A 2012-es évad méltatlanul végződött a Colorado Rapids számára, hiszen a két évvel ezelőtti MLS Cup-győztes csapat mindössze a hetedik helyen végzett a nyugati konferenciában, és 14-ként a 19 csapatos ligában, minden idők egyik leggyengébb szereplését produkálva a klub történetében. Ennek ellenére az évad végeztével hagyományos módon jutalmazták a csapat legjobb játékosait különböző kategóriákban.



Az év legértékesebb/Közönség kedvenc játékosa: Matt Pickens

A 30 esztendős kapus a kollektív gyenge szereplés ellenére egyéni karrierje legjobb szezonját futotta 2012-ben, számtalan klubrekordot megdöntött az év közben, és hétről hétre nagyszerű bravúrokkal ejtette ámulatba a csapat szimpatizánsait. Az MVP-díjat a csapat edzői és játékosainak szavazatai alapján érdemelte ki, míg értelemszerűen a közönség elismerését a szurkolók voksaival hódította el. Pickens a szezon közben megszerezte 40. győzelmét a csapat kapujában, ami új csúcs volt a Rapids történetében. A ligában kilenc éve védő kapus továbbá karrierje 40. shutout-ját is elkönyvelte, mellyel az MLS örökranglistájának 11. helyére kapaszkodott fel, és a magunk mögött hagyott esztendőben elkönyvelt hét clean sheet-et. "Úgy gondolom, hogy minden évben tanulok valamit, magamról, a ligáról vagy éppen a játékról, mert a dolgok folyamatosan változnak. Nagy kihívás volt számunkra ez a szezon, sajnos nem teljesítettünk úgy ahogy vártuk volna, de úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, új tapasztalatokkal gazdagodtam, és talán jobb kapussá váltam, de nem elégszem meg ennyivel, jövőre szeretnék tovább fejlődni" - jelentette ki a portás a díjátadót követően.



Az év hátvédje: Drew Moor

Az idei szezon közben csapatkapitánnyá előléptetett hátvéd sorozatban a harmadik évben vihette haza a csapaton belüli legjobb védőnek járó elismerést, vagyis mióta a Rapids játékosa, azóta minden egyes végig játszott szezonban ő győzött ebben a kategóriában. A rutinos bekk szokásához híven a teljes idény alatt kiegyensúlyozott, első osztályú védőmunkát végzett a saját térfelünkön, emellett három gólt és két asszisztot is összegyűjtött, például március 10-én a Columbus ellen az ő nevéhez fűződött a 2012-es szezon első coloradói találata is. Miután Mastroeni áprilisban lesérült, az évad hátralévő részében Moor kapta meg a csapatkapitányi karszalagot, és ebben a szerepkörben is kiváló munkát végzett. "Lehetetlen feladat Pablo-t helyettesíteni, de rengeteg segítséget kaptam a rutinos csapattársaimtól, így mégsem volt annyira nehéz dolgom. A srácok végig bíztam bennem, éreztem, hogy az egész csapat mellettem áll, vezérként tekintenek rám, és ez fantasztikus érzés volt. Ha úgy adódik, jövőre is szívesen folytatnám mindezt" - tette hozzá az év hátvédje, aki minden egyes mérkőzést teljes hosszában végig játszott.



Az év fiatal játékosa: Martin Rivero

Az év legjobb 24 éven aluli játékosának az argentin támadó középpályás lett megválasztva a csapat egybehangzó véleménye alapján. A Rosario Central-tól kölcsönbe kapott játékos villámgyorsan beilleszkedett a csapatba, és 30 pályára lépése alatt két találata mellett a csapaton belüli legtöbb, nyolc előkészítést regisztrálta, és néhány hét után abszolút kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból. Rivero elkötelezett hozzáállása, kiváló technikai képzettsége és nagyszerű potenciálja révén hamar belopta magát a coloradói drukkerek szívébe, és a csapaton belül is fontos pozíciót foglalt el. "Nagyon boldog vagyok, kiváló ajándék számomra ez a díj a csapattársaimtól. Őszintén szólva, kicsit bizonytalan voltam, amikor ide kerültem, mert eddig csak Argentínában játszottam, és minden újdonság volt számomra, nem tudtam, valójában mire is számíthatok. Könnyen beilleszkedtem ebbe a fantasztikus csapatba, hamar megtaláltam az egyensúlyt, és csak a játékra kellett koncentrálnom, nagyon jól érzem magam a Rapids-nél" - említette boldogan a győztes.



Az év legjobb gólszerzője (Aranycipő): Jaime Castrillon

Némi meglepetésre a csapat leggólerősebb játékosa a téli szünetben igazolt kolumbiai középpályás lett, miután a támadók gyengélkedése közben Castrillon nyolc gólt szerzett, abból nem mellesleg három győztes találatnak bizonyult. A csatárok többnyire hadilábon álltak a gólszerzéssel, a 29 esztendős játékos viszont a nagyszerű lekészítések és a játék szervezésére irányuló képességei mellett időről időre a kapu közelében is helyzetbe tudott kerülni, a lehetőségeit pedig jó százalékban értékesítette, így már az első MLS-szezonjában hazavihette ezt a nívós díjat. "Őszintén szólva meglepett, hogy én szereztem a legtöbb gólt, mert az elsődleges szerepem, hogy előkészítsem a helyzeteket, és minél jobb labdákkal játsszam meg a társaimat. Nagyon fontos az önbizalom, úgy érkeztem ide a télen, hogy minden erőmmel a csapat sikeréért küzdjek, és felhőtlenül nem tudok örülni az egyéni elismerésemnek, jövőre még keményebben kell dolgoznunk, mert többet érdemelünk ennél" - nyilatkozott eltökélten a házi gólkirály.



Az év emberbaráti játékosa: Pablo Mastroeni

A helyi labdarúgás emblematikus figurája ugyan a 2012-es szezon jelentős részét kénytelen volt kihagyni szerencsétlen agyrázkódása miatt, a pályán kívüli példaértékű magatartásával folyamatosan hallatott magáról. Amellett, hogy számtalan alkalommal látogatott meg helyi gyermekklinikákat és nagy értékű adományokkal támogatta a rákos betegeket, Mastroeni nyáron létrehozott egy labdarúgóakadémiát Denverben és Dél-Dakotában a hátrányos helyzetű gyermekek számára, amivel elmondása szerint sokéves álmát tudta végre megvalósítani. Mastroeni mindig is a coloradói közönség legnagyobb kedvencei közé tartozott, és ha idén a játékkal nem is, de az emberi viselkedésével számtalan beteg család arcára volt képes mosolyt csalni.

Az év akadémiai játékosa: Shane O'Neill

A 2012-es idény legjobb utánpótlása játékosa díjról a Colorado Rapids akadémiai stábja döntött, aki az országos döntőbe jutó U18-as akadémai csapat legjobb emberét jutalmazták meg. O'Neill az ifjúsági gárda színeiben tíz gólt rúgott 15 mérkőzés alatt, majd nyáron a klub történetének valaha volt második saját nevelésű játékosa lett, aki profi szerződést írhatott alá az első csapathoz. Menet közben az Egyesült Államok 20 éven aluli válogatottjában is debütálhatott, szeptember 30-án pedig élete első MLS-mérkőzésén húzott cipőt. Az elmúlt évek alatt nagyon sokat fejlődött, és reményeink szerint a jövőben tovább bontakozhat a pályafutása, hogy hamarosan egy igazi coloradói klasszis nevelődhessen ki belőle.