Ezen a hétvégén került sor a 2012-es NLL-szezon nagy döntőjére Rochester-ben, amelyen hatalmas küzdelemben a hazai pályán színre lépő Rochester Knighthawks csapata diadalmaskodott 9-6 arányban a nyugati divíziót nagy meglepetésre meghódító Edmonton Rush felett. Az indián ősökkel rendelkező játékosokra építő egyesület 1995-ös megalapítása óta immár harmadik alkalommal hódította el a bajnoki címet az 1997-es és a 2007-es sikert követően.




















Mivel az alapszakaszban a Rochester a keleti második helyen végzett 7-9-es mérleggel, míg az Edmonton csak negyedik lett Nyugaton 6-10-zel, így az amerikai csapat lehetett a pályaválasztó az egy mérkőzésen eldőlő fináléban. A PO-menetelés alatt az indiánok korábban a Philadelphia Wings-t 14-13-mal búcsúztatták, a keleti döntőben pedig a címvédő Toronto Rock-ot verték idegenben 17-13-ra. Ezalatt a kanadaiak útja az állami rivális Calgary Roughnecks (19-11) és a coloradóiakat búcsúztató Minnesota Swarm (15-3) testén keresztül vezetett, mindkétszer idegenben győztek, így történetük első döntőjében sem kellett kétségbeesniük az ellenfél oroszlánbarlangjától.

Egyértelműen a Rush kezdte jobban a mérkőzést, a csendes első negyed egyetlen gólját a kanadai csapat szerezte, másfél perc elteltével Greer volt eredményes. Érdekes módon több találat nem is esett a játékrész alatt, a vendégek veszélyeztettek többet. A folytatásban sem változott a játék képe, csak annyi, hogy Vinc kapus nem tudta olyan eredményesen tartani magát, a negyed elején kétszer is mattolták őt, 3-0-ra elhúztak a kanadaiak. A menet fele magasságában Jamieson törte meg a jeget a hazaiak számára, de az első gól sem szakította fel a gátakat, épp ellenkezőleg, a következő percekben több kiállítás sújtotta a hazai csapatot, amelyeket A. Wilson és J. Toll jóvoltából többször is kihasznált a Rush. Az első félidő végén az esélytelenebbnek tartott Edmonton 5-1-re húzott el, és a játék minden elemében meggyőzően felül múlták a K-hawks-t, jó úton haladtak a végső győzelem felé.

A szünetben látványosan megrázták magukat a házigazdák, a veterán Accursi vezérletével hamar megkezdték a felzárkózást. A törzsfőnök először saját maga volt eredményes öt perc elteltével, majd kisvártatva Powless is betalált, a tizedik percre pedig már 5-5-re egyenlítettek Jamieson duplájával, mellyel kompletizálta a mesterhármast. Egyre nagyobb bajban volt a Rush, a hazaiak megérezték a vér szagát, és nem voltak hajlandóak abbahagyni a felzárkózást. Kisvártatva S. Williams kiállításával sodródtak hátrányba a vendégek, amely alatt Accursi újra betalált, és még a harmadik negyed befejezése előtti pillanatokban Keogh találatával módosult 7-5-re az állás. A Rochester 6-0-ra nyerte meg ezt a játékrészt, és máris átkerült hozzájuk a lélektani előny. Nem sokkal a folytatást követően már három találat volt a különbség, egyre inkább nyeregben érezhették magukat. Hatalmas küzdelem dúlt a pályán, az Edmonton kezei közül kezdett kicsúszni a mérkőzés, de nem adták könnyen a bőrüket, próbálták még megragadni az utolsó szalmaszálat, és hat perccel a játékidő lejárta előtt Ward jóvoltából 8-6-ra visszazárkóztak. Ennél többre azonban nem voltak képesek, hiába lövöldöztek minden szögből Small-ék, nem tudtak több gólt szerezni, ezzel szemben Jamieson a napi negyedik góljával, egyben nyolcadik pontjával, beállította a 9-6-os végeredményt az utolsó percben, így a Rochester parádés második félidei játékkal hódította el a bajnoki címet, a Rush pedig üres kézzel távozott.

Érdekesség, hogy a bajnokcsapatot az alapszakaszban a Mammoth mindkét egymás elleni randevún legyőzte: január 28-án hazai környezetben 14-11-re vertük őket, míg március 31-én házon kívül 16-12 arányban bizonyultunk jobbnak náluk. Vinc-ék a reguláris bajnokságban nem játszottak különösebben nagy formában, viszont a rájátszásra kiválóan összekapták magukat, ami mindennél többet ért - ideális példa lehet mindenki számára a cselekedetük.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy a pontrekorder John Grant Jr lett az évad legértékesebb játékosa és Adam Jones az év újonca, a napokban viszont az is kiderült, hogy előbbit az All-Pro csapatba, utóbbit pedig az All-Rookie csapatba sorolták be. Ezúton is gratulálunk az újabb értékes elismerésekért!

Jövőre visszatérünk, hátha akkor sikerül véghez vinni, amit 2012-ben elkezdünk. Addig pedig szurkoljunk az Outlaws-ért a field lacrosse pályákon!