Hosszú idő után 2012-ben újra bejutott a Colorado Buffaloes kosárlabda csapata az NCAA Tournament 64-es főtáblájára, ahol a múlt héten két mérkőzést is lejátszhattak Tad Boyle legényei. A boulderi gárda nem lőtte el minden puskaporát a konferencia megnyerésével, mert a March Madness első meccsén esélytelenebbnek tartott csapatként győztünk, és a következő fordulóban is megszorongattuk az ország legjobbjai közé rangsorolt riválist.
























Ahogy bizonyára mindenki értesült róla, a Buffaloes az alapszakaszbeli hatodik helyezés után megnyerte a Pac-12 konferencia-tornát, melyet március 7-10-ig rendeztek meg Los Angeles-ben. Ezzel a csapat 2003 óta először tudta kvalifikálni magát a big dance-re, amely különösen értékes volt a gárda egy évvel korábbi vitatható kihagyását követően. Tovább emeli az eredmény értékét, hogy az idei tanév előtt Burks és Higgins személyében két húzóembertől kellett elbúcsúznunk, nem volt egyszerű ilyen játékosokat pótolni, ráadásul ezt a hatalmas sikert rögtön a konferencia-váltás utáni első szezonban értük el új ellenfelek ellen, új környezetben versenyezve.
A csapat nagyszerű formát kapott el a Championship Week alatt, így teljes joggal reménykedhettünk benne, hogy nem kellett ennyivel megelégednünk, és talán az országos tornán is teremhet némi sikerélmény a közkedvelt Bölényeinknek. A 11. kalapba osztottak be minket a sorsolásnál, így a 6. kiemeltek közül kaptunk egy földrajzilag közeli ellenfelet, amely a MWC-konferenciából jól ismert UNLV gárdája lett. Az ág küzdelmeit Albuquerque-ben bonyolították le, és a csapatot hatalmas szurkolótábor kísérte el a New mexico-i csarnokba.

Múlt csütörtök este léptünk pályára a konferenciájában csak az elődöntőig jutó Rebels ellen, és a srácok rögvest óriási lendülettel vettették bele magukat a küzdelembe. Nagyon úgy tűnt, hogy feldobta a csapatot a March Madness hangulata, Roberson és Brown fantasztikus kosarai mellett a védekezésünk rendkívül kellemetlen volt az UNLV számára, akiknek minden egyes kosárért vért kellett izzadniuk, így elég hamar tíz pont körüli előnyhöz jutottunk. A félidő derekánál következett be az első hullámvölgy, de ekkor is csupán 19-15-ig engedtük fel a vetélytársat, majd pályára lépett a freshman csereirányítónk, Booker pedig egy perc alatt két bődületes triplával lőtte be újra a tíz pontos különbséget. A csapat mindent elsöprő lendülettel játszott, a Rebels ezzel szemben nem találta a ritmust, így nyeregben érezhettük magunkat a játékrész végére. A hosszú szünet alatt végül 36-25-ös előnyben voltunk Dufault utolsó másodpercekben kihasznált tempójával, és nagyszerű helyzetből várhattuk a folytatást. Ha attól féltünk volna, hogy a csapat elkényelmesedik az öltözőben, vagy a Rebels lázadók módjára feltüzeli magát a szünetben, akkor cseppet sem kellett aggódnunk. A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, a Buffs kifogástalanul játszott, az agresszív palánk alatti védekezésünkkel teljesen kihúztuk az UNLV méregfogát, ráadásul a triplákat is kegyetlen formában zúdítottuk, ebben az időszakban Dufault vágott be kettőt, majd a meccs 25. percében Brown is meglőtte a maga trojkáját az addigi legnagyobb, 49-29-es különbségért. Ezután viszont elkezdtünk egyre többet hibázgatni, kimaradtak a dobások, és megmagyarázhatatlan labdavesztéseket vétettünk, az ellenfél egyre jobban belelkesült, és a játékvezetők sem szégyellték egy-két vitatható ítélettel támogatni a magasabban rangsorolt csapatot. A differencia szép lassan csökkent, mi pedig csak nem tudtuk összeszedni magunkat, az utolsó öt percen belül két pontra is megközelítettek bennünket. Szerencsére a végjátékban magára talált a Bölény-sereg, néhány nélkülözhetetlen védekező megmozdulással vertük vissza az UNLV próbálkozásait, két és fél perccel a vége előtt pedig Brown brutális zsákolása tüzelte fel a csapatot. A befejező másfél minutumban az ellenfél minden kísérletéből triplára törekedett, és folyamatosan faultoltak minket, de szerencsére nem hibáztunk el annyi büntetőt, hogy esélyt adjunk az egyenlítésre, különösen a freshman Dinwiddie őrizte meg a hidegvérét a vonalról a finisben. Bár eltékozoltuk a tetemes előnyt, azért a végsőkig kitartott a csapat, és ha szenvedve is, de behúztuk a meccset 68-64 arányban.
A csapat legjobbja vitathatatlanul Andre Roberson volt, a sophomore támadó 12 ponttal és 16 lepattanóval szállított dupladuplát, és végre ország-világ előtt meg tudta mutatni, hogy miért rettegett tőle az egész Pac-12. A legtöbb pontot mégis a freshman Askia Booker szerezte, hallatlan lelkesedéssel küzdött az egész mérkőzésen, csupa szív játéka az egész csapatra pozitív hatással volt. Ezen kívül még két végzős tartozott a főszereplők közé, Adrian Dufault 14, Carlon Brown 12 ponttal járult hozzá a győzelemhez, mellyel bejutottunk a legjobb 32 közé.

A tánc tehát tovább folytatódott, szombaton azonban már egy igazi nagy hal várt a csapatra, hiszen a legutolsó országos rangsorban tizedik Baylor-ral kellett szembeszállnunk. Rettenetesen nehéz összecsapásra volt kilátás, minden téren a legjobbunkat kellett hozni ahhoz, hogy legyen keresnivalónk a jóval erősebb vetélytárs ellen. A coloradói legények egy cseppet sem rezeltek be, újfent nagy lendülettel kezdtük a mérkőzést, Roberson már az első percekben számtalan hasznos megoldással hívta fel magára figyelmet, és a többiek is ellenállhatatlan formában indítottak, eleinte néhány ponttal vezettünk is. Ennek ellenére nehezen tudtuk megfékezni a Baylor-t, akik szinte valamennyi támadásukat ponttal fejezték be, és sajnos a triplákat is jó százalékban értékesítették, hamar átvették a vezetés jogát. Ám ahogy jobban elhúztak volna, gyorsan mi is észbe tudtunk kapni, és általában 4-6 pontnál többel nem engedtük el őket. Sőt, a szünet előtti utolsó percekre különösen jó ritmust kaptunk el, Roberson parádés hármasával egyetlen pontra megközelítettük az ellenfelet, pechünkre azonban ők is változatlanul ipari mennyiségben termeltek a triplákat. A szívós küzdelem azt eredményezte, hogy féltávnál mindössze 35-37 arányban voltunk lemaradva, és abszolút nyílt volt a mérkőzés. A továbbiakban eleinte újra kezdett ellépni a Baylor, de változatlanul példásan küzdöttünk, és apró pontokkal újra felzárkóztunk, még mindig ott toporogtunk pár pont lemaradásban. Kifejezetten izgalmasan telt a mérkőzés, főleg mikor néhányszor sikerült megfogni az ellenfél akcióit, és a nagyszerű ütemben vezetett akciókkal újabb pontokat szereztünk. A második félidő elején abszolút kiélezett volt a találkozó, a lelátón pedig a C-Unit uralta a légteret, a Buffs játékosai szinte hazai környezetben érezhették magukat a parketten, és ennek megfelelően szárnyaltak is. A 27. percben Booker hidegvérű triplájával 49-49-nél utolértük őket, majd kisvártatva Brown zsákolásával a vezetést is átvettük, a félidő felénél pedig már 57-54-es előnyben voltunk. Ekkor azonban beütött a krach. Ahogy mostanában szinte szokássá vált, a csapat a második játékrészben hullámvölgybe ért, és ez ezen találkozón végzetesnek bizonyult. Nem volt annyira látványos a kihagyás, mint például az UNLV ellen, de néhány apró hiba és pontatlan dobás éppen elég volt ahhoz a Baylor-nak, hogy eldöntse a meccset. Az UV-zöldben cirkáló Medvék ebben az időszakban zsinórban négy triplát vágtak, miközben a mieink egyetlen kosarat sem tudtak szerezni, így hamar 15 pontossá fajult a differencia. Innen pedig már nem volt visszaút, Boyle tanítványai az utolsó percekben egész pályás letámadásba kezdtek, és minden egyes akciót villámgyorsan triplára játszottunk ki, de szinte semmi sem akart be akadni, így a végeredmény 63-80 lett a favorit csapat javára.
Joggal foghattuk a fejünket a meccs után, mert 30 percen keresztül abszolút méltó ellenfele voltunk a Baylor-nak, és talán még a győzelemre is lehetett volna esélyünk, de a rövid zárlatot ezúttal sem tudtuk elkerülni. Askia Booker újra 15 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa a cserepadról, ezen a két meccsen tökéletesen bizonyította a rátermettségét, és hogy mennyire lehet majd rá számítani a jövőben. Austin Dufault 14 pontot szórt, miközben a két legfőbb húzóember közül Andre Roberson 13 pontot és 8 lepattanót vállalt, Carlon Brown pedig ugyancsak 13 pontot termelt, de a megszokottnál jóval szerényebb hatékonysággal.

Csak pozitív hangnemben lehet beszélni a Buffaloes idei félelmetes meneteléséről, az új konferenciát megnyertük, és a Madness-en is tudtunk menni egy kört, kis szerencsével akár a második meccs is hozható lett volna. Jövőre megint nem lesz irigylésre méltó helyzetben Tad Boyle és a program vezérkara, mert például Brown, Dufault és Tomlinson befejezi az egyetemet, Roberson pedig a sophomore évét követően jelentkezik az NBA draftra, vagyis négy kezdő fogja elhagyni a csapatot ezen a nyáron. Komoly szerep hárulhat a továbbiakban a két mostani freshman-re, Booker-re és Dinwiddie-re, akiknek az elődök által kitaposott ösvényen kéne tovább vezetniük a boulderu Bölény-csordát.