Denver Sports Blog

A Colorado Avalanche, a Colorado Rockies, a Denver Broncos, a Denver Nuggets és egyéb denveri csapatok friss hírei, információi magyar nyelven, egy oldalon. Áttekintő elemzésekkel, összefoglalókkal, videókkal, mindez csak a Denver Sports Blogon.

Emellett a legnépszerűbb sportágakban a coloradói egyetemi csapatok szereplésével is foglalkozunk.

Jelentkezz szerkesztőnek e-mail-en!

Kapcsolat: blog.denversports@gmail.com

Twitter

Friss topikok

Nuggets: A 2012/13 idény értékelése

2013.05.23. 20:20 - Foresz

Legnagyobb sajnálatunkra idén is a szokásos fejezeténél zárult le a Denver Nuggets csapata számára az NBA 2012/13-as szezonja, ismét a rájátszás első fordulójában buktunk el. Pedig az alapszakasz eredményei alapján sokan a nyugati főcsoport titkos favoritjának tartották csapatunkat, és mi szurkolók is reménykedhettünk abban hogy idén akár messzebbre is juthatunk mint az első forduló.






















Azért is fogalmazok ennyire visszafogottan,mert igazából véve akik alaposabban ismerik a Nuggets-et illetve az NBA többi csapatát, azok teljesen tisztában voltak azzal, hogy ahhoz hogy akár főcsoport döntőig meneteljünk, igazi bravúrra lett volna szükség. Bár az alapszakaszban sikerült a harmadik helyet abszolválni, de egyrészt a sérüléshullám, ami az alapszakasz végén gyengítette csapatunkat, másrészt a többi csapat tényleges ereje alapján nem lett volna reális bármilyen döntőt is célként kitűzni.

Gyakran szokták használni az amerikai sportokban azt a mondást, hogy a rájátszás teljesen más mint az alapszakasz. Olyan mintha egy új idény kezdődne az idényben. Ez való igaz, hiszen egy kieséses rendszerben nem sok lehetőség van az elkövetett hibákat javítani, egy rutinosabb, élesebbre állított ellenfél rögtön képes az esélyesebb fölé kerekedni. Nagyon fontos momentum, hogy míg az alapszakaszban sorozatosan jönnek a meccsek, szinte napról napra másik ellenféllel szemben, addig a rájátszásban egy bizonyos ellenfél ellen kell megválasztani a legfőbb taktikát úgy, hogy ha hibásan mérik fel az ellenfelet az könnyen a párharc végkimenetelét is meghatározhatja.

Hogy miért írtam mindeddig általánosságban és miért nem konkrétan a Nuggets-ről? Azért mert úgy gondolom hogy szorosan kapcsolódnak ezek a dolgok magyarázatként a denveri együttes rájátszásbeli első fordulós kieséséhez.

Az idei évben nem vitt véghez a csapat menedzsmentje szerkezeti átalakításokkal járó cseréket, csupán az idény előtti offszezonban történt Afflalo-Igoudala több csapatot érintő csere mondható mozgásnak.Az alap taktika - a labdalopás-lerohanás - tökélyre fejlesztéséhez nagyjából minden elem adva volt, sőt kifejezetten erre a játékra élesített emberek is rendelkezésre állottak. Nos, mint fentebb említettem is, ez az alapszakaszban kitűnően működött. Az idény azon szakaszában ahol sorozatterhelésnek vannak kitéve a csapatok, ahol nincs lehetőség a következő ellenfélből minden részletre kiterjedően készülni, ahol talán a leglényegesebb sarokkő az hogy a csapat játékosállományának és adottságainak megfelelő helyen végezzen, viszonylag kevés sérüléssel. A miáltalunk játszott játékstílus éppen ezért az alapszakaszban nem éppen a legédesebb a csapatok nagy részének, hiszen senki sem akar egy maratoni távon belül sprintversenybe bonyolódni. (emiatt volt több győzelmi szériánk is, ami volt hogy 10 meccs fölé is kúszott sorozatban) Márpedig George Karl edző sokéves taktikája erre alapozódik: minél gyorsabban végigrobogni az ellenfélen, minél kevesebb levegőt és gondolkozásra alkalmas időt hagyva neki. Carmelo Anthony távozása után egyértelműen úgy alakította a mester a keretet, hogy az az adott taktikához a leginkább idomuljon. Éppen emiatt lehetett például Kenneth Faried alapkezdő a csapatban, hiszen az ő játéka, testfelépítése tökéletesen alkalmas a Karl fejében megálmodott taktika kivitelezésére.

Csakhogy - mint minden évben, így idén is - a rájátszásban már nem kifejezetten tud érvényesülni a sok futásra alapozott játékstílus, mert az ellenfélnek csak és kizárólag a mi játékunkra kell készülnie. Ilyenkor ismerszik ki hogy végül is az az edző aki a padon ül mire is képes...

Évek óta szidjuk időnként szegény George Karl-t, aki ráadásul az idén még az év edzője címet is besöpörte.(természetesen ezt az alapszakaszban mutatott teljesítményre osszák, nem pedig arra hogy ténylegesen ki az NBA legjobb edzője) Rendkívül jó pszichológiailag, amit alátámaszt, hogy különösebb zsörtölődés nélkül sikerült neki megosztania a játékperceket az idősebb és fiatalabb generáció közt. Tudta tüzelni csapatát egy-egy találkozóra, ami az alapszakasz 82 meccsét elnézve talán az egyik legnagyobb feladatnak mondható. Viszont taktikailag nem a legfelkészültebb tréner, és ezt a rájátszás első köre híven tükrözte is.

A Golden State Warriors az alapszakasz hatodik helyén került be a playoffba, mindvégig szoros versenyt futva. Az alapszakaszban 3:1-el zártunk ellenük, ami papíron még inkább alátámasztotta az esélyességünket. Fiatal, energikus csapat, talán az NBA csapatai közül az ő játékuk hasonlít leginkább a miénkre, sok labdalopással és leindítással próbálkoznak. A széria előtt még kicsit örülhettünk is nekik, hiszen felállt védekezés ellen ebben az évben is végig problémáink mutatkoztak, csupán egy-egy játékosunk extra teljesítménye segíthetett át minket a holtpontokon. (Itt kell gyorsan megjegyeznem, hogy az idén nagyot léptünk előre a védekezés terén is, bár azért még van mit javítani a jövőre nézve. De hát valahol el kell kezdeni...) Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy hasonlóan sokat futó csapat védekezése szintén szellőssé válhat gyakorta, ezért a mi taktikánk is eredményesebb lehet. Ámde az ellenfél edzője, Marc Jackson alaposan feltérképezte csapatunkat, és a legapróbb részletekre kiterjedő taktikát dolgozta ki.

Az első meccset Denverben még nyögvenyelősen, az aggastyán Andre Miller-nek köszönhetően behúztuk, de aztán az ellenfél három meccset is nyert sorozatban úgy, hogy gyakorlatilag a második meccset leszámítva még rosszul sem játszottunk. Stephen Curry (az ellenfél irányítója) fantasztikus teljesítményt produkált a sorozat minden mérkőzésén. Egyszerűen minden bement neki amit a kosár felé hajított, illetve olyan jól mozogtak társai, hogy őt folyamatosan helyzetbe tudták hozni. Hozzá kell tenni, a GSW kettes-hármas poszton is rendkívül jó kinti dobókkal rendelkezik, de még így is meglepve tapasztalhattuk, hogy szinte emberről hajigálják a csont nélküli kinti dobásokat, miközben a mieink Gallinari sérülés miatti kiesése folytán kintről harmatos teljesítményt produkáltak. Egész évben gondok voltak a triplákkal nálunk, bár az év elején az olasz játékos is gyatrán dobott kintről, azért januártól kifejezetten feljavult a játék eme szegmensében is. Sajnos az ő kiválása is szög volt a csapat koporsójában...

Mondhatjuk azt, hogy a Nuggets-Warriors párharc minden mérkőzését nagyjából az ellenfelünk kontrollálta. Marc Jackson mindig tudott valamit előhúzni a kalapból - mint például az egy center-négy guard felállás - ami jócskán meglepte a mieinket. Karl pedig jó nagy késésekkel tudott ezekre reagálni, vagy egyáltalán nem tudott vele mit kezdeni. Sokszor csak a hosszabb padunknak köszönhetően tudtunk visszajönni a meccsbe, de amint közelebb értünk pontszámban, az ellenfél megint valami újjal tudott előrukkolni. Egy szó mint száz, én személy szerint egyértelműen az edzői stáb nyakába varrnám az idei búcsúnkat a rájátszástól. Egy taktikailag magasan kvalifikált edzőnek bele kellett volna tudnia nyúlni a meccsbe időben, és határozottabban. Még akkor is így van ez, ha a következő körben a San Antonio Spurs Greg Popovich-al a fedélzeti hídon is megizzadt a lelkes és már vérszagot érző ellenféllel szemben. Arról nem is beszélve, hogy szerintem igazából nem is elemezték ki a párharc előtt a GSW játékát megfelelően, inkább arra fektették a hangsúlyt, hogy mindinkább a mi játékunk érvényesüljön. Ezt alapvető hibának érzem, ami döntő fontosságú egy ilyen ütközetben. Ezen dolgokat figyelembe véve, és azt hogy az utóbbi 10 évben csupán egyszer sikerült az első fordulóból tovább mennünk, levonhatjuk azt a konzekvenciát hogy erősebb edzői gárda hiányában sajnos minden évben meg kell elégednünk egy viszonylag jó alapszakasz után azonnali playoff-búcsúval. Taktika nélkül ugyanis nem lehet hosszútávon eredményeket elérni.






















Ami a jövőt illeti, jelenleg Karl-nak még élő szerződése van, amit sajnos valószínűtlen hogy felmondana a tulaj, csak Masai Ujiri GM szerződése nincs még meghosszabbítva, ami viszont teljesen indokolt lenne. Ujiri-vel mindenképpen hosszútávon kellene terveznünk, hiszen rendkívül ambiciózus és tehetséges szakember. A játékoskeretet nézve lejáró szerződése van Corey Brewer-nek,aki idén sokat fejlődött, őt érdemes lenne megtartani. Egy évi 3-4 milliós szerződés nagyjából reális lehet. Az orosz Timofej Mozgov szerződését nem fogjuk meghosszabbítani, ami érthető mert Koufos és McGee jelenlétében nem sok játékidő jut neki. A többiek élő szerződéssel rendelkeznek, illetve még Andre Igoudala játékos-opciója lehet érdekes, aki ha él a szerződésében foglaltakkal, akkor még egy évet mindenképpen nálunk tölt majd.(és miért ne tenné?) A drafton idén csak egy helyen választunk,az első kör végén. Igazából többre nincs is szükségünk, szinte egy-két kiadó hely van csak a keretben.

A játékosaink teljesítményét értékelve elmondhatjuk, hogy fiataljaink megfelelően fejlődnek- már ha megkapják az erre elegendő játékidőt. Azt látni, hogy Faried és Fournier élni is tudott vele, viszont Hamilton továbbra sem kap elég szerepet a csapatnál, holott szerintem ő ettől lényegesebben többet érdemelne. Gallinari és Chandler nagyjából hozzák az általunk vártakat, bár az olasz játékostól még mindig elvárnánk titkon egy kiugró fejlődést. Lawson egyértelműen a csapat alapembere lett, bár irányítói munkájában azért még van hová fejlődni. Andre Miller néha-néha elkap még egy jó meccset, akkor rutinból lehozza a bravúrt, de én nem adnék már egy 37 éves játékosnak évi 5 millió dollárt...annyit nem ér. Iguodala és Brewer a labdalopásban és védekezésben segítik leginkább a csapatot, előbbinek támadásban kéne többet hoznia, viszont Brewer idén nagyot lépett előre kinti dobások tekintetében. Az eddigi pályafutása során egyértelműen fakezűnek lehetett mondani, de idén mintha egyre jobban értékesítené a triplákat, és ez mindenképpen előrelépés. Anthony Randolph amikor lehetőséghez jut, szintén él vele, csak kevésszer kerül bevetésre. McGee agya még most sem korlátlan, de azért érezhető hogy próbál alkalmazkodni a csapathoz, és egyre kevesebbszer művel megmagyarázhatatlan önfejű dolgokat. Kosta Kuofos George Karl egyik meglepetésembere, aki szorgalmas ugyan, de játéktudása alapján egyértelműen messze áll az NBA kezdő szintű centereitől.

Ha Ujiri marad a GM, akkor lehetségesnek tartom, hogy játékoscserékbe bonyolódjunk az offszezonban, de nem feltétlen kényszer számunkra hogy cseréljünk. Nyilván ha az feltétlen előrelépés akkor azt meglépjük, de nem elsősorban ez vinné előre a szekerünket.

Ebben a szezonban már nem sok újat tudunk írni a csapatról, igazából pihennek a játékosok illetve a szerződéshosszabbításokkal lesznek elfoglalva. A draft jelenthet viszonylag pezsdülést, de ha közvetlenül a draft előtt nem cserélünk, akkor arról az egy szem választottunkról is csak ősszel lesz érdemesebb írni. Személy szerint megköszönöm mindenkinek a figyelmet, a szurkolást, és remélem a következő szezonban is legalább ennyien- vagy még többen izgulhatunk a Denver Nuggets kosárlabda csapatáért.

Mindenkinek jó nyaralást,jó pihenést-, aki pedig a munkavállalók kötelékén belül éli mindennapjait, azoknak pedig kitartást és sikeres,jó munkát kívánok! :)


A bejegyzés trackback címe:

https://denversports.blog.hu/api/trackback/id/tr125314475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomi_Tanguay 2013.05.24. 05:12:01

a raptors meg akarja szerezni ujirit. remélem hogy sikerül megtartani, nagy szükség lenne rá, jó munkát végez a csapatnál, elkezdett egy irányt amin haladni kéne tovább.

melo15 2013.05.24. 16:27:59

a karl részt nagyon jól összefoglaltad, óriási szíve van és az alapszakaszban nagyon szép munkát végzett. de a rájátszás nem az ő műfaja, amíg ő az edző szerintem soha nem megyünk PO kört


süti beállítások módosítása