Az elmúlt héten a Colorado Rapids bajnokcsapata rendhagyó módon két mérkőzést is lejátszott az MLS alapszakaszában, és a közelmúltban nem túl jó formának örvendő együttes végre elkezdett újra magára találni. A sérülésektől megtizedelt labdarúgóink a szerdai mérkőzésen megtörték négy meccses nyeretlen sorozatukat, amikor a Houston Dynamo otthonában 2-1-re diadalmaskodni tudtak, majd a szombati játéknapon 0-0-s döntetlent játszottak házon kívül a New England Revolution ellenében.



















A hétközi texasi mérkőzésre több sérültünk is visszatérhetett, de a hiányzók számát illetően még így sem álltunk valami fényesen, ugyanis továbbra sem számíthattunk a térdhajlítójával hetek óta bajlódó Conor Casey-re és Eddie Ababio-ra, a hátát fájlaló Sanna Nyassi-ra, valamint a tavalyi döntőben térdszalag-szakadást szenvedő Macoumba Kandji-ra sem, míg Brian Mullan változatlanul a hosszú eltiltása miatt volt bevethetetlen. A frissen aktiváltak közül egyedül Thompson került vissza azonnal a kezdőcsapatba, míg a padon már helyet foglalhatott Wynne, Folan és Amarikwa. A coloradóiak még mindig tartalékos kezdő 11-e a következőképpen tevődött össze: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Palguta - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Akpan, Cummings.

Bár papíron talán még ennyire felforgatott összeállításban is esélyesnek számítottunk, a mostani formánkban egyáltalán nem mehettünk biztosra a nyugati csoportból idén keletre kerülő, erősen újjáépülő félben lévő Houston Dynamo ellen. Ráadásul a narancssárga mezes házigazdák bátrabban is kezdték a mérkőzést, és az első időszakban egyértelműen több támadást vezettek, de elszórt kísérleteik nagyrészt célt tévesztettek. Pickens kapusnak első alkalommal nagyjából húsz perc elteltével kellett védést bemutatnia, melyet gond nélkül hajtott végre egy távoli próbálkozásnál. A hazaiak által diktált iram a félidő második felére megváltozott, és jobbára kemény fizikai játék dúlt a mezőnyben, a csapatok képtelenek voltak különösebb gólhelyzetet teremteni maguknak. A Dynamo igyekezett tekintélyt parancsolni a testi erőfölényével, és a szünet előtti utolsó minutumokban több teljesen felesleges kemény belépőt is bemutattak: Moor arcon könyökléséért, és Kimura felvágásáért még egy-egy sárga lapot is begyűjtöttek. Még rosszabb, hogy a hajrában Cummings egy ütközés után szerencsétlenül esett, melynek következtében kificamodott a bokája, így egy kényszerű csere keretein belül pályára kellett küldenünk helyette Folan-t a csatársorba. A játékrész kissé paprikás hangulatban ért véget, de az első 45 perc után változatlanul 0-0-s döntetlenre álltak a küzdőfelek.

A szünet után viszont szerencsére újra az érdemi játék került előtérbe, s néhány perc elteltével, előbb a mieinktől Kimura szánta el magát egy kemény távoli löketre, majd a másik fél részéről egy jobb oldali bejátszást követően egy közeli fejes kerülte el nem sokkal a hosszú felső sarkot. A Houston egyértelműen kezdeményezőbben lépett fel a második félidőben is, azonban a meddő mezőnyfölényen és az ártalmatlan labdatartáson kívül csak néhány veszélytelen helyzetet tudtak felmutatni, melyekkel nem mentek sokra. A félidő fele magasságában Smith mester igénybe vette a második cserelehetőségét, amikor ismét a támadók között eszközölt egy frissítést, s Akpan-t Amarikwa váltotta fel. Kisvártatva Pickens ijesztgette a csapatot, túl kényelmesen várta, hogy az indítás a büntetőterületen belülre érjen hozzá, és kézzel nyúlhasson a labdához, így a vele versenyfutást rendező csatár előbb ért oda, elvitte mellette a játékszert, de éles szögből képtelen volt az üres kapuba helyezni, nem mindennapi lehetőséget szalasztottak el a vendéglátók az előny megszerzésére. A 71. percben viszont már nem engedték meg ezt a luxust maguknak, s az egykori Rapids-játékos Clark szerzett egy nagyszerű gólt, ahogyan a 16-oson belülre cselezte magát a jobb oldalon, majd Palguta mellől, ballal egy kissé váratlan lövést helyezett nagyon pontosan a rövid sarokba. Pár perccel később Jamie Smith végezhetett el szabadrúgást az ellenfél térfelének a közepén is túlról, egészen közel az oldalvonalhoz, s egyértelműen beadásra számított mindenki, a skót középpályás azonban jobban alányesett a labdának, és a túlságosan kimozduló kapus nem védhette a bejátszásszerű kísérletet, amely így a hálóba hullott. Kissé szerencsés góllal villámgyorsan kiegyenlített a Rapids, Smith nem mindennapi találatot szerzett, de tőle már megszokhattuk, hogy nem szokta hasonlónál alább adni, idén már harmadszor volt eredményes, s mindegyik gólja egy-egy külön fejezetbe illő hőskölteménnyel ért fel. Tíz perccel a vége előtt újabb cserét hajtottunk végre, Thompson helyére Wynne szállt be, aki a jobb hátvéd posztját foglalta el, míg ezzel párhuzamosan Kimura húzódott előrébb a lecserélt játékos szélső helyére. A Dynamo kissé megilletődött az előny hirtelen leadása után, és a gólt követően egyre inkább át tudtuk venni az irányítást, s a labda jobbára a vendéglátók térfelén vándorolt, egyre komolyabban igyekeztünk, hogy bevigyük a győztes találatot. Végül a 84. percben mindez sikerült, amikor Folan-hez centereztük be a labdát, az ír támadó azonban a nagy szorításban képtelen volt kapura fordulni, viszont nagyszerűen ismerte fel a lehetőséget, és estében lekészítette a játékszert a kapuval szemben álló Scott Palguta-nak, aki egy félelmetesen pontos lövéssel helyezett az alsó sarokba. A rutinos tartalék hátvéd élete első találatát szerezte az MLS-ben, méghozzá a legjobbkor, mivel a végjátékban a szárnyaszegett Dynamo már képtelen volt a válaszra, így a Rapids négy nyeretlen mérkőzést követően újra győzelemnek örülhetett, miután 2-1-re diadalmaskodtunk házon kívül.

Videóösszefoglaló a Houston Dynamo-Colorado Rapids mérkőzésről:



Ezt követően, a szombati játéknapon ismét harcba indulhattunk, amikor egy újabb idegenbeli mérkőzés várt a csapatra, hiszen a hétvégi fordulóban a nagyszerű rajtot vevő New England Revolution otthonában kellett megpróbálnunk a helytállást. A bostoniak ellenében hat meccses aktív veretlen sorozatot ápoltunk a mérkőzés megkezdése előtt, de a jelenlegi helyzetben ugyancsak nehéz feladat állt előttünk, hiszen a houstoni meccset kihagyó Conor Casey, Sanna Nyassi, Macoumba Kandji, Eddie Ababio és Brian Mullan fémjelezte névsorhoz csatlakozott a Dynamo ellen bokasérülést szenvedő Omar Cummings, ezzel a keretben tartozkodó hat csatár közül már az ötödiket vesztettük el átmenetileg, míg az előző meccsen csodagólt szerző Jamie Smith csak a cserepadon várhatott a bevetésre egy kisebb vádlihúzódás következtében. Vagyis az összeállításban megint kényszerű változásokat kellett alkalmaznunk, amely így festett: Pickens - Wynne, Marshall, Moor, Palguta - Kimura, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Amarikwa, Folan.

Nagyszerű hangulat fogadta a csapatokat Foxborough-ban, a hazai közönség nagy lelkesedéssel készült a mérkőzésre, és rendkívül komolyan vették a bajnok látogatását, kétségtelenül szerették volna, hogy a Revs legyőzze a mieinket. Ennek megfelelően a sötét mezes hazaiak ihletett formában indították a meccset, már az első percektől nagy lendülettel játszottak, hamarjában több ígéretes akciót is tudtak vezetni. Végül az első komoly lehetőségük a 15. percben adódott, amikor egy távoli szabadrúgás utáni fejes súrolta felülről a keresztlécet, de Pickens maximálisan ura volt a helyzetnek. A kezdeti lendület után a folytatásban kissé lecsendesedett az iram, és egy darabig inkább szépen csöndben csordogált a találkozó, majd félóra elteltével egy váratlan esemény zavarta meg a kellemes szombat esti játszadozást, ugyanis Folan meghúzódott, így újra sérülés miatt kellett cserélnünk, amikor a másodéves Akpan-t irányítottuk ki helyette a pályára. A pechsorozat tehát tovább folytatódott, Casey, Cummings és Kandji után újra elvesztettük az ír gólgyárost is, s a 30. perctől kezdve már a teljes keret mindkét maradék, egészséges támadója a pályán tartózkodott. A frissen beállt Akpan rövidesen egy kellemetlen lövést tűzött kapura, miután nagyjából 30 yard-ról eresztett meg egy próbálkozást, melyet a hazaiak kapusa csak nagyon nehezen tudott a ketrec fölé paskolni. Nem sokkal később újra a szívünkhöz kaphattunk, hogy megint sérülés történik a csapatunkban, de szerencsére Pickens-nek nem esett baja, amikor szerencsétlenül összeütközött a Revs egyik támadójával, miközben mindketten a magasra felfejelt játékszert szerették volna megjátszani. Az első félidő utolsó pillanataiban még ismét Akpan révén tudtunk helyzetet teremteni magunknak, aki elől már úgy tűnt, hogy felszabadítottak, ám a NE-i hátvédek addig ügyetlenkedtek a saját büntető területükön belül, amíg a fiatal Rapids-csatár újra le tudott csapni a labdára, és ígéretes közeli kísérlete csak kevéssel zúgott el a rövid sarok mellett. Gól nélküli állással térhettek le a félidőre a csapatok, eleinte a hazaiak, majd inkább a mieink bizonyultak aktívabbnak, kisebb lehetőségeket mindkét oldalon láthattunk, így tulajdonképpen igazságosnak volt tekinthető a döntetlen részeredmény.



















A második játékrészre is komolyan aktivizálták magukat a házigazdák, és néhány perc után máris egy szépen megjátszott támadást vezettek, de az utolsó pillanatban, még a 16-os vonal előtt, Thompson egy kicsit kibillentette egyensúlyából az előretörő támadót, így Marshall könnyedén fel tudott szabadítani előle. Ezt követően egy szögletrúgás után alakult ki a mérkőzés eddigi legnagyobb helyzete a hazaiak oldalán, amikor Pickens bravúros reflex mozdulattal hatástalanította Joseph egészen közelről érkező fejesét. Egyre komolyabb nyomás nehezedett a coloradói kapura, a hátvédjeinknek fokozottan kellett figyelniük, hogy fel tudják venni a kesztyűt a rámenős, gyors, tarthatatlan New englandi támadókkal. Nem is mindig sikerült megállítanunk a vetélytársakat, egyik alkalommal például Palguta elkésett a szereléssel, így a félidő közepe környékén az előző mérkőzésünk koronázatlan hőse sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Moor-ék összességében szépen teljesítették a feladatot, és a Revs hiába akciózott veszélyesen, az utolsó pillanatban a védőknek valahogy rendre sikerült közbelépniük, mielőtt még komolyabb lehetőség alakult volna ki Pickens portája előterében. Bő negyedórával a mérkőzés befejezését megelőzően egy újabb játékoscserére szántuk el magunkat, ennyi időt ugyanis már rá mertünk bízni a kisebb húzódással bajlódó Smith-re, aki a szokásos pozíciójában, a bal szélen foglalhatott helyet, miután a sokat robotoló Thompson-t váltotta. Kis idő múlva újabb hihetetlen Revolution-helyzet maradt ki, az ellenfél a jobb oldalon lendült támadásba, a nagyszerű ütemű beadásból pedig Feilhaber a keresztlécre továbbította a labdát a hosszú oldalon. Óriási helyzetet úsztunk meg, Pickens kapus már verve volt, a bejátszás pedig tökéletesen érkezett két hátvédünk közé, akik így szintén nem tudtak volna már szerelni, kétségtelenül ennél a szituációnál a szerencsére volt nagy szükségünk. A hajrába fordulva is érvényben maradt a Revs vitathatatlan fölénye, de átmenetileg viszonylag jól kontrolláltuk az eseményeket, miközben az utolsó tíz percen belül Larentowicz sárgult be, majd percekkel később egy Amarikwa-LaBauex cserét hajtottunk végre. A hazaiak az utolsó pillanatokig igyekeztek a győzelem megszerzése érdekében, és a hosszabbítás perceiben még Marshall bravúros mentésére volt szükségünk, miután a jobbról középre gurított játékszer elment keresztbe a kapus előtt, de a visszazáró középhátvéd még az utolsó pillanatban tisztázni tudott a túloldalon, zavartalanul érkező támadó elől. A hazaiak jókora fölénye ellenére nem született találat a mérkőzésen, a New England minden követ megmozgatott a siker érdekében, azonban a coloradóiak hősies védekezésükkel kiharcoltak egy pontot. Így bár a rivális a második félidőben lényegesen közelebb állt a győzelemhez, maradt a 0-0-s végeredmény.

Videóösszefoglaló a New England Revolution-Colorado Rapids mérkőzésről:




Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 4-2-4, 16 pont (10 meccs)
2. Real Salt Lake 5-1-0, 15 pont (6 meccs)
3. Colorado Rapids 4-3-2, 14 pont (9 meccs)
4. Portland Timbers 4-3-1, 13 pont (8 meccs)
5. Seattle Sounders 3-3-4, 13 pont (10 meccs)
6. FC Dallas 3-3-2, 11 pont (8 meccs)
7. Chivas USA 2-3-3, 9 pont (8 meccs)
8. Vancouver Whitecaps 1-4-4, 7 pont (9 meccs)
9. San Jose Earthquakes 1-4-2, 5 pont (7 meccs)

Kezd visszatérni a helyes ösvényre a bajnokcsapat, ennyire meghatározó sérülésektől sújtva, igenis szép eredményeket értünk el a múltheti idegenbeli mérkőzéseken. Következő alkalommal ismét egy keleti csapat ellen léphetünk pályára, ráadásul zsinórban már harmadszor fogunk házon kívül játszani, amikor vasárnapra virradóra, 01:30-tól a D.C. United ellen mérkőzhetünk meg. A fővárosiakat április elején, hazai környezetben igencsak helyben hagytuk, most a saját közönségük előtt bizonyára nagyon szeretnének majd visszavágni, egyáltalán nem számíthatunk könnyű meccsre, de nagyon kéne, hogy újabb fontos pontokkal gazdagodjunk.