Lassan elérkezünk az All-star hétvégéhez, ami az NBA szezon féltávját jelenti. Ideje értékelni a csapat eddigi teljesítményét, és picit elmélázni a további lehetőségeken.



A Denver Nuggets az idei szezonban sem mutatott semmi meglepőt, ha a játékstílust vesszük alapul. A George Karl által kreált rohanásos taktikával állunk fel rendre a meccseken, bízva a fizikális fölényünkben, amit a hosszú padunk biztosít. Sajnos le kell vonnunk azt a konzekvenciát, hogy annyira egysíkú, futásra alapozott a játékunk, hogy az egyes ellenfelek ellen nincs különösebb értelme taktikáról beszélnünk. Mindegy hogy éppen a Bobcats vagy a Heat az ellenfél, a sebességre alapozunk, és a hosszú, pályát átívelő passzokra.

Talán éppen ezért is lesz nagyon nehéz dolgunk a Playoff-ban, hiszen ott a szériákban annak a csapatnak van nagyobb sansza a továbbjutásra, amelyik mindinkább tud alkalmazkodni az ellenfél játékához. De azért ne szaladjunk annyira előre, hiszen jelen pillanatban a nyugati ötödikek vagyunk, irgalmatlanul szoros versenyfutásban a többi csapattal.

Legutóbbi meccsünkön zárult le egy igen szép 9 nyert meccsből álló széria, úgy hogy nagyon közel álltunk a sorozatban 10 győzelmünkhöz is. Csak hát sajnos a Celtics csapatában legalább 2-3 olyan ember van, aki kulcsszituban sem szokott hibázni. Nálunk ahogy észre vettem, a Gallinari-Lawson kettősre próbáljuk kihegyezni a szoros befejezéseket, kisebb-nagyobb sikerrel.














Az idei évben roppant nagy erényünk a támadólepattanók megszerzése. Főleg Kenneth Faried a tavalyihoz képest bővített játékidejéből fakadóan tehettünk szert eme előnyre. Faried gyors, mint fejben, úgy lábon is, csodás ütemérzékkel megáldva. Ő az egyik legnagyobb záloga a Karl által elképzelt "fogd a lasztit és fuss" rendszernek. Szinte alig akad kivétel,amikor nem takarít be meccsenként dupla-duplát. Szépen fejlődik a játéka, az ellenfelek nagyobb darab erőcsatárait rendre veri gyorsaságával.

Danilo Gallinari fejlődése is - ha lassan is - de azért csak megindult. Az olasz játékos a szezon elején igencsak takaréklángon hajigált, rossz volt ránézni a meccsek utáni boxscore-ra miatta. Aztán karácsony után mintha kicserélték volna, rendre 17-18 pontos átlagot produkált, úgy hogy a kritikus helyzetekben sem hagyta cserben a tudása. Ha a jelenlegi formáját tudja tartani, fontos alappillére lehet a rájátszásban csapatának.

Az irányítók közül Ty Lawson is kezd egyre inkább belelendülni, de még mindig rettenetesen sok blokkot kap. Futósebességével kevés irányító veszi fel a versenyt. Andre Miller pontos passzainak köszönheti játékperceinek zömét, mert sajnos dobáshatékonysága hagy maga után kívánni valót. Persze, ennyi idősen szép teljesítmény még ez is, csak hát van amikor elfogja a hév, és Lebron James-nek képzeli magát. Az pedig általában nem sok jóval kecsegtet.

A centereink szépen brusztolnak palánk alatt, főleg dobásblokkolásban van rendkívül nagy szerepük. A Nuggets védőjátéka egysíkú, vagy a periméteren védekezünk és a festékben jönnek folyamatosan a betörések, vagy kintről dobnak meg minket (utóbbi történik általában).
















Őszintén szólva Kosta Koufos nem tartozik a kedvenceim közé, pusztán mert lassúnak találom a játékrendszerünkhöz, de mindenképpen megemlíteném, hogy a meccseken szorgalmasan beleszalad a darálóba, önmagát nem kímélve. Sokat fejlődött ő is tavalyhoz képest, ugyanúgy mint Javale McGee. Azt nem mondom, hogy okosabb lett, de láthatóan próbál alkalmazkodni játszótársai akaratához, alárendelve önmagát a csapategységnek. Dinamikus, sokszor nem kíméli önmagát.

Középjátékosaink közül Wilson Chandler sokat volt sérült, de amióta visszatért egyértelműen látszik, hogy a csapat hasznára lehet. Jordan Hamilton továbbra is kevés szerepet kap, pedig hatalmas tehetség. Igazi scorer, aki a pálya bármely részén veszélyes a gyűrűre. Egyre inkább be kellene építeni őt a csapatba, rendszeres játékpercekkel. Corey Brewer óriási meglepetés számomra, mert mind idáig olyan fakezű volt, hogy 4-5 méternél távolabb már el sem találta a gyűrűt. Idén viszont rendre értékesíti az open helyzeteket. A nyáron érkezett Andre Iguodala játéka hullámzó, egyelőre nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Türelmes lennék még vele, bár ha játékoscsere lenne a láthatáron, talán ő lenne az egyik leginkább keresett portéka.

Egyedül Anthony Randolph szerepét nem látom a csapatban... Egyszerűen nem tudok rájönni hogy Karl-nak mi az elképzelése vele. Randolph az eddigi csapataiban sem volt csak "percember", limitált játékidővel. Nálunk rendszeresen az ún."garbage time"-ban érkezik, ahol aztán igazából nem láthatjuk mennyi az ami benne lakozik. Testfelépítése alapján egy rohanós csapatban négyes-ötös posztra egyaránt alkalmas lenne, de vékony testalkata miatt Faried-el együtt a pályán öngyilkosság lenne játszatni (egy felső posztokon masszívabb csapat eltörné őket).

Ami a keret jövőjét illeti, Timofej Mozgov elcserélése van konkrétan terítéken, az ő játékpercei igen alacsonyak a Koufos-McGee kettős mellett. Szerintem egy második körös draftjog lehet a reális értéke, persze olyan csapattól, aki a mezőny második felében helyezkedik el. Esetleg azért húzhatjuk még az elcserélését, mert a ligában igen kevés jó center van, mondhatni lenne rá kereslet, ami miatt többet is kaphatunk az értékénél. Ha rajtam múlna, én Miller-el csomagban cserélném őket, egy csereirányítóra és egy második körös cetlire. Mellesleg pénzt is spórolhatnánk Miller elpasszolásával, ami azért lenne rendkívül fontos, mert ha a nyáron Iguodala lehívja a játékosopciójának megfelelő tizenegynehány milliós szerződését, akkor nem lesz mozgásterünk, amiből esetleg az FA-piacról erősíteni tudnánk. És akkor még nem is számoltunk a draftolt játékosok szerződésével sem... Szóval én várok egy trade-et az idén is még, és ahogy Ujiri-t ismerjük, ő képes még az utolsó pillanatokban is meglepetésekre.(Nené tavalyi elcserélésére gondolok, ahol gyakorlatilag percekkel a cserehatáridő lejárta előtt kötötte meg az üzletet.)

Azt hiszem a rájátszás lehet az alapcél az idény hátralévő részére. Ez reális dolog, szerintem simán vesszük az akadályt. Jó lenne ha néha védekezne is a csapat, ha más nem, hát a playoff-ra való készülődés jegyében. Ha a játék azon részében is javulnánk, azt hiszem jóval nagyobbak lehetnének az elvárásaink.

Köszönöm figyelmeteket!