A Colorado Rockies 2009es szezonja a hét elején fejezödött be, a DenverSportson most egy áttekintést olvashattok a baseballosaink elmult évéröl. Filippel közös irásunkban kifejtjük a véleményünket az elmult idényröl, a csapatról, majd még egyszer posztonként átfutunk az összes denveri játékos teljesítményén, és probáljuk elöre vetiteni hogy kitöl mi várható majd jövöre, és hogy kik maradnak, kik távozhatnak a csapattól. Valamint néhány fontos kérdésre is válaszoltunk, amivel a post végére szinte az összes magyar Rockies-szakértőt megszólaltattuk. :)

Filip véleménye: "Azt hiszem, az idei szezonnal végleg bebizonyosodott, hogy az Avs, a Broncos és a Nuggets mellett igencsak érdemes és élvezetes figyelemmel kísérni a Rockies szezonját is. Két évvel ezelőtt is nagyon szimpatikusnak tűnt már a csapat, amikor a semmiből felküzdve magukat bejutottak a World Series-be. Akkor viszont még egyáltalán nem vágtam a baseball szabályait, tehát kevésbé tudtam átlátni a dolgokat, idénre a sportággal és a csapattal is jóval mélyrehatóbban megismerkedve már sokkal inkább képben érzem magamat a Rockies-szal kapcsolatban, főleg hogy július eleje óta szinte az összes meccsünket végig éjszakáztam. Bár ez már csak az én hülyeségemet mutatja, de kifejezetten élveztem... :)
Azt hiszem, elégedettek lehetünk az idei szerepléssel, szerintem a maximumot hozták ki magukból a srácok. Ahhoz képest, hogy májusban meg június elején hol álltunk, a liga utolsó helyei között, hatalmas fegyvertény volt, hogy bejutottunk a rájátszásba, és ott is csak nüanszokon múlott, hogy a világ egyik legerősebb csapata ellen fejet hajtani kényszerültünk. Nem szabad emiatt szégyenkezni, vannak dolgok, amiken javítanunk kell, de a csapat alapkoncenciója és játékoskerete meg fog maradni, és elnézve a fiataljaink folyamatos fejlődését, csak még jobbak lesznek. Tehát ha a menedzsment jövőre is ügyesen fog tevékenykedni, és sikerül újra elkapni ezt az összhangot, egy év múlva ilyenkor könnyen még ennél sokkal tovább is eljuthatunk."

Tomi véleménye: "Nagyon király ez a csapat, elöször még csak poénból kezdtem el figyelni öket. Tavaly olyan szar volt az Avs akiknek amugy alapból szurkolok, hogy kinomban elkezdtem figyelni a Nuggetst és a Rockiest is. Sajnos az NBAböl már csak pont az utolsó pár mecsünket láttam a playoffban, viszont az MLB alapszakasz még csak akkor kezdödött el igazán, meg a baseball eleve közelebb állt hozzám. A Rox hamar megtetszett, ugyhogy gyorsan utána kerestem pár részlet kérdésnek, majd július elején már Filip hivott hogy legyek baseball szerkesztö a világ legjobb sportblogján (értsd: itt). :D Onnantól pedig már ti is követhetitek a munkásságomat és persze a csapat szereplését. Aki ezeket az irásokat rendszeresen olvasta, nem hiszem hogy nagyon magyaráznom kéne hogy miért olyan jó a Rockies. Aki látott idén meccset, annak pláne nem. Egyszerüen már a feeling miatt baromi jó volt idén emiatt ennyit éjszakázni. Tulowitzki, Helton, Stewart, Torrealba, CarGo, Ubaldo, DLR, mind nagyszerü játékosok, és hihetetlen lelkesedéssel tudtak egymásért küzdeni az egész szezonban, ezért pedig érdemes volt már szurkolni értük. Nagyszerü csapat a Rox.
A kiesést nagyon sajnáltam, és sajnálom még mindig. Fájdalmas hogy véget ért az évünk, de annál nagyobb lelkesedéssel várom a következöt. Biztos jó szorakozás lesz az is, csak áprilisig még rengeteg idö van, addig valahogy átkell vészelni a másik három denveri nagy csapattal. Hogy aztán jövő nyárra ujra átvehessék Jim Tracy fiai az uralmat a denveri sportkedvelök körében."

foppa21 véleménye: "Örülök a megkeresésnek, de nem én vagyok itt a legnagyobb hozzáértő. A szabályokkal sem vagyok még teljesen tisztában, de mivel minden sportban a Denvernek szurkolok, természetesen a Rockiesra is elkezdtem figyelni, és valahogy megtetszettek a meccsek hangulatai. Van néhány nagyon szimpatikus játékos aki szinte magával ragadja a szurkolókat, azok a hihetetlen gyözelmek, nyerö ütések pedig eksztázisba hoznak mindenkit. Emiatt tetszett meg nagyon a baseball és a Rockies. Spilborghs 14. inninges grandslamje ebböl a szenpontból a csúcs. Az volt a szezon legnagyobb pillanata nálunk. Tulo hatalmas homerunjai és Gonzalez meg Fowler teljesitménye a playoffban megint nagyszerű volt. Lehetne még folytatni a sort. Igazán jó érzés volt szurkolni ezért a csapatért, még ha nem is az elsöszámú kedvenceim, és általában csak részleteket láttam a meccsekböl és azokat sem rendszeresen. Jó lesz jövőre is drukkolni értük, remélem akkor még sikeresebbek leszünk."


A Rockies története során harmadszor harcolta ki a rájátszás-részvételt, és végül ősszel - 1995-höz hasonlóan - a rájátszás első körében estünk ki. Nem sikerült tehát felülmúlnunk, és megközelítenünk sem az eddigi legeredményesebb idény, a 2007-es esztendő World Series-szereplését. Ugyanakkor a csapat az 1993-as fennállása óta a legjobb alapszakasz-mutatóját érte el az idei szezonban 92-70-nel. Mind a 92 győzelem, mind az 56.8 %-os nyerési hatékonyság új klubrekordnak minősült. Tettük mindezt azt követően, hogy 18-28-as mérleggel kezdtük az évet, utolsó előttiek voltunk a Nemzeti Ligában, 15 meccs hátrányban a playoffhoz képest; minek utánján május végén megtörtént a hatalmas jelentősséggel bíró menedzserváltás, amikor Clint Hurdle helyére Jim Tracy-t ültettük. Az idény első két hónapjában semmi sem jött össze a csapatnak, a kulcsemberek, akiktől vártuk volna a teljesítményt, sorra egymást múlták alul, De La Rosa-val csak veszített a csapat, Helton és Barmes árnyéka volt önmagának, és a tehetséges fiataljaink közül is csupán Fowler tudott magának rendszeresen helyet kiharcolni a csapatban. Ám Tracy-vel varázsütésre megtáltosodott a csapat, és a szertelen, szétszórt részecskék idővel összeforrtak egy kerek egésszé, és CSAPAT-tá álltak össze. Marquis és Hawpe az All-Staron is ott lehetett annyira belelendült, Stewart és Tulowitzki pedig ipari mennyiségben kezdte el szórni a homerunokat, miközben Helton, Iannetta, Barmes és Fowler is egyre jobb formát kapott el, De La Rosa dobójátéka mellett pedig megtáltosodott a Rockies. Tracy irányítása alatt végül 74-42-es (63.8 %) statisztikát ért el a csapat. A Sziklások júniusban beállították a klubrekordot is egymást követő 11 győzelemmel, miközben csúcsot döntöttek a sorozatbeli 8 idegenbeli siker megszerzésével. Továbbá az egy szezon alatti 8 walk-off győzelem is új idénycsúcs volt Denverben. Ennek köszönhetően június végétől már reális közelségbe került a Wild Card pozíció, nemsokára pedig meg is előztük a divízió-rivális San Francisco-t és gyakorlatilag július középétől kezdve néhány nap kivételével a végéig megőriztük már a negyedik rájátszást érő helyet. Időnként ugyan rezgett a léc a hajrában, de a kiélezett helyzetekben rendre helyén volt a csapat szíve, és például a közvetlen riválisok ellen nagyon jó arányban nyertük meg a meccseinket az alapszakasz vége felé. A rájátszásban ellenben sajnos kevésnek bizonyultunk az egy évvel ezelőtti győztes Philadelphia Phillies ellen, és bár egy meccset elhoztunk idegenből, a Coors Fielden kétszer is nüanszokkal veszítettünk, így 1-3-as összesítéssel az NLDS-ben befejeződött számunkra a rájátszás 2009-ben. De a csapat megmutatta, hogy hihetetlen erővel bír, és jövőre némi foltozgatást követően könnyen akár még ütőképesebb is lehet, hiszen a Rockies magját nagyon tehetséges fiatalok alkotják, és a legtöbb játékos még mindössze alig egy-két teljes MLB-idényt tudhat a háta mögött, tehát bőven van még innen hová fejlődnünk.




















Az alapszakasz összefoglaló irásban a pontos statisztikákról már olvashattatok, azzal nem untatnánk ujra a közönséget, inkább mindenkiröl következzen néhány mondat posztonkénti bontásban. A dobókról én irtam, az ütökről Filip mester.

Kezdő dobók:

- De La Rosa volt a legjobb, ami hihetetlen lett a végére. Borzalmasan kezdte az évet, de 16 gyözelmet ért el júniustól kezdve, amivel a liga legeredményesebb SPje lett már. Elképesztően nagy változáson ment keresztül, és szinte a csapat legbiztosabb pontja lett a 0-6os rajtja után. Jövöre jó lenne, ha tudná állandositani az utóbbi formáját, és nem lenne ekkora hullámvasút a szezonja, akkor nagyon megérné, és nagyon hasznos tag lehetne. Még egy évre van szerzödése velünk, tehát marad, és a következő évben már az új szerzödésért is hajtania kell.
- Jimenez fantasztikus volt az év második felében. Az elsöben sem volt rossz, de gyakrabban voltak gyengébb meccsei is, egy jó-egy rossz ütemben. A szezon második felére viszont talán a legmegbizhatóbb SPünk volt, nem volt akkora lutri a játéka sem mint DLRé. Nagyon jó keze van, és ha fejben is képes összeszedni magát akkor a következő évek igazi franchise pitchere lehet a Rockies-nál, akire minden körülmények között számitani lehet majd.
- Hammel élete elsö teljes szezonját tolta le kezdöként, ahhoz képest nem lehetett rá nagyon panaszkodni. Kicsit balhés meccsei voltak sokszor, és fokozottan kell figyelni a védekezésre amikor a pályán és veszélyes dolgokra is képes, de a szorgalma és a precizitása miatt egyre jobb játékos válhat még belöle. Szerintem a következő évben nem lesz helye az alap rotationben, de sérülések esetén számithatunk rá nyugodtan, mert az ideinél jobb produkciót várok töle.
- Marquis szerzödése lejárt, free agent. Kérdés hogy marad-e. A szezont kiválóan kezdte, az All-Staron is ott lehetett, utána viszont messze a rotation leggyengébb láncszeme volt, alig tudott gyözelmet felmutatni a szezon második felében. A playoffra már be sem került a kezdök közé, még úgy sem, hogy De La Rosa kiesett. Nem tudom hogy megtartjuk vagy nem. Feltehetöen elég drága mulatság lenne, és ezen az áron talán már jobbakat is lehetne hozni FAról. Komoly döntés elött áll a vezetöség, jól megkell gondolniuk a Marquis-ügyet.
- Cook többször sérült is volt, és néha gyengébb idöszakjai voltak, de általában elég stabil teljesitményt hozott az egész évben. Elég szolid dobó, nem akkora strikeout gyáros mint Ubaldo vagy DLR, de magabiztos és általában eredményes. A csapat legjobban keresö SPje, böven van még a szerzödéséböl, tehát marad Denverben, reméljük a sérülésekkel sem kell majd bajlódnia jövöre.
- Contreras vészmegoldásként jött a szezon második felében. A veterán kubai nehezen tud már kiegyensulyozott formát hozni. Marquisval együtt FA, a rotationbe nem férhet be, a bullpenbe pedig drága lenne, és oda sem életbiztositás. Igy én nagyon meglepödnék azon ha maradna a csapatnál.
- Francis az egész idényt kihagyta, helyette jött Hammel áprilisban. Sulyos váll sérülése volt a dobó karján, ezért muszáj volt sok idöt rehabilitálódnia. Tehetséges lefty, hatalmas összegü szerzödése miatt is jövöre tuti tagja lesz a rotationnek. Kiváncsian várhatjuk őt vissza.

Csere dobók:

- Betancourt beton jó volt! :) A deadline napján cseréltünk érte, és egy vagy két hibája volt kb onnantól a szezon hátralevö részében. A bullpen legjobb embere volt, a playoffban is többször mentette meg dobó társai irháját, iszonyat magabiztos volt. Nagyon lehet rá számitani, kötelezö lehozni rá azt az opciót, nagy hibát követnénk el ha lépni hagyjuk.
- Beimel is idény közben érkezett. De szerintem semmi olyan nem mutatott ami miatt szükségünk lett volna rá, és olyat sem ami miatt meg kéne tartanunk. Nagyon bizonytalan, ideges dobó. FA lesz, mennie kell a piacra, szükség volt egy lefty relieverre, ezért jött az még rendben, de jövöre már lesz Embree, és remélem Morales is megmarad nálunk. Szóval igy ő létszámon felüli lenne.
- Daley nem volt rossz, de hajlamos volt elég sok HRt beszedni. Ennek ellenére én kedvelem, és még mindig a megbizhatóbb cseréink közé sorolnám. Tehetséges újonc éve után joggal remélhetünk többet tőle.
- Street az alapszakaszban félelmetes volt, 37 esetböl 35ször megtartotta csapata vezetését a 9. inningben. Kegyetlenül jó formában volt, néhány meccset a hajrában kihagyott, de hamar elkapta ujra a ritmust. Viszont a playoffban kétszer is elvesztette nekünk a mérközést az utolsó menetben, az egyiket két futásos elönyröl. Hát, az durva volt, összekell szednie magát a következö szezonra, de bizhatunk joggal a javitásában. Nem hinném hogy ezzel elvesztette volna a klub bizalmát.
- Morales inkább az év első felében tudott hasznos lenni, bár lecsúszott SP-ből, de akkor a bullpen egyik legbiztosabb pontja volt, a playoffban so-so. Jó képességü balkezes, akire szüksége van a csapatnak, de jó lenne ha a kiegyensulyozottságán kicsit tudna javitani jövőre, fiatal még, szép jövöje lehet.
- Chacin és Rogers még nagyon fiatalok. Megkapták a lehetöséget párszor, de hamar kiderült hogy még magas nekik az MLB-szintje. Idöre van szükségük, de jó uton halad karrierjük. Szerintem Chacin a következö szezon második felében akár a bullpenben már igen komoly erösségünk is lehet, és biztos vagyok benne hogy Rogerst is fogjuk látni.
- Buchholz és Embree is sokat volt sérült, velük azért erösebb lett volna a bullpen. Buchholz az egész évet kihagyta, egy év múlva viszont sokat várhatunk töle. Embree nyár elejéig volt, közepesen teljesitett, de jobb napjain biztos kezü lefty reliever, Beimelnél jobbnak tartom.
- Corpas szezonja is jóval korábban fejezödött be sérülés miatt. A panamai tehetségesnek számit, de closer szeretne lenni, amire Street mellett esélye sincs, így várhatóan el fogjuk cserélni.
- Belisle és Herges még talán a stabilabbak közé tartozott, mindketten csak idönként állhattak be, de akkor az esetek nagy részében szépen lehozták az egy-egy inningjeiket. Velük nincs semmi bajom, Belisle tehetséges, Herges már idősebb, így azért nem túl biztos a helye.
- Fogg felett eljárt az idő, két éve még a kulcsember és starter volt, idénre nagyon lecsuszott, még a bullpenben sem tudott értékelhetö szintet hozni, gyakran kész katasztrófa volt amit okozott. Meglepetés lenne ha maradna ezek után a csapatnál.
- Flores, Rincon és Peralta az egész legalja. Kegyetlenül gyengék voltak, olyan hibákat csináltak sokszor, ami után nem tudtuk eldönteni hogy sirjunk vagy inkább nevessünk. Nem MLB-szintüek, menniük kell az offszezonban.

















Elkapók:

- Torrealba: Az alapszakasz első felében nem ment neki, magánéleti problémák is sújtották önhibáján kívül, el is vesztette a kezdő helyét Iannetta-val szemben. Azonban, csakúgy ahogyan két éve, ahogy eljött az ősz és a playoff, Torrealba óriási húzóemberré vált, több volt mint egy szimpla catcher. Igazi vezéregyénisége lett a csapatnak, a szezon utolsó harmadában talán az egyik legjobb ütőnk volt. Opciós jogunk van rá, és mivel nagyon fontos személy lélegtanilag is, ezért szükségünk van rá mindenképpen.
- Iannetta: Remek éve volt, amikor Torrealba hiányában megkapta a lehetőséget, iszonyatosan jól játszott, sokáig a csapat egyik legjobb homerun-ütője volt, amíg stabilan kezdő lehetett. Az alapszakasz hajrájában is emlékezhetünk tőle egy káprázatos extrainningbeli walk-off HR-ra a Brewers ellen. Viszonylag fiatal még, de nagyon lehet rá számítani, sok hasznát fogjuk még venni a következő időkben.
- Phillips: Elvétve jutott neki szerep, de nagyon jó ütőképességű elkapó. Lejárt a szerződése, harmadikszámú catcher-nek nem igazán találhatunk nála jobbat, kérdés, hogy ő maradni szeretne-e tartaléknak.

Belsőpályások:

- Helton: A veterán 1B a tavalyi idényt sérülés miatt előbb fejezte be és gyengébb is volt, ám idénre ismét bizonyitotta klasszisát, messze a legjobb AVG fűződötött a nevéhez a szezon végére. Több walk-off győzelmet is végrehajtott, miközben több alkalommal is 10-15 meccses ütési sorozatokat állított fel. A klub történetének egyik legnagyobb alakja, és pályafutása aranybetűs fejezete idén csak tovább íródott. Azonban a rájátszásban önmagához képest jóval gyengébben muzsikált. De joggal várhatunk el jövőre egy ideihez hasonló eredményes szezont tőle.
- Barmes: Az év első felében a csapat legjobbjai között tarthattuk számon, azonban a folytatásban már csak egy-egy jobb meccsel tudta észrevétetni magát. A védekező teljesítménye is gyakran hagyott kivetni valót maga után, bár voltak nagy elkapásai is ugyanakkor. Maradni fog még a csapatnál, de hogy jövőre is stabilan kezdő 2B tud-e lenni, afelől lehetnek kétségeink, elég csak feltörekvő Young Jr-ra gondolni.
- Stewart: Kiszorította a rutinos Atkins-t a 3B kezdőhelyről, miután különösen az idény első felében kiválóan játszott. Stewart elég fiatal még, ez volt az első szezonja, amit rendesen végig játszott, és tavasszal, valamint nyár elején hihetetlen mennyiségben szórta a hazafutásokat is, miközben rendszerint a csapat egyik legjobb védőjátékosa volt. Némileg a támadásbeli produkciója a folytatásra visszaesett, de védekezésben végig igazi specialista volt, így igazán sok hasznát vehetjük majd még a későbbiekben.
- Tulowitzki: A csapat szíve-lelke volt az egész idény során. Fantasztikus formában játszott néhány kisebb hullámvölgytől eltekintve, és amikor igazán szükség volt rá, a fontos pillanatokban is húzóemberré tudott emelkedni. A pontot érő ütésekben, ahogyan a hazafutásokban is a legjobb játékosunk lett. Nagyon-nagyon jó shortstop, védekezésben kiválóan használható, és tényleg az egyik legnagyobb húzóember és közönségkedvenc, aki miatt több tízezrek járnak ki a Coors Fieldre. Nagyon jó szerződésünk van vele, még biztosan hosszú éveken át élvezhetjük lenyűgöző játékát.
- Atkins: Az év jelentős részében csak csere 3B lehetett Stewart mögött, de például a rájátszásban még sokat tudtuk hasznosítani a rutinját. Azonban a jövő egyre inkább Stewart mellett szól, ráadásul a fizetése is kedvezőbb az ifjabb játékosnak. Feltehetően Atkins sem szívesen maradna itt tartaléknak, sok más csapatban biztosabb helyre is beférne, így úgy néz ki, hogy a játékos és a csapat útjai az offszezonban elvállnak egymástól.
- Giambi: Hatalmas igazolás volt a szezon végefelé, mert az alapszakaszban és a playoff-ban is kiváló csereembernek bizonyult, amikor volt néhány ember fent a bázisokon és beállt PH-ként, az esetek nagyon magas százalékában RBI-t tudott szerezni. Öreg ember, nem vén ember, erre még kiválóan alkalmas. Nagyon jó lenne, ha meg tudnánk őt tartani, bár valószínűleg hívni fogják őt az AL-ből is, és akkor nyilván oda fog menni DH-nek.
- Quintanilla: Tartalék volt, méghozzá a szerencsétlenebbik fajtából, volt egy meccse, ahol szerzett két RBI-t, egyébként én komolyan nem értem mit keres egy baseballpályán. SS és 2B nagyon mély depth-be megfelel, de ne nagyon engedjük pályára.
- McCoy: Ő is csak tartalék és epizódszereplő, az is nagyon ritka, de legalább bázisfutónak belehet küldeni egy-egy hajrában, ennyivel már jobb, mint Quintanilla.

 
Külsőpályások:

- Hawpe: Az évad első részében az All-Star gáláig brutális volt, nem csoda, hogy a gála meccsre is beszavazták. Remek formában ütött, egyrészt az átlaga is jó volt, és a pontszerző aránya is. Azonban a későbbiekben rettenetesen visszaesett produkciója, és gyakorlatilag a gála utáni időszakban már csak elvétve tudott egy-egy hasznos megoldást jegyezni, még védekezési hibái is voltak, a kisebb fellángolások mellett. Ezek után a brutális fizetése mellett igencsak kifelé áll a szénája, mert az értesülések szerint Tracy sokkal inkább favorizálja a fiatalosabb, mozgékonyabb (nem mellesleg olcsóbb) Smith-Fowler-Gonzalez hármast az outfieldre, mint sem Hawpe-ot. A gyengébb szezon ellenére elég komoly játékerőnek számít, bizonyára túl tudnánk adni rajta megfelelő ellenértékért, leginkább a bullpent lenne érdemes erősíteni helyette, de észnél kell lenni a vezetőségnek vele kapcsolatban, hogy jó megoldást hozzunk.
- Fowler: Némi meglepetésre került be egyáltalán a keretbe, a jó előidénybeli produkcióját követően, amikor első teljes szezonját kezdhette meg áprilisban az MLB-ben. És Fowler fantasztikus volt, helyenként ugyan rutintalansága miatt hajlamos beleszürkülni a játékba, és nem mindig kiegyensúlyozott, de remek idényt zárt. A csapat egyik legjobb futójátékosa és legatletikusabb embere, így ütései igen nagy százalékban duplák vagy triplák lettek. Hatalmas tehetség, és ahogy elkezd lassan benőni a feje lágya és konzisztensebb lesz, csak még többet várhatunk tőle, a rájátszásban is bebizonyította, hogy lehet rá számítani, így hosszútávon is komoly erősségünk lehet.
- Gonzalez: Tavaly a Holliday-csere során érkezett Oakland-ből, és második MLB-, egyben első denveri szezonja kiválóan sikerült, miután féltávnál felkerült a farmcsapatból a nagyokhoz. CarGo ahogy pár meccs után felvette az MLB ritmusát, kiválóan be tudott illeszkedeni a Rox játékába, és szemtelenül fiatal kora ellenére igazán kiegyensúlyozott és magabiztos volt. Kiváló képességű offenzív külsős, és védekezésben is hasznosnak tekinthető. Voltak periódusok a szezonban, amikor már húzóemberré nőtte ki magát, a rájátszásban toronymagasan a legjobb játékosunk volt, hatalmas szívvel küzdött, és már a denveri közönségnél is az egyik legnagyobb kedvencnek számít. Óriási jövő állhat előtte, akár Holliday-hez hasonló kaliber is lehet belőle, a jövő nagy franchise player-jelöltje.
- Smith: Csereként kezdte a szezont, és olyannyira jól ment neki időszakos beszállóként, hogy a szezon második felében gyakran már kezdő is volt, főleg Hawpe cold streakjei miatt. Smith remek ütő, a hét játékosa is volt a NL-ben, nem egyszer képes volt a csapat élére is állni, ilyen képességekkel joggal remélhetünk tőle is kiváló folytatást, hiszen ez még csak az első teljes MLB-szezonja volt karrierje során.
- Spilborghs: Nem tudott hosszabb távra helyet kiharcolni magának a csapatban kezdőként, és amikor játszott, akkor sem volt képes a kiegyensúlyozottan jó teljesítményre. Alighanem ez a szezon volt számára az utolsó lehetőségek egyike a bizonyításra, innentől kezdve elnézve a fiatalokat nagyon kevés esélye van az állandó játéklehetőségre, így nem lepődhetnénk meg különösebben, ha a szünetben továbbállna. Ettől függetlenül augusztus 25-én Spilborghs egy félelmetes walk-off grand slam-et vágott egy kulcsfontosságú Giants elleni meccs 14. inningjében hátrányos helyzetben, ami talán a 2009-es év eddigi legnagyobb pillanata volt az egész denveri sportban.
- Young Jr: Az egykori Rockies-legenda, Eric Young fiai, az ifjabbik Eric Young édesapjához hasonló tehetség. Csak néhány meccsen játszott a szezon utolsó negyedében, de már megszerezte első hazafutását, és kiváló fizikai adottságait is remekül használja, már-már fowleri sebességgel bír, így aztán óriási jövő előtt áll. Eredeti posztja az infielder, 2B hely, idén azonban többnyire outfieldert játszott sérülések miatt. Nem tudni, hogy jövőre hol számítunk rá, én inkább 2B-nek várom, ahol Barmes ideális tartalékja lehet, de akár könnyen ki is szoríthatja őt. Az mindenesetre biztos, hogy a következő évben nagyobb szerepet kaphat, és bőven lesz lehetősége bizonyítania a rátermettségét.
- Murton: Nagyon ritkán lépett pályára, akkor is általában csak bázisfutónak, igazából csak a gyertyát tartotta egész évben.




















Fontos kérdések a szerkesztőink felé a csapattal kapcsolatban:

- Leginkább min múlott a Rockies kiesése?

Filip válasza: Street lámaságain, és a nagyon gyenge bullpenen, illetve Helton és Tulowitzki sem tudott olyan magabiztos lenni, mint az alapszakaszban.

haromt válasza: Türelmes ütőjáték és a bullpen bénázása.

Tomi válasza: Jobb a Philly, és a végén a fontos pillanatokban nem tudtunk felnöni melléjük. Csak egy kis rutin kéne még, jövőre CarGo és Fowler még brutálisabb lesz, velük együtt jobb lesz mindenki. :)

- Ki volt szerinted idén a csapat három legjobb ütője és három legjobb dobója?

Filip: Tulo, Helton, CarGo - Jimenez, De La Rosa, Street.

haromt: Ütők, sorrend nélkül: Tulo, Helton, Fowler. Dobók: Jimenez, De La Rosa, Street

Tomi: Helton, Tulowitzki, Fowler. Illetve Jimenez, De La Rosa, Betancourt

- Milyen eredményre számítassz a csapattól a következő évben?

Filip: World Series-részvétel.

haromt: Megjósolhatatlan. Attól függ hogy milyen lesz a rotation jövőre. Ha sikerül hoznunk 1 jó SP-t, akkor nem elérhetetlen a csoportgyőzelem

Tomi: Talán sikerül még tovább jutni, ebben a csapatban bármi benne lesz.

- Hogyan fog kinézni a csapat ötös dobó rotációja a jövő áprilisi szezonrajton?

Filip: Jimenez, De La Rosa, Cook, Francis, Hammel

haromt: Jimenez, Cook, De La Rosa, Francis, Hammel (illetve ha jön egy jó Starter akkor az)

Tomi: Ubaldo, DLR, Francis, Cook, Marquis vagy FA

- Miként képzeled el a csapat legerősebb ütő felállását a következő évre?

Filip:

RF Gonzalez
CF Fowler
1B Helton
SS Tulowitzki
LF Smith
3B Stewart
C Iannetta
2B Young Jr

haromt: Gonzalez, Fowler, Helton, Stewart, Tulo, Barmes, EY Jr., Iannetta

Tomi: Fowler, CarGo, Helton, Tulo, Hawpe, Stewart, Barmes, Torrealba

- Milyen meghatározó játékosok távozására számítassz az offszezonban? Mely posztokra erősíthetünk?

Filip: Marquis távozása nagyon sanszos, így a helyére kéne egy megbízható SP. Hawpe és Atkins is nagy eséllyel mehet, értük cseredobókat szereznék főleg. Amivel az outfielder depth-be is kéne még ember. Plusz Giambi, ha megy, nem tudom tudunk-e még találni a helyére egy hasonló klasszist.

haromt: Marquis biztos megy. 9 Milliós szerződést akar. Valószínűleg Hawpeot is tradeljük. Atkins és Spilborghs is menni fog. Ennek megfelelően egy OF és egy SP mindenképpen kell. De a bullpenre is ráfér az upgrade.

Tomi: Marquis valószínű. Atkins elvesztette a kezdö helyét. Spilborghs helye is kérdöjel. Hawpeot elcserélhetjük. A bullpenbe hozni kéne normális játékosokat végre és egy megbizható tartalék külsöst is. De inkább a fiataljainktól várok nagyobb szerepet jövöre (Chacin, EYJR, Rogers pl), nem nagy FA igazolásokat.

- Túlszárnyaljuk-e egy év múlva az idei szereplést?

Filip: Naná, ha sikerül elkapni jövőre is a ritmust, nem elképzelhetetlen, hogy befogjuk a Dodgers-t is.

haromt: Igen.

Tomi: Könnyen képesek lehetünk rá.

- Ki nyeri idén a World Series-t?

Filip: A Phils-nek drukkolok innentől, remélem hogy ők.

haromt: Sajnos a Yankee$, de remélem hogy az Angels. :)

Tomi: Yankees-Dodgers döntö lesz, és nem tudom, egyiket sem birom.

Vasárnapra virradóra az FC Dallas otthonában 2-1-es vereséget szenvedett a Colorado Rapids, de a denveri csapat egy fordulóval az MLS alapszakaszának befejezte előtt változatlanul rájátszást érő helyen áll, vagyis a saját kezünkben van a sorsunk.

A Dallas már az elejétől kezdve dominált a mérkőzésen, és a negyedik percben egy oldalról beívelt szabadrúgást az ötösön belülről az újonc George John fejelt a Rapids hálójába. Néhány perccel később egy ordító helyzetet hagyott ki a házigazda, miután Burpo kapus kifutott kapujából, az ám őrizetlenül maradt kapuba sem tudtak betalálni a texasiak. Végig a vendéglátók játszottak fölényben, a második félidőben is Burpo bravúrjaival tudtunk tartani az eredményt, ám a 66. percben egy szabadrúgás után az egykori Rapids-hátvéd, Ugo Ihemelu kotorta be a játékszert közvetlen közelről a kapuba. Ahogy felpörgettük a játékot, pár perc múlva Pat Noonan volt eredményes egy szép labdaszerzést követően. Közelebb azonban már nem sikerült zárkóznunk, 2-1-es hazai győzelem maradt a végeredmény.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=7064581

A mérkőzés denveri legjobbjának a szépítő gólt szerző szélső Pat Noonant jelölték, aki másodszor volt eredményes az idényben.

Újabb házon kívül vereségével a Rapids május 30-a óta nyeretlen idegenben (0-4-4-es mérleg azóta), míg összesen a legutóbbi hat meccsünkön voltunk képtelenek győzelmet aratni, a szeptember 5-i 1-0-s Toronto-verés óta csupán három döntetlenre és három vereségre futotta a csapat erejéből. Ugyan a rájátszás-helyet továbbra is tartjuk, de lehet, hogy nem lesz elég, hogy az év legfontosabb szakaszában nem vagyunk képesek három pontot szerezni egyetlen mérkőzésen sem.

Visszatérhetett a Rapids-be sérülése után az augusztus óta nem játszó hátvéd, Cory Gibbs, aki kapott egy sárga lapot, mint ahogyan a jól játszó Nick LaBrocca és az ifjú Michael Holody szintén.

Az amerikai válogatott utolsó két VB-selejtezőjén pályára lépett a Colorado házi gólkirálya, Conor Casey is, és a kulcsfontosságú Honduras elleni idegenbeli mérkőzésen az ő két góljával aratott 3-2-es győzelmet az USA, amivel a csapat bebiztosította helyét a jövő nyári dél-afrikai világbajnokságon. Az amerikaiak számára már tét nélküli Costa Rica eleni találkozón 2-2-es döntetlen lett a végeredmény, Casey a 78. percig a pályán volt.



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Chivas USA 13-9-6, 45 pont (28 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 11-6-11, 44 pont (28 meccs)
3. Houston Dynamo 12-8-8, 44 pont (27 meccs)
4. Seattle Sounders FC 11-7-11, 44 pont (29 meccs)
5. Colorado Rapids 10-9-10, 40 pont (29 meccs)
6. FC Dallas 11-12-6, 39 pont (29 meccs)
7. Real Salt Lake 10-12-7, 37 pont (29 meccs)
8. San Jose Earthquakes 7-13-9, 30 pont (29 meccs)

A Chivas, a Los Angeles, a Houston és a Seattle már bebiztosította a helyét a rájátszásban. A mieink szoros küzdelemben az utolsó forduló előtt még az ötödik pozícióban állnak, ami a playoff-versenyben a hetedik helyhez elegendő pillanatnyilag.

Az MLS összesített állása:

*1. Columbus Crew 13-6-10, 49 pont (29 meccs)
*2. Chivas USA 13-9-6, 45 pont (28 meccs)
*3. Los Angeles Galaxy 11-6-11, 44 pont (28 meccs)
4. Chicago Fire 10-7-12, 42 pont (29 meccs)
*5. Houston Dynamo 12-8-8, 44 pont (28 meccs)
*6. Seattle Sounders FC 11-7-11, 44 pont (29 meccs)
7. Colorado Rapids 10-9-10, 40 pont (29 meccs)
8. Toronto FC 10-10-9, 39 pont (29 meccs)
9. New England Revolution 10-10-9, 39 pont (29 meccs)
10. D.C. United 9-8-12, 39 pont (29 meccs)
11. FC Dallas 11-12-6, 39 pont (29 meccs)
12. Real Salt Lake 10-12-7, 37 pont (29 meccs)
13. Kansas City Wizards 8-13-8, 32 pont (29 meccs)
14. San Jose Earthquakes 7-13-9, 30 pont (29 meccs)
15. New York Red Bulls 4-19-6, 18 pont (29 meccs)

Playoff-áttekintő:

- A rend kedvéért még egyszer: 8 csapat jut be a rájátszásba, a két főcsoport első helyezettjei az első helyeken, a két második pedig a 3-4. pozícióban. A fentmaradó négy helyre a pontszámok alapján kikerülő maradék legjobb négy kerülhet be.

- A csillaggal jelölt csapatok kvalifikálták már magukat a playoffba.

- A 7-12. pozíció között helyet foglaló csapatok közül még bármelyik bejuthat a rájátszásba, és éppen a keleti-második Chicago sem lehet még biztos a dolgában.

- Az utolsó fordulóban a Real Salt Lake otthonában fogunk játszani, ahol egy irgalmatlan kemény rangadóra lesz kilátás. A riválisok közül a Toronto a tökutolsó New York-hoz fog látogatni; a D.C. United a szintén halovány Kansas City-nél lép fel; a Dallas Seattle-ben próbálhat szerencsét; a New England pedig a címvédő Columbus otthonában zárja az alapszakaszt. A mi meccsünk mellett tehát majd ezekre találkozókra kell figyelnünk a jövő hétvégén, bár amennyiben győzelmet aratnánk, mindentől függetlenül bejutnánk a rájátszásba a hetedik helyen.

A mindent eldöntő szomszédvárak összecsapására, a Salt Lake-Colorado ütközetre magyar idő szerint jövő vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel kerül sor.

1960. szeptember 9-én az újonnan alakult AFL első meccsét a Boston University Field-en rendezték, a Denver Broncos csapatát a Boston Patriots csapata fogadta. Azt a meccset a Broncos nyerte 13-10-re. Az azóta eltelt 50 évben sok minden történt, idén azonban azt az 50 éves, később az NFL-el egyesült ligát ünnepeljük, amely akkor kezdte működését. Az ünneplés módjának azt választotta a liga, hogy az eredeti AFL csapatok az idény során kétszer az eredeti felszerelésükben játszanak. Ez a legnagyobb változást a Broncos-nál jelentette, mivel a csapat az első két szezonjában még nem a mostani narancs-kék színösszeállításban játszott, hanem egy használtan vett mezkollekcióban, ami barna-sárga színekben „pompázott”. Külön furcsa volt még, hogy a lábszárvédők függőlegesen csíkozottak voltak, szintén barna-sárga színben, valamint a sisakok se a csapat jelével voltak ellátva, hanem a játékosok mezszámával, barna alapon fehér betűkkel. Nem is csoda, hogy ezeket a mezeket és zoknikat a 62-es szezon elején a csapat egy nagy rakásba rakta és elégette.

Ezen az októberi estén arra az első AFL meccsre emlékeztek a csapatok és a bírók is, akik a szokásos fekete-fehér csíkos felsők helyett az akkor hagyományos piros-fehérben léptek pályára. A Broncos drukkerek természetesen reménykedtek benne, hogy a győztes is ugyanaz lesz, mint akkor volt. Hiába azonban a 4-0-s mérleg, hiába a beton kemény védelem és a stabil támadósor, kevesen jósoltak minket győztesnek, hiszen az ellenfél a mindig veszélyes Patriots, akiktől ugye a jelenlegi HC a tavasszal érkezett a Mile High city-be. Nem volt tehát kicsi a presztízs értéke a meccsnek. Fontos előzmény még, hogy Buckhalter sérülése miatt ez volt Knowshon Moreno első meccse kezdőként.



A Patriots nyerte a feldobást, de úgy döntöttek, hogy inkább a második félidőt szeretnék kezdeni. Gostkowski szép hosszú rúgása mélyen az endzone-ban esett le. Az első play-el egyből sikerült meglepetést okozni, az eddig legtöbbet a Dolphins által látott wildcat formációval álltunk fel, Orton elkapó ment ki, Moreno egyedül állt hátul és ő kapta a snap-et, amivel futott is gyorsan 12 yard-ot. Úgy tűnt, hogy hasonló play jön másodikra is, ám Orton végül visszament a helyére és ő kapta a snap-et, amiből egy gyors passzot dobott Marshall-nak, de csak 2 yard-ot sikerült vele haladni. A második passz Marshall-nak már jobban sikerült, 13 yard megtétele után tudták csak a védők kinyomni a pályáról. Újabb wildcat felállás jött, amit gyorsan el is neveztek a tv-ben Simms-ék "wild horse"-nak, Moreno futott 5 yard-ot. 2&5-re Sheffler kapott el egy passzot a vonal mellett, futott is vele pár yard-ot, majd egy akrobatikus mozdulattal próbált átjutni a következő védőn, de végül a földre vitték, 14 yard lett az eredmény, amivel a Patriots 34 yard-os vonalán volt a csapat. Újabb wild horse, ismét 5 yard-os Moreno futással. Bill Belichick időt kért, rendet akart tenni a fejekben és a mi támadóinkat is ki akarta zökkenteni a ritmusból. Utóbbi sajnos biztosan sikerült neki, a következő futást -1 yard-on fogták meg, Orton passza 3&6-nál Stokley-nak pedig rossz lett. Jött Prater, 48 yard-ról, de sajnos jobbra mellé rúgta.

Következett a New England a saját 38 yard-os vonaláról, egy 5 yard-os Morris futással, majd ismét ő futott 1 yard-ot. 3&4­-nél Brady az újonc Edelman-nak dobott egy 6 yard-os passzot. A következő screen passznál szépen blokkolt a Patriots, Morris-t csak 35 yard után sikerült megállítani, a Broncos 15 yard-ján. Morris első futását a vonalon sikerült megfogni, a másodiknál pedig 7 yard-ot haladtak előre. 3&3-nál Wesley Woodyard elhibázta az emberfogást, Wes Welker szabadon maradt az endzone-ban és Brady nem hagyta ki a lehetőséget. Gostkowski berúgta az XP-ot -> 0-7

Kenny McKinley úgy érezte, hogy a -6 yard-ról messzire ki tudja majd hozni a kickoff-ot, de a 19 yard-on megállították, onnan indulhatott a támadás. Moreno kapta ismét a labdát, elsőre 3 yard-ot futott vele, majd 13-al hozta a 1st down-t. Orton passza is neki ment, 7 yard-ot hozott, de sajnos még azelőtt kiütötték a kezéből a labdát, mielőtt földet ért volna, ezt igazolta a challenge utáni bírói döntés is sajnos. Moreno második fumble-je volt 2 meccs alatt, rookie hiba.

Nagyon kedvező helyzetből indulhatott ismét a Patriots, a Broncos 43 yard-járól. Morris 10 yard-os futása hozta elsőre a 1st down-t, a következő próbálkozását azonban Dawkins és Peterson -2 yard-on megfogta. Jack Williams levédekezte a következő passzot, ami Welker irányába ment, a 3&12 passznál pedig Brady túldobta a védelmi hiba miatt eléggé szabadon futó Randy Moss-ot. Gostkowski következett egy 53 yard-os FG-al és szépen meg is oldotta -> 0-10

 

A hosszú FG után egy hosszú kickoff-ot is láthattunk a rúgótól, így ismét a 20-ról indulhatott a Broncos. Royal 8 yard-os elkapása után egy sikertelen passz jött, a 3&2-re pedig egy hosszú rákészüléssel álltak fel a csapatok, mivel mindkét csapat időt kért. Sajnos nem lett meg a 1st down, mivel Marshall elkapásával csak 1 yard-ot tudott haladni a csapat. Jött Kern, először a meccsen.

Elrúgta a NE 7 yard-os vonaláig, onnan pedig Edelman kihozta a 23-ig. Ismét ő volt soron, ezúttal egy 6 yard-os elkapással. Morris futott 2nd down-ra 3 yard-ot, de 3&1-nél DJ Williams megállította 0 gain-nél, így jöhetett az első Patriots punt.

Hanson punt-ja a denveri 19-ig szállt, ahonnan Royal kihozta a 30-ig, de ott kiejtette a labdát, de szerencsére Jack Williams-hez pattant, akit újabb 8 yard megtétele után tudtak csak megállítani. Az első negyedből visszalévő 7 másodpercet egy jó passzal tudta le a csapat, amit Gaffney kapott el és 14 yard-ot haladtunk vele. Az első negyed végeredménye: 0-10

A második negyed egy 0 yard-os Moreno futással indult, majd Orton passzával csinált Gaffney 4 yard-ot. 3&6-ra Sheffler volt a célpont, de nem lett jó a passz, így ismét Kern-en volt a sor.

A punt bepattogott az endzone-ba, a 20-ról indult a Patriots drive. Brady két rövid passza után (Welker-nek 6 yard, Edelman-nak 3 yard) 3&1-re Maroney futott 2 yard-ot, amivel meglett a vendégeknek a 1st down. Ismét Maroney futott 10 yard-ot, majd Morris újabb 3-at. 2&7-nél Welker kapott el egy újabb passzot, amivel 15 yard-ot csinált, így a védelem büntetését, amit azért kaptak volna, mert 12-en álltak fel, nem is kérte a bostoni csapat. Brady Baker-t vette célba, az első passz sikertelen volt, a másodikat is megadták a bírók, de JMD erre is bedobta a piros zászlót és a challenge-nél ezúttal neki adtak igazat, így a passz incomplete lett. 3&10 jött, Faulk futott 3 yard-ot, viszont a play vége utána Mankins fölöslegesen és elég durván ellökte Woodyard-ot, amiért egy 15 yard-os büntetést kapott a New England. 4&7 helyett így 4&22 jött és Hanson punt-olni. 

Hanson a denveri 10 yard-ig rúgta el, Royal pedig fair catch-et jelzett. 90 yard-ra az endzone-tól, 10 pontos hátrányban indult el Orton és a Broncos. Rosszul indult a drive, Orton nem talált célpontot időben, a védelem pedig odaért, Ninkovich ért el egy -3 yard-os sack-et. 2&13-nál már sikerült időben elindítani a passzot, Marshall pedig elkapta, 11 yard-ot haladt a Broncos, jöhetett a 3&2. Most Royal-on volt a sor, egy szép játék végén 10 yard-dal volt előrébb a csapat és következhetett a 1st down. Belichick ismét időt kért, hátha újra meg tudja zavarni a támadókat. Royal és Orton összjátéka jött ismét, ezúttal 12 yard-ot hozott a sikeres átadás, amihez egy 15 yard-os büntetés is hozzá jött, Warren ért oda későn az irányítóhoz. Ezzel átlépték a támadók a félpályát, a NE 44 yard-ján jött a 1st down. Elsőre egy passzot választott a csapat, de az nem lett tökéletes, sőt Marshall lélekjelenlétére és harcosságára volt szükség, hogy a védelem által felütött labdából ne legyen interception. Másodikra azonban Moreno egy 11 yard-os futással tudta hozni az újabb 1st down-t. Orton következő passza Royal-nak 15 yard-ot hozott, máris a redzone-ban voltunk. 1&10-nél a 18-ról egy 3 yard-os futás sikerült Moreno-nak, 2&10-nél Marshall kapott el egy újabb passzot 4 yard-ért. 3&3 jött a 11-ről, Orton passzhoz készült, Marshall pedig a jobb szélen egy szép testcsellel megverte a védőjét befelé, érkezett a labda, amit sikerült elkapnia és besétált vele az endzone-ba. Prater bevágta a XP-ot -> 7-10 

A kickoff a 3 yard-ig szállt, ahonnan Edelman a 26-ig tudta kihozni. 4:23-al a vége előtt kezdte a drive-ot a Patriots. Először Faulk kapott el egy passzot 7 yard-ért, majd Welker következett 12-ért. A következő passz sikertelen lett, 2&10-nél Maroney pedig csak 1 yard-ot tudott futni. 3&9-nél Brady újra passzolt, Welker elkapta és 17 yard-dal hozta az újabb 1st down-t a Broncos 37 yard-os vonalán, amikor a 2 perces szünethez érkeztek a csapatok. A new englandi henger robogott tovább, először Faulk hozott 16 yard-ot egy szép elkapással, majd Welker ugyanígy 11-et. Faulk 0 yard-os futása és Welker 3 yard-os elkapása után azt hitte mindenki, hogy a Patriots megelégszik a 3 ponttal, de Brady 9 másodperccel a vége előtt mégis elindított még egy play-t. Sajnos Woodyard ismét lemaradt az emberéről, így ezúttal Ben Watson, a TE tudott egy könnyű TD-t szerezni. Gostkowski hozzá tette a szokásos +1 pontot -> 17-7

Pattogós, rövid kickoff jött, amit az ex-Patriots Hochstein kapott el a 34 yard-on és a 40-ig vitte. Maradt 2 másodperc, amit egy Orton Hail Mary passzal próbált mindent vagy semmit alapon megoldani a csapat. A passzot végül is a védelembe pályára küldött Randy Moss kapta el. Ez volt Orton első eladott labdája ebben a szezonban. A félidő végeredménye így: 17-7.

A második félidőt a Patriots kezdte, Edelman most is a 3 yard-on kapta el és ismét a 26-ig jutott vele. 3 passz jött, csak a második lett sikeres, az is csak 6 yard-ot hozott, így hamar átadták a támadás lehetőségét a vendégek.

Hanson rövid punt-ját Royal a 28-on kapta el egy fair catch-el. Moreno 2 yard-os futása után Sheffler 12 yard-os elkapása hozta a 1st down-t. A következő passzot Moreno kapta, 5 yard-ot haladt vele a csapat, sajnos közben egy kisebb sérülést is összeszedett, de nem kért ápolást, hanem bent maradt és gyorsan futott is 8 yard-ot, amivel meglett volna az újabb 1st down, de mindkét oldalon volt szabálytalanság, így újra kellett játszani a down-t. A Patriots járt rosszabbul, újabb passz jött, Graham kapta el, 10 yard-ért. Trükkös play következett, Marshall futott a labdával, és 6 yard után lépett ki a pályáról. A 2&4 is kétszer lett lejátszva, az első alkalommal Sheffler-nek nem sikerült elkapnia a labdát, de mindkét oldalon holding volt. Ezúttal a Broncos járt rosszabbul, Moreno 1 yard-os futása alatt Hamilton-nál láttak holding-ot, +1 helyett -10 jött. 2&14-nél a NE szép védekezéssel rukkolt elő, sikerült Royal elől leütni a labdát. 3&14-nél a Bengals elleni meccs rémlett fel mindenkinek, a Gaffney-nek szánt passzt egy védő felütötte és úgy nézett ki, hogy a védelem meg is szerzi, mivel 5-en voltak a labda körül, azonban Gaffney szemfülesen leszedte közöttük a labdát és még a 1st down is meglett, Orton pedig csak vigyorogott az egészen. Ismét wild horse-ban állt fel a csapat, de Orton most is visszament középre és egy szép passzot dobott Graham-nek, akit csak 18 yard után tudtak nagy nehezen a földre rántani a NE 15 yard-ján. A következő wild horse-ból Moreno futott 2 yard-ot, aztán Royal kapott el egy szép passzot, nagyon közel a 1st down marker-hez. 3&inches jött, futással akartuk megoldani, de ezúttal nem sikerült, így maradt a közeli FG, amit Prater simán bevágott -> 10-17

A kickoff-ot Edelman az 2 yard-on kapta el, szép blokkokat kapott, így egészen a 34-ig ki tudta vinni. Maroney hozott az első play-ből 5 yard-ot, majd egy hibás védekezésből szerzett 36 yard-ot Moss, így máris a Denver 25 yard-ján voltak, nem is kérték a passz előtti büntetést. Maroney futott 3 yard-ot a 1st down-on, de utána két rossz passz jött, így Gostkowski-n volt a sor, hogy újra 10 pontra növelje a különbséget, de hibázott, túlságosan balra rúgta, így maradt a 7 pont a két csapat között.

A 30-ról indult a Broncos drive, Gaffney volt az első célpont, de nem lett jó a passz, majd jött Graham, aki egy sikeres elkapással csinált 6 yard-ot. Ismét Gaffney-t vette célba Orton, és sikerült is hozniuk a 1st down-t egy 6 yard-os passzal. Jött egy újabb 1st down, ezúttal Sheffler maradt üresen és tett meg 12 yard-ot, mielőtt kilépett volna. Ezzel már a Patriots térfelén volt a csapat. Jordan futott elsőre 4 yard-ot, majd másodikra még 3-at. 3&3-nál Moreno próbált futni, ezt azonban a védelem hamar kileste, így visszafelé mentünk 3 yard-ot és 4&6-nál jött Kern.



















Kern-höz majdnem odaértek, mégis egy gyönyörű punt-ot mutatott be, amit McBath a 4 yard-on kapott el, így onnan kellett indulni a bostoniaknak. Brady elhibázta Moss-t 1&10-nál, majd Welker-t eltalálta, és ő hozott 6 yard-ot, 3&4-nél azonban nem találta el, jött a punt. Sajnos hiába kapta el Royal a NE 49-es vonalán, Darrell Reid nekiszaladt a punter-nek, így az ezért járó 5 yard-os büntetéssel a Patriots kapott egy 1st down-t. JMD rendezett is egy kemény ordibálást a vonal mellett, aminek a nagy részét a ST coach Mike Priefer kapta. A védelmet nem vetette vissza a ST hiba, a harmadik negyedet egy szép 0 yard-os futás megállítással zárták. A harmadik negyed után az eredmény: 10-17

2&10-re Welker kapott egy passzot, 11 yardot és 1st down-t csinált, de a Patriots elvesztette az egyik legfontosabb játékosát, a LT Matt Light csak segítséggel tudta elhagyni a pályát, helyére az újonc Vollmer állt be. 1&10-re Faulk futott, de nem jutott messzire, csak 4 yard-ig. Morris jött, de őt is hamar, 3 yard után sikerült megállítani, 3&3-ra megint Faulk próbálkozott, de kevés sikerrel, 1 yard-ot tudott csak megtenni. Újabb punt jött és sajnos újabb ST hiba, egy neutral zone infraction-nel megint visszaadtuk a Patriots-nak a labdát, ezúttal Richard Quinn hibázott, JMD ezúttal csak egy gyilkos pillantást küldött Priefer irányába, akin szintén látszott a csalódottság. Morris futott 6-ot az újabb ajándék 1st down-on, majd ismét ő jött és 5 yard-dal hozta a 1st down-t. Újabb futás, 2 yard-ért, 2&8-ra Brady egy hosszú passzot próbált a harmadik számú TE Matthews felé, de Dawkins-nak sikerült elütnie a labdát. Brady időt kért a 3&8 előtt és majdnem sikerült hozni a 1st down-t, de abba még Champ-nek is volt beleszólása meg egy kicsit a szerencsének is, sikerült ugyanis elütni a labdát Welker elől, utána majdnem megszerezni is, de még Welker-nek is volt esélye, hogy elkapja, végül a labda földet ért.

Jött újra Hanson és a punt egységek, ezúttal nagyon óvatosan állt fel a denveri oldal, igazán nem is futottak a punter felé, aki ki is használta a lehetőséget és egy társa segítségével egészen a saját 2 yard-os vonalára nyomta vissza a Broncos-t. 98 yard-nyira a másik endzone-tól kezdhette meg tehát a Broncos az újabb drive-ot. Az első passz nem lett jó Moreno felé, de a második már hozta a 1st down-t, Gaffney volt az elkapó, aki végül elejtette a labdát, de már csak a leérkezés után és bár Belichick szerette volna, nem volt lehetőség visszanézetni. A 16-ról jött a következő play, Moreno futott 5 yard-ot. 2&5-nél Orton jól vette észre, hogy jönnek a vak oldalról, menekült egy kicsit, majd dobott egy szép passzot Royal-nak, ami 11 yard-ot és újabb 1st down-t jelentett. A következő  passz nem lett jó, 2&10-re Moreno kapott egy screen passzot és szép blokkokat a faltól, 27 yard-ot tudott vele szaladni, így a New England 42 yard-os vonaláig vitte. Ismét Royal volt a célpont, aki 7 yard-ot hozott az elkapással. Orton passzát leütötték 2&3-nál, de 3&3-ra újra megtalálta Royal-t a 1st down marker túlsó oldalán a nagy nyomás ellenére is. 1&10 jött a 29-ről, Moreno kapta a labdát, talált egy lyukat és futott vele 7 yard-ot. 2&3-ra Orton Royal-t vette célba vonal mellett, közel az endzone-hoz. Nem volt jó a passz, bele is ütöttek, így az Royal keze fölött kiszállt a pályáról, ám ekkor hátulról érkezett Meriweather, aki kiütötte a pályáról Royal-t. A közelben álló bíró dobott egy zászlót az ütközésért, a beljebb lévő pedig még egyet Meriweather mozdulatára, amit felállás után Royal felé tett. Mivel a labda nem volt elkapható, ezért az ütközést nem büntették, de a gúnyolódást igen, 15 yard-dal, azaz 22-el, mert az endzone-ig még vissza lévő 11 yard-ot megfelezték. 1&10 jött a 11-ről, Orton hátralépett és Marshall-nak dobta a labdát, aki lerázta a védőjét és bevetődött az endzone-ba, második TD-ját szerezve ezzel ezen a meccsen. Prater bevágta az extra pontot, ezzel kiegyenlítettünk -> 17-17
















A kickoff-ot Edelman a 6-ról a 21-ig tudta kihozni. 1&10-nél Morris a screen passzal csak 4 yard-ot tudott csinálni, a következő futással pedig csak 2-t, így 3&4 jött, ami előtt időt kértünk. Brady Welker-nek dobta a labdát, de csak a lábát találta el, 4&4 lett az eredménye.

Alphonso Smith és Royal nem tudta melyiküknek kéne elkapni, végül Smith-hez került a labda, a 27-ről a 26-ra nyomták vissza. 3:49-el a vége előtt Moreno futott 2 yard-ot, majd Gaffney kapott el passzot 4 yard-ért. 3&4-re megint Gaffney volt a célpont, de Springs leütötte a labdát az utolsó pillanatban.

Kern punt-ját Edelman a 24-en kapta el és a 30-nál vitte a földre McBath. Morris lecsúszott Goodman szerelési kísérletéről, így tudott hozni 19 yard-ot a 2 perces megállás előtt. A 49-ről jött a Patriots, Morris futott vele 2 yard-ot, Woodyard kiütötte a kezéből, de a Patriots-nak sikerült összeszedni. A Broncos 49 yard-járól következett a 2&8 play, Brady passzolni akart, de Vonnie Holliday hátulról odaért hozzá és sikerült még a passz elindítása előtt kiütnie a kezéből a labdát, amit Elvis Dumervil megszerzett a NE 45 yard-os vonalán.

1&10-re Moreno futott 4 yard-ot, aminek a végén kicsúszott a kezéből a labda, de nem kellett visszanézni, mivel Clady-hez került egyébként is a labda. 2&6-nél Vince Wilfork átjutott a falon és -3-nál megállította Moreno-t. Időt kért a Patriots 0:22-vel a vége előtt, aminek meg is lett az eredménye, kemény blitz-et hívtak és Clady nem tudta visszatartani olyan sokáig Banta-Cain-t, így sack lett belőle a félpályánál, ami egyébként Clady első beengedett teljes sack-je volt karrierje során, 21-dik meccsén.

Kern puntja jól sikerült, Bruton szedte le az 5 yard-on és a Patriots úgy döntött, hogy nem próbálkoznak tovább a rendes játékidőben, Brady inkább letérdelt. 4 negyed után az eredmény: 17-17

A feldobásnál a Wilfork írást mondott, de fej lett, így a Broncos kezdhette a hosszabbítást. Gostkowski kirúgta az endzone végén a labdát, tehát a 20-ról indulhattunk. Passzal kezdtünk, Marshall kapta el, bár a Patriots-nál úgy érezték, hogy a védő megszerezte a labdát, a videón tisztán látszott, hogy megvolt az elkapás. 11 yard-ot hozott a play. Újabb passz következett, ezúttal Sheffler kapta el, 7 yard után lépett ki a pályáról. Újabb passz, Royal, 5 yard, 1st down, NE időkérés. Moreno futása következett, 9 yard-ot ért, amihez sajnos a másodikkal nem tudott többet hozzá tenni, így 3&1-et kellett megoldani. Royal lett a célpont ennél a kulcs fontosságú play-nél és nem okozott csalódást, 8 yard-ot haladt Orton gyors passzából. Moreno futása hozott még egy 1st down-t, 11 yard-os futásával a NE 29 yard-os vonalára, FG távolságon belülre ért a csapat. Jordan futása 2 yard-ot ért, 2&8-nál Royal lába összeakadt Springs-el, így nem lett büntetés és jó passz sem, 3&8 jött. Időt kértünk, hogy eldöntsük, rúgunk azonnal, vagy még egy play-t megjátszunk. A play mellett döntöttünk, Marshall lett a célpont, a passz rövid lett, kellett Marshall lélekjelenléte is, hogy legyen eladott labda. Jöhetett tehát Prater 41 yard-ról és ezúttal nem hibázott, a két pózna közt középen bevágta a győztes FG-t -> 20-17

Orton-t a kiváló teljesítményéért a liga az AFC Offensive Player of the Week címmel jutalmazta, Moreno-t pedig a szurkolók másodszor egymás után megszavazták a Rookie of the Week-nek.


















Nyilatkozatok a mérkőzésről:

"A New England nagyon erős együttes, azon kevés csapatok közé tartoznak, akik mindig tudnak valami újat mutatni. Keményen készültünk az elmúlt héten, kiegyensúlyozott játékot szerettünk volna játszani az elejétől a végéig. Ez nagyon jól sikerült, úgy érzem egymásért játszottunk, és kölcsönösen segítette mindenki a másikat. Kiválóan alkotott az 53 játékosunk 60 percen át egy igazi csapatot. A félidőben tízpontos hátrányban voltunk, de egyáltalán nem estünk pánikba, hanem még keményebb küzdöttünk, és meg is lett nemsokára a lehetőségünk a felzárkózásra. Meccsről meccsre készülünk, nem is néznék nagyon előre, csak San Diego-ig" - summázott a QB Kyle Orton.

A csapattársak nagyon dícsérték az irányító játékát.

"Kyle nagyon bátor teljesítményt mutatott be. Fantasztikus volt, nyugodtan játszott, kiváló dobásokat adott a zsebből is. A csapat igazi vezéregyénisége volt, akire nagy szükségünk volt a mai napon" - jegyezte meg Eddie Royal.

"Kyle kegyetlen volt. Elképesztő mentalitással játszott, minden áron nyerni akart. A héten az egyik edzésen megcsináltunk egy 95 yardos drive-ot, szóval itt a 98-asnál is csak azt mondta, hogy "gyerünk, meg fogjuk csinálni". És tessék. Nagyon nagy meccs volt. A védelmünket ismét ki kell emelni, mert nagyon sok lehetősége volt a fantasztikus New England offense-nek Tom Brady-vel az élükön, de hatalmasat játszottak, és pontot sem kaptak a második félidőben, mindig megfogták őket" - tette hozzá Jabar Gaffney.

Josh McDaniels véleménye:

"Nagyon boldog vagyok, tudják mennyit jelent számomra ez a győzelem Bill csapata ellen. De nem is csak a személyes érdekeim miatt örülök neki, hanem mert a csapatom egy kiváló ellenfelet győzött le, a liga egyik meghatározó csapatát. A lehető legbüszkébb vagyok a srácokra.
Igen, valóban a nyakamba vettem az egyik asszisztensemet, és úgy szaladgáltam vele az öltözőben, de nem érdekel, nem félek az ünnepléstől. Azt hiszem, most kijár nekünk egy kis mókázás, egész héten kőkeményen készültünk erre a meccsre, és most egy hatalmas összecsapást nyertünk meg. Azt hiszem, nem csoda, hogy komoly érzelmek törtek elő belőlem.
A következő fordulóban csak hétfőn fogunk játszani, és egy ilyen kemény, fizikai meccs után szüksége van a srácoknak a regenerálódásra, így kicsit hosszabb szünetet kapnak, szerdán állunk ismét edzésbe.
Megvan az újabb győzelem, de továbbra is messze vagyunk a tökéletes játéktól, jónéhány hibát találtam így is, amelyeket a következő meccsre igyekezni fogunk kijavítani, és még jobb teljesítményt fogok elvárni a srácokról. Az egész évben komoly hangsúlyt fektetünk a fizikai tréningekre, hogy ugyanolyan jól bírjuk a második félidőt is kondival, mint az elsőt. Ez eddig elég jónak tűnik, ma is azt hiszem 13-0-ra nyertük a második játékrészt.
Nagyon elégedett vagyok Kyle-lal. Az egész héten éreztem benne a tüzet, ugyanakkor nagyon nyugodt és elszánt volt. Tudtam, hogy képes lesz megnyerni a meccset a csapatnak, és tessék, csodálatosan játszott. Eddie is több labdát kapott, mint korábban bármikor, egyre  jobban kezd megjönni a formája, szintén nagyszerű munkát végzett.
Elégedett vagyok a teljesítményünkkel, a srácok nagyszerű mentalitással játszva aratták a szezonbeli eddigi legnagyobb sikerünket. Azonban nehogy azt higyje bárki is, hogy ennyi volt, hátradőlünk és várjuk, hogy jönni fognak az eredmények, szó sem lehet róla, minden eddiginél keményebb munkával fogunk hajtani a további sikerekért, mert a győzelem íze mindennél édesebb."

Az ellenfél klasszis irányítója, Tom Brady is sportszerűen beszélt a mérkőzést követően: "Josh kiváló edző, nagyon sokat tanult a sportággal kapcsolatban, nem lepődtem meg rajta, hogy jól megy az új csapatának. Nehéz meccsre számítottunk, a Broncos kiválóan játszott. Josh újonc edzőként pedig remekül teljesít, keményen dolgozik, és megérdemli a sikert."

"Végig azt mondta nekünk, hogy ez is ugyanolyan meccs, mint a többi, de jól tudtok, hogy neki ez sokkal többet jelent" - mondta a csapat trénerével kapcsolatban a két TD-t elkapó Brandon Marshall.

"Josh nagyon heves edző, egyszerűen ilyen a személyisége. Ő ebben a szellemben dolgozik, és az eredmények önmagukért beszélnek. Az edzéseken is hasonlóan hangos szokott lenni. Ettől még a munkánk ugyanaz, időnként felmegyünk a pályára, majd lejövünk, és ismét felmegyünk, hogy aztán újra lejöjjünk. Ez a munkánk. Nagyon nagyot küzdöttünk ezért a győzelemért. Szerettünk volna nyerni, és miután visszazárkóztunk, egyre jobban elhittük, hogy meglehet a meccs, és amikor már egyenlő volt, akkor nem szerettük volna kiengedni a kezeink közül a győzelmet. Legbelül tudtam, hogy Matt be fogja rúgni, nagyon bíztam benne. Az ünneplés pedig egyszerűen szívből jött, egyáltalán nem készültünk rá, vagy akármi, egyszerűen spontán örömkitörés volt mindenki részéről. De nagyon jó volt együtt ünnepelni az egész csapattal, nem is akarom ezt magyarázni, nyertünk. És a győzelem mindent elmond" - mesélte a veterán safety, Brian Dawkins.

"Sok minden történt ezen a mérkőzésen, mintha csak egy hullámvasút lett volna. Mindkét oldalon voltak kihagyott mezőnygólok és egyéb hibák, ugyanakkor nagyszerű megoldásokat is láthattunk. Örülök, hogy a végén mi kerekedtünk föléjük. Matt nagyszerű rúgó, az egész évben fantasztikusan játszik. Csodálatos volt, nagyon magabiztosan rúgta be a győztes gólt" - dícsérte a rúgót a linebacker Mario Haggan.

A meccs másik hőse a hosszabbításban mezőnygólt értékesítő Matt Prater volt: "Olyan volt, mintha csak egy golfütés lett volna, ahogy elhagyta a labda a lábamat, éreztem, hogy jól találtam el, és biztos voltam benne, hogy be fog menni. De mindent egy bevéve közel sem hoztam ma a legjobb játékomat. A kezdőrúgásaim például kifejezetten rövidek voltak, ennél sokkal jobbakat is tudok, nem volt a legjobb napom. Volt egy kis szerencsém, hogy a végén lehetőségem lehetett a mezőnygólra, örülök ennek a győztes találatnak. A csapat nagyszerű munkát végzett, nagyban megkönnyítették ezzel az én dolgomat is, magabiztosnak éreztem magam egészen a végéig."

"Tisztában vagyok vele, hogy Champ és Andre' az elsőszámú cornerbackjeink, de azt hiszem ma én is sokat tudtam hozzátenni a játékhoz. Sokat tanultam a tavalyi gyengébb évem után, és minden eddiginél motiváltabb vagyok. Tavaly valahogy nem éreztem a játékot, és minden olyan gyorsan történt, elhaladtak mellettem az események, de most igyekszem elkapni a kihívást, ezzel hogy több lehetőséget kapok újabb célok nyílhatnak meg előttem" - mondta CB Jack Williams.

"Nagyon sok odafigyelés iletti a kondíciónkat. Veterán játékosként már ki nem állhatom a futó edzéseket, de úgy néz ki ez is sokat segít nekünk. Ha pedig a tréner így gondolja, és tényleg célravezető út, akkor nincs mit tenni, vállalnom kell nekem is" - vallotta be a DL-ből Vonnie Holliday.

"Az első-második negyed lehet talán nem sikerült a legjobban számunkra, de a meccs négy negyeden át tart, vagy még tovább, és a második félidőtől kezdve igazán nagy formában tettük a dolgunkat" - vélekedett Elvis Dumervil.

"Megérdemeltem, hogy le lettem szúrva. Nagyon komoly pozíciós játék volt a mezőnyben az egész meccsen, és ezek a hibák teljességében elfogadhatatlanok voltak. Jobban oda fogunk figyelni ezekre a szituációkra edzésen. Vettem az adást. Ezekből a hibákból muszáj tanulni" - ismerte be a special team-asszisztens, Mike Priefer.

"Igen, 5-0-val állunk, de még keményebben kell dolgoznunk, mert a jövő héten egy újabb nagyon erős csapat fogja megpróbálni 5-1-esre faragni a mérlegünket. Ezt pedig nem engedhetjük, hogy megtörténjen" - zárta le Champ Bailey.

A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 330 yard, 35/48, 2 TD, 1 INT - Brady 215 yard, 19/33, 2 TD

Futások:
Moreno 21 db, 88 yard; Jordan 3 db, 9 yard; Marshall 1 db, 6 yard - Morris 17 db, 68 yard; Maroney 5 db, 21 yard; Faulk 4 db, 8 yard

Elkapások:
Royal 10 db, 90 yard; Marshall 8 db, 64 yard, 2 TD; Gafffney 6 db, 61 yard; Scheffler 4 db, 45 yard; Moreno 4 db, 36 yard; Graham 3 db, 34 yard - Welker 8 db, 86 yard, 1 TD; Morris 2 db, 39 yard; R. Moss 1 db, 36 yard; Faulk 3 db, 26 yard; Watson 2 db, 13 yard, 1 TD

Rúgások:
Prater 2/3 FG, 2/2 XP, 8 pont - Gostkowski 1/2 FG, 2/2 XP, 5 pont

Puntok:
Kern 5 db, 37.8 yard AVG, 2 db I20 - Hanson 5 db, 42.4 yard AVG, 2 db I20

Rúgás visszahordások:
McKinley 1 db, 25 yard; Hochstein 1 db, 6 yard - Edelma 4 db, 23 yard AVG

Punt visszahordások:
Royal 1 db, 11 yard; A. Smith 1 db, -1 yard - Edelman 2 db, 11 yard AVG

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
D.J. Williams 9 db (8+1); J. Williams 7 (7+0); Dawkins 7 (5+2); Woodyard 5 (3+2); Ayers 3 (3+0); A. Davis 3 (3+0); Holliday 3 (3+0); Peterson 3 (2+1); Fields 3 (1+2) - Bodden 11 (10+1); McGowan 9 (6+3); Springs 8 (7+1); Mayo 6 (6+0); Meriweather 6 (6+0); Guyton 5 (5+0); Wilfork 5 (4+1)

Sackek:
Holliday 1 db - Ninkovich, Banta-Cain 1-1

A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Patriots):

Szerzett yardok: 424 - 305
Futott yardok: 103 - 96
Passzolt yardok: 321 - 209
First downok: 27 - 18
Third down hatékonyság: 6/14 - 5/14
Büntetések: 3 (20 yard) - 4 (46 yard)
Touchdownok: 2 - 2
Extrapontok: 2/2 - 2/2
Field Goalok: 2/3 - 1/2
Pontok: 20 - 17
Labdabirtoklás időben: 36:29 - 28:22

AFC West állása az 5. hét után:

1. Denver Broncos 5 - 0
2. San Diego Chargers 2 - 2
3. Oakland Raiders 1 - 4
4. Kansas City Chiefs 0 - 5

Következik a szezonbeli első hétfő esti rangadónk, amikor magyar idő szerint jövő keddre virradóra, 02:30-kor kezdünk a csoport-rivális San Diego Chargers otthonában, ahol pokolian nehéz dolgunk lesz, de idén semmi sem lehetetlen a Broncos számára!


 

Jelenleg is tart az offszezon az NLL-ben, a Colorado Mammoth csapata pedig folyamatosan hajtja végre a tranzakciókat, a különböző erősítéseket, hosszabbításokat a játékoskeretben. Nézzük át a jelenlegi helyzetet a denveri box lacrosse-osoknál!

Legutóbbi írásunkban már volt szó a draftról, a szeptember elején kiválasztott fiatalok jelentős része is megkapta már a szerződését a csapathoz a következő idényre.

Kapusok:

A tavalyi idényt közel teljes egészében kihagyó korábbi MVP-hálóőr Gordon 'Gee' Nash hát sérülése miatt továbbra is kérdőjeles, vélhetően csak közvetlenül a szezon megkezdése előtt dőlhet el a sorsa. Andrew Leyshon, aki a távollétében tavaly ellátta az elsőszámú teendőket, mindenesetre marad a csapatnál, és készen fog állni az akcióba lépésre. A veterán Curtis Palidwort a draft napján a Toronto Rock-hoz cseréltük, és inkább az érte kapott pickből kiválasztottuk a szép jövő előtt álló Nick Tyacke-t, aki a közelmúltban már a profi szerződést is megkapta, és jó eséllyel jövőre a nagycsapatnál is láthatjuk őt.

Hátvédek:

A legnagyobb erősítés kétségtelenül a veterán hadvezér, Bruce Murray visszatérése lesz, aki a 2009-es szezon második felét kihagyni kényszerült térd sérülése következtében. Két másik rutinos bekk, a hosszú ideje Mammut Matt Leveque, és az ügyes Rich Catton szintén kétéves szerződést hosszabbított a csapattal a napokban, így a védelem máris egész biztosnak tekinthető. Jövőre is számíthatunk még olyan játékosokra, mint John Gallant, Ray Guze vagy Tom Ethington, miközben aláírattuk a 2007-ben draftolt Matt Wilsont, akit az elmúlt két évben egyaránt súlyos térd sérülés hátraltatott, de hosszabb távon ígéretes lehet az ifjú hátvéd is számunkra.

Középpályások:

Nick Carlson-ra jövőre is számíthatunk, aki a legjobb emberünk volt tavaly ezen a poszton. A második NLL-szezonjára készülő Bryan Safarik természetesen hosszabbított a csapattal, újonc idényében kegyetlenül jól teljesített a feladó szerepkörben. A rutinos Josh Sims távozása sem tűnik túl nagy veszteségnek, hiszen itt lesz még az ifjabbik Chris Gill, valamint bizonyára a tavaly debütáló Mike Ward is. Továbbá az idén draftolt nagyon tehetséges Rocco Romero-val is sikerült már megállapodnunk, aki idővel könnyedén a csapat legjobbja lehet a poszton, mivel elég univerzális: kiváló transition képességei mellett a góllövés terén sem kell panaszkodnia.

Támadók:

A csapatkapitány Gavin Prout és a legjobb góllövő Brian Langtry is marad a Mammoth-nál. És megnyugodhatunk, mert néhány napja a harmadik legjobb pontszerzőt, a fiatal Jamie Shewchuk-ot is kontraktus alá helyeztük újabb három esztendőre. Hosszabbított a csapattal a veterán Chris K. Gill és a szintén tapasztalt Andrew Potter. Gary Rosyski, Jed Prossner, Tyler Crompton és Dan Carey megtartása ugyancsak valószínűsíthető. Innen egyedül a trade-del Orlando-ba távozó Danowski lehet veszteség, de abszolút vállalható. A draft első körében kiválasztott denveri származású sztárcsatáraink ugyanis jövőre már a Mammoth-ot fogják erősíteni, lévén Alex Gajic és Cliff Smith is nemrég aláírta szerződését. Csakúgy, mint Shawn Dhaliwal, őt is idén draftoltuk. Alighanem a soron következő idényben is a támadó szekció lesz a csapat legerősebb pontja, mert ez a névsor megint csak brutálisnak tűnik, még ha lehetnek is még kisebb változások.

A Mammoth az előidényben december 18-án fog játszani a Minnesota-val, az alapszakaszt pedig január 9-én kezdhetjük a Washington Stealth otthonában, de természetesen még addig is olvashattok beszámolókat, helyzetjelentéseket az együttessel kapcsolatban.

Vége... Kiestünk... :( Kedd hajnalban a Colorado Rockies csapata drámai küzdelemben 5-4re kikapott a cimvédö Philadelphia Philliestöl, így 3-1es összesítéssel elvesztettük az NLDSt és befejeztük a 2009es idényt.
 

Óriási küzdelmet láthatott a negyedik meccsen a Coors Field közönsége. A két csapat 10-10es döntetlenre végzett a hitekkel. A World Series gyöztes Phils az eléjétöl kezdve vezetett, a mieink a hatodik inningben szerezték az elsö runt, akkor volt 1-2. A 8. játékban a hatalmas szivvel küzdö denveriek kiharcolták a forditást, és 4-2vel megszerezték az elönyt, ám a 9. inning tetején 2out után bekaptunk három pontot, és a végén már nem sikerült szereznünk egyet sem. Ezzel lett 4-5 a vége.
Nem kérdés, ezalatt a négy meccs alatt új húzó ember, talán új klasszis született. Carlos Gonzalez két újabb ütésével .588as átlaggal zárta a seriest, messze a legjobb volt, és rutintalansága ellenére kegyetlenül magabiztos volt a nagy tét mellett. Az elkapó Yorvit Torrealba két embert futtatott be a 8. innningbeli csodálatos duplájával, két ütéssel végzett, míg a playoffot 4 RBIval tudta le, szintén a Rox legjobbjai között volt. Az utolsó két meccsre Todd Helton is megrázta magát, ütést, sétát és két futást is termelt most. CarGo mellett a másik fiatal outfielder Dexter Fowler is kegyetlen volt. Ma is ütött, és fantasztikusan cikázott a bázisok között, egy futást is feljegyzett, nagyon jól játszott az egész seriesben, CarGo és Dexter a franchise jövöjének két legfényesebb csillaga. Az alapszakasz hőse Troy Tulowitzki kevésbé tudta hozni a félelmetes formáját, de egy RBI doublelal összesen 3 runs batted int csinált a POban, viszont ma is 6 LOB. Az utolsó két meccs egyaránt az ö kiesésével fejezödött be, biztos kellemetlen lehet neki de nem tehetett róla, mindent megtett. Tulonak fantasztikus éve volt, és az elsö számu közönségkedvenc lett. Clint Barmes az egész playoffot ütés nélkül zárta, a rájátszásban elöször kezdö Seth Smith sem ütött, de volt egy fontos walkja. A pinch hitter Jason Giambi a 8. inningben két kiesö, két bentlévö állásnál egy kiváló ütéssel hozta meg az egyenlitést a csapat számára. Nagyon jó igazolás volt a veterán harcos, az ehhez hasonló fontos pillanatok nagy mestere volt az alapszakaszban és most is. Spilborghs, Stewart és Young Jr is beszállt még a hajrára.
Ubaldo Jimenez javitott az elsö meccsbeli gyengébb napja után, és remekül játszott, de a védelem stabilitására is szüksége volt. Végül a 7. végén 120 dobás fölé jutva cseréltük le, addig hat ütést és két futást kapott (mindkettö HR), és véghez vitt 7 strikeoutot. Le a kalappal, hogy a Phils kiváló ütöi ellen ilyen jó tudott lenni. Franklin Morales a 8. menetet alaposan elszurta, négy ütőböl hármat sétáltatott, egyet ejtett ki. Jött helyette Rafael Betancourt, aki sikeresen elvégezte a piszkos munkát és megmentette a játékot. A kilencedikre jött a closer specialista Huston Street, de hasonlóan az egy nappal ezelöttihez, megint kegyetlenül elcseszte. Kiejtettünk két embert, de beszedett 3-3 runt és hitet, ezzel forditott a Phils. Street 13.50s ERAval és 0-2es W-Lel zárta az NLDSt. Azok után hogy az alapszakaszban 35 savet postázott 37 kisérletböl, most két nap alatt kettöböl kettöt is elszalasztott, annyit amennyit április óta összesen. Mindezt az év legfontosabb meccsein. Borzasztó... A végén még a lefty Joe Beimelnek is volt két dobása.
 

Számunkra ezzel befejezödött az idény. A liga döntöiben New York Yankees-Los Angeles Angels és Los Angeles Dodgers-Philadelphia Phillies párharcokat rendeznek a hét második felétől. A World Series október utolsó napjaiban kezdödik.

A Rockies elmúlt szezonjáról a közeljövőben olvashattok majd összefoglaló írásokat blogunkon, valamint a jövőképet is elemezgetni fogjuk, és természetesen a közelgő offszezonban is időnként foglalkozunk majd a denveri baseballosokkal. A legutóbbi hónapokban látott Rockies-bejegyzés dömping tehát a végéhez ért, átadjuk a terepet a többi denveri csapatnak. Köszönjük a szurkolást, a reménykedést, idén eddig jutott a Rox, talán jövőre még sikeresebb szezont sikerül csinálnunk. Addig is sok szerencsét kívánunk városunk további klubjainak! ÉLJEN DENVER!!! :)

Héftőn a reggeli órákban játszotta le a Colorado Rockies a harmadik mérkőzést az MLB rájátszásának elsőkörös párharcában, és a denveriek hazai környezetben egy kegyetlenül izgalmas mérkőzésen 6-5-ös vereséget szenvedtek. Ezzel most a három győzelemig tartó párharcban, 2-1-es lépéselőnyben van a Phillies.

A tavalyi World Series-győztes Phils és az idei NL Wild Card-nyertes Rox a philadelphiai két meccsből egyet-egyet nyert meg, majd szombaton rendezték volna a párharc harmadik összecsapását, de a Coors Fielden bokáig ért a hó, így egy nappal odébb tolták a Rocktober első hazai meccsét. Vasárnap a hó már nem zavart be, a masszív fagypont alatti hőmérséklet pedig nem érdekelte a helyi szurkolókat, akik több, mint 50 ezren tették tiszteletüket a csarnokban, és végig félelmetes hangulatot biztosítottak a csapat számára.

Nagyon szoros volt végig a mérkőzés, ugyan az elején még mentünk 3-1-re, de a negyedik tetején fordított a Phils, majd fej-fej mellett haladtunk sokáig. A hetedik inningben újra nekünk kell egyenlítenünk 5-5-re, a kilencedik tetején pedig az ellenfél bevitte a győztes pontot is, mivel a hajrában bár közel voltunk hozzá, nem sikerült futást kiharcolnunk.
A denveriek legjobb formában lévő ütője, a fiatal venezuelai Carlos Gonzalez ismét kitett magáért, és három ütést jegyzett (egy hazafutás két kieső után + két dupla), három futást és egy runt érő ütést is elért, a hajrában még egy bázisrablással is közelebb került az egyenlítéshez. Hihetetlen, amit ez a srác művel élete első rájátszásban, 8/13-as ütési hatékonyáságával .615-ös átlaga van erről a három meccsről a párharcban. A 3B Garrett Atkins az első két lehetőségéből ütött, mindkétszer RBI lett belőle. Mindkét alkalommal a kétszer futó, kétszer sétáló és egyszer ütő veterán Todd Helton-t jutatta be a célterületre. Dexter Fowler megszerezte első két basehitjét a playoffban, miután a múltkor három önfeláldozó akciót hajtott végre, amivel két RBI-t termelt. A shortstop Troy Tulowitzki egy ütéséből egy újabb futtatást könyvelhetett el, de a végén képtelen volt nyerő ütést bevinni, pedig meglett volna rá a lehetősége. Illetőleg Ryan Spilborghs jegyzett még egyetlen ütést. Az elkapó Yorvit Torrealba önmagához képest kifejezetten gyengén ütött, mivel a múltkor hazafutást vágó catcher találat nélkül, három strikeout-tal zárt. A 2nd baseman Clint Barmes eközben továbbra is csak keresi első ütését a rájátszásban.
Jason Hammel élete első playoff-meccse volt a mai. A kezdődobó nagyon magabiztosan indított, az első három inningben egyetlen ütést és futást szenvedett el egy homerun formájában, közben pedig öt strikeout-ot osztott ki. A negyedikben viszont alaposan fejre állt, sorban kapta a walkokat, a hiteket és a runokat, így végül 9.82-es ERA-jal bírt, amikor 3.2 IP után lehoztuk. A bullpenből Matt Belisle és Joe Beimel még egész magabiztosan tartotta az állást, de a hatodik inningben a veterán kubai Jose Contreras két strikeout és két séta mellett kapott egy újabb pontot, amit még egész olcsón megúsztunk. A hetedik játékot Franklin Morales nagyon elegánsan abszolválta. A nyolcadikban Rafael Betancourt ugyan előbb két embert is felengedett a bázisokhoz, utána három egymást követő strikeout-tal valósággal vért izzadva, de megtartotta az eredményt. Az utolsó menetet viszont Huston Street elszúrta, nem tudta hozni a szokásos formáját, és bekapott két ütést, egy sétát, majd a győztes pontot is bevitték vele szemben.



MLB Playoff 2009 - Divisional Series:

NLDS:

Philadelphia Phillies - Colorado Rockies 2:1
Los Angeles Dodgers - St. Louis Cardinals 3:0

ALDS:

New York Yankees - Minnesota Twins 3:0
Los Angeles Angels - Boston Red Sox 3:0

Már csak a mi párharcunk tart, a Phillies-Rockies csata győztese pedig a Dodgers ellen kezdheti meg az NLCS-t, mégpedig idegenben csütörtökön.
Az Amerikai Ligában eközben Yankees-Angels finálét rendezhetnek, mindkét csapat söpréssel vette az első akadályt.

Az NLDS negyedik mérkőzésére magyar idő szerint kedden, 00:07-től kerül sor, vagyis ma éjféltől. A tét az életben maradás lesz a mieink számára, hiszen ha a Rockies újra veszítene, akkor befejeznénk szereplésünket ebben az idényben, viszont győzelem esetén még sor kerülhetne egy ötödik találkozóra szerda hajnalban Philadelphiában.

Ahogyan a múlt szerdai első meccsen, ismét Ubaldo Jimenez és Cliff Lee mérkőzhet meg egymással a dobó posztokon. Legutóbb Lee lehúzta a rolót, és mindössze öt ütést, és egyetlen futást (5-0-nál a 9. inningben) engedélyezett a Rockies számára, ellenben Jimenezt a hatodik inningben le kellett cserélnünk. Hatalmas csata várható a két kiváló dobó között, bizonyára a hazai élet-halál meccsre a dominikai is joban fel fogja szívni magát a múltkori után, így óriási párbajra van kilátás, és a harmadik meccsel ellentétben egy sokkal inkább kevéspontos mérkőzésre lehet esély.

Könnyen lehet, hogy a Rockies parádés idényének utolsó hazai mérkőzése következik, de már csak a hangulat és a végső küzdelem miatt sem fognak csalódni azok, akik a meccs élő megtekintése mellett döntenek ma éjjel. Szurkoljunk a srácoknak az életben maradásért: GO ROCKIES!!!

A negyedik forduló előtt sokan azt mondták, hogy a szép a 3-0-ás kezdés, de most jönnek a nehéz meccsek, amiken el fog bukni a csapat. Való igaz, se a Browns, se a Raiders nem volt komoly erőpróba, a Bengals elleni győzelmet pedig inkább a szerencsének, mint a csapat erejének tulajdonították sokan. Most jött azonban a Cowboys, az első komolyabb ellenfél, a liga legjobb futójátékával, egy jó támadófallal, Tony Romo QB-val, akinek a tehetségét nem lehet nem elismerni és egy jó védelemmel.

Az NFL-ben a mellrák elleni küzdelem jegyében telt ez a hétvége, ami azt jelentette, hogy a játékosok és a bírók is rózsaszín kellékekkel (kesztyűk, cipők, csuklószorítók) léptek pályára. A hét krónikájához tartozik, hogy megvan a Broncos idei első díjazottja, Matt Prater-t a liga az AFC Special Teams Player of the Month-nak választotta szeptemberre, egyrészt azért, mert 40 yard-on túlról nem hibázott, másrészt azért, mert 15 kickoff-jából 13 szállt az endzone-ba, azok közül 7 lett touchback és összességében az ellenfelek csak a 20,6 yard-ról kezdhettek támadni, ami az AFC-ben a legjobb ebben a statisztikában.

A Cowboys kezdhette a meccset, Prater pedig a 14-dik kickoff-ját küldte az endzone-ba, ahonnan Austin csak a 19-i tudta kihozni. Két rövid (1 és 4 yard-os) Marion Barber futás után Romo passza nem lett sikeres és úgy nézett ki, hogy Dallas támadása itt véget is ér, ám a bírók nem így gondolták, egy defensive holding büntetéssel súlytották a csapatot, a vétkesnek Dawkins-ot jelölték meg, utólag a videón látszott, hogy valójában Woodyard volt. Folytathatta a támadást a Cowboys, méghozzá egy rövid passzal, ami csak 1 yard-ot hozott, ám a következőre egy 9 yard-os futással Barber (akinek a játéka egyébként kérdéses volt a meccs előtt) hozta az újabb 1st down-t. Újabb rövid passz következett, majd a védelmünk csillogtatta meg tudását egy -1 yard-on megállított futással, majd egy Dumervil sack-el (7-dik volt Elvis-nek idén, ezen a meccsen az első). Végül tehát mégis sikerült megállítani a dallasi támadást.

McBriar punt-ját Royal a 14 yard-on kapta el, ám Hillis szabálytalansága miatt a támadást csak a 7 yard-ról kezdhette meg a csapat. Buckhalter kapott el egy 5 yard-os passzot Orton-tól, de ezt az 5 yard-ot azonnal el is veszítettük Ryan Harris false start-ja miatt, Orton két következő passza pedig sikertelen lett, így sajnos hamar pályára kellett lépnie Brett Kern-nek is.

A punt elég szerencsésre sikerült, pattogott jó pár yard-ot a vonal mellett, mielőtt kiment, így végül 62 yard-ot írtak be Kern neve mellé és a Dallas a saját 31-éről jöhetett. Romo első passza rossz lett, ráadásul egy Holding miatt még 10 yard-dal hátrébb is mehettek, de egy szép screen passzal Barber 21 yard-ot hozott és a 1st down-t is. Pályára lépett Tashard Choice és ha már ott volt, akkor futott 11, majd 7 yard-ot és el is kapott egy screen-t, ezzel hozott két 1st down-t is. Jött ismét Barber, futott 4 yard-ot, amivel a denveri 28 yard-ig vitte. Ez volt azonban a maximum erre a drive-ra, Romo rossz passza és Ayers szép -3 yard-os szerelése után jött Folk egy 49 yard-os FG-ra és nem hibázott -> 0-3


















A kickoff után a héten betegség miatt egy edzést kihagyó Kenny McKinley egy szép 30 yard-os return-t csinált, így a 30-ról indulhatott a csapat. Sajnos még ez a drive is rosszul sikerült, Orton rossz passza után Moreno 5 yard-os futását egy újabb 5 yard-os false start tette semmissé, a 3&10-es passz pedig ismét rossz lett, így Kern-en volt a sor ismét.

A punt jó lett, de sajnos a 10 yard-os return-re Haggan büntije miatt még 10 yard rájött, ami azt jelentette, hogy a Cowboys a 39 yard-ról jöhetett. Egy újabb jól kivitelezett screen-ből Choice hozott 28 yard-ot, amivel máris a mi 33 yard-unkon voltak. Egy 1 yard-os futás után egy Bennett-hez dobott 13 yard-os passzal hozta a Dallas a 1st down-t. Barber futott 3 yard-ot, majd Romo egy rossz passz után egy jót dobott, Roy Williams kapta el a 2 yard-os vonalon. Elsőre csak 1 yard-ot tudott futni Barber, de másodikra már bevitte, hiába lógott rajta és tolta vissza előről összesen 5 ember. Folk berúgta az extra point-ot -> 0-10

A TD után, mivel a támadók voltak a pályán és a negyedek közti szünet is rájött, volt egy kis idő tanácskozni a védelemben. Dawkins állítólag levágott egy nagy lelkesítő beszédet, amivel sikerült feltüzelnie a társait.
Buehler kickoffja ezúttal touchback lett. Buckhalter első futása ezen a meccsen 5 yard-ot hozott, amihez a dallasi DT Ratliff holding-ja még 5-öt hozzá tett, így még egy 1st down belefért az első negyedbe, amikor is Orton egy 8 yard-os passzal találta meg Gaffney-t. Az első negyed végeredménye: 0-10

2&2-re Buckhalter futott 3 yard-ot, jöhetett az újabb 1st down. Orton átadása Marshall felé nem lett jó, majd hiába futott Buckhalter 6 yard-ot, mivel a következő play-nél Kuper-re két ember jutott a blitz-nél, így egynek sikerült átjutni és Orton nem tudott menekülni és ideje se volt elhajítani a labdát, -7 yard-on érkezett a sack.

Kern punt-ja jött ismét, 53 yard-os lett, a 7 yard-ról Crayton még megpróbálta kihozni, de csak a 12-ig jutott. Ismét Crayton jött, elkapott egy 9 yard-os passzot, ám a következő play-nél Choice nem jutott át a vonalon. 3&1-re Barber hozott 4 yard-ot és a 1st down-t. Romo passza nem sikerült, Choice 1 yard-os futása egy tripping büntetés miatt pedig nem számított. 2&20-ra Austin csak 6 yard-ot tudott hozni Romo passzából, jött a 3&14 a Dallas 21 yard-os vonaláról. Romo passzhoz készült a jobb oldalra, így esélye se volt, hogy észrevegye a bal oldaláról érkező Renaldo Hill-t, aki hátulról elkapta és kiütötte a kezéből a labdát. A földön pattogó labdát DJ Williams szedte fel és el is indult az endzone felé, ám az utolsó embernek, aki szerelni tudta, annak sikerült elkapnia a lábát és csak a 9 yard-ig jutott.

Orton-nak gyorsan sikerült élnie a kiváló lehetőséggel, egy gyönyörű (bár kockázatos) passzot dobott Moreno-nak, aki bevetődött az endzone-ba és megszerezte pályafutása első elkapott TD-ját. Prater bevágta az XP-t -> 7-10




















Prater kickoff-ja kicsit rövid lett és a 3 yard-on esett le, ahonnan még 28 yard-ot hozta előre Crayton, így elég jó helyről, a 31-ről indulhatott a Dallas. Két 6 yard-os play, Barber futása és Williams elkapása hozta a 1st down-t, majd Barber ismét 6-ot futott, de 2&4-nél Romo ismét nem tudta elég gyorsan elindítani a passzot, így DJ odaért és csinált rajta egy -1 yard-os sack-et. 3&5-nél hiába passzolt Romo 9 yard-ot Choice-nak, a bírók érvénytelenítették a play-t, mert lejárt a támadóidő a snap előtt, +9 helyett -5 yard lett belőle, jött a 3&10, az Austin-nak dobott screen-t pedig 2 yard gain-nél lefülelték a védők.

McBriar punt-ját a 12 yard-on kapta el Royal, onnan kezdődött a támadás. Moreno futott 5 yard-ot, Orton pedig egy rossz passz után egy szép játékot hozott össze Buckhalter-rel, aminek 23 yard és egy 1st down lett az eredménye. Orton következő passza Sheffler-nek ment volna, de nem volt elég pontos, ráadásul a bírók szerint Sheffler helyet csinált magának, de a visszajátszáson tisztán látszott, hogy semmi se történt, de azért a 10 yard-s büntit megkaptuk. 1&20-ra Graham elkapása hozott 15 yard-ot, amihez Buckhalter egy szép elkapással hozzátett még 9-et, és így meglett az újabb 1st down. Ekkor már a Dallas térfelén volt a csapat és úgy nézett ki, hogy még beljebb jutnak, hiszen Moreno 13 yard-os futásával már a 33-nál jártunk, de sajnos a bírók ismét szabálytalanságot láttak, Wiegmann-ra fújtak egy holding-ot, +13 helyett -10 lett. 1&20-ra az Orton-Buckhalter screen passzot csak 1 yard-ig engedték el a védők, a következő 6 yard-os Marshall elkapást pedig ismét egy bünti annulálta, Clady-nél fújtak tripping-et. 2&29-re Royal elkapása ért 4 yard-ot, 3&25-re pedig Graham elkapása csak arra volt jó, hogy átlépjük a félpályát és a 2 perces warning-ot.



Kern szép punt-ját a 7 yard-on kapta el Crayton. Az utolsó 2 percen belül már igyekezett pörögni a Dallas, de a 1st down-t csak két futással és egy passzal tudták hozni, de még ekkor is csak a saját 18-ukon voltak. A következő Romo passz hozott 11 yard-ot, de már csak 33 másodperc volt vissza, amikor időt kértek. A következő play-nél Romo elejtette a snap-et, de még fel tudta kapni és eldobni, de a passz ilyen előzményekkel természetesen nem lett jó. Ekkor úgy döntött a Cowboys, hogy elég volt a félidőből, a maradék 27 másodpercet egy 3 yard-os Choice futással lepörgették. A félidő végeredménye: 7-10

A második félidőt a Broncos kezdte, Mckinley a 21-ig hozta előre a kickoff-ot, de sajnos a drive csak 1 play hosszú volt, mivel Moreno kezéből DeMarcus Ware kiütötte a labdát, és azt a Cowboys szedte össze a 27 yard-on. Ez volt karrierje első fumble-je.

Kiváló pozícióból kezdhette tehát a Dallas a támadást. Barber futott 2 yard-ot, Romo pedig első jó passzát dobta ezen a meccsen Jason Witten-nek, 9 yard és egy 1st down lett belőle. Choice futását Andra Davis fogta meg 1 yard-dal a line of scrimmage mögött, Romo passza Roy Williams-hez pedig sikertelen lett, ezért a Cowboys időt kért, hogy kitalálják mit csináljanak 3&11-re a denveri 17 yard-on. Egy passz mellett döntöttek Austin irányába, ám vagy ő futotta rosszul a route-ot, vagy Romo dobta rosszul, de a passz sokkal az elkapó mögé ment, ám ez épp kapóra jött Champ-nek, aki egy klasszis mozdulattal elkapta, és még az előtt birtokba vette a labdát, mielőtt kigurult volna az oldalvonalon a 6 yard-os vonalnál. Ezzel nem csak a biztos 3 ponttól, de a támadás jogától is megfosztotta a dallasi csapatot.



Az endzone közelében a futást választottuk és Buckhalter kezébe adtuk a labdát, aki élt is a bizalommal, 6 és 10 yard-os futással hozta a 1st down-t. A következő snap-et Orton egy pillanatra kiejtette a kezéből, ahogy korábban Romo, de neki is sikerült felszedni, de sajnos 2 yard-ot és egy down-t vesztettünk vele. Orton ismét passzolni akart, de a blitz elől nem tudott elmenekülni, ketten is odaértek hozzá, ám egyikük a sisakrácsot kapta el, így sack helyett +15 yard-ot kaptunk. Orton következő passzánál Royal-nak nem sikerült elkapni a labdát, 2nd down-nál pedig egy második hullámban jövő rusher érte el Orton-t egy 8 yard-os sack-ért. 3&18-ra Buckhalter kapott egy screen passzot, de csak 17 yard-ot tudott hozni.

Kern punt-ja beröpült az endzone-ba, a 20-ról jöhetett a Dallas. Két play-el hozta a 1st down-t a csillagos csapat, Romo passzát Anderson kapta el, valamint Choice futott egy szépet. Jött azonban Dumervil, megcsinálta a második sack-jét ezen a meccsen és 4 yard-dal hátrébb kényszerítette az ellenfelet. Romo passzolni kényszerült, ami csak másodikra sikerült neki, akkor is csak 7 yard-ot tudtak vele haladni, így kénytelenek voltak elrúgni a labdát.

A punt-ot Royal a 11-ről a 15-re hozta ki, de a bírók megfelezték a 15-öt, mivel Hillis szabálytalankodott a visszahordás közben. Buckhalter kapta a labdát, futott is vele 7 yard-ot, de sajnos Ware ráesett a bokájára, így le kellett vinni a pályáról. Moreno haladt 4 yard-ot a következőre, aztán Marshall hozott 16 yard-ot egy elkapással, így gyorsan csinált két 1st down-t egymás után a csapat. Moreno 3 futásával (8,1,5) jött az újabb 1st down, majd még egy 1 yard-os után Orton passzolt 11 yard-ot Sheffler-nek. A Dallas 39 yard-járól jött az újabb első kísérlet, Jordan futott 3 yard-ot, majd ismét következett Sheffler, az elkapása 6 yard-ra volt jó, jött a 3&1 a 30-ról. Moreno próbálta megfogni, a védelem azonban rajta volt egyből, és nem érte el a vonalat. JMD úgy döntött, hogy nekimegyünk a 4-diknek, nem tudni, hogy a távolságot tartotta nagynak, esetleg nem akarta megszakítani a támadást, a lényeg, hogy így döntött. A védő Darrell Reid jött be FB-nek, de sajnos elcsúszott, így nem tudott segíteni Moreno-nak, akit ismét megállított a védelem. Ezzel a play-el lett vége a 3-dik negyednek, melynek így a végeredménye 7-10 lett.

A védelem nem lombozódott le nagyon az elhibázott lehetőségtől, inkább még jobban feltüzelte őket. A Dallas 3 play-ből csak 3 yard-ot tudott hozni (1 yard passz Crayton-nak és 2 Choice futott yard és egy incomplete), így hamar jött a punt.

A punt-ot Royal a 22-ről a 37-ig kihozta, kedvező pozícióból indult tehát a drive. Orton újra Sheffler-t találta meg egy szép passzal, 9 yarddal előbbre is jutottunk, majd Moreno futott 10-et, máris újra a Dallas térfelén voltunk. Orton következő átadása nem sikerült, majd jött a blitz, aminek a végén ezen a meccsen harmadszor sack-elte a Cowboys, ezúttal 7 yard veszteségért. 3&17-re Graham elkapása csak 8 yard-ot hozott, sajnos ismét át kellett adni a támadás jogát a Dallas-nak.

Kern rúgása a gólvonalnál pattogott, úgy nézett ki, hogy sikerül visszahúzni, ám a visszaütött labda Crayton-é lett, aki elindult vele és meg se állt a másik endzone-ig, de a play nem lett érvényes, mivel a visszahúzás előtt a labda a vonalon ért le, így touchback lett. Az első passz rossz lett, ahogy a második is, de annál Goodman-t szabálytalannak látták a bírók, így egy új 1st down-t és 12 yard-ot nyert az ellenfél. Choice futott 7 yard-ot, aztán 17-et, de utóbbit egy holding miatt visszafújták, 1&10 helyett 2&13 következett, ekkor Romo passza sikertelen lett Crayton felé, majd Roy Williams-et se sikerült eltalálnia, így jöhetett McBriar punt-olni.

Royal egy újabb szép return-t csinált, a 11-ről kihozta a 25-ig. Orton találta meg Marshall-t egy 16 yard-os passzal elsőre, majd Moreno futott 5-öt. 2&5-re Orton-on nagy volt a nyomás, de menekülés közben egy szép passzot dobott Royal-nak, aki szépen megcsinálta az elkapást és 12 yard-ot hozott ezzel. Ehhez hozzájött még, hogy a passz után Orton sisakjának ütközött Ratliff a sisakjával, ezért egy 15 yard-os büntetést kapott. Máris a Dallas 27 yard-ján volt a csapat, ami az egyenlítéshez már jó helyzetnek tűnt, és akár a vezetés átvételére is volt esély. Jordan 11 yard-os futása messze bevitte a csapatot a FG távolságba, Ehhez Moreno hozzátett még 4-et, így 2&6 jött a 12-ről. Orton rossz passza után JMD időt kért, hogy megbeszéljék, hogyan lesz TD a vége. Sajnos nem sikerült a tuti play-t összerakni, bár a passz sikeres lett Moreno-nak, de csak 2 yard-ot tudott hozni. Jött Prater, aki magabiztosan bevágta a 28 yard-os FG-t -> 10-10

A kickoff jó hosszú lett, ismét a 20-ról indult a Cowboys, 5:58 volt vissza. Romo menekült, rövid passza Choice-nak 6 yard-ot hozott elsőre, majd másodikra futott még 5-öt a fiatal RB, 1st down. Szép hosszú 15 yard-os passz Roy Williams-nek, újabb 1st down. Haggan kileste a következő futást, -2 yard a Cowboys-nak 1&10-re. 2&12-re Vonnie Holiday begyüjtötte első sack-jét denveri színekben, ami további 5 yard veszteség volt a Dallas-nak. Romo hosszú passza elkerülte Austin-t, így 2:57-el a vége előtt újabb punt jött.

Royal kihozta a 13-ről a 27-re, innen kezdhette az újabb drive-ot a csapat. Az első play egy passz volt, Marshall kapta el és egy szép vetődéssel csinált 7-ből 9 yard-ot. Másodikra Moreno talált egy lyukat és 14 yard-ot futva a 49-ig jutott, ezzel elértünk a 2 perces szünetig. Prater már a vonal mellett gyakorolt, amikor Orton elindította a passzot. Marshall felé dobta az oldalvonalnál, akit Newman fogott. A passz először rossznak tűnt, de a magasabb Marshall leszedte Newman fölül a labdát. Az elkapás után elindult befelé, kapott egy blokkot Grahamtől, így beért a 20-on belül, ahol úgy tűnt, hogy az őt körbevevő 4 védő a földre fogja vinni. Ám ő egy szép testcsellel elindult az oldalvonal felé, Graham tovább takarított és simán bejutott az endzone-ba. A stadion felrobbant, 76 000 ember üvöltött örömében. Prater bevágta az extra pontot -> 17-10, először vezetett a Broncos.

A kickoff beillett volna FG-nak, átment a gólpóznák között, Prater biztosra ment. A védelmen volt a sor, hogy 1:46 alatt nem kapjanak TD-t. 1&10-nél Romo passzába beleértek, de Witten még így is el tudta kapni, 7 yard-ot nyertek vele. 1:23-nál jött a következő play, Romo passza rövid lett, Austin előtt esett le a földre. 1:16-nál a 3&3 passzot Jack Williams leütötte, jött a 4&3. Romo nagy gondban volt a snap után, nem talált célpontot és a zseb is kezdett összeesni. Egy védő hozzáért, elindult kifelé és az utolsó pillanatban, mielőtt elérték volna, eldobta a labdát Sam Hurd-nek, aki elndult vele kifelé és csak Dawkins tudta levinni a földre a 20 yard-on, még a vonalon belül, de így is csinált 53 yard-ot. A Dallas-nak időt kellett kérni 0:59-el a vége előtt, így már csak 1 időkérésük maradt. 1&10-nél Choice csinált 7 yard-ot egy screen-ből, maj Hurd kapott el egy újabb passzot, de mivel hátrafelé futott ki, ezért a bírók továbbengedték az órát és a Cowboys-nak ki kellett kérnie az utolsó idejét 0:27-el a vége előtt. 1&8 jött, Crayton kapott el egy passzot, de a 2 yard-nál tudták szerelni, így ismét pörgött tovább az óra, Romo-nak a földre kellett vágnia, így 3&2 jött 0:09-nél. Egy passzot próbált meg Hurd felé, akit Champ fogott, aki el is tudta ütni az elkapó elől a labdát. 0:05-el a vége előtt jött a mindent eldöntő, 4th down play. Romo ugyanazt próbálta meg, meglepő módon ismét Champ-re dobott, aki élt is a lehetőséggel és ezt a labdát is leütötte.

Ezzel már csak 1 másodperc maradt, amit Orton egy gyors térdeléssel le is pörgetett.

Champ-re 16 labdát dobott Romo, 1 INT lett belőle és a két leütött labda a végén, ezzel ki is érdemelte az AFC Defensive Player of the Week címet a ligától!



Nyilatkozatok a mérkőzésről:

A 4-0-s győzelem-vereség statisztikával rajtoló Broncos most már a sajtóban is egyre több figyelmet kap. Lássuk a meccs utáni nyilatkozatokat!

"Héj, mi nem akarjuk, hogy az emberek elkezdjenek bízni bennünk. Rendben van ez, ahogyan eddig ment, hogy senki sem figyelt ránk, és az esélytelenek nyugalmával nyerjük csöndben a meccseinket" - nyilatkozta a meccs közben megsérülő futó, Correll Buckhalter.

"Hatalmas mérkőzés volt. Ezt a játékot kerestük az egész meccsen, amit a végén megcsináltunk. Örülök, hogy élni tudtam a kínálkozó lehetőséggel. Ahogy elkaptam a labdát, tudtam hogy meg lehet az esélyem, hogy végig vigyem, de az erő itt nem lehetett elég, muszáj volt néhány mozgást csinálnom, hogy befuthassak a touchdown területre" - mesélte a győztes pontot megszerző Brandon Marshall.

"Ez az, amire csak B-Marsh képes, kulcspillanatokban óriási dolgokat tud művelni, hatalmas játékos. Óriási volt, ahogyan megkapta a labdát, már felrobbant a csarnok" - tette hozzá a tight end Tony Scheffler.

A Cowboys-osok már korántsem voltak ennyire boldogok a lefújás után, sőt!

"Semmit nem hibáztam, tökéletesen csináltam a feladatomat, amikor Marshall megragadott és ellökött. Offenzív passz akadályozásnak kellett volna lennie, ez egyértelmű, ha ez nem volt szabálytalan, akkor nem tudom mi lenne az. Vártam a sárga zászlót, de nem jött, fogalmam sincs, hogy a játékvezetők mit néztek akkor a meccs helyett" - forrongott a Dallas CB, Terence Newman.

"Minden téren nagyon erős volt a Broncos. Mi pedig kevésbé találtuk a játékunkat a második félidőben. Az interception sajnos benne van, ha Champ irányába nem tökéletes passzt dobok, emiatt nem kell szégyenkeznem" - mondta Tony Romo, az ellenfél irányítója.

Josh McDaniels véleménye:

"Nagyon büszke vagyok a csapatomra. Pontosan azt játszottuk, amit vártam tőlük. Egy erős ellenfél ellen ezt kell csinálni, tartottuk az eredményt, mentünk velük, aztán bevittük a győztes pontot. Ráadásul milyen fantasztikus ponttal nyertünk, az a Marshall futás talán az egyik legszebb elkapás utáni futás volt, amit valaha láttam az NFL-ben. Másodszor próbáltuk meg ezt a játékot a meccsen, az első alkalommal Newman szerelte őt, de másodszorra már nem volt dallasi védő, aki feltartóztathatta volna.
Sokan nem vették komolyan ezt a csapatot, és nem érdekel, ha most sem vesznek minket számításba, mi elégedettek vagyunk magunkkal, és tisztában vagyunk a helyzetünkkel. A rajt remekül sikerült, négy meccs, négy győzelem, mindig nagyszerű statisztika az NFL-ben. De tudjuk, hogy még nem jutottunk be a playoffba, négy győzelemmel nem lehet divíziót sem nyerni. Örülünk az eddigi sikereknek, de egy cseppet sem vagyunk ennyivel megelégedve. Szóval dolgozni fogunk tovább, hogy újabb értékes győzelmeket szerezzünk.
Kiemelném újra a védőjátékosaim emberfeletti teljesítményét. D.J. fantasztikus volt, amit művelt. Mentalitása mindig átragad a többiekre, ez emeli ki még jobban nagyságát. Champ tisztában van a képességeivel, és sokadszor is megmutatta, hogy még mindig a világ legjobbja a posztján. Próbáltuk sokat blitzelve sürgetni Romot, hogy minél előbb dobja el a labdát, így Champ jó helyzetbe kerülhetett az elkapók mellett.
Kicsit ünnepelünk, de aztán már előre kell tekintünk, hiszen komoly feladataink jönnek, még nehezebb ellenfelekkel szemben kell pályára lépnünk a folytatásban."

A Broncos védői ismét komoly szerepet játszottak a sikerből.

"Megpróbáltak meglepni azzal, hogy sok labdát dobtak rám. Nem igazán zavart, élveztem a kihívást és élveztem a nagy nyomást. A vége nagyon izgalmas volt, de ott is sikerült jól védekeznünk, így meglett a mérkőzés. Ja és igen, miért ne tudtam volna megcsinálni a Marshall-féle TD-hez hasonló játékot? Komolyabbakat is hatástalanítottam azelőtt, Terence persze csak dühöngeni tud, de ne foglalkozzunk vele" - említette Champ Bailey.

"Mentem mindenfelé, nem is játszottam igazából konkrét pozícióban. Improvizáltam az aktuális helyzetben, voltam hátul, segítettem a futás ellen, és ha kellett, még blitzeltem is. Sokmindent végrehajtottam, és a többiek is hatalmasat játszottak mellettem" - tette hozzá D.J. Williams.

"Nagyon élvezem, hogy együtt játszhatok D.J.-vel, hihetetlen srác, mindent elsöprő küzdőszellem van benne, amit átragad a többiekre, így rám is. Ketten együtt rengeteg szerelést csináltunk meg ma is, mint ahogyan a korábbi három meccsen is" - jegyezte meg a másik LB, Andra Davis.

"Hálás vagyok a védelem edzőinek, hogy ilyen nagyszerű sémát dolgoztak ki, amiben ennyire tudok érvényesülni. A srácok kiválóan teszik a dolgukat körülettem, így megnyílik nekem a lehetőség, hogy támadhassam az irányítót, egyáltalán nincs nehéz dolgom, hiszen teljesen megnyílik az út előttem. Fantasztikus amit művelnek" - dícsérte a többieket az immár 8 sacknél tartó Elvis Dumervil.

"Nem hiszem, hogy mondanom kéne bármit is a védelmünkről, egyszerűen nem adtuk fel egy pillanatra sem, és küzdöttünk a végsőkig. Egy ilyen csapat ellen, mint a Cowboys, csak így lehet esélyünk a győzelemre" - így Mario Haggan.

"Jól kezdett a Dallas, de végig nagy tűzzel játszottunk, és képesek voltunk fordítani. Érzésem szerint nagyon fontos momentum volt Renaldo sack/fumble-ja, hatalmas megmozdulás volt, és sokmindent megváltoztatott, azzal jöttünk vissza tulajdonképpen a meccsbe, és még nagyobb lendülettel játszott az egész csapat" - vélekedett Andre' Goodman.

"Minden téren remek munkát végzett a csapat. A special team is nagyszerű volt, a rúgások és a mezőnyjátékosok munkája egyaránt kiválóan sikerült általában. Ráadásul még néhány egész jó punt returnt is össze tudtunk hozni, hogy jó helyzetből indíthassuk meg a támadásainkat. Nagyon izgalmas meccs volt, és szerintem ez a csapategységek közti kiegyensúlyozottsága és az utolsó pillanatokig való küzdeni akarás döntötte el javunkra a mérkőzést" - fejezte be Renaldo Hill, a safety.



















A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 243 yard, 20/29, 2 TD - Romo 255 yard, 25/42, 1 INT

Futások:
Moreno 14 db, 65 yard; Buckhalter 6 db, 37 yard; Jordan 2 db, 14 yard - Barber 11 db, 41 yard, 1 TD; Choice 14 db, 33 yard

Elkapások:
Marshall 4 db, 91 yard; Buckhalter 5 db, 55 yard; Graham 3 db, 36 yard; Scheffler 3 db, 16 yard; Moreno 2 db, 11 yard, 1 TD - Hurd 3 db, 62 yard; Choice 5 db, 47 yard; R. Williams 3 db, 35 yard; Witten 4 db, 31 yard; Barber 2 db, 27 yard; Austin 3 db, 19 yard; Crayton 3 db, 16 yard

Rúgások:
Prater 1/1 FG, 2/2 XP, 5 pont - Folk 1/1 FG, 1/1 XP, 4 pont

Puntok:
Kern 6 db, 41.7 yard AVG, 2 db I20 - McBriar 6 db, 41.7 yard AVG, 3 db I20

Rúgás visszahordások:
McKinley 2 db, 24 yard AVG - Austin 2 db, 26 yard AVG

Punt visszahordások:
Royal 4 db, 11 yard AVG - Crayton 2 db, 7 yard AVG

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
D.J. Williams 9 db (9+0); A. Davis 9 (7+2); Bailey 8 (8+0); Dawkins 7 (6+1); Peterson 5 (4+1); Haggan 4 (3+1) - Brooking 9 (9+0); B. James 8 (6+2); Watkins 6 (5+1); Hamlin 6 (3+3), Ware 4 (2+2)

Sackek:
Dumervil 2 db, Holliday, Hill, D.J. Williams 1 - B. James, Spears, Bowen 1

A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Cowboys):

Szerzett yardok: 337 - 315
Futott yardok: 116 - 74
Passzolt yardok: 221 - 241
First downok: 18 - 20
Third down hatékonyság: 2/10 - 3/14
Büntetések: 10 (81 yard) - 7 (70 yard)
Touchdownok: 2 - 1
Extrapontok: 2/2 - 1/1
Field Goalok: 1/1 - 1/1
Pontok: 17 - 10
Labdabirtoklás időben: 26:53 - 33:07

AFC West állása a 4. hét után:

1. Denver Broncos 4 - 0
2. San Diego Chargers 2 - 2
3. Oakland Raiders 1 - 3
4. Kansas City Chiefs 0 - 4

Vasárnap, 22:15-ös kezdettel Josh McDaniels korábbi csapatát, a New England Patriots-t fogadjuk az Invesco Fielden, minden eddiginél nehezebb mérkőzés várható, de bízzunk az újabb bravúrban!

Tegnap és tegnap elött játszotta le az elsö két idegenbeli meccsét a Colorado Rockies az NLDSben a Philadelphia Phillies ellen. Semmi nem dölt el két meccs  után, és a series 1-1es állással folytatódhat hétvégén a Coors Fielden.

A szerda délutáni elsö összecsapás nagyon izgalmasan kezdödött, Cliff Lee és Ubaldo Jimenez hatalmas dobó párbajt vivott egymással, ami végül nem a mi javunkra dölt el. Az 5-6. inningben ugyanis 5 pontot kaptunk, amivel eldölt a meccs és már csak egy hajrábeli szépitésre futotta, így lett sima 1-5 a végeredmény.
A Rox a másodiktól kezdve a hetedik inningig bázishoz sem tudott jutni, ezzel az ütések aránya is 12-6 lett nem ide. Pedig az elején még megvoltak a lehetöségeink, de hol szerencsétlenül hol minket sujtó birói itéletekkel, de mindig elakadtunk valahol, pedig akkor még Lee sem dobott olyan gyilkos formában, és könnyen vezetettünk volna. Aztán Werth-ék viszont felörölték Jimenezt és a védekezésünket, és simán gyöztek.
Az élete elsö playoff meccsét játszó Carlos Gonzalez 2/4es átlaggal lett a csapat egyik legeredményesebb ütője, és az egyetlen futásunkat is ö jegyezhette fel magának, rá talán a legkevésbé sem lehetett panasz, hozta a legjobbját amit az alapszakaszban is szokott. Ennél a bizonyos runnál Troy Tulowitzki szerezte az RBIt egy szép duplával. A shortstop szintén kétszer talált a négy lehetöségböl, egész jól teljesitett még ő is. Ütött még ezen kivül a kétszer strikeoutolva lett Garrett Atkins és a bázisra jutása után birói tévedéssel kiesö Yorvit Torrealba is. Azonban a többiek totálisan impotensek voltak, Fowler, Helton, Hawpe és Barmes is képtelen volt feljutni a pályára, ráadásul védekezésben sem voltak mindig hibátlanok, tölük mindenképpen sokkal jobb teljesitményre lett volna szükség, Hawpenak még egy ronda mezöny hibája is akadt.
Ubaldo Jimenez parádésan kezdte a mérközést, az elsö három menetben sansza nem volt ellene a Philliesnek, hihetetlenül magabiztos volt. Az elsö három inningben egyetlen ütésre volt jó az ellenfél, közben négy strikeoutot vágott. Azonban késöbb vissza esett nagyon, a hatodik menetre már 9 ütést és 5 futást nyelt be, igy muszáj volt lecserélnünk. Az ötödik-hatodik játékra teljesen elveszitette sajnos a fonalat. A bullpenböl Joe Beimel egy beállásból egy ütést kapott, mehetett is le. Matt Daley egy hit és egy walk mellett legalább betudta valahogy fejeztetni a maratoni 6. inninget. Franklin Morales perfectel hozta a hetediket. A nyolcadikban pedig Jason Marquis jött be, és egy ütést kapva zárt.



Kereken 24 órával késöbb rendezték a második meccset a Citizens Bank Parkban. A Rockies védekezésben és támadásban is javult az egy nappal korábbi állapotokhoz képest, és végig vezetve gyöztünk. Na persze, ez nem jelentette azt hogy olyan baromi könnyü meccs lett volna, vezettünk 4-0ra de hamar visszazárkoztak egyetlen run különbségre, és az utolsó pillanatokig megvolt az esélye a Philliesnek a forditásra, de végül 5-4 arányban lehoztuk a meccset hatalmas szenvedések árán.
A hazaiak nem nyujtottak olyan verhetetlen produkciót mint egy nappal korábban, különösen a dobó játékuk volt sebezhetö, az ütésekkel igyis 11-9re ök végetek jobban.
Ujra az elsö ütő Carlos Gonzalez játszott kifejezetten hatékony formában, a venezuelai ugyanis öt lehetőségböl három ütést hajtott végre, egy bázis rablás és egy rablás közbeni lekapcsolás mellett pedig még egy futást is elkönyvelhetett. Az elsö két meccs során .556os átlagot jegyzett. A catcher Yorvit Torrealba a negyedik inningben beütötte a csapat első homerunját az idei rájátszásban, ami egy két emberes hazafutás volt. Torrealba végül 2/3as ütési hatékonysággal tudta le a találkozót. Más nem szerzett több hitet, a többiek közül néhányan még egy-egy darabot könyvelhettek el. Todd Helton például egy RBIt csinált, miközben egy ütést és egy futást követett el, plusz három embert hagyott bázison, valamivel jobban játszott már mint tegnap. RF poszton Ryan Spilborghs volt a kezdő Hawpe helyett, és Spilbo három beállásából egy ütést ért el egy walk mellett, szintén futást jegyezve. Továbbá még a csereként beszálló Seth Smith és a dobó Aaron Cook volt képes egy-egy hit bemutatására a csapatból. Muszáj kiemelni Dexter Fowler nevét is, aki három alkalommal is önfeláldozó ütéssel jutatta elörébb az elötte már bázison lévö embert, ezek közül kétszer ráadásul futást kényszeritett ki, vagyis két RBI került a neve mellé. Troy Tulowitzki ütö találat nélkül zárt, egy találatot viszont ö kapott a karjára a hajrában egy hit by pinchet, de ápolás után folytathatta a játékot. Tulo ma elsö sorban védekezésben tudott a csapat huzóembere lenni. Garrett Atkins és Clint Barmes egyaránt eredménytelen meccset zárt, utóbbi még 4 LOBt is produkált. Csereként még Stewart és Giambi is szóhoz jutott a fentebb már emlitett Smith mellett.
Aaron Cooknak 5.0 IP jutott, a hatodik közben cserélték le. A mérközést végül hét bekapott ütéssel és három elszenvedett futással zárta. Nem volt rossz, jól támogatta a védelem, de a hatodik menetre már kicsit megfáradt. Négy strikeoutot jegyzett, és a végén neki irták be a gyözelmet. Jose Contreras két ütést szivva hozta le a hatodik menetet. Matt Belisle nagyon magabiztosan teljesitette a hetediket. Rafael Betancourt a 8. inning 2/3áig remekül tette a dolgát, majd kapott egy HRt, és lecseréltük. Franklin Morales 0.1 IPt hozott le hibátlanul. Az utolsó játékra pedig következhetett Huston Street, aki egy walk és egy hit ellenére hatalmas izgalmak közepette hozni tudta az idei playoffbeli elsö savejét.



MLB Playoff 2009 - A párharcok állása:

NLDS:

Philadelphia Phillies - Colorado Rockies 1:1

Los Angeles Dodgers - St. Louis Cardinals 2:0

ALDS:

Los Angeles Angels - Boston Red Sox 1:0

New York Yankees - Minnesota Twins 1:0

Elkezdödött természetesen a többi párharc is a divisional seriesben. Az NLDS másik ágán a Dodgers mindkét hazai mérközését hozta a Cards ellen. Az esélyesebb LAiek igy már csak egy gyözelemre vannak a továbbjutástól, de nem dölt még el a dolog, az elsö két meccs elég szorosan alakult. A másik ligában még csak egy-egy találkozáson vannak túl a csapatok, a Yankees és az Angels is elég sima gyözelmet aratott az elsö hazai meccsén.

A Rox tehát 1-1 után folytathatja Denverben, a párharc harmadik meccsét vasárnap, 03:37töl rendezik a Coors Fielden. Megvan közben már a negyedik mérközés idöpontja is, miután biztossá vált hogy szükség van a negyedikre is, ezt majd hétfő, 04:07töl játszuk le. A series három nyert meccsig tart, vagyis ha hozzuk mindkét hazait már továbbjutunk; ha egyet nyerünk, egyet vesztünk, akkor döntömeccs kedden Philadelphiában; ha pedig a Phils elvinné mindkét meccset Denverböl, akkor ők jutnának tovább egyböl.

A hétvégén tehát Rocktober Denverben, miközben havazás várható, és város többi csapatának meccse mellett figyeljetek és szurkoljatok azért a kiemelten fontos találkozók előtt álló baseballosokra/nak is. GO ROCKIES!!!


 

A Broncos-hoz kísértetiesen hasonlóan indította a szezont a Colorado Avalanche gárdája is, miután a mindenki által hatalmas outsidernek vélt jégkorongozóink, elsöprő lendülettel és szívvel küzdve, két korántsem várt diadallal kezdték az évet. Ahogyan a Vadlovak, a Jetik fiatalos csapata is rendkívül szimpatikus játékot mutatott be.

Az Avs kétszer is bombameglepetést okozott, miután két olyan csapatot leckéztettünk meg egyaránt háromgólos különbséggel, akik nagy esélyesei lehetnek a nyugati főcsoport megnyerésének is, szemben a totálisan hátrarangsorolt mieinkkel. A csütörtöki szezonnyitón az egy évvel ezelőtti alapszakasz-győztes San Jose-t vertük 5-2-re, majd két nappal később egy délutáni mérkőzésen a divízió-favorit Vancouvernek sem kegyelmeztünk, és 3-0-ra mostuk le a Canucks-t.

Fantasztikusan kezdte az idényt az első sorunk, a hármas tagjai ugyanis összesen 11 pontot szorgoskodtak össze az első két mérkőzésen. Wolski duplázott a rajton és 1+1-ezett a második meccsen; Stastny összesen 1+3-mal bír; Hejduk pedig már három előkészítésnél tart. A trió a csapat topsorához méltóan teljesít, állandó gólveszélyt jelentenek az ellenfél kapujára, és rendszerint be is találnak, a Canucks elleni első találatuk például már-már iskolajáték számba ment, amikor rövid időn belül sokadszor is megaláztuk a liga legnagyobb sztárkapusát, Roberto Luongo-t.

A második hármasban Duchene elsősorban kiváló mezőnymunkájával vétette észre magát, mindkét mérkőzésen őrületes megmozdulásokat mutatott be emberhátrányban, megőrjítve ezzel számtalan ellenfelet, és értékes másodperceket nyerve. Helyzeteit egyelőre rendre kihagyja, de egy gólpassza már van, és lenyűgöző dolgokat művel a koronggal. McLeod győztes gólt vágott a Sharks ellen, amikor egy kipattanóra érkezett kiválóan a második hullámban, a Canucks elleni mérkőzésen pedig nemes egyszerűséggel féltucat alkalommal ütközött, és Mitchell képét is beverte. Svatos egyelőre nincs túl nagy formában, helyzetei is ritkán voltak, nehezen találja a helyét.

Tucker az előidény utolsó meccsét követő dupla után a szezon első két találkozóján is kiosztott egy-egy újabb találatot, beleértve a szezon első denveri gólját, valamint a Canucks elleni PPG-t is. A veterán szélső példás elszántsággal mutatja az utat a fiatalok előtt. Galiardi fantasztikusan korcsolyázik, és sokkal jobban védekezik, mint tavaly, egy gólpassza is van már az első meccsről. Stewart szintén bír egy assziszttal, a kapu előtti helyzetekben rendre jelen tud lenni, és a palánk mellett is gyakran kamatoztatja brutális fizikai adottságait. Tehát mindkét első teljes szezonját töltő fiatal eddig remekül látja el a feladatát.

A negyedik sorból is gólpasszal mutatkozott be O'Reilly az NHL-ben, aki két nap híján a klub történetének valaha volt legfiatalabban a jégre lépett hokisa lett. Az idén draftolt center kiválóan dolgozik védekezésben, és időnként helyzeteket is képes kialakítani, ami a 4. sorból, minimális jégidő mellett nem akármilyen teljesítmény. Hendricks két meccs alatt végrehajtott hat ütközést, a Canucks ellen több komoly helyzetet is kihagyott. Koci mindkét meccsen néhány percre volt csak beküldve, de egy verekedést már ennyi idő alatt is feljegyezhetett magának.





















A hátvédek közül Quincey játszotta a legtöbbet az első két mérkőzésen, miután a nyári szerzemény mindkét alkalommal bőven átlépte a 20 percet. Nagyon magabiztos, offenzív kvalitásait máris két assziszttal csillogtatta meg, és egyelőre hátrafelé sem lehet rá panasz, remekül helyezkedik, ütközései pedig rendre lázba hozzák a publikumot. Liles 1+1-gyel az egyetlen hátvéd-gólunk tulajdonosa, egy fantasztikus emberelőnyös átlövés gólt szerzett a Sharks ellen. Foote-tal együtt kiváló duót alkotnak, nagyszerűen egészítik ki egymást, és nagyon sok időt töltenek a jégen mindketten. A tavalyi évben nagyot betliző Clark két gólpasszal kezdte az idényt, eddig még a harmadik párból is igencsak stabilnak tűnik, bár a rutintalan Cumiskey-vel helyenként igencsak kusza dolgokat műveltek hátul, de összességében a Canucks ellen már egész stabil párost alkottak. Hannan teljesítményéről a +3 mindent elmond, átjátszhatatlan a védelemben, és a támadásokat is képes támogatni hátulról, folytatja tehát az elődényben már jól megszokott teljesítményét.

Anderson 97.3 %-os védési hatékonysággal indította az évet, 75 lövésből 73-at fogott ki, és volt ugyebár egy shutoutja is, így a játékhét második legjobb játékosának választották meg az NHL-ben. Viszont a második meccsen meghúzodott a lágyéka, de egyáltalán nem tűnik komolynak a probléma, így már a péntek hajnali következő meccsen is játszhat.

A mellkas sérüléssel bajlódó Jones, a formán kívüli Hensick, valamint a veterán Salei, illetve a cserekapus Budaj ezidáig egyetlen mérkőzésen sem jutott szóhoz, de rövidesen várható lesz valamennyi eddig mellőzött hokis szerepvállalása is.

Az Avs a mai naptól kezdve két hét alatt egymás után hét idegenbeli meccset fog vívni, de ami a legfontosabb, hogy az eddigihez hasonló mentalitás és munkamorál megmaradjon, akkor már maximálisan büszkék lehetünk majd a srácokra. Ez a két meccs így is tökéletesen megmutatta, hogy mennyire érdemes szeretni az idei Avalanche-t is.


 

Szerda este a Philadelphia Phillies-Colorado Rockies mérkőzéssel veszi kezdetét a 2009-es MLB playoff a Citizens Bank Parkban. Eljött tehát a várva várt nap a Denver-rajongók számára is, a Nuggets május végi búcsúja után újra playoff-ban szurkolhatunk egy majorligás csapatunknak városunkból.

Bár a Rox esélyei igencsak behatároltak voltak eleve a tavayi bajnok, World Series-címvédő Phillies ellen, a minap biztossá vált az is, hogy az alapszakasz utolsó előtti mérkőzésén megsérülő dobó, Jorge De La Rosa nem játszhat a Nemzeti Liga Divisional Series-ében (NLDS), pedig 16 győzelmével a csapat legeredményesebb dobója volt a szezonban, és a hazai pályán aratott 10 sikerével szintén a legjobb emberünk.

A mexikói hiányában az első meccsen Jimenez, a másodikon Cook, a harmadikon Hammel lesz a kezdődobó, míg a negyediken elvileg Marquis-ra számíthatnánk.

Az alapszakaszban lejátszott hat egymás elleni mérkőzés közül a Phils négyet nyert ellenünk, mind az idegenbeli, mind a hazai hárommeccses series-t 2-1 arányban buktuk el.
Ezalatt az ellenfélnél a 2B Chase Utley .421-es ütési hatékonyságot jegyzett egy HR és négy RBI mellett; az összesen 36 HR-t vágó RF Jayson Werth két hazafutásig és nyolc pontot érő ütésig jutott ellenünk .391-es átlaggal. De Raul Ibanez-től és Pedro Feliz-től ugyancsak kaptunk HR-t. Viszont az 1B Ryan Howard-ot kifejezetten jól tudtuk tartani, annak ellenére, hogy 141 RBI-t szerzett az évben, 45 homerunjával pedig a liga harmadik legjobbja lett.
A mieinknél az első teljes MLB-szezonját játszó Dexter Fowler volt a legeredményesebb az alapszakaszban a Phillies ellen, lévén 9/21-el .429-es AVG-t jegyzett. A 3B Garrett Atkins mérlege 3 HR és 8 RBI volt a Philly ellen az alapszakaszban. Továbbá a csere outfielder Ryan Spilborghs .304-es átlaga is szép teljesítmény volt. Ellenben Helton és Barmes is csak .190-es átlagig jutott ellenük.

Nagyon nem mellettünk szólnak az esélyek, de ne felejtsük el, hogy 2007-ben szinte teljesen ugyanez volt a helyzet, mindenki a Phillies továbbjutását vette biztosra az NLDS-ben, de a Rockies a két idegenbeli győzelmet követően söpréssel ment tovább.



Joggal bízhatunk az ütőegységünkben, akik nagyrészt az egész szezonban kiválóan teljesítettek. A két ifjú külsőpályás, Fowler és Gonzalez is idén robbant be igazán az MLB-be, mindketten meglepetésre tudtak egyáltalán bekerülni a keretbe, az alapszakaszban pedig gyakran meghatározó emberei voltak a Rockies sikeres szereplésének. A playoffban is sokat várhatunk Dexter gyorsaságától, és CarGo rakétasebességű bombáitól. Természetesen az igazi húzóember a rutinos franchise player 1B Helton lehet, valamint a félelmetes alapszakaszt produkáló (32 HR, 96 RBI) shortstop Tulowitzki. Az igazi pontot érő ütéseket első sorban kettejüktől várhatjuk, de nagy szükség lenne az idény első felében látott nagyszerű Hawpe-játékra is, aki az All-Star gálán is ott lehetett, de onnantól kezdve jelentősen visszaesett, és csak az év utolsó időszakában volt képes ismét hasonló formában játszani. Komoly segítség lehet még az idény negyedik negyedében elsőszámú elkapóvá felnövő Torrealba is, aki a liga egyik legjobban ütő catcherje lett az év végén.

A legnagyobb lutri persze a dobók teljesítménye lehet nálunk, mint mindig. Jimenez brutális formában dobott a szezon második felében, és tőle igazán sokat várhatunk, a Rox nyerőembere lehet a rájátszásban. Cook a sérülése utáni visszatérését követően mindössze két mérkőzést játszott, de azokon nagyon jó volt. De La Rosa helyett a harmadik meccsen ugyebár Hammel kap majd lehetőséget, miután az utolsó két hónapban jóval magabiztosabb volt, mint a szezon első felében villogó, az All-Star gálán is résztvevő Marquis, aki gyakorlatilag csak DLR sérülése miatt kezdhet egyáltalán a párharcban.
A bullpen teljesítménye még ennél is komolyabb talány lehet. A 35 save-et postázó Street closer helye természetesen kirobbanthatatlan, ráadásul az ő kiegyensúlyozottsága még a Phils closerjeinél is sokkal jobb. Ám a relieverek közül többek közül Morales és Beimel is erősen sebezhető formában van éppen, esetleg Contreras, Belisle és Daley még hasznos lehet, de igazából egyedül Betancourt teljesített olyan konzisztensen az utolsó hetekben, hogy nem kell majd rettegnünk, ha odaáll a dobódombra csereként.



Az első mérkőzésen tehát Jimenez lesz a kezdődobó. A dominikai gyorstüzelő az All-Star szünetet követő időszakban 9-3-as győzelem-vereség statisztikát és 3.08-as ERA-t könyvelhetett el. A formájára és az erejére sem lehet panasz, bármikor képes lehet akár 120 dobás környékén is hatékonyan játszani. Jimenez karrierje során az alapszakaszban a Phillies elleni két mérkőzéséről 0-1-et és 8.10-et jegyez, ám emlékezhetünk rá, hogy két évvel ezelőtt a playoff ugyanezen szakaszában, a második találkozón Philadelphiában lehúzta a rolót: 6.1 IP, 1 R, 3 H - valami hasonlóval ma is kiegyeznénk.
Vele szemben viszont a tavalyi Cy Young-díj nyertes Cliff Lee dobhat a Philly-nél. Az idény közben Clevaland-ből Philadelphiába kerülő SP új csapatában 12 startja alkalmával 7-4-et és 3.39-et ért el, és a szezont ígyis 14 győzelemel zárta.

A második találkozóra jöhet nálunk Cook, aki 11-6-tal zárta az alapszakaszt, ellenfele pedig a Phillies részéről a 10-11-es Hamels lesz. Az is egy érdekes találkozó lehet majd csütörtök este.




A Phillies-Rockies párharc programja:

1. mérkőzés: szerda, 20:37 PHI-COL
2. mérkőzés: csütörtök, 20:37 PHI-COL
3. mérkőzés: vasárnap, 03:37 COL-PHI
4. mérkőzés: vasárnap, ? COL-PHI (ha szükséges)
5. mérkőzés: jövő kedd, ? PHI-COL (ha szükséges)






Ahogyan már korábban is említettük a Nemzeti Liga másik elsőkörös szériájában Los Angeles Dodgers-St. Louis Cardinals csatározást rendeznek.
Az ALDS-ben csak ma hajnalban rajzolódott ki a mezőny, miután a Minnesota és a Detroit egyenlő mérleggel zárt, így 163., azaz döntő mérkőzést bonyolítottak le kettejük között, amit végül egy 12 inninges drámában a Twins vett sikerrel. A másik konferenciában így New York Yankees-Minnesota Twins és Los Angeles Angels-Boston Red Sox párharcokra kerülhet sor.

Ma és holnap este tehát emberi időben következik a Rockies első két mérkőzése a rájátszásban, minden Denver-fanatikus számára tehát kötelező esti program mindkét meccs megtekintése, és féktelen végig szurkolása! :) GO ROCKIES!!!


 

Vasárnap este befejezte a Colorado Rockies az MLB alapszakaszát, és az utolsó tét nélküli meccsen 5-3ra kikaptunk a Dodgerstöl, de ez nem érdekel senkit, a tartalékok játszottak már mindkét csapatnál.

Azért Jason Marquis dobó teljesitménye mindenképpen aggasztó, négy menet alatt négy futást szenvedett el és összesen nyolc ütést kapott, amig le nem cserélték, különösen az elsöben volt gyenge, igy aztán kérdéses lesz a helye a playoffban. De legalább bemelegithetett a playoffra egy másik SP Jason Hammel is (2 IP, 2 H). A bullpenböl Daley, Beimel, Chacin, Herges és Fogg játszott még a végén.
Két outfielder Dexter Fowler és Brad Hawpe volt a meccs legjobbja tölünk, mindketten két hitet és egy runt értek el. Az All-Star RF egy újabb hazafutást is feliratott magának. Volt ütése Seth Smithnek is aki szintén szerzett RBIt, valamint a backup catcher Paul Phillips is szerzett pontot. Ütéssel zárt még Ian Stewart, Omar Quintanilla és Matt Murton is.
Ezen a meccsen nem játszott többek között a kulcs emberek közül Tulo, Helton, Barmes, CarGo és Torrealba sem.

Amit a mult napokban többször is harsogtunk a kommentek közt, a legnagyobb dolog a Rockiessal kapcsolatban: 91 év után az első csapat vagyunk az MLBben, aki 15 GB hátrányból bejutott a rájátszásba!!! A klub történetének harmadik playoffja következik. Korábban 1995ben az elsö körben repültünk, 2007ben viszont egészen a World Seriesig meneteltünk.

A szezon közben történt menedzser váltás után az új GM Jim Tracy 74-42es mutatót hozott ki a csapatból. Elötte nem voltunk sehol, majd összeállt a csapat és több komoly gyözelmi szériát hajtottunk végre, így másodikok lettünk a divben, de az utolsó elötti játéknapig még az elsö helyre (ezzel együtt NL elsö helyére) is volt komoly esélyünk.



NL West végeredmény:

1. Los Angeles Dodgers 95-67
2. Colorado Rockies 92-70 (3 GB)
3. San Francisco Giants 88-74 (7 GB)
4. San Diego Padres 75-87 (20 GB)
5. Arizona Diamondbacks 70-92 (25 GB)

Mostantól tehát jön a rájátszás, a Divisional Series kör szerdán kezdödik, az már biztos, hogy a Rox az első két meccset a Philadelphia Philliesnél játsza idegenben (szerda, 20:37 és csütörtök, 20:37), majd vasárnap hajnalban (03:37) nyomjuk elöször itthon. A párharc három gyözelemig fog tartani. Ha szükséges lesz a negyedik mérközés, azt vasárnap játszák majd Denverben, az ötödiket pedig jövö kedden Philadelphiában.
A másik ágon a NL nyertes LA Dodgers a St. Louis Cardinalst kezdi otthon. Az ALben egy hely még kiadó, szóval még ne foglalkozzunk a playoffal, nézzük át helyette a Rockies statisztikáit az alapszakaszbol.

Ütö statisztikák:

- HR: Természetesen a shortstop Tulowitzki lötte a legtöbb homerunt a szezonban, 32vel hatalmas egyéni csucsot döntött. A 3. bázis ember Stewart sem panaszkodhat, karrierje elsö teljes idényében 25 HRt vágott, különösen az évad elsö felében volt aktiv. Barmes és Hawpe holt versenyben lett harmadik, 23-23 HRal. Az elkapó Ianetta 16 darabja is gyönyörü teljesítmény, de Helton, Smith és Gonzalez is böven átlépték a 10et.

- RBI: Tulo 96 darabbal brutál volt. Hawpe az utolsó meccs miatt beérte Heltont és mindketten 86-86 pontot érö megmozdulást szereztek. Öket Barmes és Stewie követte 76, illetve 70 darabbal.

- H: Helton a 177 ütésével tarolt, de first basemanként ez is a dolga. Tulo 161el nem is maradt le sokkal, de 100 fölé jutott Hawpe, Barmes és még Fowler is.

- 2B: A legtöbb dupla Hawpe neve mellé került: 42. Helton 38al épp hogy lemaradt, Barmes 32, és a kiválóan futó Fowler 29.

- 3B: Fowler 10, Tulowitzki 9, CarGo 7. Brutálisan gyors mindegyik és az ütö erővel sem voltak problémáik, nem csoda hogy ök érték el a legtöbb triplát.

- R: Tuloé lett a legtöbb futás is, egyedüliként átlépve a 100as határt 101el. Mögötte Hawpe, Helton, Stewart és Fowler végzett elég szoros versenyben. Itt sem volt különösebb meglepetés.

- BB: Sétákban meg pláne nem. Helton 89el zárt az élen, Hawpe 79, Tulo 73. A legjobb, legrutinosabb ütöink.

- AVG: Heltoné lett a csapat legjobb ütö átlaga. A veterán 1B .325öt ért el a szezon végére. A rendszeresen játszók közül még Tulo lett .297, Smith pedig .293, Torrealba .291, Hawpe .285.

- SO: Hawpe szenvedte el a legtöbb dobás utáni kiesést, 145. De Stewart és Barmes is az élmezönyben zárt ebben a nem annyira kellemes kategóriában.

- SB: Naná, hogy Fowler lopott bázist a legtöbbször: 27. Tulo 20, CarGo 16 és Barmes 12 is szép teljesitmény, mindannyian sokat probálkoztak és ügyesek is voltak.

- CS: Idönként azért elkapták öket: Tulot 11szer, Barmest és Fowlert 10-10szer, igy ök végeztek a caught stealing lista élén, de ez simán benne van.

Dobó statisztikák:

- W-L: A legizgalmasabb pitching stat. Kezdők: De La Rosa 16-9, Jimenez 15-12, Marquis 15-13, Cook 11-6, Hammel 10-8. Mi voltunk az elsö csapat NLben, akinél öt SP átlépte a tíz wint - mindent elmond rólunk.
Bullpen: Street 4-1, Belisle és Betancourt 3-1, Morales és Rincon 3-2, Embree 2-2, Beimel 1-6, Corpas 1-3, Daley 1-1, Fogg 0-2, Peralta 0-3. Ez már joval cefetebb.

- IP: Jimenez kapta a legtöbb lehetöséget, és 128 inninget tölthetett a pályán a szezonban. Mögötte Marquis 216, De La Rosa 185, Hammel 176.2, Cook 158 az alap rotation tagjai közül.
A legtöbbet alkalmazott csere ember természetesen Street lett, aki 61.2 inninget dobhatott.

- ERA: A kezdök listája: Jimenez 3.47, Marquis 4.04, Cook 4.16, Hammel 4.33, DLR 4.38. Contreras 1.59el lett az egész legjobbja, de ö a szezon végén jött a csapathoz.
Betancourt 1.78a már komolyabban vehetö, de Street 3.06ja az igazi legjobb a bullpenböl.

- R: Marquis kapta a legtöbb futást az ötösböl, 104et. Hammel és De La Rosa 95-94, Ubaldo 87, Cook 86.
A szezont rendszeresen végig játszó cserék közül Morales, Street és Belisle is 21-22 db körül zárt.

- H: Marquis 218al volt a leggyengébb, a szezon második fele nagyon rosszul sikerült számára. Hammel 203, Jimenez 183, Cook 175, De La Rosa 172.
Beimel és Corpas kapott sokat a cserék közül. A 20 IP felettiek közül Betancourt volt a legjobb, 17el.

- HR: De La Rosa kapta a legtöbb homerunt, 20at. Cook 19, Hammel 17, Marquis 15, Jimenez 13. Érdekes lista.
A hosszutávú cserék közül Betancourt csak 1et kapott, Fogg és Street viszont 7et.

- SO: Jimenez 198 strikeoutot szórt ki. DLR 193al szorosan ott volt a nyomában. A két közép-amerikai sokkal jobb volt, mint az északiak: Hammel 133, Marquis 115, Cook 78.
A closer Street 70je brutális mennyiség 61.2 inning alatt, de Daley (55) és Morales (41) is jó volt ebben. IPhez viszonyitva Embree volt talán a leggyengébb: 24.2 alatt 12 SO.

- SV: Kérdés ez? Street 35öt meccset hozott le 37 kisérletböl, a liga egyik legjobbja lett. Morales 7/8as save hatékonyság. Betancourt még 1/3as.



Csapat statisztikák:

- HR: 190et vertünk be. Ennél többet egész NLben csak a DS ellenfél Phillies csinált (224). Mögöttünk még Brewers, D'backs, Cubs volt a sorrend. A liga nyertes Dodgers csak 11. lett 145el.

- RBI: 760al második helyen végeztünk a 788as Phillies mögött. Ebben már negyedik lett a Dodgers 739el.

- H & R: Az 1408 ütésünk csak a 11. helyre volt jó a ligában, egy százassal elmaradtunk a listavezetö Dodgerstöl. Viszont a 804 rununknál többet csak a Phillies jegyzett 820at.

- 2B & 3B: Duplákban kerek 300al lettünk harmadikok a Phillies és a D'backs mögött. Az 50 triplánkkal a legjobbak voltunk NLben, a Mets 49el, a D'backs 45el követett minket.

- BB: 660 sétánkkal kiemelkedtünk a mezönyböl. A második Nats csak 617et csinált, a harmadik Brewers 610et.

- AVG: A .261es csapat ütö átlag a jobbak közé tartozott, szoros versenyben hetedikek lettünk végül. A Dodgers és a Mets is .270ig jutott, a leggyengébb Padres .242t csinált.

- SO: Az összesitett 1277 strikeouttal a második legtöbbet kaptuk a mezönyben, csak a D'backs 1298a volt a mieinknél több.

- SB & CS: Az ötödik helyen zártunk 106 darab bázis rablással. Ebben a kategóriában 122vel a Mets végzett a NL élén. A lefülelt lopásokban viszont 55el torony magas elsök lettünk, de ez betudható a rengeteg probálkozásunknak.

A Rockies 2009-es szezonjának teljes eredménysora (szériánként összesítve):

Április 6-8. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 1:2 W
Április 10-12. Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 1:2 L
Április 13-15. Chicago Cubs - Colorado Rockies 1:1 T
Április 17-19. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 3:0 L
Április 20-22. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2:1 L
Április 24-26. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 1:2 L
Április 27-29. Colorado Rockies - San Diego Padres 2:1 W
Május 1-3. San Francisco Giants - Colorado Rockies 2:1 L
Május 4-5. San Diego Padres - Colorado Rockies 1:1 T
Május 6-7. Colorado Rockies - San Francisco Giants 1:1 T
Május 8-10. Colorado Rockies - Florida Marlins 1:2 L
Május 12-14. Colorado Rockies - Houston Astros 1:2 L
Május 15-17. Pittsburgh Pirats - Colorado Rockies 2:1 L
Május 18-21. Atlanta Braves - Colorado Rockies 2:2 T
Május 22-24. Detroit Tigers - Colorado Rockies 1:2 W
Május 25-27. Colorado Rockies - Los Angeles Angels 0:3 L
Május 29-31. Colorado Rokices - San Diego Padres 2:1 W
Június 1-4. Houston Astros - Colorado Rockies 3:1 L
Június 5-8. St. Louis Cardinals - Colorado Rockies 0:4 W
Június 9-11. Millwaukee Brewers - Colorado Rockies 0:3 W
Június 12-14. Colorado Rockies - Seattle Mariners 3:0 W
Június 16-18. Colorado Rockies - Tampa Bay Rays 2:1 W
Június 19-21. Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates 3:0 W
Június 22-24. Los Angeles Angels - Colorado Rockies 2:1 L
Június 26-28. Oakland Athletics - Colorado Rockies 0:3 W
Június 29-Július 1. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2:1 L
Július 3-5. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 1:2 L
Július 6-8. Colorado Rockies - Washington Nationals 3:0 W
Július 10-12. Colorado Rockies - Atlanta Braves 1:2 L
Július 16-19. San Diego Padres - Colorado Rockies 1:3 W
Július 20-22. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 2:1 W
Július 24-26. Colorado Rockies - San Francisco Giants 2:1 W
Július 27-30. New York Mets - Colorado Rockies 3:1 L
Július 31-Augusztus 2. Cincinnati Reds - Colorado Rockies 3:0 W
Augusztus 4-6. Philadelphia Phillies - Colorado Rockies 2:1 L
Augusztus 7-10. Colorado Rockies - Chicago Cubs 3:1 W
Augusztus 11-13. Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates 3:0 W
Augusztus 14-16. Florida Marlins - Colorado Rockies 2:1 L
Augusztus 18-20. Washington Nationals - Colorado Rockies 0:3 W
Augusztus 21-24. Colorado Rockies - San Francisco Giants 3:1 W
Augusztus 25-27. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 1:2 L
Augusztus 28-30. San Francisco Giants - Colorado Rockies 3:0 L
Szeptember 1-3. Colorado Rockies - New York Mets 2:1 W
Szeptember 4-6. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 3:0 W
Szeptember 6-10. Colorado Rockies - Cincinnati Reds 4:0 W
Szeptember 11-13. San Diego Padres - Colorado Rockies 2:1 L
Szeptember 14-16. San Francisco Giants - Colorado Rockies 2:1 L
Szeptember 18-20. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 1:2 W
Szeptember 22-24. Colorado Rockies - San Diego Padres 1:2 L
Szeptember 25-27. Colorado Rockies - St. Louis Cardinals 2:1 W
Szeptember 29-Október 1. Colorado Rockies - Millwaukee Brewers 3:0 W
Október 2-4. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2:1 L

Mostantól igazán minden Denver-szurkolóra szüksége van a csapatnak, hiszen a tét hatalmas, a Rockies már a rájátszásban küzd a minél jobb helyezésért! Ahogy a denveriek hivják: jön a 2009es ROCKTOBER!!! GO ROCKIES!!!

A vasárnap reggeli balszerencsés vereséggel elszálltak az esélyeink a divízió és a liga megnyerését illetően, és miután 5-0-ra kikaptunk a Dodgers elleni második találkozón, biztossá vált, hogy a Wild Card-helyről kezdhetjük a rájátszást a jövő héten.

A denveri baseballosok egy nagyon izgalmas, kiélezett találkozót vívtak ma hajnalban az LA-vel, melyet végül egy peches sérülés is erősen befolyásolt, és a hetedik inningben bekapott öt ponttal veszítettünk.
A Rockies-ból influenzás megbetegedés miatt hiányzott a 3B Ian Stewart és a CF Dexter Fowler, valamint vádli húzódása következtében az elkapó Yorvit Torrealba sem tudta vállalni a játékot.
Mindössze három base hit-re volt képes a csapat, ebből kettőt Todd Helton vállalt, a harmadik pedig a catcher Chris Ianetta nevéhez fűzödött. Volt még két sétánk, Garrett Atkins és Carlos Gonzalez jóvoltából. Futásig sajnos képtelenek voltunk eljutni, pedig megvoltak a komoly lehetőségeink.
Jorge De La Rosa kiválóan indította a mérkőzést, közte és Kershaw között igazi csemege dobóösszecsapás kezdett kialakulni, azonban a negyedik inning elején meghúzódott az ágyéka, így le kellett cserélnünk őt. A Rockies legtöbb győzelmet arató dobója lecserélését megelőzően nem kapott ütést, és egyetlen ellenfelet sem engedett fel a pályára, közben négy strikeout-ot adott három inning alatt. A következő három játékban a veterán Jose Contreras elég nyögvenyelősen dobott, négy ütést is elszenvedett, de a védelem a sorozatos duplajátékokkal rendre ki tudta takarítani a pályát. Aztán viszont Franklin Morales szertefoszlatta minden reményünket, melyet NL West megnyeréséről szövögettünk, ugyanis a 7. inningben egyetlen embert tudott kiejteni, miközben négy ütést és összesen öt futást kapott be, ezzel dőlt el végleg a meccs.


Ezzel bebizonyosodott, hogy másodikok leszünk NL Westben, miénk lesz a Wild Card pozíció a Nemzeti Ligában, és hogy a negyedik helyről kezdhetjük a playoffot, méghozzá a tavalyi bajnok Philadelphia Phillies ellen.

NL West állás:

1. Los Angeles Dodgers 94-67
2. Colorado Rockies 92-69 (2 GB)
3. San Francisco Giants 87-74 (7 GB)
4. San Diego Padres 75-86 (19 GB)
5. Arizona Diamondbacks 69-92 (25 GB)

Vasárnap este, 22:10-től játszuk le utolsó mérkőzésünket az alapszakaszban, szintén a Los Angeles Dodgers otthonában, de ez már egy tét nélküli találkozó lesz. A rájátszás szerdán kezdődik, szerdán és csütörtökön Philadelphiában, jövő szombaton pedig Denverben léphetünk fel a Phillies ellen a három nyert meccsig tartó párharc első három összecsapásra során. A másik ágon egyébként a NL West győztes Dodgers a St. Louis Cardinals-szal találkozhat.

Reméljük, addigra a sérültjeink maximálisan ki tudják pihenni magunkat, és a rájátszásban is versenyben lehetünk. GO ROCKIES!!!


 

Sorozatbeli negyedik döntetlenjével lopakodik egyre közelebb a rájátszáshoz a Colorado Rapids gárdája, amikor már csak két forduló van hátra az MLS alapszakaszából.

Izgalmasan kezdődött a találkozó, és jobbára az utolsó hazai alapszakasz-meccsén pályára lépő Rapids volt aktívabb, Moor és Casey fejeseivel veszélyeztettünk az első negyedórában. Majd közel 30 perc elteltével a Revolution volt eredményes, amikor egy oldalsó szabadrúgást váltottak gólra egy fejesgóllal. Azonnal válaszolhattunk volna, de Harvey beadása után Baudet csak a kapufára tudott emelni. Negyedóra telt el a második félidőből, amikor Cummings-t rántották le a tizenhatoson belül, a büntetőt pedig Conor Casey váltotta magabiztosan gólra, a kapus vetődésével ellentétes irányba gurítva, 1-1. Néhány perc múlva Baudet kapott piros lapot egy egyszerű pofonért, így aztán emberhátrányba kerültek a házigazda mieink. Innentől kezdve természetesen a létszámfölényben játszó New England veszélyeztetett többet, de a 88. percben Casey kiugratása után Cummings is eldönthette volna a meccset, ha nem a keresztlécet törte volna ketté lövésével. Azonban a végeredmény 1-1-es döntetlen maradt.

Összefoglaló a mérkőzésről:
http://web.mlsnet.com/media/video.jsp?content_id=6991777

A Rapids négy meccsen belül harmadszor szerzett gólt büntetőből, valamennyit Casey révén, ezek voltak a csapat egyeten találatai ezidőtájt.

Eközben a szezonbeli 16. gólját lőtte Conor Casey, így a dallasi Jeff Cunningham-mel holtversenyben vezeti az MLS góllövőlistáját. A Rapids csatárát a napokban meghívták az amerikai válogatott 22 fős keretébe az USA utolsó VB-selejtezőire, Honduras és Costa Rica ellen. Casey behívása nem jelenti azt, hogy ki kell hagynia meccset a Rapids-ből, mert mindkét nemzetközi mérkőzést a denveriek szabadnapos hete alatt játsszák.





















Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-6-11, 44 pont (28 meccs)
2. Houston Dynamo 12-8-7, 43 pont (27 meccs)
3. Seattle Sounders FC 10-7-11, 41 pont (28 meccs)
4. Chivas USA 12-9-5, 41 pont (26 meccs)
5. Colorado Rapids 10-8-10, 40 pont (28 meccs)
6. Real Salt Lake 9-11-7, 34 pont (27 meccs)
7. FC Dallas 9-12-6, 33 pont (27 meccs)
8. San Jose Earthquakes 7-12-7, 28 pont (26 meccs)

Visszaestünk most az ötödik helyre a konferenciában, de a playoff-helyünket továbbra is hasonlóan őrizzük, mivel ott vagyunk az első nyolc csapat közt összesítésben, négy ponttal tartjuk a pozíciónkat.

Az MLS összesített állása:

1. Columbus Crew 12-5-10, 46 pont (27 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 11-6-11, 44 pont (28 meccs)
3. Houston Dynamo 12-8-7, 43 pont (27 meccs)
4. Seattle Sounders FC 10-7-11, 41 pont (28 meccs)
5. Chicago Fire 10-7-11, 41 pont (28 meccs)
6. Chivas USA 12-9-5, 41 pont (26 meccs)
7. Colorado Rapids 10-8-10, 40 pont (28 meccs)
8. New England Revolution 10-9-8, 38 pont (27 meccs)
9. D.C. United 8-8-12, 36 pont (28 meccs)
10. Toronto FC 9-10-8, 35 pont (27 meccs)
11. Real Salt Lake 9-11-7, 34 pont (27 meccs)
12. FC Dallas 9-12-6, 33 pont (27 meccs)
13. Kansas City Wizards 8-11-7, 31 pont (26 meccs)
14. San Jose Earthquakes 7-12-7, 28 pont (26 meccs)
15. New York Red Bulls 4-18-6, 18 pont (28 meccs)

A keleti első címvédő Crew, és a Nyugatot vezető Galaxy már bebiztosította helyét az utószezonban. A fennmaradó hat hely közül kettőt a két főcsoport második helyezettje foglalhat majd el, míg a maradék négy pozícióra konferenciától függetlenül az ezt követően legtöbb ponttal bíró négy csapat kerülhet, várhatóan erre lehet esélye a mieinknek is.

A Rapids számára most következik a szabadnapos hét, majd október 18-ra, vasárnapra virradó (02:30) az FC Dallas otthonában lépünk fel, egy hétre rá pedig a Real Salt Lake elleni idegenbeli találkozóval fejezzük be az alapszaszt.


 

Nem áll meg a félelmetes sebességel száguldó Colorado Rockies szerelvénye, és miután a srácok teljesitették a playoffot, rámennek a divizió és a NL elsöségre. Az esélyeink mindkettöre megvannak, mivel szombat reggel 4-3ra gyöztünk a Los Angeles Dodgers otthonában, sorozatban öt gyözelmünkkel ujra mi vagyunk az MLB legjobb formában levő csapata.

Végig vezettünk a mérközésen, de csak minimális volt az elönyünk ezért nagyon izgalmas volt. Az elsö és a hetedik inningben vágtunk be két-két pontot, de a Dodgers nem akart leszakadni, igy a végsökig szoros volt a csata, de végül megnyertük.
A denveriek elképesztö formában játszottak, az ütök és a dobók egyaránt kiváló teljesitményt hoztak ki magukból. A Rox 8, a Dodgers 6 ütésig jutott. Troy Tulowitzki még mindig csodálatos, a mai napon egy ütése volt, egy kétfutásos homerun, és összesen két run. Tulo már idei 32. hazafutását és 92. RBIját szerezte ezzel. Yorvit Torrealba ujra starter volt, és az elkapó szintén egy hitel és két RBIval zárta a meccset, éves ütö átlaga jelenleg .291es, és amit az alapszakasz utolsó harmadában müvel arra nincsenek szavak. Todd Helton az ujabb 2/4ével tovább erösitette elsö helyét a házi ütö átlag listán (.324es), ismét jol vezette a csapat szekerét. Az elsö ütő Carlos Gonzalez szintén két ütést ért el ezen a meccsen. Egy másik ifju külsös, Dexter Fowler egy-egy ütést és futást szerzett. Ujra kezdö volt 3B poszton Garrett Atkins, aki az utóbbi idöben nagyon hatékonyan tudja segiteni a Rockies elöre haladását. Ezuttal is egy hitet, egy walkot és egy strikeoutot csinált. Az utolsó beállásra már Ian Stewart jött a helyére, aki viszont SOval bucsuzott akkor. Sétát ért el a háromszor dobás után kiesö Ryan Spilborghs, a 2B Clint Barmes és a dobó Ubaldo Jimenez is még. Csereként Stewie mellett még Smith és McCoy foglalt helyet a mezönyben.
Ubaldo Jimenez egyszerüen hihetetlen volt. A dominikai SP idénybeli 15. gyözelmét szerezte meg, miután 6 menet alatt két ütést és egyetlen futást szenvedett el (azt is csak egy balul sikerült wild pitchböl kapta). Emellett 10 strikeoutot szórt ki, és a hatalmas fastballjai mellett a négy séta sem volt olyan vészes. A tegnap látott Cookhoz, és a tegnapelötti Hammelhez hasonlóan ő is hatalmas formában kezdheti a rájátszást, hamarosan kiderül hogy De La Rosaval és Marquisval mi az ábra... A bullpen döcögösen kezdett, Matt Daley két futást is benyalt két ütésböl egy kiesö mellett, és Joe Beimel sem tudott segiteni rajta. Aztán viszont az utolsó négy-négy harmad inningre jött Rafael Betancourt majd Huston Street és mind a ketten kiválóan dolgozva lehozták végül a meccset. Street szezonbeli 35. savejét csinálta meg.


Ezzel megmaradt az esélyünk rá hogy megnyerjük NL Westet. A divizió elsöséghez már csak a hátralévö két alapszakasz meccsünket kell megnyernünk a Dodgers ellen. Ha most egyszer vagy kétszer kikapunk tölük, akkor a 4. helyröl kezdjük a playoffot.

NL West állás:

1. Los Angeles Dodgers 93-67
2. Colorado Rockies 92-68 (1 GB)
3. San Francisco Giants 87-73 (6 GB)
4. San Diego Padres 74-86 (19 GB)
5. Arizona Diamondbacks 69-91 (24 GB)

A mi sikerünk, és az ezzel együtti Dodgers vereség mellett a Cards és a Phills is vesztett szombatra virradóra. Vagyis amennyiben a maradék két meccsünket hozzuk, a div gyözelem mellett NLt is behuzhatjuk akár.
Jósolni lehetetlen, hogy mikor kit hogyan fogunk kapni, mert sok lehetöség van, de a Cardsnak jobban örülnék mint a Philliesnek. De ne számolgassunk annyira, csak szurkoljunk magunknak és persze a riválisok ellen. :)

NL állás:

1. Los Angeles Dodgers 93-67
2. Colorado Rockies 92-68 (1 GB) (Wild Card)
3. Philadelphia Phillies 92-68 (1 GB)
4. St. Louis Cardinals 91-69 (2 GB)

Vasárnap 04:10töl Jorge De La Rosaval állunk ki a Dodgers elleni második meccsre. A kis mexikói 16 gyözelmével a Rox legeredményesebb kezdő dobója, minden egyes gyözelmét június 1. után aratta. Éves ERAja 4.45ös, de a Dodgers ellen még életében soha nem nyert meccset. A sérülésböl vissza jövö Clayton Kershaw (8-8, 2.89) nem tünik verhetetlennek, de nem lesz egyszerü elbánnunk a bal kezes LAD doboval.
Az utolsó meccsen (vasárnap 22:10kor) egyébként majd Jason Marquis jöhet Vicente Padilla ellen, miután nemrég kiderült, hogy a nagyon veszélyes ujonc Hiroki Kuroda nem tudja vállalni a játékot ellenünk.

Szurkoljuk ki a hátra levö két meccset a csapatnak, hogy az igy is hatalmasat szóló Rockies szezon még nagyobb durranás legyen! De bármi lesz innentöl, a denveriek félelmetes formában mennek be a playoffba! Bármire képesek lehetünk! GO ROCKIES!!!

A Colorado Avalanche egyesülete a 2009/10-es szezon nyitómérkőzése előtt tartotta meg a klub legendás játékosának, Joe Sakic-nek a mezvisszavonultató ünnepségét a Pepsi Centerben, magyar idő szerint péntek hajnalban.

Október 1-jén Colorado állam szerte "Joe Sakic-napot" tartottak, ahogyan azt a kormányzó említette a közelmúltban. Csütörtökön, a mezvisszavonultatás délelőttjén nevezték át Denverben a 19. utcát Joe Sakic útnak a város klasszis egyéniségének tiszteletére.

A közel három negyed órás ünnepség itt tekinthető meg teljes hosszában:
http://avalanche.nhl.tv/team/console.jsp?catid=696&id=47742


















A ceremónián természetesen jelen volt az Avalanche elnöke, Pierre Lacroix; a klub tulajdonosa, Stanley Kroenke, valamint Sakic teljes családja, beleértve a szüleit, feleségét és gyermekeit, illetve több egykori csapattárs és barát, valamint rengeteg szurkoló, és az összesen 18 ezres publikum.

Az egykori klasszis a csarnok elől kezdte meg bevonulását az ünnepségre, a kanadai és az amerikai hadsereg öt-öt fős kíséretében, a Pepsi Center előtt a napokban felállított Hírességek Fala elől, melyet a csarnok tizedik évfordulója alkalmából lepleztek le. Sakic-et ezt követően a bérletes szurkolók köszönthették a csarnokon belül, majd a klub bővebb edzői és vezetői stábjával is kezet fogott egyenként a folyosón. Aztán az öltöző felé vette az irányt, ahol az őt követő új csapatkapitány, és sok éven át játszótárs, Adam Foote és a többi játékos köszöntötte őt. Valamennyi Avs-hokis Sakic 19-es mezszámát viselte, és később mindannyian a hazai kispadról figyelték az ünnepséget.

A jégre tett vörös szőnyegre kilépve természetesen hatalmas ováció köszöntötte Joe-t, hosszú percekig csak a publikum hangját lehetett hallani. A csarnok kivetítőjén lejátszottak egy nagyjából tízperces kisfilmet Sakic teljes pályafutásról, és a visszavonulását bejelentő sajtótájékoztatóról. A folytatásban Lacroix és Kroenke adott át néhány ajándékot a Sakic-famíliának, majd az egykori Colorado-játékos, Alexei Gusarov érkezett be, hogy lerántsa a leplet egy gyönyörű Sakic-festményről.

Aztán a klubelnök Lacroix tartott beszédet, melyben ismét fejet hajtott Sakic előtt, megköszönte neki az elmúlt sikeres esztendőket, s közben egy coloradói tájkép-festményt ajándékozott neki. Következett Joe Sakic a 19-es pódiumhoz a mikrofon mögé, aki helyenként meghattottan, el-elcsukló hangon beszélt pályafutásának kezdetéről, a quebec-i időkről, a csodálatos denveri évekről, valamint köszönetet mondott a családjának, a klubnak, a játékostársaknak és a szurkolóknak, hogy ilyen sikeres karriert futhatott be.

Ezt követően került sor a 19-es szám felvonására, amely Sakic és a családja mellett kezdte meg útját a csarnok mennyezete felé, hogy aztán felkerüljön az őt leginkább megillető helyre, a Colorado visszavonultatott mezszámai közé.



















Sakic, aki július 9-én jelentette be visszavonulását, a klub történetének harmadik játékosa lett, akinek visszavonultatták a mezszámát. Korábban Patrick Roy 33-asa és Ray Bourque 77-ese díszítette a csarnok légterét, most pedig felkerült melléjük a 19-es is.

"Élveztem a ceremóniát, de különös érzés volt, hiszen egyfelől azért nehéz volt. Amikor még a csarnokon kívül voltam, nem voltam biztos benne, hogy képes leszek erre az estére, de ahogy beértem a pályához, már simán ment minden. Nagyon nagy elismerésnek tartom, hogy Patrick és Ray meze mellé felkerülhetett az enyém is. Csodálatos volt látni, ahogy felhúzzák a 19-esemet a csarnok tetejére. Örülök, hogy ilyen pályafutásom lehetett, egy ilyen nagyszerű csapatnál. Most így visszatekintve, elégedett vagyok magammal. Persze, hiányozni fog a játék, de nagyon jó, hogy végre sok időt tölthetek el a családommal" - jegyezte meg néhány perccel az ünnepség után az Avs örök 19-ese.

Joe Sakic húsz szezont játszott le ugyanabban a klubban, mindvégig a Colorado Avalanche-t, illetőleg a jogelőd Quebec Nordiques csapatát erősítette. A 40 éves leköszönő hokis a Quebec/Colorado franchise történetének legeredményesebb játékosa, vitathatatlan ikonja, az összes fontos offenzív statisztikában házi listavezető a klubnál: játszott mérkőzések száma (1378), lőtt gólok száma (625), adott gólpasszok száma (1016), szerzett pontok száma (1641), de még az emberelőnyös, az emberhátrányos és a győztes találatok terén is ő a legjobb.

A denveri klasszis mindig szerény, céltudatos, elhivatott magatartásával számtalan jégkorongozó gyermek és fiatal példaképe lett világszerte, s rengeteg rajongót nyert meg az egész világon, így Magyarországon is. Rendszerint még a legnagyobb riválisok őszinte tiszteletét is kivívta, korszakos zseni volt. Páratlan karriert futott be, nem kérdés, hogy a közeljövőben be fogják választani a Halhatatlanok Csarnokába is, minden idők egyik legnagyobb jégkorongozója volt.

Az ünnepséget követően az Avalanche is ihletett formában játszott, és hatalmas meglepetésre a fiatalos csapatunk 5-2-re elintézte a tavalyi Presidents-trófea-győztes San Jose Sharks-t a szezon első mérkőzésén.


 

Csütörtök este bebiztositotta a playoff részvételt a Colorado Rockies csapata, mivel az alapszakasz utolsó hazai meccsén 9-2re megvágtuk a Millwaukee Brewerst akiket igy söpréssel intéztünk el.

A Rockies félelmetes formában játszott a mindent eldöntö meccsen, 14-6ra végeztünk az ütésekkel, és már a legelső inningtöl kezdve vezettünk. A harmadik menetbeli 5-0nál már eldölt a meccs.
A shortstop Troy Tulowitzki bomba formája is folytatódott, mivel elérte a 90. RBIját az évben, és 3ból 3szor ütött ezzel már .299es az egész éves átlaga, és két futása szintén akadt. A külsö pályás Brad Hawpenak is nagyon érdekes napja volt: négy strikeoutos kieséssel kezdett, majd a nyolcadik menetben bevágta szezonbeli 22. HRját, egyben 85. futtatását jegyezte egy két emberes haza éréssel. Kezdö volt Garrett Atkins is a 3. bázis emberként, 3/4es ütö hatékonysága és 3 RBIja önmagáért beszél. Todd Helton is szépen alakitott szokás szerint: három run és két hit lett a teljesitménye. A 2nd baseman Clint Barmes egy séta mellett két ütéssel iratkozott fel a listára. A háromszor strikeoutolt Ryan Spilborghsnak és a kétszer sétáló, hosszu idö után ujra kezdő catcher Chris Ianettanak is akadt egy-egy ütése. A Rockies kezdöi közül csupán Dexter Fowler zárt no hit meccset, de a 7 ember bázison hagyása ellenére is betermelt egy RBIt. A dobó Aaron Cook három walkot is kiharcolt, kettöt ráadásul teli pályánál, vagyis két RBI került a neve mellé amivel 6 darabnál jár már az idényben. A benchröl Eric Young Jr csinált egy ütést, McCoy és Stewart már nem hajtott végre emlitésre méltót.
Aaron Cook volt tehát a kezdö dobó, visszatérése utáni második meccsén szintén gyözelmet aratott vele a csapat, ezzel már 11-6os W-Lnél tart az egész esztendöt figyelembe véve. Nyolc inningje alatt mindössze egy futást kapott, azt is egy homerunból, és összesen csak négy ütésre voltak képesek vele szemben a Brewersesek. A rájátszás elött jól jön az ő gyilkos formája is. A 9. inningben Franklin Morales beszedett egy futást és két ütést is, de a lényegen már nem sokat változtatott.

























Ezzel hölgyeim és uraim, tisztelt denveri publikum: a Colorado Rockies bejutott a 2009-es MLB playoff-ba!!!
Az még nem dölt el, hogy a Wild Card helyen megyünk be, vagy NL West élén. Akkor nyerhetjük meg a csoportot, ha a következö seriest söpréssel hozzuk a Dodgers ellen, bármi más esetben a 4. helyröl kezdjük a POt.

NL West állás:

1. Los Angeles Dodgers 93-66
2. Colorado Rockies 91-68 (2 GB)
3. San Francisco Giants 86-73 (7 GB)
4. San Diego Padres 74-85 (19 GB)
5. Arizona Diamondbacks 68-91 (25 GB)


A helyezés tudatában dölhet el hogy ki kit kap a rájátszás elsö körében. NL 1. kapja a WC-st, a 2. pedig a 3.at. Ha elsök leszünk, nem kaphatjuk a Wild Cardos Dodgerst, hanem a 3.at. Erre kevesebb az esély, ha mi leszünk a Wild Cardosok, akkor pedig valoszinüleg a PHI és a STL közül jobb helyen végzöt fogjuk kapni, de ez még kicsit bonyolult, hiszen nagyon kicsi a különbség a biztos playoff résztvevö négy csapat között. Nehéz most megmondani, hogy mi lesz, az biztos hogy a Phillies vagy pedig a Cards ellen fogunk játszani az elsö fordulóban. És azt is lehet tudni, hogy az utolsó párharcok párositásai ezek: LAD-COL, PHI-FLA, STL-MIL. Azért abban biztosak lehetünk, hogy a Cardinalssal sokkal jobb lenne játszani mint a Philliessel.

NL állás:

1. Los Angeles Dodgers 93-66
2. Philadelphia Phillies 92-67 (1 GB)
3. St. Louis Cardinals 91-68 (2 GB)
4. Colorado Rockies 91-68 (2 GB) (Wild Card)

Következik az alapszakasz utolsó szériája, az ellenfél a Los Angeles Dodgers idegenben, a tét NL West elsö helye. Idöpontok: szombat, 04:10; vasárnap, 04:10; vasárnap, 22:10. Igazából ez már csak a hab lenne a tortán, de hát megkell probálni megnyerni a csoportot és NLt, ha már megvan rá a lehetöségünk, akkor igenis végezzünk minél jobb helyen. GO ROCKIES!!!


 

Első csoportellenfél elleni meccsén is túl van a Denver Broncos, az Oakland Raides vendégeiként léptek pályára és ha már ott voltak, akkor keményen meg is mutatták a vendéglátóknak, hogy milyen a kemény védelem és az ütős futójáték. A két csapat 98-dik találkozója volt ez, az eddigi 97-ből a Raiders nyer 55-öt, a Broncos 40-et és volt 2 döntetlen is.

Prater szép hosszú, touchback-et érő rúgásával kezdődött a meccs. A denveri védelem egyből úgy jött föl a pályára, hogy nem adnak esélyt a Raiders támadóinak. Az első 1 yard-os futás után a másodikban egy screen passz után Peterson kiütötte McFadden kezéből a labdát, amit ugyan a fekete mezesek felszedtek, de az eredmény így is 3&13 lett. Mivel Russell passza csak 8 yardos lett a 3rd down-on, jöhetett Lechler.

A punt a denveri 27 yard-ig szállt, onnan Royal 4 yard-ot előrébb hozta, így a 31-ről indulhatott a támadás. Orton-ék nagyon komolyan vették az első drive-ot, egy 4 yard-os Buckhalter futás után két 14 yard-os passz következett, Marshall-nak és Sheffler-nek, így hamar az Oakland 37 yard-ján volt a line of scrimmage. Jött Moreno, 2 futással (9 és 1 yard) hozta a következő 1st down-t, Marshall 11 yard-os elkapása pedig a következőt. Buckhalter-en volt ismét a sor, 8 és 7 yard-os futásaival már az 1 yard-on állt a csapat. Sajnos egy false start visszanyomta a 6 yard-ra a csapatot, onnan pedig hiába jutottak el újra az 1 yard-ra, a 4-dik kísérletre se sikerült bevinni, így jöhettett a Raiders a saját 1 yard-járól.

Az első down-nál Russell egy rövid passzot próbált meg az endzone-ból, amit az elkapó nem tudott elkapni, de a Raiders szerencséje, hogy belekapott, mert így megakadályozta, hogy Champ megcsinálja az INT-t és a TD-t. A második play-ra is passzt hívott Tom Cable HC, méghozzá egy bátor, hosszú passzot. Ez azonban túl nagy feladatnak bizonyult az egyébként is gyenge idényt futó Russell-nek. Az endzoneban végéig hátrált, aztán elhajította, de nem volt elég pontos, ráadásul a WR is elbotlott így még belekapni se tudott, a labda végül Renaldo Hill kezében landolt a 40 yard környékén és egészen a 23 yard-ig visszavitte.

A támadók tehát kaptak egy újabb lehetőséget a pont szerzésre. Egy 5 yard-os passz és két Moreno futás után 1st down-ja volt a csapatnak az 5 yard-os vonalon. Egy futás és egy rossz passz után jött végre a TD, Marshall kapta el Orton első passzát, így idei első TD-ját szerezte. Prater berúgta az extra point-ot -> 7-0

Prater rúgása alig ért le az endzone-ban, touchback. Bár a második play-re egy szép 15 yard-os futást csinált McFadden, a drive mégis a Broncos számára lett pozitív, mivel a harmadik play-nél Russell alaposan túldobta az elkapóját és a labda André Goodman-hez került, aki a Broncos 36 yard-járól az Oakland 34-ig vitte vissza.

JMD úgy döntött, hogy passzolva akarja előrébb vinni a csapatot, ám csak Orton harmadik passza lett jó, az is csak 4 yard-ot hozott, így Prater-en volt a sor, hogy legalább a 3 pontot megszerezze. 48-ról simán berúgta -> 10-0 lett az első negyed vége.

A második negyed elején Holland úgy döntött, hogy Prater rúgását most nem hagyja csak simán leesni és a -4-ről elindult előre. Rossz döntés volt, a 14 yard-on elkapták a denveriek. Nekiindult a Raiders, egy Bush futással és egy elhibázott tackle-el szerzett egy 1st down-t is a fekete-ezüst alakulat. Újabb Bush (6 yard), majd McFadden (2 yard) futásai után egy sikeres 8 yard-os passz jött Murphy-nek, 1st down. McFadden talált egy kis lyukat, tudott is hozni 7 yard-ot belőle, de utána Bush hiába hozta volna az újabb 1st down-t, de a center Morris ellen 10 yard-os holding-ot fújtak, 2&13 lett az eredménye. Bush egy újabb szép futást mutatott be a szélen, 9 yard lett a jutalma és jött a 3&4, amikor is Russell újra megtalálta Murphy-t egy szép passzal 17 yard-ért, amivel át is jöttek a félpályán, egészen a 36 yard-ig. Az első play-t a védelem nagyon szépen kileste, 0 yard-os lett a vége. A 2&10 play jól indult az Oakland-nek, de McFadden nem elégedett meg 4-5 yard-al, próbált tovább nyomulni, ám így lehetőséget adott a védőknek, hogy kiszedjék a kezéből a labdát és Mario Haggan élt is vele. A pattogó játékszert végül meg tudta tartani a Raiders, de 5 yard gain helyett 6 yard lost lett az eredmény. A 3&16 tétje nem is igazán a 1st down volt, hanem az, hogy vissza tudnak-e menni FG távolságba és ez sikerült is a TE Miller-nek dobott szép passzal, ami 12 yard-ot hozott. Jött az erős lábú Janikowski és bevágta 48 yard-ról, megmentve csapatát a shutout-tól -> 10-3

Royal visszafutása szépen indult, de végül a 21 yard-on megállították. Csodálatos play-el indult a drive, az OL gyönyörűen blokkolt és csak a secondary-nek sikerült megállítani Buckhalter-t, aki 34 yard-ot hozott végül. Sajnos a következő play-nél Marshall egy nagyon picit bemozdult, de ez elég volt a bíróknak, hogy bedobják a zászlót, false start és -5 yard lett büntetés. 1&15-nél egy szép passz Gaffney-nek, ami 8 yard-ot ért, 2&7-nél Buckhalter hozott 6 yard-ot, jött a 3&1, aminél Moreno pont eleget tudott futni a 1st down-ért. Orton újabb passza Gaffney-nek 14 yard-ot hozott, újabb 1st down. Moreno csak 3 yard-ot tudott futni elsőre, így jöhetett az újabb passz, ismét Gaffney-nek, akivel a Raiders LB sora nagyon nem tudott mit kezdeni, ezúttal 15 yard után tudták csak megfogni, így a 2 perces szünet után 1st down-ja volt a Broncos-nak a Raiders 3 yard-ján. Moreno-t az első play-nél megállították még a line of scrimmage előtt, a második play egy rossz passz volt Hillis irányába, a harmadiknál pedig az Oakland egy nagyon kemény blitz-et hívott, Orton gyors passza nem lett jó és ezúttal nem mentünk neki a 4-dik down-nak, inkább jött Prater és berúgta a közelit -> 13-3

Holland megint bátor volt és megint hamar megbüntették érte, Woodyard ütközött vele egy keményet a 16 yard-os vonalon. Bush kapott egy rövid passzot és elindult vele, de csak 4 yard-ot tudott hozni, a második down-os futásával pedig semmit. 3&6-nál Russell ismét Bush-t találta meg és hozták a 1st down-t. A következő play-nél megkergették Russell-t, mégis tudott egy jónak tűnő passzot dobni Miller-nek, de egy visszanézés után tisztán látszott, hogy a TE lába a vonalon ért le, így nem lett érvényes a passz. Csak 4 másodperc maradt és még mindig a saját 28 yard-ján volt a Raiders, így csak egy futásra maradt idő, amit -2 yard-nél megállított a védelem. A félidő végeredménye így 13-3 lett.

Egy touchback után a 20-ról indult a Broncos, mégpedig egy 6 yard-os Moreno futással. Másodikra passz jött, Graham-nek, ami 9 yard-ot ért. Újabb 1st down, újabb Moreno futás, újabb 9 yard. 2&1-nél Buckhalter megint talált egy lyukat, 23 yard-ig meg se állt, 1&10 a Raiders 33 yard-ján. Jordan is pályára lépett, meglepő módon egy külső futással, de csak 3 yard-ot tudott hozni. 2&7-nél Orton passzolt egy rövidet újra Gaffney-nek, de csak 2 yard-ra volt jó. Azonban a play itt nem ért véget, mert Seymour-nál elszakadt a cérna, elege lett belőle, hogy nem tud mit kezdeni Clady-vel és dühében belekapaszkodott a sisakja alól kilógó hajába. Ezt természetesen a bírók is észrevették, 14 yard-os personal faul lett a "jutalma", mivel már csak 28 yard volt az endzone-ig. 1&10-nél a 14-ről Moreno futott 7 yard-ot elsőre a jobb szélen, aztán újabb 7 yard-ot a bal oldalon, aminek a végén egy szép mozdulattal megszerezte NFL pályafutása első TD-ját. XP jó -> 20-3

Holland ezúttal egészen a 30 yard-ig hozta vissza a labdát. Az első play-nél McFadden futott 10 szép yard-ot és hozta a 1st down-t, de lehet, hogy megbánta, mert Dawkins nagyon kemény ütközéssel állította meg. Bent maradt és futott újabb 4 yard-ot, majd jött Fargas, de őt 0 yard-on tartotta a védelem. 3&6-nál Russell passza csak 5 yard-ra volt elég, de a nagy hátrány miatt nekimentek a 4&1-nek. A döntés jónak bizonyult, Russell egy jó vetődéssel hozta a 1st down-t, de nélküle is meglett volna, mivel Ronald Fields beugrott, így azonban plusz 5 yard-ot nyert ezzel is az Oakland. 1&10-nél passzot próbáltak, de hiába volt ideje Russell-nek, mégse sikerült jó passzot dobnia. 2&10-nél McFadden ismét nem jutott sehová, 3&10-nél pedig jött Elvis Dumervil és megszerezte az első sack-jét ezen a meccsen, ami idén az 5-dik volt neki.

4&15-nek már nem mentek neki, inkább jött a punt, amit nagyon szépen megoldott Lechler, így a saját 6 yard-járól indulhatott a Broncos. Elsőre futott 5 yard-ot Buckhalter, ám másodikra sajnos kiszedték a labdát a kezéből és a Raiders meg tudta szerezni a labdát a 16 yard-os vonalon. Ez volt a Broncos első eladott labdája ebben a szezonban.

A Raiders megpróbált élni a lehetőséggel és elsőre úgy is nézett ki, hogy sikerülni fog nekik, McFadden futott 5 yard-ot. Másodikra is ő kapta a labdát, elindult az oldalvonal felé és át is ért a 1st down marker-en, ám ismét nem tudott eléggé vigyázni a labdára, DJ Williams ki tudta ütni a kezéből. Dawkins, bár előtte kilépett, de még idejében visszaugrott, így szabályosan szedte fel a földről a labdát. Erre Tom Cable dobott egy piros zászlót, ám ez egy elhibázott challenge lett, amivel a labda mellett egy időkérést is vesztett a csapata. Dawkins rutinja ismét megmutatkozott, ahogy Cable és stábjának rutintalansága is.

A újabb drive-ot Moreno indította egy szép 7 yard-os futással, majd ismét ő hozott 6 yard-ot és egy 1st down-t. A következő play-nél Orton egy rossz passzot dobott Marshall irányában, majd Buckhalter állt meg 1 yard-dal a line of scrimmage mögött, 3&11-re természetesen passz jött, ami nem lett jó, de Gaffney ellen szabálytalankodtak, így kaptunk 12 ingyen yard-ot és egy 1st down-t ajándékba. 1&10-nél Orton inkább kidobta, mint hogy eladja a labdát, nem talált szabad célpontot. 2&10-nél Moreno futott 9 yard-ot, 3&1-re pedig újabb 4-et, újabb 1st down. Orton ismét kidobta egy kis kergetés után, aztán Buckhalter hozott 2 yard-ot, jött a 3&8. Orton újra dobott, de ezúttal jól méghozzá Marshall-nak 23 yard-ért és egy újabb 1st down-ért. A harmadik negyedet egy 5 yard-os Moreno futás zárta 20-3-as eredménynél.

2&5-nél Daniel Graham-nél láttak holding-ot a bírók, jött a 2&15. Graham javította a hibáját egy szép screen passznál, hozott 24 yard-ot és a 1st down-t, egészen a 13 yard-os vonalig jutott. Buckhalter futása szépen indult és hozott 7 yard-ot, de ha az utolsó ember nem kapja el a lábát, akkor valószínűleg beviszi. Moreno futott kifelé 2 yard-ot, de sajnos 3&1-nél ugyanazt el is vesztette, így jött Prater újra, 24 yard-ról nem is hibázott -> 23-3

Ami benne maradt a rövid FG miatt Prater lábában azt a kickoff-nál kirúgta belőle, újabb touchback lett a vége. Russell passzát Murphy nem tudta elkapni, a második passz pedig hiába hozott 2 yard-ot, egy büntetés miatt -10 lett az eredménye. 2&20-nál úgy nézett ki, hogy Darrell Reid elkapta a QB-t, de előtte szabálytalankodott, így ajándékozott egy 1st down-t és 5 yard-ot a Raiders-nek. 1&10-nél a rossz passz nem számított, mivel mindkét oldalon szabálytalankodtak, jött ismét a 1&10. Bush 2 futása csak 3 yard-ot hozott, 3&7-nél pedig Russell eléggé elmélázott, valamiért nem vette észre, hogy Dumervil rohan felé teljesen üresen, aki így nagyon könnyen szerezte meg a meccsen a második sack-jét, ami már a 6-dik volt neki a 2009-es szezonban.

Lechler jött ismét, a saját endzone-jából rúgta előre a labdát, ami nem is jutott el a félpályáig, a 49 yard-os vonalon pattogott ki. Moreno futott egy rövidet, majd jött két rossz Orton passz, így Kern először jöhetett punt-olni ezen a meccsen.

Közel volt neki a 48 yard, berúgta az endzone-ba, ismét a 20-ról indulhatott az Oakland. Passzal indítottak, rossz passzal, azaz 3 rossz passzal, Lechler-nek tehát újra pályára kellett lépni.

Jó nagyot rúgott bele, de ezzel lehetőséget adott Royal-nak, hogy végre egy jó return-t csináljon, hozzott is gyorsan 17 yard-ot, amivel egészen a 44 yard-ra előrehozta a drive indulási helyét. Buckhalter futott 5 és 1 yard-ot, 3&4-re Moreno azonban nem tudott előrébb jutni, jött újra Kern.

Szép punt volt, csak a coverage csapat elfutott a felpattanó labda meleltt, amit így Higgins 7 yard-dal előrébb tudott hozni. Russell előre menekült a pass rush elől, 15 yard-ot tudott is hozni. Ebből azonban 5-öt egy false start miatt egyből el is vesztettek, 1&15-re Russell újra a futást válaszotta, Elvis-t átvitte a vonalon magával és hozott 6 yard-ot. 2&9-re futást hívtak, lett is belőle 8 yard, de 3&1-nél Russell-t újra megkergették, így hiába dobott jó passzot, így is 4 yard-ot vesztettek. Ismét nekimentek a 4-dik kísérletnek, hiszen nem nagyon volt veszítenivalója a Raiders-nek 3:30-al a vége előtt 20 pontos hátrányban. Ezúttal nem lett sikeres a 4&5, jöhetett a Broncos a Raiders 44 yard-járól.

Jordan kapta a labdát, 2 yard-ot futott vele elsőre, másodikra pedig 5-öt, így a 2 perces szünetre 3&3-al ért be a Broncos. Újra Jordan futhatott, 2 yard-ot hozott csak, de nekimentünk a 4&1-nek, amit Orton arra használt fel, hogy Marshall segítségével adjon egy kis pofont a liga egyik legjobb CB-jének, Asomugha-nak, egy tökéletes 17 yard-os passzal találva meg az általa őrzött elkapót. Ezzel a Broncos már le tudta futtatni az órát 2 futással. Végeredmény: 23-3




Nyilatkozatok a mérkőzésről:

Nézzük, hogy a résztvevők hogyan láttak a történteket, elsőként a Broncos játékosai!

"Örülök neki, hogy megvan a 3-0-s mérleg, és hogy hétről hétre egyre jobb játékra vagyunk képesek. Nem volt könnyű meccs, de jól kezdtünk, magabiztosak voltunk, és a passzjáték is úgy működött, ahogyan kellett. Sikerült nagyjából megvalósítanunk, amit előre elterveztünk, emiatt különösen elégedettek lehetünk" - jegyezte meg az irányító, Kyle Orton.

"A nyár borzasztó volt abból a szempontból, hogy rengeteg negatív beszólást kapott a csapat Jay Cutler távozása, és Josh McDaniels érkezése miatt. Mindig csak azt tudtam mondani nekik, hogy aki Cutlerre kiváncsi az menjen Chicago-ba, aki pedig nem szereti az edzőnket, az találjon másik csapatot magának. Háromból három győzelem mindent megmagyaráz, hogy jó úton van-e a csapat vagy sem, a védelem fantasztikus, és szerintem támadásban sem vagyunk rosszak. Kíváncsian várom a folytatást, amikor nagyon erős ellenfelekkel fogunk találkoni" - szögezte le LaMont Jordan.

"Kiválóan dolgozott előttünk a támadófal, fantasztikusan húzták szét az ellenfél védelmét, hatalmas lyukakat teremtve számunkra, ahová szinte csak be kellett gyalogolnunk. Nagyon jól játszott az egész csapat, úgy érzem, minden téren kiemelkedőt alkottunk, ami miatt nagyon boldog vagyok" - tette hozzá az újonc Knowshon Moreno.

A Raiders meghatározó játékosai már korántsem voltak ennyire elégedettek, hiszen csúnya hazai fiaskót szenvedtek el tőlünk.

"Néhány nagyon komoly problémát ki kell javítanunk a jövőben, így nagyon sebezhető a játékunk. Nem tudtuk túl jól olvasni a Broncos technikás támadójátékát, így simán veszítettünk. A mutatottnál sokkal nagyobb odafigyelésre lett volna szükségünk ellenük, ez így nagyon gyenge produkció volt"- említette a tavalyi Pro Bowler CB, Nnamdi Asomugha.

"A közönség teljes joggal volt elégedetlen a játékunkkal, de a srácok az öltözőben mögöttem állnak, igyekezni fogok felpörgetni magamat a folytatásra, mert még egy ilyen vereség nem férhet bele" - mondta Jamarcus Russell irányító.

Josh McDaniels véleménye:

"Nagyon lendületes volt a támadójátékunk, és fokozatosan fárasztottuk le az ellenfelet. Főleg, hogy a meccs elején szinte végig a védelmüknek kellett a pályán lenniük. Az előzetes tervbn szerepelt, hogy megpróbáljuk minél többet a földön tartani a labdát, és a futóink gyorsaságát kamatoztatjuk. Minden héten szeretnénk erre a hangsúlyt fektetni, valamikor kevésbé sikerül ilyen, ezúttal remekül működött véleményem szerint. Ennek ellenére egyáltalán nem volt egy könnyű mérkőzés, igenis kőkemény meg kellett küzdenünk érte, hogy ilyen arányban győzhessünk.
Nem érdekel a fanyalgók véleménye, akik kritizálnak minket, hogy gyenge csapatok legyőzésével vagyunk veretlenek. Csak a Broncos kötelékébe tartozó személyek álláspontjára vagyok kíváncsi. Mi pontosan tudjuk, hogy mit csinálunk, pontosan tudjuk, hogy mire vagyunk képesek. Magabiztosnak érezzük magunkat, és a nyártól kezdve a klub minden egyes tranzakciójával elégedett vagyok, mint ahogyan az eddig mutatott játékunk, és taktikánk is lenyűgöző volt.
Sok játékosunk zárt jó mérkőzést vasárnap, az egész csapat nagyon keményen, fizikálisan küzdött, a játék minden egyes elemében, minden egyes szituációban. Tényleg szinte minden egyes play-nél a maximális elszántságot és koncentrációt láttam a srácoktól, amiért abszolút minden elismerést megérdemelnek. 60 percen át keményen harcoltunk. Úgy érzem, mentálisan sokat fejlődött a csapat, és a játékosok hozzáállása az edzőtábor eleje óta töretlen. Azt hiszem, ez a kollektív pozitív kisugárzás többet ér, mint bármilyen győztes taktika, vagy bármilyen
egyéb játékelem egy mérkőzésen, ez az alapja mindennek.
A védelmünk megint kiválóan teljesített, idén immár harmadik alkalommal voltak csodálatosak. Nagyon elégedett voltak a secondary teljesítményével, jó ütemű, és nem utolsó sorban szabályos szereléseket hajtottak végre rendszeresen. Ez a jó védekezés nagyban megalapozta a győzelmünket.
Tudom, nehéz mérkőzéseink jönnek. Egyelőre csak és kizárólag a Dallas-ra koncentrálunk, nem érdekel, hogy ki lesz a következő öt másik ellenfél a programban, egyenként játszuk le a meccseket, egyenként is kell megnyernünk őket. Annyit ígérhetek egyelőre arra a meccsre, hogy ismét nagyon kemény hajtást várok el a játékosoktól."

"Jobban érzem magam, mint az offszezonban, mindenképpen jobb állapotban vagyok. Az NFL-ben mindegy, hogy ki az ellenfél, minden héten kőkemény riválissal találkozunk, és háromból három meccset megnyerni bárki ellen és bármilyen körülmények között kiváló teljesítmény. Az első három meccs megvan, nem dőlünk azonban hátra, hanem kőkeményen készülünk a Dallas elleni megmérettetésre, ami egy óriási mérkőzés lehet" - vélekedett Brandon Marshall.

"A folytatásban a Dallas még keményebb ellenfél lesz. Már rájuk készüünk, nem is figyelünk másra, győzni akarunk ellenük is, hogy tovább folytatódjon a sorozatunk" - nyilatkozta Renaldo Hill.

A 3-0-s szezonrajt során a Broncos meccsenkénti átlagban mindössze 5,3 pontot szenvedett el az ellenfelektől, ami mindenképpen lenyűgöző számadat, annak ellenére is, hogy nem játszottunk még klasszis csapatok ellen.

"Nem írnám le semmiképpen sem az eddigi ellenfeleinket. A Cininnati támadó egysége kifejezetten jó erőkből áll, és a másik két ellenfelünk is képes jobb játékra az ellenünk mutatottnál. Biztos vagyok benne, hogy a Browns-nak és a Raiders-nek is lesznek még szép győzelmei a szezon során, amik felértékelhetik az ellenük aratott sikereinket. Nagyon elégedett vagyok a védőjátékosok teljesítményével, de valóban, az igazi erőpróbák csak ezt követően jönnek" - vélekedett Mike Nolan defensive coordinator.

A legjobb egyéni statisztikák:

Passzok:
Orton 157 yard, 13/23, 1 TD - Russell 61 yard, 12/21, 2 INT

Futások:
Buckhalter 14 db, 108 yard; Moreno 21 db, 90 yard, 1 TD; Jordan 6 db, 12 yard - McFadden 12 db, 45 yard; Russell 3 db, 22 yard; M. Bush 6 db, 20 yard

Elkapások:
Marshall 5 db, 67 yard, 1 TD; Gaffney 4 db, 39 yard; Graham 2 db, 33 yard - Murphy 2 db, 25 yard; M. Bush 4 db, 20 yard; Z. Miller 2 db, 17 yard

Rúgások:
Prater 3/3 FG, 2/2 XP, 11 pont - Janikowski 1/1 FG, 3 pont

Puntok:
Kern 2 db, 27 yard AVG, 0 db I20 - Lechler 4 db, 42.3 yard AVG, 1 db I20

Rúgás visszahordások:
Royal 1 db, 25 yard - Holland 3 db, 22 yard AVG

Punt visszahordások:
Royal 2 db, 10 yard AVG - Higgins 1 db, 7 yard AVG

Tackle-ök összesen (solo+assistant):
D.J. Williams 7 db (7+0); Dumervil 5 (5+0); Dawkins 3 (3+0); Reid 3 (3+0); J. Williams 3 (3+0); A. Davis 3 (2+1); Peterson 3 (2+1) - Branch 10 (8+2); Morrison 9 (7+2); Howard 8 (7+1); R. Brown 7 (4+3)

Sackek:
Dumervil 2 db, Reid 1 - 0

A legfontosabb csapatstatisztikák (Broncos - Raiders):

Szerzett yardok: 372 - 137
Futott yardok: 215 - 95
Passzolt yardok: 157 - 42
First downok: 21 - 9
Third down hatékonyság: 5/12 - 3/10
Büntetések: 5 (30 yard) - 6 (53 yard)
Touchdownok: 2 - 0
Extrapontok: 2/2 - 0/0
Field Goalok: 3/3 - 1/1
Pontok: 23 - 3
Labdabirtoklás időben: 36:15 - 23:45

AFC West állása a 3. hét után:

1. Denver Broncos 3 - 0
2. San Diego Chargers 2 - 1
3. Oakland Raiders 1 - 2
4. Kansas City Chiefs 0 - 3

A folytatásban az eddigieknél jóval nehezebb ellenfél, a Dallas Cowboys következik, akiket vasárnap 22:15-től láthatunk vendégül az Invesco Fielden a meglepetés reményében.

A soron következő éjszaka folyamán kezdődik meg az NHL 2009/10-es szezonja, ezzel együtt a Colorado Avalanche idénye, éppúgy ahogyan az amerikai kontinenst követően immár Európában, így Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvendő NHL-es fantasy ligák új szezonja is. Mivel tisztában vagyok vele, hogy blogunk számtalan olvasója és/vagy szerkesztője játszik valamiféle ehhez hasonló bajnokságban az interneten, az ő számukra, igyekszem némi segítséget, tanácsokat adni az egyes denveri játékosok várható fantasy szereplését illetően, miközben természetesen átfutunk rajta, hogy kitől milyen teljesítmény várható a rövidesen rajtoló idényben.

A jóslatok kizárólag az én külön bejáratú véleményemet tükrözik, felelősséget nem vállalok értük! :) Elég sok rizikófaktor szokott lenni a fantasy játékokban, szóval a soron következő adatok cseppet sem szentek és sérthetetlenek, egyszerűen csak vállalkozom a lehetetlen megtippelésére.

KAPUSOK:

Craig Anderson: 52 meccs, 90.2 %, 2.90 GAA, 22 W, 2 SO

Az amerikai lesz a csapat első számú kapusa, ami mondjuk nagyobb veszélyt hordoz magában, hogy többször ki lesz tömve a védelmünk várható szerény produkciója miatt, de Floridában is bizonyított már, hogy képes védelem nélkül is a megbízható teljesítményre. Az előidényben szintén megmutatta, hogy mi várható tőle, így én bizakodó vagyok, nincsenek kétségeim, hogy a fentiekhez hasonló számokra lesz képes. Ezzel pedig szinte bárkinek a fantasy csapatában lehet minimum cserekapus. Védési hatékonyságban szerintem NHL-szinten is ütőképes lesz, talán GAA-ban sem lesz annyira rossz, viszont győzelmeket és shutoutokat nem fog olyan nagy számban hozni, lévén Colorado-kapus, ezzel számoljon mindenki.

Peter Budaj: 34 meccs, 89.7 %, 3.12 GAA, 13 W, 1 SO

Budajnál már kicsit másabb a helyzet. Valamivel kevesebb mérkőzést, és szerényebb statisztikákat jósolok neki, mint Andersonnak. Backupként ennél rosszabb nem igen lesz, hiszen cserének évek óta megbízható, és akár jobb is lehet, ha formába kerül és kap majd időnként sorozatban meccseket. De nem lesz könnyű kiszorítania Andersont a kapuból, ezért tippeltem ezt a nagyjából 60-40 %-os meccsarányt közöttük. Egy ütőképes fantasy csapatba így az idény elején semmiképp sem tenném be a két elsőszámú kapus közé, ahhoz túl lutri, később akár bekerülhet, egyelőre 3rd goalieként a benchen lehet biztos megoldás, várva a megfelelő pillanatra vele. A csapat miatt szintén W-ben és SO-ban nem javallott túl magas elvárásokat helyeznünk irányába.

HÁTVÉDEK:

Brett Clark: 71 meccs, 5 gól, 11 assziszt, -10

A liga egyik legtöbbet blokkoló játékosa, ha nem lesz sokat sérült, idénre is nyugodt szívvel várhat tőle bárki legalább 200 darab blokkolást, vagy még többet. Szerződése utolsó évében biztos, hogy jobban fogja csipkedni magát, és a tavalyi gyenge szereplését ellensúlyozni fogja. Több gólt, különösen pontot várok tőle, és szerintem védekezésben is sokkal inkább hozni fogja a régebbi önmagát, ezáltal valamivel papírra vethetőbb plusz/mínusza lesz, és a meccsenkénti 20 perces jégidőt is meg fogja kapni. A blokkok miatt bárkinek nagy pick lehet, de muszáj ellensúlyozni a mínuszait néhány kifejezetten pozitív +/--os hátvéddel, hogy stabil kezdőként lehessen rá számítani.

Kyle Cumiskey: 23 meccs, 1 gól, 4 assziszt, -6

Kár, hogy valami sebességmérő kategória nincsen az ilyen játékokban, mert ott lenne hatalmas fegyver, hiszen az NHL egyik - ha, nem a - leggyorsabban korizó embere. Alapesetben nem fér be a kezdő hatosba, csak majd ha sérült lesz valaki, de nem hinném, hogy fantasy szempontból bármiben igazán hasznos lehetne, nagyon halványan lehet maximum bízni benne, hogy berobban, mert jó offenzív képességei vannak, de annyi eleve tuti hasznos hátvéd van az NHL-ben, hogy én nem ajánlom Cumiskey-vel a csodavárást.


Adam Foote: 56 meccs, 2 gól, 5 assziszt, -11


Bízom benne, hogy nem kell kihagynia a fél szezont sérülések miatt, de ő sem lesz már fiatalabb, ezért én nem igazán számolnék vele kapcsolatban a teljes szezonra. Csapatkapitányként biztosan még jobban mindent meg fog tenni a klubért, bár ezzel eddig sem volt soha probléma. Ha sokat játszhat, akkor blokkolásban és ütközésben lehet kifejezetten a hasznát venni, ezekben a kategóriákban még mindig az elitmezőnybe tartozik, csak ne legyen sérült.


Scott Hannan: 78 meccs, 2 gól, 8 assziszt, -14


Hannan-re az erős fizikuma miatt már biztosabb játékosként lehet számítani, és 150-200 blokkora simán jó lehet, viszont a mínuszosztásból idén is fog kapni dögivel. Jobb szereplést várok tőle a mezőnymunkában, de ez nem jelenti azt, hogy a blokkoláson és a jégidőn kívül bármi más kategóriában versenyképes lehetne fantasy-ben, szóval bizony óvatosan kell bánni vele.



John-Michael Liles: 71 meccs, 8 gól, 28 assziszt, -13


Soha nem a példás plusz/mínusz statisztikájáról volt híres, ezért mindenképpen észnél kell lennünk vele. Ponterős lehet és sok lövést fog jegyezni, PP-ben is nagy arányban hozhatja az egységeket, de szerintem Quincey érkezésével valamelyest vissza fog esni a ponttermése, és ketten inkább ki fogják egészíteni egymást. Az offenzív kategóriákban vélhetően nem kell csalódnunk benne, de gyenge +/--át muszáj kompenzálni másokkal, ettől függetlenül be lehet vállalni a játékát.


Tom Preissing: 48 meccs, 5 gól, 11 assziszt, -8


Hatalmas kérdőjel, a tavalyi idény - részben önhibáján kívül - pocsékul sikerült számára, most is sérüléssel kezd, nem tudom, hogy képes lesz-e még összeszedni magát, és a régi megbízható jó játékát tudja-e valaha hozni. Amennyiben igen, szintén egy veszélyes offenzív bekk lehet, aki JML-nél stabilabb lehet hátrafelé is, ez a játékban különösen a plusz/mínuszban mutatkozhat meg. De mivel csak novemberben kezd, addig egy IR-listánál többre nem ajánlott, meg amúgyis elég komoly zsákbamacska.


Kyle Quincey: 73 meccs, 5 gól, 30 assziszt, -9



Az előidényben rettentően rámenősen játszott, nagyon jó támadószellemű hátvéd. PPA-kategóriában kifejezetten brutális lesz, de szép számmal lesznek pontjai, lövései is, talán még a plusz/mínusza is kezelhető lesz. Abszolút lehet bízni benne, akinek a csapatában van, az egy első osztályú offenzív bekkel bír, akitől teljes joggal nagyon is jó szezont várhatunk.



Ruslan Salei: 75 meccs, 3 gól, 10 assziszt, -11

A veterán fehérorosz alighanem élete utolsó igazán jó szezonját már letudta tavaly, én legalábbis idénre már mindenképpen a fokozatos háttérbe szorulásával számolnék. Azért blokkban és ütközésben még mindig bármikor képes lesz 100-100 darab fölé érni, ami az egész mezőnyben jónak számít, hiszen nem kószál minden csapatban túl sok ilyen játékos. De úgy vélem, a pontjai apadni fognak az egy évvel ezelőttihez képest, a többiekre fognak nagyobb szerepek hárulni, és nálunk a mínuszai is könnyedén szaporodásnak indulhatnak. Azért egy utolsó kezdőpozíciót/bench-helyet megérdemelhet magának már csak hit és block számai miatt is.

Derek Peltier: 19 meccs, 0 gól, 2 assziszt, -5



Számolok vele is, hogy sérülések vagy valami egyéb létszám csökkenés következtében fel fog kerülni az Avalanche-hez, a LEM első számú hátvéd felhívás-jelöltje lesz. Blokkolásban nem rossz, de mást nem igazán remélhetünk tőle. Amíg nem kerül fel az NHL-be, felesleges őt megszerezni, de bizonyára még utána sem lesz túl magas fantasy-értéke.



BALSZÉLSŐK:

T.J. Galiardi: 65 meccs, 13 gól, 10 assziszt, -6

Az egyik fiatal sniper tehetség a csapatban. Eredetileg a 3. sorban kezd, de ha feljebb tudja küzdeni magát, akár a 15, vagy még a 20 gólt is elérheti, hiszen rendkívül sok potenciál van benne és fizikálisan is fejlődött idénre. Cserének tökéletes fantasy szempontból, de időnként be is lehet majd őt állítani, csak jó érzék kell hozzá, mert bizonyára kissé hektikus lesz, de lesznek jó periódusai is. Gólerős, lehetnek PP-pontjai, továbbá centerként kezdi az évet, ráadásul fiatal kora ellenére kifejezetten jó faceoffosnak számít.


David Koci: 32 meccs, 0 gól, 2 assziszt, -3



A csapat biztonsági őre, akinek majd a fiatalok elleni attrocitások elkerülésére, ill. az azok megtorlására kell ügyelnie. Félelmetes bunyós, de várhatóan nem fog állandó játéklehetőséget kapni, így bár sok PIM-je lesz, csak ezért keretben tartani őt elég nagy luxus, nála jóval sokoldalúbb és többet játszó bunyósokat is könnyen lehet találni a felhozatalban.


Cody McLeod: 77 meccs, 16 gól, 8 assziszt, -10

Talán az Avs legtöbb kategóriában hatékony játékosa lehet idén McLeod. A 15 gól, 150 PIM, 200 ütközés gond nélkül összejöhet neki. Sokat várok tőle, hiszen Laperriere távozásával gyakorlatilag a lélektani hadviselés elsőszámú alapköve lehet, emellett gyakran a 2. sorban fog játszani, ahol továbbra is kamatoztathatja nem mindennapi gólérzékenységét. Fantasy szempontból húzóembernek tekinthető, bár vannak hiányosságai, de amikben jó, azokban viszont nagyon, szóval brutálisan erős fantasy-snek tartom.


Wojtek Wolski: 75 meccs, 20 gól, 33 assziszt, -8

Itt az ideje, hogy végre kilépjen a saját árnyékából, és hozzon egy olyan szezont, amit a képességei szerint maximálisan tud. Szerintem ezt meg is fogja tenni, de legalábbis pályafutása legjobb idénye jöhet, hiszen tudja, hogy ez az egyik utolsó esélye, hogy alkosson valamit, illetve Smyth távozásával megnyílt előtte az út az első sor felé, Stastny és Hejduk társaságában pedig minden adott lehet a szép ponttermelés felé. Jóslatom bár optimista, nem hiszem, hogy irreális lenne. Emberelőnyös és emberhátrányos pontjai is akadhatnak, előbbiből szép számmal várok tőle, valamint kicsit nagyobb akarással a blokk, ill. a hit statisztikáit is fel tudná javítani, ezekeben Kono érkezése nagy segítség lehet számára. Ha jó idényt fog futni, biztosan kiváló erőssége lehet bárki csapatának, de ha csak az eddigi félig-meddig jó teljesítményét hozza, akkor is beférhet egy fantasy team top3 LW-je közé.

CENTEREK:

Matt Duchene: 72 meccs, 14 gól, 35 assziszt, -6

Ha elkerülik a sérülések, és minden gond nélkül végig fent maradhat Duchene a nagycsapatnál, akkor valami hasonlóra számítok tőle. Rengeteg jégidőt fog kapni, hiszen mindkét speciális egységünk meghatározó embere lesz, és mindkettőben sok pontot is hozhat, miközben EV-ben 2. soros. Emellett még ha nem is tartozik a legjobb bulizók közé, faceoffban is hozhat egy meggyőző mennyiséget, szóval összességében azért igen szép fantasy-értékkel bír, egy alapjátékban harmadikszámú centernek nem egyszerű nála jobbat találni.


Matt Hendricks: 48 meccs, 2 gól, 5 assziszt, -5


A negyedik sor centere lehet, de kérdőjeles a pozíciója, így várhatóan szintén nem fog mindig szerepelni, ezért számoltam egy megközelítőleg egy bő fél szezonra vele. Ütközésekben és PIM-ben viszont így is irgalmatlan lesz, ráadásul faceoffolni is tud, szóval egy tartalék centerposztra egyáltalán nem rizikós, csak el kell majd találni azokat a heteket, amikor játéklehetőséget fog kapni, és sok hasznot hozhat csapatunk számára.


T.J. Hensick: 51 meccs, 5 gól, 11 assziszt, -12

Hensick a 3-4. sorból nem hiszem, hogy túl sok jóra számíthat, nála jobb és fiatalabb emberek várnak a bevetésre a feljebbi helyeken, mind centerként, mind jobbszélsőként. Szóval szerintem ez lesz az utolsó éve nálunk, és nem fogja tudni igazán kifutni magát most. Bár lehet ez máshogyan is, mert megvannak a képességei ahhoz, hogy domborítson valami szépet, de ha az eddig sem igazán sikerült, akkor nem értem, hogy miért pont idén jöhetne össze, kicsit elszürkült már nálunk. Legfeljebb egy bench spotra lehet őt rakni, hogy hátha jó lesz, és akkor hozhat majd pontokat, de gyakorlatilag más kategóriában akkor sem lesz túl komoly értéke.

Ryan O'Reilly: 10 meccs, 0 gól, 2 assziszt, -1


A mindössze 18 éves idén draftolt tehetség szerintem a 10 meccses próba időszakot követően visszamegy az Erie Otters OHL-es csapatába. Az, hogy élete első profi edzőtábora és előidény-szereplése után ki tudta harcolni a kerettagságot, mindent elmond tehetségéről, de szerintem az igazi kiugrására még egy évet várnunk kell, így idén fantasy-ben sem lesz meghatározó ember, ha csak nem történik valami olyan fordulat, amire én most egyáltalán nem számítok.


Paul Stastny: 80 meccs, 22 gól, 51 assziszt, -4

Jó lenne, ha végre nem hátráltatnák már sérülések, és lehetne egy teljes szezonja Stastny-nak. Idén dőlhet el, hogy mennyire képes a csapat elsőszámú centere lenni hosszútávon, hiszen neki kell vezetnie a csapatot, helyettes kapitány, s az Avs legtöbbet kereső hokisa lesz. Tényleg csak a sérülésektől félek, más nem szólhat közbe, és félelmetes mennyiségű előkészítést biztosíthat csapattársai számára, ráadásul ugye PP-ben is nagyon veszélyes. Ha egészséges tud maradni, akkor mindenképpen hatalmas fantasy-játékos lehet, szinte csak a várhatóan nem túl acélos plusz/mínusza lehet majd igazán a gyengéje.

Ryan Stoa: 35 meccs, 6 gól, 8 assziszt, -5


A farmcsapatban kezdi a szezont, de valami hatalmas visszaesésnek kellene nála bekövetkeznie ahhoz, hogy ne kerüljön fel elég hamar a Colorado-hoz. LW és C is lehet, bizonyára azonban nem fog túl sokat játszani a topsorokban, így igazán komoly mennyiségű gól-, és pontosztást még nem várhatunk tőle, de a játékban tartaléknak megfelelő lehet, és benne van a pakliban, hogy remek újonc éve lesz, szóval bátran lehet próbálkozni vele adott esetben.


Chris Durno: 22 meccs, 0 gól, 1 assziszt, -4


A keménykötésű center felkerülésével is számolni kell, annyi sérülésünk tuti lesz, hogy ő is beférjen a csapatba. Amennyiben érkezik, főleg ütközésekben és kiállításpercekben számíthatunk tőle átlagon felüli mennyiségre. De hangsúlyozom, hogy csak a felrendelése után próbálkozzunk vele, ez lehet, hogy például csak valamikor tavasszal fog bekövetkezni, de akkor éppen beugrónak egy-egy hétre megteheti.



JOBBSZÉLSŐK:

Milan Hejduk: 79 meccs, 31 gól, 28 assziszt, -8

Ahogyan már többször írtam itt is, Hejduk a fiatalok között könnyen újjászülethet, Stastny mellett játszva pedig örök gólveszély lehet. Ha nem lesz sérült sokat sem ő, sem pedig Stastny, akkor elérheti a 30 gólt is. A PPG-ket is szép számmal szállíthatja, valamint ugye lövésekből is rendre sokat szokott vállalni. A +/--a még mindig gyenge, de ahogyan a többiek esetében is, előrelépést várok, hiszen jobb lehet a csatárvédekezésünk a két defenzív beállítottságú segédedző érkezésével. Szerintem Hejduk ideális jobbszélső lehet egy tökéletes fantasy csapatba, mivel az offenzív kategóriákban idén is magas számokra lesz képes.

David Jones: 31 meccs, 5 gól, 7 assziszt, -11

Nagyon sérülékeny szélső, legutóbb is már januárban befejezte az évet, és az ideit sem kezdheti el időben. Én így nehezen tudok teljes értékűként számítani rá, és az első kettőbe, de talán még a harmadik sorba sem fér be, a legalsóban pedig várhatóan nem fog túl szépet alkotni. Hajlamos beleszürkülni a játékba, de amikor nagy kedvvel küzd, akkor félelmetes megoldásokra képes, hatalmas lutri azonban a srác, én nem vállalnám be, mert még ha éppen sokat fog játszani és hoz is pontokat, - még Avs-szinten is - brutálisan gyenge plusz/mínusza lesz. Persze, próbálkozni lehet, hátha bejön.

Chris Stewart: 68 meccs, 14 gól, 9 assziszt, -14


Az első teljes NHL-szezonja előtt állhat a fiatal támadó, de a folyamatos játéklehetőségért kiegyensúlyozottabb produkciót kell nyújtania. Szerintem kicsit hullámzó lesz, de a jobb időszakai alatt jól jöhet majd fantasy-ben, hiszen gólveszélyes, plusz lövésekben, ütközésekben és PIM-ben egészen kiemelkedő lehet. Csak jól kell rá figyelni, hogy mikor kerül jó passzba, bár azért idén szerintem gyakrabban lesz formában, viszont plusz/mínuszban mindenképpen csapnivaló lesz.


Marek Svatos: 53 meccs, 21 gól, 22 assziszt, -8

Minden második évben jó szokott lenni, szóval most pozitív év jön számára. Viccet félretéve, tényleg így gondolom, mert a tavalyelőtti, karrierjét is veszélyeztető térd sérülése miatt nem tudott százszázalékosan játszani ezidáig, de az előidényben már kiválóan mozgott és a lelkesedése is nagyon tetszett. Ráadásul nagy eséllyel sokat játszhat Duchene mellett, aki könnyen kihozhatja belőle a gyilkos formáját, amit két évente látunk tőle. Csak az lesz a kérdés, hogy mikor dől ki egész évre, ha minél később, akkor addig sok gólt és PP-pontot hozhat a konyhára, szóval jól járhatunk vele.

Darcy Tucker: 60 meccs, 10 gól, 11 assziszt, -9



Nem lesz már a régi soha, de idénre, ha a sérülések is elkerülik, még hozhat egy jó közepes szintet szerintem. Viszont a játék szempontjából túl sokmindent nem lehet tőle várni, PIM-ben és HIT-ben még képes lehet valamire, amivel éppen tartaléknak beférhet, és egyéb sérülésekkor lehetne őt nevezni, de vannak nála jobb hasonló kaliberű játékosok is szép számmal.


Brian Willsie: 44 meccs, 1 gól, 2 assziszt, -7



Tavaly is a LEM-ben kezdte a szezont, aztán érkezett fel, idén is inkább a szezon második felére várom őt. Megbízható védőmunkára képes, a pályán nem is lesz vele probléma, na de fantasy szempontból teljesen használhatlan, semmiben sem tud olyan szintet nyújtani, amivel számítani lehetne rá, még tartaléknak is tök felesleges.



Nagyjából most ezek lennének az előzetes, éveleji várakozásaim, 9 hónap múlva kiderül mennyit tévedtem. Addig várom az észrevételeket, helyre igazításokat! :)

A csütörtök reggeli események tökéletesen alakultak a Colorado Rockiesnak, a denveriek gyöztek, az üldözö Atlanta pedig vesztett. Így már biztosan csak abban az esetben nem veszünk részt az MLB playoffjában, ha a hátra levö négy meccsünket elbukjuk, a Braves pedig az összeset megnyeri. Közben még a NL West elsö helyére is van esélyünk.

Magabiztosan 10-6ra hoztuk a Brewers elleni második meccset. Az ellenfél csak egy fél inningre vezetett 2-1re még a meccs legelején. Onnantól kezdve nem tudták tartani a lépést a parádés formában ütö Rockies támadó szekcióval.
A Millwaukee 14-13 arányban jobb volt az ütésekben, de a jobb védekezés és a hatékonyabb támadás miatt nem veszélyeztette semmi a sikerünket. A mieinknél három ember is két futásos homerunt ütött. Troy Tulowitzki önmaga 31. HRjával bebiztositotta helyét a házi mesterlövész verseny élén, és a 90. RBIjához is már csak egy darab hiányzik. A shortstop éves átlaga már .295ös mert ma 2/3at jegyzett egy sétával. Todd Helton 15. alkalommal lötte ki a labdát a kerités felett a szezonban, és 86 RBInál tart, egyetlen ütése mellett pedig két runt is csinált. A fiatal Carlos Gonzalez közben 2out szituációban szerezte a HRt, ami a 13.ja volt neki az évben, és összesen szintén két ütéssel végzett. Yorvit Torrealba 4 felállásából 3 ütést ért el, megszerezve közben idei 29. RBIját. Két ütése volt még a mostanában ujra legjobb formáját idézve teljesitö 3B Ian Stewartnak is, aki egy wild pitch közben harcolt ki runt. Az összes kezdö ütö csinált hitet, igy Seth Smithnek is volt egy, a szezonbeli 54. RBIt is végre hajtotta azzal. Clint Barmes és Brad Hawpe ugyancsak egy-egy ütéssel fejezte be a találkozót. A csere játékosok közül Garrett Atkins egy futást ért el amikor az egyik homerunnal ért el haza, Fowler és Giambi nem csinált semmi különöset.
A kezdő dobó Jason Hammel volt, valahogy letudta hozni az estét, és idei 10. gyöztes meccsét jegyezte, de nehéz dolga volt a remekül találó Milwaukee támadói ellen. Hammel végül öt inning alatt 7 hitet és 4 runt kapott (abbol 2 HR), de közben 8 strikeoutot is kiosztott. A bullpen sem uszta meg a nagy szórást, és Contreras, Rincon, Beimel, Daley mindegyik kapott ütést. Franklin Morales 1/3, Rafael Betancourt 1 menetet hozott le ütés nélkül. A 9. játékot ezuttal Matt Belisle kapta meg, és egy solo homerun mellett egész magabiztosan teljesitette a feladatot.























Nőtt az elönyünk, csökkent a hátralevö meccsek száma, tehát még jobb helyzetben vagyunk. Annyira, hogy innen már szinte lehetetlen lesz kiesnünk, hiszen egyetlen gyözelem (vagy egyetlen Braves vereség) is elég már a playoffhoz.
Hajnalban a Giants hiába nyert, a mi sikerünkkel már biztosan nem érhetnek oda a Wild Card helyre, csak az Atlanta lehet még ránk veszélyes:

NL Wild Card állás:

1. Colorado Rockies (West) 90-68
2. Atlanta Braves (East) 86-72 (4 GB)

Sőt, mivel a Dodgers söpréssel szivott a Padres ellen még NL Westet is nyerhetjük, már csak 2.5el vagyunk lemaradva a LADtól akikkel még háromszor játszunk a hétvégén:

NL West állás:

1. Los Angeles Dodgers 93-66
2. Colorado Rockies 90-68 (2.5 GB)
3. San Francisco Giants 85-73 (7.5 GB)
4. San Diego Padres 74-85 (19 GB)
5. Arizona Diamondbacks 68-90 (24.5 GB)

Jöhet a párharc záró meccse a Brewers ellen, ami a csapat utolsó alapszakasz meccse lesz a denveri közönség elött, szép lenne itt behuzni a playoffot. A meccs 21:10kor kezdödik, gyertek szurkolni, hogy az Avs szezon nyitó elött legyen egy komoly ünneplés, mert reméljük sikerül bebiztositani a playoff helyet. GO ROCKIES!!!


 

A napokban befejezte hatmeccses előidényét a Colorado Avalanche gárdája. Vessünk számot róla, mik történtek a felkészülési időszak legutolsó stádiumában, és hogy összességében milyen teljesítményt nyújtottak a játékosok az előidényben, valamint a szezonkezdő keretre is fény derült.

Múltkori írásunkban a szeptember 23-i állapotoknál tartottunk, folytassuk innen!

- 24-re virradóra hazai pályán győztünk 3-2-re a Kings ellen, a gólokon Stastny, Hejduk és Hensick osztozkodott. Anderson 31 lövést hatástalanított, Hendricks kétszer verekedett, Jones pedig megsérült.

- Másnap a klub bejelentette, hogy további egy évvel meghosszabbítottuk a veterán Milan Hejduk szerződését, akinek kontraktusa ezzel a 2009/10-es szezon végéig szól. A rutinos cseh jobbszélső az idei évben 4 millió dollárt fog keresni, míg jövőre az új szerződése értelmében 3 milliót tehet majd zsebre. Hejduk októberben pályafutása 11. szezonját kezdi az NHL-ben, egyben a Colorado színeiben.

- Ugyancsak múlt csütörtökön történt, hogy veszítettünk 3-2 arányban Dallas-ban egy újabb előidény mérkőzésen, miközben 34-16 arányban többet lőttünk kapura, és nagyon szerencsétlen gólokat kaptunk. Az Avs becsületére legyen mondva, hogy 0-3 után zárkóztunk fel Svatos és Hannan találataival.

- Hétvégén befejeztük az előidényt, és 5-3-as vereséget szenvedtünk el a Kings-től Las Vegas-ban, pedig Wolski góljával és Tucker duplájával még 3-1-re is vezettünk a mérkőzés első felében, végül azonban egy véleményes büntetőlövéssel, valamint egy üreskapus góllal dőlt el a LA-iek javára a mérkőzés. Anderson kapus így is eljutott 27 védésig.

- Vasárnap további három fővel szűkült a csapat kerete, amikor a kapus Tyler Weiman, a hátvéd Derek Peltier és a támadó Chris Durno játékjogát irányítottuk a Lake Erie Monsters-hez. Ezzel most 24 embert számlál a keret, de ebből Tom Preissing biztosan sérült listán fogja kezdeni a szezont, ugyanis térd-műtétjéből kifolyólag novemberig nem léphet pályára, míg az előidényben mellkas-sérülést szenvedő David Jones egyelőre szintén harcképtelen, az ő sorsát jelenleg teljes bizonytalanság fedi.

A denveriek ezzel 3-3-as mérleggel zárták az előidényt, mindhárom hazai mérkőzésen győzelmet szerezve 15-18-as gólkülönbség mellett. Tekintsük át a legfontosabb egyéni teljesítményeket posztonként!

- G: Az új nyári szerzemény, Craig Anderson nagyon magabiztosan teljesített mindhárom mérkőzésén, nagyon szeretett volna élni a lehetőséggel, és bizonyítani, hogy lehet rá számítani. Ez egész jól is sikerült számára, hiszen 2-1-es győzelem-vereség mutatót, 2,35-ös kapott gól átlagot és 91,6 %-os védési hatékonyságot könyvelhetett el. Peter Budaj két meccset kapott, az egyiken a Stars ellen elég könnyen megszórták, így 1-1-es W-L, 2,02 és 90,2 % került a neve mellé. A fiatal Tyler Weiman peches volt, a leggyengébb védőjátékot kapta meg társaitól egyetlen startja alkalmával, és hat gólt kapott 83,3 %-os hatékonyság mellett.

- D: Az egyik offszezonbeli érkező, Kyle Quincey nagyon karizmatikusan játszott, négy meccs alatt kiosztott három gólpasszt, meghatározó láncszeme volt az emberelőnyös játékunknak, és még a komoly ütközésektől sem riadt vissza. Scott Hannan teljesítménye ugyancsak kellemes meglepetés volt, a tavalyi évben csak ritkán tudott ennyire kiegyensúlyozottan játszani, most valamennyi szerepvállalása során rettentő stabil volt. A csapatkapitány Adam Foote a védelem és az egész csikócsapat vezéreként sziklaszilárdan funkcionált, többször fiatal társat kapva a tanító szerepét is átruháztak rá. John-Michael Liles-tól egyelőre elmaradt a remélt ponttermelés, de túl sok kulcsszerep sem igazán hárult rá, és legalább hátul is a jobbik arcát mutatta. Brett Clark és Ruslan Salei szintén nem volt a rivaldafényben a védők közül, ennél többet fognak jégen tölteni a szezonban, akkor jobban képben lehetünk velük kapcsolatban is. Az edzőtábor alatt megsérülő Tom Preissing később kezdheti a szezont, őt egyelőre nem láthattuk meccsen pályára lépni nálunk. Kyle Cumiskey élt a kínálkozó lehetőséggel, és gyors, erőszakos támadójátékával kiharcolta a csapatba kerülést. Derek Peltier is sokáig versenyben volt a kerettagságért, végül nem nyert, de szomorkodnia nagyon nem kell, ezzel a lelkesedéssel, bizonyára rövidesen viszont láthatjuk még őt fent. Cameron Gaunce azon az egy meccsén nagyon meggyőző volt, de még az idei szezont az OHL-ben fogja tölteni. A maradék LEM-be kerülő védők közül még Brett Skinner, Wes O'Neill és Ryan Wilson nevét érdemes megjegyezni.

- LW: Wojtek Wolski volt a legeredményesebb balszélső, 2+1-gyel zárta ötmeccses előidényét. Általában jól teljesített, de ennél többet is tud még, ráadásul nála a -2 sem éppen hízelgő mutató. T.J. Galiardi többségében jó játékot hozott, egy gólt is szerzett, korcsolyázó tudásával és rámenősségével több figyelmet vívott ki magának. Gyakran centert játszott, és bizony, a faceoffolás terén is nagyon sokat lépett előre az utóbbi időben, komoly szezont alakíthat októbertől. Cody McLeod-nak nem jutott túl sok szerep, leginkább csak néhány verekedésből vállalt részt, vélhetően ennél többre fogjuk használni az éles meccseken. David Koci ugyancsak bunyózott jónéhányszor, neki ez lesz az elsődleges feladata természetesen az idényben is, testőrnek és fenyítő embernek tökéletes a rettenetes külsejével.


- C: Az 1/3-as kiválasztott Matt Duchene az összes mérkőzésen játszott, ezalatt négy pontot (1+3) termelt, és komplett játékot mutatott, fantasztikusan védekezett emberhátrányban, átadásai és intelligens játéka pedig élményszámba ment. Nem is lehetett kérdéses, hogy bentmarad a keretben. A szintén idén draftolt Ryan O'Reilly az egész csapat egyik legjobban védekező játékosa volt, emellett pedig a munkamoráljával voltak különösen elégedettek, így maradhatott bent a csapatban, de a tízmeccses junior próbaidőszak után lehet, hogy még vissza kell mennie OHL-es nevelőegyesületéhez, de az biztos, hogy hatalmas jövő előtt áll. Paul Stastny 1+2-ig és +3-ig jutott az előidényben, nem játszott túl sokat, de amikor ott volt, mindig a csapat húzóemberei közé tartozott, ahogyan az el is várható tőle, különösen idéntől. T.J. Hensick kisebb sérülést szenvedett az egyik legelső meccsen, de visszatért, és az előidény végén már a legjobbak közé tartozott játéka, egy győztes találatot is ütött, így bent tudott maradni a keretben. Matt Hendricks elképesztő mennyiségű verekedést vállalt, hatalmas lendülettel és elszántsággal rohamozott, ment neki mindennek és mindenkinek, a 4. sorba tökéletes lehet arra a játékra, amit eddig McCormick-tól szoktunk meg. Chris Durno is nagyon szépen küzdött, de Hendricks-től elmarad mind játékban, mind fizikai hokiban, így érthető volt, hogy Sacco a szőke srác mellett döntött. Ryan Stoa viszont az első meccsen ütött szólógólja ellenére sem fért be a csapatba, jobbnak látták még a trénerek, ha a LEM-ben kezdi az évet, de ha ott jól fog teljesíteni, hamar szintet léphet. Odalentről kettejükön kívül még Justin Mercier és Phillipe Dupuis számíthat főleg felhívásra.

- RW: Milan Hejduk valósággal megfiatalodott a sok suhanc között, hatalmas lelkesedéssel játszik, közben örömében a szerződését is meghosszabbította. Egyetlen veterán csatárunkként neki kell mutatnia az utat a szertelen fiatalok előtt, és ezt teszi is remekül, hiszen az előidényt két-két góllal és assziszttal tudta le. Marek Svatos játékában ugyancsak megvolt a tűz, szintén elérte a 2+2-t, igaz Hejduknál egyel több meccsen lépett fel, de ebben a stílusban játszva szép szezonja lehet, ha megússza végre sérülések nélkül. Darcy Tucker is igyekszik megrázni magát a tavalyi hányattatott szezonját követően, az utolsó meccsbeli duplájával eljutott 3 pontig, és +3-mal zárt, hasonló küzdéssel elfogadhatóbb éve lehet idén. Chris Stewart rendszerint hatalmasat küzdött, fizikai játékban és a gólveszély teremtésében is hasznos csapattag volt, másodévesként azonban a tavalyinál kicsit kiegyensúlyozottabban kell teljesítenie. David Jones-tól szintén ezt várhatjuk, de a tavalyi váll sérülései után most az előidényben is már megsérült, így azért elég nehéz lesz. Menet közben a farmból a rutinos Darren Haydar és Brian Willsie jöhet fel vízhordónak, vagy az elsőéves Brandon Yip is bemutatkozhat.

Az idényt magyar idő szerint péntek hajnalban, 04:00-kor kezdjük a San Jose Sharks ellen a Pepsi Centerben, míg a mérkőzés előtt, nagyjából 02:30 magasságában kezdődik a legendás Joe Sakic 19-es mezének visszavonultatása a csarnokban.

A 23 fős keretünk a rajtra:

Kapusok: Craig Anderson, Peter Budaj
Hátvédek: Brett Clark, Kyle Cumiskey, Adam Foote, Scott Hannan, John-Michael Liles, Kyle Quincey, Ruslan Salei
Balszélsők: T.J. Galiardi, David Koci, Cody McLeod, Wojtek Wolski
Centerek: Matt Duchene, Matt Hendricks, T.J. Hensick, Ryan O'Reilly, Paul Stastny
Jobbszélsők: Milan Hejduk, David Jones, Chris Stewart, Marek Svatos, Darcy Tucker

A ma hajnali játéknap a lehetö legjobban alakult a Colorado Rockies számára, ugyanis nem elég, hogy a mieink egy drámai meccsen nyerni tudtak, de az Atlanta Braves kikapott, igy most óriási lépést tettünk a playoff felé.

A Rox a Brewers elleni első felvonás elején 2-1es hátrányban volt, majd biztosan forditottunk és 5-2nél ugy tünt simán meglesz a gyözelem. A kilencedik menetben azonban váratlanul kiegyenlitett az ellenfél, és hosszabbitást kellett játszanunk. Ezt végül a 11. inningben fejeztük be és 7-5re győztünk, az idei nyolcadik hazai walk-off winünket aratva.
A denveriek 10-8ra nyerték meg az ütö párbajt, és a Millwaukee két mezöny hibát is vétett. Az utobbi irásainkban oly sokszor emlitett kulcs emberek jó teljesitményében nem csalodtunk, Helton és Tulowitzki hatalmas játékkal vezették a csapatot, sok ütésük és pontjuk volt, ráadásul négy dupla játékot is az ő nagyszerü védekezésükkel oldottunk meg. A győztes pont egy csere ütő, az elkapó Chris Ianetta nevéhez fűzödött, aki egy két futásos HRal zárta le a késő esti derbit. Ianetta karrierje elsö meccs befejező ütését szerezte, mig idén ez volt a 16. hazafutása, szept. 3. óta az első. Todd Helton két ujabb futtatásával már 84 RBInál tart az évben, és mai két ütésével .323asra javitotta az idénybeli átlagát, közben az egymást követö harmadik meccsén jegyzett több ütést. Troy Tulowitzki 3/5ös teljesitményel zárt, igy ostromolja a .300as határt. Brad Hawpe közben két sétát és szezonbeli 83. RBIját könyvelhette el, amivel szintén az egyik legjobb teljesitményt hajtotta végre. A kezdő catcher Yorvit Torrealba újra RBIig jutott folytatva örületes formáját az utobbi hetekben. A gyors ember Dexter Fowler két futást is kitudott harcolni, mindkétszer Helton ütései segítségével, idei 29. duplájával pedig toronymagasan a legtöbb duplát lövö rookie játékos a NLben. Mivel az ellenfélnél bal kezes volt a kezdő dobó, igy bekerült a kezdöbe Ryan Spilborghs is aki két ütésével szintén az éljátékosaink között járt. Garrett Atkins hasonló okok miatt kezdett de két beállása után lecserélték, mig a 2B Clint Barmes szintén eredménytelenül játszott. A cserék közül Young Jrt elkapták bázis rablás közben, de Murton, Smith, Gonzalez, Stewart és Giambi sem tudott érdemben hozzá járulni a sikerhez, egyedül Ianetta volt eredményes a benchröl érkezők táborából, de ő akkor el is döntötte a meccset.
Jason Marquis is részben össze szedte magát, mert ugyan volt hogy nehéz helyzetbe került általában mégis a fontos pillanatokban kitudott jönni azokból, persze a jó védelem segitsége is kellett hozzá. Hat innningje során hat ütést két futást szenvedett el, éves ERAja most 3.95ös. Érdekes, hogy elérte szezonbeli 212. inningjét, amivel karrier rekordot döntött az egy idény alatti IPben. A 7-8. játékot Matt Daley és Rafael Betancourt magabiztosan teljesitette, elöbbi egy, utóbbi három strikeout kiosztásával. A kilencedikben viszont a megszokott könnyü save helyett Huston Street beremegett, sorozatbeli 15. savejét képtelen volt megcsinálni, és egy három emberes hazafutással kiegyenlitett ellene a Brewers. Az extra játékok alatt Jose Contreras, Joe Beimel és Matt Belilsle állhatott fel a dombra, végül legutóbbi kapta meg a wint, amivel 3-1es már az éves gyözelem-vereség mutatója.


















Tovább növeltük a vezetésünket a Wild Card harcban, közben pedig a Marlins hiába nyert a Braves ellen, a mi gyözelmünkel ők elszálltak, azért köszönjük nekik. Már csak az Atlanta vagy a SF taszithat ki minket a POból, de a Giants reményei is már haldoklóban vannak. Szintén segitség nekünk, hogy hétvégi utolsó ellenfelünk a Dodgers bebiztositotta már a playoffot, részükről már biztosan tét nélküli lesz kettönk összecsapása, legfeljebb a NL West elsöség lehet még nyilt addig.

NL Wild Card állás:

1. Colorado Rockies (West) 89-68
2. Atlanta Braves (East) 86-71 (3 GB)
3. San Francisco Giants (West) 84-73 (5 GB)
...

Folytatjuk a Millwaukee ellen itthon a Coors Fielden. A második meccsen Jason Hammel fog kezdeni a dobó poszton, 9-8as W-L, 4.30as ERA. Legutóbbi meccsén egyéni csucsot jelentö 8 SOt vágott, ha ezt csak megtudja ujra közeliteni, nem lehet kérdéses a meccs kimenetele. Szükség lesz ismét Hammel magabiztos játékára és a védelem szokásos támogatására. A sörfőzöknél Juff Suppan (7-11, 5.04) nem szabad, hogy gondot okozzon nekünk, bár a Coors Fielden még soha nem kapott ki.

A második meccs szintén 02:40kor kezdődik, egy ujabb sikerrel tovább lépnénk a playoff kapuja felé, de ha kikapnánk éppen, akkor is nagyon nehezen térithetne már csak el minket a Braves onnan. Denver baseball és playoff lázban ég! GO ROCKIES!!!


 

Finiséhez érkezett az MLB idei szezonjának 162 mérkőzéses alapszakasza, az utolsó hétben pedig napi írásaink során fogjuk követni a Colorado Rockies szereplését, hogy vajon a denveri baseballosok ki tudják-e harcolni a hőn áhított rájátszás-részvételt. Mostantól összefoglalókkal naponta jelentkezünk a meccsek után, amikor helyzetjelentéseket, esélylatolgatásokat, nyilatkozatokat is olvashattok majd.

A hétfői szünnapunk alkalmával elsőszámú és egyetlen reális üldözőnk, az Atlanta Braves pótolta egyel kevesebb mérkőzését velünk szemben, méghozzá sajnos a Florida Marlins hazai 4-0-s legyőzésével, így már csupán két győzelemmel vannak elmaradva a mieink mögött.

Ahogyan már ismert, a Rockies a soron következő három játéknapon a Millwaukee Brewers ellen játszik az alapszakaszbeli utolsó hazai szériánk alkalmával. Ezalatt a Braves még további háromszor fogadja a Marlins-t. Majd a hétvégén a denveriek a már szinte biztos playoffoló LA Dodgers-hez látogatnak, az Atlanta pedig a ligautolsó Washington Nationals-hez.

Gyakorlatilag most már csak a brutális formában játszó Braves-re kell figyelnünk a Wild Card szempontjából, a többi üldöző helyzete teljesen kilátástalanná vált:

1. Colorado Rockies (West) 88-68
2. Atlanta Braves (East) 86-70 (2 GB)
3. San Francisco Giants (West) 83-73 (5 GB)
4. Florida Marlins (East) 83-74 (5.5 GB)
5. Chicago Cubs (Central) 81-74 (6.5 GB)
...

A nyár eleje óta Rockies-t trenírozó, és azóta a csapatnál 70-40-es mutatót jegyző Jim Tracy bizakadó a helyzetünket illetően: "Igyekszem levenni a terhet a srácok válláról, hogy az idegeskedés helyett csak a játékkal foglalkozzanak. Amíg nem vagyunk hátrányban, hanem mi vezetünk a Wild Card-csatában, addig nincsenek kötelezően megnyerendő meccseink."

A Brewers elleni első meccsen Jason Marquis lesz a soros kezdő dobó a denverieknél, akinek nagyjából ez az utolsó lehetősége, hogy összeszedje magát, ellenkező esetben nagy eséllyel kikerülhet az ötös rotációból. Az idei All-Star gálán is résztvevő Marquis az elmúlt hat mérkőzésén ugyanis 1-4-es győzelem-vereség mutatót ért el 6.49-es ERA-val, miközben több meccs elvesztése is egyértelműen az ő lelkén száradt. Karrierje során egyébként 18 találkozó alatt 5-8-t és 4.50-t jegyez a Millwaukee ellen.

Ma, magyar idő szerint 02:40-es kezdettel Marquis-nak mindenképpen javítania kell, és a csapattól is csak a győzelem lenne elfogadható a Coors Fielden. Főleg a Helton, Tulowitzki és Hawpe féle kulcsemberek kiváló teljesítményére lesz szükség a hátralévő egy hétben, hogy tavalyelőtthöz hasonlóan ismét elcsíphessük a Wild Card-helyet.

A múlt hétvégén a NL Central éllovas St. Louis Cardinals csapata vendég szerepelt a Coors Fielden a Colorado Rockies ellen, és a három meccsből kettöt nyertünk meg.

Péntekröl szombatra virradóra egy kiváló mérközést vivott egymással a két csapat a teltházas denveri nézösereg előtt, amely közel 50 ezer embert jelentett. Az első inningben megszereztük a vezetést, a hajrában azonban egy hazafutással egyenlitett a Cards, de a 9. menetben egy walk offal befejeztük a meccset.
A vendégek 8, a mieink 6 ütést szereztek, a védekezésünk azonban kiválóan müködött több parádés megmozdulást csináltak meg a srácok, és közben támadásban is helyén volt a csapat amikor kellett. Bár nem zártunk túl fényes egyéni statisztikákkal, de ez nagyban az erös ellenfél és a klasszis dobó miatt volt igy. Egyedül Troy Tulowitzki szerzett egynél több ütést, kettöt. Valamint a végén Yorvit Torrealba önfeláldozó égbe lött labdája után Tulo ért be a home platere. Torrealba aki talán az egész MLB legjobb formában lévö elkapója szerezte tehát a walk off RBIt. Todd Helton két séta mellett szintén szerzett egy RBIt, ami önmaga 81. darabja volt már az idény során. Az elsö ütő Carlos Gonzalez elöször volt kezdö hét eleji sérülése óta, bár nem volt tökéletes állapotban a játékán nem igazán látszott hogy fájdalmai lennének, ráadásul egy-egy futással és ütéssel zárt. Elért egy ütést a 3B Ian Stewart is. A csere ütök közül a záró inningben Eric Young Jr egy sétával, mig Jason Giambi egy biztos ütéssel segitette a csapat elöre haladását, amelyek után nem sokkal késöbb be is fejeztük a mérkőzést. Hawpe, Fowler és Barmes gyenge volt kezdőként, csereként beállt még Spilborghs és bázis futónak McCoy is.
Bő egy hónap után visszatérhetett a pályára a sérülésböl felépülő Aaron Cook, aki a szokásosnál is pontosabban nyugodtabban dobott. Az első öt inninget kapott futás nélkül, négy ütés mellett abszolválta. Kellett azért a jó csapat védekezés is, mivel strikeoutból mindössze egy darabot ért el. Aztán a helyét Jose Contreras foglalta el, ö mostanában szintén nem sokat játszott, pedig csere dobónak ideális lehet, és ugyan kapott egy homerunt, összesen két ütést szenvedett el 3 SO mellett két menet alatt. A 8. játékot Rafael Betancourt két ütést benyelve de futás nélkül lehozta, majd az utolsó felvonásra Huston Street érkezett aki a szokásos eleganciájával és magabiztoságával még embert sem engedett fel a pályára, ezzel szezonbeli gyözelem-vereség mutatója már 4-1es.

A második alkalommal sajnos visszavágott a Cardinals. Rögtön a meccs elején a vendégek három futást hajtottak végre, ebböl még kiegyenlítettünk, de ujra vezetéshez jutottak majd a 9. inning tetején 6-3ra növelték elönyüket amivel bebiztosittoták sikerüket.
Pedig mindent megtett a denveri csapat a győzelemért, 11-6 arányban villogtunk a hitekben, de a St. Louis nagyszerüen védekezett, azért mi sem játszottunk rosszul csak a kulcs pillanatok nem igazán a mi javunkra döltek el, bár amikor felzárkóztunk ugy tünt mi lehetünk nyeregben. A záró menetben pedig több vitatható itélet is a mieinket sujtotta, igy kisebb vitatkozásokkal ért véget a mérközés. Todd Helton az elmult idöszakban kevesebb ütést csinált, most bepotolta a lemaradását ugyanis 3/4es hatékonysággal zárt és egy sétája is volt, igy ujra .320asra küzdötte fel éves átlagát, közben egy run és egy walk is a neve mellé került. Megszakadt a shortstop Troy Tulowitzki 9 meccs óta tartó ütési sorozata, aki ezen a talákozón találat nélkül öt ember bázison hagyásával zárt. A negyedik menetben a RF Brad Hawpe egy két futásos homerunt vágott, amely idei 21. darabja volt már neki, ezzel egyenlitettünk ki egyébként. Hawpe 81 RBIval áll, ezen a meccsen pedig két hitet ért el. Yorvit Torrealba két ütést és egy futást jegyzett, másik két felállása során egyaránt strikeouttal lett kiszórva, továbbra is .289es AVGja van. Kétszer ütött még Carlos Gonzalez és Clint Barmes is de közvetlen pontszerzése nem volt egyiküknek sem. Ian Stewart a szombati 6 LOBt nem fogja kitenni az ablakba, Dexter Fowler pedig szintén találat nélkül zárt. Csereként Smith, Young Jr, Phillips és Giambi jutott szóhoz, de emlitésre méltó momentuma egyiküknek sem tudott lenni.
Ubaldo Jimenez elég szerencsétlenül kezdte a meccset, alaposan megtalálták őt a Cards sztár ütői, de a három bekapott run végül nem fogta meg, és 7 inning alatt mindössze négy pontot szenvedett el 6 ütésböl. A dominikai ezek mellett 7 SOt jegyzett. Utolsó játékában kaptuk azonban a gyöztes pontot, igy balszerencséjére az ö nevéhez irták be a statisztikusok a vereséget, így 14 siker mellett már 12 zakóval bir a szezonban, éves ERAja pedig jelenleg 3.52es. A veterán kubai Jose Contreras ujra biztosan hozott le egy inninget egy séta mellett. A kilencedik menetre pedig most Matt Daleyt küldtük be, aki ellen egy két futásos homerunnal bebiztositotta a gyözelmet a St. Louis.

A záró meccs a Cards számára már tét nélküli volt, mivel biztossá vált az elözö nap a helyük a playoffban NL central megnyerésével. Azért nem mondhatni, hogy komolytalanul játszottak volna, még vezettek is de az ötödikben 4-3ra fordittunk és késöbb már nem változott az eredmény.
Izgalmas mérközés volt, és ezuttal az ütéseket 8-6ra nyertük meg, vagyis mindkét csapat átlagban két hitböl szerzett egy runt. Troy Tulowitzki az elején egy zseniális triplával szerezte meg idei 87. RBIját, és egy séta elérése mellett három lehetőségböl kétszer csinált ütést, közben az évbeli 19. bázis rablását mutatta be. Todd Helton most 2/4el zárt, szintén egy RBIval - a kulcs játékosaink igazán jól hozzák magukat az alapaszakasz hajrájára, és ez playoff elött is jól jön, hogy formában vannak. Csak ugy ahogyan Tulo és Todd, Carlos Gonzalez is egy futás, két ütés, egy RBI teljesitményel zárt. A fiatal külsös szezonbeli 27. RBIt jegyezte. A hajrában lecserélt Brad Hawpe szintén vágott egy RBIt egyetlen ütéséböl, az ö forma idözitése is kiválónak tünik, mert az utóbbi meccseken kifejezetten jól játszott a több hónapos hullám völgye után. Yorvit Torrealbanak irták fel a nyolcadik ütésünket, aki a másik három beállásakor egyaránt strikeoutolva lett. Clint Barmes védekezésben alkotott nagyot, a 9. menetben ugyanis amikor már két embere pályán volt a St. Louisnak akkor bemutatott egy félelmetes vetödéses elkapást majd a dupla játékkal kiejtettünk két játékost, amivel befejeztük a meccset. Seth Smith és Ian Stewart ugyancsak no hit game, ez a találkozó most egyáltalán nem róluk szólt. A cserék közül a zseniálisan futó Eric Young Jr harcolta ki a gyöztes runt, de beállt még Fowler, Atkins és Spilborghs is.
Jorge De La Rosa megrázta magát a multkori pofonja után, és nagyon biztos kézzel dobált. Három futást szenvedett el, amikor Pujols nagyon eltalált egy labdát és mire összeszedtük, már három emberük célba ért. Az ötödik inning végén már lecseréltük, mert majdnem elérte a 100 dobást, az emlitett három run mellett négy ütést és három sétát szenvedett el, de 8 strikeoutot vágott be. Gyözelem-vereség statisztikája ezzel 16-9es, amivel arányaiban véve és a sikerek számát tekintve is a legjobb denveri SP. Ez ugye a pocsék szezon rajt után káprázatos töle. A bullpenböl Flores és Belisle nem volt kártékony, Matt Daley a 8. inninget két SOval vezette le. Aztán a hajrában ha nem is volt egyszerü, de Huston Street megtartotta a vezetést és idei 34. savejét könyvelte el.



A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 93 győzelem - 63 vereség
2. Colorado Rockies 88 győzelem - 68 vereség
3. San Francisco Giants 83 győzelem - 73 vereség
4. San Diego Padres 72 győzelem - 85 vereség
5. Arizona Diamondbacks 68 győzelem - 88 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 93-63
2. Philadelphia Phillies (East) 90-65
3. St. Louis Cardinals (Central) 90-66
4. Colorado Rockies (West) 88-68
5. Atlanta Braves (East) 85-70
5. San Francisco Giants (West) 83-73
7. Florida Marlins (East) 83-73
8. Chicago Cubs (Central) 81-74

Ujabb fontos két gyözelemmel erösitettünk, de még mindig nem mehetünk biztosra, ugyanis a Braves 6 meccses nyerési szériát épitett fel, és mindössze 2.5 GBvel vannak mögöttünk. Viszont a Giants össze omlott és elszálltak, ahogyan a Marlinsnak is csak minimális esélyei maradtak, és a Cubs felzárkózása is csak a szép bucsuhoz volt elég. A Dodgers és a Cards helye már biztos a rájátszásban, de a Philliesnek sem kell izgulnia, egyedül a Wild Card lehet még kérdéses: Rockies vagy Braves?!

A hétföi pihenő nap után a playoff reményektöl már régen elbúcsuzott Millwaukee Brewerst fogadjuk az alapszakasz utolsó hazai szériáján: szerda, 02:40; csütörtök, 02:40; csütörtök, 21:10. Nyernünk kell a párharcot és közben szurkolni, hogy a Braves bukjon legalább egyszer, és akkor pár nap múlva már biztos lehet a Wild Card. De ha valamit nem szúrunk el nagyon, akkor is nekünk áll a dolog, mert az utolsó napokban a Dodgers várhatóan már pihenni fog és nem fognak nagyon keresztbe tenni nekünk. Kell még pár gyözelem a rájátszáshoz. GO ROCKIES!!!


 

Az elmúlt hét folyamán két mérkőzést is lejátszott a Colorado Rapids labdarúgócsapata az MLS alapszakaszának hajrájában, és a denveriek két döntetlennel valamelyest közelebb kerültek a rájátszáshoz.

Egy héttel ezelőtt, ahogyan a múltkor olvashattátok 1-1-es döntetlennel zártunk a San Jose otthonában egy utolsó percbeli tizenegyesgóllal. Nos, a történelem megismételte önmagát, szerdán ugyanis a Dick's Sporting Goods Parkban ugyancsak hasonlóan végeztünk az Earthquakes ellen. A vendégek egy büntetővel szerezték meg a vezetést a második félidőben, majd a 90. perc után Conor Casey egyenlített ki szintén tizenegyesből, aki ezzel már a 15. találatát szerezte az idényben. Álmos meccset játszottak a felek, a Rapids végig uralta a játékot, majd a vendégek gólja után magasabb fokozatra kapcsoltunk, és végül sikerült egalizálnunk.

A büntetőt Omar Cummings harcolta ki, míg a mérkőzés legjobbjának a csapatkapitány Pablo Mastroenit választották. A találkozó 12. percében le kellett cserélni a térdszalag-szakadást szenvedő tehetséges Jacob Petersont, akire ebben az idényben nem számíthatunk már többet, csakúgy mint a korábban hasonló nyavalyájával egész évre kidőlő középpályásokra, Colin Clarkra és Jamie Smith-re sem.

Conor Casey 15. gólja egy szezon alatt új, egyedülálló idényrekord a Rapids történetében. A tarkopasz támadó ezzel továbbra is magabiztosan éllovasa az MLS aranycipő versenyének.

Vasárnap hajnalban a Keleten igencsak hátrányos helyzetben lévő Kansas City Wizards együtteséhez látogattunk, és egy hajtós mérkőzésen végül 0-0-s döntetlen lett a végeredmény. A házigazdák 18-12 arányban nyerték meg a kapuralövések csatáját, a mieink azonban remekül védekeztek, és értékes pontot szereztek idegenben.

A legjobban talán Conor Casey foglalta össze a dolgokat a minap: "Az elmúlt három mérkőzésen nem játszottunk olyan jól, ahogyan szerettünk volna, de minden meccsen pontot tudtunk szerezni, ami mindenképpen értékesnek mondható ebben a kiélezett helyzetben. Nincs miért szégyenkeznünk, hogy nem nyertünk ma egy olyan csapat otthonában, amelynek az életben maradásért győznie kellett volna, ez a döntetlen teljesen rendjén való eredmény. Újabb lépéssel kerültünk közelebb a rájátszáshoz."

A Wizards elleni találkozó hőse a veterán cserekapus, Preston Burpo volt, aki több bravúros védést végrehajtva őrizte meg kapott góltól csapata kapuját. Érdekesség, hogy a Kansas City színeiben a második félidőben csereként pályára lépett a magyar támadó, Hercegfalvi Zoltán is, akinek komoly gólhelyzetei is voltak.





















Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Houston Dynamo 12-8-7, 43 pont (27 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 10-6-11, 41 pont (27 meccs)
3. Colorado Rapids 10-8-9, 39 pont (27 meccs)
4. Chivas USA 11-9-5, 38 pont (25 meccs)
5. Seattle Sounders FC 9-7-11, 38 pont (27 meccs)
6. Real Salt Lake 9-11-7, 34 pont (27 meccs)
7. FC Dallas 8-12-6, 30 pont (26 meccs)
8. San Jose Earthquakes 5-12-7, 22 pont (24 meccs)

Nyugaton harmadikok, összesítve ötödikek vagyunk az MLS-ben, és mint ismeretes, az összesített tabella első nyolc helyezettje jut be a playoffba. Nem vagyunk tehát rossz helyzetben, nézzük a részletes állást!

Az MLS összesített tabellájának playoff-versenyének állása:

...
3. Los Angeles Galaxy 10-6-11, 41 pont (27 meccs)
4. Chicago Fire 10-6-11, 41 pont (27 meccs)
5. Colorado Rapids 10-8-9, 39 pont (27 meccs)
6. Chivas USA 11-9-5, 38 pont (25 meccs)
7. Seattle Sounders FC 9-7-11, 38 pont (27 meccs)
8. New England Revolution 10-8-7, 37 pont (25 meccs)
9. D.C. United 8-6-12, 36 pont (26 meccs)
10. Toronto FC 9-10-8, 35 pont (27 meccs)
11. Real Salt Lake 9-11-7, 34 pont (27 meccs)
...

Nagyjából ezen kilenc csapat verseng még a hat kiadó rájátszás-helyért. A két konferencia éllovasa, a Columbus Crew és a Houston Dynamo PO-pozíciója sem biztos még matematikailag, de meggyőző módon vezetnek. A listán nem szereplő további négy alsó együttes (Kansas City Wizards, FC Dallas, San Jose Earthquakes, New York Red Bulls) közül hivatalosan még csupán a NYC-iak szálltak ki a csatározásból, de gyakorlatilag már mind a négyen búcsút inthetnek a playoffnak.
Az állás láthatóan elképesztően szoros, a legtöbb csapatnak - ahogyan a mieinknek is - már csak három mérkőzése van hátra az alapszakaszból.

A denveriek mához egy hétre a PO-rivális New England Revolution csapatát fogadják jövő vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel a DSG-ben.

Kedd és csütörtök közt a Colorado Rockies végre ujra hazai pályán játszhatott három mérkőzést, méghozzá a denveri nagy hidegben. A San Diego ellen a párharcot végül elvesztettük egy gyözelem után, köszönhetően a pocsék dobóinknak, de a Wild Card csatában szinte csak tovább nött az előnyünk, mivel egyre kevesebb meccs van hátra az alapszakaszból.

Az első mérkőzésen a denveri támadó egység félelmetes formában játszott, gyakorlatilag szétütöttük a Padrest és még az is belefért hogy a dobóink kritikán aluli produkcióval álltak elő. A Rockies végig biztosan vezetett, a vége viszont csak 11-10 lett a 0-4es 9. menettel.
Zsinórban a 8. győzelmünket arattuk a Coors Fielden, 11 mérkőzésen belül pedig 10.szer nyertünk hazai pályán. Ezalatt a 11 hazai derbi alatt összesen 18 HRt és meccsenkénti átlagban 6 futást jegyeztünk. Brutális, mint ahogyan kedden sem vallott szégyent az ütő brigád. A 2nd baseman Clint Barmes szezonbeli 23. hazafutását ütötte egy inside-the-park HRal és összesen három ütésnél nem adta alább és még három RBIt is kitudott osztani, amivel már 76nál jár az egész idényt tekintve. Todd Helton ugyancsak három hitet jegyzett, beleértve 79. RBIját az évben. Brad Hawpe kereken önmaga huszadik HRját szerezte a bajnokságban, ami egy három futásos vadulás volt rögtön az első inningben, a futtatásokkal már ő is 79el áll. Két ütést egyedüliként Dexter Fowler ért el ezen a napon, aki emellett a csapaton belüli legtöbb három futást szerezte meg. De egyébként minden egyes Rockies kezdö ütő ütést és futást is termelt ezen a meccsen! Carlos Gonzalez a meccs elsö felében a vádlijához kapott egy slide közben, igy 1 AB után (1 H, 1 R) lecseréltük biztonsági okokból, a sérülése nem volt komoly. Helyét Seth Smith foglalta el, aki szintén ütéssel és futással zárt. Troy Tulowitzki és Ian Stewart nevét érdemes még mindenképpen kiemelni, mivel ök ketten nem csak hogy egy-egy runt és hitet jegyeztek, de két-két sétát is kiharcoltak mellé, a shortstop közben évi 82. RBIját verte be. Yorvit Torrealba volt ismét a kezdő elkapó, és hat LOB ellenére szintén ütés és futás.
Ugyan akkor a dobóink közel sem zártak ilyen jó teljesítménnyel. Valószinüleg a hirtelen klima változás zavarta a pitchereinket, hiszen a múlt héten még Arizonában és Kaliforniában pirultak a napon, most meg hirtelen a denveri csipös 5-10 fokos hidegben találták magukat. Ettöl függetlenül ezen a szinten a strikezonet meg kell találni, Jorge De La Rosa például több ballt dobott, mint strikeot, ami egy kezdő dobótól elfogadhatatlan. A mexikói 2.1 inninget töltött a pályán, amikor hat ütés és hat futás benyalása után Tracy inkább lehívta. A folytatásban Matt Belisle magabiztosan játszott a következő három játékban, nem kapott runt, és a gyözelmet is megszerezte ez idő tájt a csapatnak amivel egyéni 2-1es W-L-t jegyez. Flores, Street, Beimel és Daley is megfordult a dombon kisebb-nagyobb időre, majd a 9. menetnek Juan Rinconnal mentünk neki öt pontos előnnyel, amit majdnem elszórakozott, mert három sétával három futást engedett az ellenfélnek. Végül azonban Franklin Morales nagy nehézségek árán kiharcolta a gyözelmet a 3. ütő kiejtésével, így megszerezte magának a savet.

Egy nappal késöbb az ütöink joval szerényebben játszottak, a dobók viszont ugyanolyan pocsékul, így nem is lehetett más a vége mint 3-6os vereség, ezt is csak a hajrában tettük szorosabbá.
Az első ütésünket mindössze az ötödik inning alján tudtuk elérni, amikor az ellenfél már 6-0ra vezetett. A denveriek hat ütése közül az RBIt és futást is jegyző LF Seth Smith vállalt kettőt is négy lehetőségböl, így .302es átlaggal bir a szezonban. Clint Barmes 2/3as hatékonyságot ért el egy séta mellett. Todd Helton két sétát tett bele a közösbe, és idei 80. RBIját is megszerezte menet közben. Volt még ütése a futtatást kiharcoló Troy Tulowitzkinek és a runig eljutó Dexter Fowlernek. A többiek jóval mérsékeltebb teljesitményt nyujtottak. CarGo pihent a kisebb sérülése miatt, mig csereként Young Jr, Murton és Spilborghs kapcsolódott be a játékba. Igazából vannak ilyen napok, amikor nem megy úgy a támadó játék, ez természetes bárkinél, az volt a nagyobb baj, hogy a dobók sem tudtak hozzá tenni semmit sem az egészhez, mert egy kiegyensulyozottabb pitchingel még igy is nyerhettünk volna akár.
Jason Marquis kaotikus dobó játékot produkált, helyenként volt némi fellángolása de nagyrészt számolatlanul engedte fel az ellenfeleket a pályára sorjában. Végül az 5. inning alatt telt be a pohár, és lehoztuk de addigra már 0-6 volt az állás. Marquis 5 ütést és 6 futást szenvedett el, öt séta és hat dobás utáni kiejtés tette még teljessé a statisztikáját szezonbeli 12. vesztes meccsén. A bullpen viszont szokatlanul hatékonyan látta el a feladatát a mérkőzés második felében. A hat csere dobó közül ugyanis egyedül Randy Flores ellen csináltak ütést, Herges, Chacin, Peralta, Daley és Beimel ellen még a bázisokhoz is csak elvétve értek fel a San Diegoiak.

A series finalon már jobban céloztak az ütöink, és a kezdö dobónkkal sem volt gond. Sokáig igy magabiztosan vezettünk, azonban a 7-8. inningre jöttek a bullpen tagjai és elbarmoltak mindent szokás szerint. A Padres 5-4re gyözött és 2-1re vitték a seriest is.
Pedig csodálatosan inditottuk a mérközést, az első három ütőböl kettő bázisra jutott, majd jött Troy Tulowitzki szezonbeli 30. homerunját szórta be és magabiztos 3-0s elönyt szereztünk. A shortstop a NL hatodik játékosa lett aki legalább 30al áll, emellett amugy már 86 pontot érö ütésnél jár a szezonban, mai két találatával pedig .289es az ütö átlaga. Todd Helton 2/5ös ütési hatékonysággal zárt, közben egy futást is feljegyzett. Szintén két hitel segitette a csapatot Clint Barmes és Dexter Fowler is, mindketten nagyon jó játékot mutattak be, elöbbi a 12. SBját is elérte. A kezdök közül még a hosszu idö után ujra lehetöséghez jutó catcher Chris Ianetta és az ugyancsak nem tul biztos kezdö játékos Garrett Atkins ért el egy-egy ütést. 3-5ös állásnál a 8. menetben Chris Stewart csereként beállva szerzett hazafutást, ami kereken a 25. HRja és 70. RBIja volt már neki. Seth Smith egy sétát és egy futást tudott kiharcolni, mindkettöt még a legelsö menetben szerezte. Ryan Spilborghs helyettesitette a szabad napot kapó Hawpeot a jobb szélen, hát nem sok hasznos dolgot tudott bemutatni. Csereként még McCoy, Giambi, Gonzalez és Torrealba is feltünt. A Rockies 11-10 arányban jobb volt az ütésekben, mint a gyöztes San Diego.
Jason Hammel kezdett és az első hat inningben szinte teljesen hiba nélkül dolgozott. Az 5.ben kapott egy HRt, és a 7.ben egy ujabb runt, így 6 és 1/3 inning alatt hat ütést és két futást szenvedett el hat strikeoutot adva. Csere társai azonban mindent elszurtak amit ö és a csapat korábban felépitettek. Franklin Morales kapásból két felállás, két walk, az egyikkel loaded, a másikkal loaded walk. Aztán Matt Daley valahogy még helyt állt, de következő játékban jött a vereséget elkönyvelő Joe Beimel és Rafael Betancourt akik egymást múlták alul, végleg elment rajtuk a meccs. A záró inninget Huston Street magabiztosan teljesitette, három ütönek három strikeoutot vágott be, visszatérhetett tehát a closer szerepkörébe sérülése után, nem is kis produkcióval. Már csak a 7-8. inningre kellene értelmes dobókat találnunk a folytatásban.


















A Nemzeti Liga Nyugati Divíziójának állása:

1. Los Angeles Dodgers 92 győzelem - 61 vereség
2. Colorado Rockies 86 győzelem - 67 vereség
3. San Francisco Giants 82 győzelem - 71 vereség
4. San Diego Padres 71 győzelem - 83 vereség
5. Arizona Diamondbacks 66 győzelem - 87 vereség

A Nemzeti Liga Wild Card-csatározása (a 4. helyezett jut még be a playoffba):

1. Los Angeles Dodgers (West) 92-61
2. Philadelphia Phillies (East) 89-63
3. St. Louis Cardinals (Central) 89-64
4. Colorado Rockies (West) 86-67
5. Atlanta Braves (East) 82-70
5. San Francisco Giants (West) 82-71
7. Florida Marlins (East) 82-71
8. Chicago Cubs (Central) 79-73

A Dodgersnek a playoffjához már csak pár gyözelem kell. A Phillies és a Cards helye is megkérdöjelezhetetlen, csak a végsö poziciok nem biztosak még. 9 meccsel a vége előtt 3.5 GBvel előzzük a Bravest, 4el a Giantst és a Marlinst. Vagyis megvan még rá az esélyük, hogy elkapjanak minket, de ehhez azért sokat kellene még töketlenkednünk, hogy innen elszurjuk a playoffot. De benne lehet a dolgokban, mert sebezhetőek vagyunk mostanában. A 8. Cubs ugy tünik késön nyitotta meg a hajrát és már nem nagyon lehet esélyük a Wild Card megszerzésére.

A folytatásban a Cardinals ellen kellene megkeresnünk a kiveszőben lévő formánkat, hogy a két csapat egység egyszerre játszon kiegyensúlyozottan jól. A St. Louis ellen három meccset tolunk a hét végén a Coors Fielden: szombat, 02:10; vasárnap, 02:10; vasárnap, 21:10. Talán mivel az ellenfélnek már szinte biztos a playoffja nem fognak már velünk nagyon kibabrálni, de azért arra sem számitsunk hogy önként átadják a három gyözelmet, de néhányra bármi áron szükségünk lesz, hogy ne legyen nagyon parás a Wild Card üldözö verseny vége. GO ROCKIES!!!