Eddigi utolsó NBA-vel foglalkozó összefoglalónkból is kiderült, hogy a Denver Nuggets-nak nem megy zökkenőmentesen a játék, ha idegenben kell pályára lépni. Ez a tény nem sok jót vetített előre, hiszen az elmúlt napokban egy komolyabb lélegzetvételű túrára indult a csapat. Szerencsére előtte még beugrottak a Pepsi Centerbe, hogy egy kis erőt gyűjtsenek, egy Raptors elleni, várhatóan magabiztos győzelem alkalmával.



Összefoglalónkat tehát a Toronto Raptors elleni hazai meccsünkkel kezdjük. Előzetesen egy viszonylag sima győzelemben reménykedtünk a kanadai csapat ellen. Az első negyedben még nagyjából kiegyenlített volt a játék, a második játékrészre fordulva aztán fokozatosan vette át a Nuggets az irányítást. Ebben a negyedben már tíz pont fölé hízott az előnyünk, a félidei pihenőt magabiztos, 17 pontos vezetés birtokában töltöttük. A második félidőben sem változott meg a mérkőzés képe, egészen a záró negyed utolsó 5-6 percéig. Innentől a vendégek komoly felzárkózásba kezdtek. Közel húsz pontos hátrányt tüntettek el pár perc leforgása alatt, két minutummal a vége előtt mindössze egy pont volt a különbség a csapatok közt. Szerencsére a büntetőket ezúttal értékesítettük a szorult helyzetben, így a Raptors nem tudott fordítani, végül 113:100 arányban sikerült megszereznünk a győzelmet. Nehézre sikerült ennek a mérkőzésnek a vége, amit leginkább saját magának köszönhetett a csapat. Magabiztosan vezettünk szinte végig a mérkőzésen, semmi sem utalt rá, hogy ilyen komplikált lehet a végjátéka ennek a találkozónak, kicsit talán elkényelmesedtek Karl tanítványai. Mindezek ellenére megérdemelt volt a győzelmünk. Egyébként a találkozó nagy részében nem játszottunk rosszul, a csapat hozta azt, amiben erős, eltekintve a záró negyedbeli bizonytalankodástól persze. Szépen megosztoztak a játékosaink a terheken, hatan is elértek legalább 10 pontot. A legeredményesebb Brewer volt 19 ponttal, 4 labdaszerzése is volt a remekül játszó cserejátékosnak. Faried 18 egységgel és 10 lepattanóval zárt, Lawson 16-, McGee 17 ponttal vette ki a részét a sikerből.

A Raptors legyőzésével hangoltunk egy nagyon nehéznek ígérkező időszakra, melynek első állomása az Atlanta Hawks elleni ütközet volt. Ezúttal már sokkal nehezebb összecsapásra számíthattunk előzetesen is és nem is kellett csalódnunk. Az első másodpercektől kezdve komoly küzdelmet hozott a mérkőzés. Az első negyedben egyik csapatnak sem sikerült nagyobb előnyre szert tenni. A következő játékrészben a hazaiak hat-hét pontra elléptek. A második félidőt négy pont hátrányból kezdtük, két hármassal fordítottunk, de a negyed közepére ismét a Hawks került előnybe. A mérkőzés hajrájában sikeresen felzárkóztunk és szorossá tettük a végjátékot. Az utolsó három percen belül többször is csak egy pont volt különbség, sajnos egy hiba jelentette a fordulópontot. Lawson egy ügyetlen mozdulat következtében eladta a labdát, amiből Smith gyors kosarat szerzett, ezzel öt pontra növelve az előnyüket, alig több mint fél perccel a meccs vége előtt. Hiába próbáltunk innen is visszakapaszkodni, már nem sikerült az egyenlítés, 108:104 arányban vereséget szenvedtünk. Összességében vállalható vereség volt, izgalmas és szoros küzdelemben maradtunk alul. A hibája ellenére a csapat legjobbja Ty Lawson volt, 32 ponttal, 7 gólpasszal és 5 labdaszerzéssel hozta le a mérkőzést, nagyszerűen játszott, hibátlan volt a hárompontos vonalon túlról (5/5), eddig ez volt idén a legjobb mérkőzése. A cserék közül ismét Brewer remekelt, 19 pont érkezett tőle a padról, Mozgov, aki ezúttal a kezdőben kapott szerepet, 13 lepattanót gyűjtött. Faried és Iguodala viszont a szokásosnál gyengébben teljesítettek, utóbbi jelentősen kivette a részét a 20 eladott labdánkból is, összesen hét alkalommal hibázott.

A túránkat az Indiana Pacers otthonában folytattuk. A kezdő ötösbe visszakerült Koufos, más változást nem eszközölt Karl edző. A rajtnál sikerült alaposan beragadnunk, három perccel a kezdés után már 10 ponttal voltunk lemaradva. Szép lassan kezdtük felvenni a ritmust, a második negyed elején már egyenlíteni is sikerült, majd kiegyenlített játékot élvezhetett a közönség. A harmadik negyedben végig szoros volt az állás, 2-3 pontos különbségnél nagyobb differencia nem alakult ki. A záró játékrész is nagyon izgalmasan alakult, egész a végéig húzódott a döntés. Egy perccel a lefújás előtt hét pont volt az előnyünk, egy hármassal azonban szorossá tette az Indy az utolsó percet. Három pontos előnyünk birtokában Lawsont blokkolta Hill, amiből meg is tudott indulni, végül ő vállalta el az utolsó dobást, ami kimaradt. Talán faultolták a dobás közben, de a bírók sípja néma maradt, ezzel 92:89-re behúztuk a győzelmet. Ezt a sikert elsősorban a cseresorunknak köszönhetjük, összesen 55 pontot szállítottak a padról érkező játékosok, Brewer és McGee egyaránt 20-20 ponttal zárták a találkozót. Miller is remekül játszott 15 pontot vállat magára 8 asziszt mellett. Furcsa módon a kezdő ötösből Koufos volt a legeredményesebb 12 egységgel, Lawson az Atlanta elleni parádés teljesítménye után azonban nagyon látványosat esett vissza, mindössze 2 pontot szerzett és pocsékul dobott az egész mérkőzés alatt.

Indianapolis után a Nagy Alma következett, a New York Knicks ellen léptünk pályára. Az első negyed elején hat pontos vezetést szereztünk, de a második felvonásra kiegyenlített a Knicks. Ebben a játékrészben rengeteg pont esett, szorosan alakult az állás is, a félidőben a hazai csapat vezetett 61:58 arányban. A harmadik negyedben is nagyon kiegyenlített volt a játék, a záró játékrész elején sikerült 8 pontra ellépni, de sajnos a Knicks gyorsan eszmélt és megfordították az állást. Három perccel a vége előtt már ők vezettek 9 ponttal, ekkor Iguodala egy hármassal még meccsben tartotta a csapatát, de nem sokkal később, Anthony két gyors kosara eldöntötte a találkozót, amelyet 112:106-ra elbuktunk. Nem játszottunk alárendelt szerepet ezen a mérkőzésen sem, a Knicks nagyon meggyőző eddig hazai pályán, konkrétan veretlenek a Gardenben. Előzetesen simább vereségre tippeltem volna, ami ezt a mérkőzést illeti. Amiben hibáztunk, az talán az volt, hogy túl sok teret engedtünk Chandlernek, valamint Kidd magabiztos játékára nem voltunk kellően felkészülve, szinte egyáltalán nem tudtuk zavarba hozni a rutinos irányítót. Lawson és Gallinari szerezték a pontjaink majdnem felét, az irányító 23-ig, az olasz 21-ig jutott. További négy játékosunk érte el legalább a tíz pontos határt, közülük Brewer-t emelném ki, aki most már meccsek óta hozza a stabil 15 pont körüli teljesítményét a padról.




























A New York elleni vereség után ismét jó lehetőség adódott a javításra, a Detroit Pistons ellen jó eséllyel indultunk harcba a győzelemért. A találkozó azonban számunkra nem a legkedvezőbben kezdődött, nagyon gyengén kezdtünk. A negyed felére már jócskán tíz pont fölötti hátrányba voltunk. Az első félidő végére azért sikerült belelendülni, a második negyed végére már sikerült fordítani is, a szünetre pedig hat pontos előnyt építettünk. A harmadik játékrész elején még egy kicsit növeltük ezt a különbséget, amit nagyjából sikerült is megőrizni. A záró negyedben is végig őriztük az előnyünk, néhányszor közelebb tudott kerülni a Pistons, de egyenlíteni nem hagytuk őket és 101:94-re győztünk. Lawson nagyot játszott, 26 pontjával az egész mezőny legeredményesebb játékosa volt, a pontszerzés mellett passzokban és labdaszerzésekben is jól teljesített. A cserepadunk ezúttal is kitett magáért, Miller, McGee és Brewer is tíz pont fölött teljesítettek, utóbbi ezúttal is hozta a megszokott 15 egységet. Akár nagyobb arányú győzelmet is arathattunk volna, de Gallinari és Faried is rendkívül gyenge napot fogtak ki és Iguodala sem brillírozott ezúttal. A meccs érdekessége volt, hogy pályára került Randolph, aki ezúttal viszonylag sokat, 10 percet játszott.

A Pistons legyőzésével zárult a túránk keleti része és visszatértünk a nyugati partra, azonban még mindig nem Denverbe, hanem a Minnesota Timberwolves otthonában folytattuk a szereplést. Kiegyenlített játékkal indult a meccs, de az első negyed végére már sikerült némi előnyt szereznünk. A félidő előtti néhány percben megfordult az állás, ekkor több percen át nem sikerült pontot szereznünk, de a hazai csapat is csak büntetőkből tudott betalálni. Ennek következtében megfordult az állás és a szünetben minimális, egy pontos hátrányban voltunk. A harmadik negyedben szinte végig fej-fej mellett haladt a két csapat és megint az utolsó percek sültek el rosszul, a záró felvonásra hét pont hátrányban érkeztünk. Az utolsó negyed elején tovább növelte előnyét a Wolves, amit stabilan tudtak tartani. A hajrában sikerült valamivel közelebb kerülnünk, sőt Brewer két kosarával egy támadásnyira csökkentettük a különbséget. Az egyenlítésért támadtunk, amikor Lawson elveszített a labdát, ezért Kirilenko büntetett, amivel már 5 pont volt a különbség, így nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Az utolsó tíz másodpercen belül Brewer ezt még két pontra csökkentette, de túl kevés idő volt már hátra ekkor, nem sikerült a bravúr, 108:105-re a Minnesota nyerte ezt a csatát. Eléggé rohanós mérkőzés volt, sok pontot szerezett mind a két csapat gyors indulásokból, hosszú passzokból. Kicsit sokallom az eladott labdáink számát, különösen az utolsó volt fájó, az a hiba döntötte el végleg a találkozót. Faried és Gallinari kimondottan jól teljesítettek ezúttal, tökéletes ellentétei voltak annak, amit az előző mérkőzésen mutattak magukból. A fiatal erőcsatár 26 ponttal és 14 lepattanóval vétette észre magát, különösen az első negyedben volt nagyon elemében, az olasz pedig 24 pontjával és a remek hárompontosaival magaslott ki a csapatából. Rajtuk kívül dicséret illeti Lawsont is, 17 ponttal és 11 gólpasszal segítette a csapatot, sajnos a hajrában hibázott, ami némileg árnyalja a képet. A padról Brewer volt a legeredményesebb 14 egységgel, a többi cserejátékosunk viszont nem teljesített jól ezúttal.

Nagyon megterhelő sorozaton van túl csapat, hiszen egy hosszú idegenbeli túrát tudhatnak maguk mögött. Végeredményben nem kell szégyenkeznünk a látottak miatt, szoros mérkőzéseket játszottunk minden ellenfelünkkel, a Hawks és Knicks elleni vereségünket teljesen vállalhatónak gondolom, a Minny elleni vereség egy kicsit fájó, de majd hazai pályán visszaadjuk nekik a kölcsönt.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 19-4 (23 meccs)
2. Minnesota Timberwolves 11-9 (20 meccs)
3. Utah Jazz 13-11 (24 meccs)
4. Denver Nuggets 12-12 (24 meccs)
5. Portland Trail Blazers 10-112 (22 meccs)

A közeljövő programja:

December 15., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
December 17., vasárnap, 00:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
December 19., szerda, 03:00 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
December 21., péntek, 01:30 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
December 23., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Charlotte Bobcats
December 26., szerda, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets