All-Star bombázóját, a Helton helyett felrendelt Eldred-et.

Lássuk a számokat! Mióta Tulo-t elvesztettük, 20 mérkőzésből tizennégyet megnyertünk, beleértve az utolsó 10 találkozón belül elért 8-2-es győzelem-vereség mutatónkat, és az aktív ötmeccses nyerési sorozatunkat, melyekkel egyaránt a Nemzeti Liga legjobb formájában lévő csapatának számítunk.

A napokban maga Tulo is megjegyezte, "különleges", ahogyan a csapat játszik a kiválása óta, majd hozzátette, egyáltalán nem félti a srácokat: "Nem sok csapat van a ligában, amely ilyen viszontagságok közepette ekkora szárnyalásba tud kezdeni, mint amit a mieink műveltek az utóbbi időben. Hazudnánk, ha azt mondaná bárki, hogy nem fordultak meg negatív gondolatok a fejükben a sok sérülés közben, de a csapat úgy látom, sokkal inkább a játékra koncentrál, nem a hiányzókra, és félelmetes erőben vagyunk."

Az elmúlt két hétben ráadásul elképesztően fontos győzelmeket arattunk a borzasztóan kemény menetrend ellenére, hiszen csupa playoff-riválissal találkoztunk, de a NL West-első Padres-t idegenben vertük 2-1 arányban, a másik divízió-ellenfelet a Giants 3-1-gyel keserítettük el, a sztárcsapat Cards-t 3-0-val söpörtük, a hétvégi újabb Padres elleni hazai series első meccsét pedig már szintén sikerrel vívtuk meg. S mi több, köztük néhány egészen elképesztő győzelmet is elértük, volt hogy, 5 vagy 7 pontos hátrányból fordítva nyertünk, és még három walk-off siker is becsúszott, melyekkel a Coors Field rendszeresen 45-50 ezres publikumát is maximálisan kiszolgáltuk. Ahogyan mindezekről blogunk folyamatosan jelentkező aktuális összefoglalóírásaiból is értesülhetettek, s még a legfontosabb játékokat tartalmazó videófelvételeket is megnézhettétek.

Ezek a párharcok tökéletesek voltak arra, hogy a játékosok és a szurkolók még inkább egy hullámhosszra kerüljenek, s az MLB alapszakaszának második felébe fordulva mi, magyarországi rajongók is nagyobb buzdításba kezdjünk, hiszen ezért a csapatért megéri éjszakába nyúlóan szurkolni, mert kezd egészen emberfeletti lenni, amit a helyes útra térő Rockies az elmúlt hetekben véghez vitt.

Remélhetőleg a megtalált lendület minél tovább kitarthat, és ha csodálatos győzelmek nem is tarthatók a végtelenségig, azért összességében a Rox képes lesz most már kiegyensúlyozottan arra a teljesítményre, mellyel reális eséllyel bírhatnak a rájátszáshoz, vagy akár még többre, mert ebben a csapatban nagyon komoly tartalékok lakoznak, és ebben az ihletett formában tényleg bárkit képesek lehetünk legyőzni.

Egy biztos, a Denver Sports Blog-on a továbbiakban is folyamatosan jelentkezni fogunk párharconként az összefoglalóval, és alkalmanként további helyzetjelentő cikkekkel az eseményektől függően - "Take a good look, you'll see for long..."