A közelmúltban igencsak szellős volt a Colorado Avalanche programja az alapszakasz hajrájában, s az elmúlt közel két hétben csupán öt mérkőzést játszott le a csapatunk, de a végeláthatatlan hanyatlás változatlanul megállíthatatlannak tűnik. A denveri jégkorongozók a legutóbbi 17 mérkőzésükön belül egyetlen győzelmet tudtak felmutatni, miközben csupán négy pontot szereztünk még további két hosszabbításos vereségnek köszönhetően, és jelenleg már csak a 28. helyet foglaljuk el az NHL-ben.























Február 26-án, szombaton, a Kings otthonában 4-3-ra veszítettünk egy lefutott meccsen; másnap már lényegesen közelebb álltunk a sikerhez, de alul maradtunk 3-2 arányban a Ducks ellen; a kaliforniai túra záró felvonásán, San Jose-ban 2-1-re veszítettünk büntetőkkel; majd a múlt hétvégi hazatérésünk alkalmával 5-1-es pofonba szaladtunk bele az Oilers ellen; a legutolsó fellépésünkön pedig 5-2-re elbuktunk a Wild ellen a keddi játéknapon.

- Az első sorunkat rendíthetetlenül centerező Stastny az utóbbi meccseink legponterősebb játékosa volt, hiszen négy pontot regisztrált az előző öt mérkőzés alatt, miközben két újabb találatával elérte a 20 gólos határt, melyet öt szezonos pályafutása alatt immár negyedszer tudhatott le. Úgy néz ki, hogy kilábalt a saját maga februári kríziséből, és az utóbbi időben rendre a legjobbjaink közé tartozik, intelligensen szervezi az akcióinkat, és hátrafelé sem rest besegíteni, emellett kifejezetten impozáns faceoff-statisztikákat is hozott újabban. Összetettben 64 találkozót követően 52 pontjával vezeti a házi pontlistát. Azaz továbbra is Duchene előtt tartózkodik, aki nagy erőkkel próbálja megszakítani a hullámzó formáját, de egyelőre kevés siker párosult az igyekezetéhez, s mindössze két gólpasszt regisztrált a február 26-a óta esedékes időszakban, az utóbbi három meccsét pedig mind negatív tartományban zárta, így már -9-re csökkent éves mutatója. A támadójátékán úgy látszik, már tudott javítani, újra meglehetősen aktívan teszi a dolgát, és sok helyzetet alakít ki, de a védekezésben mostanában kifejezetten hanyag módon teljesít. Jelenleg kereken 50 pontos, az újonc szezonjában elért 55 pontos eredményt nagy eséllyel felülmúlhatja, de az évad első fele alapján alighanem mindannyian sokkal jobb összprodukciót vártunk volna tőle. Jones talán a horrorisztikus február hónap egyetlen denveri hokisa volt, aki valós tudásához méltóan tudott játszani, elmúlt havi jó játékát a Kings elleni duplával és a Ducks elleni egy góljával koronázta meg, így hét alkalommal volt eredményes a hónapban, beállítva a novemberi termését. Elképesztően gólérzékeny módon teszi a dolgát meccsről meccsre, a kapu előterébe érkezve rengeteg veszélyt tud teremteni, kiválóan követi az akcióinkat, és nem akármilyen helyzetfelismerő képességeit is sokat kamatoztatja, éves szinten már 23 gólos, nem lehetetlen, hogy akár egy jó hajrával elérje a 30-as mérföldkövet is. Hejduk a legutóbbi elemzésünk óta nem szerzett újabb találatot, így változatlanul csak ott toporog a 20. találata előtt, mellyel Sakic 11 egymást követő szezonbeli 20 gólos klubcsúcsát állíthatná be. A veterán cseh játékos az elmúlt időszakban kifejezetten motiválatlanná vált, tessék-lássék módjára korcsolyázgat a pályán, bizonyos szinten érthető, hogy a reményeink elvesztése a kedvét szegte, de a csapat egyik rangidőseként éppen neki kellene példát mutatnia a fiataloknak, amit nem igazán tesz meg mostanában. Sokkal több lenne benne, meccsek óta pontot sem szerzett, legutóbb már jutott neki egy assziszt, de továbbra is csak a mínuszokat gyűjtögeti, -18-ban már nagyon kell figyelnie, hogy meg ne fázzon. Porter nyilván egy versenyképes NHL-csapatban az első két sor közelében sem lehetne, nálunk viszont ott van, és ha már így alakult, akkor - többekkel ellentétben - nem csak a helyet foglalja, hanem képességeihez mérten igyekszik kihozni magából a maximumot, és még ha gólkirály soha nem is lesz, a szorgalma és az erőfeszítése mindenképpen dicséretre méltó, bátran kiveszi a részét a játék minden lényeges eleméből. Az utolsó négy meccsen belül kétszer betalált, a Wild elleni gólját utólag adták meg, melyek által már 12-szer volt eredményes az évadban, így ő a legjobb góllövőnk a fenti négyest követően. A másodéves Yip az elmúlt időszakban négy meccsen kapott lehetőséget, bár keményen kapart, kevés sikerélményben volt része, így például a Sharks elleni találkozón csak tartalék volt, egyébként szinte mind a négy sorban megfordult a közelmúltban, gyakran egy meccs alatt több összetételben is feltűnt, de nem tud véget vetni a gyengélkedésének, közben -16-tal a második legrosszabb plusz/mínusz mutatóval rendelkezik. Stoa három mérkőzésen lépett pályára az aktuális összecsapások közül, többnyire Stastny mellett játszott, ám nem igazán ment neki a játék, majd ki kellett venni a vakbelét, elképzelhető, hogy az elmúlt hetekbeli gyengébb teljesítményét részben az egészségügyi problémái okozták.



















- A kiegészítő támadóink közül talán O'Reilly nyújtotta a legmeghatározóbb teljesítményt az utóbbi mérkőzéseket figyelembe véve, miután a kaliforniai túra alatti háttérbeszorulását követően, az utolsó két találkozón már újra a régi fényében csillogott. Mindez leginkább annak volt köszönhető, hogy az edzői stáb kihasználta a benne rejlő lehetőségeket, és ahelyett, hogy tovább jegelték volna őt a negyedik sorban, még a felső triókban is feltűnt, és 16-17 perc jégidőhöz jutott, eközben az Oilers elleni becsületgólunkat is összekaparta, mely a hatodik találata volt az idény során. Csak remélni tudjuk, hogy az irányítást már totálisan elvesztő Sacco mester becsülettel meg fogja adni a lehetőséget a tehetséges srácnak a kibontakozásra, és nem fogja teljesen ellehetetleníteni a dolgát a továbbiakban. Winnik továbbra is csak nyomokban emlékeztet a szezon első felében látott énjére, gyakran szinte semmit nem tud hozzátenni a játékhoz - hol vannak már az őszi ziccergóljai, a letámadásbeli ellenállhatatlan munkája, az emberhátrányok alatti mentései?! Legutóbb a Wild ellen már újra megcsillantott valami akaraterőt, bízzunk benne, hogy elindul ismét a helyes úton, és kilábal végre a jókora hullámvölgyből. A St. Louis-szal megkötött közelmúltbeli cserénk hátterében érkező McClement a 3-4. sort centerezve általában becsületes munkásemberként végzi a dolgát, sok lehetőséget kap PK-ban, és a bulizásban sem muzsikál rosszul, hátul kevés hibával játszik, de támadásban abszolút nem tényező, mindenesetre azok után, hogy a Blues-ban -13 volt idén, nálunk csupán -2-t gyűjtött össze nyolc meccs alatt, ilyen kollektív pokoljárásban már ez is kisebbfajta bravúrnak számít. Az őrült gladiátor McLeod az utóbbi találkozókon kétszer is ledobta a kesztyűit, vele kapcsolatban továbbra sincs új a nap alatt: a fizikai játékban vérét adja a csapattársaiért, és bárkinek nekimegy, de a koronggal totálisan impotensen bánik, néha egy-egy helyzetet leszámítva harmadokon keresztül nem is találkozik a játékszerrel, szinte felesleges botot venni a kezébe, a bunyóknál úgyis el kell hajítania. Menet közben már 161 minutum büntetésnél tart a szezonban, vagyis csupán egy perc választja el őt az egyéni idénycsúcsa beállításától, alighanem hűtheti a pezsgőt, mert a következő bejelentkezésünkben felköszönthetjük a sajátos rekorddöntése alkalmából. Dupuis az első két kaliforniai meccsünkön kimaradt az összeállításból, úgy látszik, a szorgalmas munkája nem feltétlenül győzi meg mindig a trénereket, mert egyébként tényleg kissé elszürkült mostanában, nem igazán bizonyítja, hogy nélkülözhetetlen csapattag lenne, kevés vállalkozószellem rejlik benne. Koci az edzéseken végzett kemény munkája révén érdekes módon mind az öt meccsen megkapta a játéklehetőséget, és a behemót támadó igyekszik hallatni magáról a minimális jégidejében, ugyanis öt meccsen belül háromszor bunyózott, ezzel megduplázta idei verekedéseinek számát, pár alkalommal még egész szépen helyt is állt az ökölcsatákban, nyilván ennél többet nem várhatunk el tőle, ennyiben bőven ki is merül a szerepe.



- A védelemnek ugyan vannak jobb periódusai, de mindent egybevetve még mindig rettentően sebezhetőek, a 229 kapott gólunkkal pedig már ligautolsók vagyunk a 30 csapatos mezőnyben. Johnson egyre inkább megtalálta a helyét a denveri hátsó alakzatban, és most már egyértelműen kijelenthető, hogy a defenzív egység elsőszámú embere lett. Amellett, hogy folyamatosan 25+ perceket tölt a jégen, előre-hátra masszívan teljesít, a Kings ellen két gólpasszt tolt, a Sharks-nak lőtt remek góljával pedig sokáig vezettünk is, ugyanakkor az utóbbi két találkozót egyaránt -2-vel fejezte be. Továbbra is a legtöbb esetben Wilson játszik mellette, a másodéves bekk pedig szintén nagyon jó formában teljesít, a kezdetbeli nehézségek után szépen összeszoktak, és együtt, egymást segítve, igazán stabil munkára képesek, bár a 44-esünk az utóbbi időben kevésbé használja ki a fizikai adottságait, és a koronggal sem mindig kellőképpen óvatos. A rengeteg cserepletykával ellentétben Liles maradt a csapatnál, és továbbra is elsőrangú produkciót nyújt az együttes kékvonalán, elképesztően hasznos kétirányú teljesítményt hoz az egész évben. Az Oilers elleni gólpassza a 36. volt tőle az idényben, mellyel beállította az egyéni szezoncsúcsát, míg pályafutása során 203-szor jegyzett előkészítést, ezzel beérte Foote-ot a klub örökranglistája élén, azonban a rákövetkező meccsen lesérült. A veterán csapatkapitány közel egy hónap kényszerpihenő után végre visszatért a láb sérülése után, és az utolsó két mérkőzésen pályára lépve, stabilan végezte az elhárítást, az Oilers elleni 1-5-ös meccset ráadásul +1-gyel tudta le. Hunwick az elmúlt meccseken is folytatta felfelé ívelő pályáját, elért egy újabb gólpasszt, ám továbbra sem képes levetkőzni a gyermeteg hibáit, például St. Paul-ban az egész meccsen remekül játszott, ám tíz perccel a vége előtt a saját kapunk mögötti korongvesztéséből az ellenfél bevitte a győztes gólt. Az utolsó két találkozón együttvéve -5-ig süllyedt, így változatlanul képtelen az előrelépésre, és nem tudjuk normálisan a hasznát venni. Az újonc Holos is egyre több lehetőséghez jutott végre, csak egyszer volt tartalék az elmúlt két hétben, és egyre gyakrabban már a 20 perces jégidő közelében jár, megbízhatóan dolgozik hátul, azonban a támadásokat keveset tudja segíteni, bár egy újabb előkészítésével már négy gólpassznál tart 23 meccs után. Gaunce is szóhoz jutott néhány további mérkőzésen, de csak epizódszereplő lehetett, ezalatt pedig nem túl sokat mutatott, legemlékezetesebb jelentét a Ducks ellen hajtotta végre, amikor Hejduk védelmére kelve verekedést kezdeményezett. A lehetőségekhez képest igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére elkerülhetetlen volt, hogy ne küldjük őt vissza a sérültek reaktiválása után, de bizonyára a következő években még bőven láthatjuk a csapat mezében. A kellemetlen arc sérülése után O'Byrne a Wild ellen tért vissza egy egész arcot védő, teljesen rácsozott sisakban, melyet az évad hátralévő részében viselnie kell. Egyébiránt a mérkőzésen a szokatlan fejvédő ellenére a jól megszokott stílusában játszott, nem kímélte magát a fizikai harcokban sem, és rögtön az egyik legtöbbet volt foglalkoztatva.




















- Az új kapus Elliott a felejthető bemutatkozását követően képes volt a javításra, és azóta három kezdő meccséből kétszer is remek formában teljesített: a Kings ellen hiába kapott négy gólt, 38 védéssel zárt, és sokáig a csapat legjobbja volt, míg a Sharks ellen három percen múlott a bravúros shutout-ja, végül 34/35-ös mutatóval és szétlövéses vereséggel kellett beérnie. Aztán viszont az Edmonton ellen megint balszerencsés volt, a sereghajtó 19 lövésből négyszer mattolta, így féltávnál lecseréltük őt. Budaj továbbra is általában megbízhatóan tevékenykedik a ketrec előtt, az Anaheim ellen 29/32-es mérleget hozott, az Oilers elleni fél meccsén csupán egy ziccergólt kapott, viszont legutóbb Minnesotában nem mindig állt a helyzet magaslatán, miközben csupán 83 %-kal végzett, négy kapott góllal. Gyakorlatilag nincs igazi első számú kapusa a csapatnak, a hátralévő meccseket várhatóan nagyjából fele-fele arányban védheti le a két portás.

- A sérültek közé frissen csatlakozott Liles, akinek egy palánkra lökés következtében sérült meg a lába a Wild ellen, így könnyen lehet, hogy az utolsó játékosunk, aki eddig az idei összes meccsen játszott, ki fog hagyni pár mérkőzést, a következő fellépésre ugyanis kérdőjeles a szereplése. Stoa-nak szüksége volt a közelmúltban egy vakbélműtétre, így előreláthatólag 2-3 hétig nem játszhat, tehát még van esély rá, hogy az utolsó meccsekre visszatérhet. A kézműtét után rehabilitálódó Galiardi vele hasonló cipőben jár, a lábadozási ideje nagyjából március vége-április eleje magasságában telhet le. Cumiskey sorsa már jóval bizonytalanabb, agyrázkódása következtében semmi sem vehető biztosra, kevés az esély az idei játékára. Az előidényben súlyos agyrázkódást szenvedő Mueller-ről bebizonyosodott, hogy az évad hátralévő részében már biztosan nem fog pályára lépni, ugyan a hírek szerint javult az állapota, teljesen felesleges lenne már sürgetni a  visszatérését, inkább bízunk benne, hogy az őszre végre tünetmentes lehet. Fleischmann úgy néz ki, hogy sikeresen legyőzte a tüdőembóliát, és az utóbbi időben már korcsolyázgatott is, de a pihenése érdekében ő sem fog már játszani többet az idényben. Quincey pedig változatlanul egy komoly válloperáció utáni lábadozását tölti, és legközelebb már őt is csak a 2011/12-es évadban láthatjuk viszont.



















A következő mérkőzéseink:

Szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Vasárnap, 02:00: Nashville Predators - Colorado Avalanche
Jövő csütörtök, 03:00: Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 02:00: Calgary Flames - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 03:00: Edmonton Oilers - Colorado Avalanche

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 44-16-9, 97 pont (69 meccs)
2. Calgary Flames 36-25-9, 81 pont (70 meccs)
3. Minnesota Wild 35-26-7, 77 pont (68 meccs)
4. Colorado Avalanche 26-32-8, 60 pont (66 meccs)
5. Edmonton Oilers 23-37-8, 54 pont (68 meccs)

Nagy változások nincsenek az Észak-nyugati táblázaton, a három előttünk található rivális változatlanul a rájátszásért küzd, a Canucks lelki szemei előtt pedig már a Presidents'-trófea lebeghet. Sokkal lényegesebb számunkra, hogy 16 mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt a képzeletbeli harmadik draft-pozíciót foglaljuk el, és csupán 6 ponttal van mögöttünk az 1/1-es választási lehetőséget jelen pillanatban birtokló Oilers, míg a 29. Senators 57 pontos. A hátralévő hetekben alighanem már csak erre érdemes figyelnünk, hogy legalább a pocsék szezon végeztével a júniusi drafton főszereplők lehessünk.