Eljött a december 31-e, amikor lezárunk egy újabb naptári évet a denveri sporttörténelemben. Ennek alkalmából egy kisebb áttekintésre invitálnám az olvasóinkat, még egyszer haladjunk végig néhány gondolatban, hogy egyes csapataink milyen teljesítménnyel zárták a magunk mögött hagyandó Óévet, annak ellenére, hogy többen is jelenleg még egy-egy aktuálisan futó szezon kellős közepén tartanak, és aktuális helyzetjelentő írásainkban részletesebben is nyomon követjük az eseményeket.

- Az Avalanche hokisai számára különösen emlékezetesre sikerül az idei tavaszi hadjárat, ugyanis a 2009-es konferencia-utolsó helyezésünk után a 2009/10-es idényben a gárda kiharcolta a rájátszásba jutást a nyugati főcsoport nyolcadik helyén célbaérve, és a playoff első körében is csak 4-2-es összesítéssel kényszerültünk fejet hajtani a toronymagas esélyes San Jose Sharks serege előtt. Az 1/3-as kiválasztott Matt Duchene az év újonca kategóriában, az elsőéves vezetőedző Joe Sacco pedig az év edzője kiírásban volt jelölve a tavalyi szezon utáni díjátadó gálára, és bár mindketten csak a harmadik helyen végeztek a szavazáson, érdemeik abszolút elismerésre méltóak lehetnek valamennyi denveri sportrajongó által. Az elmúlt esztendő egyértelműen a hokicsapatunk újjáépítéséről szólt, az új alapokra helyezett fiatal garnitúra a tavalyi évadban bizonyította rátermettségét, idén ősszel pedig már rájátszás-favoritként kezdték meg szereplésüket, a másodéves Duchene-nel és O'Reilly-val, a még bátrabb Stastny-val és Stewart-tal, az újabb parádés évre készülő Anderson-nel, vagy éppen az újonc Shattenkirk-kel a fedélzeten. A Lavinások pedig az ősszel sem okoztak csalódást a rajongóknak, a rengeteg sérülés ellenére folyamatosan tartjuk magunkat rájátszást érő pozícióban, és sokáig a divízió kimagaslóan erős csapatát, a Vancouvert is képesek voltunk szorongatni. Jelen állás szerint, az alapszakasz feléhez közeledve a főcsoport centrumában található, nyolc-tíz csapatot tömörítő massza kellős közepén tanyázunk, és reménykedünk a minél jobb folytatásban, hogy egy újabb eredményes tavaszi meneteléssel 2011-ben is részt tudunk venni a rájátszásban, erre minden esélye megvan az önbizalommteli fiatal gárdának.

- Nincs mit szépíteni, a Broncos katasztrofális 2010-es szezont fog zárni, legjobb esetben is csak 5-11-es győzelem-vereség mutatóval tudjuk befejezni az évet, ami méltatlan a csapat hírnevéhez. Több balszerencsés vereség és egyéb külső tényezők is hátráltatták amerikaifocistáink kibontakozását, illetve Josh McDaniels HC is túl nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a denveri együttes felvirágoztatását ígérte, sorozatos rosszul elsülő döntései eredményeképpen pedig december elején felmentettük a munkavégzés alól, és átmenetileg a csapatnál dolgozó segédedző Eric Studesville vette át a helyét. JMD távozása kétségtelenül a fényt jelentette az alagút végén, amellyel a jövő mindenképpen szebb lehet a csapat háza táján, de igazán bizakodóak talán csak az elmúlt hetekben lehettünk, amikor az egykori egyetemi klasszis irányító, Tim Tebow kiharcolta magának a kezdő pozíciót, és eddigi mindkét mérkőzésén lenyűgözte a denveri publikumot. Ugyanakkor az esztendő legszomorúbb denveri eseményét is meg kell jegyeznünk a csapat kapcsán, hiszen szeptemberben a mindössze 23 esztendős Kenny McKinley öngyilkosságot követett el, miután hosszú sérülése alatt depresszióba esett. Némi újjászervezés előtt állhat a csapat, de van néhány meglévő fiatal játékosunk, akikre bátran lehet számítani, elég csak az elmúlt évek 1st rounder-eire gondolni, mint a már említett Tebow mellett a RB Moreno vagy a WR Thomas, már csak a védelembe kéne pár hasonló fiatal egyéniséget szereznünk, amelyre a 2011-es draft jelenthet kiváló alkalmat, lévén a rossz szereplésből adódóan a csapat bizonyára igencsak előkelő helyen választhat a jövő tavaszi börzén, nem kizárt akár egy top3-as pozíció sem. Egyelőre a 2011-es szezon megrendezése bizonytalan a jelenlegi bérszerződés lejárta és eddigi meg nem hosszabbítása miatt, így kissé kétkedőek lehetünk a jövővel kapcsolatban, de Tebow neve garancia lehet arra, hogy bármi történjék, aggodalomra semmi ok, és előbb-utóbb talpra fog állni a franchise, rövidesen pedig talán egy új vezetőedzőt is ki fogunk nevezni.

- A Mammoth számára is leginkább a pokoljárásról szólt az idei esztendő, a csapat ugyanis hazai győzelem nélkül, ligautolsóként zárta az NLL idei kiírását 4-12-es mérleggel. Városunk népszerű fedett pályás lacrosse csapata az elmúlt évek sikerteljes szerepléseit követőn 2010-ben túl nagy feladatot vállalt, és a rebuild nem hozta meg azonnal a várt sikereket. Mindez érdekes módon, nem a fiatal játékosokon múlott, például a három Denver University-ről draftolt top5-ös pick, Ilija és Alex Gajic, valamint Cliff Smith nagyszerűen teljesített, hanem a rutinos játékosok maradtak adósak a jó teljesítménnyel, így például kezdőkapust és edzőt is váltanunk kellett a dicstelen szezon közben, de a támadók között is akadt néhány váratlanul negatív teljesítmény az idősebbek közül. A vezetőség az őszi offszezon alatt bátor lépésekre szánta el magát, és immár egy sokkal versenyképesebb, mélyebb játékoskeretből dolgozhatunk a 2011 első hétvégéjén rajtoló idényben, mint tettük tavaly, John Grant Jr személyében pedig a sportág igazi ikonját is sikerült a Sziklás-hegységbe csábítanunk. Bár érdemes továbbra is óvatosnak lenni a Mammoth-tal kapcsolatban, azért joggal reménykedhetünk benne, hogy az előttünk álló szezon több sikert tartogat a fiaink számára.

- A kosarasainkat tekintve sem igazán lehetünk elégedettek a 2010-es évvel, ugyanis a Nuggets a tavaszi sérülések hatására a rájátszásba ugyan még bejutott a sorozatbeli harmadik divízió-győzelem által, azonban a főcsoport-negyeddöntőben egy hat meccses párharc árán elhullottunk a közvetlen rivális Utah Jazz-zel szemben. Az erős alapmaggal rendelkező klubot vezetőség igyekezett tovább erősíteni a nyáron, Williams és Harrington leigazolásával pedig igazán minőségi kiegészítőemberekre tudtunk szert tenni, így minden adott lett volna, hogy komoly bizakodással, akár bajnokesélyesként várhassuk az októberi rajtot. Nem így történt, mivel Anthony körül a nyáron kitört a hiszti, a meghatározó játékosunk nem volt hajlandó elfogadni a 2011 nyarán lejáró szerződésének meghosszabbítását, így hónapok óta bizonytalanság övezi a jövőjét, és gyakorlatilag a csere már elkerülhetetlen, csak az a kérdés, hogy mikor és milyen ellenértékekért tudunk megszabadulni tőle. 2010 tehát tulajdonképpen az árulás éve volt, és egy általunk hősként szeretett, óvott klasszis eltávolódása volt a Nuggets-nál, ugyanakkor igazi pozitívumot is elkönyvelhettünk, amikor Karl mester rövid időn belül másodszor legyőzte a rákos betegséget, a közelmúltban pedig karrierje 1000. győzelmét is elérte az NBA történetének hetedik edzőjeként. Bár a Melo-ügy miatt hatalmas kilátástalanságban vagyunk kénytelenek tapogatózni, a többi játékosunk mégis annyira elhivatottan küzd meccsről meccsre, hogy akár még az elkívánkozó sztár értékreváltása után is erősek lehetünk, amikor bizonyára némi fiatalítást fogunk eszközölni, és a jövő irányítótehetsége, Lawson mellé egy hasonló kaliberű magasembert is mindenképpen szeretnénk szerezni. 2011-ben biztosan sok kérdőjelre választ kaphatunk, a Melo-csere alapjaiban fogja meghatározni az előttünk álló esztendőket, csak remélni tudjuk, hogy jól fogunk kijönni belőle.

- A szabadtéri lacrosse-seregünk, az Outlaws részére sajnos a 2010-es idény sem hozta meg a várva várt áttörést, és az elmúlt évek sorozatos finalista szerepléseit követően idén is ugyan résztvevői voltunk a négyesdöntőnek, az elődöntőben drámai küzdelemben elhullottunk. Minden eddiginél erősebbnek tűnt a csapat, így rettentően szomorúak lehetünk, hogy az egész éves jó szereplésünk egy gyengébb meccsel semmissé vált, és megint legalább egy évet kell várakozással eltöltenünk, hogy talán majd 2011 őszén végre feljuthatunk az MLL trónjára. Ugyanakkor egy jókora nemzetközi sportsiker mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen júliusban az angliai világbajnokságon az Egyesült Államokat öt Outlaws-játékos jutatta VB-címhez, miközben Mundorf és Westervelt is bekerült a torna All-Star csapatába. Nincs más lehetőségünk, mint reménykedni, hogy hátha jövőre már eljön az az év, amikor a Törvényenkívüli harcosaink senki sem állíthatja meg.

- Az esztendő legnagyobb sikerét vitathatatlanul a Rapids labdarúgói könyvelték el Denver-ben, ugyanis szenzációs hadjáratuk végén november 21-én elhódították a bajnoki címet az MLS-ben, ezzel 2001 után lett újra majorligás bajnoka a városunknak. A csapat szokás szerint hatékonyan kezdte a szezont, azonban ahelyett, hogy az alapszakasz hajrájában összeomlottunk volna, még erősebbek lettünk, mint valaha, köszönhetően annak a két komoly horderejű cserének, amelyeket a trade deadline-t megelőzően kötöttünk meg: elcseréltük a sérült közönségkedvenc Clark-ot és az egyik legjobb középpályásunkat Ballouchy-t, helyükre érkezett a veterán Mullan és a fiatal támadó Kandji, akik később meghatározó emberek lettek az alapszakasz finisében és a rájátszásban. Eközben az örök gólfelelős Casey mellé Cummings is nagyszerű termeléssel csatlakozott, és ketten együtt a liga legveszedelmesebb csatárduóját alkották. A playoff-ra a csapat nagyszerűen összeérett, és Colorado állam valósággal egy emberként buzdította a Rapids hőseit, akik nem is torpantak meg a végsőkig. Az első kanyarban két évvel ezelőtti győztes Columbus-t tizenegyespárbajban ütöttük ki, majd hazai környezetben nyertük meg a konferenciát a San Jose legyőzésével, végül pedig drámai küzdelemben, egy hosszabbításos találkozó végén nyertünk 2-1-re az FC Dallas elleni torontói fináléban. A diadalmas labdarúgóinkat pedig még heteken át ünnepelték a városban, fantasztikus élmény volt újra egy csapatunk bajnoki címének örülni, és végre egy ekkora kaliberű sikerről beszámolni. Az Újév a labdarúgóink számára újabb kihívásokat hordozhat magában, egyrészt tavasztól az MLS Cup megvédéséért szállhatunk harcba, illetve a bajnoki cím által kvalifikáltuk magunkat a Közép-amerikai Bajnokok Ligája sorozatba, így 2011-ben még komolyabb célokért szurkolhatunk a város bajnokainak, és remélhetőleg az európai kérők hada ellenére sikerül minél inkább együtt tartani az idei sikerkovács együttesünket.

- A Rockies idei szereplése is kissé csalódáskeltő volt, lévén előzetesen rájátszás-szereplést reméltünk volna a baseballcsapatunktól, azonban mindez nem jött össze, és kifejezetten szerényre sikeredett az év befejezése, mely elsősorban a kiegyensúlyozatlan teljesítményünknek és a rengeteg sérülésnek volt köszönhető. Ennek ellenére, akik végig követték a csapat szereplését, azt hiszem, rengeteg feledhetetlen pillanatra emlékezhetnek vissza, idén is volt szerencsénk jónéhány őrületes walk-off győzelemhez, amik a játék savát, borsát, és talán az egész sportvilág legszenzációsabb meccsbefejezéseit jelentik. Még ha összességében a csapat nem is szerepelt olyan eredményesen, három játékosunk egyértelműen ligaszinten meghatározó produkciót nyújtott. A dobó Jimenez a National League All-Star csapatának kezdő dobója lehetett a nagyszerű idénykezdés után, és az évad végeztével is a harmadik helyet kaparintotta meg az év dobója választáson. Két ütőjátékosunk, Tulowitzki és Gonzalez pedig minden képzeletet felülmúló összetett játékkal álltak elő, minden elmond teljesítményükről, hogy mindketten egyaránt elhódították a Gold Glove és a Silver Slugger elismeréseket, emellett pedig az NL MVP-választás első öt helyén belül értek célba. Ettől a három játékostól alighanem igazi varázslatot remélhetünk 2011-ben is, és bízunk benne, hogy az egész csapat képesebb lesz valamivel összehangoltabb, eredményesebb teljesítményére. Ennek érdekében a jelenleg is zajló téli pihenő alatt már több minőségi játékossal tudtunk erősíteni, így remélhetőleg egy sikeres Spring Training-et követően jövő áprilistól egy még emékezetesebb menetelés veheti kezdetét a Rockies hősei által.

Ez volt tehát a 2010-es naptári esztendő, mely blogunk első teljes évét jelentette. Köszönjük az egész éves figyelmeteket, észrevételeiteket, és minden olvasónkat várunk vissza a 2011-es esztendőre is! Illetőleg, ezúton kívánunk mindenki számára boldog, és leginkább denveri sportsikerekben gazdag új esztendőt!