Mivel ebben az évben is megakadtunk a rájátszás első körében - mondhatni szokás szerint - így hát elérkezett az idő hogy pár gondolatban foglalkozzunk az elmúlt idény tapasztalataival.Az alapszakaszt a várakozásoknak megfelelően teljesítettük,az az hatodikként bekerültünk a Nyugati konferencia rájátszásába.A szezon ezen részét nagyban befolyásolta a sok sérülés,ami sajnos szinte mindvégig érintette a Nuggets-et.Nem csak a rendszeres többsérültes állapot volt érezhető,hanem voltak viszonylag hosszúra nyúlt felépülési időszakok is.Azt hogy mégis bekerültünk a playoff-ba,az a rendkívül mély keretünknek volt köszönhető,mindig valaki elő tudott lépni főszereplővé.A teljesség igénye nélkül csak pár név a hosszú időre maródi-listára került játékosokból:Gallinari,Chandler,Rudy Fernandez és Nené,akit aztán a trade-határidő lezárta előtt nem sokkal elcseréltünk a Washington Wizards csapatához.

A szezon elején általában a Lawson-Afflalo-Gallinari-Nené-Mozgov ötös számíthatott a kezdőstátuszra,amely aztán folyamatosan borult is itt-ott a fentebb említett sérülések miatt.Komoly terveink elsősorban a Lawson-Gallinari tengellyel voltak,hiszen a fiatal irányító első egész idényét kezdhette meg mint kezdő.Az olasz játékos pedig a benne rejlő tehetség miatt került a célkeresztbe,kíváncsian vártuk hogy milyen ütemben tud továbbfejlődni.Ekkor még nem is sejthettük hogy aztán néhány játékos szereplése mekkora hatással lesz a franchise jövőjére nézve is.

Hogy jobban bekalibrálhassuk csapatunkat a nyugati mezőny erőviszonyaiba,egy-két mondatban írnék a konferencia többi csapatáról is.Nos,az a szezon kezdetén világos volt,hogy az Oklahoma City lehet az egyik legnagyobb esélyese akár még a legvégső győzelemnek is,de mellette a San Antonio,és a Los Angeles Lakers is legfőképpen az előző idényeiben meghatározó játékosaira támaszkodva mindenképpen igényt tartott az első helyek valamelyikére.Los Angeles-ben lassan összeállni látszott egy másik igen komoly vetélytárs:a Clippers.Játékoscserékkel és veteránszerződésekkel,valamint az előző szezonok draftjaira támaszkodva tudták annyira megerősíteni a csapatukat,hogy az aztán elég is lett az ötödik helyre.A Portland évek óta állandó résztvevője a rájátszásnak,az utolsó-,még kiadó helyekért óriási küzdelem folyt köztük,a Houston,a Phoenix,a Utah Jazz,és az évek óta "tankoló"-,egyre inkább fazonra alakított Minnesota közt.Ebbe a kiegyensúlyozott mezőnyben kellett helytállnunk,és behozni a csapatot a rájátszásba.Az egész szezonban ezen csapatok közt hatalmas liftezés ment,gyakorlatilag a harmadik helytől a tizedikig napról napra váltották egymást a csapatok.Nem egyszer kiszorultunk mi is a legjobb nyolcból,éppen attól függően hogy az egyébként intenzív lebonyolítású csonka szezonban melyik alakulatot sújtották sérülések,vagy a sorsolás szeszélye folytán milyen erősségű ellenfelekbe futottak bele.Nem voltak ritkák a back to back meccsnapok,amik azt jelentették,hogy egymást követő napokon léptek a csapatok pályára akár több száz mérföldes repülőutat követően.

Az előzetes elképzeléseknek megfelelően,ezt az évet a fiatal játékosok beépítésével,azok rutinszerzésével töltöttük.George Karl megpróbált egy viszonylag homogén csapatot kialakítani,amelynek fő erőssége az ebből származó mélység,az hogy ne alakulhassanak ki hiányposztok egy-egy esetleges sérülés folytán.A gyors-,labdalopásra épülő játékunkban amúgy is fontos elem a fizikai felkészültség,amelyet a hosszú paddal tovább tudtunk fokozni.Mellesleg a játékosok más-más erősséggel is rendelkeztek posztokra lebontva is.A center-poszton például az orosz Timofej Mozgov egy gyűrűtől kicsit távolabbi játékban is hatékony volt,miközben Kosta Koufos a palánk alatti harcban,és a közvetlen közelről értékesített dobásokban mozgott inkább otthonosan.Ezáltal a csapat alkalmassá is vált azokra a kritériumoknak,mely biztosította a mindenkori ellenfél játékrendszeréhez való igazodást.Meggyőződésem,hogy sokszor ez húzta ki a csapatot a slamasztikából.

A szezon közben nem várt pozitívum is bekövetkezett a keretet illetően,hiszen a brazil Nené sérülése nyomán a hirtelen a kezdőcsapatban találta magát az újonc négyes,Kenneth Faried.Ő pedig úgy gondolta,ha már így alakult,köszöni szépen él a lehetőséggel.A benne rejlő potenciál sohasem volt kérdéses,inkább az,hogy miként tudja kompenzálni a posztjához képest kisebb testmagasságát.(éppen emiatt gondolták azt sokan,hogy egy padról érkező,lendületet adó tartaléknak megteheti,de kezdőszintű játékos nem válhat belőle)Faried megkérdőjelezhetetlen választ adott a fanyalgóknak,az első hat meccséből kezdőként,ötöt dupla-dupla teljesítménnyel zárt.( kétszámjegyű lepattanó mellé,kétszámjegyű pontot dobott)Ezzel aztán egycsapásra kellemes gondot okozott Karl-nak,mert egyértelművé tette hogy a jövőben is biztos pontként lehet rá számítani.Nené sérülése felépültével mindenképpen kezdő volt az alap-Nuggets-ben,Al Harrington pedig az első számú tartalék erőcsatár pozícióban.

A "problémát" aztán Masai Ujiri (GM) oldotta meg egy huszárvágással,ahogy már említettem elcserélte a brazil játékost JaVale McGee-ért a Washington Wizards-hoz.Ettől kezdve Faried számított kezdőnek,Harrington pedig egy teljesen más játékstílussal a padról váltotta őt.A tolongás eztán a centereket érintette,akik közül Koufos már menet közben aláírta új szerződését a csapathoz,Mozgov és Andersen mellé jött tehát még McGee.

Egyre inkább szélesedett a paletta Wilson Chandler érkezésével is,akit éppen akkor sikerült szerződtetni amikor Gallinari és Fernandez sérülése miatt a legnagyobb gödörbe kerültünk.Gyorsan nézzük is meg a keret tagjainak általam látott teljesítményét az alapszakaszban:

Az irányító poszton Ty Lawson fantasztikus évet futott.Az hogy futott,a szó legszorosabb értelmében értendő.Kiválóan vezeti a labdát,fürge,és a betöréseket nagy százalékkal tudja értékesíteni.Idény közben hullámzóan teljesített a kinti dobások tekintetében,a következő nyáron ezen kell csiszolnia leginkább.Egyértelműen vele képzeli el a csapatvezetés hosszútávon a jövőt,ez valószínűsíti hogy a következő szezonban megkínálják egy hosszabb szerződéssel is.

Első számú cserének egyes poszton a rutinos Andre Miller játszott,akitől -őszintén megvallva - egész évben a hajam hullott.Csodálatosan lát a pályán támadásban,labdavezetésnél is viszonylag jól fedezi a lasztit,és a betörései is nagyrészt bepotyogtak neki.Viszont előfordult többször is hogy többet vállalt a kelleténél,ami éppen gyilkosnak számított a csapat azon taktikájában,hogy ne egy-két ember hozza állandóan a kiemelkedő számokat (mint pl. előzőleg Carmelo Anthony vagy Allen Iverson),hanem több játékos közt oszlik meg a pontmennyiség.Ahhoz pedig az önzetlen játék szükséges.Védekezésben igen gyengén teljesített,a periméter védekezése kifejezetten pocsék volt.Rengeteg hármast kaptunk róla.Elsősorban a centerbe tartó passzsávokból szerzett labdákat,és ennek eredményeképpen maradt le folyamatosan a már kintre tartó emberéről.Ritkán képes volt kiemelkedőt nyújtani,főleg a passzai miatt.A harmadik számú irányító Julyan Stone alig-alig játszott,a mozgása kicsit sem hasonlít a kosárlabdázókéra,talán ez maradt meg bennem leginkább belőle.

A kettes-hármas posztot összevonva említem,mert taktikai variációktól függően változott hogy éppen ki- és hol szerepelt e-két poszt közül.

Arron Afflalo számíthatott kezdőpozícióra kettesben,aki miután aláírta hosszútávú szerződését az offszezonban,váratlanul téli álomba szenderült.Nem úgy nézett ki még véletlenül sem,mintha elő akarna lépni vezéregyéniséggé.Gyenge idény eleji formáját még sújtotta egy sérülés is,és talán ezután kezdett egyre inkább régi önmagához hasonlíthatóan játszani.Az alapszakasz végére meg voltam vele ismét elégedve.

Rudy Fernandez éppen ellenkezőleg teljesített,az első időszakban a padról elsőszámú csereként érkezvén,főleg a triplagyártásban játszott jelentős szerepet.Sokszor kiaknáztuk irányítóképességének legjavát is,szerepelhetett percekig egyesben is.Aztán a szezon második felére olyannyira lesérült,hogy aztán az idény további részében kénytelenek voltunk lemondani róla.Hiánya elsősorban a rájátszásban érződött szerintem,de erre később még rátérek.

Corey Brewer végig hozta a tőle várt játékot,sőt sokszor túl is szárnyalta a várakozásokat.Védekezésben stabil pontnak számított,mind egy-egyben-,mind pedig a passzsávok kellő zárásában.A lefutások legjavát tőle láthattuk,vékonydongájú testalkata eredményezte gyorsaságából kiindulva.Néha még középtávolról és triplából is be-betalált,noha ezen dobások nem éppen az erősségei közt voltak.Nekem kellemes meglepetést okozott,pedig a szezon előtt nem értékeltem sokra a játékát.

Wilson Chandler keveset játszott,a kínai bajnokság végeztével tudtuk csak leszerződtetni,aztán ár meccs elteltével az idény végéig lesérült.Tavaly azért láttuk hogy mi várható tőle,azt gondolom mindenképpen előrelépés volt hogy idekerült.

Danilo Gallinari-ba bíztunk a leginkább,hogy ő lehet az aki a csapat elsőszámú játékosává válhat.Az offszezonban legalább 10 kg izmot húzott magára,amit a magassága miatt nem igazán lehet felfedezni rajta.Ellenben emiatt a betörései,a fizikai kontaktusok végkimenetelében előrelépés volt tapasztalható.Talán csak a hárompontosok terén mutatott statisztikái estek leglátványosabban.Az év elején azt számolgattuk,vajon hányadik triplát gyűri be végre.Aztán nála is megérkezett a menetrendszerű sérülés,ami aztán derékbe törte a szezonját.Egyszer visszatért pár meccsre,hogy aztán megint lesérüljön.Az alapszakasz utolsó negyedére tudták csak ismét összedrótozni,de folyamatosan látszott rajta a kihagyás.Az olasz játéka messze elmaradt a várakozásoktól.

Jordan Hamilton a lefutott végjátékokban kapott szerepet,illetve amikor nagyon sok sérülttel számolhattunk.Jól dob kintről,és a betörései sem rosszak,több időt kellene kapnia a jövőben.

A négyes pozícióban az újonc Kenneth Faried lett a kezdő tehát,aki Nené távozta után is sorozatosan szállította a jobbnál jobb átlagokat.Szinte minden meccsén dupla-duplázott.A átlagon felüli súlypontemelkedésének köszönhetően kompenzálta magasságbeli hiányosságait,akarata és intenzitása sokszor magával ragadta nem csak a társakat de a közönséget is.Minden meccsen eszméletlen módon hajt!Sokszor azért szurkolok neki hogy még sikerüljön a következő levegővétel is neki.Számomra ő az idei év legnagyobb pozitívuma a Nuggets számára.Nagyon szép jövő előtt áll.

A padról rendszeresen érkezett helyette Al Harrington,akit némelyek odáig magasztaltak,hogy néha még a legjobb hatodik ember címére is esélyesnek vélték.Nos hát azért valljuk meg őszintén,attól ő nagyon messze volt.Másabb játékot játszik mint Faried,a palánktól kintebb is eredményes,jobb napjain.Sajnos nagyon sok dobást igénylő játékos,csak emiatt tudta hozna a kétszámjegyű pont-statisztikáit.A betörései is nagyrészt hatásosak voltak,viszont lassúsága miatt a pick-and roll elleni védekezésben használhatatlan volt,rendre elhagyták.A szezon második felében a pozíciózásban fejlődést véltem felfedezni,de a lepattanózása az egész idényben siralmasnak mondható volt.Széles támadórepertoárjának köszönhetően jövőre is számít rá Karl.

A centerek tekintetében széles volt a választék.Timofej Mozgov volt először a kezdő.Középtávolról is hatékony,magasságának köszönhetően jól blokkol.Talán a lepattanók megszerzése a gyengéje,ami abból adódik hogy nem elég harcos a palánk alatt.Ha nyáron ebben a kategóriában fejlődne,akkor roppant jó kis center válna belőle.

Kosta Koufos örökölte meg az orosz kezdő helyét,miután az lesérült.Palánk alatt jól brusztol,ezért lepattanózása is hatásosabb.A post move erősebb oldala mint Mozgovnak,ebből gyakrabban eredményes.Nem tartom őt hatalmas tehetségnek,inkább a szorgalma illetve a játék iránti alázata miatt érdemel dicséretet.Az idény közben érkezett JaVale McGee leginkább Koufos erősebb kiadása.Potenciálban is sokkal több van benne,sajnos esze az kevesebb.Remélem újraszerződtetjük a nyáron,és Karl finomhangolásán átesve egyre magasabb teljesítményt nyújthat.

Chris Andersen csak néhány mérkőzésen játszott,főleg az idény első felében.Összességében nem vallott csalódást,a nélkülözöttsége elsősorban a fiatalok szerepeltetéséből adódott.

A mester,George Karl nem tudott idén sem újat mutatni.Meg van a saját rendszere ehhez a játékhoz,amibe belepréseli a játékosait.Aztán attól függően hogy mik a játékosok egyéni erősségei alakul ki a csapat teljesítménye.Megteremtette magának a variálás lehetőségét,egy poszton más-más stílust képviselő embert is harcba tud küldeni.Nekem úgy tűnik hogy azt sem mindig előre megfontolt szándékkal,az az taktikával,hanem sokszor rajtaütésszerű próbálkozásokkal.vagy bejön-,vagy nem alapon.Sok fiatal van a csapatnál,és személy szerint nem vagyok arról meggyőződve hogy ő tudja egy bizonyos szint fölé is vinni őket.

Remélem senkit sem hagytam ki a csapatból.Mivel ez egy igen nagy lélegzetnyi anyag,ezért két részben kívánom azt megírni.A következő részben már rátérek a playoff első körében mutatott játékunkra,és a párharc elemzésére.Tartsatok akkor is velem,és megköszönöm figyelmeteket e cikk kapcsán is!

Folyt.köv...