A csütörtöki játéknapon vette kezdetét a lockout utáni NFL előidénye, amikor a legtöbb csapat újra tiszteletét tehette "élesben" a pályán a szurkolók előtt. Így tettek a Denver Broncos megújulásban reménykedő harcosai is, akik egy sokáig vezetett összecsapáson a célegyenesben buktak el 24-23 arányban a Dallas Cowboys otthonában rendezett találkozón. Bosszantó vereség lenne tétmérkőzésen, most azonban belefért, annál is inkább, mert az összecsapáson érdemes volt inkább az egyéni teljesítményekre figyelni.





















Az első hivatalos depth chart-nak megfelelő összeállításunkban kezdtünk, leszámítva azt, hogy az offense-ből Eddie Royal, a defense-ből pedig D.J. Williams hiányzott a várható legerősebb összeállításból. A dinamikus elkapó még a nyári műtétjét követően pihent, a csupaszív linebacker pedig a TC nagy részét kihagyta, és még nem igazán volt olyan erőállapotban, hogy meccskörülmények között bevethettük volna.

A kezdő támadósor a következőképpen tevődött össze:

QB: Kyle Orton
FB: Spencer Larsen
RB: Knowshon Moreno
WR: Brandon Lloyd, Eric Decker
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

A starting defense pedig eképpen nézett ki:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Marcus Thomas, Brodrick Bunkley
LB: Wesley Woodyard, Joe Mays, Von Miller
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Rahim Moore

A kezdő egységek mindössze egy-egy akció erejéig kaptak lehetőséget, s az Orton vezette támadók három pontot kapartak össze az egyetlen jelenésükben. Az offense ellentmondást nem tűrően kezdett, az első play-ek között Orton találta meg egy jól irányzott passzal az oldalvonal mellett őrizetlen Decker-t, aki 29 yard-ot haladt előre az elkapással. Ezt követően a Moreno-McGahee futópáros szakadatlanul szelte a yardokat, és bőven beértünk a red zone-ba, s egy defensive penalty révén pedig 1.5 yard-ra voltunk a TD-től. Maradtunk is annyira, mivel összehoztunk egy 12-men büntetést, majd az előidénybeli tesztelés sajátosságaként mindenképpen passzjátékkal szerettünk volna beérni a célterületre, azonban ez nem sikerült, így be kellett érnünk Prater közeli mezőnygóljával. Ezután a legjobb védősorunk következett, akik ugyancsak egy FG-t engedtek a texasiaknak, miután az első néhány play-t meglehetősen átaludtuk, és villámgyorsan a saját térfelünkre engedtük a házigazdákat, aztán viszont több szép jelenetet bemutatva sikerült még időben megállítanunk őket. Romo-ék megfékezéséből a Dumervil-Thomas páros vállalt főszerepet egy no gain rushing play-jel, utána Mays is bemutatott egy ügyes szerelést, majd Doom zavarta meg sikeresen a QB-t, így a hazaiaknak csak egy 42 yardos FG jutott.

A folytatásban egyre nehezebb volt követni a szereplőket, mert mindkét oldalon tömeges cserék mentek végbe, a következő denveri támadásokban például QB-ként Tebow, futóként Ball és White tűntek fel. A második negyedben sem láttunk egyetlen TD-t sem, viszont a Broncos offense kétszer is helyzetbe húzta a rúgóját, így a nagy szünetre 9-3-as vezetéshez jutottunk. Előbbi alkalommal lendületesen haladtunk előre, de egy buta büntetés miatt 3rd & 11-es szituáció alakult ki, amelyből Tebow hiába passzolt pontosan, a 1st down-t képtelenek voltunk elérni, de Prater 42 yardról bombázott a póznák közé. Utóbbi esetben pedig Cox halászott le egy interceptiont az ellenfél térfelén, és egy 27 yardos visszahordás után a DAL 7 yardosáról jöhettek a támadóink. Azonban megint képtelenek voltunk bejutni az end zone-ba, pedig ezúttal Ball és Tebow futásaival próbálkoztunk, végül be kellett érnünk 4th down-nál egy újabb közeli Prater-mezőnygóllal.

A harmadik negyedtől B. Quinn volt az irányító, a védelemben pedig már a cserék cseréi is egyre többször jutottak fel a pályára, s a harmadik negyed egyetlen pontjait a Cowboys szerezte egy közeli TD-passzal, melyet megelőzően csúnyán megettük a fake handoff-ot. A negyedik játékrész elején egy villámgyors touchdown révén vettük vissza az előnyt, melyet mindössze két play-ből hajtottunk végre: előbb B. Quinn egy 26 yardos zsugát adott Dell-nek, majd a TD-t J. Johnson szerezte egy nagyszerű 13 yardos futásnak köszönhetően, ekkor 16-10-es előnyben voltunk. Szinte azonnal jött a dallasi válasz, és egy rövid screen passz egy 76 yardos vágtával végződött, a denveri cseresor képtelen lehetett megfékezni az akciót. Erre még mindig volt egy válaszunk, és 6:30 perccel a vége előtt B. Quinn shotgun-ból Riley-t találta meg egy 8 yardos passzal az end zone-ban. (23-16) Nem sok volt már hátra, s a Cowboys gyakorlatilag végig játszotta a fentmaradó játékidőt, szépen haladtak előre és 15 másodperccel a vége előtt TD-t értek el, majd egy sikeres kétpontossal a vezetést is átvették, erre pedig a mieink már képtelenek voltak válaszolni, így egy ponttal fejet kellett hajtanunk az előidény nyitó mérkőzésén.

















Az irányítók közül némi meglepetésre Brady Quinn csillogott leginkább, 120 yardot dobott, ami majdnem annyi volt, mint két kollégájáé együttesen. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az ex-Brown QB feltűnése alatt jóval több passzjátékkal próbálkoztunk, eleinte ugyanis egyértelmű túlsúlyban voltak a futó akciók. Tebow ígyis 6/7-es hatékonysággal célzott, 91 passzolt yard mellé pedig további 15-öt futva tett hozzá. A legtöbb elkapott yardot Matt Willis regisztrálta, aki egy 43 yardos catch-nek köszönhetően félszáz yardot haladt előre passzjáték révén, de a TD-t szállító Riley sem sokkal maradt el tőle, és a Royal távollétében slot receiver-ként előszeretettel használt Anderson-nek is voltak hasznos jelenetei. Futva a legsikeresebb Moreno és J. Johnson voltak, mindkettejüknek négy-négy lehetőségük volt a földön való előrehaladásra, és szépen éltek is vele, ugyanakkor Ball 8 carry-ből csak 15 yardot termelt, és a sérülés után lévő White sem volt éppen káprázatos formában.

A védelemnek többször is a passzjátékokkal akadtak gondjai, futások ellen még viszonylag jól tudtuk semlegesíteni a Cowboys-t, de a levegőben alaposan szétdobáltak bennünket - nagy probléma nincs ezzel, mert jobbára a cserék nyelték a passzolt yardokat. Ennek köszönhetően nem volt meglepetés, hogy a legtöbb, féltucat szerelést a CB Nate Jones mutatta be, míg a légi parádét Perrish Cox egy alkalommal látványosan megfékezte egy interception-nel, mely után még komoly return-t is produkált. A kezdőbe kerülésre áhítozó LB Jason Hunter két alkalommal ért el sack-et, illetve az elsöprő lendülettel játszó Kyle McCarthy is földhöz tudta vágni egyszer az ellenfél irányítóját. Sajnos, a kezdő védősor teljesítményéről túl sokat nem lehetett megállapítani, eleinte kissé könnyelműen engedtük jönni a texasiakat, de utána a sarkunkra állva megfékeztük őket egy FG-ra, később viszont már csak néhány play erejéig tűntek fel Miller-ék.

A special team elfogadható teljesítményt nyújtott, különösebb hiba nélkül tette a dolgát az egység, egyedül egy 32 yardos kickoff return adott okot az elégedetlenségre, de a többi hasonló szituációból rendre jól jöttünk ki, például Rosario-nak volt egy fontos szerelése a Cowboys saját 10-esén belül. Matt Prater a tőle megszokott formában végezte el a feladatát, mindhárom field goalt magabiztosan értékesítette, a 42 yardos rúgás sem jelentett akadályt neki, azon kívül még 24-ről és 26-ról is hibátlanul célzott. A backup kicker Hauschka-nak ezúttal csak két extra point jutott a második félidőben. Kellemes meglepetésre, úgy fest, Britton Colquitt is összekapta magát a szünet alatt, ugyanis rá nem jellemző punt-okat hajtott végre, négy alkalommal átlagban 47.5 yardra szabadított fel, leghosszabb kísérlete egészen 54 yard-ra szállt. Visszahordások terén Cox és Vaughn is bemutatott egy-egy ígéretes akciót, illetve Anderson is szóhoz jutott.

A tartalékok közül sérülés miatt hagyta még ki a találkozót a térdével bajlódó TE Richard Quinn, az újonc LB Nate Irving bokasérülés miatt hiányzott, a CB Sid'Quan Thompson-ra ez alkalommal húzódás miatt nem számíthattunk, inaktív volt még a linebacker Derek Domino, a DL-ből pedig Louis Leonard és Mitch Unrein sem öltözhettek be. Továbbá a mérkőzés közben a guard Stanley Daniels szállt ki, mert a bokáját fájlalta.

Megvolt tehát a kezdet, többször is vezettünk, de a végén sajnos mi húztunk rövidebbet, mégsem volt hasztalan a mérkőzés. Úgy gondolom, hogy a nagy átalakuláshoz, és ahhoz képest, hogy alig két hetet edzett együtt a csapat, egyáltalán nem nyújtottunk rossz produkciót a jó erőkből álló Cowboys közönsége előtt, de nyilván még fejlődésre van szükségünk a rajtig.

Az előidénybeli következő mérkőzésünkre immár hazai pályán kerülhet sor, amikor jövő vasárnapra virradóra, hajnali 02:35-től a Buffalo Bills-szel mérkőzhetünk meg. Addig pedig a Training Camp természetesen tovább folytatódik, melynek legfontosabb eseményeiről a közeljövőben tervezünk egy újabb beszámolót.