Nincs egyszerű helyzetben a Colorado State Rams futballcsapata, akik az idei tanévnek új vezetőedzővel vágtak neki és az elöljárók komoly hosszútávú célokat tűztek a program elé, a 2012-es szezon azonban egyre inkább elúszni látszik, Coach McElwain gárdája a legutóbbi öt mérkőzéséből négyet is elvesztett, és a Bowl-szereplésről idén is lemondhatunk.



Legutóbbi bejelentkezésünk óta a csapat először szeptember 29-én lépett pályára az Air Force Falcons ellen, a két helyi rivális csörtéje volt a CSU idénybeli első konferencia-mérkőzése. Az esélyek egyértelműen a Légierő mellett szóltak, akik már az első negyed alatt végképp eldöntött a mérkőzést, ugyanis három megválaszolatlan TD-t szereztek, a  Kosok pedig elvesztették a kezdő irányító Grayson-t egy súlyosnak tűnő vállsérülés következtében. Helyét a végzős McPeek foglalta el, aki a második negyed legelső játékában kiváló passzt intézett a szintén utolsó évében járó Greenwood felé, ő pedig az 55 yardos összjáték végén boldogan emelhette magasba a karjait az end zone-ban. Az AFA másfél perc alatt TD-ig vitte a következő labdabirtoklását, majd némileg lelassultak az események, hogy aztán közvetlenül a félidő előtti percekben még mindkét csapat szerezzen egy-egy TD-t. A Fort collins-iak részéről McPeek 13 yardos átadását a junior TE Gillmore szelídítette meg, de ezzel is csak 14-35-re sikerült visszazárkózni, elég reménytelen helyzetből várhattuk tehát a folytatást. Ráadásul a szünet után hiába haladtunk előre ígéretesen, az ellenfél térfelén McPeek elpasszolta magát, szerencsére azonban az Air Force rögtön csinált egy fumble-t a célterület kapujában az innen indított 95 yardos drive-ot pedig üggyel-bajjal fejeztük be, Morris ugyanis kiejtette a kezéből játékszert, de a szabadon pattogó labdára elsőként Cartwright tudott rávetődni a hazai végzónában. A játékrész végéhez közeledve a házigazdák egy újabb TD-vel válaszoltak, több érdekesség pedig már nem is történt a meccs hátralévő részében, a Rams 42-21 arányú, papírforma vereséget szenvedett a USAFA-n, ezzel a Légierő birtokában marad további egy évre a Ram-Falcon Trophy. M.J. McPeek beugró létére 22 hibátlan átadással 292 yard-ot passzolt, viszont a két TD mellett két eladott labdát is vétett. A földön elég halványak voltunk, viszont Lou Greenwood kiválóan megértette magát a backup QB-val, és összesen 118 yard-ig jutott egy TD-vel karöltve, ennek ellenére sajnos esélyünk sem volt megnehezíteni az AFA dolgát.

Egy héttel később a Fresno State Bulldogs elleni hazai mérkőzésen sem számíthattunk sok sikerrel, bár a csapat nagyon fogadkozott, hogy a Hughes Stadium-ben mindenképpen szeretnénk legyőzni az MWC egyik újonc csapatát. Grayson sérülése miatt McPeek kapott lehetőséget kezdőben, és sajnos öt perc elteltével a saját 34 yardos vonalunkon beleszaladt egy sack-be, aminek fumble lett a vége, az ebből kezdett drive-ot pedig könyörtelenül végig vitték a Bulldogok. Nem sok átütő erő volt a csapat támadásaiban, legfeljebb egy-egy 1st down-t sikerült kiharcolnunk, általában rendre csak a senior punter Kontodiakos javíthatta az egyébként sem rossz statisztikáit. A második negyed elején a vendégek elhibáztak egy 4th down-t bőven FG-távolságon belül, így nem kaptunk újabb pontokat, újabb két sikertelen hazai próbálkozást követően viszont a félidő előtti utolsó percben egy 20 yardos passzjátékkal mattoltak bennünket, a szünet alatti állás 0-14 volt. A folytatásban is tudtuk tartani magunkat, köszönhetően annak, hogy a FRST elhibázott egy 41 yardos mezőnygól kísérletet, azonban továbbra is képtelenek voltunk élni az adódó lehetőséggel, egymás után két akciónk ért véget sikertelen negyedik kísérlettel. Aztán a befejező játékrész elején hamarosan minden kérdés eldőlt, az ellenfél egymás után két TD-t vitt véghez, miután a kettő közt egy trükkös játék alkalmával a freshman RB Alexander interception-t dobott. 0-28 után már esélyünk sem volt a győzelemre, csupán a szépítés jött össze a hajrában, amikor McPeek minden mindegy alapon való dobásai közül az egyiket Lovett kapta le az end zone-ban 12 yard értékben, így a mérkőzés 7-28-as hazai fiaskóval ért véget. M.J. McPeek ezúttal valamivel visszafogottabban játszott, 15/29-es hatékonysága mellé 192 yardot szorgoskodott össze, jobban vigyázott a labdára, viszont csak az utolsó pillanatokban tudott összehozni egy TD-t. A földön most sem voltunk kellőképpen hatékonyak, Nwoke visszavette a karmesteri pálcát a RB-ek közt, de a 15 carry-ből elért 68 yard-jára ő sem lehet feltétel nélkül büszke, így újra könnyed vereségbe szaladtunk bele.



Október 13-án, szombat délután a konferencia egyik favoritjának tartott San Diego State Aztecs otthonában várt ránk egy fellépés, ahová mondanom sem kell, nem nyerni mentek a szerény Kosok. Zsinórban öt vereséggel a tarsolyunkban kizárólag a tisztes helytállás lebeghetett a szemünk előtt, hogy legalább a kiadós zakót elkerüljük, meglepetésben még titkon sem igazán volt érdemes reménykedni. Ehhez képest nem kezdtünk annyira rosszul a mérkőzést, ugyanis bár a SDSU már az első támadásából vezetést szerzett, bravúros módon a mieink is bemutattak egy nagyszerű drive-ot, melynek végén a sophomore TE Cartwright kapta el McPeek közeli átadását. A házigazdák következő támadása nem ért véget a nyitó negyed vége előtt, így az első rövid pihenő alatt 7-7-es döntetlenre álltunk, a szusszanást követően viszont egy 34 yardos FG-lal visszaszerezte a vezetést az esélyesebb alakulat. A következő labdabirtoklást a saját 25-ös vonalunkról indíthattunk, McPeek azonban rögtön a legelső megmozdulásra dobott egy interception-t, az Aztékok pedig pár perccel később a TD-vel tíz pontosra növelték a két csapat közti differenciát. Ezt követően képtelenek voltunk kimozdulni a saját térfelünkről, majd a kaliforniaiak bimbózó támadásának a Barrett által kiharcolt fumble vetett végett. A második negyed hajrájára irányítót cseréltünk, és a freshman Conner Smith eshetett át az egyetemi debütáláson, ám élete első drive-ja sajnos eredménytelen lett, a félidei állás pedig 7-17 maradt. A harmadik negyedben hamar elúszott a hajó, Smith sikeres passzát követően Law csinált egy fumble-t jócskán a saját térfelén, a SDSU újabb beéréssel támogatta meg a vezetését, nem sokkal később pedig a fiatal coloradói irányító interception-t regisztrált, és megint könnyű ziccert adtunk az ellenfélnek, akik újabb tökéletes mezőnypozícióból indulva szereztek ingyen pontokat. A befejező etap elején az ellenfél már a 38. pontját szerezte, amikor a mieink még mindig csak szerencsétlenkedtek, de végre sikerült egy szép drive-ot véghez vinnünk, melynek végén az elsőéves Morris lépett be a hazaiak célterületére. Ezzel legalább az utolsó szó a miénk lett, de 38-14-re természetesen ezt a találkozót is elvesztettük. Smith a bemutatkozó meccsén 165 yardig jutott, nagyon megfontoltan és magabiztosan játszott, 18 sikeres passz közben mindössze négyszer hibázott, pechjére azonban egy INT is becsúszott neki, de mindenképpen fejlődőképes, és megérdemelné a több játéklehetőséget.

Egy hét pihenő következett, majd október utolsó napjaiban a konferenciához újonnan csatlakozó Hawaii Warriors-t fogadtuk, és az eddig szerényen teljesítő szigeti csapat ellen úgy tűnt, hogy reális esélyeink lehetnek a hat meccs óta tartó vesszőfutás megszakítására. Grayson még mindig harcképtelen volt, a legutóbbi fordulóban ígéretesen mozgó Smith lehetett a csapat kezdő irányítója ezen az estén. A vendégek első próbálkozását sikeresen szorítottuk vissza, azonban pár play alatt elvesztettük a labdát a saját red zone-unkban, amikor Nwoke futás közben nem volt kellően óvatos, és fumble lett a szerelés vége, a megszerzett játékszert pedig azonnal 12 yardos TD-re hordták vissza. Több se kellett a Smith-vezette támadóegységnek, második nekifutásra már sokkal több sikerrel jártunk, és a freshman QB éppen az imént hibázó csapattársát hozta helyzetbe egy remek átadással, Nwoke pedig 27 yardos TD-t rittyentett az egyenlítésért. Nem örülhettünk túl sokáig, mert a Hawaii újra támadásba lendült, és képtelenek voltunk megakadályozni őket a touchdown elérésében. A fordulást követően Bell jóvoltából harcoltunk ki egy fumble-t a saját térfelünkön, melyet sokáig vissza is tudtunk hordani, így az offense-nek már nem volt nehéz dolga, hogy TD-t szerezzen, végül Nwoke 7 yardos haladása vezetett sikerre, másodszor is egyenlítettünk. A következő alkalommal a vendégek hamar punt-ra kényszerültek, a felszabadítást a freshman Hansley kis híján azonnal TD-re hordta vissza, sajnos 5-nél földre vitték, de Skelton futásával abszolváltuk a távolságot, és a meccs folyamán először vezetéshez jutottunk. Ezt követően a Warriors ígéretesen támadott, a CSU 33-asánál azonban elakadtak és elvesztették a játékszert, az ebből indított akcióból pedig Morris jóvoltából szereztünk újabb futott TD-t. Teljesen vérszemet kapott a Rams, de az adok-kapoknak nem volt vége, nem sokkal a szünet előtt még egyszer eredményes volt az ellenfél, nekünk pedig már csak egy interception-re futotta a maradék időben. Ennek dacára 28-21-es vezetésről várhattuk a folytatást, ahol sajnos Smith rövidesen újabb pick-et hintett, szerencsénkre azonban olcsón megúsztuk a hibát, mert a Hawaii az akció végén kihagyta a 46 yardos mezőnygólt. Egyre idegtépőbb volt az offense szereplése, rövidesen Nwoke és Morris is fumble-t vétett, a vendégek pedig két sikeres FG-lal egyetlen pontra felzárkóztak az utolsó negyed előtt. Ezt követően a Warriors is hibázott, a CSU térfelén dobott interception-t DeAndre Elliott 76 yardos TD-re hordta vissza, így a veszni látszó mérkőzést lélektanilag a lehető talán legjobb pillanatban fordítottuk vissza egy csapásra a magunk javára. Sokáig semmi nem történt, mindkét csapat csak erőlködött és a punter-eket foglalkoztatta, majd az utolsó három percen belül a vendégek a nagy igyekezetben újabb pick-et dobtak, ezt a labdaszerzést pedig Jasen Oden hordta vissza 40 yard-ról, ezzel bebiztosítottuk a 41-27 arányú győzelmet. A végén nagy szükség volt a védelem kiváló helytállására, mert a támadók ereje nagyon elfogyott, de hatalmas csapaterényeket megcsillogtatva harcoltuk ki a győzelmet, megszakítva végre az első forduló óta tartó nyeretlen sorozatot. Smith mindössze 115 yardot passzolt és egy TD mellett két labdát adott el, míg Chris Nwoke visszatért az első számú futó szerepkörébe szintúgy 115 yard-dal, egy futott és egy elkapott TD-vel, de két fumble is fűződött a nevéhez, nem volt makulátlan a mérlege.

Aztán november 3-án volt esedékes a Border War, amikor a Wyoming Cowboys ellen mérettettük meg magunkat házon kívül. A két intézmény közt zajló hosszú-hosszú rivalizáció miatt minden évben különleges presztízsértéke van az egymás közti rangadónak, még akkor is, ha mindkét csapat a konferencia gyengébb programjai közé tartozik. Már az első akcióját TD-vel fejezte be a Wyoming, de a mieink még a vártnál is gyorsabban válaszoltak, ugyanis a legelső snap-et követően az újonc Smith átadásából a másodéves Thomas Coffman egészen az endzone-ig robogott egy 75 yardos play keretein belül. Következő nekifutásra újra megállíthatatlan volt a házigazdák akciója, majd hiába haladtunk mi ígéretesen, mert Smith a red zone-on belül pick-et dobott, és a hazaiak védője 99 yardos visszahordást produkálva módosította 21-7-re az eredményt a nyitó játékrész végén. A második negyedben nem sokat változott a helyzet, mindkét csapat egy-egy TD-t regisztrált, a negyedik wyoming-i beérést követően a mieink Alexander futásával zárkóztak közelebb, de féltávnál még így is 14-28-as lemaradásban voltunk. A szünet után mindkét oldalon egy-egy gyors labdavesztés történt, majd a Kosok voltak képesek vezetni egy ígéretes drive-ot, melynek végén Roberts 30 yard-ról lőhetett a póznák közé. 17-28-ra megközelítettük a Cowboys-t, de sajnos nem tudtuk kizökkenteni a hazaiakat a ritmusból, és a negyed hátralévő részében még két további TD-vel végképp eldöntötték a mérkőzés sorsát. A befejező játékrésznek immár 25 pontos lemaradásból vághattunk neki. Először a vendéglátók egy újabb FG-vel tovább növelték az előnyt, majd a végjátékban sikerült két TD-t összekaparnunk, először egy Smith-Cartwright összjátékból voltunk eredményesek, majd Brown futva tette tiszteletét a végzónában, így némileg szépíteni tudtunk és 45-31 arányban vesztettük el a mérkőzést. Smith 326 yard-ot szállított 13 sikeres átadással, két TD mellett egy interception-t jegyzett, és rövid idő alatt Grayson is eladott egy labdát. A freshman RB Donnell Alexander 114 yard megtételével alaposan kitett magáért, egy újabb beérést is regisztrált, de sajnos ő is képtelen volt szorosabb eredményt kiharcolni a csapat számára.

A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Fresno State Bulldogs 5-1 (7-3)
2. San Diego State Aztecs 5-1 (7-3)
3. Boise State Broncos 4-1 (7-2)
4. Air Force Falcons 4-1 (5-4)
5. Nevada Wolf Pack 3-2 (6-3)
6. UNLV Rebels 2-3 (2-8)
7. New Mexico Lobos 1-4 (4-6)
8. Colorado State Rams 1-4 (2-7)
9. Wyoming Cowboys 1-4 (2-7)
10. Hawaii Warriors 0-5 (1-7)

Az utolsó három fordulóban még lesz két nyerhető meccsünk, melyek segítségével kiharcolhatnánk a 4-8-as mérleget, ami a körülményekhez képest abszolút nem lenne rossz szereplés, McElwain mester első évében ennél többet aligha várhattunk volna.

A Rams hátralévő menetrendje:

November 11., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - UNLV Rebels*
November 17., szombat, 21:30 Boise State Broncos - Colorado State Rams*
November 25., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - New Mexico Lobos*