Múlt hétvégén bonyolították le az MLL Championship Cup-ot, vagyis a szabadtéri lacrosse bajnokság négyesdöntőjét, melynek végén a Chesapeake Bayhawks csapata hódította el a 2010-es bajnoki címet. Közben a Denver Outlaws legénysége ezúttal is üres kézzel távozott Maryland-ből, miután az alapszakasz második helyén végző mieink az elődöntőben búcsúzni kényszerültek a küzdelmektől.


Szombaton délután került sor az első elődöntőre, melyen az alapszakaszgyőztes Boston lépett pályára a rájátszásba éppencsak bejutó Chesapeake ellen, ám a reguláris részben a két csapat mindkét találkozóját az esélytelenebbnek tartott Bayhawks nyerte, ez már egy figyelmeztetés lehetett a Boston-nak. A meglepetés tovább fokozódott, amikor a Chesapeake kezdte jobban a meccset, az első negyed után 4-2-re, a nagyszünetben már 10-3-ra (!) mentek. Rabil-éket állva hagyták, és a bajnoki cím legfőbb várományosa a padlóra került. A második félidőben a Cannons még összeszorítva a fogait, nekirugaszkodott a lehetetlennek, de a 99-es pocsék napot fogott ki, s a tüzéreik szintúgy gyengélkedtek, így a hajrában csak a szépítés sikerült számukra, a döntőbe a Bayhawks jutott be, miután 13-9-es győzelemmel ütötték el a továbbjutástól a favoritokat. A győztes gárda sikerének legfőbb kovácsa a három találatából négy pontot elérő Hunt volt, de Combs, és a fedett pályán Mammoth-os Prossner is két-két gólt szerzett. A fejethajtó Cannons soraiból egyedül Buchanan hozta a megszokott formáját, miután 3+1-gyel zárt, a veterán Boyle és az alapszakasz MVP Poskay erejéből egyaránt két gólra futotta, de tőlük ilyen körülmények között ez semmiképp sem tekinthető komolyabb produkciónak. Különösen fájó lehetett részükről a nagy sztár Rabil mélyrepülése, aki az egész alapszakaszbeli kiváló produkciója után nagymértékű impotenciáról tett tanúbizonyságot az elődöntőben, de az év kapusának megválasztott Turner portás is nyugodtan kezet foghat vele a 6/16-os védési hatékonysága után.

Miután elhullott a komoly esélyes Boston, joggal kezdtünk el benne reménykedni, hogy az elmúlt évek kudarcai után talán idén eljöhet az Outlaws ideje, azonban az örökrivális Lizards ellen még egy vérmes csata várt fiainkra a döntőbe jutásért. A Long Island számára sikerült jobban a kezdés, az első másfél percben kétszer is eredményesek voltak, de hamarosan rendeztük a sorainkat, és az első negyed befejezésére már abszolút meccsben voltunk, s csak 4-3-as előnyt tudhatott magáénak az ellenfelünk. A második játékrész alkalmával megfordítottuk az állást, majd a negyed derekánál alig két perc alatt három gólt is szereztünk Mundorf, Langtry és Unterstein révén, ezzel 9-6-ra elhúztunk, de sajnos a Lizards a félidő beköszöntéig kiegyenlített, miután több vitatható ítélet is a mieinket sújtotta, Greer-ék pedig kihasználták az emberelőnyös lehetőségeiket. 9-9-es döntetlen volt az állás tehát a hosszú pihenő alatt, az első félidő a hihetetlen rohanásról szólt, a nagy adok-kapokban egyik csapat sem tudott igazán a másik fölé nőni, s küzdelmes második félidőre számíthattunk. A harmadik negyedben egyre inkább fizikai jelleget öltött az összecsapás, és a védelmekre helyeződött nagyobb hangsúly, az addigi gyors játékot sokkal sablonosabb, hosszabb akciók váltották fel, mindkét együttes kezdett megfontoltabban játszani. Egy ideig változatlanul fej-fej mellett haladt a két csapat, de a negyed hajrájában háromgólos előnyre tettek szert a LI-iek, sajnos a védelmünk kisebb hibáit kíméletlenül a javukra fordították, s nem tudtunk faragni sem a különbségből, így az utolsó felvonást megelőzően 14-11-es hátrányban lehettünk. Ráadásul a negyedik negyed első két percében két újabb találatot pakolt be a Lizards, végleg elszállni látszódtunk, bár Watkins révén még szépíteni tudtuk. Az utolsó tíz percben azonban már csak erőlködött az Outlaws serege, egy szabályos gólt még el is vettek tőlünk, nem tudtunk tehát közelebb zárkózni, képtelenek voltunk élni a hatalmas lehetőséggel, 16-12 arányban vesztettünk a Long Island ellen, ezzel 2010-ben még a döntőbe sem jutottunk be az elmúlt négy év három fináléját követően. Az Outlaws soraiból Brendan Mundorf, Dan Hardy és Max Seibald volt képes két gólt szerezni, továbbá egy-egy alkalommal köszönt be az asszisztot is jegyző Langtry mellett DeLaney, Unterstein, Westervelt, Brown és Watkins. Schwartzman kapus 23 lövéből mindössze hetet hárított, így szenvedett el 16 gólt, neki sem volt jó napja, de a harmatos mérlegébe erősen belejátszotta a védelem sebezhetősége is. Az újonc Hennessey kiváló erőben kezdte a mérkőzést, viszont a hajrára kifáradt, így a faceoffok terén végül felemásan zárt 17/32-es hatékonysággal. A minket legyező Lizards színeiben az öt gólig jutó Berger nyújtott kimagasló produkciót, Greer ugyancsak vállalt négy találatot, Peyser kétszer volt eredményes, míg Cromwell öt gólpasszt adott egy gólja mellett.

"Nagyon nehéz most a következő évre tekinteni... Igencsak eredményes szezonunk volt idáig, de nem tudtuk elérni a céljainkat, és ez most rettenetes fájó érzés mindannyiunk számára. Elég fiatal a csapatunk, különösen a középpálya, szóval úgy gondolom a jövőben is lesz mire építenünk, de azt hiszem, hogy többet kellett volna tennünk a bajnoki címért, az év legjobb produkcióit a rájátszásra kell tartogatni" - jegyezte meg csalódottan Brian Reese vezetőezdő.














Vasárnap bonyolították le a döntőt, melyen tehát az előzetesen két esélytelenebb csapat találkozott egymással a Chesapeake-Long Island összecsapás keretein belül. A két feldobódott együttes között három negyeden át elképesztően kiegyenlített küzdelem dúlt, és 8-8-as döntetlen állás mellett fordulhattak az utolsó játékrészre. Ekkor viszont a Bayhawks megtáltosodott, nagyon belelendültek, s kihasználták a Lizards rövidzárlatát, s sorozatban szerzett négy találatukkal eldöntötték a bajnoki cím sorsát. A végeredmény 13-9 lett a Chesapeake javára. A friss kupagyőztes legjobbjai a fináléban Carroll és Poillon voltak, mindketten eljutottak a mesterhármasig, közben Dixon (2+2) és Rubeor (0+4) egyaránt négy-négy pontot szerzett a vasárnapi mérkőzésen, míg Gladin kétszer talált be, s egy-egy gólt tett még bele a közösbe Smith, Kimmel és Hunt is. Garrity kapus is elévülhetetlen érdemeket szerzett a diadalból, mivel a Bayhawks portása az utolsó negyedre lehúzta a rolót, és összesítve 10/19-es mutatóval zárt.

Videóösszefoglaló a nagydöntőről:
http://www.majorleaguelacrosse.com/game-highlight/1445/2010-mll-championship-highlights/

A Bayhawks egyesülete az MLL tízéves történelme alatt harmadszor lett bajnok, bár a harmadik székhelyén mindössze első alkalommal, lévén a 2010-es szezont megelőzően költöztették át a klubot Washington-ból Chesapeake-be. A korábbi két bajnoki címet még baltimore-i illetőségű csapatként szerezték, érdekesség, hogy mind a 2002-es, mind pedig a 2005-ös döntőben a Long Island-et múlták felül, ahogyan most, 2010-ben is tették. Az igazsághoz persze, hozzátartozik az is, hogy közben kétszer a Long Island is lenyomta őket a nagydöntőben, de most kétségtelenül kettejük külön meccsében is előnybe került a Bayhawks, az öt egymás elleni fináléból hármat ugyanis megnyertek.

A bajnokcsapat az alapszakaszban szerényen teljesített, mindössze hat győzelemmel zártak 12 találkozót követően, és csak az utolsó fordulóban harcolták ki a részvételt Annapolis-ban. Az alapszakasz során ráadásul a mieink kétszer is két vállra fektették a Sólymokat, június 19-én idegenben 20-16-ra, július 4-én hazai környezetben az elmlékezetes rekord nézőszám mellett 12-10-re diadalmaskodtunk a későbbi győztes gárda ellenében.

Véget ért a lacrosse-szezon immár a sportág szabadtéri verzióját űző atlétái számára is, és sajnos ismét csalódással ért fel számunkra az esztendő, mert az Outlaws hiába jutott be története valamennyi idényében a négyesdöntőbe, egyetlen alkalommal sem sikerült még feltennünk a koronát az egészéves remek teljesítményükre, s most ismét erre a sorsra kerültünk, még a döntőbe sem jutottunk be. Egy évet ismét várnunk kell, hogy újra megpróbálhassuk, addig is reménykedjünk benne, hogy az újabb hasznos tapasztalatokból következtetést levonva többször már nem esünk bele ugyanabba a hibába, s 2011-ben is ugyanilyen elánnal szurkoljunk kedvenceinkért!