Nem várt meglepetésre a Denver Broncos szereplése ideje korán véget ért az NFL rájátszásában, ugyanis rögtön az első adandó alkalommal vesztettünk, ezzel búcsúztunk a további küzdelmektől a Divisional Round-ban.



Múlt szombaton a mieink ellenfele az alapszakasz hajrájában idegenben magabiztosan két vállra fektetett Baltimore Ravens volt, akik ellen egyértelmű esélyesként léphettünk pályára a Sports Authority Field-en. A Broncos zsinórban 11 győzelemmel a tarsolyában készült a rájátszásbeli menetelésre, az általános vélekedés mindenképpen hosszú és eredményes szereplést várt a denveri együttestől, azonban érdemes volt kellő komolysággal venni a Hollókat.

Ígéretesen indult a mieink számára a találkozó, ugyanis az első sikertelen vendég támadást követően a felszabadító rúgást Trindon Holliday hordta vissza a jobb oldalon TD-re 90 yard-ról. Nem vezettünk sokáig, hiszen a következő próbálkozás során pár play alatt bejutott az end zone-ba a Ravens, Flacco utolsó hosszú passzát Torrey Smith szelidítette meg, miután lerázta magáról Bailey-t, és az 59 yardos összjátékkal egyenlített az ellenfél. Sőt, alig egy minutummal később teljesen megfordult a kocka, támadásban is szerencsétlenek voltunk, Manning passzát a felütötték a levegőbe (a Decker elleni jókora pass interference közben), Corey Graham pedig jó helyezkedésének köszönhette a pick-et és könnyedén hajtotta végre a return TD-t 39 yardos távolságból. Az első sokkhatásokat kiheverve, a nyitó játékrész hajrájában végre vezettünk egy valamire való drive-ot, melynek végén 3rd down helyzetben sikerült Manning-nek megtalálnia Brandon Stokley-t a pontszerző területen belül. Ezzel az első játékrész 14-14-es eredménnyel zárult, hamar kirajzolódott, hogy valóban pokolian nehéz dolgunk lesz ezen a délutánon.

A második felvonás első felében nem sok említésre méltó esemény történt, szépen szűrtük meg a Ravens próbálkozásait, majd újra a mieink következtek a sorban, Decker hosszú elkapásával pontszerző helyzetbe kerültünk, a rákövetkező play-ben pedig Manning gyönyörű átadással szolgálta ki a jobb oldalt bevetődő Knowshon Moreno-t az előny visszaszerzéséért. Ezt követően egy darabig csak punt-okat láthattunk, majd bő egy perccel a félidő befejezése előtt Prater próbálkozhatott 52-ről a mezőnygóllal, de elhibázta a kísérletet, a Ravens-nek pedig még egy akcióra éppen volt ideje. Flacco megint begyújtotta a rakétákat, és újra a Bailey-t leradírozó Torrey Smith-t szolgálta ki tökéletesen. A vendégek tehát ismét egyenlítettek, féltávnál a mérkőzés állása 21-21 volt.



A szünet után ugyanúgy indult a játék, ahogy a legelején, a nyitó kickoff-ból ugyanis ismét Trindon Holliday rittyentett egy return TD-t, a 104 yardos vágta végén pedig elmondhatta magáról, hogy ő lett az NFL történetének valaha volt első játékosa, aki egy PO-meccsen belül PR és KR TD-t is regisztrált. Nem mellesleg a Broncos újfent előnyhöz jutott, ha valami, akkor a special team virágzása mindenképpen motiválhatta a csapatot az offense és a defense gyengélkedése közben. Némileg rendeztük a sorokat védekezésben, azonban hiába szereztünk labdát a középpályán, képtelenek voltunk újabb pontokkal stabilizálni az előnyt. Az offense továbbra is gyengélkedett, a harmadik negyed hajrájában pedig egy sack-et követően Manning elvesztette a játékszert, így ígéretes mezőnypozícióból indult előre a Baltimore. Flacco-ék pedig velünk ellentétben, nem hagyták kihasználatlanul a helyzetet, ezúttal a földön vertek meg bennünket és Rice futotta meg az egyenlítést jelentő touchdown-t.

Az utolsó játékrész tehát ugyancsak egyenlő állás mellett kezdődött, és a támadóink újra kezdtek fellángolni, ráadásul két felesleges baltimore-i szabálytalanság is segítette a boldogulásunkat, melyeknek köszönhetően egyre jobb és jobb helyzetbe kerültünk, végül Demaryius Thomas egy rövid oldalpasszt követően fantasztikusan kígyózott át a védőkön és jutott be a pontszerző területre. A Ravens látványosan igyekezett, de sikerült kivédekeznünk egy 4th & 5-öt, majd futásokkal próbáltuk ölni a játékidőt, ám az utolsó két percre vissza kellett még adnunk a labdát az ellenfélnek. Flacco-ék mindent egy lapra feltéve támadtak, és az élete meccsét játszó irányító egyik előre vágott passzát Moore iszonyatosan elnézte, a labda egyenesen Jacoby Jones ölébe hullott, aki 31 másodperccel a rendes játékidő vége előtt keigyenlítette az eredményt.

35-35-re végeztünk négy negyed alatt, bár többször is vezettünk, a mérkőzés mégis hosszabbításba torkollott. A ráadásban természetesen egyik csapat sem szeretett volna kockáztatni, így aztán nem is tudtak érvényesülni a támadósorok, rendre a punterek voltak munkában. Kevesebb mint egy perccel az első hosszabbítás vége előtt viszont megszületett az első hatalmas hiába, méghozzá sajnos denveri oldalon, Manning egészen pocsék labdát indított el Stokley felé, melyet újra Corey Graham kapott el, a vendégek pedig nagyon jó mezőnypozícióba kerültek.

A második OT elején még tovább javították a FG-pozíciót, majd 47 yard-ról Justin Tucker természetesen nem hibázott, hanem belőtte a mindent eldöntő rúgást, amely elbúcsúztatta a Broncos-t a további küzdelmektől. A Baltimore tehát kétszeri hosszabbítás végén 38-35-re diadalmaskodott Mile High-on.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 28/43 sikeres/összes passz, 290 passzolt yard, 3 passzolt TD, 2 intercetion, 1 elvesztett fumble
Hillman: 22 próbálkozás, 83 futott yard, 3 elkapás, 20 elkapott yard
Moreno: 10 próbálkozás, 32 futott yard, 2 elkapás, 21 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 6 elkapás, 84 elkapott yard
Dreessen: 6 elkapás, 46 elkapott yard
D. Thomas: 3 elkapás, 37 elkapott yard, 1 elkapott TD
Stokley: 3 elkapás, 27 elkapott yard, 1 elkapott TD
Holliday: 3 kick return, 52.7 visszahordott yard AVG, 1 visszahordott TD (104 yard); 3 punt return, 30 visszahordott yard AVG, 1 visszahordott TD (90 yard)
Prater: 0/1 FG, 5/5 XP
Colquitt: 5 punt, 48.8 yard AVG
Miller: 7+2 tackle, 0.5 sack
Woodyrd: 7 tackle
Moore: 6+1 tackle
Bannan: 5+2 tackle
Vickerson: 2+2 tackle
Dumervil: 2+1 tackle, 0.5 sack

Sajnos, ezen a mérkőzésen sem az offense, sem a defense nem tudta azt a produkciót hozni, melyet az alapszakaszban a hosszú győzelmi sorozat alatt megszokhattunk. A csapat minden téren alulmúlta magát, egyedül talán csak a Holliday által vezetett special team-et lehet megdicsérni, nélküle talán jóval simábban kaptunk ki. Fájó azonban, hogy még így is volt esélyünk a győzelemre, ám a rendes játékidő végén egy kapitális hibával egyenlíteni hagytuk az ellenfelet, majd a ráadásban megint csak a Broncos rontott.

A későbbiekben nálam lényegesen hozzáértőbb szerkesztőtársaim is fogják elemezni a magunk mögött hagyott esztendőt, de a lényeg, hogy hiábavaló volt a több hetes csillogás az alapszakaszban szinte tét nélküli meccseken, mert az első valamirevaló, komoly akadályban csúnyán elbotlottunk a playoff alatt.