Szombat délután rendezték meg az Angliában zajló lacrosse VB fináléját, s az elképesztő csatát hozó döntő végén az Egyesült Államok csapata került ki győztesen, vagyis az amerikai csapat színeiben öt Denver Outlaws-játékos is világbajnok lett. Ezzel véget ért a tíz napon át tartó rendezvény a Manchesteri Egyetemen, s minden jó, ha a vége jó, az utolsó VB-kiadásunkban városunk képviselőinek sikeréről számolhatunk be.



















A fináléban az Egyesült Államok a világbajnoki címvédő Kanada ellen lépett pályára, és drámai végjátékban aratott 12-10-es győzelmével története során kilencedik alkalommal hódította el a VB-címet a sportágban.
Hatalmas küzdelemben indult a mérkőzés, mindkét csapat kőkemény védekezést alkalmazott az ellenfél legjobbjai semlegesítésére, az amerikaiak rendre lekettőzték a két csapat legutóbbi közös meccsén parádézó Grant Jr-t, míg a kanadaiak leginkább a denveri Mundorf-ra figyeltek. Az első negyedben jobbára az USA akarata érvényesült, főleg hogy Dougherty több óriási bravúrt mutatott be a kapujukban, s közben Striebel nyitó találata után még Rabil is kétszer eredményes volt az első negyedórán belül. De végülis Grant Jr egyszer elszakadt az őrzőitől, s Steenhuis-nak is volt egy villanása, így mindössze egy góllal vezettek az amerikaiak az első játékrész után.
A folytatásban Powell remek góljával már 4-2-re ment az USA, de néhány perccel később kiegyenlítettek a kanadaiak, miután Williams és Greer találtak a hálóba. A félidőt megelőző utolsó tíz perc viszont megint a trónfosztásra törő együttesnek jött ki jobban, Leveille kétszer köszönt be, Rabil elérte a mesterhármast, majd háromgólos vezetésnél az utolsó támadás előtt időt kérve, másodpercekkel a dudaszó előtt a denveri Mundorf találatával 8-4-es előny mellett vonulhattak le a szünetre a felek. Úgy tűnt, az amerikai csapat tanult a kanadaiaktól elszenvedett csoportkörbeli vereségből, s a hibákat kijavítva sokkal agresszívebben védekezve biztos előnyre tettek szert az első negyven minutum során.
Azonban a szünetben a juharlevelesek alaposan felpörgették magukat, tudtak újítani, s még az eddiginél is keményebb fizikai játékkal rukkoltak elő. Emelllett ráadásul a középpályán is egyre többször verték meg az USA-t, akiknek nagyon nem ízlett ez a stílusú játék, és kicsit talán már el is kényelmesedtek a váratlanul nagy vezetés mellett. Na, sokáig nem is tartott az előnyük, a harmadik játékrészt Grant Jr, Billings, Crowley és Huntley találataival 4-0-ra hozták a kanadaiak, akik ezzel 8-8-ra módosították az eredményt a 60. percet követő szünet idejére. Kezdett megfordulni a mérkőzés képe, a kezdetbeli USA-fölény után immár a kanadaiak érezhették nyeregben magukat.
Kanada dominanciája a negyedik negyedben is folytatódott, s a 63. minutum végén Greer szédületes megmozdulása után első alkalommal szerezték meg a vezetést a fináléban 9-8-nál. Ezt követően ráadásul kétszer is emberhátrányba kerültek az egyre inkább elfásuló amerikaiak, de Dougherty kapus több óriási védéssel életben tartotta csapatát, majd Mundorf nagyszerű találatával kiegyenlítettek. Tíz perccel a vége előtt Grant Jr levált Nadelen-ről, s kívülről belőtte önmaga harmadik, csapata tizedik találat, így ismét a címvédő került lépéselőnybe. De az USA nem adta fel, s ekkor került elő az ifjú klasszis, a profik között még újoncnak számító Crotty, aki előbb a 72. percben kiegyenlítette az összecsapást, majd bő öt perccel a befejezést megelőzően újra előnyhöz jutatta csapatát, ezzel 11-10-re vezetett az Egyesült Államok. A kanadaiak mindent elkövettek az egyenlítés érdekében, de Dougherty lehúzta a rólót, a legvégén pedig Leveille egy üres kapura szerzett góllal bebiztosította az amerikai sikert. Az utolsó percben a bajnokok már csak az órával játszottak, miközben a fejüket vesztő kanadaiak csupán sportszerűtlenségükkel hallattak magukról.
Így hát a hihetetlen küzdelmet hozó, fordulatos mérkőzés végén 2010-ben az USA visszahódította a világbajnoki trónt, melyet négy éve a kanadaiak elfoglaltak tőlük.

A döntőben az amerikai csapatból a világbajnokság MVP-jének is megválasztott Rabil háromszor volt eredményes, ahogyan Leveille is mesterhármasig jutott, míg Mundorf és Crotty két-két gólt szerzett, a VB után visszavonuló Dougherty kapus pedig 15 védéssel a torna legjobb meccsét zárta. Kanadai részéről a szoros őrizet ellenére Grant Jr 3+1-es teljesítménnyel zárt, Greer pedig ismét jó volt két találatra, a portás Sanderson ezúttal 10 lövést hatástalanított. Egyébiránt a két faceoff-specialista, Smith és Snider megint nem bírt egymással, hiszen a 22 buli közül testvériesen, tizenegyet-tizenegyet nyertek meg mindketten.























A mieink soraiból az ismét húzóembernek bizonyuló Brendan Mundorf 2+1-es teljesítménye mellett a többiek pontot ugyan nem szereztek, de Max Seibald elképesztően hasznos játékot nyújtott a középpályán, Drew Westervelt szintén több ígéretes helyzet megteremtéséből vállalt szerepet, a védelemben sérülése miatt csak limitált játéklehetőséget kapó Eric Martin pedig a szokásos keménységgel küzdött, közben Adam Fullerton cserekapusként izgulhatta végig a döntő összecsapást, s folyamatosan bíztatta a klasszisteljesítménnyel előrukkoló hálóőrtársát. Az aktív keretben ugyan nem játszott, de biztonsági tartalékként jelen volt a világbajnokságon még egy Outlaws-játékos, a hátvéd Lee Zink is.

Gratulálunk városunk valamennyi újdonsült világbajnokának!

Összesítve Mundorf a legeredményesebb amerikai játékos lett, miután a hét mérkőzésén 27 pontot szerzett (17+10), mellette Westervelt a csapat negyedik legjobb góllövőjeként végzett 12 találatával, őt követte a szintén 13 pontos Seibald 9 góllal, a bekk Martin négy meccsen játszva egy gólt szerzett, a kapus Fullerton pedig a részfeladatokat kiválóan ellátva, 60 % feletti hatékonysággal zárt, miközben öt mérkőzésen lépett pályára.

A VB All-Star csapata:

Kapus: Chris Sanderson (Kanada)
Hátvédek: Brodie Merrill (Kanada), Ryan McClay és Kyle Sweeney (Egyesült Államok)
Középpályások: Paul Rabil és Max Seibald (Egyesült Államok), Leigh Perham (Ausztrália)
Támadók: John Grant Jr (Kanada), Brendan Mundorf és Mike Leveille (Egyesült Államok)

Egyéni díjak:

A torna legjobb kapusa: Chris Sanderson (Kanada)
A torna legjobb hátvédje: Brodie Merrill (Kanada)
A torna legjobb középpályása: Paul Rabil (Egyesült Államok)
A torna legjobb támadója: John Grant Jr (Kanada)
A torna legjobb játékosa: Paul Rabil (Egyesült Államok)

A 2010-es lacrosse világbajnokság végeredménye:

1. Egyesült Államok
2. Kanada
3. Ausztrália
4. Japán
5. Anglia
6. Németország
7. Skócia
8. Hollandia
9. Írország
10. Svédország
11. Wales
12. Finnország
13. Csehország
14. Lengyelország
15. Új-Zéland
16. Spanyolország
17. Szlovákia
18. Bermuda
19. Olaszország
20. Lettország
21. Ausztria
22. Hong Kong
23. Svájc
24. Norvégia
25. Dél-Korea
26. Dánia
27. Franciaország
28. Argentína
29. Mexikó

A rendszeres VB-követésünk ezennel a végéhez ért, a sportággal kapcsolatban a továbbiakban az Outlaws szereplésével fogunk foglalkozni, hiszen az MLL alapszakasza már a hajrába fordult, s augusztusban következik a bajnoki döntő, ahol a mieink is bizonyára képviseltetni fogják magukat, lesz tehát továbbra is kinek szurkolnunk a lacrosse-ban.

Négy év múlva, a következő lacrosse világbajnokság házigazdája pedig nem más, mint Denver városa lesz.