A Denver Nuggets együttese a múlt hétvégén az ötből lejátszotta az első három meccsét az NBA nyári ligájában, és a fiatalok eddig remekeltek Las Vegasban, mind a három mérkőzésükön győzedelmeskedtek, kétszer ráadásul egész fölényesen. A továbbiakban kicsit bővebb összefoglalót, elemzéseket olvashattok a játékosok teljesítményéről.

A pénteki nyitó mérkőzésen a Dallas Mavericks fiataljai voltak az ellenfeleink és magabiztosan végig vezetve győztünk ellenük 88-70re, az egész meccsen a szezonban is megszokott gyors, sok passzos, pontos játékát játszotta a csapat, mivel ez a tartalék együttesünk is meglehetősen alacsony termetű. A Nuggets a Lawson-Karl-Roby-Edwards-Butch kezdőötössel indította a meccset, és a legeredményesebb denveri játékosok is innen kerültek ki, mivel a 30 percet játszó Coby Karl és a 20 percet parketten töltő ifjú Richard Roby egyaránt 16-16 pontig jutottak. Előbbi közben 7 lepattanót és 5 asszisztot is összegyűjtött, de a Colorado University tehetsége is nagyon biztatóan játszott, kifejezetten biztos kézzel kivitelezte dobásait, nem csoda hogy a Buffsban már évek óta NBA-játékost látnak benne. A felnőtt Nuggets üdvöskéje az irányító Lawson is kitett magáért, bár viszonylag kevés kísérletet vállalt és csak 11 pontot gyűjtött össze, de négyből három triplát elsüllyesztett, és +25öt jegyzett 5 előkészítés mellett. Az erőcsatár Edwards volt a negyedik double figureben záró játékosunk, hiszen masszív játékával 15 pontot szorgoskodott össze. A center Butch kicsit mérsékeltebb meccset zárt, miután gondba került a személyikkel, így végül 8 ponttal be kellett érnie, miközben ő is +21es +/-t termelt. A cserepadról különösen az 5 lepattanóval és 8 szerzett ponttal vitézkedő Hunter, valamint a 7 pontja mellé öt stealt összeszedő Draper tudott színt vinni a játékunkba. A mérkőzésen jelen volt a klub közelmúltban rákbetegségből felépülő vezetőedzője, George Karl is, aki egyelőre csak külső szemlélőként drukkolt a csapatért.

Szombaton a Los Angeles Lakers ellen ugyanúgy 18 pontos győzelmet arattunk, miután a hamar megszerzett különbséget fokozatosan növeltük, az utolsó negyedben pedig a végső csapást mértük rájuk, így a végeredmény 92-74 lett a mieink javára, ismét tetszetősen játszottunk. Az előzőnapival teljesen megegyező összeállításban kezdtük a mérkőzést, de sajnos a 3. negyedben egy térd sérülés miatt Butch abbahagyta a játékot, pedig most sokkal agresszívebben nyomta, és kiválásáig 14 perc alatt négy-négy támadó és védekező lepattanóval, két blokkolással és hat ponttal állt. Közben a csapat legeredményesebb játékosa Ty Lawson lett, miután a 30 perc lehetőséget kapó irányító 6/12es mezőny hatékonysággal 18 pontot ért el 7 előkészítéssel együtt. Karl 12 pontjával ismét veszélyes volt, közben viszont a 7 lepattanója mellett 7szer labdát is veszített, így nem volt annyira kifogástalan mérkőzése. Edwards +21el a csapat legplusszosabb tagja volt, közben 12 pontot is összeszedett öt pattanóval együtt. Az ötödik kezdő ember, a SG Roby ezúttal mérsékeltebben tevékenykedett, 23 perc alatt 7 pont került a neve mellé, miközben csupán kétszer volt eredményes a mezőnyből kilenc kísérlete közül. A padról Hunter ismét maradandót alkotott, Butch hiányában ő játszhatott centert, s 24 perc játéka alkalmával 14 pontot és négy lepattanót szorgoskodott össze két sapka kiosztása mellett. Még Andreson ügyes játékát érdemes kiemelni, aki nagyon jól célzott kintről, két triplát is bevágott és 12 pontig jutott el, valamint a tartalék Draper +16os mutatója és 5 asszisztja sem volt kis teljesítmény alig 11 perc leforgása alatt. A mérkőzés után az első számú centert Butcht kórházba kellett szállítani további vizsgálatokra, mely után valószínű lehet, hogy több mérkőzésen nem léphet pályára Las Vegasban, amivel a keret egyetlen klasszikus magasemberét veszítenénk el.





















Aztán másnap a New York Knicks ellenében is megtartottuk a veretlenségünket, miután a torna eddigi legszorosabb összecsapásán 100-90re múltuk felül őket. A meccs előtt derült ki, hogy Butchnak kificamodott a bal térdkalácsa és mindenképpen haza kell utaznia Denverbe, így számára a Summer League befejeződött. Helyette a Knicks ellen a kezdő centerünk Hunter volt, vagyis Lawson-Karl-Roby-Edwards-Hunter lett a kezdőötös. Az első félidőben 55-42es előnyt építettünk fel, azonban a 3. negyedben a NYK akarata érvényesült, és alig néhány pontra megközelítettek minket, de a záró felvonásban megint váltani tudtunk és stabil győzelmet arattunk. Bár alacsonyabb lett a csapat, különösebben nem erőltettük a triplákat, inkább a középtávoliakból dobtunk sokat, és egész jól 31/55ös azaz 56.4 %al céloztunk, talán ez volt a siker fő kulcsa (közben az ellenfél gyakran dobált a körön kívülről és 10/31es 3PMel zártak). És persze Ty Lawson még az előző napinál is ellenállhatatlanabb játéka, 28 pontot, 7 asszisztot és 5 stealt jegyzett, miközben 16 kísérletéből tíz kosarat süllyesztett el a mezőnyből, paradésan játszott a kis irányító. Coby Karl 36 percnél is többet töltött a pályán, három triplát bevágva 22 pontig jutott el 7 defenzív pattanó mellett. A center Othello Hunter is rettentő aktív volt, sokat hoztuk játékba és elég hatékonyan is ment neki, végül 19 ponttal és 7 lepattanóval zárta a meccset két sapkával együtt. A négyesben játszó Edwards neve mellé 15 pont, 6 lepattanó került. A többiek közül még a kezdő Roby és a csere Draper alkotott említésre méltót, előbbi hat lepattanatót zsebelt be, utóbbi kilenc pontot dobott. Az első három meccsünk nagyon jól sikerült, a csapat kreatív, gyors és pontos játékára még egyik ellenfél sem találta az ellenszert és úgy néz ki, hogy a no1 centerünk hiánya sem blokkolta le a srácokat. Egyébként három meccs után a Nuggets az egyetlen százszázalékos csapat Las Vegasban.

A hétfői szünnap után kedd este a Chicago, szerda este a Houston ellen játszhatjuk le az utolsó két meccsünket, mindkét összecsapás magyar idő szerint 22:00kor kezdődik. A Summer League befejezése után ismét jelentkezni fogok egy összefoglaló írással.