Hetek óta tart a számolgatás, hogy az immáron hagyománnyá váló szoros nyugati befutó után, melyik csapat ellenében kezdheti meg a Denver Nuggets gárdája az idei rájátszást. Az utolsó játéknapon vált biztossá, hogy ellenfelünk az Oklahoma City Thunder csapata lesz.
Személy szerint már hónapok óta azért szurkoltam magamban, hogy inkább mondjuk egy Dallas-szal, vagy esetlegesen akár egy Lakers-szel találkozzunk az első körben. A Dallas-t könnyebb ellenfélnek tartottam, a Lakers ellen pedig tisztán kiderült volna mire vagyunk jelenleg képesek, hiszen ha bukunk azt mondhatjuk papírforma, ha bravúrosan továbbjutunk, akkor abban a pillanatban kijelenthető lett volna, hogy ez nem csak egy ígéretes keret.
Aztán sajnos még sem tudtuk elkerülni a Thunder-t, akik már tavaly is mutogatták oroszlánkörmeiket, amikor is a rájátszás első körében a Lakers 4:2-es összesítéssel búcsúztatta őket. Szisztematikus és éveken át tartó türelmes csapatépítésüknek köszönhetően, nyilvánvaló volt, hogy a tavalyi messze nem egy kifutott szezon, és a jövőben egyre-másra fogják a liga elitjét képviselni. Fiatal, nagyon tehetséges játékosaik pályafutását a tavalyi év edzője, Scott Brooks egyengeti.
Első számú játékosuk és egyben támadó "gépük", Kevin Durant, aki a tavalyi évben begyűjtötte a gólkirályi címet. Hármas poszton, azaz kiscsatárként tevékenykedik csapatában, és amellett hogy rendkívül pontot dob, gyors, sok mozgásos játékra képes. Magassága miatt (6'9), illetve dobótechnikájának köszönhetően nagyon nehéz rajta a védekezés, mondhatni lehetetlen.
Mindenesetre az Anthony-trade keretein belül érkezett hozzánk két olyan játékos - Wilson Chandler illetve Danilo Gallinari személyében - akinek meg van a kellő magasságuk, és valljuk meg, kellő motivációjuk is Durant semlegesítéséhez. A feladatuk roppant nehéz lesz, és én azt hiszem, hogy majdhogynem lehetetlen is egyben. Elsősorban kellemetlen dobószituációkra kell késztetni az ellenfél "gólzsákját", de nagyjából elkönyvelendő, hogy inkább az ellenfél többi játékosainak levédésén áll vagy bukik majd a továbbjutásunk.
Az irányító poszton mozog a második opció a Thunder csapatában, Russell Westbrook.Tőle nem kell elvárni, hogy Lawson tripla-esőjét megismételheti, hiszen nem éppen erőssége a kinti dobások. Annál inkább a betörések, amit rendkívüli atletikussága miatt életveszélyes fegyverként használ. Leginkább besegítéssel lehetne majd ellene védekezni, ha Lawson fogja, de én úgy érzem, hogy ezt a feladatot Arron Afflalo fogja kapni, hiszen az őrá eső ember - Thabo Sefolosha - nem éppen támadóarzenáljáról híres.
Palánk alatt lehetünk gondban, ugyanis az Serge Ibaka-Kendrick Perkins kettős a liga egyik - ha nem a - legjobb védekező frontcourt-ja. Mind lepattanókban, úgy prakkerekben is kiváló teljesítményre képesek, és mivel a mi csapatunk egyik fő erőssége a betörés, duplán figyelnünk kell rájuk. Ez természetesen előrevetíti azt is, hogy a Nené-Kenyon Martin kettősnek, illetve a padról Andersen-Harrington-Mozgov magasember-állománynak, igen nehéz dolga lesz. Sok minden a festékben fog eldőlni, és éppen ezért ott gigászi csatára van kilátás. Fiatal, fizikálisan kitűnő az ellenfél, így egyik legnagyobb fegyverünket, a "futást" valószínűleg jól semlegesítik majd, olvassák a játék ezen részét. Nyilván erre készülnek védekezésük gyanánt leginkább.
Általános vélekedés, hogy a Thunder esélyesebb a továbbjutásra. Személyes véleményem alapján viszont nincs akkora különbség - sőt, semmilyen különbség sincs - hogy ezt simán elkönyvelje bárki is. Ugyanis ebben a párharcban a pillanatnyi forma fog dönteni. A mi csapatunk kerete nem csak hangulatban, motiváltságban, akarásban egyöntetű, hanem nagyrészt játéktudásban is. Ez pedig azt jelenti, hogy 12 olyan játékosunk van, akik egytől egyig, egyesével, képesek lehetnek egy-egy mérkőzést eldönteni. A Thunder-nél nincs csak 2-3 ugyanilyen ember. Ahhoz, hogy tovább menjenek, a Westbrook-Durant kettősnek az elejétől a végéig hozni kell a tudásuk legjavát. Ráadásul a játékosok playoff-tapasztalata is mellettünk szól,m ár pedig a reguláris szakasz, illetve a rájátszás két különböző játéknem. Senkit se tévesszen meg tehát hogy az alapszakaszban 3:1-es összesítéssel alulmaradtunk mostani ellenfelünkkel szemben.
Nagyon remélem hogy George Karl ennyi év tapasztalata alapján kidolgozott egy olyan stratégiát, amellyel abszolválhatjuk a továbbjutást. Ugyanis fontos szabály a rájátszásban, hogy mindig csak a következő lépésre figyelj, mindig csak arra készülj! Ha az első két idegenbeli meccsből az egyiket megnyerjük, akkor reális esélyünk van továbbjutni, ellenkező esetben roppant nehéz helyzetbe kerülünk.
Hétfő hajnalban tehát elindulunk egy úton, ahol minden kicsi lépés egy mérföldkőnek számít. Mindenkinek nagyon jó szurkolást kívánok, és természetesen remélem, hogy Nuggets-továbbjutásnak örülhetünk!
A főcsoport-negyeddöntő programja (magyar időpontok szerint):
Április 18., hétfő, 03:30 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 21., csütörtök, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 24., vasárnap, 04:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 26., kedd, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 27., szerda, Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (ha szükséges)
Április 29., péntek, Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder (ha szükséges)
Május 1., vasárnap, Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets (ha szükséges)