A pénteki napon a Colorado Avalanche vezetősége alaposan megelégelte a csapat hetek óta tartó hullámvölgyét, ám a vezetőedző menesztése helyett inkább a játékosállományban kerestük a javítási lehetőségeket, és egymás után két komoly csereüzletet hajtottunk végre, melyekben összesen három játékos távozott a csapattól, s további másik három érkezett, egy-egy draftjog-váltás mellett.



















I. Elcseréltük a kapus Craig Anderson-t az Ottawa Senators hálóőréért, Brian Elliott-ért cserébe.
Anderson 2009 nyarán szabadügynökként került a csapathoz, és az elmúlt idényben a denveri együttes igazi hőse volt, hatalmas érdemei voltak belőle, hogy a gárda az előző évi 28. helyezése után, mindenkit sokkolva bejutott a rájátszásba. Az amerikai portás abban az esztendőben 71 mérkőzésen félelmetes számokat regisztrált, 91.7 %-os védési hatékonysággal és 2.63-as kapott gól átlaggal rendelkezett, miközben 38 győzelmével és 7 shutout-jával a legendás Roy egy szezon alatti klubrekordjait is komolyan veszélyeztette. Úgy tűnt, megtaláltuk az igazi első számú kapusunkat, azonban Anderson teljesítménye jelentősen visszaesett a 2010/11-es szezonra. A 29 esztendős portás idén 13-15-ös győzelem-vereség mutatót, és mindössze 3.28-as GAA-t és 89.7 %-ot regisztrált, s egyetlen hibátlan mérkőzése sem volt.
Eliott négy évvel fiatalabb a távozó portásnál, játékjogát az Ottawa a 2003-as draft végén foglalta le. Aztán a 2008/09-es szezon alatt kapott először komolyan lehetőséget az NHL-es csapat színeiben, és újoncként 31 találkozó alatt 16-szor vezette győzelemre a kanadai együttest, miközben 90 % felett védett és meccsenkénti átlagban 2.77 találatot kapott. A következő idényben már még komolyabb szerepet kapott, és nem is vallott szégyent, parádés formában tette a dolgát, egészen a rájátszásig vezette a Szenátorokat, miközben minden kategóriában megfejelte bemutatkozó idénybeli teljesítményét: 29 győzelem, 90.9 %-os hatékonyság, 2.57-es átlag és öt shutout volt a mérlege a 2009/10-es kiírásban. Azonban az idei évad az ő pályafutásában is visszaesést eredményezett, de ebben jelentős szerepet töltött be az egész csapat szerényebb játéka is. Elliott az aktuális idényben mindössze 13 győzelmet ért el a 19 veresége mellett, miközben csupán 3.19-es kapott gól átlaggal és 89 %-os hatékonysággal rendelkezik.
- Anderson idén balszerencsés sérülések miatt többször hetekre kiesett, és a védés sem ment neki a tavalyi formában, a védelemmel kétségtelenül elvesztette a közös hangot, mezőnyjátékosai nem adtak elég segítséget neki, ez is a gyengébb produkcióhoz vezetett. Az utóbbi időben többször lecseréltük, amelyek érzékenyen érintették, és a múlt hétvégén néhány nap erejéig személyes okokból távol maradt a csapattól, talán már akkor történt valami viszály a háttérben, ami végül a cseréhez vezetett, ezt nem tudhatjuk. Az év végeztével korlátozatlan szabadügynök lett volna, és könnyen lehet, hogy nem számítottunk volna rá a továbbiakban, ezért igyekeztük őt elcserélni egy fiatalabb hálóőrre, akit Elliott személyében találtunk meg. A kanadai fővárosból érkező hálóőrben talán fiatalabb kora miatt nagyobb potenciál van, és mivel a vezetőség véleménye szerint Anderson mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, most egy újabb kapussal próbálkozunk. Elliott teljesítménye kissé megrekedt ebben az évadban, ám ő maga is bízik benne, hogy a környezetváltozás pozitív hatással lesz a rá, és Colorado-ban visszanyerheti a tavalyi formáját. Az évad végeztével RFA lesz, nyilván vele sokkal egyszerűbben megállapodhatunk, azt remélve, hogy idővel megfelel a céljainknak, de addig is idén még biztos ott lesz mellette a megbízható teljesítményre képes Budaj, akivel bizonyára megosztva fognak védeni a szezon hátralévő részében, amint Elliott megkapja a papírjait, de a szombati mérkőzésen még biztos nem állhat a rendelkezésünkre, mivel szüksége van egy új, USA-beli klubhoz szóló játékengedélyre, hiszen eddig Kanadában volt alkalmazva. A döntés hátterében könnyen az is meghúzódhat, hogy lassan, de biztosan tisztítjuk az utat a tavalyi drafton kiválasztott kapustehetség, Calvin Pickard előtt, akire egy-két éven belül könnyen már az NHL-csapatban is számíthatunk.
























II. Chris Stewart-ot és Kevin Shattenkirk-öt, valamint egy 2011-es vagy 2012-es második kör draft lehetőséget küldtünk a St. Louis Blues-hoz Erik Johnson és Jay McClement játékjogáért, iletve egy 2011-es vagy egy 2012-es első körös draftcetliért cserébe.
Az erőcsatár Stewart a klub 2006-os első körös választottja volt, középiskolában még futballozott is, végül a jégkorong mellett döntött, de ebben a sportban is kiválóan tudta kamatoztatni fizikai erényeit. Három OHL-es szezont követően 2007-ben mutatkozhatott be a denveriek fiókcsapatánál, majd első teljes szezonjában 25 góllal vétette észre magát a Lake Erie Monsters-ben. NHL-es debütálását a 2008/09-es idény alatt tudta le, majd igazi áttörést a tavalyi évadban hajtotta végre, ahol a gyengébb kezdés után igazi húzóembere lett a rájátszásba jutó csapatunknak, 28 találattal az Avs legjobb góllövőjének bizonyult, s összesen 64 pontot regisztrált a 77 fellépése alatt. Idén ősszel sem kezdett rossz formában, 23 meccs alatt 11-szer volt eredményes, ám november 27-én a Minnesota Wild ellen egy verekedés közben eltörte a karját, majd a január közepén esedékes visszatérése óta nem találta a formáját, mindössze két találatra futotta erejéből. Shattenkirk az egy évvel későbbi drafton ugyancsak az első fordulóban került a csapathoz, majd több utánpótlás válogatottbeli fellépéssel és egy egyetemi bajnoki címmel a tarsolyában kötött profi szerződést a csapattal. Az idei évadot, mely az első teljes profi idény volt, még a Monsters-ben kezdte, ám már az első hónapban felkerült a csapathoz, és bemutatkozása óta kirobbanthatatlan volt a védelemből, 46 mérkőzés alatt 26 pontot regisztrált az egész NHL-es mezőny egyik legponterősebb újonc hátvédjeként, miközben hét gólt is szerzett. Nagyszerűen teljesített mind védekezésben, mind támadásban, csak egy kicsit kellett volna még összehangolnia a játékát, de 22 éves rookie létére nagyon éretten játszott, így meglehetősen érthetetlen a továbbadása.
Az új szerzemények közül egyértelműen Johnson a komolyabb kaliberű játékos, hiszen egyenesen a 2006-os játékosbörze 1/1-es kiválasztottja volt. Hatalmas várakozás előzte meg NHL-es debütálását, sokan az elkövetkezendő generáció új amerikai sztárhátvédjének tartották, majd bemutatkozó szezonjában 33 pontot szorgoskodott össze a Blues mezében. Egy évvel később, nem sokkal a 2008/09-es idény kezdete előtt súlyos térd sérülést szenvedett golfozás közben, és a teljes szezont ki kellett hagynia. A közjáték nem jelentett komolyabb törést karrierjében, és a hatalmas termetű bekk a tavalyi évad során 39 ponttal, beleértve tíz gólt, tért vissza. Az idei évadban azonban nem ment olyan jól neki a játék, 55 meccs alatt 19 pontot termelt, és mindössze -8-as plusz/mínusz statisztikára volt képes ezalatt. A másik új érkező, McClement rutinosabb játékos, hamarosan a 27. életévébe lép, és már 2005 óta tagja az NHL-nek. Megbízható 3-4. soros center hírében áll, aki a védekező játék támogatása mellett a koronggal sem ügyetlen, és ha kell, fontos gólokat is képes szerezni. 448 mérkőzés alatt 52 találatot és 156 pontot regisztrált a ligában, ugyanakkor a legeredményesebb szezonját 2006/07-ben futotta, amikor 36 pontra volt képes, a tavalyi 29 egységétől pedig idén elmarad, ugyanis 55 találkozót követően mindössze 16 pontos.
A draftjogok cseréje azon feltételhez van kötve, hogy amennyiben bármely csapat a mezőny utolsó tíz helyének valamelyikén zárja az idei szezont, abban az esetben a 2012-es pick-jét bocsátja a másik rendelkezésére, ellenkező esetben az idei draft pick vándorol át egyik féltől a másikhoz.
- Szomorú volt látni, hogy két saját draftolt játékosunkat cseréltük el, akiknek a kiválasztásukat követő pillanattól kezdve végig kísértük cseperedésüket, ahogy eljutottak az NHL-es csapatig, és sikereket értek el. Most azonban a romokban heverő védelmünk újjáépítése érdekében lemondtunk róluk, nem vitás, hogy EJ-ből franchise defenseman-t szeretnénk, és erre - még az idei mérsékeltebb éve ellenére is - abszolút minden esélye megvan. McClement érkezése is érthető bizonyos szinten, hiszen alig van rutinosabb támadónk, szükségünk volt egy hasonló kaliberű, masszív alsó soros kiegészítő emberre, az már egy másik kérdés, hogy vajon ilyen áron megérte-e. Stewart kétségtelenül nem értett szót Sacco mesterrel az elmúlt hetekben, a tréner többször mellőzte őt, a nevelő célzatú megoldásai azonban nem vezettek célra, így a hatalmas tehetség az elcserélés sorsára jutott, hasonlóképpen, mint közel egy évvel ezelőtt Wolski, aki szintén nem találta meg a közös hangot az edzővel. Hozzátenném, nem biztos, hogy ilyen esetben a játékos mozgatása a jó megoldás, könnyen lehet, hogy az edző személyében kéne a hibát keresni. Óriási rizikót vállaltunk ezzel a cserével, még ha a két hátvéd azonosan nagy tehetségnek is számít, Stewart elvesztése évekre meghatározó érvágás lehet a klub számára. Csak reménykedni tudunk benne, hogy Johnson vissza tud térni az első két szezonjában nyújtott produkcióhoz, rendkívül sokoldalú kétirányú hátvéd, régóta nagy szükség lett volna egy ilyen jól lövő, gyors, keménykötésű fizikai hátvédre. Várhatóan mindkét új érkező már a ma éjszaka esedékes, San Jose elleni idegenbeli mérkőzésen bemutatkozhat a csapat színeiben.

Alighanem az idei rájátszásról már kezdhetünk lemondani, bár nem lehet tudni, hogy a pénteki cserék milyen hatással lesznek a csapatra, de némi alakítást követően remélhetőleg a következő szezonnak már ütőképesebb kerettel vághatunk neki. A kérdéseinkre a jövő tartogatja a választ, csak a későbbiekben fog kiderülni, hogy mennyire jártunk jól vagy rosszul a fenti üzletek megkötésével.