Azok után, hogy Peter Forsberg február 6-án még szerződést kötött a szezon hátralévő részére a Colorado Avalanche együttesével, két mérkőzés lejátszása után a svéd klasszis mégis úgy döntött, végleg befejezi karrierjét, s a hétfő délutáni sajtótájékoztatója keretein belül bejelentette visszavonulását. A 37 esztendős jégkorongozó hosszú évek küzdelme után belátta, állandó sérülései miatt képtelen tovább sportolni, hiába próbált meg többször is kihagyások után visszatérni a ligába. Leköszönésével az Avs-től egy újabb legendás játékos búcsúzott el, "Foppa" a tizenhárom NHL-szezonos karrierje legeredményesebb időszakát a denveri csapat színeiben tudta le, a klub emblematikus figurája, valaha volt egyik legnagyobb játékosa volt.





















Forsberg pénteken a Columbus Blue Jackets, majd szombaton a Nashville Predators elleni idegenbeli mérkőzéseken egyaránt pályára lépett, és bár kívülről úgy tűnt, jó formában van, mindkétszer sok időt töltött a jégen, és a játék sem ment neki rosszul, ő mégsem érezte magát megfelelő állapotban. A második meccs hajrájában már kifejezetten zavarta őt a sérült bokája, így másnap végleg megfogalmazódott benne gondolat, hogy be kell fejeznie az aktív pályafutását, nem szeretné tovább kockáztatni az egészségét.

"Végül eljött az idő, ma azért vagyok itt, hogy bejelentsem a visszavonulásomat a jégkorongtól. Egy dolog biztos, nem lesz több visszatérésem, valóban megpróbáltam, újra és újra megpróbáltam, de nincs mit tenni, most már végleges a döntésem... Nagyon szerettem volna még egyszer visszatérni a csapathoz, és lejátszani a szezon utolsó 30 meccsét, bejutni a rájátszásba, de sajnos már képtelen vagyok tovább játszani" - említette Forsberg a sajtótájékoztatón.

A búcsúzó játékmester nem tagadta, hogy hiányérzete van a kényszerű visszavonulása miatt: "Bárcsak tudnám mi történt a lábammal, de nem tudom elmondani. Egyszerűen életem legjobb szezonja után, a 2003-as rájátszás alatt valami nem működött, és azóta már soha nem lett olyan, mint előtte volt. Fogalmam sincs mi történt, ez nagyjából egy két hetes periódus volt, ami alatt minden megváltozott. Végülis azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy karrierem első időszakát komolyabb problémáktól mentesen játszhattam le, és a bokám csak 30 éves koromban kezdett el rakoncátlankodni, akár már korábban is megjelenhetett volna. De igen, ugyanakkor úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akitől ellopták a kedvenc édességét, hogy nem folytathatom tovább a sportolást, és nem önszántamból kell visszavonulnom, hanem az egészségi állapotom kényszerítette ki ezt a döntést."

A beszéde végén elcsukló hangon szólt a denveri szurkolókról: "Reméltem, hogy az emberek, úgy fognak emlékezni rám, hogy... Nem igazán érdekelt soha mit gondolnak arról, hogy jól játszom-e vagy sem. Csak azt kívántam, hogy úgy hagyják el a csarnokot egy-egy mérkőzés után, hogy elmondhassák, 'igen, ő ma is mindent beleadott'."

Forsberg 755 pontjával (217 gól és 538 assziszt) a Quebec/Colorado franchise történetének negyedik legeredményesebb játékosa Joe Sakic, Peter Stastny és Michel Goulet mögött. Tagja volt az Avalanche bajnokcsapatának mind az 1996-os, mind a 2001-es Stanley Kupa-győzelem alkalmával, emellett első szezonjában megválasztották az év újoncának, 2003-ban pedig pontkirály és MVP lett a ligában, míg válogatott szinten két VB-aranyat és két olimpiai bajnoki címet nyert a háromkoronások színeiben. Az NHL mindenkori pont/meccs örökranglistáján tagja az első tíznek, az assziszt/meccs rangsorban pedig az előkelő negyedik helyen tartózkodik.

A svéd zseni kétségtelenül egy korszak meghatározó alakja volt, sokan minden idők legjobb kétirányú támadójának tartják, kiváló támadásbeli képességei mellett ugyanis a védekezésből is rendre készséggel kivette a részét. Elképesztően intelligens és kreatív játékra volt képes, keveset láttak rajta kívül ennyire jól a pályán, passzainak szinte szeme volt. Küzdeni akarását, sportolói elkötelezettségét pedig számtalan alkalommal bizonyította éppúgy a játéktéren, mint az utóbbi években azon kívül is. Hosszú ideje sérülésekkel bajlódott, és már jó ideje a visszavonulását helyezték kilátásba, ő azonban elég erősnek tartotta magát ahhoz, hogy többször is megpróbáljon visszatérni az NHL-be, hogy szeretett csapatában játszhasson. Még 2011. januárjában is edzésre jelentkezett a coloradói csapatnál, és még karrierje utolsó két mérkőzését idén februárban az Avs-mezében tudhatta le, ennél többre viszont már sajnos képtelen volt.



Peter Forsberg pályafutásának rövid összefoglalója:

Forsberg 1973. július 20-án látta meg a napvilágot a svédországi Örnsköldvsik városában, és jégkorongos karrierjét a helyi csapatban, a MoDo színeiben kezdte. Olyannyira jól ment neki a játék a felnőtt bajnokságban, hogy bekerült az 1991-es NHL draft mezőnyébe. A börzén az összetettbeli hatodik választásként a Philadelphia Flyers által kelt el, ám az 1/1-es Lindros cserét kért az őt draftoló Quebec Nordiques-tól, így 1992. június 30-án egy féltucatnyi játékost megmozgató trade keretein belül átkerült a mai Colorado Avalanche jogelődjéhez. A draftolása után még újabb három évadot odahaza játszott le, s két utolsó szezonjában, 1993-ban és 1994-ben mindkétszer az év hokisának választották meg a bajnokságban a média és a játékostársak szavazatai alapján egyaránt. Eközben '92-ben az első nemzetközi felnőtt tornáján rögtön világbajnok lett, 1994-ben pedig már a svéd válogatott húzóembereként, a döntőbeli büntetőpárbajban lőtt, legendás győztes góllal juttatta olimpiai aranyéremhez hazája nemzeti csapatát.

Aztán végre bemutatkozhatott az NHL-ben, ám a lockout miatt 1994/95-ben csak csonka idényt tartottak, ennek ellenére a 47 meccsen szerzett 50 pontja révén máris elhódította az év legjobb újonc hokisának járó Calder-trófeát. Egy évvel később, a klub székhelyváltását követően 1996-ban jókora szerepet vállalt a Colorado Avalanche Stanley Kupa-győzelméből, Denver mindenkori első major bajnoki címéből, s pályafutása legeredményesebb idényét produkálta, miután az alapszakaszban 116 pontot szórt - a rájátszás 22 meccse alatt pedig további 21-et tett hozzá.

A bajnoki címet követő esztendőkben is csúcsformában játszott, sorozatban szállította a 80-90 pontos szezonokat a tengerentúli profi ligában, közben a válogatottban az NHL-es kötelezettségei miatt nem igazán volt lehetősége játszani, ám 1998-ban kihasználta az Avs korai playoff-búcsúját, részt vett a svájci világbajnokságon, és pályafutása második VB-címét is besöpörte, ugyanakkor a '98-as téli olimpián nem jutottak be a négy közé sem.

A denveri sztárcsapat 2001-ben újra felért az NHL trónjára, miközben a svéd hős 89 pontot termelt 73 találkozó leforgása alatt az alapszakaszban, és a rájátszásban is nagyszerűen játszott. Innentől kezdve viszont egyre többször gondjai akadtak a sorozatos sérülésekkel, a 2001/02-es alapszakaszt teljes egészében ki kellett hagynia miután eltávolították a lépét, és csak a rájátszásban térhetett vissza, ahol a Detroit elleni főcsoport-döntő jelentette a végállomást. A rákövetkező évben viszont újra magasan szárnyalt, és a karrierje talán legjobb szezonját futotta, hiszen 106 pontjával elhódította a pontkirálynak járó Art Ross-trófeát, illetve az alapszakasz legértékesebb játékosaként a Hart-trófeával is megjutalmazták, de a Minnesota elleni első körös playoff-búcsú mérkőzései alatt kezdte először érezni a bokafájdalmait, amelyek innentől kezdve folyamatosan végig kísérték pályafutását. Ezután csak 39 meccsen húzhatott korcsolyát 2003/04-ben a sorozatos sérülések révén, miközben egymás után két VB-döntőt veszített el a válogatott tagjaként.

Jött egy újabb lockout az NHL-ben, a 2004/05-ös szezont teljes egészében törölték, ezalatt a MoDo Örnsköldsvik-ben szerepelt, s különféle sérülésektől hátráltatva 33 találkozón 38 pontos volt a SEL-ben.

A tengerentúli bajnokság folytatására sajnos távoznia kellett az Avs-től a fizetési sapka bevezetése miatt, és másfél esztendőt a Philadelphia Flyers-ben töltött el, de ideje nagy részét a szüntelen bokafájdalmainak kezelése vette el. Ezalatt 2006. februárjában fellépett a torinói téli olimpián, és pályafutása során második alkalommal is ötkarikás aranyéremmel gazdagodott a svédek nagyszerű menetelése végén. A 2006/07-es kiírás hajrájában még a Nashville Predators-ban is feltűnt egy csere után, de mindössze 13 meccset játszott a tennessee-i csapat mezében.

Állandó sérülései miatt a következő évet majdnem teljes egészében kihagyta, ám 2008 tavaszán egy szenzációs visszatérés révén újra aláírt a Colorado-hoz, s az alapszakasz utolsó kilenc meccsén 13 pontot regisztrált, a rájátszásban pedig szintén egy sikeres főcsoport-negyeddöntőhöz tudta segíteni a gárdát. Igen ám, de közben folyamatosan bajlódott a bokájával, a túlzott megerőltetés következtében pedig újra hosszú pihenő következett számára. 2008 és 2010 között mindössze 26 mérkőzésen léphetett fel a svéd elitligában, és nem is játszott túl jó formában, karrierje kezdte a végét járni. Tavaly februárban még meghívták őt a téli olimpiára, negyedszer vett részt az ötkarikás játékokon, de üres kézzel távozott pályafutása utolsó nemzetközi tornájáról.

Az idei szezonban nem játszott sehol, a svéd lapok már-már a visszavonulását szellőztették meg, amikor hirtelen 2011. januárjában az Avs edzésein való feltűnésével sokkolta a hokivilágot, majd február 6-án harmadszor is szerződést kötött a denveri együttessel, ám a papírjai hitelesítései után már csupán a múlt hétvégi két találkozón volt lehetősége pályára lépni, majd 2011. február 14-én inkább bejelentette a visszavonulását.

Az Avalanche történetének egyik legjobb játékosaként biztosak lehetünk benne, hogy csak idő kérdése, és rövidesen visszavonultatjuk a 21-es mezszámát, amely hamarosan a Pepsi Center mennyezetéről köszönhet ránk vissza, de kiváló képességeit és csodálatos eredményeit egyébként se fogja soha senki elfeledni, s örökké hálásak leszünk érte, hogy láthattuk őt a csapatunkban játszani...