A szezonnyitón sikerült a Denver Broncos csapatának revánsot vennie, a minket tavaly kétszeri hosszabbításban búcsúztató, címvédő Baltimore Ravens-szen. Peyton Manning 7 touchdownt érő átadásának köszönhetően magabiztosan 49-27-tel küldtük haza a kapott pontok tekintetében, fennállása legsúlyosabb vereségét elszenvedő hollókat.



Összefoglaló

Villámlás miatt csak késve kezdődött a találkozó, s a kényszerszünethez az ellenfél tudott jobban alkalmazkodni, s a fullback Vonta Leach 2 yardos elkapásával megszerezték a vezetést, amit meg is őriztek a negyed végéig. Az erős esőben a támadóink nem találták igazán a ritmust, a futójáték erőtlen, a passzjáték pedig pontatlan volt. A védők pedig nem igazán értek közel Flaccohoz, aki így többnyire zavartalanul passzolhatott, Ray Rice fémjelezte futójátékukat azonban csírájában fojtottuk el, s az emberfogás is biztató volt, inkább egy-egy hibának köszönhették az előre haladást, mint az általánosan rossz védekezésnek. 0-7

A második negyedre fokozatosan alábbhagyott az eső, Manning kezéről lekerült a kesztyű és lépésről-lépésre elkezdtünk egyre inkább esélyesekhez méltón játszani. Egy puntunkat követően ráadásul 2 Ravens játékos egymást ütötte ki, melynek köszönhetően a tavalyi egyenlítést jelentő TD szerzője, Jacoby Jones lesérült, nem folytathatta a meccset. Hogy tetézzük a Ravens gondjait, a védelemben Chris Harris labdaszerzését követően azonnal gól helyzetbe hozta a támadókat, s míg az első negyedben szinte csak Welkert tudtuk megjátszani, a második negyedre elérkezett Julius Thomas ideje, s a labdaszerzést követően az első játékot pontra váltottuk. 2 éven keresztül mellőzött TE-ünknek ez volt az első TD-je, eddig gyakorlatilag az aktív keretbe is csak szökő évente jutott be. Hogy ne maradjon nálunk a momentum arról Wes Welker gondoskodott, miután elejtette egy puntot, s azt az egy yardosunkon összegyűjtötte az ellenfél, amit azonnal ki is használtak, újra megszerezve a vezetést, Ray Rice 1 yarod futásával. A TD-nek ugyanakkor nagy ára volt, a kezdő RT lesérült mikor saját csapattársa ráesett a lábára. Hiába azonban a TD, Julius Thomasra nem találták meg az ellenszert, a következő driveunk szintén az ő 6 pontosával ért véget. Az adok-kapokból mégis a hollók jöttek ki jobban, annak ellenére, hogy ekkor már mi játszottunk jobban, mert a félidő végére elpuhult a védelmünk, amit 3 ponttal büntetett a továbbra is Flacco passzaival haladó Ravens. 14-17

A második félidőre aztán egy teljesen új csapat jött ki. A Ravens védelem mely az első félidőben nem tudott mit kezdeni Julius Thomas-szal a másodikban sokkal nagyobb figyelmet szentelt rá, így azonban több mozgástérhez jutott Wes Welker és Demaryius Thomas. A mérkőzés krónikájához az is hozzátartozik, hogy egy téves bírói ítélet tartotta életben az első driveunkat, 3&9nél Welker elkapása tisztán földet ért, a bíró azonban nem vette észre, Harbaugh pedig nem kért challenge-et, hiába mutatta a védő, hogy dobja a piros zászlót. A folytatásban DT nagy játéka révén helyzetbe kerültünk, majd Andre Caldwell is megszerezte első TDjét a Broncosban. Nem csak a támadók kaptak új lendületet, hanem a védők is. Oher sérülése vagy a félidei értékelésnek vagy mindkettőnek köszönhetően a második félidőben beindult a passrush, ami azonnal egy -8 yardos drive-ot, és egy 3&outot eredményezett. A támadók és védők után pedig a speciális egység is előrukkolt egy nagy játékkal: David Bruton blokkolta a puntot, nagyon mélyre küldve ezzel az ellenfelet. Az Ravens 10 yardosáról Manningéknek nem volt kihívás 7 pontra váltani Bruton munkáját. PM az új célpontot Wes Welkert ajándékozott meg egy TD elkapással, így ő lett az első  elkapó, akinek a jelen két nagy QB-jától Tom Bradytől és Peyton Manningtől egyaránt van TD elkapása. A mérkőzés, eredményét tekintve még szoros volt ugyan, a játék képe alapján viszont eddigre már eldőlt, a védelem tovább dominálta Flaccoékat, újabb 3&outtal, Manningéket pedig már akkor se tudta megállítani fáradó védelmük ha a saját térfelünkről kellett jönniük. Welker hamar begyűjtött egy újabb TD-t új irányítójától, a védelem pedig egy újabb 3&outot. A negyed végére kicsit kiengedtünk, így nem nőtt tovább a különbség, de így is megnyugtató előnyben várhattuk az utolsó játékrészt. 35-17

A 4. negyedre már akár Osweiler is jöhetett volna, de Fox nem kegyelmezett a Ravensnek, maradt Manning, s ő sem kegyelmezett, megadta a 6. TD passzát is, a Julius Thomas és Wes Welker szorosabb fogása miatt kicsit felszabaduló Demaryius Thomasnak. A kegyelemdöfést Trevathan vihette volna be. Közel az ellenfél célterületéhez 4&1nél lehalászta Joe Flacco passzát, s egészen az endzonig menetelt vele, magát a labdát azonban 1 yarddal korábban már eldobta a nagy ünneplés közepette, melyre a szemfüles Stokley azonnal lecsapott, megszerezve az így -azóta az endzoneba pattogó- fumble-nek minősülő labdát, a szintén rástartoló Wesley Woodyard elől, aki ráadásul kisebb sérülést is összeszedett ennek köszönhetően. Banális hiba, szoros meccsen nagyon sokba kerülhetett volna, szerencsére azonban egy sima meccsen történt, így Trevathan csak magát büntette egy TD elvesztésével, és azt hiszem biztosak lehetünk benne, hogy egy életre megtanulja, addig meg kell tartani a labdát, amíg nem jeleznek a bírók. Magából a playből viszont akárhogy is, de nagyon rosszul jöttünk ki, a  Ravens mely a sikertelen 4. kísérlet miatt így is úgy is elvesztette volna a labdát, most a fumble miatt mégis megtarthatta, s a 20 yardosról jöhetett, és a láthatóan megzavarodott a vezérét (Woodyt) nélkülöző védelmünk ellen végiggyalogoltak a pályán, s pillanatok alatt 7 pontot faragtak a tetemes hátrányból ahelyett, hogy 7tel nőtt volna az. Így aztán elmaradt az Oswi-time, annál is inkább mert egy túl konzervatív playhívásnak köszönhetően hamar visszakerült hozzájuk a labda, s ők megtalálták a fonalat, amit mi elvesztettünk, újabb 3 pontot írva fel a táblára. Kezdett szorossá válni a meccs. Mivel a futásokkal nem tudtuk ölni a játékot, kénytelenek voltunk passzolni a 1st down reményében, Demaryius Thomas viszont ha már nála volt a labda végleg eldöntötte a meccset egy 78 yardos catch and runnal, hozzá segítve ezzel Peyton Manninget a 7. toutchdownjához, kiütésessé téve ezáltal a győzelmet. 49-27



Értékelés

Jövendőbeli Hall of Famer irányítónk a 6. QB lett akinek sikerült 7 TD-t adnia 1 meccsen. Utoljára Joe Kappnak a Vikings irányítójának sikerült ez 1969-ben, előtte 1962-ben a HOF Y. A. Tittle-nek (Giants) 1962ben, a szintén HOF George Blandának (Oilers) 1961-ben, Adrien Burknek (Eagles) 1954-ben és egy újabb HOF Sid Luckmannek (Bears) 1943-ban. Manning egészen egyedülálló módon írta be nevét a rekordkönyvekbe a meccsen, 3. TD-jével tovább növelte rekordját 3TD-s meccsek számában (74), 4. TDjével beállította a TD-s meccsek rekordját (23), 5. TDjével beállította az 5TD-s meccsek rekordját (7), 6. TDjével megdöntötte a 6TD-s meccsek számára vonatkozó rekordot (7), 7. TDjével pedig a fent említett névsorhoz csatlakozott.

A rivaldafény középpontjában ennek megfelelően Peyton Manning volt, nem szabad azonban megfeledkezni a többi főszereplőről sem.

Azt tudtuk, hogy van 3 nagyszerű elkapónk DT, Decker és Welker személyében, amit nagyon nehéz lesz levédekezni, láthattuk hogy Julius Thomas nagyon jó pre seasonön van túl, sejthettük hogy hozzá tud adni valamit a támadáshoz, de azt hiszem sikerült mindenkit meglepnie, s hiába fogott ki nagyon gyenge napot Decker, a passzjátékunk a futójáték támogatásának teljes hiányában is megállíthatatlan volt, s ez elsősorban az ő érdeme. Egyszerűen lehetetlen levédekezni 4 ilyen kaliberű játékost. Julius Thomas ahogy az összefoglalóban említettem karrierje első TDjét szerezte, s rögtön begyűjtötte a másodikat is. Korábbi 4. körös választottunknak eddig egyetlen elkapása volt profi pályafutása során, s első két évében csak "foglalta a rosterhelyet", azonban kifizetődött a türelem, mert idén végre nem hátráltatták sérülések, és beérett a projekt. Csütörtökön 5 elkapással és 110 yarddal a csapat egyik legjobbja volt. Nagyszerűen sikerült Wes Welker bemutatkozása is, aki 9 elkapással, 67 yarddal és 2 TD-vel vette ki részét a győzelemből. Demaryius Thomas azonban a meccs végére ezt a két elkapó teljesítményt is fölül tudta múlni 5 elkapás, 161 yard és 2 TD került a neve mellé.

Összességében a passzjáték brilliáns volt, a futójáték viszont finoman szólva is akadozott. Moreno volt a kezdő futó, mint legmegbízhatóbb, s passz blokkolásban legjobb, s ezt hozta is, futott yardokat viszont nem nagyon tudott hozzátenni a játékhoz. Ronnie Hillmantől, mint change-of-pace futótól is elmaradtak a nagy játékok, bár nem is kapott elég lehetőséget ahhoz, hogy ezt elvárhassuk tőle. Montee Ballra a rövid yardos szituációkat bíztuk, és az óra lepörgetését. A gól vonal közelében egy 1st downra jó volt, de a TD nem jött össze neki, a meccs végén, amikor egyértelmű volt, hogy ő fog futni, hogy ölje az órát, semmi esélye nem volt a Ravens védelem ellen. Igazából egyik futónak se volt annyi próbálkozása, hogy nagyon elkezdjük kongatni a vészharangot, jóformán be se melegedhettek, de ha így megosztjuk a szerepeket ez a jövőben is így lesz. És hiába megy az uptempó, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy kontrollálni kell az órát, akkor bajban lehetünk.

Julius Thomas játékát Broncos fanok részéről azért nagy várakozás előzte meg, mert a TC és a PS meccsek alapján lehetett számítani valami nagyra tőle, mégha ennyire nagyra talán nem is. A védelemben is volt egy játékos, aki most robbant be a köztudatba, még pedig Duke Ihenacho. Új felfedezettünk a védelemben valósággal felszántotta a pályát, 11 tackle-lel, 1 assisttal és 3 pass defesne-zel terrorizálta az ellenfelet, csak hogy versenyben maradjon Thomas-szal az év felfedezettje címért. De úgy általában is elégedettek lehetünk a Bailey-t nélkülöző DB sorunkkal. DRC teljesen leszedte pályáról az éppen aktuálisan őrzött játékosát, egyetlen labda szállt felé, abból se lett semmi. Ez komoly aggodalmat adhat az jövőbeli ellenfeleknek, mert ha visszatér Bailey, akkor a pálya két szélén számukra gyakorlatilag 2 szakadék lesz... És akkor ott van még Chris Harris, a liga egyik legjobb slot cornere, aki egyébként csütörtökön a pálya szélén is megállta a helyét, ahogy tavaly is. Flaccotól idén is elcsent egy labdát ahogy tavaly is, s a többi felé menő labdával is megbirkózott. Rahim Moore láthatóan felülemelkedett tavalyi végzetesnek bizonyuló hibáján, s úgy játszott, ahogy tavaly egész évben, azt az egy playt leszámítva. Jól. A kezdő szerepét elvesztő Adams pedig duzzogás nélkül beállt a cseresorba, s hozta amit kell. Sokat elárul a DB sorunkról, hogy Tony Carter teljesítménye már-már rossznak tűnik a társak mellett, pedig így se tud kevesebbet más 3rd CB-nél, noha ő nálunk jelenleg csak 4. a sorban. Ahogy tavaly is, idén is egy-egy látványosabb hibától eltekintve játszik úgy mint bárki más, csak azokat a hibákat kéne kinőni. A Ravens ellen 4PD-vel bizonyította ezt. Ugyancsak kiemelkedőt nyújtott Wesley Woodyard is, noha ezen már senkinek se szabad meglepődnie. A védelem kapitánya 0.5 sackkel, 5 tackle-lel, 5 assisttal, zárta a meccset. Trevathan pedig 1 yardra volt attól, hogy most őt is orrba-szájba dicsérjem, így azonban dicséret helyett JDR a fejét is leordította. De még egyszer: a lehető legjobb szituációban jött ez a hiba, nem került semmibe (hacsak Woody sérülése nem komolyabb), és egy jó lecke volt ez Trevathannek, de talán a többieknek is. Nagyszerűen sikerült Shaun Phillips bemutatkozása is narancskékben, 2,5 sackkel feledtette Von Miller hiányát, bár ehhez talán Oher sérülése is kellett.

Úgy általában nincs olyan pontja a védelemnek, amivel elégedetlen lennék. Kaptunk ugyan 27 pontot, és 362 yardot a levegőben, a 27 pontból azonban 7 TO után jött, 10 pedig a végén, amikor a Ravens már a veszett fejsze nyelébe kapaszkodott, minket meg láthatóan megzavart Trevathan produkciója, és Woody sérülése. Önmagában az aggasztó lehet, hogy így el tudtuk veszíteni a fonalat, de ilyenkor az offense bármikor képes lehet kihúzni a csapatot a gödörből. A 362 passzolt yardhoz meg csak annyit, hogy mindezt <50 QB ratinggel tette Flacco. Ez nagyon jó defensive passer rating, s ez számít, nem a yardok száma, hiába az a könnyebben elérhető statisztika. Talán nem szorul hosszabb magyarázatra, hoyg 62 próbálkozásból 362 yardot engedni jobb, mint 20 próbából 200-at, és akkor a sikres passzok arányát, vagy a 2 labdaszerzést még nem is vettem. Ahogy az irányítónál se az összes passzolt yard számít, úgy a védelemnél se az összes engedett yardnak kéne. Ja és mellé a futást teljesen leszedtük, pedig Ray Rice név a szakmában. Egy kérdőjel maradt, hogy vajon a passrush, mire lesz elég más csapat ellen, de a 7. héttől visszatérhet Von Miller, a coverage pedig van annyira jó, hogy gyengébb passrush mellett is levédekezze a passzjátékot...

A speciális egységben most Bruton tudott nagy játékot bemutatni, nem először. Talán a bírói tévedés volt a fordulópont, de legalább ugyanennyire védhető az is, hogy az ő blokkolt puntja, és az utána azonnal megszerzett TD döntötte el a meccset. Akárhogy is Manning 7TDje mellett róluk se szabad megfeledkezni, normális esetben hírértéke van efféle ST játéknak, csak most volt aminek ennél nagyobb... A visszahordóktól viszont ezúttal nem sokat kaptunk. Egyrészt már az ötlet se tetszik, hogy Welker, mint visszahordó, és nem azért mert most elejtette. Nem jó, ha egy játékosnak ilyen módon megoszlik a figyelme, az hibához vezethet, vagy csak nem tud annyira koncentrálni az egyikre, s így ott kevesebbet nyújt, mint egyébként. Ezen kívül Trindon Hollidaynél nem kell jobb visszahordó, és őt gyakorlatilag csak arra használjuk, s Welkerre meg már csak azért sem kéne lecserélni, mert neki csak 2 éves szerződése van, és utána nehéz lesz megtartani, ha egyáltalán megakarjuk majd, Holliday viszont fiatal, és könnyedén itt tarthatjuk még évekig. Az egésznek így semmi értelmét nem látom....

Egy szó mint száz, nagyon jól indult a szezon, s bizakodhatunk a hasonló folytatásban. O, D, ST mind jó, mind veszélyes, ha az egyik becsődöl egy meccsre, egy másik még ugyanúgy megnyerheti azt. Amikor Elway átvette a csapatot, akkor az a liga legrosszabb alakulata volt, első évében már újra PO-ban voltunk, második évében alapszakaszt nyertünk konferenciában, idén pedig egyértelműen overdogok vagyunk. Ő megtette a maga részét, most már a játékosokon a sor, Manningen, hogy a oneanddown rekordját ne javítsa tovább, hogy rossz időben is jól játsszon, a védelmen, hogy ne betlizzen, amikor nagy a tét, és az edzőkön, hogy ne ők legyenek azok, akik megfogják a csapatot, amikor senki másnak nem sikerülne....



AFC West

A Kansas City Chiefs nagyon meggyőző játékkal ütötte ki az 1/1 egyik fő várományosát a Jacksonville Jaguars csapatát. A fal megvédte Alex Smith-t, aki olyat csinált, amit Kansas City városának lakói 2 éve nem láthattak csapatuktól, irányított a meccsen. Nem kell semmi extrára gondolni, átvette a labdát, volt ideje, és jó ütemben jó helyre dobta azt. Valahol ez is újdonság. Alex Smith lemenedzselte a játékot. Cassel képes volt ugyanerre 2010-ben, akkor az rájátszást ért, egy sokkal gyengébb divízióban, azonban már szezon közben is látszott, hogy ha Casselnek valamit hozzá is kéne adnia a játékhoz akkor bajban lesznek, márpedig a rájátszásban hozzá kell adni valamit. Alex Smith jobb QB, mint Cassel2010, de az azért továbbra is kérdés, hogy tudná-e hátán vinni a csapatot amikor kell. Az mindenképp biztató a törzsfőnökök számára, hogy Charles sérülése se torkollott tragédiába. S úgy tudtak nyerni, hogy jól játszott korábbi All Pro futójuk, de extárt nem mutatott. Mert egy kiemelkedő Jamaal Charles játékkal bármikor lehetne esélyük egy meccsen, ha viszont anélkül is tudnak nyerni, akkor többen is bizakodhatnak, hozzáteszem a liga egyik leggyengébb csapata ellen játszottak. A védelmük a sok Pro Bowlerrel úgy tartotta 2 ponton az ellenfelet, hogy azt a kettőt is az ST kapta, egy blokkol puntból, s az első félidőben Gabberték a félpályát se tudták átlépni. Ha ezt nem a Jags ellen mutatják azt mondanám kihívóra leltünk, így csak annyit mondok egyelőre, hogy egy Wild Cardra odaérhetnek.

A San Diego Chargers drámai körülmények között bukott el egy megnyert meccset hétfő éjszaka. A kaliforniai gárda már 28-7-re is vezetett a végső győzelemre is esélyes Houston Texans ellen, ezt követően azonban 1st downt se nagyon tudtak szerezni, s Schaub vezérletével szép lassan bedarálta őket az ellenfél. A 4. negyedet még 28-14-es vezetéssel kezdhették meg, de a 24 megválaszolatlan pontból 17-et az utolsó játékrészre tartogatott az esélyesebb csapat, s végül Randy Bullock 41 yardos walkoff mezőnygóljával megnyerték a találkozót. Nem sikerült tehát ex-OC-nk bemutatkozása a divízió riválisnál, de azért 2,5-3 negyeden keresztül nagyon jól játszottak egy komoly játékerőt képviselő csapat ellen, szóval nem árt fél szemünket a Boltson tartani...

Az Oakland Raiders meglepetésre nagyon jól tartotta magát a rájátszásba várt Indianapolis Cotls ellen, ám a végjátékban szoros küzdelemben elvesztették azt. A meccset elbukták ugyan, de úgy vélem hatalmas morális győzelmet arattak, Pryor a játékával, s az alázatos, szerény hozzáállásával sok semleges szurkolót is maguk mellé állíthatott, a csapat pedig ilyen vezérrel egészen biztosan utolsó vérig fog küzdeni minden meccsen. Ez nem feltétlen volt jellemző rájuk Carlson Palmerrel vagy korábban mondjuk Jamarcus Russellel. Nem egy 0-16-os tippet láttam a fosztogatók neve mellett, én most meglepődnék, ha nyeretlenül zárnák a szezont, azonban attól tartok továbbra is minden győzelmet meg kell majd becsülniük és vérmesebb reményeik továbbra se lehetnek. Egy dolog, hogy divízió rivális és ősellenség, de Dennis Allen miatt kicsit örülnék ha nem lenne teljes megsemmisülés ez a szezon. Hosszú utat kell még megtenniük, hogy visszazárkózzanak az NFL élmezőnyébe, nagyon hosszút, de vasárnap megtették az első lépést.

Előretekintés

Jövőhéten New Yorkba látogatunk, ahol a Giants lesz a házigazda. Az óriások az első fordulóban 31-36 arányú verséget szenvedtek a divízió rivális Dallas Cowboys ellen, mely új stadionjában először diadalmaskodott a new yorkiak felett. A Giants nem kevesebb mint 6 labdavesztéssel segítette a tehenészeket győzelmükben, melyből Eli jó irányítóhoz méltón 3 INTtel vette ki a részét. Apropó Elisha, ez lesz a Manning-testvérek 3. összecsapása, s aligha menekülünk a héten a Manningbowl kifejezés elől, ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy a 2 testvérre összpontosul majd a teljes médiafigyelem, de tudjuk melyik oldalon játszik a jobbik közülük. Vasárnap 22:25-től kiderül, hogy tényleg így van-e. Hajrá Broncos!