Az alapszakasz 16 meccséből győztesen jöttünk ki, miénk lett az AFC első helye, s ezáltal a hazai pálya előnye. Ma azonban tisztalappal indul minden, hiába minden korábbi győzelmünk, hiába vertük el nagyon a Baltimore Ravnest magát is, ha ma kikapunk mind hiába való, egy meccs fog dönteni, ezen az egy meccsen kell kamatoztatni a tudásbeli fölényünket. Divsional Round: Baltimore Ravens @ Denver Broncos szombat 22:30-kor. A győztes jut a konferencia döntőbe, ahol legutóbb 2005-ben voltunk.
















Amikor nálunk van a labda

Az ellenfélnél a Ravens 3-4-es base védelme próbálja majd feltartani a megállíthatatlan támadó sorunkat. A sok sebből vérző védelemben falában Ngata nevét kell mindenképp kiemelni. Kétség kívül az ő neve hangzik a legveszélyesebben ebből a falból, azonban egész szezon során kisebb nagyobb sérülések hátráltatják játékát. Mögötte a rettegett LB sor, Ray Lewis-szal, Suggs-szal és Ellerbe-vel. Ray Lewis talán az egész Ravens legismertebb játékosa. A napokban bejelentette visszavonulását, szép lenne, ha mi búcsúztathatnánk egy ekkora játékost. Lewis idén szintén sok sérüléssel bajlódott, így a legutóbbi meccsünket is kénytelen volt kihagyni, s most visszatérve se 100%-os, azonban jelenléte valami olyasmit jelent a csapatnak, mint nálunk tavaly Dawkins. A puszta tény, hogy neve ott van a kezdőben, hogy jelen van a pályán, hatalmas lökést adhat ennek a védelemnek, melynek a napjai igencsak letűntek már, de most újra a vezérük vezeti őket hadba, egy utolsó rohamra, s ez a tudat semmi esetre se nyugtat meg. Ahogy a Lewis mellett felálló Ellerbe és Suggs se. A secondarybe is jutott nagy név Ed Reid. Az 5× All Pro minden szempontból illik a megkezdett sorba. Egykor legendás, rettegett játékos, aki idén sok sérüléssel bajlódott, ellenünk azonban pályára léphet, de ő sincs élete formájában. Ja igen, legutóbb Moreno nemes egyszerűséggel átugrotta őt álltában.

Az egykor rettegett Ravens védelem kulcsjátékosai tehát sérültek, vagy sérülten játszanak. S ez a szezon során is megmutatkozott. A vert középmezőnyben vannak yardokat tekintve és pontokat tekintve se nagyon tűnnek ki onnan, több mint 5 yardot engedtek átlagban playenként, ami magukhoz mérten sok, s halmozták ellenük a 1st downokat is. A 25 turn over se méltó dicső múltukhoz. Sebezhetőek földön is levegőben is. A szezon során 3650 passzolt yardot engedtek, bár mindössze 15 TD-t. A defensive passer ratingjük nem rossz, 80,6, de nem is kiemelkedő, a 37 sack Broncos szemmel már-már nevetségesnek tűnik idén, de ha éppen hogy is, azért a liga átlag fölött van. Átlagban nettó 6,1 yardot hoz ellenük egy passz play, ami nem rossz, de ettől a védelemtől sokkal jobbat szoktunk meg. Futás ellen pedig tragédia. Éveken át külön jegyezték, ha egyszer-egyszer nagy néha egy-egy futó át tudta lépni ellenük a 100 yardot, ehhez képest idén messze az átlag alatt van a védelmük a meccsenként engedett futott yardokban, mégha magára egy futásra nem is jut csak 4 yard. S ahogy passzoknál kimelkedően jó volt a 15 engedett TD, földön ugyanennyit engedtek, ami viszont ezúttal a legrosszabbak között van. Úgy összességében elmondhatjuk, hogy ez a több sebből vérző védelem viszonylag könnyen hajlik, de nehezen törik. Még mindig sok csapat örülne ilyen védelemnek, de ez a Baltimore Ravens, itt a D#-nek kell nyernie a meccset, melyhez a támadók csak asszisztálna, illetve alkalomadtán elrontják nekik. Ahhoz pedig, hogy a védelem megnyerje ezt a meccset, ahhoz ezek a számok kevesek lesznek...

Annál is inkább mert a túloldalon az idei év egyik legjobb támadó sorával néznek majd farkasszemet. Kuper visszatérhet a csapatba, így várhatóan a Clady-Beadles-Koppen-Kuper-Franklin 5-ös fogja védeni Peyton Manninget. Várhatóan a legtöbb esetben 1 RB 1TE és 3WR fog felállni mellé skill position-ben, és ahogy már megszoktuk snap előtti tanácskozások nélkül fog robogni az offense, hogy ne legyen ideje cserélni az ellenfélnek. A line of scrimmage-en pedig PM ragadozó módjára fogja kilesni, és kihasználni az ellenfél hibáit, gyakran áthívva a play-t, őrületbe kergetve ezzel az ellenfelet, és olykor saját csapattársait is. Igazából az át hívja a playt nem feltétlen a leghelyesebb kifejezés, inkább azt kéne mondani, hogy ott helyben hívja a playt a védelem felállásának függvényében. Az is biztos, hogy már konkrét tervvel fog érkezni a meccsre, mérhetetlen mennyiségű videót végignézve és kielemezve, ő már tudja ki lesz a prédája. Moreno pedig abban reménykedik, hogy megismétli a Ravens elleni legutóbb teljesítményét, mely után az AFC támadó játékosa lett azon a héten. Az elkapók közül legutóbb Erik Deckernek volt nagy napja, miután egy sikeres védekezés után Cary Williams megalázta őt, Decker úgy bepöccent, hogy 8 elkapás 133 yardig meg se állt, köztük 1 elkapott TD-vel. Reméljük haragja máig se csökkent.

A szezon során 11× léptük át a 30at, összességében 481 pontot szerezve, melynél csak a Patriots tudott jobb lenni. 6366 yardunkkal a 4. helyen büszkélkedhetünk, s egy playre jutott yardok számában is a top5-höz tartozunk. Egyedül a 25 labdavesztés lehet aggasztó. Elsősorban természetesen levegőben tündököltünk, 4534 yardunkkal és 37 TD-nkkel, egyaránt a top5-ben vagyunk. Talán fontosabb mérő szám a QB rating, ahol a 2. legjobbak vagyunk 105,3-ral, de a nettó passzolt yardokat tekintve már vezetünk 7,4-gyel, s ha TD-kkel és INT-ekkel súlyozzuk, akkor is mi vezetünk. Ezt kéne tehát megfognia a Ravens közepesnél kicsit erősebb passz védelmének. Azonban ha még nem merült a feledés homályába két bekezdés között, inkább a földön voltak verhetők idén. S nálunk az első számú futó Willis McGahee nem állhat rendelkezésre. S ez akár baj is lehetne, hisz a földön se yards/attempben, se TD-kben nem tűnünk ki a mezőnyből, azonban ennek az első számú oka, hogy a passz nagyon ment, s ezért nem is voltunk rászorulva a futásra. Amikor kellett futni, akkor azért általában inkább ment, mint nem, bár azért konzisztensnek nem nevezném, Viszont legutóbb a Ravens ellen több mint 160 yardot hoztunk össze, közte 2 TD-vel, hiába a számok.



Amikor náluk van a labda

Legutóbb az OL-ük finoman szólva is elvesztette a párharcot a mi fron7-ünkkel szemben. Most visszatérhet ugyan Yanda, de ez nem garantálja, hogy a meccs ne folyna a legutóbbi mederben, amikor is állandó nyomás alatt tudtuk tartani Joe Flaccot, ezáltal rekord mennyiségű 3&outot kikényszerítve. Ha már Joe Flacco, ez teljesen közészerű irányítóról van szó, aki magától, nem sokra képes. Amíg a Ravens védelem tündökölt, addig szépen elmenedzselgette a dolgot, de ha valamit már hozzá kellett volna tennie is a meccshez, általában csúfosan alul maradt. Míg ha megvédik rendesen, mondhatni középszerű, addig nyomás alatt kifejezetten gyenge, még magához képest is. Persze nyomás alatt mindenki gyengébb, de Flaccora semmi szín alatt nem lehet számítani, ha nem kap megfelelő védelmet, egy nem kiemelkedő Oline-tól a liga legjobb passrush-ja ellen. Nem a legjobb matchup számukra. Persze a +t amit a védelem gyengélkedése miatt hozzá kéne tenni a támadóknak, azt ők se Flaccotól várják, hanem Ray Rice-tól. A Pro Bowler RB zsinórban 4. évében lépte át az 1000 yardot, s ezúttal is jócskán kiegészítette azt elkapott yardokkal is. Mindebben nagy segítségére van a liga egyik utolsó klasszikus full backje Vonta Leach. Bernard Pierce-ről se szabad megfeledkezni, aki jól kiegészíti Rice-t a backfielden, de ettől még Rice a Ravens-O legjobb játékosa, balszerencséjére a liga 2. legjobb futás elleni védelmével kell szembe szállnia, úgy h a passz játéktól papíron nem sok segítséget kaphat. Flaccoról már esett szó, legjobb elkapójáról viszont még nem. Anquan Boldin a Colts ellen 140 yardot kapott el, ami normális esetben aggódásra adhat okot. Azonban Boldin játszott ellenünk legutóbb is, ahol Chris Harris mellett 0/6 0 yard 0 TD statisztikát tudott felhozni. Ezt alulmúlni nem tudja, de könnyen lehet h felülmúlja, nem lenne nehéz, de hogy 140 yardokat kapjon el, azt kötve hiszem. Torrey Smith pedig próbálkozhat Champ Bailey ellen, sok szerencsét neki, akitől én leginkbb tartok az a TE Pitta. A TE védekezés az egyik, amiben ugyan fejlődtünk valamit, de még mindig nagyon sebezhetőek vagyunk. Pitta legutóbb nagy napot zárt ellenünk, igaz csak akkor szaporította a számait, amikor már réges-rég eldőlt a meccs, s nálunk a cserék is lehetőséget kaptak, a védekezésünk agresszivitása is csökkent, de ettől még Pitta nagy napot zárt ellenünk.

Nem véletlen, hogy sokkal kevesebb nevet emeltem ki, mint a védő oldalon, mert míg a Ravens védelmét mindenki tiszteli, még most is, h a sérülések és a kor meglátszik teljesítményükön, addig az O, az csak úgy van. Nem sok olyan Baltimore fan van, aki az offense miatt lett szerelmes ebbe a csapatba. Ettől függetlenül azért többnyire állják a sarat.398 pont és 5640 yard ugyancsak eltörpül a miénk mellett, de mégis a liga átlaga fölött van. S ami a feladatuk volt évekig, hogy ne rontsák el a védelem meccsét, azt továbbra is megteszik, mindössze 16 labdát adtak el, ami a 2. legkevesebb az egész ligában. Hogy nézzünk az össz pont és össz yard mellett olyan statisztikát is ami alkalmasabb a leírásra, megállapíthatjuk hogy a Ravens beleszürkül a mezőnybe, mind a passer rating, mind a passz kísérletekre jutó átlag elért yardok tekintetében. Márpedig ezek elég nagy mértékben korrelálnak a győzelem esélyével. A futó játékuk természetesen jobb, köszönhetően Ray Ricenak, de passz játék nélkül a futójáték is akadozik, így hiába a Pro Bowler RB, mindössze 4,3-mas átlag és 17 TD, amivel a jobban futó csapatok közé tartoznak, de azért messze az elittől.

Pedig az egész támadó sornak elitnek kéne lennie, a mi védelmünkkel szemben, mely már tavaly is lenyűgözött engem, s idén újabb szintre emelkedett Jack Del Rio vezérlete alatt. Dumervil-Vickerson-Bannan-Wolfe a védőfal. Dumervil messze kint wide9 pozícióban fáradhatatlanul rohamozza az ellenfél irányítóját melynek gyümölcse újabb év kétszámjegyű sackkel. Vickerson és Bannan elsősorban a futások megfogásában jeleskedik, Wolfe pedig számtalan szerepkörben bevetésre került. Vickhez és Bannanhoz hasonlóan ő is 2 lyukra is felügyel a játék indulásokar (2 gap), ellenben ő van, hogy az irányítót rohamozza (6 sack), van h Von Millernek teremti meg a lehetőséget, h 1v1-ben maradjon, és van, h a futás megállításában segít be a 2 DT-nek. 3technicben, 4technicben és 5technicben egyaránt láthattuk játszani, az újonc már első évében a védelem meghatározó tagja lett. Az LB sorban Woodyard, Brooking és Von Miller kapott helyet. Woody remekül helyettesíti DJ-t, vezeti a csapatot szerelésben, és blitzekben is hozza nagy nevű elődje számait. Brooking a veterán a liga legmegbízhatóbb szerelője, egyetlen misstackle nem volt az egész szezon során, Von Miller pedig a csapat legjobb játékosa. 18,5 sackkel franchise rekordot döntött, de bármilyen rábízott szerepkörben megállta a helyét. Ritka nagy kincs. Ahogy a secondaryben Champ Bailey és Chris Harris, a pff statisztikái szerint a két legjobb játékos emberfogásban. És mellettük a 2 safetyre se lelhet panasz, Moore és Adams egyáltalán nem lóg ki a liga egyik ha nem a legjobb védelméből. A legnagyobb erősség talán mégis a depth, a névtelen játékosok, melyekről a legtöbb nézőnek fogalma sincs, hogy ki az. persze minden csapatnak vannak ilyen játékosai,mégis összevetve az előző évek Broncos-ával, meg néhány másik csapattal amit többet láttam, azt mondom ez az egyik amiben a liga fölé nőttünk. Ki tudta a szezon előtt, h ki az a Mitch Unrein, ki hallott előtte Tony Carterről, vagy az újonc Trevathan, sok fiatal játékos, mondhatni az ismeretlenség árnéykában, s amikor pályára lépnek, semmivel se lesz gyengébb a védelem. És akkor végére hagytam DJ Williams-szet, aki saját hülyeségének köszönhetően szorult a cserepadra, de nem csak az egyik legjobban kereső cserejátékos, hanem az egyik legjobb is. Nem sok gyenge pont van ebben az egységben.

S ezt alátámasztják a számok is. 4. legkevesebb engedett pont, és 2. legkevesebb engedett yard dacára a rengeteg garbage-timenak. Top 10 defensive passer rating, legkevesebb átlag nettó yard passz kísérleteknél, s a legtöbb sack az egész ligában 52-vel. Földön pedig legkevesebb engedett futott TD, mindössze 5, 2. legkevesebb engedett yard futásonként, ez a védelem majdnem minden fontos statisztikában elit, sokban egyenesen a legjobb. 2 nagy hiányossága van, az egyik a kevés labdaszerzés, ami részben betudható ugyan a kiharcolt fumble-ök megszerzésének rendkívül alacsony százalékában, ami talán inkább múlik a szerencsén mint a tudáson, de  INT-ek tekintetében is alig vagyunk az átlag fölött. A másik figyelmeztető jel, az a red zone defense, ennek sikertelensége pedig elsősorban a TE védekezésre vezethető vissza, melyből még a továbbiakban, ha ma nyerünk akár nagyobb gond is lehet. Ennek ellenére nincs olyan védelem jelenleg, amire szívesen lecserélném a miénket, s az elmúlt hét legörömtelibb eseménye az volt számomra, h Jack Del Rio-t nem hívta senki se interview-ra.

Összességében

A szezon során rengeteget játszottunk előnyben. Az elején megöljük a futójátékot, közben az offense pakolja felfelé a pontokat, s az ellenfél máris rákényszerül a passzra. Volt h magát a futást nem is tudtuk olyan jól megfogni, például Jamaal Charles vagy Trent Richardson egész jó átlaggal futott ellenünk, de hamar akkora előnyre tettünk szert, h kénytelenek voltak passzolni. Ha pedig tudjuk, hogy passzolni készülnek, elővesszük a nickelt (5DB-s felállás), a három CB nagyon jól fogja az embert (Bailey, Harris és Carter), a front6 pedig nagyon kreatív blitzekkel, kimagasló egyéni teljesítményekkel elkezdi halmozni a pressure-t hurry, QB hit és sack formájában. Ha nem viszik földre az irányítót, akkor hibára késztetik, és a secondary köszöni szépen. Az offense meg addig pörög míg megvan Manningnek a 300 yard és/vagy a 3 TD, aztán jönnek a futók, és velük se nagyon tud mit kezdeni az ellenfél. Pont ebből fakad a z egyik aggodalmam, utoljára a bye week előtt volt kétséges a győzelem, ezek után nem tudom, hogy miként tudna váltani a csapat, amikor nagyon kéne. A történelem mellettünk szól, már a '70-es években amikor még csak a liga boxzsákjai voltunk, már akkor is hagyományt csináltunk azzal, h behúztuk a szoros meccseket, melyet a '80-as években Elway a tökélyre fejlesztett. )Pont ma van az évfordulója A Drive-nak). S Elway után se hagytunk fel ezzel a jó szokással, tavaly Tebow idézte fel a szép emlékeket, idén pedig Manning volt az, aki nem egyszer megindította a nagy hajrát a 4. negyedben. Ugyan többször már túl reménytelen volt a helyzet még számára is, de azért láttuk már őt megfordítani meccset Colts és Broncos mezben is. A papírforma mindenesetre azt mutatja, hogy ezúttal se lesz erre szükség. Zsinórban 11 meccset nyertünk meg legalább 7 pontos különbséggel, és Vegasban most is 9 pontos favoritként várjuk a meccset. Mi vagyunk a jobbak, ez nem vitás, de egyetlen meccs dönt, és ha közhely is, azon bármi megtörténhet. Egy nagyon motivált és ezért nagyon veszélyes Ravens látogat hozzánk, fűti őket a bosszúvágy, Ray Lewis is szépen akar távozni, szóval hiba lenne félvállról venni a meccset. A statisztikában most kigyönyörködhettük magunkat, de a meccsen a játékosoknak a legjobbjukat kell hozni, hogy érvényesítsék is azt! Én azért bízom benne, hogy sikerül majd nekik, Hajrá Brocnos!