Az idei egyetemi futballszezonban egyetlen coloradói csapat érte el a Bowl-képes mérleget, miután az Air Force Falcons legénysége 7 győzelemmel és 5 vereséggel zárta az évet. Előzetesen többet vártunk volna ennél, de a Légierő a minimális célkitűzést teljesítette, így a jelenlegi ínséges időkben tulajdonképpen elégedettnek kell lennünk ennyivel. A csapat bónuszmérkőzésére majd Karácsony után kerül sor, most még az alapszakasz utolsó négy hetében történtekkel foglalkoztunk.

 

Az utolsó négy fordulót megelőzően az AFA 4-4-es mérleggel rendelkezett, és a biztos Bowl-szerepléshez még legalább három győzelem szükségeltetett. Ennek érdekében léptünk pályára november 5-én, szombaton, hazai környezetben a rivális katonai intézmény, az Army elleni mérkőzésen. Hiába számítottunk esélyesnek, a hazai védelem eleinte többször is kihagyott, és az első negyed alatt a Black Knights két TD-vel 14-0-s vezetésre tett szert. A második negyed legvégén pedig az Army futója zavartalanul haladt már az end zone felé, amikor az utolsó pillanatban a senior DB Josh Hall földre vitte, és fumble-t kényszerített ki, a hatalmas mentésnek köszönhetően nem kerültünk még nagyobb, akár behozhatatlan hátrányba. A teljes félidőt szerzett pont nélkül teljesítettük, azonban Calhoun mester alaposan összekapta az egyletet a félidőben, mert a harmadik negyedre sokkal elszántabban jöttünk ki. Az első akcióból még csak mezőnygólig jutottunk, a 37 yardos rúgás sikeres volt. Aztán öt perccel a negyed vége előtt egy hosszú akciót az irányító Jefferson közeli beérésvel zártunk le, majd Clark megoldotta a kétpontost, így máris FG-távolságon belülre kerültünk. Ráadásul hamar labdát szereztünk és az újabb, 39 yardos mezőnygóllal 14-14-nél beértük az Army-t. Ezzel még mindig nem volt vége a negyednek, az utolsó másodpercekben Jefferson 1 yardos bevetődésével a vezetést is átvettük. A záró játékrészben a 24-14-es AFA-sikert Parker Herrington újabb hibátlan mezőnygólja állította be, a junior kicker háromból három rúgást értékesített messzi távolságból, így joggal választották meg a ST Player of the week-nek a konferenciában. Az irányító Tim Jefferson ezúttal rettentő kevés passzjátékot alkalmazott, de jól is tette, a második félidőben nagyszerűen variálta a triple option-t, első sorban maga vállalkozott futásokra, 20 cipelésből 66 yardot haladt és két TD-t vállalt. Továbbá még Asher Clark jutott 78 yardig 16 próbálkozásból. Mivel korábban a Navy-t is legyőztük, így 2011-ben is az Air Force birtokában maradt az ország három hadi intézménye közt zajló vándorkupa, a Commander-in-Chief's Trophy.

 

Egy héttel később a konferencia meglepetéscsapatát, a több nagyágyút legyőző Wyoming-et láttuk vendégül Colorado Springs-ben. Fogadkoztunk, hogy komolyan vesszük az ellenfelet, és minket nem érhet meglepetés. Ennek dacára az első pontokat a Cowboys regisztrálta, ám az 1 yardos futott TD-t követően az extra point-ot elhibázták, majd miután a fullback DeWitt 9 yardról bevágtatott a pontszerző területre, átvettük a vezetést 7-6 arányban. Sajnálatos módon, az első negyed alatt a senior QB Jefferson agyrázkódást szenvedett, és nem térhetett már vissza később sem, helyette a szintén végzős Dietz-et kellett beállítani. A folytatásban kicsit lelassultak az események, és már éppen úgy tűnt volna, hogy a második negyedben nem esnek újabb pontok, amikor 26 másodperccel a vége előtt TD-t szerzett a Wyoming. Az előző kimaradt XP-t, most kétpontossal próbálták javítani, de ez sem sikerült, így a nagyszünetben be kellett érniük a 12-7-es előnnyel. Ezt követően viszont a harmadik játékrész alatt megfordítottuk a mérkőzés állását, Herrington bevágott egy 35 yardos FG-t, majd az 51 yardot jegyző junior FB Mike DeWitt napi második beérésével 17-12-es lépéselőnybe kerültünk az utolsó negyed előtt. Hiába fordítottunk, sajnos a befejezés nem a miénk lett, a záró felvonást a Cowboys TD-vel nyitotta, de a változatosság kedvéért nem jött össze a kétpontos. (17-18) A hajrában nagyon igyekeztünk, hogy legalább mezőnygóllal megnyerjük a meccset, fél perccel a vége előtt azonban a fél pálya környékén egy sikeres elkapást követően Hirneise elvesztette a labdát, a fumble-t pedig TD-re hordták vissza, így a vendégek 25-17 arányban sokkolták a mieinket. Nagyban befolyásolta az eredményt Jefferson korai elvesztése, a backup Dietz pocsékul passzolt (2/5, -1 yard, 1 INT), futásban viszont a csapat legjobbja volt 85 yarddal, megelőzve Clark-ot és Cobb-ot. A némileg váratlan fiaskó azt jelentette, hogy legjobb esetben is csak az MWC ötödik helyén végezhetünk, másfelől pedig, hogy az utolsó két körben kötelező a győzelem a Bowl-képes mutató érdekében.

 

A következő fordulóban zsinórban harmadszor léptünk pályára hazai környezetben, amikor egy szombat esti találkozón az UNLV gárdáját fogadtuk. A szerény képességű Rebels elleni meccsre visszatért az egy héttel korábban megsérülő Jefferson, így minden adott volt a biztos sikerhez. Eleinte a vendégek még jól tartották magukat, a második negyed közepén 14-10-re is felzárkóztak, de a hosszú szünet idején már két touchdown távolságban voltunk. A differencia pedig csak tovább nőtt, megállíthatatlan futójátékkal 45-17-es kiütéssel zártuk a napot. A csapat 6.8-as play-enkénti átlaggal majd' 400 yard futást halmozott fel, nyolc különböző játékos jegyzett carry-t, és négy emberünk futott TD-t. Tim Jefferson csattanósan jelezte, hogy minden okés az agyrázkódásával, 128 yardot passzolt és 81-et futott, mindkét műfajban egy-egy TD-t vitt véghez. A végzős futó Asher Clark ugyancsak ellenállhatatlan volt a földön, összesen 169 yardot tett meg a kezében a labdával 11.3-as átlaggal, és neki is jutott egy 67 yardos TD. A harmadéves Wes Cobb két közeli futott beérést mutatott be, míg DeWitt ugyancsak tiszteletét tette egyszer a végzónában. Közben az egyetlen elkapott TD Dontae Strickland nevéhez fűződött, aki egy 25 yardos összjátékból volt eredményes.

 

6-5-tel még mindig nem mehettünk biztosra, a legutolsó meccsen az állami vetélytárs Colorado State ellen is győznie kellett a Falcons-nak a biztos Bowl-szereplésért. November 26-án Fort Collins-ban a hosszú hetek óta nyeretlen Rams legyőzése szinte kötelező házi feladat volt. A meccs a második negyedben el is dőlt az AFA javára, 0-7-ről 31-7-re fordítottunk ebben a negyedórában. A második félidőben pedig már nem is történt jelentősebb változás, mindkét csapat két-két TD-t szerzett, így a végeredmény 45-21 lett. Tim Jefferson talán az egész szezon legjobb légi játékát hozta, az irányító utolsó előtti egyetemi meccsén 221 yardot passzolt és három TD-t osztott ki az ugyancsak senior WR, Zack Kauth részére. Az elkapó korábban összesen egy TD-vel rendelkezett, most egy meccs alatt megtriplázta az eddigi számokat, valamennyi elkapásából TD született, melyekkel 123 yardot tepert. Futásban természetesen Asher Clark vitte a prímet, az új iskolarekordra hajtó futó, 111 yardot haladt egy beérés mellett, továbbá még Getz és DeWitt szerzett egy-egy TD-t. A több sebből vérző CSU ellen a csapat hírnevéhez méltóan, magabiztosan győzött, ezzel sikerült bebiztosítani a Bowl-szereplést, amely a minimális elvárás volt az idei évet megelőzően. A győzelem egyúttal azt jelentette, hogy az AFA idén is elhódította a két csapat közt zajló Ram-Falcon Trophy-t.

 

 

 

 

Az idény végén kiadott All-MWC csapatokban szép számmal jutalmazták a Falcons-játékosokat. A támadók közt az első számú All-MWC csapatba az OL-ember A.J. Wallerstein és a kicker Parker Herrington került be, míg a második számú listán a RB Asher Clark neve szerepel. Eközben a defense-ből két végzős, a LB Brady Amack és a DB Anthony Wright a 2nd team-ben foglalt helyet.

 

Előzetesen reménykedtünk benne, hogy beleszólhatunk a két nagy dolgába, végül csak a konferencia ötödik helyén zártunk. Nem volt igazán eredményes szezon, nem lehetünk maradéktalanul büszkék a csapatra, több váratlan vereség becsúszott, de végül szerencsére sikerült kiharcolnunk a Bowl-részvételt.

Az akadémia történetében most először fordul elő, hogy sorozatban az ötödik évben jutottunk bónuszmérkőzéshez. A 2011-es Bowl-szezonban december 28-án, magyar idő szerint 22:30-as kezdettel mérkőzhetünk meg a Toledo Rockets ellen a Military Bowl-on Washington DC-ben. Még egy találkozón tehát szurkolhatunk idén a csapatért!