Hatalmas sikerben volt része az elmúlt hétvégén a denveri sporttársadalomnak, miután a vasárnap esti órákban a Colorado Rapids csapata hősies küzdelem árán elhódította az MLS bajnoki címét, a fináléban az FC Dallas ellen aratott 2-1-es hosszabbításos győzelem által. A helyi labdarúgó klub története első MLS-győzelmét ünnepelhette, a városban pedig kilenc év után lett újra bajnok egy csapat az egyik nagy majorligában.


Az MLS történetének tizenötödik fináléját a torontói BMO Field-en rendezték meg, és mindkét résztvevő csapat fennállása első kupagyőzelmére készült. A denveri együttes összeállításába visszatérhetett az elmúlt két meccset kihagyni kényszerülő Jamie Smith a bal szélre Thompson helyett, így tulajdonképpen a lehető legerősebb felállásunkban várhattuk a döntőt: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Ezzel szemben a Dallas-nál két nagynevű sérült is maradt harcképtelen vasárnapra, így némileg gyengébb, meglepetésekkel tarkított 11-gyel kezdtek: Hartman - Goncalves, John, Ihemelu, Benitez - Chavez, Hernandez, Ferreira, McCarty, Shea - Harris.

A kezdő sípszó közel félórát késett a hivatalos időponthoz képest, így mindkét szurkolótábor már nagy izgalommal várta a finálét a hideg kanadai télben. A döntő rögtön egy ígéretes FCD-akcióval kezdődött, amikor húsz másodperc után egy bal oldali beadást követően Harris csúsztatott nem sokkal mellé. Hét perc elteltével került sor az első komolyabb denveri támadásra, és Mastroeni kiugratása után az üres területre befutó Mullan lövését hárította Hartman kapus. Ezt követően egy jódarabig a küzdelmes mezőnyjáték dominált, mindkét csapat próbálta ráerőltetni az akaratát a másikra, többé-kevésbé testvériesen váltakozó sikerrel, ám hosszú perceken át helyzetek nélkül. Az viszont hamar kirajzolódott, hogy a nagy tét révén meglehetősen fizikai jellegű találkozóra lehet kilátás. A 27. percben Casey törhetett be két hátvéd szorításában a tizenhatoson belülre a jobb oldalról, az egyiken áthámozta magát, majd a másik, Benitez, a földön fekve szándékosan elkaszálta a denveri támadót, de az abszolút büntetőgyanús szituációban a játékvezető nem volt hajlandó tudomásul venni szabálytalanságot a texasi védő részéről. Rövidesen Cummings veszélyeztetett egy fejes révén, de a jamaikai bólintása pontatlanra sikeredett, és jócskán elvétette a hosszú sarkot. Fél óra elteltével egy dallasi szögletnél Ihemelu kísérlete szállt a denveri kapu fölé, majd egy kényszerű cserét kellett végrehajtania ellenfelünknek, miután a megsérülő jobb bekk Goncalves-t Lloyd-dal helyettesítették. Folytatódtak az egyre bátrabb coloradói akciók, azonban a 34. minutumban egyszercsak lefordulhattak rólunk, kicsit fellazult a védelem, Gomez pedig a tizenhatos jobb oldali sarkáról nagyszerű labdát rajzolt középre a betörő Ferreira-hoz, aki két hátvédünk között kibújva, Pickens kapust megelőzve elegánsan emelt a hálóba. A szezon MVP-jének választott kolumbiai labdarúgó találattával tehát nem sokkal a szünet előtt megszerezte a vezetést a Dallas. Akár azonnal válaszolhatott volna a Rapids, ám Cummings a nagyszerű cselek után megeresztett középtávoli lövésével fölé bombázott. Még a pihenőt megelőzően Wallace-nak mutatták fel a mérkőzés első sárga lapját, majd Pickens-nek kellett igencsak kapaszkodnia Chavez kőkemény kísérleténél. Végül a félidőben tehát 1-0-val az FCD állt jobban.


A szünet után úgy tűnt a Colorado egyre jobban igyekszik átvenni a kezdeményezést, és többet birtkoltuk a labdát, miközben Smith is besárgult egy taktikai szabálytalanságot követően. Aztán a találkozó 57. percében éppen Smith lett a főszereplő, nagyszerűen tört ugyanis előre a bal oldalon, az alapvonal közeléből becenterezett labdáját pedig Conor Casey továbbította a kapuba második szándékból, miután a hatalmas kavarodásban a földön ülő denveri csatár a pókfoci jelenetben megelőzte Hartmant és az egyik hátvédet is, ezzel kiegyenlítette a mérkőzést. Alig egy perc múlva McCarty kísérletezett egy lapos lövéssel, de Pickens magabiztosan tette a dolgát, majd a 62. percben Larentowicz végezhetett el egy szabadrúgást jó 25 méterre a kaputól, éles lövését pedig Hartman kapus hatalmas bravúrral szedte ki a hosszú alsó sarokból. Kisvártatva a támadó szellem jegyében cserélt Hyndman mester, amikor Shea helyére beállította a gólzsák Cunningham-et, így a továbbiakban már két klasszikus csatárral rohamozhatott a kék-fehér mezes együttes. A dallasiak pedig ezt követően egyre inkább át tudták venni az irányítást, és fokozatosan szorultunk be egyre jobban a saját térfelünkre. Ugyan sokat támadott az FCD, meglehetősen kevés gólhelyzet nyílt előttük, Pickens-nek legközelebb csak hetven perc után kelett résen lennie egy szöglet utáni lecsorgó labdánál, de nyomásuk arra mindenképpen jó volt, hogy a Rapids minden erejét a védekezésre összpontosítsa. A mieink azonban becsülettel tartották magukat, és egyre jobban közeledtünk a rendes játékidő hajrája felé. A 84. percben a sokadik Casey-Benitez kakaskodást a játékvezető már megunta, és sárga lappal jutalmazta mindkét felet. A hajrá viszonylag csendesen telt, a nyugati bajnok rohamai is lecsendesedtek, s úgy tűnt, mindkét csapat már a hosszabbításra fektetné az erejét. Az utolsó pillanatokban kettőt is cseréltek a mieink, s előbb a középpályán Smith-t váltotta a lendületes Thompson, majd Baudet érkezett a védelembe Wallace helyére. Az eredményben pedig már nem történt változás, 90 perc után 1-1-es döntetlenre végzett egymással a két csapat.

A küzdelem tovább folytatódott a kétszer 15 perces, hirtelen halál nélküli hosszabbítással. A ráadás első felvonása hasonló mederben telt, mint az 90 minutum befejezése, azaz jobbára dallasi próbálkozásokkal, de valódi helyzetek nélkül. 98 perc elteltével kihasználtuk a harmadik cserelehetőségünket, és a mindkét lábát húzó Cummings-t Kandji váltotta Casey ékpárjaként. Az első negyedóra végén még az FCD is ellőtte az utolsó variációját, amikor Avila-val frissítettek Chavez posztján. A második félidő mindössze két perce zajlott, és Casey egy pazar keresztlabdával találta meg a bal oldalon támadásba lendülő Macoumba Kandji-t, a szenegáli támadó pedig az alapvonal közeléből elkezdett befelé cselezgetni, kiosztott egy nagyszerű kötényt, majd mielőtt Ihemelu odaért volna, még középre pofozta a játékszert, az pedig a menteni igyekvő John combjáról felvágódott, és egyenesen a kapu rövid sarkába pattant a beadásra mozduló Hartman mellett. A 107. percben megszerezte a vezetést a Colorado egy hihetetlen találattal, mely közben Kandji az ütközés során megsérült, és az ünneplésére siető társak is csak a földön fekve tudtak gratulálni neki. Hosszabb ápolást követően a csatárt lekísérték a pályáról, aki azonban nem tudta folytatni az összecsapást, és mivel már nem volt több cserénk, tíz emberrel voltunk kénytelenek játszani a hajrában. Nagyon jól védekeztünk a következő percekben, és az ellenfél sorozatos akciói ellenére kiválóan tartottuk magukat, remekül játszottunk az órával egy-egy hosszabb labdatartás erejéig. A dallasiak azonban nem akarták feladni, és az utolsó percekre újabb hatalmas rohamot indítottak Pickens kapuja ellen. A 120. percben a denveri portás óriási védést mutatott be John közeli lövésénél, aztán pedig egy egy rajta már túl jutó labdát Moor vágott ki a kapu torkából. A Rapids védelme hősiesen helytállt a hajrában, és nem engedélyeztük az egyenlítést az ellenfélnek, három és fél perc plusszráadást követően pedig végre befejeződött a mérkőzés, és kezdetét vehette a végeláthatatlan ünneplés!

A finálé legértékesebb játékosának a coloradói származású Conor Casey-t választották meg, aki az egész összecsapáson hatalmas fizikai harcot vívott az ellenfelekkel, valamint ő maga szerezte meg a csapat egyenlítő gólját, és szerepet vállalt a győzelmet jelentő találatból is.

A Rapids friss bajnokai hatalmas ünneplést rendeztek a lefújást követően a gyepen, majd az érmek kiosztására került sor, hogy aztán az MLS komisszárja átadja a bajnoki trófeát a csapatkapitány Mastroeni-nak. Az időjárásnak megfelelően bajnoki sapkába és bajnoki sálba öltöztett labdarúgók pedig a torontói konfettiesőben önfeledten élvezhették ki az emlékezetes pillanatokat.

2010 MLS PLAYOFF:

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- San Jose Earthquakes - New York Red Bulls
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 3-1
Továbbjutott: a San Jose Earthquakes 3-2-es összesítéssel.
- Colorado Rapids - Columbus Crew
1. mérkőzés: 1-0; 2. mérkőzés: 1-2, büntetőkkel: 5-4
Továbbjutott: a Colorado Rapids 2-2-es összesítés után tizenegyespárbajban.

Döntő:
Colorado Rapids - San Jose Earthquakes 1-0

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; 2. mérkőzés: 1-2
Továbbjutott: a Los Angeles Galaxy 3-1-es összesítéssel.
- FC Dallas - Real Salt Lake
1. mérkőzés: 2-1; 2. mérkőzés: 1-1
Továbbjutott: az FC Dallas 3-2-es összesítéssel.

Döntő: 
Los Angeles Galaxy - FC Dallas 0-3

MLS KUPADÖNTŐ

Colorado Rapids - FC Dallas 2-1 hosszabbítás után

A Colorado Rapids 2010-es MLS-bajnok csapata:

Kapusok: Matt Pickens, Ian Joyce;
Hátvédek: Julien Baudet, Danny Earls, Kosuke Kimura, Drew Moor, Scott Palguta, Anthony Wallace, Marvell Wynne;
Középpályások: Ross LaBauex, Jeff Larentowicz, Pablo Mastroeni, Brian Mullan, Jamie Smith, Wells Thompson;
Csatárok: Andre Akpan, Quincy Amarikwa, Conor Casey, Omar Cummings, Macoumba Kandji, Claudio Lopez;
Vezetőedző: Gary Smith.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Természetesen az örömünnep az öltözőben is tovább folytatódott, a játékosok átbulizták az egész éjszakát Kanadában, majd hétfő délután érkeztek haza Denverbe, ahol már a repülőtéren jókora tömeg fogadta őket. Ezt követően a Dick's Sporting Goods Park-ban köszöntötték a Rapids legnagyobb szurkolói csoportjainak tagjait, ahol a drukkerek együtt ünnepelhették a bajnoki címet a játékosokkal. A keddi napon tovább folytatódik a bajnokok körútja, és a belvárosban helyen lesz jelenésük, amelyeken Denver és Commerce City vezető képviselői egyaránt felszólalnak majd a bajnokok üdvözlése végett.

A Rapids MLS Cup-győzelmével a denveri sporttörténelem során ötödik alkalommal lett bajnok a város valamely csapata az egyik kiemelt bajnokságban, miután korábban a Colorado Avalanche 1996-ban és 2001-ben Stanley Kupát nyert, míg 1997-ben és 1998-ban a Denver Broncos Super Bowl-győztes lett.

Tranzakciók:
- Az élet nem állt meg, és a vezetőség a siker másnapján rögtön folytatta aktuális teendőit, és végrehajtott egy játékoscserét, melynek keretein belül két hátvédet, Julien Baudet-t és Danny Earls-t a Seattle Sounders-hez irányítottuk a középpályás Peter Vagenas ellenértékeként. A nemzetközi játékosok létszámcsökkentésére a közelgő "feltöltő" draft miatt volt szükség - a francia bekk feláldozása kellemetlen, de az ír légiós inkább többet ártott, mint használt. Ezzel szemben az új szerzemény Vagenas meglehetősen rutinosnak számít, kétszeres bajnok és egyszeres US Open Cup-győztes a Galaxy-vel, idén pedig a Sounders-szel bajnoki és BL-mérkőzéseken egyaránt pályára lépett.
- A ligához újonnan csatlakozó Portland Timbers és Vancouver Whitecaps bővítő draftjára a csapat leadta a 11 játékost tartalmazó védettségi listáját, melyről a nevesebbek közül lemaradt a középpályás Thompson, vagy éppen a hátvéd Wallace neve, ők tehát elérhetőek lesznek az új egyesületek számára a szerdai draft alkalmával.

A magyar Denver Sports Blog szerkesztősége ezúton gratulál az MLS-bajnok Colorado Rapids labdarúgócsapatának! Továbbá köszönjük valamennyi olvasónk számára, hogy az egész év folyamán lelkesen követtétek a csapat szereplését írásainkon keresztül. Ahogy megszokhattátok, az offszezon alatt is jelentkezni fogunk a legfontosabb hírekkel, 2011-ben pedig minden eddiginél izgalmasabb Rapids-szezon elé nézhetünk, hiszen az MLS Cup megvédése mellett a Közép-amerikai Bajnokok Ligájában is szurkolhatunk a labdarúgóink minél sikeresebb szerepléséért.